I. A költségvetési csalás mint különös részi törvényi egység nem azonos a folytatólagos egységgel, így ez sem zárja ki az üzletszerűség mint minősítő körülmény megállapítását.
II. A járulékosság elve alapján a részes cselekményének jogi minősítése a tetteséhez igazodik. A részes magatartás akkor minősülhet üzletszerűen elkövetettként, ha a felbujtó rábírása üzletszerű bűnelkövetésre irányul, vagy a bűnsegéd az üzletszerűen elkövetett tettesi alapcselekményhez nyújt segítséget [Btk. 12. §, 14. § (2) bek., 14. § (3) bek., 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont II. ford., 459. § (1) bek. 28. pont].
[1] A törvényszék ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont II. ford.] és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §), ezért őt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette és megállapította, hogy a II. r. terhelt a szabadságvesztésből annak elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 forintban állapította meg és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott összesen 500 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a II. r. terheltet 165 665 forint bűnügyi költség megfizetésére.
[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelttel szemben is helybenhagyta.
[3] A jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján. A felülvizsgálati indítvány indoka az, hogy a védő álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság tévesen minősítette a II. r. terhelt költségvetési csalás bűncselekményét üzletszerűen elkövetettnek. E körben a védő a bírói gyakorlat ismertetése alapján arra az álláspontra jutott, hogy jelen ügyben az üzletszerű minősítést nem lehet megállapítani. A felülvizsgálati indítvány emellett kifogásolta, hogy az ítélet indokolása nem tartalmazza az üzletszerűség megállapításának alapjául szolgáló bizonyítékokat, a jogi indokolást és a védőbeszédben foglaltak cáfolatát.
[4] Egyéb észrevételei között a védő arra hivatkozott, hogy nem nyert bizonyítást az, miszerint a társaság irányítását a II. r. terhelt látta volna el.
[5] Sérelmezte továbbá, hogy a bűnsegédként marasztalt II. r. terheltre a tettesként elítélt I. r. terhelttel azonos mértékű büntetést szabott ki a bíróság, ami a belső arányosság követelményének sem feleltethető meg és a II. r. terhelt egészségi állapotát sem kellő súllyal vette figyelembe.
[6] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a megtámadott határozatokat változtassa meg, a felülvizsgálati indítványban foglaltakat méltányosan bírálja el. A védő arra indítványt nem tett, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványban foglaltak alapján milyen módon változtassa meg a jogerős ügydöntő határozatot, azonban tartalma alapján a Kúria úgy tekintette, hogy az indítvány az üzletszerűség mint minősítő körülmény törvénysértő megállapítása miatt a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés enyhítésére irányul, azonban a büntetés törvénysértő voltára konkrét hivatkozást nem tartalmaz.
[7] A védő a felülvizsgálati indítványához a meghatalmazásán kívül orvosi iratokat csatolt.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[9] Hivatkozott arra, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható; márpedig az irányadó tényállás szerint az ügyben vizsgált céget az I. r. és II. r. terhelt irányította ténylegesen, a stratégiai és pénzügyi kérdésekben ők hozták meg a döntéseket, ezért ennek a megállapításnak a megkérdőjelezésére vonatkozó részében a felülvizsgálati indítvány kizárt.
[10] Kifejtette, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja alapján – figyelemmel a ba) és bb) alpontokra – a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a védő által hivatkozott bírói gyakorlatból éppen arra vonható le következtetés, hogy az I. r. terhelt mint tettes cselekményét a bíróságok helytállóan minősítették üzletszerűen elkövetettnek, erre figyelemmel a bűnsegédként marasztalt II. r. terhelt cselekményének minősítése is a tettes cselekményének minősítéséhez igazodik, így az üzletszerűség megállapítása törvényes volt. Hivatkozott arra: a felülvizsgálati indítványban is megjelölt 3/2011. BJE határozat alapján megállapítható, hogy a bűnsegédet abban az esetben lehet az üzletszerűen elkövetett cselekmény miatt az üzletszerűség minősítő körülményének megfelelően marasztalni, ha a hozzá kapcsolódó tettesi alapcselekmény üzletszerűen elkövetett; és ez jelen ügyben megállapítható.
