I. A hivatali vesztegetés elfogadása bűncselekményének kiinduló pontja, hogy a hivatalos személy a közhatalom részese. Működésével szemben alapvető követelmény, hogy a közhatalmat az őt terhelő közfeladat végzésére használja. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy hatáskörében marad, és a hatáskörébe tartozó feladatkört, az egyes ügyeket részrehajlás nélkül intézi.
II. Folyamatban lévő ügyintézés alatt, ennek során vagy jövőbeni hivatali működés végett a hivatalos személy számára való előny juttatása, a hivatalos személy részéről előny kérése szükségképpen a hivatalos személy befolyásolását jelenti.
III. A hivatali helyzettel visszaélés alatt a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványok rendeltetésellenes gyakorlása értendő. Ilyen különösen a hivatali helyzet, tekintély, a hivatali tevékenységből adódó ismertség, ismeretség, függőség, befolyás személyes cél érdekében, személyes indokból, saját vagy más előnyére, illetve más hátrányára törekvő felhasználása. E körbe tartozik a hivatalos személyként megszerzett (másként meg nem szerezhető) információ személyes ismeretségen alapuló, de pénzért történő átadása azért, hogy azáltal az előny (pénz) adója maga is kedvezőbb, előnyösebb helyzetbe kerülhessen [Btk. 294. § (1), (2), (3) bek.].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2018. szeptember 13. napján kihirdetett ítéletével a volt rendőr százados I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, hivatali helyzettel visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont ac) alpont; 4. tényállási pont] és társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bek. c) pont; 5. tényállási pont]. Ezért halmazati büntetésül 2 év 6 hónap szabadságvesztésre, 100 napi tétel, napi tételenként 5000 forint, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 100 000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, abból az I. r. terhelt legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; valamint az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés-büntetésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
A katonai tanács az I. r. terheltet az ellene 7 rendbeli folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen, bűnsegédként, kötelezettségszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont aa) alpont és b) pont], 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett elöljárói hatalommal visszaélés vétsége [Btk. 441. § (1) bek.] és társtettesként elkövetett bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
[2] A nyugállományú rendőr őrnagy II. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett kötelezettség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. § (1) és (2) bek.; 3. tényállási pont] és vesztegetés bűntettében [Btk. 290. § (1) bek.; 3. tényállási pont]. Ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani; valamint arról, hogy a II. r. terhelt legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
A katonai tanács a II. r. terheltet az ellene társtettesként elkövetett bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.
[3] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság a 2020. február 7. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét – többek között – az I. r. és a II. r. terhelt vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[4] Védelmi fellebbezések alapján eljárva a Kúria a 2020. július 14. napján meghozott Hkf.III.566/2020/21. számú végzésével az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot az eljárás lefolytatására utasította.
[5] Ezt követően az ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság a megismételt másodfokú eljárás során, 2021. január 29. napján meghozott és jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, a terhére rótt folytatólagosan, hivatali helyzettel visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont ac) alpont] vonatkozásában a folytatólagosság megállapítását mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. és a II. r. terhelt vonatkozásában – az ítélet szerkesztésével összefüggő szükséges pontosítások mellett – helybenhagyta.
[6] A felülvizsgálati indítványokkal érintett, az I. r. és a II. r. terhelt cselekvőségére vonatkozó, irányadó tényállás lényege a következő:
[7] 3. tényállási pont:
– A II. r. terhelt, aki nyugállományba vonulása után 2012 őszétől az autópálya 35. kilométerszelvényében lévő üzemanyagtöltő állomáson dolgozott kútkezelőként
– 2012. december 27. és 31. napja között a D.-i Autópálya Alosztályán megkereste a szolgálatban lévő M. M.-t és 150–200 000 forint közötti összeget,
– 2013 márciusában a lakásán megkereste M. M.-t és 800 eurót,
– 2013 áprilisában a lakásán megkereste M. M.-t és 600 eurót, majd
– 2013 májusában a lakásán megkereste M. M.-t és további 600 eurót adott át neki azzal, hogy a pénzt ossza szét a D.-i Autópálya Alosztály négy váltása között azért, hogy az autópálya 35. kilométerszelvényében lévő i.-i parkoló területén külföldi állampolgárok rendszeresen vagyon elleni bűncselekményeket követhessenek el, és az alosztály személyi állományába tartozó rendőrök e bűncselekmények megakadályozására az elkövetők felelősségre vonására szükséges intézkedéseket ne tegyék meg, illetve olyan módszerrel intézkedjenek, ami nem vezethet az elkövetők elfogására.
