A befolyással üzérkedés immateriális bűncselekmény, amely a jogtalan előny kérésével, elfogadásával, illetve ígéretének elfogadásával befejezett. Ezt követően megvalósuló körülmény – így például az, hogy a passzív alany a terhelt hivatkozását valósnak véli-e – a bűnösség szempontjából fogalmilag közömbös [Btk. 299. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2020. február 28-án kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet társtettesként elkövetett befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt 2 évi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette, valamint akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozat börtön és abból a terhelt – a büntetés végrehajtásának elrendelése esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. március 1-jén meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést 2 év 10 hónapra súlyosította, mellőzve a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését. A II. r. terheltet 3 év közügyektől eltiltásra is ítélte, egyebekben pedig a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. terhelt tudomást szerzett arról, hogy G. A. és O. K. ellen az A.-i Rendőrkapitányságon kábítószer birtoklásának bűntette miatt büntetőeljárás van folyamatban. E körülményről a II. r. terhelt is tudomást szerzett. A terheltek elhatározták: jogtalan előnyszerzés céljából G. A. előtt azt a látszatot keltik, hogy hivatalos személy vesztegetésével el tudják intézni az ő vonatkozásukban a büntetőeljárás elkülönítéssel és eltereléssel történő befejeződését, ezáltal G. A.-nak nem lesz priusza.
[4] Ennek érdekében az I. r. terhelt 2017. február elején több alkalommal, így 1-jén, 2-án és 5-én is felhívta mobiltelefonon G. A. a.-i lakost, és azt a látszatot keltette, hogy hivatalos kapcsolatain keresztül el tudja intézni: G. A. „a kábítószeres ügyből ne kapjon ítéletet”. A 2017. február 2-án intézett hívás során az I. r. terhelt a telefonban azt a látszatot keltette G. A. előtt, hogy 300 000 forint mint jogtalan előny megfizetése ellenében el tudja intézni hivatalos kapcsolatain keresztül, hogy G. A. ügye „elterelésre kerüljön”. Az I. r. terhelt ennek érdekében 2017. február 2. napján személyes találkozóra hívta G. A.-t 10 órára.
[5] Az I. r. terhelt és G. A. 2017. február 2-án találkoztak A.-n, majd a G. A. által vezetett gépkocsival közösen a II. r. terhelthez mentek a helyi TV stúdiójába. A II. r. terhelt a találkozás során az I. r. terhelt jelenlétében közölte G. A.-val, hogy tudomással bír az ellene folyamatban lévő büntetőeljárásról, és felajánlotta a segítségét: kapcsolatai révén el tudja intézni, hogy leválasszák és eltereléssel fejeződjön be a büntetőeljárás, amely közreműködés ellentételezése 300 000 forint.
[6] A terheltek által G. A.-nak tett felajánlás olyan jellegű volt, amelyet kizárólag hivatalos személy befolyásolása útján lehet megvalósítani.
[7] A terheltek a kért előnyért cserébe azt a látszatot keltették: hivatalos személynek jogtalan előnyt fognak adni annak érdekében, hogy ez a hivatalos személy a hivatali helyzetével visszaéljen.
[8] A terheltek ajánlatát G. A. nem fogadta el, a terheltek által kért jogtalan előnyt nem adta át a részükre.
[9] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 648. § d) pontja alapján, a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés miatt.
[10] Az indítványozó szerint az ítéleti tényállás alapján – az elsőfokú ítélet indokolásának [34] bekezdéséből kitűnően – G. A. egyáltalán nem hitte el, hogy akár az I. r., akár a II. r. terhelt tényleges befolyással rendelkezne, és azt érvényesítené is.
[11] Ennek előrebocsátásával a II. r. terhelt védője kifejtette, hogy a magyar büntetőjog elmélete és a hazai bírói gyakorlat szerint nem tényállásszerű a befolyással üzérkedés, ha az ügyfél nem hiszi el a befolyásra vonatkozó hivatkozást. E „passzív” korrupciós bűncselekménynek a Btk. már az „aktív” oldalát, a befolyás vásárlását is büntetni rendeli. Abban az esetben, ha valaki nem hiszi el a befolyás létező voltát, nem fog befolyást vásárolni, ebben az esetben viszont a bűncselekmény ellenpólusa, a befolyással üzérkedés sem valósulhat meg. Álláspontja szerint a befolyásolásra hivatkozásnak nem okvetlenül kifejezettnek, de a körülményekből félreérthetetlennek kell lennie. Az elkövető befolyása, amelyre hivatkozik, akár valóságos, akár színlelt is lehet, de a lényeg az, hogy „ügyfél” azt valóságosnak hiszi, és annak érdekében adja az előnyt. E következtetését alátámasztandó hivatkozott a Btk. nagykommentárjára és egyéb jogirodalmi munkákra.
