A csődbűncselekmény tettese az lehet, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen. A tettesi minőséget tehát az is megalapozhatja, ha az adott elkövetőnek ugyan nincs rendelkezési jogosultsága, de rendelkezési lehetősége, tehát a vagyontárgyak feletti tényleges rendelkezése igen, és ezzel él is [Btk. 401. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont, 13. § (1) és (3) bek.].
[1] A járásbíróság ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett csődbűncselekmény bűntettében [Btk. 404. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont] és társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év 6 hónap szabadságvesztés-büntetésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre, 2 év gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagi, illetve egyszemélyi vezetői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Kimondta, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata – annak elrendelése esetén – börtön, a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak átváltoztatásáról, továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét – a bűnügyi költség összegének pontosítása mellett – helybenhagyta.
[3] A bíróság által megállapított tényállás lényege az I. r. terheltet érintően a következő.
Az 1. számú Kft. 1992. november 2. és 2016. február 29. között működött, fő tevékenységként műanyag alapanyag és egyéb műanyag termékek gyártásával és egyéb tevékenységekkel foglalkozott.
Az I. r. terhelt 1992. november 2. és 2015. január 1. között az 1. számú Kft. önálló cégjegyzésre jogosult bejegyzett ügyvezetője, 1992. november 2. és 2016. február 29. között az 1. számú Kft. tagja volt.
A III. r. terhelt 2015. január 1-jétől volt a társaság tagja, amikor az I. r. terhelt üzletrészéből 15 millió forint névértékű üzletrészt elcserélt a 2. számú Kft. 750 000 forint névértékű üzletrészével. 2015. szeptember 30. és 2016. február 29. között a 2. számú Zrt. a szavazatok 62,5%-ával, az I. r. terhelt a szavazatok 25%-ával, az 1. számú Kft. a szavazatok 12,5%-ával rendelkezett.
Az 1. számú Zrt.-ben az I. r. terhelt 2015. szeptember 30-tól 2016. január 29-ig volt önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselő.
Az 1. számú Kft. adóssal szemben a hitelezők 2008-ban 3, 2009-ben 5, 2011-ben 1, 2012-ben 1, 2015-ben 1, 2016-ban 3 végrehajtási eljárást indítottak, a társaság 2012. évtől kezdve beszállítói egy részét nem vagy nagy késéssel fizette ki.
Az 1. számú Kft. a beszállítói követelések késedelmes kifizetése, illetve ki nem fizetése miatt legkésőbb 2012. szeptember 2-tól fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, mert vezetői előre látták, és észszerűen előre láthatták, hogy a cég nem lesz képes esedékességkor kiegyenlíteni a fennálló tartozásait.
Az 1. számú Kft. legkésőbb 2015. december 15-től fizetésképtelennek bizonyult. Az 1. számú Kft. egyik hitelezője, a 3. számú Kft. 2012. július 6-án kibocsátott egy 344 576 forint értékű számlát az 1. számú Kft. felé, melynek fizetési határideje 2012. szeptember 2. volt. A 10 002 756 forint számlakövetelés kiegyenlítésére fizetési felszólítás ellenére sem került sor. Az 1. számú Kft. részéről az egyeztetések során kapcsolattartóként az I. r. terhelt járt el.
2015 nyarán és 2015. december 11-én a 3. számú Kft. hitelező írásban felszólította az 1. számú Kft.-t a lejárt tartozásának haladéktalan kiegyenlítésére, a fizetési felszólítás átvételére 2015. december 15-én került sor.
Az 1. számú Kft. képviseletében az I. r. és a III. r. terhelt ígéretet tett a 3. számú Kft. képviselőjének a tartozás kifizetésére, azt ekkor nem vitatták. A tartozás kiegyenlítésére nem került sor, a járásbíróság ítéletében kötelezte az 1. számú Kft.-t, hogy a 3. számú Kft.-nek fizessen meg 10 002 756 forintot.
