A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a másodfokú bíróság a fél hiányos, nem kellően részletezett nyilatkozatai ellenére szükségtelennek tartja az anyagi pervezetést [2016.évi CXXX. törvény (Pp.) 237. § (1) és (2) bek., 369. § (4) bek., 370. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes mint megrendelő és a G.A Kft. mint vállalkozó (a továbbiakban: Vállalkozó) vállalkozási szerződést kötöttek az alperes tulajdonában lévő ingatlanon megvalósításra kerülő magánút 5000 m2 alapterületű ágyazatának kialakítására 20 cm vastagságban.
[2] A Vállalkozó nem tudta befejezni a munkát, ezért az alperes 2015. szeptember 1-jén „Alvállalkozói szerződés” elnevezéssel vállalkozási szerződést kötött a felperessel mint vállalkozóval. A szerződés keretében a felperes vállalta, hogy az alperes telephelyén kb. 5000 m2 nagyságban a meglévő ágyazatot 20 cm vastagságra kiigazítja az alperes által kért szélességben. A felperes vállalta azt is, hogy a 20 cm vastagságú ágyazat elkészítéséhez a telephelyen lévő darált betont bedolgozza és szükség szerint M56-os zúzott kővel kiigazítja, a zúzott kőről minőségi tanúsítványt ad. A szerződés 1.) pontjában a szóródó anyagok bedolgozásának díját 1 360 forint/ m2 + áfa összegben határozták meg, amely magában foglalta a hulladék összeszedését az útfelületen, kutatóhelyek kialakítását az út vastagságának megismerése érdekében 3–5 méterenként, 20 cm vastagsághoz történő kikarózást 2 százalékos egyoldalú eséssel, nyomvonalon kívüli darált beton M56-os zúzott kő visszaépítését az ágyazatba, „Tarcali M56” jelzésű zúzott kővel történő ágyazathízlalást 20 cm vastagságig, ágyazat tömörítését nagy teljesítményű vibrohengerrel, 8 cm vastagságú mart aszfalt bedolgozását, tömörítését a teljes nyomvonalon finisherrel egyoldalú eséssel.
[3] A megvalósítani kívánt magánútra nem készült építési terv, minősített mintavételi terv, technológiai utasítás, a felek nem vezettek építési naplót a kivitelezés során.
[4] A felperes 2015. szeptember 21-én a darált beton és az M56-os zúzott kő bedolgozását készre jelentette és az alperes további építési engedélyét kérte a 8 cm vastagságú mart aszfalt kivitelezésével kapcsolatban.
[5] Ezt követően a felperes kivitelezési és javítási munkákat végzett, az útalap minőségével kapcsolatban pedig a felek között folyamatos egyeztetés zajlott, amely nem vezetett eredményre. A felperes által elvégzett munka átadás-átvétele nem történt meg, a felperes levonult a munkaterületről. Az alperes az útalapot birtokba vette és azt folyamatosan használja.
[6] Miután a felperes levonult a munkaterületről, az alperes a 2015. november 9-i levelében összegezte a felperes teljesítésével kapcsolatos kifogásait, és arról kért tájékoztatást, hogy a felperes a levélben jelzett hibák kijavításának és a szerződésben foglaltaknak milyen módon és határidővel kíván eleget tenni. Az alperes kifogásai alapján a felperes nem végzett a területen javítási munkát.
[7] A felperes a 2016. augusztus 8-án 2601394 sorszám alatt kiállított számlában 5 000 m2 alapterület és 1 360 forint/m2 + áfa vállalkozói díj alapulvételével számított, bruttó 8 636 000 forint vállalkozói díjat érvényesített az alperessel szemben, amelynek megfizetését az alperes – a felperes nem szerződésszerű teljesítésére hivatkozással – megtagadta, a számlát a felperesnek visszaküldte.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:238. §-a alapján 8 636 000 forint vállalkozói díj és annak 2016. augusztus 16-tól számított, a Ptk. 6:48. §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Állította, hogy a vállalt 5 000 m2 területen a szóródó anyagot 20 cm vastagságban bedolgozta, a készre jelentést követően az alperes által jelzett hibákat kijavította, azonban a szerződésszerű teljesítése ellenére az alperes képviselője nem írta alá a teljesítési igazolást, az elvégzett munka után járó vállalkozói díjat az alperes nem fizette meg.
[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a felperes a szerződés szerinti kötelezettségét hibásan teljesítette, ezért nem jogosult a keresetében érvényesített vállalkozói díjra.