– A II. r. terhelt 2013. év elején a lakásán megkereste a D.-i Autópálya Alosztály állományába tartozó VIII. r. terheltet is, és megkérte, vegye rá az autópálya 67. kilométerszelvényében lévő Sz. Csárdában résztulajdonnal rendelkező nagybátyját, K. Á. polgári egyént, hogy engedje a parkolójukba a külföldi bűnözőket, aminek fejében mindketten rendszeresen pénzt fognak kapni.
4. tényállási pont:
– Az I. r. terhelt és F. K. k.-i fuvarozó vállalkozó hosszabb ideje ismerték egymást, így 2012–2013-ban is rendszeresen kapcsolatban voltak. F. K. azt is tudta, hogy az I. r. terhelt a D.-i Autópálya Alosztály vezetője, így tudomással bír az alosztály illetékességi területén különböző hatóságok által végrehajtott közúti ellenőrzések helyszínéről és idejéről. Az I. r. terhelt e hivatali helyzetét kihasználva, azért, hogy F. K. a hatóságok által végzett közúti ellenőrzéseket elkerülhesse, azok helyszíneire és időpontjaira vonatkozó adatokat közölt 2013. február 18-át megelőzően legalább két korábbi – pontosabban meg nem állapítható – időpontban, valamint 2013. február 19-én F. K. polgári egyénnel, aki ezért 2013. február 18-án 14 óra 6 perckor a D.-i Autópálya Alosztály Ú., Ú. úti alosztályvezetői irodában mintegy 100 000 forintot adott át neki azzal, hogy „a múltkor is dolgoztunk, a jövő héten is dolgozni fogunk”.
5. tényállási pont:
– A NAV Regionális Igazgatósága nyomozást folytatott K. G.-vel szemben, melynek során 2013. január 23-án elfogatóparancsot bocsátott ki ellene.
– Amikor K. G. F. K.-tól értesült, hogy az adóhatóság F. K. lakásán kereste több ízben, Magyarországra utazott F. K.-hoz, aki 2013. március 3-án telefonon felvette a kapcsolatot az I. r. terhelttel, akivel megállapodtak, hogy másnap reggel nyolc órakor K. G.-vel együtt jelentkezik a D.-i Autópálya Alosztályon, azért, hogy K. G. feladja magát.
– F. K. és K. G. 2013. március 4-én 8 óra 20 perc körüli időben megjelentek a D.-i Autópálya Alosztály Ú., Ú. úti alosztályvezetői irodájában, ahol K. G. feladta magát.
– Az I. r. terhelt ennek ellenére a szolgálatirányító parancsnoki szolgálatban lévő G. G.-vel – aki tisztában volt az elfogás valódi helyszínével és körülményeivel – a személyi szabadságot korlátozó intézkedésről készített rendőri jelentésben valótlanul azt rögzítették, hogy K. G.-t az I. r. terhelt fogta el az autópálya jobb pályatest 35 000 méterszelvényben.
[8] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen
– az I. r. terhelt védője a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapítottan terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a törvényszék katonai tanácsa, illetve az ítélőtábla katonai tanácsa ítéletének megváltoztatása és az I. r. terhelt felmentése, másodlagosan a támadott ítéletek hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében;
– a II. r. terhelt és a védője a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjának ba) alpontjára alapítottan terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a törvényszék katonai tanácsa, illetve az ítélőtábla katonai tanácsa ítéletének megváltoztatása és a II. r. terhelt vesztegetés bűntette alóli felmentése, másodlagosan a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés enyhítése érdekében.
[9] Az I. r. terhelt védőjének indokai szerint az irányadó tényállás tényként rögzíti F. K. tanú részéről a csempészet és a hivatali vesztegetés elkövetését, ezzel azonban a bíróság alapjaiban sértette a vádhoz kötöttség elvét. Az eljárt bíróságok ehhez kapcsolták az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, ám mivel F. K. tanú bűnösségét jogerős ítélet valójában nem mondta ki, nincs értelme annak a megállapításnak, hogy a lebukás elkerüléséhez információkat kért az I. r. terhelttől. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben a tanú nem követte el a hivatali vesztegetés bűntettét, az I. r. terhelt vonatkozásában sem valósulhatott meg a hivatali vesztegetés elfogadásának tényállása tekintettel arra, hogy tényállási elem hiányzik, mert az átadott pénzösszeget az I. r. terhelt nem működésével kapcsolatos előnyként kapta.
[10] Álláspontja szerint, mivel F. K. tanút nem ítélték el semmilyen bűncselekményben, az I. r. terhelt információátadása nem volt veszélyes a társadalomra tekintettel arra, hogy nem idézett elő hátrányosabb helyzetet, mint amely a cselekmény előtt volt, ugyanis a tanúnak az általa elkövetett bűncselekmény hiányában semmiféle közúti ellenőrzést nem kellett elkerülnie, és nem is került el.