[11] A Legfőbb Ügyészség kiemelten hivatkozott a BH 2015.59. számon közzétett eseti döntésben foglalt megállapításokra, melyek értelmében az a körülmény, hogy a törvény rendelkezése folytán a több, egymással valódi anyagi halmazatban álló bűncselekményt egy rendbeli bűncselekményként kell értékelni nem vezetett oda, hogy a mesterségesen kialakított egy rendbeli bűncselekményre figyelemmel – a rendszerint több bűncselekmény elkövetését igénylő – üzletszerűség megállapítására nem kerülhet sor. A költségvetési csalás tényállása ún. összefoglalt bűncselekmény. Olyan törvényi egység, amely akár egymással össze nem függő cselekményeket olvaszt egyetlen bűncselekmény tényállásába. Ennél fogva nem kizárt a bűncselekményegységként értékelése az egyébként térben és időben is elkülönülten végrehajtott cselekményeknek. Az ilyen, önmagukban is bűncselekmény megállapítását eredményező – valódi anyagi halmazatszerű – részcselekmények alapját képezhetik a több ugyanolyan bűncselekmény megállapításának az üzletszerű elkövetés fogalmában. Általában több bűncselekmény elkövetése alapján kerülhet sor az üzletszerűség megállapítására, nem kizárt azonban az sem, hogy egyetlen bűncselekmény alapozza meg az üzletszerűséget feltéve, hogy az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekedve több bűncselekmény elkövetését határozta el. A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra, hogy az irányadó tényállás szerint a vizsgált cég negyedéves adóbevalló volt; több, egymást követő negyedévben valósult meg a cselekmény, a negyedévenként megállapított költségvetési kár is meghaladja a bűncselekményi értékhatárt. Ezen részcselekmények időszakára, számára és elkövetési értékére figyelemmel a terheltek rendszeres haszonszerzésre irányuló törekvésére kétségtelen következtetés vonható le. A megállapított tényállás szerint az I. r. terhelt nyújtotta be a II. r. terhelt email címén a valótlan tartalmú, illetve határidőn túli adóbevallásokat. Ehhez a II. r. terhelt az email cím rendelkezésére bocsátásán túl úgy nyújtott segítséget, hogy az I. r. terhelttel közösen hozta a döntéseket a cégben, azt együttesen irányították, azaz az adóbevallás valótlan tartalma és benyújtása, illetve elmaradása is együttes döntésük volt. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint, mivel a II. r. terhelt cselekményének minősítése helytálló, a vele szemben kiszabott büntetés törvényes. A Btk. 14. § (3) bekezdésére figyelemmel a bűnsegéddel szemben alkalmazandó büntetési tétel a tettessel szemben alkalmazandó büntetési tétellel azonos mértékű, ezért önmagában ez a körülmény törvénysértést nem valósít meg; ahogy az sem, ha a büntetéskiszabási körülményeket nem, illetve nem kellő súllyal vette figyelembe az eljáró bíróság.
[12] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott szabálysértés az ügyben nem állapítható meg.
[13] Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdés szerinti tanácsülésen, a Be. 662. § (1) bekezdés alapján a törvényszék ítéletét és az ítélőtábla végzését a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[14] A II. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt tett, amelyben lényegében teljes egészében megismételte a felülvizsgálati indítványában előterjesztetteket.
[15] A felülvizsgálati indítvány alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása részben kizárt, a felülvizsgálati indítvány egyéb részében alaptalan.
[16] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, annak lefolytatására kizárólag a törvényben meghatározott felülvizsgálati okokra történő hivatkozással, a felülvizsgálati okok fennállása esetén, a törvényben meghatározott feltételek mellett kerülhet sor. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[17] A felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat – ellentétben a perújítással – nem a jogerős ügydöntő határozat egyes ténybeli – a tényállás megalapozottságát érintő – hiányosságainak, hanem a jogerős ügydöntő határozat egyes súlyos, a törvényben tételesen meghatározott jogi hiányosságának orvoslására szolgál. A büntetőeljárási törvény ezért a 650. § (2) bekezdésében kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[18] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[19] Mindez azt jelenti, hogy felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tények, valamint a tények megállapításához vezető okfolyamat, a lefolytatott bizonyítás törvényessége, a bíróságok bizonyítékértékelő és mérlegelő tevékenysége nem támadható, felülvizsgálati indítvány kizárólag a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállással összhangban álló tényekre alapítható (BH 2023.5.).