Az elsőfokú és a másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[11] A határozat indokolása szerint a jogvita elbírálása szempontjából annak a ténynek volt jelentősége, hogy a felperes a szerződésben vállalt kötelezettségét szerződésszerűen teljesítette-e; ennek bizonyítása a felperes bizonyítási érdeke. Az elsőfokú bíróság a felperes indítványára kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján arra a következtetésre jutott, hogy az út nem készült el abban a mennyiségben és minőségben, ahogyan azt a szerződés tartalmazta. A vállalkozási szerződésben rögzítettek szerint a peres felek között nem történt meg az átadás-átvétel, a szerződésszerű teljesítéshez szükséges vizsgálatok elvégzésére nem került sor. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes szerződésszerű teljesítését nem látta bizonyítottnak, ezért a keresetet elutasította.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest 8 636 000 forint vállalkozói díj és a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére.
[13] A másodfokú bíróság rögzítette: az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett, mivel az átadás-átvételi eljárás hiányából és a szerződésszerű teljesítéshez szükséges vizsgálatok elmaradásából a szerződésszerű teljesítés bizonyítottságának hiányára következtetett és elutasította a keresetet.
[14] A másodfokú bíróság a felperes teljesítésének megítélése szempontjából annak a körülménynek tulajdonított jelentőséget, hogy az átadás-átvételi eljárás lefolytatása nélkül, az alperes által jelzett újabb hibák kijavításának elmaradása ellenére az útalap az alperes birtokába került, az alperes az útalapot rendeltetésének megfelelően használatba vette és folyamatosan használja; azaz az útalap rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban volt. Kifejtette, hogy az útalap átvételt követő kijavítására, kiigazítására nem volt peradat, így az út a felperes által kivitelezett állapotban maradt, csupán az időmúlás fejtette ki hatását. Ezeket a körülményeket pedig akként értékelte, hogy a 2015. november 9-i levélben jelzett hibák alapján a Ptk. 6:247. § (3) bekezdése szerint az átvétel nem volt megtagadható. Mindez a Ptk. 6:247. § (4) bekezdés rendelkezései folytán azt eredményezte, hogy az alperes birtokbavételének időpontjában a teljesítés joghatása beállt, a felperesnek járó vállalkozói díj esedékessé vált.
[15] A másodfokú bíróság, az alperes ellenkérelmében a nemteljesítése indokaként felhozott jogi érvekre figyelemmel rámutatott, hogy a jogvita elbírálása során az elsőfokú bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, hogy az alperes a felperes hibás teljesítésére hivatkozással tagadta meg a vállalkozói díj megfizetését. Megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja következtében jutott arra, hogy a felperes kötelezettsége volt a szerződésszerű teljesítés bizonyítása és értékelte a felperes terhére ennek a ténynek a bizonyítatlanságát.
[16] A másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezési elv miatt a teljesítés hiányosságával kapcsolatban tévesen kiosztott bizonyítási teher Pp. 370. § (4) bekezdése szerinti korrigálását szükségtelennek tartotta, mivel álláspontja szerint az eljárás során az alperes a hibás teljesítés miatti szavatossági igényt a kötelezett helytállási kötelezettségének konkrét megjelölésével (kijavíttatás költsége, ellenszolgáltatás arányos leszállítása, kártérítés) nem terjesztett elő. Ezért a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget a perbeli esetben a hibás teljesítésre alapítottan a szerződés szerinti vállalkozói díj csökkentésére.
[17] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a Ptk. 6:238. §-a alapján kötelezte az alperest, az összegszerűségében általa sem vitatott vállalkozói díj, valamint a kiállított számlában meghatározott teljesítési határnapot követő naptól a Ptk. 6:48. § (1) bekezdésében meghatározott késedelmi kamat megfizetésére.
A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem
[18] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 237. §-át, a 370. § (4) bekezdését, a 369. § (3) bekezdés c) pontját, a Ptk. 6:245. § (3) bekezdését és a 6:247. § (3) bekezdését.
[19] Az alperes a Pp. 237. § megsértésére alapított érvei körében kifejtette, hogy a perben kirendelt szakértő arra a megállapításra jutott, hogy a felperes a vállalt munkát nem végezte el, továbbá a bíróság felhívására a felperes által elvégzett útépítési munka ellenértékét sem tudta meghatározni. E szakértői megállapítások miatt nem határozta meg, hogy milyen mértékben tartja a felperes teljesítést hibásnak és a vállalkozói díjkövetelését megalapozatlannak.
