I. Ha az ítélet hatályon kívül helyezésére a vádon túlterjeszkedés miatt nincs törvényi ok, az anyagi jogi okból előterjesztett felülvizsgálati indítványt akkor is a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell elbírálni, ha az a vádban nem rögzített ténymegállapításokat tartalmaz [Be. 659. § (1) bek.].
II. A terhelt és a sértett közötti, erőszakot nélkülöző testi kontaktus nem alapozza meg a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rablás bűntettének megállapíthatóságát [Btk. 365. § (1) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont], lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és be) alpont], információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntette [Btk. 375. § (1) bek., (5) bek.], lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont] és kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bek. c) pont]. Ezért a terheltet – mint többszörös és különös visszaesőt, halmazati büntetésül – 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
[2] A kétirányú fellebbezések folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt kifosztás bűntetteként értékelt cselekményét rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. g) pont], a lopás bűntetteként értékelt cselekményét kifosztás bűntettének [Btk. 366. § (1) bek. c) pont] minősítette. A terhelt büntetését 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra súlyosította, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítélet tényállása felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő.
[4] 5./ tényállási pont: A terhelt a vádbeli időben a 76 éves 1. számú sértett lakásába bekopogott és egy pohár vizet kért. Az 1. számú sértett beengedte és elment a terheltnek vizet engedni, addig a terhelt eltulajdonított 1 darab hollóházi, kb. 20 cm magas, fésülködő nőt ábrázoló porcelánt, 3 darab herendi porcelánt, kb. 20 cm hosszúságú hamutartót, 1 darab öreg juhászt ábrázoló, kb. 35 cm magas, herendi porcelán szobrot, 1 darab kb. 10 cm átmérőjű, három lábon álló herendi porcelán bonbontartót, 1 darab ismeretlen készítésű, repülő szőnyeget ábrázoló porcelán szobrot, 1 darab, meisseni porcelán táncospárt ábrázoló, kb. 25 cm magas szobrot, 1 darab herendi, kb. 7 cm hosszúságú és kb. 5 cm magas porcelán szobrot. A lopással okozott kár összesen 68 000 forint. A terhelt élettársa 2023. évben részletekben 70 000 forint kártérítést a sértett részére megfizetett, ekként a sértettnek a bűncselekménnyel okozott kár megtérült.
[5] 6./ tényállási pont: A terhelt a vádbeli időben a benzinkúton lévő shopban az akkor 87 éves és idős kora folytán a bűncselekményt felismerni és elhárítani korlátozottan képes, nehezen mozgó 2. számú sértett ruházatának zsebéből eltulajdonította pénztárcáját, a benne lévő kb. 30 000 forint készpénzével, valamint négy áruházlánc pontgyűjtő kártyájával, postakártyájával, 3 darab befizetett csekkszelvényével együtt. Amikor 2. számú sértett a töltőállomás shopjában tartózkodott, a terhelt közelről figyelte a sértettet, amint az előveszi a pénztárcáját, fizet, majd visszapakol a tárcájába és azt zsebre teszi, majd amikor a sértett kilépett az ajtón, a terhelt hátulról meglökte, majd ugyanazzal a mozdulattal vissza is rántotta, mintha csupán segíteni akart volna, nehogy a sértett elessen, miközben jobb kezével kivette a sértett jobb oldali zsebéből a pénztárcáját és azt a saját farzsebébe tette.
[6] A 2. számú sértett önállóan nem volt képes tankolni, rendkívül lassan jutott be a shopba, mozgása csoszogó, háta hajlott, ahol tudott, támaszkodott, végig szinte csak lefelé, maga elé tekintett, lépéseit megfontolta.
[7] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, azonban ennek törvényi okát (Be. 649. §) nem jelölte meg.
[8] Indítványa tartalma szerint a bíróság nem megfelelően értékelt bizonyítékok alapján állapította meg büntetőjogi felelősségét, részint az 1. számú sértett sérelmére elkövetett kifosztás bűntettében, illetőleg a 2. számú sértett sérelmére elkövetett rablás bűntettét tekintve.
[9] Hivatkozása szerint 1. számú sértett esetében a sértett testvérének vallomását figyelmen kívül kellett volna hagyni, minthogy a sértett egészségi állapotáról információval nem rendelkezett. A sértett fizikális és mentális állapota megfelelő volt, értékeit „önként kölcsönadta” számára, melyeket végül eltulajdonított. Kifogásolta a sértettel történő szembesítésének elmaradását, ami által igazolhatónak látta, hogy nem kifosztást, hanem lopást követett el a sérelmére.
[10] A 2. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény másodfokú bíróság általi minősítését az általa kifejtett bármely erőszakos cselekvőség hiányában ugyancsak tévesnek tartotta, melynek okát a bíróság elfogultságában jelölte meg. Álláspontja szerint a törvényszék ezen okból hagyta figyelmen kívül a javára írható enyhítő körülményeket, a büntetés kiszabása során különös nyomatéknak tekintve „visszaesői múltját”, akárcsak a rablási cselekmény minősüléséhez kapcsolódóan a sértett egészségi állapotát. Hangsúlyozta, hogy a 2. számú sértett járművezetői engedéllyel rendelkezett, melynek alapfeltétele az egészségügyi alkalmasság, továbbá a „zsebelésként” aposztrofált cselekvősége körében a sértettet nem lökte meg.
[11] Eljárási hibaként utalt arra, hogy bár folyamatosan tájékoztatta a hatóságokat a külföldi fogvatartásának tényéről, ezt figyelmen kívül hagyták. Mindezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak, részben azonban alaposnak tartotta.
[13] A Be. 650. § (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozással hangsúlyozta, hogy felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. Ebből következően nem vitatható a tényállás megalapozottsága, és nem kifogásolható a tényállás megállapítását eredményező bizonyítékértékelő tevékenység mikéntje sem. A tényálláshoz kötöttségből következően a bűnösség és a bűncselekmény minősítése is csak az ítéleti tényekkel mindenben összhangban álló tényállítások alapján vitatható. A tényállástól eltérő ténybeli alapokon álló jogi érvek a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe.
[14] Mindezek alapján a terhelt felülvizsgálati indítványában hivatkozott érvek részben a tényállás megalapozottságát támadják. A bizonyítékok feltevésen alapuló mérlegelésére, a bizonyítékok tartalmának vitatására, az irányadó tényállással ellentétes tényekre, így a sértettek fizikai, szellemi állapotára történő hivatkozások lényegében az alapügyben eljárt bíróságok tényállás megállapító, bizonyítékértékelési tevékenységén keresztül az irányadó tényállást támadják, amely felülvizsgálatban nem megengedett.