[20] A felülvizsgálati indítvány ezért mindazon részében, amelyben a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényeket vitatja, törvényben kizárt. Felülvizsgálati indítványban kizárt annak a megállapításnak a vitatása, hogy a V. Kft.-t ténylegesen az I. és II. r. terheltek irányították, a társaság gazdasági tevékenysége körében mind stratégiai, mind pénzügyi kérdésekben ők rendelkeztek döntési jogkörrel. Ugyancsak nem támadható az, hogy az I. és II. r. terheltek a V. Kft. tényleges irányítójaként 2012. január 1. napja és 2013. június 30. napja közötti időszakban a tényállásban megjelölt számlákat állították ki a cég által ténylegesen teljesített belföldi termékértékesítésről és szolgáltatásról. A tényállás nem támadható részét képezi az is, hogy a V. Kft. nevében eljárva az I. és II. r. terheltek a számlákon szereplő gazdasági eseményeket teljesítették, a számlák ellenértékét megszerezték, azonban a 2012. I. negyedévére vonatkozóan benyújtott általános forgalmi adóbevallás a gazdasági társaság tényleges bevételeit nem a valóságnak megfelelően tükrözte; 2012. II., III. és IV. negyedévére, valamint 2013. I., II. negyedévére vonatkozóan pedig az I. r. terhelt nevében a II. r. terhelt e-mail címéről benyújtott, de az önellenőrzési tilalom miatt már fel nem dolgozott adóbevallásra figyelemmel a megjelölt időszakban a V. Kft. az általa realizált árbevételt teljes egészében eltitkolta az adóhatóság elől. A tényállás szerint a V. Kft.-t ténylegesen irányító I. és II. r. terheltek cselekményükkel 2012. I. negyedévétől 2013. II. negyedévéig általános forgalmi adó adónemben összesen 86 959 543 forint összegű vagyoni hátrányt okoztak az állami költségvetésnek.
[21] A törvényben kizárt a felülvizsgálati indítvány azon része, amely az ítélet indokolásának hiányosságait támadja, az indokolási kötelezettség megsértése ugyanis 2018. július 1-jétől nem felülvizsgálati ok (BH 2020.355.).
[22] Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítvány indokai közül az irányadó, jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás alapján érdemben elbírálandó kérdés az volt, hogy az ügyben eljáró bíróságok törvényesen állapították-e meg a II. r. terhelt terhére a költségvetési csalás bűntettének üzletszerű elkövetését. Vizsgálandó volt az, hogy a költségvetési csalás vonatkozásában törvénysértő minősítés megállapítható-e, illetve a hivatkozott büntetés kiszabása a Btk. más szabályának megsértését jelentette-e; továbbá, hogy ezek törvénysértő büntetést eredményeztek-e. A Btk. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott felülvizsgálati ok ugyanis csak valamennyi törvényi feltétel együttes megállapítása esetén képez felülvizsgálati okot, önmagában a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a Btk. más szabályának megsértése nem alapozza meg a felülvizsgálatot, ha a büntetés emellett is törvényes.
[23] A Kúria megállapítja, hogy a büntetéskiszabási körülményekre történő hivatkozás, így a II. r. terhelt egészségi állapotának figyelembevételével kapcsolatos érvelés felülvizsgálati okként nem vehető figyelembe, mivel a Btk. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában megjelölt, a Btk. más szabályainak megsértésén kizárólag a Büntető Törvénykönyv mérlegelést nem tűrő, kógens szabályának megsértését lehet figyelembe venni, a büntetés céljára és a büntetés kiszabására vonatkozó szabályok pedig nem ilyenek, mivel e körben bírói mérlegelésnek van helye. A felülvizsgálat keretében a jogerős határozatban megállapított büntetés önmagában nem, hanem csak akkor támadható, ha a cselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabály sérelme miatt szabtak ki törvénysértő büntetést vagy alkalmaztak törvénysértő intézkedést. A büntetés törvényessége kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.). A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli. Kétségtelen, hogy ennek során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a Btk. 79–80. §-ainak rendelkezéseire, valamint az 56. BK véleményben (korábban BK 154. számú állásfoglalásban) foglaltakra. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezek a büntetéskiszabási tevékenység mérlegelendő, mérlegelésre váró támpontjai. Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége nem (így a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem) képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a büntetéskiszabás elveire vonatkozó törvényi rendelkezéseket és felsőbb bírósági iránymutatásokat (BH 2017.109. számon közzétett döntés indokolás [66] bekezdés).