[12] Utalt továbbá a Legfelsőbb Bíróság BH 2009.346. számon közzétett eseti döntésére, amely szerint a befolyással üzérkedés 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 256. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott minősített esete a csalás törvényi tényállásához képest speciális törvényi tényállás. Az előbbi ugyanis – a hivatalos személy megvesztegetésének valótlan állítása vagy az ilyen látszat keltése folytán – szükségképpen feltételezi a másik fél tévedésbe ejtését, továbbá magában foglalja a csalás többi törvényi tényállási elemét, így a jogtalan haszonszerzés célzatát, valamint a károkozást is.
[13] Az érdemi döntést a Kúria Bfv.III.744/2016/7. számú határozatának indokolásától is eltérőnek vélte, amely az előzőekben idézett döntéssel egyezően fejtette ki, hogy a befolyással üzérkedés a hivatalos személy megvesztegetésének valótlan állítása vagy az ilyen látszat keltése folytán szükségképpen feltételezi a másik fél tévedésbe ejtését, továbbá magában foglalja a csalás többi törvényi tényállási elemét, így a jogtalan haszonszerzés célzatát, valamint a károkozást is.
[14] Hivatkozott végül egyes alsóbb fokú bíróságok által hozott határozatok hasonló indokaira.
[15] A kifejtettek alapján a támadott ítélet megváltoztatására, és a II. r. terhelt felmentésére tett indítványt. Másodlagos indítványa szerint a cselekmény „legfeljebb kisebb értékre elkövetett csalás kísérletének minősíthető, ami – figyelembe véve a kétfokú leszállás lehetőségét is – a cselekmény törvénysértő minősítése folytán szintén felülvizsgálati ok, mert ahhoz törvénysértő büntetés kiszabása is társult”.
[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
[17] Az átirat szerint a bírói gyakorlattól való eltérésre olyan, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett döntés alapján lehetne eredményesen hivatkozni, amely szerint azért indokolt a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentése, mert a befolyással üzérkedő személy által keltett látszatot a megtéveszteni szándékozott személy nem hitte el, ezáltal pedig a bűncselekmény egy tényállási eleme nem valósult meg. Az indítványban hivatkozott két döntés azonban nem ilyen.
[18] A két eseti döntés ugyanis a csalás és a befolyással üzérkedés elhatárolása kapcsán foglalkozott a tévedésbe ejtéssel, kifejtve, hogy a befolyással üzérkedés korábbi Btk. 256. § (2) bekezdés a) pontjában írt minősített esete a csaláshoz képest speciális, amellyel összefüggésben elkövetésével a csalás törvényi tényállási elemei is megvalósulnak.
[19] Befolyással üzérkedés esetén – hasonlóan a csaláshoz – a terhelt által keltett látszat veszi rá a megtévesztett személyt, hogy jogtalan előnyhöz juttassa az elkövetőt. Pénzt vagy egyéb jogtalan előnyt pedig az fog adni, aki el is hiszi a keltett látszatot. Ha a csalás elkövetője által tanúsított magatartás nem téveszti meg a sértettet, az kísérlet megállapítására vezet, tekintettel arra, hogy kár bekövetkezése nélkül a csalás nem válik befejezetté. Ezzel szemben a befolyással üzérkedés nem eredmény-bűncselekmény. Amint a BH 2019.286. számú eseti döntésében a Kúria kifejtette, a befolyással üzérkedés elkövetési magatartása az előny kérésével befejeződik, és tényállásszerűségéhez a tényleges előny megszerzése már nem szükséges.
[20] A BH 2009.75. számú eseti döntés szerint pedig a vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének a közélet tisztasága az elsődlegesen védett jogtárgya, ilyen módon annak csupán látszólag van sértettje, mert valójában a befolyással üzérkedővel szemben álló másik fél mindig aktív vesztegető, és mint ilyen, maga is a jogtalanság talaján áll. Az elkövető megtévesztése folytán a vagyonában úgy keletkezik kár, hogy jogtalan, bűncselekményt megvalósító magatartásával maga is előidézte.