[11] Hivatkozott arra, hogy a Btk. 294. § (3) bekezdés a) pont ac) alpontjában írt minősített eset megállapításával az eljárt bíróságok megsértették a kétszeres értékelés tilalmának elvét figyelemmel arra, hogy külön értékelték: az I. r. terhelt a jogosulatlan előny megszerzése érdekében a hivatali működésére tekintettel, információt szolgáltatva fogadta el az előnyt. A hivatali helyzet kihasználása, az azzal való visszaélés a bűncselekmény alaptényállásának is eleme, így jelen esetben nem lett volna helye a minősített eset megállapításának.
[12] Kifejtette, hogy az I. r. terhelt terhére megállapított közokirat-hamisítás valójában nem bűncselekmény, mert egyfelől az I. r. terheltnek felrótt magatartás nem veszélyes a társadalomra, másfelől nem a tényállásban deklarált lényeges tény került rögzítésre a rendőri jelentésben, illetve hiányzik a bűncselekmény megállapításához szükséges szándékos elkövetés is.
[13] Indokai szerint a bűnelkövető elfogásának ténye mellett az elfogás helyének rendőri jelentésben történt valótlan rögzítése nem sérti vagy veszélyezteti mások személyét vagy jogait, továbbá Magyarország Alaptörvénye szerinti társadalmi, gazdasági vagy állami rendjét, így nem felel meg a Btk. 4. § (2) bekezdésében rögzített társadalomra veszélyesség fogalmának. Álláspontja szerint az elfogás helyszíne egyébként sem lényeges tény, mert nem kapcsolódik hozzá bizonyító joghatás kiváltására alkalmas jelleg. Utalt rá, hogy a bíróság elmulasztotta tisztázni, hogy az I. r. terhelt valójában csak elfelejtette átírni az elfogás helyszínét az előre kitöltött nyomtatványon, amely gondatlanságát jelenti, pedig a közokirat-hamisítás csak szándékosan követhető el.
[14] Sérelmezte, hogy az eljárt bíróság eljárási szabályt is sértett, mert a jogerős ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, ugyanis a rendelkező rész szerint a bíróság hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében mondta ki bűnösnek az I. r. terheltet, ehhez képest az indokolásból hiányzik az előny elfogadásának hivatali működésre vonatkozó indoka.
[15] Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság nem biztosította az I. r. terhelt hatékony védelemhez fűződő jogát, amikor sem F. K.-t, sem az I. r. terhelt feleségét nem hallgatta ki tanúként, és nem vette figyelembe azt a tényt, hogy F. K. büntetőjogi felelősségét nem állapította meg bíróság.
[16] Hivatkozott arra, hogy a tisztességes eljárás sérelmével járt a titkos információgyűjtés eredményének felhasználása, ugyanis az eljárt bíróságok az Alaptörvény, az irányadó alkotmánybírósági és kúriai gyakorlat, valamint a jogbiztonság és a józan ész szabályai ellenében értelmezték a haladéktalanság követelményét, és mindezek ellenére tartották törvényes bizonyítéknak az I. r. terhelttel kapcsolatban rögzített felvételeket.
[17] A II. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány szerint az irányadó tényállás a hivatali vesztegetés bűntette és vesztegetés bűntette vonatkozásában nélkülözi a bűncselekmény befejezett alakzatához megkövetelt eredményt, így e bűncselekmények tényállási elem hiányában nem állapíthatóak meg.
[18] Álláspontja szerint a vesztegetés befejezett alakzata észlelést, tudatosulást jelent a passzív alany szempontjából, amit jelen ügyben nem lehet megállapítani. Az irányadó tényállásban rögzített tények legfeljebb előkészület megállapítására lehetnek alkalmasak, azonban vesztegetés esetén ez nem büntetendő. A hivatali vesztegetés vonatkozásában utalt rá, hogy az ítéleti tényállás nem tartalmaz olyan tényt, amely szerint a célzat mint eredmény megvalósult volna, ezért törvénysértő a II. r. terhelt felelősségének megállapítása hivatali vesztegetés befejezett alakzatában.
[19] A II. r. terhelt és védője szerint a tényállás megállapítása során logikai hibát vétett az eljárt bíróság, amikor nem megfelelő következtetéseket vont le K. A. és M. M. tanúk vallomásából, különösen azért, mert ez utóbbi vallomását ki kellett volna zárni a bizonyítékok köréből.
[20] A felülvizsgálati indítvány szerint a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés nem felel meg a generális és a speciális prevenció elveinek és a belső arányosság követelményének, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés eltúlzott.
[21] Mindezekre tekintettel a II. r. terhelt és védője indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott ítéleteket változtassa meg, a II. r. terheltet mentse fel a vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól, állapítsa meg, hogy a hivatali vesztegetés kísérleti szakban maradt, s mindezekre figyelemmel a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést enyhítse.
