I. A járműnyilvántartásban szereplő gépjármű forgalomból történő ideiglenes kivonásának a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítástól szóló 2009. évi LXII tv. (Kgfb. tv.) 26. § (1) bekezdésében írt joghatása a biztosító kockázatviselésének szünetelése. A károsult a szünetelés ideje alatt bekövetkezett kárának megtérítése iránti igényét a Kgfb. tv. 35. § (1) bekezdése értelmében a Kártalanítási Számla kezelőjével szemben is érvényesítheti.
II. A Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdése szerinti öt esetkör önálló tényállásnak minősül, nem konjunktívak, nem együttesen értelmezendők. A károkozó tudattartalma csak a Kártalanítási Számla kezelőjét megillető megtérítési igény Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés a) pontjában szabályozott tényállásának kötelező eleme: aszerint a gépjármű vezetőjének tudnia kell a biztosítási fedezet hiányáról [2009. évi LXII. törvény (Kgfb. tv.) 26. § (1) bek., 35. § (1) bek., 36. § (8) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A II. rendű alperes 2015. december 19-én az I. rendű alperes által üzemben tartott személygépkocsival haladt, amikor egy jobbra ívelő kanyarban átsodródott a menetirány szerinti bal oldali sávba, ahol frontálisan összeütközött egy másik személygépkocsival. Az ütközés következtében mindkét járműben kár keletkezett, és a II. rendű alperes által vezetett személygépkocsi jobb első utasa halálos, míg a II. rendű alperes és a két további utas súlyos sérüléseket szenvedett. A baleset bekövetkezésében vétlen személygépkocsi egyik utasa súlyos, míg vezetője és két másik utasa könnyebb sérüléseket szenvedtek.
[2] A büntető bíróság jogerős ítéletével megállapította a II. rendű alperes bűnösségét közúti baleset okozásának vétségében.
[3] Az I. rendű alperes által üzemben tartott gépjármű a baleset időpontjában a forgalomból ki volt vonva, érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási fedezettel nem rendelkezett.
[4] A felperes a Kártalanítási Számla kezelőjeként megtérítette a károsultak balesettel összefüggésben keletkezett kárát, és sérelemdíjat fizetett részükre. A megfizetett 20 847 876 forint kártérítésen és sérelemdíjon felül, az ügyintézéssel összefüggésben 120 320 forint költsége merült fel.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[5] A felperes keresetében 20 968 196 forint és annak 2017. október 6-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Keresetét – egyebek mellett – a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfb. tv.) 33. §-ára és 36. § (8) bekezdés b) pontjára alapította.
[6] Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a gépjármű a baleset időpontjában érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett, és nem volt kivonva a forgalomból. Vitatták a felperes által megfizetett egyes kártérítések és sérelemdíjak összegét.
Az első- és a másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével 20 168 196 forint és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat felperes javára történő egyetemleges megfizetésére kötelezte az alpereseket, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[8] Valósnak találta az alpereseknek azt az állítását, hogy a jármű vásárlásának időpontjában, 2015. december 19-én a II. rendű alperes a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatot tett az arra rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével. Megállapította ugyanakkor azt is, hogy az alperesek a biztosítási ajánlathoz adásvételi szerződést nem mellékeltek, és semmilyen formában nem igazolták tulajdonosi, illetve üzemben tartói minőségüket a biztosító felé, továbbá a biztosító felhívása ellenére a tulajdonosváltozást a nyilvántartást vezető hatóságnak nem jelentették be. Álláspontjuk szerint ezért a biztosító a biztosítási ajánlatot jogszerűen utasította vissza, és rendelkezett a biztosítási díj visszautalásáról.
[9] Utalt arra, hogy a gépjárművet értékesítő használtautó-kereskedő tanúvallomása nem támasztotta alá az alpereseknek azt a hivatkozását, amely szerint a gépjármű a forgalomból nem lehetett kivonva. Ezt azzal indokolta, hogy a forgalomban való részvétel ténye önmagában nem igazolta, hogy az szabályosan, engedéllyel történt. Emellett a tanúvallomás alapján az említett kereskedés általános gyakorlataként jelölte meg, hogy a járműveket forgalomból kivont állapotban kínálták eladásra. Ettől függetlenül nem ennek tulajdonított jelentőséget, hanem annak, hogy az alperesek semmilyen módon nem tudták igazolni, a gépjármű a baleset időpontjában érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett.
[10] Mivel pedig a felperes okirattal igazolta a kártérítés és a sérelemdíj megfizetését, ezért a megtérítési igényt a jogalap tekintetében megalapozottnak minősítette.