[21] A tévedésbe ejtés sikere ekként nem a befolyással üzérkedő magatartása tényállásszerűségének a feltétele, hanem a megtéveszteni szándékolt személy által megvalósítandó hivatali vesztegetés vagy befolyás vásárlása elhatárolása szempontjából bírhat jelentőséggel.
[22] A Btk. 299. § (2) bekezdés a) pontja szerinti befolyással üzérkedés elkövethető anélkül, hogy a másik oldalon megvalósulna a hivatali vesztegetés vagy befolyással üzérkedés; különösen akkor, ha az elkövető hiába fejti ki a megtévesztő magatartást és hiába kéri az előnyt, a megtéveszteni szándékozott személy azt nem hiszi el, ezért nem fizet. Attól pedig, hogy a jogtalan előny nyújtására felhívott személy nem hisz a befolyással üzérkedőnek, ez a bűncselekmény megvalósul.
[23] Indítványozta ekként, hogy a Kúria a támadott ítéletet hatályában tartsa fenn.
[24] A II. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételeiben fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat.
[25] Megítélése szerint a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontja téves, mert a teljes magyar büntetőjogi szakirodalom az indítvány elvi alapvetését támasztja alá, miként a hazai bírói gyakorlat is. E gyakorlat további szemléltetésére felhívta a Legfelsőbb Bíróság – a felülvizsgálati indítványban is hivatkozott, BH 2009.346. számon közzétett – Bfv.I.133/2009/5. számú határozatának indokolását, továbbá ítélőtáblai és törvényszéki határozatokat.
[26] Vélekedése szerint a Legfőbb Ügyészség által megjelölt bírói döntések nem az indítványban felvetett kérdésre vonatkoznak. Nem vitatta, hogy a befolyással üzérkedéshez nem szükséges a kért összeg átvétele, miként az összes korrupciós bűncselekmény megvalósulásához elégséges az előny kérése. Ettől eltérő kérdés, hogy az előny kérésének verbális kifejezésre juttatása pillanatában a másik fél elhiszi-e azt. Az átiratban idézett döntések „legfeljebb megtévesztően kelthetik a látszatot, hogy a Legfőbb Ügyészség érvelése helyes. Ha azt mondanánk, hogy a másik oldal (a befolyást vásárló) tudattartalma közömbös, akkor ad absurdum olyan állásponthoz is eljuthatnánk, amely szerint az is befolyással üzérkedés lenne, ha magamban motyogok valamit, nem is kell oda másik személy, akinek ajánlatot teszek.” Ezért az sem befolyással üzérkedés, ha valaki olyan személytől kér jogtalan előnyt a befolyásáért cserébe, aki már az első pillanatban sem hisz neki. Ez legfeljebb a csalás alkalmatlan kísérlete lehet.
[27] Megismételte, hogy a Btk. által szabályozott befolyás vásárlása megvalósulásának hiányában a befolyással üzérkedés sem követhető el. Megítélése szerint a Legfőbb Ügyészség „két-három évtizeddel ezelőtti logika alapján gondolkozik”, és „állításait nem releváns bírói döntésekkel igyekszik alátámasztani”.
[28] A kifejtettek okán a felülvizsgálati indítványát kiterjesztette a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati ok állítására, ez alapján is kérve a támadott ítéletek hatályon kívül helyezését.
[29] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[30] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[31] A Be. 648. § d) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén is helye van. A Be. 649. § (6) bekezdése szerint a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén felülvizsgálati indítvány akkor terjeszthető elő, ha az eltérés a büntető anyagi jog szabályainak (1) bekezdésben meghatározott megsértését eredményezte vagy a (2) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértést eredményezett.
[32] A Be. 876/A. §-a alapján a 648. § d) pontját és a Be. 649. § (6) bekezdését a bíróság 2020. július 1-jén vagy azt követően meghozott ügydöntő határozata vonatkozásában kell alkalmazni. A felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítélet jogerőre emelkedésének időpontja 2021. március 21., ezért jelen ügyben a Be. 648. § d) pontja is felülvizsgálat alapjául szolgálhat.
[33] A Kúriát a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése határozta meg – történelmi elnevezését is helyreállítva – a legfőbb bírósági szervként. A Bírósági Határozatok Gyűjteményét az ugyanezen a napon hatályba lépett, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény XII. Fejezete szabályozza. A felülvizsgálat alapját a hivatkozott jogcímen tehát csak a Kúria 2012. január 1-jét követően közzétett határozatától való eltérés képezheti (BH 2021.97. [37]).