[15] A terheltnek a törvényszék eljárt bíráinak elfogultságát sérelmező kifogásait illetően rámutatott, hogy az a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértésnek felel meg, mely szerint az ítélet meghozatalában a törvény alapján – elfogultság okán – kizárt bíró vett részt. Azonban az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozatra utalva – idézve az abban leírtakat – tartotta törvényben kizártnak a terhelt által ezen indokra alapított felülvizsgálati kérelmét.
[16] Ugyancsak törvényben kizártként értékelte a terhelt azon hivatkozását, mely a külföldi fogvatartásáról történő értesítés ellenére folytatott büntetőeljárást sérelmezte. Idézve a Be. 721/A. § (1) bekezdésében foglalt törvényi előírást mutatott rá, hogy a terhelttel szemben már több elfogatóparancs is kiadásra került – így többek között jelen ügy kapcsán is – és elfogását követően a körözést elrendelő rendőrkapitányság munkatársainak adták át, azonban sem a két tagállami bíróság általi elítélése megfeleltetésre és az azokkal kiszabott szabadságvesztések végrehajtásának átvételére a bűnügyi nyilvántartási adatok szerint nem került sor. Mindebből adódik, hogy a terhelt nem a magyar hatóságok által kibocsátott elfogatóparancsok végrehajtása folytán érkezett Magyarországra, azaz a német hatóságok nem bűnügyi jogsegély keretében adták át a terheltet, melyre figyelemmel a Be. 649. § (2) bekezdés f) pontja szerinti eljárási szabálysértés nem történt.
[17] Kiemelte továbbá, hogy a felülvizsgálati indítvány 1. számú sértett sérelmére elkövetett vagyon elleni erőszakos bűncselekmény ettől eltérő minősítését célzó részében alaptalan. A BH 2018.217. számú eseti döntésében kifejtettekre mutatva hangsúlyozta, hogy az irányadó tényállásban rögzített elkövetés körülményei alapján nem kétséges, hogy a sértett idős kora miatt kevésbé volt képes észlelni, illetőleg megakadályozni porcelántárgyai eltulajdonítását, így a terhelt ezen állapotát és óvatlanságát kihasználva követte el e bűncselekményt, melynek minősítése megfelel a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontjában körülírt törvényi tényállásban foglaltaknak.
[18] Ezzel szemben a vádelv sérelmében testet öltő eljárási szabálysértésként mutatott rá a másodfokú bíróság felülbírálat során a 6. tényállási pont körében eszközölt tényállás kiegészítésére. Idézve a vádiratban írtakat rámutatott, hogy a hivatkozott tényállás-kiegészítés a vádirati tényeknek olyan tényekkel történő kiegészítését eredményezte, amelyek az eredetileg vád tárgyává tett cselekmény helyes minősítéséhez képest egy minőségileg más, súlyosabb bűncselekmény megállapítására adnak alapot, mely a vádon való túlterjeszkedésként értékelhető. Érvelése alátámasztásaként a BH 2021.121. számon közzétett eseti döntésre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a tettazonosságot sérti, ha a bíróság a lopásnak, illetve a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontjának második fordulata szerinti kifosztásnak megfelelő vádirati tényeket az értékek elvételére irányuló erőszakot megalapozó tényekkel kiegészíti, és a cselekményt annak alapján rablásnak minősíti.
[19] Tekintettel arra, hogy az ügyészség a terheltet a 2. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán olyan cselekménnyel vádolta meg, amely bűncselekménynek minősül, így eljárást megszüntető határozat meghozatalának a sértett sérelmére megvalósított magatartás kapcsán nincs helye. Ezért a cselekményt ilyen esetben a vádon túlterjeszkedő tények figyelmen kívül hagyásával kell minősíteni.
[20] Hivatkozása szerint a sértett életkora és ebből fakadó bizonytalan mozgása, figyelmének oszlása megteremtik azon következtetés alapját, hogy a sértettet idős kora korlátozta nem csupán a bűncselekmény felismerésében, hanem annak megakadályozásában, a már elvett értékei visszaszerzésében. Idézve a Kúria Bfv.II.554/2020/8. számú határozatának [35] bekezdésében írtakat mutatott rá, hogy kifosztás valósul meg, ha az elkövető felismeri, hogy az általa eltulajdonítani kívánt dolog olyan passzív alany (sértett) birtokában van, aki a bűncselekmény elkövetésének felismerésében vagy annak megakadályozásában idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozva van, ez az állapota lehetővé teszi, illetve megkönnyíti számára a bűncselekmény elkövetését, és ezt a helyzetet kihasználva valósítja meg a dolog elvételét. Minderre figyelemmel a terheltnek a 2. számú sértett sérelmére elkövetett cselekménye a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kifosztás bűntettének minősül, megjegyezve, hogy a törzsvásárlói pontgyűjtő kártyák nem felelnek meg a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fogalmának, így azok jogtalan elvétele nem valósítja meg a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét.
[21] Annak kiemelésével, hogy a törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tételkereteken belüli, indítványozta, hogy a Kúria a járásbíróság és a törvényszék ítéletét a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján, a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen változtassa meg, a terheltnek a 6./ pontban foglalt cselekményét a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kifosztás bűntettének minősítse, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás büntetés tartamát enyhítse, egyebekben a határozatokat hatályukban tartsa fenn.
[22] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében – megismételve az 5./ és a 6./ tényállási pontokban leírt cselekvőségének általa helyesnek vélt minősítését, illetőleg indokait, további eljárási szabálysértésként a feltételes szabadságra bocsáthatóságának kizártságát is kifogásolta, a törvénysértően megállapított különös visszaesői minősítésére visszavezetve annak okát; továbbá a vonatkozásában fennálló enyhítő körülmények túlsúlyát hangsúlyozta.
[23] Az indítványban foglaltak alapján a felülvizsgálat részben törvényben kizárt, részben alaptalan, illetőleg az alábbiak szerint részletezendő indokok mentén részben alapos.
[24] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja, és kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[25] A Kúria a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt a tartalma szerint vizsgálja és így jár el abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány előterjesztője nem vagy tévesen jelöli meg az eljárási törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a megtámadott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezi (BH 2003.355.).