[22] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát, továbbá a II. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt is részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[23] Az ügyész szerint az eljárt bíróságok az irányadó tényálláshoz képest törvényesen állapították meg az I. r. terhelt bűnösségét és a cselekmények minősítése is törvényes, ezért a felülvizsgálati indítvány az ezeket támadó részeiben alaptalan.
[24] Kifejtette, hogy a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás a Be. 650. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványban nem támadható, ezzel szemben a felülvizsgálati indítvány valójában az I. r. terhelt terhén maradt tényállás megállapítását kifogásolja, amikor egyes bizonyítási cselekmények elmaradását, illetve a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságát vitatja, valamint az I. r. terhelt védekezésének el nem fogadását és a bizonyítékok értékelését sérelmezi.
[25] Álláspontja szerint az I. r. terhelt védője tévesen határozta meg az irányadó tényállás tartalmát is, mert az ítéleti tényállás részének tekintette a vádirati tényállás ítéletben történt ismertetését is. Ezért a felülvizsgálati indítvány bűnösség megállapítását vitató okfejtése az irányadó tényállástól eltérő tényálláson alapul.
[26] Utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része és indokolása között nincsen ellentét, az erre való hivatkozás ugyancsak alaptalan.
[27] A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra, hogy a II. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány M. M. nyilatkozatainak elfogadását kifogásoló részében kizárt tekintettel arra, hogy valójában a tényállás megalapozottságát vitatja, a bizonyítékok mikénti értékelését sérelmezi.
[28] Indokai szerint a felülvizsgálati indítvány a vesztegetés vonatkozásában a bűnösséget és a minősítést, a hivatali visszaéléssel kapcsolatban a minősítést vitató részében alaptalan.
Az előny ígéretével mindkét bűncselekmény befejezetté válik, így amennyiben az aktív vesztegető az előnyt a passzív vesztegetőre tekintettel másnak adja vagy ígéri, a befejezettség megállapításának az sem akadálya, ha arról a passzív vesztegető nem szerez tudomást.
[29] A Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében az I. r. terhelt védője és a II. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványokban foglaltakkal egyezően nyilatkozott.
[30] Az I. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos, a II. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány – eltérő okból – részben alapos.
[31] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja.
[32] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[33] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[34] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[35] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[36] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont ac) alpont] és társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében
[Btk. 343. § (1) bek. c) pont] megállapította, törvényes a cselekmények minősítése és az alkalmazandó törvény megválasztása is.
[37] A Btk. 294. § (1) bekezdése szerint az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban előnyt kér, az előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[38] A (2) bekezdés szerint a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt vezető beosztású hivatalos személy követi el.
[39] A (3) bekezdés kimondja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki
a) az előnyért
aa) hivatali kötelességét megszegi,
ab) hatáskörét túllépi, vagy
ac) hivatali helyzetével egyébként visszaél.
A 2015. évi LXXVI. törvény 36. § m) pontja 2015. július 1. napjával az „előny” kifejezést jogtalan előnyre pontosította, a 2020. évi XLIII. törvény 58. § 8. pontja „a rá tekintettel harmadik személynek” fordulatot 2021. január 1. napjával „a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek” szövegrészre módosította.
[40] A Btk. XXVII. Fejezetében szabályozott korrupciós bűncselekmények védett jogi tárgya a közélet tisztasága, s ezen belül a gazdasági szféra, hivatali szféra, hatósági eljárás, valamint a bűncselekmény súlyára tekintettel tartalmazza az egyes tényállások sorrendjét. A hivatali passzív vesztegetés elkövetési magatartása a (jogtalan) előny kérése, illetve annak vagy az előny ígéretének elfogadása. A bűncselekmény megvalósulásának feltétele, hogy ennek a hivatali működéssel összefüggésben kell történnie. A bűncselekmény elkövetője kizárólag hivatalos személy lehet [Btk. 459. § (1) bek. 11. pont].
[41] A hivatali vesztegetés elfogadása bűncselekményének változatlan alapállása, kiinduló pontja, hogy a hivatalos személy a közhatalom részese. Működésével szemben alapvető követelmény, hogy a közhatalmat az őt terhelő közfeladat végzésére használja. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy hatáskörében marad, és a hatáskörébe tartozó feladatkört, az egyes ügyeket részrehajlás nélkül intézi.
[42] A hivatalos személy mivoltot, a hivatalos személy hatáskörét és feladatkörét a jogszabály meghatározza, azonban – értelemszerűen – jogszabály nem határozza meg teljes részletességgel a közfeladat teljesítésének cselekvési módját, a hivatalos személy viselkedési szabályait.