[24] Felülvizsgálati eljárásban pedig a Be. 659. § (1) bekezdése értelmében bizonyításnak, így büntetéskiszabás kérdésében indítványozott bizonyításnak sincs helye.
[25] A Kúria megállapítja, hogy a védő ugyan megjelölte a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját mint felülvizsgálati okot, azonban indítványa erre vonatkozó jogi és ténybeli érvelést nem tartalmaz, az indítvány kizárólag a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában megjelölt felülvizsgálati oknak felel meg.
[26] A Be. 648. § a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt is helye van.
[27] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt vagy a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[28] A Be. 651. § (2) bekezdés c) pontja értelmében a terhelt javára a védő a Be. 652. § (4) bekezdésére figyelemmel határidő nélkül nyújthat be felülvizsgálati indítványt.
[29] Mindezekre figyelemmel a Kúriának azt kellett vizsgálni, hogy törvényes volt-e a II. r. terhelt költségvetést károsító cselekményének minősítése, és az üzletszerűség mint minősítő körülmény esetlegesen törvénysértő megállapítása eredményezett-e törvénysértő büntetést.
[30] Mindezek mellett a Kúriának a felülvizsgálati indítvány alapján azt is vizsgálnia kellett, hogy önmagában az a tény, miszerint a II. r. terhelttel szemben bűnsegédi elkövetői minőség alapján szabták ki a büntetést, törvénysértővé teszi-e azt akkor, ha az I. r. terhelttel szemben ugyanezen cselekmény vonatkozásában a felelősségét közvetett tettesi alakzatban állapították meg.
[31] A Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja szerint: aki költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[32] A Btk. 396. § (9) bekezdés a) pontja értelmében költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését is, míg b) pontja szerint vagyoni hátrány alatt a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést is érteni kell.
[33] A Btk. 396. § (5) bekezdés b) pontjának II. fordulata szerint a büntetés 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés, ha a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást üzletszerűen követik el.
[34] A cselekmény költségvetést károsító tényállásszerinti elkövetés idejére (2012. július 20-tól 2013. július 20-ig) figyelemmel alkalmazandó hatályú Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pontja szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.
[35] A Btk. 459. § (6) bekezdés d) pontja alapján 50 000 001 és 500 000 000 forint között különösen nagy az e törvény alkalmazásában figyelembe veendő vagyoni hátrány összege.
[36] Mindezek alapján az irányadó tényállás ismertetett tényeit figyelembe véve megállapítható, hogy az I. és II. r. terheltek cselekményükkel az állami költségvetésnek okozott vagyoni hátrány összegére tekintettel megvalósították a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző költségvetési csalást, amely különösen nagy vagyoni hátrányt okozott. Erre figyelemmel amennyiben az üzletszerű minősítés megállapítása törvényes volt, úgy a II. r. terhelt terhére megállapított költségvetést károsító bűncselekmény minősítése is törvényes.
[37] A védő az üzletszerűség körében tévesen értelmezte az irányadó bírói gyakorlatot, ebben a körben a folytatólagosság és az üzletszerűség megállapíthatóságát több esetben összekötötte, illetve nem megfelelően értelmezte a folytatólagosság törvényi egysége, a természetes egység, illetve az összefoglalt bűncselekmény különös részi törvényi egysége mellett. Ebben a körben a Kúria korábban már egyértelmű értelmezést adott a BH 2015.59. számon közzétett Bhar.II.1549/2013/11. számú ítéletében.