Az 1. számú Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét észlelve a III. r. terhelt elhatározta, hogy az 1. számú Kft. műanyagipari termelő tevékenységét a 2. számú Kft., majd jogutódja, az 1. számú Zrt. keretében folytatja tovább az 1. számú Kft. tulajdonát képező ingatlanok és termelőeszközök átvételével, és az alkalmazásában álló munkavállalók egy részének további foglalkoztatásával.
Emellett elhatározta azt is, hogy az 1. számú Kft. követelései kárára a III. r. terhelt többségi tulajdonában álló, a többek között az I. r. és a III. r. terhelt önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselő által képviselt 1. számú Zrt.-t – melyben a II. r. terhelt 2016. február 5-én már termelésvezetőként járt el – kétes követelés elismerésével és követelés elengedésével gazdagítja.
A III. r. terhelt ezen elhatározásának megvalósításához az I. r. és a II. r. terhelt is segítséget nyújtott, az 1. számú Zrt.-ben mindketten új vezetői beosztást kaptak. Ezen elhatározás alapján az 1. számú Kft. vagyona és üzletrészei felett rendelkezni jogosult I. r., II. r. és III. r. terhelt 2015. augusztus 31. és 2016. február 20. között az 1. számú Zrt.-nek az 1. számú Kft.-vel szemben fennálló alábbi kétes követeléseit ismerte el, melyek ténybeli alapja tisztázatlan volt:
Az 1. számú Kft. tárgyi eszközei közül a 2. számú Kft. felé 2015. augusztus 31-én 49 376 982 forint + áfa, azaz bruttó 62 708 767 forint értékben eszközök kerültek kiszámlázásra. A 2. számú Kft. átalakulása után az 1. számú Zrt. részéről a bizonylat kiegyenlítése a két cég között 2015. szeptember 14-én kompenzációval, pénzmozgás nélkül történt meg.
2015. október 1-jén az 1. számú Kft. részéről 665 000 forint + áfa, azaz bruttó 844 550 forint értékben egy targonca került kiszámlázásra az 1. számú Zrt. felé, melynek kiegyenlítése 2015. december 31-én kompenzálással, pénzmozgás nélkül történt.
2015. október 30-án 52 699 999 forint + áfa, azaz bruttó 66 929 000 forint összegben az 1. számú Kft. ingatlanokat értékesített az 1. számú Zrt. felé. Ezek vételárának kiegyenlítése 2015. november 2-án kompenzálással, pénzmozgás nélkül történt.
2016-ban 4 alkalommal számlázott eszközöket az 1. számú Kft. az 1. számú Zrt. felé 5 587 402 forint + áfa, azaz bruttó 6 826 001 forint értékben. Ezek kiegyenlítését az 1. számú Kft. 2016. február 20-án elengedte. A követelések elengedésére 2016. február 20-án annak ellenére került sor, hogy a bizonylatokon a beszerzés dátuma 2016. február 22., illetve 2016. március 3. volt.
A fentiekre figyelemmel összességében megállapítható, hogy az 1. számú Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, majd a fizetésképtelenség bekövetkeztét követően is bruttó 137 308 318 forint értékű eszközt juttatott az 1. számú Zrt. tulajdonába oly módon, hogy a vételár kiegyenlítése elmaradt, vagy kompenzálással történt meg.
A fentiek alapján az 1. számú Kft. vagyona és üzletrészei felett rendelkezni jogosult I. r., II. r. és III. r. terhelt a fizetésképtelenséggel fenyegetett helyzetben lévő 1. számú Kft.-nek az 1. számú Zrt.-vel szemben fennálló, összesen 145 424 450 forint összegű követeléséről mondott le, illetve az 1. számú Zrt. kétes ténybeli alapú követelését ismerte el.