[26] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulatának ba) alpontja alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a bíróság a jogerős ítéletében a cselekmény téves minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
[27] A felülvizsgálati indítvány ekként – a tartalma szerint – a terhelt bűnösségének a tényállás 5./ pontjában körülírt cselekvőségét illetően kifosztás bűntette helyett lopás vétségében, míg a 6./ pontjában vázolt magatartása miatt rablás bűntette helyett lopás vétségében történő megállapítását és azon keresztül a büntetésének enyhítését célozta, mely kifogások – e részükben – a felülvizsgálat fent írt törvényi okának megfeleltethetők.
[28] Ugyanakkor a felülvizsgálatban a tényálláshoz kötöttség szigorú szabálya érvényesül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.], és a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[29] A tényállás irányadósága azt is jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Nem vizsgálható az sem, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárást kellő terjedelemben és alapossággal folytatták-e le, a bizonyítási eljárás során megvalósítottak-e esetlegesen valamilyen hibát, továbbá, hogy mely bizonyítékokat és milyen okból fogadtak el, illetve, hogy egyes bizonyítékokat helyénvalóan vetettek vagy fogadtak-e el.
[30] A felülvizsgálat során az alapeljárásban megállapított tényállás abban az esetben is irányadó, ha az hiányos, nem kellően felderített, és nem áll mindenben összhangban az iratok tartalmával. A tényállás kiegészítésére, helyesbítésére nincs jogi lehetőség (BH 2016.264., BH 2010.324.). Ekként a tényállás megalapozatlanságának kérdését a Kúria nem is vizsgálhatta.
[31] Erre tekintettel nem vehető figyelembe a terheltnek az általa hivatkozott tanúvallomások relevanciáját negligáló, 1. számú sértettel való szembesítésének elmaradását kifogásoló, 2. számú sértett meglökését vitató, illetőleg a támadott tényállásrészek sértettjeinek egészségi állapotát körülíró hivatkozása. Ezen érvelés ugyanis kizárólag a jogerős ítéleti tényállás megváltoztatására irányuló kérelem, mely a felülvizsgálat fenti idézett törvényi korlátjába ütközik, így ezen indokok alapján a felülvizsgálat kizárt.
[32] Ekként a Kúria az indítványnak a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontjának megfeleltethető jogi kifogásait az indítványnak a bíróság jogerős ítéletében megállapított tényeket támadó érveinek figyelmen kívül hagyása mellett, a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével bírálta el.
[33] A Btk. 366. §-ában szabályozott kifosztás védett jogi tárgya a tulajdonjog és a cselekvési szabadság. A kifosztásnak a törvényi szabályozás értelmében három alapesete van, mindhárom alakzatának közös elkövetési magatartása a dolog elvétele.
[34] A kifosztás Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontja szerinti fordulata két speciális passzív alanyi kört szabályoz; egyrészről a védekezésre képtelen személyt, akinek nem a tettes idézte elő ezt az állapotát, továbbá a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy körét. A kifosztás harmadik alapesetének megállapítása szempontjából tehát annak van jelentősége, hogy a passzív alany (sértett) védekezésre képtelen személy (első fordulat), illetve helyzeténél vagy állapotánál fogva csak korlátozottan képes a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására (második fordulat).
[35] A bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy olyan passzív alany, aki a szóban forgó helyzeténél fogva csak korlátozottan képes a dolog elvételének felismerésére vagy elhárítására. Az ezen sértettek sérelmére megvalósított bűncselekmények jelentős részének különös ismérve, hogy az elkövetők kifejezetten a korukból, illetve egészségi állapotukból fakadó kiszolgáltatottságukat felismerve és azt kihasználva követik el a cselekményeket.
[36] A Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott kifosztást a lopás alapesetétől a passzív alany e speciális volta határolja el, hiszen a bűncselekmény passzív alanya (sértett) védekezésre képtelen személy vagy helyzeténél vagy állapotánál fogva csak korlátozottan képes a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására, továbbá az elkövető a passzív alanynak ezt az állapotát felismeri és azt kihasználva követi el a cselekményét.
[37] Az 5./ tényállási pontban írt cselekmény kapcsán, e körben csupán utalva a jogerős ítéletben megállapított tényállás irányadósága körében már rögzítettekre, jelen esetben az a következőket tartalmazza:
– a terhelt a vele egy társasházban élő 76 éves sértett lakásába bekopogott és tőle egy pohár vizet kért,
– a sértett a terheltet a lakásba beengedte és elment a terheltnek vizet engedni,
– addig a terhelt eltulajdonított különböző porcelán tárgyakat, összesen 68 000 forint értékben.
[38] Mindebből kitűnik, hogy a sértett objektíve idős korú személy volt. Ehhez kapcsolódóan pedig az elkövetés körülményei alapján megállapítható az is, hogy e körülmény az ilyen módszerrel elkövetett „trükkös” lopások felismerésében és elkerülésében korlátozta. A jogerős ítéleti tényállás 4./ és 6./ pontjában rögzített elkövetés körülményeit is vizsgálva megállapítható, hogy az ügy természetes személy sértettjeinek közös jellemzője, miszerint idős, 70, avagy 80 év feletti személyek. Ez nem véletlen, hiszen az irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt által elkövetett vagyon elleni cselekmények éppen olyan, a terhelt által kiválasztott személyekre épültek, akik idős kora vagy állapota a bűncselekmények megvalósítását megkönnyítette, de ebben az esetben az elkövetés helyszínének kiválasztását is ez a kritérium határozta meg. Így ez alkalommal a terhelt (valamint a később írandók szerint a 6./ cselekmény során) a sértett idős korából fakadó állapotát ki is használta az elkövetés során.
[39] A kifosztás megállapításához ugyanis az elkövetőnek észlelnie kell a passzív alanynak azt az állapotát, amely lehetővé teszi, illetve megkönnyíti számára a dolog eltulajdonítását; az elkövető ezt felismerve, ezt az állapotot használja ki.
[40] Jelen ügyben az a helyzet, hogy a passzív alany nem védekezésre, hanem – a második fordulat szerinti – a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy, melyre éppen a tényállásban rögzített körülményekből vonható következtetés.