[34] Ekként a Legfelsőbb Bíróság indítványban megjelölt BH 2009.346. számú eseti döntésétől való eltérés az egyéb feltételek fennállása mellett sem valósít meg önálló felülvizsgálati okot. Ugyanígy a felhívott felülvizsgálati ok megvalósulása szempontjából egyaránt közömbösek az indítványban felsorolt, nem a Kúria által hozott bírósági határozatok és a különböző jogirodalmi értekezések is.
[35] A Kúria Bfv.III.744/2016/7. számú határozatától való eltérésre történő hivatkozás ugyanakkor már a felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatását vonja maga után.
[36] A Be. 649. § (6) bekezdése azonban a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésre történő hivatkozás mellett a felülvizsgálati indítvány előterjesztésének további feltételeként szabja, hogy az eltérés a büntető anyagi jog szabályainak Be. 649. § (1) bekezdésében meghatározott megsértését eredményezze, vagy a (2) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértést eredményezzen.
[37] Jelen esetben e törvényi feltétel is teljesült, hiszen az indítvány szerint a Kúria Bfv.III.744/2016/7. számú határozatától való eltérés a büntető anyagi jog szabályainak a megsértéséhez vezetett, elsődlegesen a II. terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítása [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont], másodlagosan cselekményének törvénysértő minősítése, és az ehhez társuló törvénysértő büntetés miatt [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].
[38] Ezzel együtt, e további feltétel állításával a törvény a Be. 649. § (6) bekezdésére alapított felülvizsgálati indítvány elbírálásához nem kívánja meg a támadott határozat Be. 649. § (1) bekezdésén alapuló felülvizsgálatának elvégzését. A vizsgált felülvizsgálati ok beálltát pusztán a kifogásolt határozat és a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozata közötti eltérés ténye keletkezteti, feltéve, hogy éppen az eltérés eredményezte a büntető anyagi jog szabályainak Be. 649. § (1) bekezdésében írt megsértését (BH 2021.97.II.).
[39] A Bírósági Határozatok Gyűjteményében szereplő kúriai határozat jogértelmezése is csak akkor vehető figyelembe más ügyben, ha az annak alapjául szolgáló tényállás a jelentőséggel bíró elemeiben megegyezik az elbírálandó ügy tényállásával; azaz egyik ügy tényállása sem tartalmaz olyan további vagy más (eltérő) tényt vagy körülményt, amely jogilag jelentős, és ezért eltérő joghatást von maga után (BH 2021.97. [39]).
[40] A II. r. terhelt védője ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt okból is indítványozta a támadott határozat felülvizsgálatát.
[41] Eszerint felülvizsgálati okot képez, ha a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatában a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[42] Az e hivatkozáson alapuló indítvány vizsgálata során pedig az indítvány érvelésének alátámasztására már bármilyen eseti döntés időhatár nélkül hivatkozható, de az ilyen, a Kúria Határozatának Gyűjteményében közzé nem tett eseti döntéstől való eltérés önmagában nem valósít meg felülvizsgálati okot.
[43] A felülvizsgálati eljárás megkerülhetetlen szabálya [Be. 650. § (2) bek.], hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével ítélhető meg (BH 2004.102.).
[44] A jogerős ítéletben foglalt tényállás pedig – az indítvány állításával szemben – egyáltalán nem tartalmazza, hogy G. A. tanú nem hitte el a II. r. terhelt állított befolyásának fennállását a nyomozó hatóság irányában (mint ahogy ennek ellenkezőjét sem).
[45] Nem vitás, hogy az irányadó tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó (BH 2015.216.I.) és ezért a tényálláshoz tartozónak kell tekinteni mindazon történeti tényeket, amelyeket az ítélet megállapított, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán a bíróság esetlegesen nem a történeti tényállásban rögzítette, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.III.).
[46] A tényállás része azonban kizárólag ténymegállapítás lehet. Nem ténymegállapítás és ezért nem a tényállás része, amikor a bíróság akár az elsőfokú, akár a másodfokú határozatban bizonyíték tartalmát idézi, avagy jogi értékelést végez (Bfv.II.925/2019/6. [51], Bfv.II.1026/2020/7. [24]).
[47] Jelen ügyben is pontosan erről van szó.