Az 1. számú Kft. vagyonának kiüresítése, és a termelés az 1. számú Zrt. keretében történő újraszervezése után a III. r. terhelt – arra is tekintettel, hogy ismertté vált számára a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása – úgy döntött, hogy az adóságokkal terhelt, aktív vagyonának jelentős részétől megfosztott 1. számú Kft.-t értékesíteni fogja. Ezen elhatározását a III. r. terhelt közölte az I. r. és a II. r. terhelttel is, akik ezen célkitűzés megvalósítása érdekében együttműködtek vele.
A 2016. február 29-i dátummal megkötött üzletrész-átruházási szerződés szerint az I. r. terhelt az 1. számú Kft.-ben meglévő 30 millió forint névértékű üzletrészét 750 000 forint, a III. r. terhelt szóbeli megbízása alapján eljáró 1. számú tanú önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselő által képviselt 1. számú Zrt. a 75 millió forint névértékű üzletrészét 1 875 000 forint, a II. r. terhelt által képviselt 1. számú Kft. a 15 millió forint névértékű saját üzletrészét 350 000 forint vételárért értékesítette 2. számú tanúnak.
A 2016. február 29-i fordulónappal készített közbenső mérleg szerint az 1. számú Kft. saját tőkéjének összege 21 255 000 forint volt, így az 1. számú Zrt. üzletrészének könyv szerinti értéke 13 284 000 forintot, az I. r. terhelt üzletrészének könyv szerinti értéke 5 313 750 forintot, míg az 1. számú Kft. 12,5% üzletrészének könyv szerinti értéke 2 656 875 forintot tett ki.
A szerződéskötéskor aláíróként az I. r. és a II. r. terhelt, valamint az 1. számú tanú, IV. r. terhelt és 2. számú tanú volt jelen.
2. számú tanú nem rendelkezett az ügylet szabályos lebonyolításához szükséges 3 000 000 forint vételárral, erre azonban nem is volt szükség, az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt által tudottan vételárat nem kellett, hogy fizessen a tulajdonosok felé, hanem ő volt az, aki kapott 50 000 forintot a IV. r. terhelttől.
Az 1. számú Kft. bankszámlái feletti rendelkezési jogot 2. számú tanú nem szerzett, azzal a továbbiakban is az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt rendelkezett.
Az 1. számú Kft. bankszámlájáról az 1. számú Zrt. bankszámlájára 2016. március 2-án 150 000 forint, 2016. március 4-én 6 680 000 forint, 2016. március 7-én 210 000 forint, 2016. március 7-én 15 000 forint, 2016. március 8-án 233 000 forint, 2016. március 10-én 3 220 000 forint, 2016. március 10-én 20 000 forint, 2016. március 11-én 100 000 forint, 2016. március 16-án 100 000 forint, 2016. március 17-én 185 000 forint, 2016. március 18-án 100 000 forint, 2016. március 23-án 200 000 forint és 2016. március 25-én 190 000 forint utalására került sor; míg az 1. számú Zrt. az 1. számú Kft.-nek 2016. március 18-án 265 000 forint, 2016. március 21-én 290 000 forint és 2016. március 25-én 100 000 forint összeget utalt; a két bankszámla közötti forgalom egyenlege 2016. február 29-ét követően az 1. számú Kft. terhére, az 1. számú Zrt. javára 10 248 000 forint volt.
2. számú tanú a bankszámlaforgalomról nem tudott, az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt az 1. számú Kft. tárgyi eszközeit, és pénztárát sem adta át neki.
Az I. r. terhelt az 1. számú Kft. által a 2. számú Zrt.-től lízingbe vett Opel Insignia típusú személygépkocsit – melynek az üzembentartója az 1. számú Kft., tulajdonosa pedig a 2. számú Zrt. volt – nem adta át 2. számú tanúnak, azt egészen 2016. november 30-ig a birtokában tartotta. A 2012. november 27-én kötött lízingszerződés alapján az I. r. terhelt tudott arról, hogy a kocsit ki lízingeli, mert a szerződéskötéskor ő képviselte az 1. számú Kft.-t.