[41] Az irányadó tényállás szerint a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pont második fordulata szerinti alanyi körbe tartozó személy esetében azt használta ki a terhelt, hogy amíg a lakásba víz kérése ürügyével bejutott és egyedül maradhatott, az idős korú sértett már nem tudott rá odafigyelni, így értékeit ezáltal tudta elvenni. Márpedig amennyiben az idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására korlátozottan képes személy kifejezett összezavarásával, avagy figyelmének elterelésével történik a dologelvétel, a kifosztás megvalósul. A kifosztás ezen esetében a csalásra jellemző jegyek dominanciája folytán a kifosztás csalásszerű, szemben akkor, amikor a passzív alanyi kör védekezésre képtelen, ahol a lopásszerű jelleg uralkodik, vagyis a kifosztás lopásszerű (Kúria Bfv.II.958/2023/18., BH 2024.176.).
[42] Ekként tehát az állapítható meg, hogy az 5./ alatti cselekmény sértettje is – akárcsak az ügyben a terhelt terhére rótt, természetes személy sérelmére elkövetett valamennyi vagyon elleni bűncselekményé – kifejezetten idős korú személy, a terhelt pedig ez esetben aktív magatartásával, az idős korú sértett összezavarásával követte el a bűncselekményt, amihez olyan személyt választott, akiről feltételezhette, hogy koránál fogva jóindulatú és fokozottan hiszékeny, következésképp a valós terhelti szándék – ami eltulajdonításra irányult – felismerésére korlátozottan képes. A terhelt pedig ezt használta ki, amikor az idős sértetthez a lakóház második emeletén vízkérés ürügyén, de lopási szándékkal becsengetett.
[43] E cselekményével tehát a terhelt a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kifosztás bűntettét valósította meg, így annak jogerős ítéleti minősítése törvényes.
[44] A 6./ tényállási pont kapcsán előre kell bocsátani, hogy a terhelt indítványában – a tényállás támadását jelentő, törvényben kizárt kifogásokon túl – anyagi jogi alapon támadta a cselekmény jogi minősítését, míg a Legfőbb Ügyészség eljárásjogi alapon értett egyet végső soron azzal, hogy a cselekmény rabláskénti minősítése törvénysértő.
[45] Kétségtelen, hogy a felülvizsgálatban eljárási és anyagi jogi érvek egyidejű felsorakoztatása esetén az előbbinek van elsőbbsége. Ha ugyanis az eljárási szabálysértések kifogásolása eredményes, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az anyagi jogi érvek vizsgálata már szükségtelenné válik. Jelen esetben azonban a Kúria nem osztotta a Legfőbb Ügyészség eljárásjogi álláspontját.
[46] Ennek lényege szerint a terhelt cselekményét a felülvizsgálatban a vádon túlterjeszkedő tények figyelmen kívül hagyásával kell minősíteni. A Be. 659. § (1) bekezdése azonban kivételt nem tűrő szabályt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a felülvizsgálati indítványt a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni. Ahogyan azt a Kúria már kifejtette, felülvizsgálati eljárás során az alapeljárásban megállapított tényállás támadhatatlan, akkor is, ha az hiányos, nem kellően felderített vagy az alapul fekvő iratok tartalmával ellentétes. Ekként a tényállás megalapozott voltának vizsgálata kívül esik a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat célján, ezért a törvény annak lehetőségét kifejezetten ki is zárja. A tényállás érinthetetlensége azonban – a szabály kógens volta folytán – arra az esetre is vonatkozik, ha a bíróság a vádon túlterjeszkedett. Ilyen esetben azt kell megvizsgálni, hogy az ítéletet eljárási okból hatályon kívül kell-e helyezni; ha azonban arra nincs törvényes ok, akkor az anyagi jogi alapú felülvizsgálat során a tényállás nem „csonkítható meg”, a Kúria nem szelektálhat annak tényei között eljárásjogi alapon.
[47] A Be. 649. § (2) bekezdés c) pontja alapján – egyébként a Be. 659. § (6) bekezdése szerint hivatalból észlelendő – felülvizsgálati ok, ha a bíróság a jogerős ítéletet nem az arra jogosult által emelt vád alapján hozta. A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján szintén hivatalból észlelendő felülvizsgálati ok az is, ha a bíróság a jogerős ügydöntő határozatát a Be. 607. § (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárási szabálysértéssel hozza meg, azaz a vádban le nem írt cselekmény alapján a vádlott bűnösségét állapítja meg, felmenti vagy vele szemben az eljárást megszüntette. Ezen eljárási szabálysértések törvényes jogkövetkezménye kizárólag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése lehet, mind a jogerő előtt [Be. 607. § (1) bek. b) pont], mind a jogerő után, a felülvizsgálatban [Be. 663. § (2) bek.].
[48] Ettől eltérő a perjogi helyzet, ha a bíróság az arra jogosult által emelt vádat és az abban leírt cselekményt elbírálva, a vád tárgyává nem tett tényeket is rögzít a tényállásban, de a terhelt büntetőjogi felelősségét nem kizárólag a vád tárgyává nem tett tények alapozzák meg; azaz – másképp fogalmazva – a vádban leírt cselekmény is bűncselekmény, így hatályon kívül helyezésre és az eljárás megszüntetésére az adott cselekmény kapcsán nyilvánvalóan nem kerülhet sor. Jelen esetben erről van szó.
[49] A Legfőbb Ügyészség álláspontjának alátámasztására hivatkozott a Kúria Bfv.I.639/2021/10. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett (BH 2022.121. számon is megjelentetett) döntésére, amely szerint a bűncselekmény minősítését befolyásoló eltérés a tettazonosság körét meghaladó eltérésként értelmezendő.
[50] E határozatot azonban a Kúria a Be. 608. § (1) bekezdés h) pont második fordulata szerinti eljárási szabálysértés értelmezése kapcsán hozta. E törvényhely pedig
- egyrészt kizárólag a beismerés elfogadásának esetére vonatkozik,
- másrészt szövegében nevesíti is az eltérés minősítést befolyásoló mértékét,
- ugyanakkor annak jogkövetkezményeként e törvényhely sem a vádon túlterjeszkedéssel megállapított tények figyelmen kívül hagyását, hanem a határozat hatályon kívül helyezését rendeli.
[51] Következésképp a hivatkozott okfejtés egyrészt nem vonatkoztatható a Be. 607. § (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárási szabálysértésre, másrészt pedig még abból sem a Legfőbb Ügyészség által indítványozott eljárásjogi következmény következik.