[48] Az elsőfokú bíróság ítéletében sem az indítványban megjelölt [34] és [37] bekezdésében, sem máshol nem értékelte – helyesen – G. A. tanúvallomását abból a szempontból, hogy alátámasztható-e állítása, miszerint a terheltek felajánlását csak „lehúzásnak” gondolta, ezért befolyásuk fennállásában nem hitt. Ezzel szemben a járásbíróság az ítélet indokolásának megjelölt bekezdéseiben a tanú nyomozás során tett első vallomásának a tartalmát idézte, megelőlegezve későbbi következtetését, hogy az eljárás különböző szakaszaiban tett, egymástól lényegi elemeiben eltérő tanúvallomásai közül ez szolgál az ítéleti tényállás alapjaként a terheltekkel a helyi TV-ben megvalósult találkozó megtörténtét és előzményeit illetően.
[49] A bíróság jogerős ítéletében tehát nem tett megállapítást arra vonatkozóan, hogy G. A. a terheltek befolyásában kételkedve (az arra való hivatkozást valótlannak tekintve) vagy más okból nem teljesítette a részükre az általuk kért 300 000 forint jogtalan előny átadását. Értelemszerűen az ítélet arra vonatkozó jogi okfejtést sem tartalmaz, hogy az előny kérése címzettjének szubjektív vélekedése a terhelti állítás valóságtartalmáról bármilyen módon összefüggésben állna a befolyással üzérkedés megvalósulásával.
[50] Ezért a Kúria a Bfv.III.744/2016/7. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozata, amennyiben az tartalmazna is olyan okfejtést, miszerint a befolyással üzérkedés csak akkor valósulhat meg, ha az elkövető állítását a passzív alany elhiszi, fogalmilag nem lehetne ellentétes a jelen ügyben támadott ítélettel, ami ezen körülményre – sem a tényállásban, sem a jogi indokolásában – nem terjed ki (a Kúria a későbbiekben mutat rá majd arra, hogy ilyen megállapítás a hivatkozott határozatban sincs). Eltérés hiányában pedig az indítványban eredetileg megjelölt felülvizsgálati ok sem következett be.
[51] E körben az lehet felülvizsgálat tárgya, hogy ilyen megállapítás hiányában a terhelt bűnösségének megállapítása befolyással üzérkedés bűntettében összhangban áll-e az anyagi jog szabályaival. Azonban az indítvány további, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjának és b) pontja ba) alpontjának fennállása körében figyelembe vehető érvei ugyancsak nem állják meg a helyüket.
[52] A Btk. 4. § (1) bekezdésében írt bűncselekmény-fogalom középpontjában a cselekmény – emberi magatartás – áll, amely szándékos (vagy a törvényben meghatározott esetekben gondatlan) emberi magatartás azáltal válik bűncselekménnyé, hogy veszélyes a társadalomra, és a törvény büntetés kiszabását rendeli rá. A bűncselekményt tehát minden esetben emberi magatartás valósítja meg, mégpedig a Btk. 13. § (1) bekezdése szerint a tettes magatartása. A Btk. Különös Részében meghatározott valamely törvényi tényállás tényállási elemeinek megfeleltethető tettesi cselekmény kifejtésével a bűncselekmény – legalább – kísérleti szakba lép.
[53] Ha pedig a bűncselekményt a tettesi cselekmény teszi, abból a logika legalapvetőbb szabályai mentén következik, hogy a tettesen kívül álló más személy magatartása (mi több: a külvilágban meg sem jelenő, szubjektív vélekedése) a bűncselekmény megvalósulását nem érinti (legfeljebb – materiális bűncselekmény esetén – annak befejezetté válására bírhat kihatással). A törvényi tényállási elemet kifejtő tettes magatartása önmagában vonja maga után a büntetőjogi értékelés igényét, mégpedig az adott törvényi tényállás keretei közé nem illeszthető magatartást tanúsító más személy cselekménye, tudatállapota által nem befolyásolt módon.
[54] Közömbös tehát a konkrét ügyben, hogy G. A. valóságosnak vélte-e a terheltek befolyását az ellene indított büntetőeljárásra. Ehhez képest kizárólag annak van jelentősége, hogy az irányadó tényállásból kitűnően a II. r. terhelt 2017. február 2-án a helyi TV stúdiójában kilátásba helyezte, hogy 300 000 forint ellenében elintézi, hogy kedvező eredménnyel, eltereléssel záruljon a kábítószer birtoklásának bűntette miatt ellene indított büntetőeljárás. Ezek az életbeli – a külvilágban megvalósult – tények pedig pontosan a Btk. 299. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés törvényi tényállási elemeinek feleltethetők meg.