[38] A Kúria az ügyben a másodfokú bíróság jogértelmezését vizsgálva megállapította, hogy a Btk. 396. §-ában foglalt költségvetési csalás törvényi tényállásán belül értékelésre kerülő különböző elkövetési magatartások egységet alkotnak és a folytatólagosság megállapításának nincs helye. A költségvetési csalás Btk. 396. §-ában foglalt törvényi tényállása ún. különös részi törvényi egység, összefoglalt bűncselekmény. A jogalkotó a Különös Részben létrehozott törvényi egységgel olyan, akár egymással össze nem függő cselekményeket olvasztott egyetlen bűncselekmény tényállásába, amelyek esetében az ugyanazon elkövető által meghatározott költségvetések sérelmére elkövetett, akár térben és időben elkülönülten végrehajtott cselekmények értékelését bűncselekmény egységként rendelte megítélni. Az összefoglalt bűncselekmények esetén kizárt a Btk. Különös Részében egy bűncselekményként megállapított, különös részi törvényi egységként szabályozott összefoglalt bűncselekményt alkotó egyes részcselekmények esetében a folytatólagosság törvényi egységének megállapítása, mivel a folytatólagosság mint általános részi törvényi egység csak abban az esetben állapítható meg, ha a folytatólagosság egységébe tartozó, egy eljárásban elbírált cselekmények önmagukban is bűncselekményt valósítanak meg. Amennyiben az egyes részcselekmények valósítanak meg akár önmagukban bűncselekményeket, akár a többi részcselekménnyel együtt bűncselekményeket, a jogalkotó rendelkezésének megfelelően egyetlen különös részi törvényi tényállás keretein belül egy rendbeli, egységet képező cselekményként kerülnek értékelésre; így ez a folytatólagos egység megállapítását értelemszerűen kizárja, mivel ilyen esetben az összefoglalt bűncselekmény mint egy bűncselekmény kerül egy eljárásban elbírálásra. Önmagában azonban az, hogy a költségvetési csalás mint különös részi törvényi egység, nem azonos a folytatólagos egységgel, nem zárja ki az üzletszerűség mint minősítés megállapítását.
[39] A Kúria a hivatkozott ítéletében kifejtette: a korábbi és a hatályos büntetőtörvény azonos tartalmú fogalma szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 137. § 9. pont, Btk. 459. § (1) bek. 28. pont].
[40] Nem kétséges, hogy a folytatólagos elkövetés megállapítása nem azonos az üzletszerű elkövetéssel, vagyis az előbbiből nem feltétlenül következik az utóbbi (pl. a tolvaj pusztán bosszúból lopja meg többszörösen a haragosát). Az adóelvonással megvalósuló, a folytatólagos elkövetés ismérveit hordozó végrehajtás esetén viszont már igencsak szorossá válik a folytatólagosság és az üzletszerűség kapcsolódása, mivel aki az adót – ide nem értve az egyszerű késedelmet – szándékoltan nem vallja be, azt nem is akarja megfizetni, vagyis egyértelműen haszonszerzésre törekszik (lásd 95. BKv III. pontja). Ha az adóelvonás a részéről ismétlődik – különösen, ha az ismétlődés többszörös –, akkor a rendszeres haszonszerzésre törekvés tetten érhető.
[41] A költségvetési csalás tekintetében a különös részi törvényi egység folytán a vizsgált bűncselekmény körében az üzletszerűség megállapítása eltérő szempontok szerint vizsgálandó.
[42] Mind az adócsalás folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egységébe, mind pedig a törvényi egység különös eseteként szabályozott költségvetési csalásba – bár ez utóbbi bűncselekménybe nem szükségképpen – önmagukban bűncselekményt képező és a törvényi egységi konstrukció hiányában egymással egyébként valóságos anyagi halmazatban álló bűncselekmények tartozhatnak. Az a körülmény pedig, hogy a törvény rendelkezése folytán a több, egymással valódi anyagi halmazatban álló bűncselekményt egy rendbeli bűncselekményként kell értékelni, nem vezethet oda, hogy a mesterségesen kialakított egy rendbeli bűncselekményre figyelemmel a – rendszerint több bűncselekmény elkövetését igénylő – üzletszerűség megállapítására nem kerülhet sor.
[43] Az üzletszerűség megállapításának két konjunktív feltétele van: egyfelől az azonos vagy hasonló bűncselekmények elkövetése (tárgyi oldal), másfelől pedig a rendszeres haszonszerzésre törekvés (alanyi oldal).
[44] A költségvetési csalás tényállása összefoglalt bűncselekmény, olyan törvényi egység, amely akár egymással össze nem függő cselekményeket olvaszt egyetlen bűncselekmény tényállásába. Ennél fogva nem kizárt a bűncselekmény-egységként értékelése az egyébként térben és időben is elkülönülten végrehajtott cselekményeknek. Az ilyen, önmagukban is bűncselekményt eredményező – valódi anyagi halmazatszerű – részcselekmények alapját képezhetik a több ugyanolyan bűncselekmény megállapításának az üzletszerű elkövetés fogalmában.