[52] Jelen ügyben a terhelt nem tett beismerő vallomást, így értelemszerűen a bíróság azt nem is fogadhatta el, ekként pedig a Be. 608. § (1) bekezdés h) pont második fordulata szerinti eljárási szabálysértés fel sem merülhet, az annak kapcsán kifejtettek pedig nem vonatkoztathatók a jelen ügyre.
[53] Ugyancsak hivatkozott a Legfőbb Ügyészség a Kúria Bfv.II.533/2023/9. számú, szintén a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatára, melyben a Kúria – a 2024. január 1. napját megelőzően hatályban volt eljárásjogi szabályozás alapulvételével – a Be. 649. § (2) bekezdés c) pontja alapján tekintette vádon túlterjeszkedésnek a vád tárgyává nem tett cselekmény-elbírálást, megkülönböztetve ettől azt az esetet, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét nem kizárólag vád tárgyává nem tett tények alapozzák meg.
[54] A jelen ügyben a perjogi helyzet ennek felel meg, ugyanakkor e határozatból nem a Legfőbb Ügyészség által hivatkozott jogértelmezés tűnik ki.
[55] E határozatában ugyanis a Kúria egyértelműen akként foglalt állást, hogy vádon túlterjeszkedés esetén a felülvizsgálatban a jogerős ítéleti tényálláshoz kötöttség a tényállás ilyen – eljárásjogi jellegű – fogyatékossága esetén is irányadó (Bfv.II.533/2023/9. [34] bekezdés utolsó mondat), azaz a felülbírálat során a tényállás vádon túlterjeszkedéssel megállapított tényeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Emellett a Kúria utalt az említett határozatában arra, hogy a konkrét ügyben a vádon túlterjeszkedéssel megállapított tény sem a terhelt büntetőjogi felelősségének a terjedelmét, sem a minősítést nem befolyásolta. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy amennyiben viszont a vádban foglaltakon túlmenően megállapított tények a minősítést befolyásolták volna, akkor e tényeket a felülvizsgálatban figyelmen kívül kellett volna hagyni. Ilyen eljárási jogkövetkezményhez ugyanis még a tettazonosság valós megsértése sem vezet; amennyiben a terhelt cselekménye a vádban nem foglalt tények figyelmen kívül hagyása esetén már nem bűncselekmény, úgy az eljárást meg kell szüntetni, míg ha a vádban leírt cselekmény is bűncselekmény, akkor értelemszerűen az eljárás nem szüntethető meg, azonban olyan perjogi lehetőség nincs, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványt a jogerős ítéletben megállapított tényállásból a vádon túlterjeszkedéssel megállapított tények figyelmen kívül hagyása mellett bírálja el, hiszen a Be. 659. § (1) bekezdése annak lehetőségét kategorikusan kizárja.
[56] Ekként tehát elsőként azt kellett megvizsgálni, hogy a konkrét esetben a vádon túlterjeszkedésre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül kell-e helyezni és az eljárást meg kell-e szüntetni.
[57] A végindítványban kiegészített vád tartalmazza azt, hogy a terhelt a sértett zsebéből eltulajdonította a sértett értékeit; tartalmazza továbbá az eltulajdonítás helyét és idejét, valamint a sértett korát és a bűncselekmény felismerésére és elhárítására való képességeinek korlátozottságát megalapozó jellemzőit. A bíróság jogerős ítéletében e tényeket a váddal egyezően állapította meg.
[58] A másodfokú bíróság általi tényállás-kiegészítés folytán a jogerős ítéleti tényállás az alábbi – a vádban nem szereplő – megállapításokat is tartalmazza:
- amikor 2. számú sértett a töltőállomás shopjában tartózkodott, a terhelt közelről figyelte a sértettet, amint az előveszi a pénztárcáját, fizet, majd visszapakol a tárcájába és azt zsebre teszi,
- majd amikor a 2. számú sértett kilépett az ajtón, a terhelt hátulról meglökte, majd ugyanazzal a mozdulattal vissza is rántotta, mintha csupán segíteni akart volna, nehogy a sértett elessen,
- miközben jobb kezével kivette a 2. számú sértett jobb oldali zsebéből a pénztárcáját és azt a saját farzsebébe tette.
[59] Ez utóbbi tények figyelmen kívül hagyása azonban nyilvánvalóan nem vezethetne a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével és az eljárás megszüntetéséhez, tekintettel arra, hogy a vádban foglalt – és az ítéletben is azzal egyezően megállapított – tények is bűncselekményt valósítanak meg.
[60] Következésképp a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulatának ba) alpontja szerinti felülvizsgálatnak nem volt akadálya és annak során a Kúria a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a (teljes) jogerős ítéleti tényállást vette alapul.
[61] Ugyanakkor az érdemi felülbírálat során a Kúria azt állapította meg, hogy a jelen joghelyzet abban is hasonlatos a Bfv.II.533/2023. számú ügyben foglaltakkal, miszerint a vádon túlterjeszkedéssel megállapított tények a jelen ügyben sem változtattak a cselekmény minősítésén. A terhelt cselekménye ugyanis a másodfokú bíróság által a vádban nem foglalt tényekkel kiegészített tényállás alapulvételével sem meríti ki maradéktalanul a rablás bűntettének tényállási elemeit.
[62] Ugyanígy téves azonban a terhelt azon kifogása is, miszerint a terhére rótt cselekmény csak lopást valósít meg.
[63] Jelen esetben az elsőfokú ítéleti tényállás tartalmazza a sértett korát és utalást arra, hogy nehezen mozgott. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság – ítéletszerkesztési hiba folytán a határozat jogi indokolást tartalmazó részében – rögzítette azt is, miszerint a 87 éves sértett önálló tankolásra nem volt képes, rendkívül lassan jutott be a benzinkút shop részébe, mozgása csoszogó, háta hajlott, ahol tudott, támaszkodott, lefelé, maga elé tekintett, lépéseit megfontolta. A másodfokú bíróság e ténymegállapításokat érintetlenül hagyta. A Kúria következetes gyakorlata szerint a tényálláshoz tartozik és ekként a felülvizsgálat során a jogkövetkeztetések felülbírálatának alapja az ítéletszerkesztési hiba folytán az indokolás tényállási részén kívül rögzített ténymegállapítás is (Bfv.III.817/2017/7.).