[55] Ezzel összhangban a Kúria, illetve a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében erősítette meg, hogy a befolyással üzérkedés elkövetési magatartása az előny kérésével – azaz az előny adására vonatkozó óhaj kifejezésével, a korrupciós kapcsolat kezdeményezésével – befejeződik, így tényállásszerűségéhez a kért összeg átvétele (az előny tényleges megszerzése) már nem szükséges (BH 2019.286., BH 1997.569.II.).
[56] Következésképpen, a bűncselekmény befejezetté válását követően beállt tények a bűncselekmény tényállásszerű megvalósulását már értelemszerűen nem érinthetik.
[57] A jogtalan előny kérése (és ezzel a befolyással üzérkedés befejezetté válása) szükségképpen megelőzi a címzett e kérésre adott reakcióját; ideértve, hogy a címzett az elkövető befolyását reálisnak érzékeli-e, és ettől függően a kért jogtalan előnyt átadja-e, avagy az elkövető által állított befolyás komolyságát megkérdőjelezve (vagy akár más okból) a jogtalan előny szolgáltatását megtagadja.
[58] A címzettnek a kért jogtalan előnnyel, illetve a jogtalan előny ellentételezéseként ígért befolyásgyakorlás (vesztegetés) realitásával kapcsolatos képzetei tehát nem csupán azért nélkülözik a jelentőséget a II. r. terhelt terhére rótt befolyással üzérkedés megítélése során, mert azok kívül esnek a II. r. terhelt magatartásán; de azért is, mert e képzetek fogalmilag már a jogtalan előny kérése, azaz a befolyással üzérkedés befejezetté válása után alakulhatnak csak ki.
[59] Ennek megfelelően a befolyással üzérkedés Btk. 299. §-a szerinti törvényi tényállása sem tartalmaz olyan elemet, ami a cselekmény passzív alanyának vélekedését szabályozná a bűncselekmény alap- vagy minősített eseteinek tényállási elemeként. A törvényi tényállásban nem szereplő körülmény értelemszerűen nem lehet feltétele a bűnösség megállapításának, hiánya a büntetőjogi felelősség megállapításának körében nem kérhető számon.
[60] A felülvizsgálati indítványban felhívott Bfv.III.744/2016/7. számú határozat (a Bírósági Határozatok Gyűjteményében nem szereplő BH 2009.346. számon közzétett eseti döntés indokaival lényegében szó szerint egyező) indokolásának [21]–[22] bekezdése szerint a befolyással üzérkedés az 1978. évi IV. törvény „256. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott minősített esete azonban a csaláshoz képest speciális törvényi tényállás. Az előbbi ugyanis – a hivatalos személy megvesztegetésének valótlan állítása vagy az ilyen látszat valótlan keltése folytán – szükségképpen feltételezi a másik fél tévedésbe ejtését, továbbá magában foglalja a csalás többi törvényi tényállási elemét, így a jogtalan haszonszerzést célzatát, valamint a károkozást is.”
[61] Az indítványozó értelmezése szerint a határozat idézett részeiből az következik, hogy a tévedésbe ejtés eredménytelensége esetén a befolyással üzérkedés megállapítása kizárt.
[62] Ez a következtetés azonban téves.
[63] A határozatból idézett szövegrész ugyanis a befolyással üzérkedés jelen ügy kapcsán is vizsgált minősített esete és a csalás látszólagos alaki halmazatának a feloldására ad iránymutatást; kifejtve, hogy a csaláshoz képest speciális befolyással üzérkedés bűntetteként minősül a cselekmény, ha mindkét bűncselekmény törvényi tényállási elemei teljeskörűen megvalósultak. A tévedésbe ejtést – mint a csalás törvényben rögzített elkövetési magatartását – e közös tényállási elemek között sorolja fel. A Kúria végzésének e bekezdései, de más részei sem tartalmaznak a befolyással üzérkedés megvalósulása és a hivatalos személy megvesztegetésének valótlan állítása folytán a címzettben kialakult képzetek (azaz a megtévesztés sikere) közötti összefüggés kívánalmaként értékelhető okfejtést.