[11] A bizonyítás eredményének mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kártérítési igények az összegszerűség vonatkozásában megalapozottak, míg a sérelemdíjak az elszenvedett sérülések kompenzálására alkalmasak voltak. A keresettől eltérő marasztalás indokát abban jelölte meg, hogy a sértettek egyike részére megfizetett sérelemdíj összegének feltüntetése téves számításon alapult, abból ugyanis a felperes 800 000 forint előleget kétszeresen vett figyelembe.
[12] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett – a keresetnek helyt adó – rendelkezését részben, az állam által előlegezett költség és a meg nem fizetett kereseti illeték viselése tekintetében megváltoztatta, ezt meghaladóan helybenhagyta.
[13] Kiemelte: elsődlegesen annak volt jelentősége, hogy a gépjármű a baleset bekövetkezésének időpontjában a forgalomból kivont állapotban volt-e, ugyanis ennek kihatása volt a kötelező felelősségbiztosítási szerződés fennállására. A Belügyminisztérium Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartási Főosztály Közlekedési Nyilvántartó Osztálya által 2018. március 7-én kiállított okirat alapján rögzítette, hogy a balesetet okozó gépjármű 2015. október 1-jén – kérelem alapján – a forgalomból ideiglenesen kivonásra került, és a forgalomból történő kivonás végének tervezett időpontja 2016. április 1. volt. Ennek alapján megállapította, hogy 2015. december 19-én a gépjármű a járműnyilvántartásban forgalomból kivont gépjárműként szerepelt.
[14] Hivatkozott a Kgfb. tv.-nek a baleset bekövetkezésének időpontjában hatályban volt, a biztosító kockázatviselésének szünetelését szabályozó 26. § (1) és (2) bekezdésére. Ehhez kapcsolódóan utalt arra, hogy az alperesek a gépjárműnek a baleset bekövetkeztekori forgalomból kivont állapotát a fellebbezésükben már nem tették vitássá; ehelyett azt adták elő, hogy a II. rendű alperes a vásárláskor teljesen jóhiszemű volt, és a forgalomból kivonás tényéről egyiküknek sem volt tudomása. A felperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltakkal egyetértve a jogvita eldöntése szempontjából irrelevánsnak tartotta a II. rendű alperesnek azt az állítását, hogy a kereskedőnél megkötötte a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést, és a díjat határidőben megfizette, a gépjármű ugyanis a baleset idején a forgalomból ki volt vonva, így a Kgfb. tv. 26. § (1) bekezdése alapján a biztosító kockázatviselése szünetelt.
[15] Felhívta a közúti közlekedési igazgatási feladatokról és a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 100. § (5) bekezdését. Erre tekintettel nem tartotta alaposnak az alpereseknek azt a hivatkozását, amely szerint nem tudtak arról, hogy a gépjármű a baleset időpontjában a forgalomból ki volt vonva. Emellett idézte a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 5. § (1) bekezdés a) pontját. Ezt pedig úgy értelmezte, hogy a gépjárművet vezetni kívánó személynek az elindulást megelőzően meg kell győződnie arról, hogy a gépjármű rendelkezik-e a forgalomban való részvételhez szükséges, érvényes hatósági engedéllyel.
[16] Mindezek miatt nem tartotta lényegesnek, hogy a II. rendű alperes az adásvételi szerződés megkötése után a kötelező felelősségbiztosítási szerződés megkötése iránt lépéseket tett. Ezzel szemben annak a jelentőségét emelte ki, hogy a gépjármű a baleset időpontjában a forgalomból kivont állapotban volt, és ezért ha lett volna érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, a biztosító kockázatviselése a Kgfb. tv. 26. § (1) bekezdése alapján szünetelt volna.
[17] A Kgfb. tv. 35. § (1) bekezdésére és 36. § (8) bekezdés b) pontjára hivatkozással, a balesetben érintett személyek kárának megtérítésére figyelemmel ezért azt állapította meg, hogy a felperes jogosult volt a keresetben megjelölt követelését az alperesekkel szemben érvényesíteni.
[18] A marasztalási összegnek a fellebbezésben kért leszállítását nem tartotta indokoltnak, mivel álláspontja szerint a károsultak egyike részére megfizetett járadékmegváltás összegében nem volt eltúlzott.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő annak hatályon kívül helyezésére és a kereset elutasítására irányuló felülvizsgálati kérelmet.