[64] Ez alapján nem kétséges, hogy a terheltet idős kora korlátozta nem csupán a bűncselekmény felismerésében, de annak megakadályozásában is. Ez a tényállási elem tehát – ami a kifosztás szóban lévő alakzata alaptényállásának, ugyanakkor a rablás minősítő körülményének a tényállási eleme – a másodfokú bíróság általi tényállás-kiegészítés figyelmen kívül hagyása nélkül is maradéktalanul megvalósult.
[65] Ez okból pedig a terhelt cselekménye – az 5./ tényállási pontban írt cselekmény kapcsán már kifejtettek szerint – nem minősülhet lopásnak.
[66] A Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző rablás ugyanakkor több mozzanatú bűncselekmény, amely egyfelől a sértettre gyakorolt, az ellenállást megtörő erőszak vagy az élet, illetve a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés útján megvalósuló kényszerítésből, másfelől a dologelvételből tevődik össze. A rablás tehát látszólagos anyagi halmazat, amely törvényi egységként – ún. összetett bűncselekményként – a kényszerítést, mint eszközcselekményt és a dologelvételt mint célcselekményt egyetlen törvényi tényállásban kapcsolja össze.
[67] Mivel a tényállásból kiolvashatóan a terhelt készpénzt és értéktárgyat a sértettől, a cselekmény rabláskénti megítélése azon áll, hogy a terhelt kifejtett-e erőszakot, és ha igen, az eszközcselekmény végrehajtásával a személyre ható, akaratot megtörő erőszakot tanúsított-e a sértettel szemben.
[68] E körben előre kell bocsátani, hogy a vádirati tényállás – ideértve annak a végindítványbéli kiegészítését is – és az azzal egyezően megállapított elsőfokú ítéleti tényállás a terhelt és a sértett között semmiféle testi érintkezést nem tartalmaz, így az alapján a rabláskénti minősítés fel sem merülhet. Ezt egészítette ki a másodfokú bíróság azzal, hogy a terhelt a sértett meglökte és megtartotta, mintha segíteni akart volna neki és mindeközben vette el a pénztárcáját. Ez az érintkezés azonban a rablási célzatú, akaratot megtörő erőszaknak nem feleltethető meg.
[69] Általánosságban is rögzíthető, hogy a rablás megállapítására vezető erőszak alatt személy ellen irányuló olyan fizikai erő kifejtését kell érteni, amely fizikai ráhatás alkalmas arra, hogy a megtámadott személy fizikai ellenállását leküzdje. A rablási erőszak lenyűgöző erejű, akaratot bénító, amely a sértett akaratának megtörését célozza és arra alkalmas. Az ilyen mérvű erőszak nem teszi lehetővé, hogy a megtámadott az ellenállás és az engedelmesség között választhasson, és arra kényszerül, hogy a dolog elvételét tűrje [Kúria Bfv.II.38/2013/5. (EBH 2013.B.19.)].
[70] A rablást azonban kizárólag személy ellen irányuló erőszak valósítja meg. Nem rablási erőszak a dolog elleni erőszak és a személyt kizárólag a dolog elvételén keresztül érintő erőszak. Ha azonban a dologra irányuló erőszak nem csupán érinti, de az ellenállás kifejtésére irányuló akaratának megtörésére alkalmas módon áttevődik a dolog birtokosára, az ezt követő (ezzel egyidejű) dologelvétel már rablásként értékelendő. Azaz rablás valósul meg, ha az elkövető a sértett értékének megszerzése érdekében közvetlenül magára az elvenni kívánt dologra úgy fejt ki erőszakot, hogy a támadó magatartás következtében az erőszak a dologról áttevődik a sértett személyére és ezáltal a dolog elvételét megakadályozni akaró sértett ellenállását megtöri (BH 2010.143.).
[71] Az állandó bírói gyakorlat szerint rablás valósul meg, ha az elkövetés tárgya nem csupán a dologelvétel célpontja, de egyúttal a sértettre ható, lenyűgöző erőszak közvetítője is. Az ellenállás megtörésére alkalmas, a rablás megállapítására vezető erőszakot jelent, ha az elkövető a sértett táskáját olyan erővel rántja meg, hogy attól a sértett a földre zuhan (Bfv.II.707/2024/9). A rabláskénti minősítés törvényes, ha a terhelt az idős sértett táskáját olyan módon és erővel rántja meg, hogy attól a sértett arccal előre a földre zuhan, eleve kizárva ezzel a sértett bárminemű ellenállását [Bfv.II.1021/2022/8. (BH 2024.6.)].
[72] Mindezzel szembe állítva a jelen ügy tényállását, egyértelműen kitűnik, hogy annak kapcsán a rablás jelölt fordulatának fentebb meghatározott kritériumai nem ismerhetők fel. Hiszen tényszerű, hogy a 2. számú sértett nem csupán akaratmegtörő, de személye elleni, bármely, az erőszakkal azonosítható ráhatást sem szenvedett el; éppen ellenkezőleg: pénze, illetőleg vagyontárgyai eltulajdonítását annak terhelt általi elvételekor észre sem vette. Ekként ellenállást értelemszerűen nem is tanúsíthatott, de arra erőszakos magatartás hiányában szükség sem volt. Meglökése ekként nem az elvétel kikényszerítését, hanem a sértett megzavarását, figyelmének elterelését, így az elvétel megkönnyítését szolgálta.
[73] Mindebből elvi alapvetésként rögzítve következik, hogy a terhelt 6./ tényállási pontban írt magatartásában a rablási erőszak ismérvei nem jelennek meg, a sértett védekezési lehetőségtől történő megfosztása nem ezáltal, hanem idős korából, illetőleg egészségi állapotából fakadó kiszolgáltatottságának felismerése és ennek terhelt általi kihasználása vezetett. Az elkövetés ezen ismérvei így a kifosztás Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontja szerinti alakzatának kereteibe illeszthetők.
[74] Az indítvány további kifogásai kapcsán a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[75] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt kétségtelenül helye van [Be. 648. § b) pont]. Eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány azonban kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben terjeszthető elő.
[76] A feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető ok az eljárás olyan súlyos hibája, amely rendkívüli jogorvoslati eljárásban is a jogerős ítélet mérlegelés nélküli megsemmisítésére vezet, vagyis az ilyen szabálysértés megállapítása esetén az ítélet érdemi felülbírálata már szóba sem jön [Be. 663. § (2) bek.]. A terhelt a felülvizsgálati indítványában ilyen eljárási szabálysértésre hivatkozott, amikor az ügydöntő határozatot hozó törvényszék bíráinak eljárását kifogásolta, ezáltal – indítványa tartalma szerint – a kizárt bíró eljárása okán az ítélet kasszációra vezető okát hivatkozta [Be. 608. § (1) bek. b) pont].