[43] Kétségtelen, hogy a hivatalos személy hatáskörének gyakorlása, feladatkörének teljesítése konkrét cselekvésben nyilvánul meg, amelyhez adott esetben mérlegelési jogkör is járulhat, ami alatt azonban nem korlátlan cselekvési szabadságot kell érteni.
[44] Bármilyen tág is ez a jogkör, a hivatalos személyt mindenképpen köti az az általános szabály, hogy pártatlanul kell mérlegelnie, tárgyilagosan, részrehajlás nélkül kell eljárnia.
[45] Ez pedig valójában jogi, normatív követelmény, hivatali kötelesség, amelynek tudata a hivatalos személy oldalán elvárt, a környezete számára pedig közismert, a hivatalos személy iránti közbizalom lényege.
[46] Következésképpen folyamatban lévő ügyintézés alatt, ennek során vagy jövőbeni hivatali működés végett a hivatalos személy számára való előny juttatása, a hivatalos személy részéről előny kérése szükségképpen a hivatalos személy befolyásolását érintő.
[47] Mindez azt is jelenti, hogy az előny a lehető legszélesebb értelemben veendő, nem szűkíthető le csupán anyagi, pénzben kifejezhető értékűre. Előny mindaz, ami annak élvezőjére nézve kedvezőbb helyzetet jelent a korábbinál.
[48] Itt kell megjegyezni, hogy az előny funkciója a passzív és aktív oldal számára – nyilvánvalóan kettős – kölcsönös, ami valójában az elkövetési magatartások szándékegységét jelenti. Épp ez a kölcsönösség az, ami ellentétes a közfeladat ellátásával.
[49] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a hivatalos személy működése és a (jogtalan) előny ígérése, adása, elfogadása között akkor a legszorosabb a kapcsolat, ha az az általa intézett ügyben történik; ámde a tényállásszerűséghez szükséges kapcsolat a konkrét ügytől függetlenül is, szélesebb körben megállapítható; pusztán az a törvényi követelmény, hogy a hivatali működés legyen a kerete, alapja az előnynek (Bfv.I.188/2012/5. számú, Bfv.I.10/2011/5. számú döntés).
[50] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:
– az I. r. terhelt és F. K. k.-i fuvarozó vállalkozó hosszabb ideje ismerték egymást, így 2012–2013-ban is rendszeresen kapcsolatban voltak,
– F. K. azt is tudta, hogy az I. r. terhelt a D.-i Autópálya Alosztály vezetője, aki tudomással bír az alosztály illetékességi területén különböző hatóságok által végrehajtott közúti ellenőrzések helyszínéről és idejéről,
– az I. r. terhelt e hivatali helyzetét kihasználva, a közúti ellenőrzések helyszíneire és időpontjaira vonatkozó adatokat közölt 2013. február 18-át megelőzően legalább két korábbi – pontosabban meg nem állapítható – időpontban, valamint 2013. február 19-én F. K.-val,
– ezt abból a célból tette, hogy F. K. a hatóságok által végzett közúti ellenőrzéseket elkerülhesse,
– ezért F. K. 2013. február 18-án mintegy 100 000 forintot adott az I. r. terheltnek azzal, hogy: „a múltkor is dolgoztunk, a jövő héten is dolgozni fogunk”.
[51] Mindezekből kitűnően az I. r. terhelt hivatali minőségében, a D.-i Autópálya Alosztály vezetőjeként jutott a közúti ellenőrzések tervezett helyével és idejével kapcsolatos információk birtokába, és azt hivatali működése során adta tovább az ismerősének, F. K.-nak. Ekként az irányadó tényállás alapján maradéktalanul teljesül az a törvényi követelmény, hogy a hivatali működés legyen a jogtalan előny kerete, alapja.
[52] Ez pedig azt jelenti, hogy az I. r. terhelt cselekménye tényállásszerű, mindenben megfelel a Btk. 294. § (1) bekezdésben írt hivatali vesztegetés elfogadása tényállásának.
[53] Az I. r. terhelt védője szerint az eljárt bíróság tévesen állapította meg, hogy az I. r. terhelt a cselekményét a hivatali helyzetével visszaélve követte el. Indokai szerint a bíróság kétszeresen értékelte azt, hogy az I. r. terhelt a jogosulatlan előny megszerzése érdekében, hivatali működésére tekintettel, információt szolgáltatva fogadta el az előnyt, mert a bűncselekmény alapesete már magában foglalja a hivatali helyzet kihasználását.
[54] Ez az álláspont téves.
[55] Az előbbiekben részletezettek szerint az alaptényállásban írt „hivatali működésével kapcsolatban” fordulat azt fejezi ki, hogy a hivatali működés a jogtalan előny alapja, kerete. Ehhez képest a hivatali helyzettel egyéb módon történő visszaélés mást, a hivatali helyzet és az abból származó előnyök kihasználását jelenti.