Tekintettel arra, hogy az adósnak fellelhető vagyona nem volt, a törvényszék cégbírósága a 2020. október 20. napján jogerőre emelkedett végzésével az 1. számú Kft. adós egyszerűsített felszámolással történő megszüntetését rendelte el.
[4] A Kúria gyakorlata következetes abban, hogy a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz tartoznak mindazon történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolási részében rögzítette, hogy az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt egymás tevékenységéről tudva, közösen, 2015. augusztus 31. és 2016. február 20. között, amikor az 1. számú Kft. előbb fizetésképtelenséggel fenyegetett helyzetben, majd fizetésképtelen volt, az 1. számú Kft. vagyona és üzletrészei felett rendelkezni jogosult személyként tisztázatlan ténybeli és jogi alapú követeléseket ismertek el; illetve követeléseket engedtek el, ezzel az 1. számú Kft. vagyonából az 1. számú Zrt.-t gazdagítva 145 424 450 forintot vontak el, mely a hitelezők kielégítését részben meghiúsította.
[6] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan – az I. r. terhelt felmentése érdekében.
[7] Indokai szerint az I. r. terhelt nem volt a gazdálkodó szervezet vezetője és vezető tisztségviselője sem, ő a társaság – a szavazatok 25%-ával rendelkező – tagja volt, ezért tévesen állapította meg a bíróság, hogy az I. r. terhelt kisebbségi tulajdonosként is jogosult volt rendelkezni az 1. számú Kft. vagyonával. Kifejtette, hogy a kisebbségi tulajdonost kizárólag a saját üzletrésze vonatkozásában illetik meg a rendelkezési jogok, ezért lehetősége sincs a társaság vagyona feletti rendelkezésre. Ebből következően az I. r. terhelt tettesként nem lehet a csődbűncselekmény elkövetője.
[8] A védő álláspontja szerint a jogerős ítélet tényállása nem tartalmaz az I. r. terhelt által megkötött színlelt ügyletet vagy általa elismert kétes követelést. Márpedig, ha az irányadó tényállás alapján nem állapítható meg az I. r. terhelt által tanúsított tényállásszerű elkövetési magatartás, az I. r. terhelt nem valósította meg a csődbűncselekményt, ezért a felmentése indokolt.
[9] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
[10] Álláspontja szerint az irányadó tényállás az I. r. terhelt vonatkozásában tartalmazza azokat a tényeket, hogy ő és társai tudtak a cég fizetésképtelenséggel fenyegető, majd fizetésképtelen helyzetéről, valamint tartalmazza azon magatartásokat is, amelyek a kétes követelés elismerésének körében értékelhetők, és a gazdasági társaság hitelezői kielégítésének meghiúsulását eredményezték. A gazdasági társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezésekor az I. r. terhelt látta el az ügyvezetői feladatokat, majd a cég fizetésképtelenné válásakor, a szavazatok 62,5%-ával rendelkező 1. számú Zrt. önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője volt. Annak a körülménynek, hogy 25%-os szavazataránnyal rendelkezett, nincs relevanciája, mivel ettől függetlenül meghatározó volt a szerepe az üzleti döntésekben, ezen belül a vagyon feletti rendelkezés területén, a társaival való közös elhatározásnak megfelelően járt el, tárgyalt a cég nevében, és képviselte is azt.
[11] Mindezek alapján az I. r. terhelt cselekményének minősítésére – azzal a pontosítással, hogy a fizetésképtelen cég hitelezőinek kielégítését a Btk. 404. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt magatartással is meghiúsította – helyesen került sor, és törvényes a kiszabott büntetés is.
[12] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében az I. r. terhelt védője – az I. r. terhelt álláspontját közölve – lényegében megismételte a felülvizsgálati indítványában írtakat.
[13] Az I. r. terhelt védője által előterjesztett észrevételre a Legfőbb Ügyészség átiratában a korábbi nyilatkozatában írtakat fenntartotta.