[77] Ennek kapcsán a Kúria előrebocsátja, hogy a kizárt bíró intézménye, vagyis az adott ügyben bíróként való eljárási akadályok meghatározása, valamint annak szabályozása a bírói függetlenség garanciális követelménye.
[78] Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk 1. pontja szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. A bíróság függetlenségének alkotmányos garanciáit az Alaptörvény és az annak nyomán létrehozott szervezeti törvények hivatottak biztosítani. A pártatlanság biztosítása azonban az egyes eljárási törvények feladata. A büntetőeljárási törvényben a hatóságok tagjaira, így a bírókra vonatkozó kizárási okok szabályozásának a célja az, hogy az eljárás pártatlanságát biztosítsák, garanciát teremtsenek arra, hogy az eljáró hatóságok elfogulatlanul bírálják el az ügyeket.
[79] A büntetőeljárásban a bíró kizárását a Be. 14–17. §-ai szabályozzák.
[80] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerint bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. A kizárási okkal érintett bíró részvétele az ítélet meghozatalában a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, egyúttal a Be. 649. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott felülvizsgálati okot valósít meg.
[81] Az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozata szerint a felülvizsgálati eljárást az elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány is megalapozhatja. Alkotmányos követelményként azonban csak azokat illeti meg a felülvizsgálati eljárás e kizárási okra alapított lefolytatása, akik első ízben, olyan konkrét körülményt kívánnak érvényesíteni, amelyről bizonyítják, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást róla [AB határozat indokolásának (46) bekezdése].
[82] Ezen túl a felülvizsgálati eljárásban is érvényesülnek a kizárás egyéb szabályai.
[83] Hangsúlyozandó, hogy a büntetőeljárási törvényben felsorolt ún. abszolút kizárási okok a törvény erejénél fogva akadályozzák meg a bíró eljárását, míg a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában megállapított relatív ok (elfogultság) csak az erre irányuló bírói bejelentés, illetve az erről rendelkező, kizárást kimondó határozat alapján zárja ki az érintett bírót az ügy elintézéséből (BH 2014.300.).
[84] Az indítvány ezen részének elbírálása során a büntetőeljárási törvény alábbi rendelkezéseire szükséges utalni.
[85] A Be. 15. § (2) bekezdésében felsorolt valamely személy – így a terhelt – az elfogultsággal összefüggő kizárási okot a tárgyalás megkezdése (az ítélet jogerőre emelkedése) után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése (az ítélet jogerőre emelkedése) után szerzett tudomást, és ha azt 3 napon belül bejelenti [Be. 15. § (4) bek.].
[86] A kizárást kimondó, illetve az azt megtagadó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye [Be. 17. § (4) bek.].
[87] Ha a bíróság végzése vagy intézkedése ellen nincs helye fellebbezésnek, az ügydöntő határozat elleni fellebbezésre jogosult a bíróság végzését vagy intézkedését az ügydöntő határozat elleni fellebbezésében sérelmezheti [Be. 580. § (3) bek.].
[88] A bíróság a korábbival azonos tartalmú, alaptalan indítványt vagy joghatás kiváltását célzó nyilatkozatot érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 80. § (1) bek. d) pont].
[89] Következésképpen, a felülvizsgálat a törvényben kizárt, ha a terhelt
- már az alapügyben kimerítette a bírói elfogultságra hivatkozás lehetőségét (Kúria Bfv.II.1498/2018/5., Bfv.II.314/2019/7., Bfv.II.1212/2019/6.),
- ha a terhelt az álláspontja szerint kizárási ok megvalósítására vezető tényről már az ítélet jogerőre emelkedése előtt tudomással bírt, ennek ellenére azt az alapügyben nem érvényesítette (Kúria Bfv.III.433/2019/8., Bfv.I.499/2020/4., Bfv.I.509/2020/2.),
- ha a terhelt az ítélet jogerőre emelkedését követően a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjára alapított indítványát a Be. 15. § (4) bekezdésében meghatározott határidőn túl terjesztette elő.
[90] A felülvizsgálati indítvány mikénti elbírálása szempontjából alapvető jelentőséggel bíró körülmény tehát, hogy a terhelt az alapügyben élt-e kizárás iránti bejelentéssel az első- vagy a másodfokú bíróság részéről eljárt bíróval szemben, és ha igen, milyen tartalommal.
[91] Az ügyiratokból kitűnően a terhelt sem az elsőfokú, sem pedig a másodfokú bíróság eljárásában kizárási indítvánnyal nem élt, ekként hivatkozása felülvizsgálat alapját, mint törvényben kizárt indítvány ugyancsak nem alapozhat meg, minthogy azt a Be. 15. § (4) bekezdésében írt határidőn túl terjesztette elő.
[92] Utalni kell arra is, hogy az elfogultság mindig olyan külső, az ügy tényein kívül eső körülmény megjelölését igényli, ami alkalmas arra, hogy a bírót az ügy tényeitől és az alkalmazandó jogszabályoktól való eltérésre késztesse. Jelen esetben a terhelt ilyen körülményt nem jelölt meg, a bírák vélt elfogultságára kizárólag a minősítésből és a kiszabott büntetés tartamából vont következtetést. Ennek helyessége a büntető anyagi jogi szabályok alapján ítélendő meg, nem pedig bírói elfogultságra hivatkozva, eljárási szabálysértésként.
[93] A terhelt azon hivatkozása, hogy több esetben hiába tájékoztatta a magyar hatóságokat külföldi fogvatartásáról, a Be. 649. § (2) bekezdés f) pontja szerinti oknak megfeleltethető eljárási szabálysértésként vizsgálandó.
[94] Eszerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a specialitás szabályán alapuló mentességnek, a törvényben meghatározott mentelmi jogon alapuló mentességnek vagy a nemzetközi jogon alapuló mentességnek a megsértésével hozta meg.