[20] Előadták, hogy a II. rendű alperes a Kgfb. tv. 4. §-ában előírt biztosítási kötelezettségének eleget tett, mert a gépjármű megvásárlását követően azonnal megkötötte a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést, a biztosítási ajánlat a biztosítóhoz megérkezett, és a II. rendű alperes a díjfizetési kötelezettségét teljesítette. Emiatt állították, hogy a Kgfb. tv. 19. §-a szerint a biztosító kockázatviselése megkezdődött, és a biztosítási fedezet fennállt. Érvelésük szerint ezt nem befolyásolta önmagában az a tény, hogy az adásvételi szerződés a biztosítóhoz nem érkezett meg, ez ugyanis a biztosítási ajánlat elutasítását nem tette lehetővé.
[21] Hivatkoztak a Kgfb. tv. 9. § (3) bekezdésének arra a rendelkezésére, amely szerint, ha az üzemben tartói jogosultság bejegyzése a szerződéskötést követő 30 napon belül nem történik meg, a szerződés megszűnik. Ezzel kapcsolatban kifejtették, hogy a szerződés ex tunc, avagy ex nunc hatállyal történő megszűnéséről a jogszabály nem szól, és azt sem rögzíti, hogy a szerződés az üzemben tartói jogosultság bejegyzése hiányában a tulajdonos vonatkozásában miként alakul. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a gépjármű a baleset időpontjában érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkezett, és ezért a felperes megtérítési igénye teljes mértékben megalapozatlan. Ebben a körben utaltak továbbá a Kgfb. tv.-nek a szerződéskötéskor hatályban volt 6. § (6) bekezdésére, amelyből szintén arra következtettek, hogy az adott esetben semmilyen elutasításról nem lehet szó, a szerződés érvényesen létrejött, és annak megszűnése nem állapítható meg.
[22] Hangsúlyozták: a vásárláskor semmilyen körülmény nem utalt arra, hogy a gépjármű a forgalomból ki volt vonva, erről a kereskedő a II. rendű alperest nem tájékoztatta, aki teljesen jóhiszeműen vásárolta meg a gépjárművet. Ehhez kapcsolódóan a Korm. rendelet 100. § (5) és (6) bekezdése, valamint a KRESZ 5. § (1) bekezdés a) pontja mellett hivatkoztak a KRESZ 5. § (3) bekezdés a) pontjára. Állították, hogy az utóbbi jogszabályhely szerint a kereskedőnek kellett volna megtiltania a II. rendű alperes számára a kereskedés területének a forgalomból kivont gépjárművel való elhagyását. Ezzel szemben tévesnek tartották a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, amely szerint a járművet vezetni kívánó személynek kell meggyőződnie arról, hogy a jármű rendelkezik-e a forgalomban való részvételhez szükséges, érvényes hatósági engedéllyel. Előadták azt is, hogy a kereskedőnek legkésőbb az adásvételi szerződés megkötésekor tájékoztatást kellett volna adnia a forgalomból való kivonás tényéről, de ez – egyértelműen igazoltan – elmaradt.
[23] A Kgfb. tv. 26. § (1) és (2) bekezdésére utalással rögzítették, hogy az adott esetben a biztosítási szerződés megkötése megtörtént. Nem tartották nyilvánvalónak ugyanakkor azt, hogy a Kgfb. tv. 26. § (2) bekezdésének megfelelően a kötvénynyilvántartó szerv a biztosítót értesítette volna; ha ugyanis erről a biztosítónak tudomása lett volna, akkor fel sem ajánlotta volna a szerződés megkötésének lehetőségét, és ebben az esetben a gépjármű vásárlása sem történt volna meg.
[24] A Korm. rendelet 100. § (5) és (6) bekezdéséből pedig azt a következtetést vonták le, hogy a gépjárművet először a forgalomba kellett volna visszahelyezni, és csak ezt követően lehetett volna értékesíteni.
[25] Mindezek miatt állították, hogy nem áll fenn a felelősségük abban, hogy a gépjármű ki volt vonva a forgalomból. Hivatkozásuk szerint ezért azt kell vizsgálni, hogy a gépjármű rendelkezett-e kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással.
[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[30] Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben ugyan a megsértett jogszabályhelyeket külön nem tüntették fel, de az általuk kifejtett indokok alapján a Kgfb. tv. 4. §-a, 6. § (6) bekezdése, 9. § (3) bekezdése, 19. §-a, 26. § (1) és (2) bekezdése, a Korm. rendelet 100. § (5) és (6) bekezdése, valamint a KRESZ 5. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdés a) pontja volt az, amellyel kapcsolatban a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegét vizsgálni lehetett. Noha a másodfokú bíróság az érdemi döntését közvetlenül – a Kgfb. tv. 35. § (1) bekezdése mellett – a Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés b) pontjára alapította, az alperesek az utóbbi jogszabályhely sérelmére egyáltalán nem hivatkoztak, annak téves alkalmazását nem állították. Ennek pedig a következők miatt volt a felülvizsgálati kérelem megalapozottságát meghatározó jelentősége.