[14] Az I. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[15] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja.
[16] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[17] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések, így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[18] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[19] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét csődbűncselekmény bűntettében [Btk. 404. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont] és társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] megállapította.
[20] A Btk. 404. § (1) bekezdés b) pontja szerint, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, csődbűncselekmény bűntette miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[21] A (2) bekezdés b) pontja akként rendelkezik, hogy az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége esetén az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.
[22] A Be. 404. § (6) bekezdése értelmében a csődbűncselekményt tettesként az követheti el, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen.
[23] Az értelmező rendelkezés szerint a tettesi elkövetői alakzat megállapítását nem csak a vagyonnal való rendelkezés jogosultság, hanem a vagyonnal való tényleges rendelkezés lehetősége is megalapozza.
[24] E törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás értelmében a Btk. 404. § (6) bekezdése – a büntethetőségi feltétel körét kibővítve – nevesíti azt az esetet is, amikor a vagyonnal jogszerűen már nem rendelkezhet a tulajdonos, képviselő, de a valóságban erre mégis lehetősége van. Ennek feltüntetése a jogalkotó szerint azért is indokolt, mert a 2017. évi CXXVI. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény jogharmonizációs célú módosításáról (Csődtv.) nem szünteti meg a vezető tisztségviselő jogviszonyát. Ebből következően a gazdasági társaság vagyonához tényleges hozzáféréssel rendelkező tagja, függetlenül attól, hogy adott pillanatban nem ő a társaság képviseletére jogosult, a csődbűncselekmény alanya lehet.
[25] Ehhez képest az irányadó tényállás rögzíti a következőket:
– az I. r. terhelt 1992. november 2. és 2015. január 1. között az 1. számú Kft. önálló cégjegyzésre jogosult bejegyzett ügyvezetője, 1992. november 2. és 2016. február 29. között az 1. számú Kft. tagja volt;
– a 1. számú Kft. legkésőbb 2012. szeptember 2-től fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, és legkésőbb 2015. december 15-től fizetésképtelennek bizonyult;
– a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét észlelve a III. r. terhelt elhatározta, hogy a kft. termelő tevékenységét a 2. számú Kft., majd az 1. számú Zrt. keretében folytatja; illetve elhatározta azt is, hogy a többségi tulajdonában álló, és az I. r. és a III. r. terhelt által képviselt 1. számú Zrt.-t kétes követelés elismerésével és követelés elengedésével gazdagítja;
– az I. r. és a II. r. terhelt az 1. számú Zrt.-ben vezetői beosztást kapott;
– az 1. számú Kft. vagyona és üzletrészei felett rendelkezni jogosult I. r., II. r. és a III. r. terhelt 2015. augusztus 31. és 2016. február 20. között az 1. számú Zrt.-nek az 1. számú Kft.-vel szemben fennálló alábbi kétes, ténybeli alapját érintően tisztázatlan követeléseit ismerte el:
a) az 1. számú Kft. tárgyi eszközei közül a 2. számú Kft. felé 2015. augusztus 31-én bruttó 62 708 767 forint értékben eszközök kerültek kiszámlázásra; a vonatkozó bizonylat kiegyenlítése a két cég között 2015. szeptember 14-én kompenzációval, pénzmozgás nélkül történt meg;
b) 2015. október 1-jén az 1. számú Kft. részéről bruttó 844 550 forint értékben egy targonca került kiszámlázásra az 1. számú Zrt. felé, melynek kiegyenlítése 2015. december 31-én kompenzálással, pénzmozgás nélkül történt;