[20] Az anyagi pervezetés jogdogmatikai jelentőségét részletezve kiemelte: a perben előadta a hibás teljesítéssel kapcsolatos nyilatkozatát, csupán az árleszállítás mértéke volt kétséges. Álláspontja szerint, amennyiben a másodfokú bíróság az alperes előadása és a szakértő megállapítása ellenére úgy ítélte meg, hogy a felperes a vállalt munkát részben elvégezte, akkor fel kellett volna hívnia annak megjelölésére, hogy a felperes hiányzó (hibás) teljesítése a vállalkozói díj mekkora részét érinti összegszerűen. A másodfokú bíróságnak törekednie kellett volna arra, hogy a jogvita eldöntéséhez szükséges valamennyi bizonyítandó tény – jelen esetben a hibás teljesítésre eső összeg megjelölése – mielőbb ismertté váljon.
[21] A Pp. 384. §-ához fűzött miniszteri indokolásra hivatkozva kifejtette: a másodfokú bíróságnak is kötelezettsége a perfelvételi vagy bizonyítási kérdésekben a kérdésfeltevés, tájékoztatást kell adnia, felhívást kell intéznie a felekhez. Az elsőfokú eljárás tárgyát nem képező, a másodfokú bíróság által hivatalból észlelt körülmények tekintetében a másodfokú bíróság is köteles az általa szükségesnek tartott anyagi pervezetést gyakorolni.
[22] A Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontjának megsértésére alapított érvei körében hangsúlyozta, hogy a vállalkozási szerződés tárgyát részben már meglévő út kiegészítő munkái képezték, nem az egész út kivitelezése. Az, hogy az utat használja, nem a felperes munkájának az eredménye, hanem az általa korábban elvégzett munkának. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az út birtokbavételéből és használatából tévesen vont következtetést az út rendeltetésszerű használatra való alkalmasságára, a Ptk. 6:247. § (3) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazhatóságára vonatkozó következtetése jogszabálysértő.
[23] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság eljárása a Pp. 370. § (4) bekezdésében írt jogszabályi követelménynek sem felelt meg, ugyanis a szakértő azon megállapítása mellett, hogy a felperes nem teljesített, a másodfokú bíróságnak a Pp. 369. § (4) bekezdése szerint kellett volna eljárnia, amely jogszabályi rendelkezés alapján csak az okszerűtlen mérlegelés felülbírálata lehetséges. Az elsőfokú bíróság a felek előadása és a szakértői vélemény alapján mérlegeléssel állapította meg, hogy a felperes nem végezte el az általa vállalt munkát. Mindez nem volt okszerűtlen megállapítás, így a másodfokú bíróság azt nem volt jogosult felülbírálni, és abból a tényből, hogy az úton közlekedtek, használták, azt megállapítani, hogy a felperes részben elvégezte a feladatát, így vállalkozói díjkövetelése megalapozott. Utalt arra is, hogy a felperes teljesítésével kapcsolatos peradatok mellett az alperes nem mulasztott azzal, hogy az árleszállítás mértékét nem jelölte meg.
[24] A Ptk. 6:245. § (3) bekezdés rendelkezéseire figyelemmel kifejtette, hogy az igazságügyi szakértői vélemény megállapítása szerint a felperes nem teljesített, a teljesítés elmaradása miatt a felperest vállalkozói díj nem illeti meg.
[25] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[27] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az az alábbiak szerint jogszabálysértő.
[28] A másodfokú bíróság tévesen következtetett az anyagi pervezetés szükségtelenségére abból a megállapításból kiindulva, hogy az alperes hibás teljesítés miatt szavatossági igényt nem érvényesített. Az alperes által a perfelvételi szakban érdemi védekezésként előadottak és a tényállításai bizonyítására előterjesztett iratokban foglaltak ugyanis ezt a megállapítást nem támasztják alá.
[29] Az alperes írásbeli ellenkérelmében tett nyilatkozata szerint – ezt a jogerős ítélet indokolása is rögzíti a [47] pont első mondatában – a vállalkozói díj azért nem illeti meg a felperest, mivel a vállalt munkát nem szerződésszerűen teljesítette, az útalap kiigazítási munkái hibáinak kijavítását nem végezte el; az alperes emiatt zárkózott el a vállalkozói díj megfizetésétől. Az ellenkérelmében felhozott tények bizonyítékaként pedig az alperes az ellenkérelméhez mellékletként csatolta a 2015. november 9-én kelt levelét, amelyben a felperes nem szerződésszerű teljesítésére hivatkozott és kérte a szerződésben foglaltak teljesítését, a levelében jelzett hibák kijavítását.