[64] A II. r. terhelt védője által a Kúria határozatából levont, de a valóságban nem létező összefüggés téves feltárása az indítvány logikai önellentmondását eredményezte.
[65] Ha ugyanis a csalás és a csaláshoz képest speciális befolyással üzérkedés egyaránt szükségképpen feltételezi a másik fél tévedésbe ejtését, akkor – az indítványban kifejtett értelmezési nyomvonalon tovább haladva – a tévedésbe ejtés sikerének hiányában nem csupán a befolyással üzérkedés nem valósulna meg, de nyilvánvalóan a csalás megállapítására sem kerülhetne sor. Ehhez képest ellentmondás, hogy az indítvány másodlagos iránya szerint a II. r. terhelt cselekményét eredményes tévedésbe ejtés hiányában befolyással üzérkedés helyett csalás kísérleteként lenne indokolt minősíteni.
[66] Az indítványban felmerült anyagi jogi jogkérdés helyes megválaszolásának kiindulópontjaként a tévútra vezető gondolatmenet helyett azt indokolt áttekinteni, hogy a vizsgált bűncselekmények közös tényállási elemeinek meglétén túl a befolyással üzérkedést milyen többletismérvek teszik speciálissá a csaláshoz képest.
[67] E többletismérvek sorában a jelen kérdés szempontjából kisebb jelentőségű, hogy a csalás esetében a tévedésbe ejtés bármilyen módon végbemehet; míg a befolyással üzérkedés tettese abban téveszti meg a jogtalan előny kérésével érintett címzettet, hogy hivatalos személyt befolyásol [az alapügyben is alkalmazott Btk. 299. § (2) bekezdés a) pontja szerinti minősített esetben pedig abban, hogy hivatalos személyt megveszteget].
[68] A második és a vizsgált ügy szempontjából lényegi különbség, hogy a befolyással üzérkedés törvényi tényállása – a csalással ellentétben – nem kívánja meg eredmény bekövetkezését. A csalás megvalósulásához – a befolyással üzérkedéshez hasonlóan – ugyancsak elegendő az elkövetési magatartás kifejtése, befejezettségéhez azonban a passzív alanynak az őt ért megtévesztés nyomán gyakorolt vagyonjogi rendelkezése, és e vagyoni rendelkezés következményeként a sértett vagyonában beállt értékcsökkenés bekövetkezése is szükséges. Amint arra a Legfőbb Ügyészség átirata is helyesen utalt, éppen emiatt minősül csalás kísérletének, ha az elkövető sikertelenül kísérli meg a passzív alany tévedésbe ejtését – a téves képzet kialakulásának hiányában ugyanis a passzív alany sem tesz vagyoni intézkedést, ezért pedig a sértett vagyonában sem állhat be kár. Elegendő ennek kapcsán az ún. „unokázós csalásokra” utalni; amennyiben a sértett a megtévesztő állítást nem hiszi el, a rendőrséget értesíti és a pénzátadásra kifejezetten az elkövető tettenérése érdekében kerül sor, e magatartás nem lesz büntetlen, hanem a csalás kísérlete maradéktalanul megvalósul.
[69] A csalás ezért materiális (a törvényben meghatározott eredmény bekövetkezését feltételező) bűncselekmény, míg a befolyással üzérkedés alaki, immateriális bűncselekmény.
[70] Az alaki bűncselekmény pedig már a törvényi tényállásban írt magatartás tanúsításával megvalósul. Pontosan ez az elvi tétel adja az alapját a már idézett eseti döntéseknek (BH 2019.286., BH 1997.569.II.), amelyek szerint a befolyással üzérkedés a jogtalan előny kérésével befejeződik. Ha pedig a befolyással üzérkedés már e ponton befejezett, a fentebb írtak szerint e bűncselekmény tényállásszerűsége szempontjából közömbös a jogtalan előny kérésével érintett címzett tudatállapota, illetve további magatartása: a jogtalan előny szolgáltatása vagy ennek mellőzése.
[71] Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a befolyással üzérkedés a csaláshoz képest előbbre hozott büntetőjogi védelmet jelent: már a megtévesztő magatartás következtében beállt eredmény hiányában is befejezett bűncselekmény valósul meg. Elméleti síkon is lehetetlen tehát a cselekmény másodlagos védői érvelés szerinti minősítése, amely szerint az előbbre hozott büntetőjogi felelősséget keletkeztető befolyással üzérkedés bűntette ne lenne megállapítható a II. r. terhelt terhére, a csalás kísérlete viszont igen.