c) az 1. számú Kft. 2015. október 30-án bruttó 66 929 000 forint összegben ingatlanokat értékesített az 1. számú Zrt. felé, ezek vételárának kiegyenlítése 2015. november 2-án kompenzálással, pénzmozgás nélkül történt;
d) az 1. számú Kft. 2016-ban négy alkalommal számlázott eszközöket az 1. számú Zrt. felé bruttó 6 826 001 forint értékben, kiegyenlítését azonban az 1. számú Kft. elengedte;
– az 1. számú Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, majd a fizetésképtelenség bekövetkeztét követően bruttó 137 308 318 forint értékű eszközt juttatott az 1. számú Zrt. tulajdonába oly módon, hogy a vételár kiegyenlítése elmaradt, az 1. számú Kft. vagyona és üzletrészei felett rendelkezni jogosult I. r., II. r. és III. r. terhelt a fizetésképtelenséggel fenyegetett helyzetben lévő 1. számú Kft.-nek az 1. számú Zrt.-vel szemben fennálló, összesen 145 424 450 forint összegű követeléséről mondott le, illetve az 1. számú Zrt. kétes ténybeli alapú követelését ismerte el;
– a III. r. terhelt úgy döntött, hogy a vagyonának jelentős részétől megfosztott 1. számú Kft.-t értékesíteni fogja, ezen célkitűzés megvalósítása érdekében az I. r. és a II. r. terhelt együttműködött vele;
– 2016. február 29-én az I. r. terhelt az 1. számú Kft.-ben meglévő 30 millió forint névértékű üzletrészét 750 000 forint vételárért értékesítette 2. számú tanúnak;
– 2. számú tanú nem rendelkezett az ügylet szabályos lebonyolításához szükséges vételárral, sőt, az I. r. terhelt és társai által is tudottan ő kapott 50 000 forintot;
– az 1. számú Kft. bankszámlái felett rendelkezési jogot 2. számú tanú nem szerzett, azzal az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt rendelkezett továbbra is;
– 2016. február 29. napját követően az 1. számú Zrt. és az 1. számú Kft. bankszámlái közötti forgalom egyenlege az 1. számú Kft. terhére, az 1. számú Zrt. javára 10 248 000 forint volt;
– 2. számú tanú a bankszámlaforgalomról nem tudott, részére a társaság könyvelési iratainak többsége átadásra nem került, ő a céget sosem működtette, ez nem is állt szándékában, gazdasági tevékenységet nem fejtett ki, mindössze névlegesen, fiktíven volt tulajdonos;
– az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt az 1. számú Kft. tárgyi eszközeit és pénztárát nem adta át 2. számú tanúnak;
– az I. r. terhelt az 1. számú Kft. által lízingbe vett Opel Insignia típusú személygépkocsit 2016. november 30-ig a birtokában tartotta, azt nem adta át 2. számú tanúnak;
– az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt egymás tevékenységéről tudva, közösen, 2015. augusztus 31. és 2016. február 20. között, amikor az 1. számú Kft. előbb fizetésképtelenséggel fenyegetett helyzetben, majd fizetésképtelen volt, az 1. számú Kft. vagyona és üzletrészei felett rendelkezni jogosult személyként tisztázatlan ténybeli és jogi alapú követeléseket ismert el; illetve követeléseket engedett el, ezzel az 1. számú Kft. vagyonából az 1. számú Zrt.-t gazdagítva 145 424 450 forintot vontak el, ami a hitelezők kielégítését részben meghiúsította.
[26] Amint arra a Kúria már utalt, a tettesi minőséget tehát az is megalapozhatja, ha az adott elkövetőnek ugyan nincs rendelkezési jogosultsága, de rendelkezési lehetősége, tehát a vagyontárgyak feletti tényleges rendelkezésre igen, és ezzel él is.
[27] Az irányadó tényállásból kitűnően az I. r. terhelt az 1. számú Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének 2012. szeptember 2. napján történt bekövetkezésekor – egészen 2015. január 1. napjáig – a társaság ügyvezetője, 2016. február 29-ig a társaság tagja volt.
[28] Kétségtelen, hogy 2015. szeptember 30. és 2016. február 29. között – tehát az 1. számú Kft. fizetésképtelenné válása időpontjában – az I. r. terhelt a szavazatok 25%-ával rendelkezett, ugyanakkor ő volt a szavazatok 62,5%-ával rendelkező 1. számú Zrt. önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője is.