[30] Az alperes e nyilatkozataiból nem lehet okszerűen arra következtetni, hogy az alperes a hibás teljesítéssel összefüggésben nem érvényesített szavatossági igényt. Éppen ellenkezőleg: e nyilatkozatok – a másodfokú bíróság értelmezésével ellentétben – arra utalnak, hogy az alperes már a per megindulása előtt is a felperes hibás teljesítésére hivatkozott és a kijavítás iránti kellékszavatossági jogot érvényesített. A vállalkozói díj kiegyenlítésétől való elzárkózása pedig mind a per előtt, mind a per alatt valójában azt fejezte ki, hogy az általa kért kijavítás elvégzéséig, vagyis kellékszavatossági igénye teljesítéséig visszatartási jogával élt.
[31] Kétségtelen ugyanakkor, hogy az alperes érdemi védekezése hiányos, nem kellően világos, illetve ellentmondásmentes, emiatt az előzőekben írtakra csupán következtetni lehet. Éppen ezért indokolt lett volna a bíróság közrehatása a Pp. 237. § (1) – (2) bekezdésében írtaknak megfelelő anyagi pervezetés keretében annak érdekében, hogy az alperes a védekezését, annak ténybeli és jogi alapját teljeskörűen, következetesen előadja, bizonyítékait, bizonyítási indítványát előterjessze.
[32] Ha ugyanis az alperes védekezésében a kijavítás kellékszavatossági joga érvényesítéséhez kapcsolódóan visszatartási joga gyakorlására hivatkozva tagadja meg a vállalkozói díj megfizetését, a jogvitában nem az az alapvető eldöntendő jogkérdés, hogy a tényleges birtokbavétellel beálltak-e a teljesítés joghatásai (erre a kérdésre a válasz nyilvánvalóan igen), hanem az, hogy a felperes hibásan teljesített-e, az alperes jogszerűen gyakorolta-e a visszatartási jogát, az arányos volt-e. Mindezek függvényében lehet ugyanis megalapozottan dönteni arról, hogy az alperes kötelezhető-e a vállalkozói díj megfizetésére.
[33] A Kúria kiemeli: főszabályként – a hibás teljesítési vélelem, illetve a jótállás esetköreit kivéve – a hibás teljesítést állító fél érdeke annak bizonyítása, hogy a teljesítés időpontjában a szolgáltatás nem felelt meg a jogszabályban előírt vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, minőségi követelményeknek. Az útalap szerződésben meghatározottaktól eltérő kivitelezésének a bizonyítása tehát a jelen ügyben – az elsőfokú bíróság által a bizonyítási teherre vonatkozóan adott nem teljesen egyértelmű tájékoztatástól eltérően – az alperes bizonyítási érdeke.
[34] A kifejtettekből következően a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a másodfokú eljárás során szükségtelen az anyagi pervezetés és ennek keretében az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésének korrigálása. Ez a téves álláspont a Pp. 370. § (4) bekezdése és az e jogszabályhely rendelkezése folytán alkalmazandó Pp. 369. § (4) bekezdése, továbbá a Pp. 237. §-a sérelmét eredményezte, ezek az eljárásjogi szabálysértések a jogvita érdemi elbírálására is kihatottak.
[35] Ezért a Kúria a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a perfelvételi szaktól új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[36] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Pp. 237. § (1) bekezdés szerint közre kell hatnia abban, hogy az alperes egyértelműen és teljeskörűen adja elő a felperes hibás teljesítésére alapított védekezését, anyagi jogi kifogását, annak ténybeli és jogi alapját. Abban az esetben, ha az alperes perfelvételi nyilatkozata nem terjed ki az állított hibás teljesítés tényének bizonyítására, az elsőfokú bíróságnak a peres felek hibás teljesítéssel összefüggésben tett tényállításaihoz mérten a Pp. 237. § (2) bekezdése szerint tájékoztatnia kell az alperest a Pp. 265. § (1) bekezdésében részletezett bizonyítási érdekről és a Pp. 300. § (1) bekezdése szerinti esetek fennállása esetén a szakértői bizonyítás szükségességéről. Az elsőfokú bíróság ezen eljárási cselekményeket követően kerül abban a helyzetben, hogy a jogvita tárgyában megalapozott érdemi döntést hozhasson.
(Kúria Gfv.III.30.438/2022/9.)