[45] Általában több bűncselekmény elkövetése alapján kerülhet sor az üzletszerűség megállapítására. Nem kizárt azonban az sem, hogy egyetlen bűncselekmény alapozza meg az üzletszerűséget, feltéve, hogy az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekedve több bűncselekmény elkövetését határozta el (BH 2011.92.II.). A rendszeres haszonszerzésre törekvés az elkövető célzatára utal. Az üzletszerűség megállapítható akkor is, ha e célzat nem realizálódik; vagyis, ha az elkövető nem jut hozzá az általa remélt vagyontárgyakhoz, anyagi javakhoz, illetve, ha ténylegesen nem tesz szert haszonra. Nem feltétele az üzletszerűség megállapíthatóságának az sem, hogy a bűnözés legyen az elkövető egyetlen keresetforrása. Elégséges, ha a bűncselekményeket azért valósítja meg, hogy ily módon jövedelmét rendszeresen kiegészítse.
[46] Mindezekre figyelemmel a Kúria nem értett egyet azzal a következtetéssel, hogy a folytatólagosan elkövetett adócsalás esetén a folytatólagosság egységébe tartozó egy rendbeli bűncselekmény önmagában nem képezheti az üzletszerű elkövetés megállapításának az alapját. A hatályos Btk. rendszerében pedig ez a végkövetkeztetés olyan contra legem értelmezéshez vezetne, amely tagadná, hogy a költségvetési csalásba illeszkedő, haszonszerzésre törekvő elkövetés akárhányszori ismétlődés mellett sem lehetne üzletszerűen elkövetettnek minősíthető (BH 2015.59. számon közzétett döntés [68]–[78]).
[47] Jelen ügyben a korábbi, a költségvetési csalás bűncselekményét megelőző szabályozás szerinti adócsalás bűncselekményének vizsgálata fel sem merül, mivel a cselekmény az elkövetési időre figyelemmel kizárólag a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző költségvetési csalásnak minősülhet. Ekként nincs jelentősége annak, hogy az egyes részcselekmények milyen összegű vagyoni hátrányt eredményeztek, a költségvetési csalás esetében a minősítés szempontjából valamennyi részcselekménnyel együttesen okozott vagyoni hátrány összege a meghatározó.
[48] A folytatólagosság törvényi egységének hiánya ugyanakkor a fentebb kifejtettek alapján nem akadálya az üzletszerűség mint minősítő körülmény megállapításának, mivel a folytatólagosság és az üzletszerűség nem azonos törvényi fogalmak.
[49] A II. r. terhelt az irányadó tényállás alapján a költségvetési csalás bűncselekményét bűnsegédként követte el, így az általa elkövetett cselekmény minősítése, valamint a bűncselekményhez kapcsolódó büntetési tétel is a tettes magatartásához igazodik.
[50] A védő által is hivatkozott 3/2011. BJE határozat II. pontja értelmében amennyiben a felbujtó rendszeres haszonszerzésre törekedve több tettest bír rá ugyanolyan vagy hasonló olyan bűncselekmény elkövetésére, amelynek az üzletszerű elkövetés a minősítő körülménye, a minősített esetért felelősséggel csak akkor tartozik, ha az üzletszerűség a tettesi bűncselekmény tekintetében is megállapítható. Egyébként a felbujtó ilyen magatartása kizárólag a büntetés kiszabása körében értékelendő. Ez az elv értelemszerűen vonatkozik arra az esetre is, ha a többszöri felbujtás olyan alapcselekményeket vált ki, amelyeket társtettesek nem üzletszerűen követnek el, továbbá arra a bűnsegédre is, akinek cselekménye nem üzletszerűen elkövetett tettesi alapcselekményekhez kapcsolódik.
[51] A jogegységi határozat indoklása kifejti: a részesség dogmatikai ismérve, ezáltal járulékos természetének az alapja az, hogy a részesi elkövető tényállási elemet, legyen az személyes körülmény, elkövetési mód, eredmény stb. közvetlenül nem valósíthat meg, márpedig bármely minősítő körülmény a törvényi tényállás része, tényállási elem. A részes azért a bűncselekményért felel, amit a tettes elkövet. A járulékosság elve folytán a részes cselekményének jogi minősítése is a tettesi cselekmény jogi minősítéséhez igazodik. A részesi oldalon tehát üzletszerűen elkövetettként akkor minősülhet a bűncselekmény, ha a rábírás maga üzletszerű bűnelkövetésre irányul, avagy a bűnsegéd az üzletszerűen elkövetett tettesi alapcselekményhez nyújt segítséget.