[56] A hivatali helyzettel visszaélés alatt a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványok rendeltetésellenes gyakorlása értendő. Ilyen különösen a hivatali helyzet, tekintély, a hivatali tevékenységből adódó ismertség, ismeretség, függőség, befolyás személyes cél érdekében, személyes indokból, saját vagy más előnyére, illetve más hátrányára törekvő felhasználása (EBH 2012.B.20.). Értelemszerűen e körbe tartozik – mint az jelen ügyben is történt – a hivatalos személyként megszerzett (másként meg nem szerezhető) információ személyes ismeretségen alapuló, de pénzért történő átadása azért, hogy azáltal az előny (pénz) adója maga is kedvezőbb, előnyösebb helyzetbe kerülhessen.
[57] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont ac) alpont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[58] Mindez pedig azt is jelenti, hogy cselekménye vitán felül társadalomra veszélyes is.
[59] Ugyancsak nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. § (1) bek. c) pont] is megállapította.
[60] A Btk. 343. § (1) bekezdés c) pontja szerint e bűncselekményt az a hivatalos személy követi el, aki hivatali hatáskörével visszaélve lényeges tényt hamisan foglal közokiratba.
[61] Az I. r. terhelt védőjének álláspontja szerint az I. r. terhelt terhén megállapított közokirat-hamisításként értékelt cselekmény (5. tényállási pont) nem bűncselekmény, mert az I. r. terhelt nem lényeges tényt foglalt hamisan közokiratba, e cselekménye nélkülözi a társadalomra veszélyes jelleget, továbbá legfeljebb a gondatlansága állapítható meg, viszont a bűncselekmény gondatlan alakzata nem büntethető.
[62] Ehhez képest az irányadó tényállás a következőket rögzíti:
– a nyomozó hatóság elfogatóparancsot bocsátott ki K. G.-vel szemben,
– K. G. F. K.-tól értesült arról, hogy a nyomozó hatóság kereste, ezért Magyarországra utazott F. K.-hoz,
– F. K. 2013. március 3. napján telefonon felvette a kapcsolatot az I. r. terhelttel, akivel megállapodtak, hogy másnap reggel nyolc órakor K. G.-vel együtt megjelennek a D.-i Autópálya Alosztályon azért, hogy K. G. feladja magát,
– ennek megfelelően F. K. és K. G. 2013. március 4. napján 8 óra 20 perc körüli időben megjelentek a D.-i Autópálya Alosztály alosztályvezetői irodában, ahol K. G. feladta magát,
– ezzel szemben az I. r. terhelt a szolgálatirányító parancsnoki szolgálatban lévő G. G.-vel – aki tisztában volt az elfogás valódi helyszínével és körülményeivel – a személyi szabadságot korlátozó intézkedésről készített rendőri jelentésben valótlanul azt rögzítették, hogy K. G.-t az I. r. terhelt fogta el az autópálya jobb pályatest 35 000 méterszelvényben.
[63] Töretlen az ítélkezési gyakorlat abban, hogy lényegesnek azok a tények tekinthetők, amelyek a közokirat bizonyító joghatás kiváltására alkalmas jellegét adják.
[64] Jelen ügyben kétség sem fér ahhoz, hogy lényeges tény az, hogy K. G. miként került a hatóság kezére. Az irányadó tényállás szerint valójában – az I. r. terhelttel történt előzetes megállapodás alapján – önként feladta magát, ezzel szemben a személyi szabadságot korlátozó intézkedésről készített rendőri jelentés éppen az intézkedés alapját, okát tartalmazza másként, amikor azt rögzíti, hogy az I. r. terhelt az autópályán fogta el őt. Hatósági intézkedés okául szolgáló, azt megalapozó tények, körülmények a Btk. 343. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazása szempontjából mindig lényeges ténynek minősülnek, különösen akkor, ha az intézkedés személyi szabadságot korlátozó, vagy utóbb személyi szabadság korlátozásához vezethet.
[65] E magatartásával az I. r. terhelt nem csupán veszélyeztette, hanem sértette a közokiratok valódisága és hitelessége iránti közbizalmat, cselekménye ekként értelemszerűen társadalomra veszélyes.
[66] A Kúria a szándékos elkövetés megállapítására vonatkozó védői kifogást illetően rámutat a következőkre.
[67] A bűnösség a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához fűződő aktuális, pszichikus viszony.
[68] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban végrehajtja.
[69] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[70] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami pedig jogkérdés.