[29] Az I. r. terhelt a vonatkozó időszakban az 1. számú Zrt ügyvezetőjeként az 1. számú Kft. Az 1. számú Zrt.-vel kötött szerződésekhez adott jóváhagyása a vagyonnal való rendelkezési jogosultság elválaszthatatlan része volt. Ilyen döntés eredménye volt, hogy az 1. számú Kft. 2015. október 30-án bruttó 66 929 000 forint összegben ingatlanokat értékesített az 1. számú Zrt. felé, ezek vételárának kiegyenlítése 2015. november 2-án kompenzálással, pénzmozgás nélkül történt.
[30] Mindezek túlmenően az I. r. terheltnek – a II. r. és a III. r. terhelt mellett – 2014. szeptember 9. napjától 2016. április 1. napjáig rendelkezési jogosultsága volt az 1. számú Kft. bankszámlája felett, melynek kapcsán 2016. február 29-én követő időszakban az 1. számú Zrt. javára 10 248 000 forint egyenlegű – jogcím nélküli – utalás történt.
[31] Nem kétséges, hogy e pénzmozgások azt követően történtek, hogy 2. számú tanú – az I. r., II. r. és III. r. terhelt által is tudottan tényleges szerződéskötési szándék és a vételár kifizetése nélkül – megvásárolta az 1. számú Kft. üzletrészeit, és lett egyedüli tulajdonos és ügyvezető.
[32] Ugyanakkor részére a társaság iratainak többsége átadásra nem került, ő a céget sosem működtette, ez nem is állt szándékában, gazdasági tevékenységet nem fejtett ki, a bankszámlaforgalomról nem tudott. Mindezek mellett az I. r. terhelt a társaság által lízingbe vett személygépkocsit sem adta át neki, azt 2016. november 30. napjáig a birtokában tartotta.
[33] Ezen időszak egy részében tehát valóban nem az I. r. terhelt volt a cég ügyvezetője, azonban nem kétséges, hogy a társaság vagyona felett tényleges rendelkezési lehetősége volt, és azzal – a tényállásban írtak szerint – élt is.
[34] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a cég vagyonelemeinek eltitkolását, elrejtését jelenti, amikor az üzletrészek fiktív átruházásával a könyvelési iratok és a vagyontárgyak átadása nem történik meg; az üzletrész eleve olyan személynek kerül értékesítésre, akiről tudni lehet, hogy nem fogja, nem tudja működtetni a céget. Ilyen esetben az elkövető tevékenysége a vagyon elvonására irányul (Kúria Bfv.II.1164/2013/8. szám).
[35] Amint kétségtelen az is, hogy az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt tudott az 1. számú Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető, majd fizetésképtelen helyzetéről, ugyanakkor a fizetésképtelen gazdasági társaság nevében valós ellentételezés vagy gazdasági teljesítmény nélküli, színlelt ügyleteket kötött, illetve az észszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes gazdálkodással a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyont csökkentette, és a hitelezők kielégítését részben meghiúsította.
[36] Ehhez képest nem alapos az indítványozó azon kifogása, hogy a tényállás nem tartalmaz az I. r. terhelt által megkötött színlelt ügyletet vagy általa elismert kétes követelést.
[37] Az irányadó tényállás azt is tartalmazza, hogy az I. r. terhelt a terhére rótt cselekményeket a II. r. és a III. r. terhelttel együtt valósította meg.
[38] A Btk. 13. § (1) bekezdése alapján tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja, míg a Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
[39] A társtettesség objektív oldalát a bűncselekmény törvényi tényállásának közös megvalósítása adja, ami azt jelenti, hogy minden társtettesnek tényállásszerű elkövetési magatartást kell kifejtenie.