[52] Mindez jelen ügyre vonatkoztatva azt jelenti, hogy amennyiben a II. r. terhelt a cselekményt az I. r. terhelt mint közvetett tettes bűnsegédeként követte el, a bűnsegédi cselekmény minősítésének a tettes által elkövetett bűncselekmény helyes minősítéséhez kell igazodnia.
[53] A jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállást figyelembe véve az ügyben eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy az I. r. terhelt közvetett tettesként követte el a bűncselekményt. Az irányadó tényállás részét képezi az, hogy a V. Kft. egyetlen, önálló cégjegyzési jogosultsággal rendelkező ügyvezetője valós ügyleti akarat és szándék nélkül K. A. Cs. volt, aki a cégalapításhoz szükséges okiratok aláírásán túl a kft. nevében és képviseletében soha nem járt el, a társaság működtetése és gazdasági tevékenység végzése nem állt szándékában, arra anyagi lehetősége sem volt, üzletrészének névértékét sem fizette ki. A céget ténylegesen az I. r. és II. r. terheltek irányították, a társaság gazdasági tevékenysége körében mind stratégiai, mind pénzügyi kérdésekben ők rendelkeztek döntési jogkörrel. A kft.-t terhelő bevallási kötelezettséget a tényállás szerint ténylegesen az I. r. terhelt teljesítette, melyhez a II. r. terhelt a kft. irányításában, döntések meghozatalában és az e-mail cím rendelkezésre bocsátásával segítséget nyújtott.
[54] A költségvetési csalást tettesként az követheti el, akit személyében terhel a gazdasági társaság adó-jogviszonyban fennálló kötelezettségének teljesítése. Amennyiben ez a személy tévedésben van, a tévedésben lévő személyt felhasználó személy a költségvetési csalás esetében közvetett tettesként felel.
[55] A Btk. 12. §-a szerint elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek).
[57] A Btk. 14. § (2) bekezdése szerint bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
[58] A Btk. 14. § (3) bekezdése kimondja, hogy a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.
[59] Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy az I. r. terhelt cselekményének minősítése törvényes, az közvetett tettesként elkövetett, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és az (5) bekezdés b) pont II. fordulata szerint minősülő költségvetési csalás bűntetteként értékelendő; erre figyelemmel a II. r. terhelt bűnösségét is az általa bűnsegédként elkövetett, a tettesi minősítéshez igazodó, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és az (5) bekezdés b) pont II. fordulata szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében kell megállapítani. Mivel a részesekkel szemben a tettessel azonos büntetési tételkeret között kell kiszabni a büntetést, a lényegében ugyanazon történeti tényállásban szereplő cselekményt részesként (bűnsegédként) elkövető II. r. terhelt esetében a cselekmény közvetett tettesével, az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetéssel azonos büntetés nem törvénysértő; különös figyelemmel arra, hogy annak kiszabására eleve kizárólag enyhítő szakasz alkalmazásával kerülhetett sor [Btk. 82. § (2) bek. b) pont]. A Btk. 82. § (2) bekezdés b) pontja értelmében 2 évi szabadságvesztésnél rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabása törvényesen nem is lett volna lehetséges. Ekként a kiszabott büntetés éppen annak ennél enyhébb tartamban vagy büntetési nemben történő meghatározásával válna törvénysértővé.
[60] Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítvány ebben a részében alaptalan.
[61] A Be. 659. § (5) bekezdésére figyelemmel a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, hivatalból vizsgálta azonban a Be. 659. § (6) bekezdése szerint a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt okok fennállását. A Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okot képező eljárási szabálysértéseket a Kúria nem állapított meg.
[62] Mindezekre tekintettel a Kúria a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. § (2) bekezdése szerinti összetételű tanácsban, a Be. 660. §-a szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a törvényszék ítéletét és az ítélőtábla végzését a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta, mert a felülvizsgálati indítványnak – nem kizárt részében – nem adott helyt.
(Kúria Bfv.I.1.116/2022/6.)