[71] Ha az irányadó tényállás valamely külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést („tisztában volt”, „tudata átfogta”) egyaránt rögzít, és ez utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[72] Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy K. G. valójában feladta magát, hiszen ez az ő irodájában történt, méghozzá az előzetes megállapodásuknak megfelelően. Ehhez képest került az általa is készített jegyzőkönyvbe az autópályán történ elfogás ténye. A tényállás kifejezetten rögzíti azt is, hogy a jelentés másik készítője tisztában volt az elfogás valódi helyszínével és körülményeivel.
[73] Mindezek alapján kétség sem fér hozzá, hogy az I. r. terhelt szándékosan, méghozzá egyenes szándékkal valósította meg a Btk. 343. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítást.
[74] Az aktív vesztegető felelősségre vonásának elmaradását érintő védői kifogást illetően a Kúria a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy a Be. 6. § (3) bekezdése szerint a bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A vádhoz kötöttség elvéből adódóan közvádra üldözendő bűncselekmény miatt az ügyészség rendelkezik vádmonopóliummal.
[75] Ehhez képest a bíróságnak döntenie kell a vádról [Be. 6. § (1) bek.]. Hivatali vesztegetés elfogadása esetén e döntésnek nem lehet akadálya, hogy az aktív vesztegetővel szemben nem indult büntetőeljárás vagy nem történt vádemelés.
[76] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerint, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[77] Az I. r. terhelt védője szerint, bár az ítélet rendelkező része az I. r. terhelt bűnösségét hivatali vesztegetés cselekményében állapította meg, az indokolás [184]–[190] pontjaiban írtakból hiányzik az előny adásának a hivatali működésre vonatkozó indoka.
[78] E vonatkozásban a Kúria utal arra: az I. r. terhelt e cselekményével kapcsolatos jogi indokolás a törvényszék katonai tanácsa ítéletének 196. oldalán elegendő részletességgel és a rendelkező részben írtakkal összhangban ad számot arról, hogy az elsőfokú bíróság miért állapította meg az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében.
[79] Az I. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványban írt további kifogások a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül a jogerős ítéleti tényállást támadják, amikor tanúk kihallgatásának elmaradását, a vallomások nem megfelelő értékelését, a titkos információgyűjtés eredményének felhasználását kifogásolják. Ily módon valójában tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással eltérő tényállás megállapítását szorgalmazzák. Erre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs mód.
[80] A II. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány kapcsán a Kúria utal arra, hogy a II. r. terhelt terhére rótt hivatali vesztegetés bűntette eltérően került szabályozásra az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvényben (továbbiakban: régi Btk.) és a hatályos Btk.-ban.
[81] Eldöntendő kérdés, hogy a II. r. terhelt terhére rótt cselekmény mindkét törvény szerint bűncselekmény-e, egyaránt hivatali vesztegetésnek minősül-e; amennyiben igen, úgy melyik törvény alkalmazása jelent kedvezőbb elbírálást.
[82] A Btk. 293. § (1) bekezdése szerinti hivatali (aktív) vesztegetés bűntettét követi el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, „aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik”.
[83] A Btk. 293. § (2) bekezdése szerint a büntetés 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés, ha a vesztegető „a jogtalan előnyt azért adja vagy ígéri, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje, vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaéljen”.
[84] A régi Btk. 253. § (1) bekezdése szerinti hivatali (aktív) vesztegetés: aki hivatalos személy működésével kapcsolatban, neki vagy reá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad vagy ígér.
[85] A Btk. szerinti (új) szabályozás két helyen változtatott. Egyrészt a Btk. jelentőséget tulajdonít az időbeliségnek, és – a korábbi törvény időtlen, mindenkori elvárásával szemben – kirekesztette a múltbeli, már lezajlott hivatali működésre tekintettel, azt utólag (viszont előzetes ígéret nélkül) díjazó, ellentételező magatartást, és csak a jelenbeli, tehát folyamatban lévő, és a jövőbeni, tehát reménybeli hivatali működést célba vevő, azt elérni szándékozó ellentételezésre, díjazásra korlátozta a büntetőjogi tilalmat. Másrészt ehhez, illetve ennek a jogalkotói szándéknak a megvalósulását biztosítandó többlet szándékot rendelt, azaz célzatot, amit – értelemszerűen – bizonyítani kell. (Ezzel szemben a passzív vesztegető esetében megmaradt a múltbeli működés miatti elfogadás tilalma is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kétoldali fenyegetettségen alapuló büntetőjogi védelem e vonatkozásban egyoldali lett.)
[86] Korábban a jogtalan előny átadója és elfogadója önmagában az előny átadása révén bűncselekményt valósított meg, időbeli korlát nélkül.