[40] A társtettesség szubjektív oldala a szándékegység, amely két elemből épül fel:
– társtettességben csak szándékos bűncselekmények követhetők el, s valamennyi társtettes szándékának ki kell terjednie a bűncselekmény objektív tényállási elemeire;
– továbbá a társtetteseknek egymás tevekénységéről tudva kell cselekedniük.
[41] Jelen esetben a társtettesség megállapításának mindkét – objektív és szubjektív – feltétele egyaránt adott, mindezek alapján nem kétséges, hogy a bűncselekményt az I. r. terhelt a társaival – a II. r. és a III. r. terhelttel – egymás tevékenységéről tudva, közösen, tehát társtettesként követte el.
[42] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt terhére rótt cselekményt csődbűncselekmény bűntettének [Btk. 404. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont] és társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] minősítette, és törvényes a kiszabott büntetés is.
[43] A Kúria a Be. 659. § (6) bekezdésében írt jogkörében eljárva észlelte, hogy az elsőfokú bíróság az I. r. terhelt részére nem biztosította az utolsó szó jogán történő felszólalásának a lehetőségét.
[44] A Be. 648. § b) pontja alapján felülvizsgálatnak eljárási – a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint a Be. 607. § (1) bekezdés b) pontjában vagy a 608. § (1) bekezdésében meghatározott –
szabálysértés miatt is helye van.
[45] Nem kétséges, hogy az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti (Be. 545. §), és – meghatározott kivétellel – az utolsó szó jogán előadottak közben a szót nem lehet megvonni [Be. 546. § (1) bek.].
[46] A rendelkezésre álló iratok szerint az elsőfokú bíróság által 2023. május 22. napján tartott tárgyaláson az ügyészi és védői perbeszédek elhangzását követően az jelenlévő I. r. terhelt utolsó szó jogán történő felszólalására nem került sor, a bíróság a tárgyalást 2023. május 30. napján 9 órára ítélethirdetésre napolta, melyre a jelenlévőket szóban értesítette. Az I. r. terhelt a 2023. május 30. napján 9 órára kitűzött ítélethirdetésen nem jelent meg, a bíróság az ítéletet távollétében kihirdette, részére azt postai úton kézbesítette.
[47] E körben a Kúria a következőkre mutat rá.
[48] Az utolsó szó lehetősége a büntetőeljárási törvény hagyományos és jellegzetes rendelkezése, miszerint a perbeszédeket követően és az ítélethozatal előtt a vádlottat illető jog, hogy utoljára a határozatot hozó bírósághoz szóljon, ami számára biztosít esélyt. Minden eljárási szakban – így az első-, a másod-, illetve a harmadfokú ítélet meghozatala előtt egyaránt – fennálló jog, illetve lehetőség. Kétségtelen azonban az is, hogy ez a rendelkezés nem a bizonyítási eljáráson belüli, hanem azon túli időre vonatkozó, mivel a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítását követően történhet. Ugyanakkor annak elmaradása – akár a terhelt akaratából, akár a bíróság mulasztásából fakadóan – nem eredményezi a lefolyt bizonyítási eljárás érvénytelenségét. Ha pedig a bíróság mulasztásáról van szó, akkor az feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem valósít meg, nincs azok kimerítően felsorolt – s egyébként a bizonyítás törvényességének biztosítását szolgáló – törvényi okai között [Be. 649. § (2) bek., 609. § (1) bek., (2) bek. d) pont].
[49] Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti, annak elmaradása azonban felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértést nem valósít meg (BH 2021.187.III., Kúria Bfv.III.79/2020/7.).
[50] Megjegyzi a Kúria, hogy az iratok tanúsága szerint a másodfokú bíróság a relatív eljárási szabálysértést kiküszöbölte figyelemmel arra, hogy a 2024. április 17. napján 9 órára kitűzött nyilvános ülésen biztosította az I. r. terhelt részére a felszólalás lehetőségét.
[51] Ekként a Kúria az I. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt más olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.1.093/2024/10.)