[95] A Be. 721/A. § (1) bekezdése szerint az átadás, kiadatás, illetve egyéb bűnügyi jogsegély keretében Magyarországra érkezett elkövetőt nem lehet gyanúsítottként kihallgatni, nem lehet vele szemben kényszerintézkedést alkalmazni és nem lehet vele szemben vádat emelni a Magyarországra érkezés megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt, kivéve, ha a törvény vagy törvénynek hirdetett nemzetközi szerződés az elkövetővel szemben a büntetőeljárás lefolytatását lehetővé teszi. A specialitás szabálya tehát nem önmagában a külföldi fogvatartás tényéhez, hanem ahhoz kötődik, hogy a terhelt Magyarországra érkezése átadás, kiadatás, illetve egyéb bűnügyi jogsegély keretében történik (a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 34/A. §, az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 30. §).
[96] A nyomozás iratai között megtalálható a terheltnek a nyomozóhatósághoz intézett, 2021. július 2. napján kelt beadványa, amelyben arról ad tájékoztatást, hogy Németországban tölti a jogerős szabadságvesztés büntetését 2018 szeptemberétől, abból 2021. december 2. napján szabadul. Utal arra is, hogy Németországból való kiutasítását kérte, amely 2021. július–augusztus folyamán esedékes. Mivel a németországi fogvatartása miatt a magyar hatóságok előtt önhibáján kívül megjelenni nem tudott, ezért a körözésének visszavonását kérte.
[97] Ahogyan arra a Legfőbb Ügyészség átiratában helyesen hivatkozott, a repülőtéri rendőri igazgatóság rendészeti igazgatóságának 2021. november 11. napján kelt, az elfogás végrehajtásáról készített jelentése szerint a terhelt ún. deportált utasként érkezett Magyarországra. Ellene a rendőrkapitányság több elfogató parancsot bocsátott ki, ezért a terheltet az elfogást követően a körözést elrendelő és az eljárást lefolytató endőrkapitányság munkatársainak adták át.
[98] Az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Rendszer (Ecris) adatai szerint a terheltet a tagállami bíróság jogerős ítéletével „személy elleni erőszakkal vagy fegyverhasználattal, illetőleg erőszakkal vagy fegyverhasználattal való fenyegetéssel elkövetett lopás” miatt 1 év 10 hónap szabadságvesztésre, míg egy másik tagállami bíróság jogerős határozatában „magánterületre való jogellenes belépés” miatt 1 év 4 hónap szabadságvesztésre ítélte.
[99] Ezen adatok egybevetésével megállapítható – tekintettel arra is, hogy e tagállami ítéletek megfeleltetésére és az azokkal kiszabott szabadságvesztések végrehajtásának átvételére a bűnügyi nyilvántartási adatok szerint nem került sor –, hogy a terhelt nem a magyar hatóságok által kibocsátott európai elfogató parancsok végrehajtása folytán érkezett Magyarországra. Az, hogy a terhelt Németországból történő kiutasítása folytán került vissza Magyarországra, nem jelenti azt, hogy őt a német hatóságok bűnügyi jogsegély keretében adták át a magyar hatóságoknak. A Be. 721/A. § (1) bekezdéséből azonban egyértelműen következik, hogy kizárólag a bűnügyi jogsegély keretében Magyarországra érkezett elkövetőt védi a specialitás szabályán alapuló mentesség. Erre figyelemmel nincs olyan perjogi helyzet, ami a Be. 649. § (2) bekezdés f) pontja szerinti eljárási szabálysértés vizsgálatát lehetővé tenné.
[100] A terhelt sérelmezte különös visszaesői minőségének megállapítását és a feltételes szabadságból való kizárását is. A Kúria utal rá, hogy nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható [Be. 650. § (1) bek. c) pont]. Tekintettel arra, hogy a visszaesői minőséggel kapcsolatos esetleges törvénysértések orvoslását a Be. 671. § 16., illetve 4. pontja egyszerűsített felülvizsgálat keretében teszi lehetővé, ezért ezen kérdés vizsgálata – erre irányuló indítvány esetén – az ügyében első fokon eljárt járásbíróság hatáskörébe tartozik.
[101] A Kúria korábban írtak szerint megállapította, hogy a bíróság jogerős ítéletében tévesen minősítette a terheltnek a tényállás 6./ pontjában írt cselekményét kifosztás bűntette [Btk. 366. § (1) bek. c) pont] helyett rablás bűntetteként [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. g) pont].
[102] Tekintettel arra, hogy a büntetési tételhatárok között a büntetést annak céljához igazítva, egyéniesítve, a cselekmény tárgyi súlyához igazodva kell kiszabni, ezért a törvénysértő minősítés érintheti a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának. Ekként törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretein belüli [Bfv.II.158/2023/9. (BH 2024.29.), Bfv.III.77/2017/23. (BH 2017.359.IV., BH 2011.97.II.)].
[103] Jelen esetre vonatkoztatva rögzíthető, hogy a helyes minősítéshez igazodó halmazati büntetési tételkeret – figyelemmel a terhelt többszörös visszaesői minőségére – a Btk. 81. § (3) és (4) bekezdése alapján a bíróság jogerős ítéletében alapul vett 5 évtől 22 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés helyett 1 évtől 11 év 3 hónapig terjedő szabadságvesztés, amelynek középmértéke 6 év 1 hónap 15 nap. Kétségtelen, hogy a jogerősen kiszabott 6 év szabadságvesztés a törvényes büntetési tételkereten belüli. Tekintettel azonban arra, hogy a másodfokú ítélet [19] bekezdésében írt, a másodfokú bíróság által figyelembe vett 13 év 9 hónapos középmértékhez képest a törvényszék a középmérték alatt tartotta indokoltnak kiszabni a szabadságvesztés büntetést, ezért a büntetéskiszabási körülményeknek a másodfokú bíróság általi figyelembevételének tiszteletben tartása mellett ezt a megváltozott büntetési tételkeretnél is indokolt érvényesíteni. Ezért a Kúria a rendelkező részben írt, 4 év 6 hónap szabadságvesztés és 5 év közügyektől eltiltás büntetés kiszabását tartotta elégségesnek, egyben szükségesnek is a büntetés céljának, a generális és speciális prevenció megvalósulásának érdekében.
[104] Miután a Kúria nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Be. 660. § (1) bekezdésének megfelelően tartott tanácsülésen, a Be. 655. § (2) bekezdése szerinti összetételben eljárva –, a felülvizsgálati indítványnak részben helyt adott és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés b) pont második fordulatára figyelemmel megváltoztatta; a terhelt 6./ tényállási pont alatti cselekményét a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző kifosztás bűntettének minősítette és a büntetését a kifejtettek szerint enyhítette. Egyebekben pedig a jogerős ítéletet a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.1.184/2024/10.)