[31] A másodfokú bíróság a keresettel érvényesített megtérítési igény fennállása szempontjából – az elsőfokú bíróságtól eltérően – nem a biztosítási fedezet hiányát, hanem azt tartotta elsődleges fontosságúnak, hogy a gépjárművet a káresemény előtt a forgalomból ideiglenesen kivonták. Ezt – a másodfokú eljárásban már az alperesek részéről sem vitatott – tényt a jogerős ítélet indokolásában ismertetett tartalmú, a járműnyilvántartást vezető hatóság által kiállított igazolás bizonyította.
[32] A járműnyilvántartásban szereplő gépjármű forgalomból történő ideiglenes kivonásának a Kgfb. tv. 26. § (1) bekezdésében írt joghatása a biztosító kockázatviselésének szünetelése. A károsult a szünetelés ideje alatt bekövetkezett kárának megtérítése iránti igényét a Kgfb. tv. 35. § (1) bekezdése értelmében a Kártalanítási Számla kezelőjével szemben is érvényesítheti. Az utóbbi jogszabályhely rendelkezik arról is, hogy a károsult kárát a Kártalanítási Számla kezelője akkor is köteles megtéríteni, ha a kárt a forgalomból kivont gépjárművel okozták.
[33] A Kgfb. tv.-nek a káresemény idején hatályban volt 36. § (8) bekezdése szerint a 34. §-ban meghatározottaktól függetlenül a Kártalanítási Számla kezelője a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és – átalányösszegben is megállapítható – költsége megtérítését követelheti: a) egyetemlegesen a biztosítási fedezettel nem rendelkező üzemben tartótól és attól a vezetőtől, aki a gépjárművet az üzemben tartó engedélye nélkül vagy a biztosítási fedezet hiányának tudatában vezette; b) egyetemlegesen a forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból kivont gépjármű üzemben tartójától és vezetőjétől; c) az ismeretlen üzemben tartó gépjárművének vezetőjétől; d) az ismeretlen gépjármű vezetőjétől, amennyiben ennek személye ismert és a károkozásért felelős; e) az üzemben tartótól, ha a káresemény a 26. §-ban meghatározott szünetelés ideje alatt következik be.
[34] A Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdése szerinti öt esetkör önálló tényállásnak minősül, nem konjunktívak, nem együttesen értelmezendők. Az a) pont szerint az eredményes megtérítési igény érdekében a gépjármű vezetőjének arról kellett tudnia, hogy a járművön nincs biztosítási fedezet. A b) pont szerint a forgalomból kivont jármű vezetőjét megtérítési kötelezettség terheli, ha forgalomból kivont járművel okozta a kárt. Ez esetben tehát nem tényállási elem, hogy a károkozó tudatállapota kiterjedt-e a forgalomból való kivonásra, ennek nincs jelentősége (Kúria Pfv.III.20.786/2021/8.).
[35] A Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdésének a), b) és e) pontjainak helyes értelmezése szerint, az ott meghatározottak egymástól eltérő, az üzemben tartó megtérítési kötelezettségét külön-külön és egymástól függetlenül kiváltó tényállások, amelyek az érvényesíteni kívánt jogot (a megtérítési igényt) közvetlenül keletkeztető tényeket (együtt: a jogalapot) egymástól eltérően határozzák meg, amely alapján a felperest a megtérítési igény támasztására feljogosítják. A Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés a) pontja arra az esetre vonatkozik, ha a szerződéskötési kötelezettség ellenére nem rendelkezett a károkozó felelősségbiztosítással; a b) pont pedig arra, hogy a károkozó gépjármű annak ellenére vett részt a forgalomban, hogy egyáltalán nem helyezték forgalomba vagy onnan véglegesen kivonásra került. A Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdésének e) pontja a fenti esetektől eltérően arra az esetre írja elő az üzemben tartó megtérítési kötelezettségét, ha [az a) ponttól eltérően] felelősségbiztosítási szerződés megkötésének a kötelezettsége nem is terhelte, és a gépjármű a forgalomból [eltérően a b) ponttól is] ideiglenesen került csak kivonásra (Kgfb. tv. 26. §-a szerinti szünetelés esete) [Kúria Pfv.III.20.626/2022/4. (BH 2023.129.)].