[72] Összefoglalva tehát az eddigieket: sem a csalás, sem a befolyással üzérkedés megvalósulásának nem feltétele, hogy a sértett, illetve a passzív alany (akitől az elkövető az előnyt kéri) a terhelti állítást elhiggye. Mindkét bűncselekmény az elkövetési magatartás – a megtévesztés, illetve (egyebek mellett) az előnykérés – kifejtésével megvalósul, a különbség pusztán annyi, hogy az immateriális befolyással üzérkedés ezzel befejezetté is válik, míg a csalás – lévén materiális bűncselekmény – az eredmény bekövetkezéséig kísérleti szakba kerül.
[73] Ekként abból a kétségkívül valós megállapításból, miszerint a befolyással üzérkedés a csalás tényállási elemeit magában foglalja, a legkevésbé sem fakad az indítvány azon következtetése, miszerint a befolyással üzérkedés feltétele az elkövető állításának a passzív alany általi elhitele. A törvényi tényállás elemzésével pedig – a fentiek szerint – éppen ennek az ellenkezője állapítható meg.
[74] Ebből következően viszont az irányadó tényállásból a befolyással üzérkedés tényállási elemei maradéktalanul kitűnnek; helyesen járt el az elsőfokú és a másodfokú bíróság, amikor arra vonatkozóan, hogy a terhelti állítás felhívásának címzettje elhitte-e, tényállást nem állapított meg. E körülmény a terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából közömbös.
[75] Ki kell térni arra is, hogy a Kúria éppen az indítványnak megfelelő döntés meghozatalával térne el a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától.
[76] A Kúria a Bfv.III.907/2016/6. számú határozatában ugyanis annak ellenére tartotta megállapíthatónak a Btk. 299. § (1) bekezdés I. fordulatába ütköző befolyással üzérkedés bűntettét az ügyben érintett I. r. és II. r. terhelt terhére, hogy az irányadó tényállás szerint az általuk megkeresett, a jogtalan előny kérésével érintett címzett nem csupán nem hitte el a terheltek által az ügyben szereplő hatóság irányában állított befolyás fennállását, de feljelentést is tett ellenük, és éppen e feljelentés nyomán kerülhetett sor büntetőjogi felelősségre vonásukra.
[77] A felhívott határozat alapjául szolgáló tényállás rövid áttekintése alapján is szemléletesen kitűnik tehát, hogy a fentebb kifejtettekkel összhangban a befolyással üzérkedés megvalósulása a jogtalan előny kérésével érintett címzett tudatában kialakuló képzetektől és az általa a kérés nyomán tanúsított magatartástól teljességgel független.
[78] Végül a felülvizsgálati indítvány érveinek további irányát képezte, hogy a befolyással üzérkedés megállapítása szükségképpen feltételezi a jogtalan előny kérésével érintett címzett részéről a Btk. 298. § (1) bekezdésébe ütköző befolyás vásárlásának az elkövetését.
[79] Ezzel szemben a befolyással üzérkedés – mint a Btk. Különös Részében meghatározott valamennyi bűncselekmény – megvalósulása egyedül azon áll, hogy a II. r. terhelt kimerítette-e a bűncselekmény Btk. 299. § (1) bekezdésében, illetve a (2) bekezdés a) pontjában írt valamennyi törvényi tényállási elemét. A kifejtettek szerint pedig a II. r. terhelt tényállásszerű magatartást tanúsított, ezért bűnösségének a jogerős ítélet szerinti megállapítása törvényes.
[80] A Bfv.III.907/2016/7. számú kúriai végzés alapjául szolgáló, irányadó tényállás pedig érdemben cáfolja az indítvány e tételét is, amennyiben a kérdéses ügyben a befolyással üzérkedő terheltek elmarasztalására éppen a jogtalan előny szolgáltatása iránt megkeresett címzett feljelentése nyomán került sor, azaz, annak hiányában, hogy a címzett a befolyás vásárlásának bűntettét elkövette volna.
[81] Fel sem merül tehát, hogy a Btk. 298. §-ában írt befolyás vásárlása és a Btk. 299. §-ában meghatározott befolyással üzérkedés kölcsönösen feltételezné egymás elkövetését.
[82] A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és megtámadott határozatot – a Be. 660. § (1) bekezdésének főszabálya szerint tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdésének főszabálya szerinti összetételben eljárva – a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.538/2021/7.)