[36] Mindebből az adott esetre vonatkozóan az alábbi következtetéseket lehetett levonni. Mivel a felperes helytállási kötelezettségét a kárnak a szünetelés ideje alatti bekövetkezése is megalapozta, ezért az általa peresített megtérítési igény attól függetlenül fennállt, hogy a gépjárműre volt-e biztosítási fedezet, annak üzemben tartója teljesítette-e biztosítási kötelezettségét. Ennek megfelelően az alperesek marasztalása nem a Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés a) pontján alapult. A jogerős ítélet emiatt a Kgfb. tv. 4. §-át, 6. § (6) bekezdését, 9. § (3) bekezdését és 19. §-át nem is sérthette, a felülvizsgálati kérelemben e jogszabályhelyek alkalmazásával kapcsolatban kifejtett jogi érvek a jogerős ítélet indokolásával összefüggést nem mutattak, és ennyiben nem minősültek adekvát jogszabályi hivatkozásoknak.
[37] A fentiek szerint a károkozó tudattartalma csak a Kártalanítási Számla kezelőjét megillető megtérítési igény Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés a) pontjában szabályozott tényállásának kötelező eleme: aszerint a gépjármű vezetőjének tudomással kell bírnia a biztosítási fedezet hiányáról. Ilyen feltételt azonban sem a jogerős ítélet indokolásában felhívott Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés b) pontja, sem a Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés e) pontja nem rögzít. A károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült ráfordítások és költségek megtérítése iránti igény tehát attól függetlenül érvényesíthető, hogy az üzemben tartó és a gépjármű vezetője tudott-e a forgalomból kivonásról, vagy az üzemben tartó tudatában volt-e a forgalomból történő ideiglenes kivonásnak, a biztosító kockázatviselésének e miatti szünetelésének. Ennélfogva a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben az adott esetben sem volt jelentősége annak, hogy az alperesek a gépjármű vásárlásakor és a káresemény ugyanaznapi bekövetkezésekor tudtak-e a gépjárműnek a forgalomból történt ideiglenes kivonásáról, erről az adásvételi szerződés megkötésekor a kereskedő tájékoztatta-e őket, és erről a közlekedésben való részvétel megkezdése előtt meg kellett-e győződniük. E körülmények vizsgálata, ehhez kapcsolódóan a jogerős ítélet indokolásában és a felülvizsgálati kérelemben egyaránt hivatkozott Korm. rendelet 100. § (5) bekezdésének és a KRESZ 5. § (1) bekezdés a) pontjának, valamint az alperesek által ugyancsak feltüntetett Korm. rendelet 100. § (6) bekezdésének és a KRESZ 5. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása ezért a jogvita eldöntésekor szükségtelen volt.
[38] Emellett a Kgfb. tv. 26. § (1) bekezdésének téves alkalmazását sem lehetett megállapítani, hiszen a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemben sem vitatott ténymegállapítása szerint a gépjárművet a forgalomból ideiglenesen kivonták, amelynek az említett jogszabályhely által meghatározott, a másodfokú bíróság által helyesen figyelembe vett jogkövetkezménye a biztosító kockázatviselésének szünetelése volt. Az alperesek a Kgfb. tv. 26. § (2) bekezdésével összefüggésben a felülvizsgálati kérelmükben annak lehetőségét is felvetették, hogy e rendelkezés ellenére a kötvénynyilvántartó szerv a biztosítót az ideiglenes kivonás tényéről nem értesítette. Miután azonban ezzel egyező fellebbezési hivatkozásuk nem volt, ez a felülvizsgálati támadás érdemben nem volt vizsgálható [Kúria Pfv.V.20.797/2016/11. (BH 2017.232.II.)].
[39] A jogerős ítélet indokolásában felhívott Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés b) pontja megsértésének állítása hiányában a felülvizsgálat az abban a kérdésben való állásfoglalásra sem terjedhetett ki, hogy mivel a kárt a forgalomból ideiglenesen kivont gépjárművel okozták, ezért a felperes az adott jogszabályhely alapján egyetemlegesen az I. rendű alperestől mint üzemben tartótól és a II. rendű alperestől mint a gépjármű vezetőjétől, vagy pedig a Kgfb. tv. 36. § (8) bekezdés e) pontja szerint kizárólag az I. rendű alperestől követelhette-e a ráfordításai és költségei megtérítését.
[40] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.III.21.012/2022/5.)