[87] Az új Btk. szerint az előny elfogadója továbbra is bűncselekményt követ el – hivatali működése alatti és utáni előny elfogadása esetén is –, az előny átadója viszont a hivatalos személy hivatali működésének befejeződése után csak akkor, ha jövőbeni szándéka bizonyított, mert a jogalkotó a „befolyásolni törekszik” jövőbe mutató tényállási elemmel, célzattal egészítette ki a törvényi tényállást.
[88] A hatályos törvényi szabályozásból következően, ha a passzív vesztegető a működése közben kér jogtalan előnyt, és erre az aktív vesztegető a hivatalos személy működése közben ad vagy ígér (és működés után ad), akkor az aktív vesztegető bűncselekményt valósít meg.
[89] De ha a hivatalos személy (passzív vesztegető) a működése közben szabályt szeg, és az aktív vesztegető a működés befejeződése után ad előnyt, akkor az aktív oldalon lévő elkövető nem feltétlen bűnös.
[90] Vagyis, ha van konkrét adat arra, hogy az aktív vesztegető a passzív oldali hivatalos személy hivatali működése közben elszánta magát a jogtalan előny – későbbi – juttatására, és ezt kifejezésre is juttatta, illetve a passzív vesztegető felé utólag eljuttatta, akkor az aktív oldalon álló cselekménye is tényállásszerű, ellenkező esetben viszont a pusztán utólagos előny adása nem valósít meg bűncselekményt.
[91] Viszont nyilvánvalóan továbbra is közömbös az – így bűncselekmény megállapítására nyújt alapot –, ha egy hatósági működés befejezése előtt, tehát alatta a juttatást bárminemű jogcímmel látják el, azaz fedezik.
[92] Elsődlegesen tehát az érintett, célba vett hatósági működés időbeliségének, tartamával való egyidejűségnek van jelentősége; hasonlóan a részességhez (felbujtás és bűnsegély), amikor tehát a részesi magatartás megvalósulhat a bűncselekmény elkövetése előtt (felbujtás, bűnsegéd) és alatt (bűnsegéd), de utána nem.
[93] Ezt jelenti tehát a befolyásolni törekszik célzat beiktatása.
[94] A Btk. 293. § (1) bekezdése szerint hivatali (aktív) vesztegetés bűntettét az követi el: „aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik”. A „rábírni törekszik” – hagyományosan – az eredménytelen felhívás, azaz előkészületi magatartás.
[95] Ehhez képest a befolyásolni törekszik azt jelenti, hogy az elkövető a maga részéről mindent megtett a bűncselekmény elkövetésére irányuló elhatározása érdekében.
[96] Ennek a célzatnak a Btk. 293. §-a szerinti aktív vesztegetés esetében a jelentéstartalma, azaz a törvényi elvárás, amit bizonyítani kell a büntetőigény érvényesítéséhez, a következő.
[97] Ugyanúgy határozható meg, mint ahogyan egy magatartás leírható, vagyis annak a négy kérdésnek a megválaszolásával, hogy kinek, mit kell tennie, hol és mikor.
[98] Ennek érdekében kifejezésre kell juttatni azt, hogy ki mit tegyen – ellenkező esetben ugyanis a törekvés üres elhatározás, mely büntetőjogilag közömbös –, továbbá megállapításának lehetőségéhez konkrét tények kellenek, melyek következtetési alapul szolgálhatnak.
[99] Ezek a tények tudati tények, az aktív vesztegető alanyi oldalán lévő tényállási elemre tartozóak (ami nem más, mint a célzat), s mint ilyenre nem lehet önmagában abból következtetést levonni, hogy a passzív oldalon álló mit tesz vagy mit nem tesz.
[100] Alapvető követelmény, hogy tényekből kell következtetést vonni. A tényekből vont ténybeli és jogi következtetés közti különbség, hogy előbbi még (jogi) értékelő tartalommal nem bír, nem bírhat, ekként az ilyen következtetés a történeti tényállás része. Utóbbi viszont már nem ténybeli megállapítás, hanem valamely jogtétel (törvényi tényállási elem) igazolása, azzal való megfeleltetés, ekként jogi értékelés.
[101] Valójában ez vizsgálandó a Btk. 293. §-a szerinti aktív vesztegetés befolyásolni törekszik tényállási eleme – mint célzat – esetében is.
[102] Célja minden szándékos bűncselekménynek van, ha pedig ezt a törvény külön értékeli, akkor az a célzat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a célzat mindig túlmutat a szándékon, több mint a szándék. Ennek kifejezője, hogy a célzatos bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal követhető el. Vagyis az ilyen bűncselekményt megvalósító szándéka, tudattartalma feltétlenül a törvényi értékelés szerinti célra irányul, ami nem jelenti azt, hogy a cél elérése, bekövetkezte megtörténik.
[103] A célzat nem az eredmény megfelelője vagy előfeltétele. A célzat a törvényi tényállás alanyi, az eredmény pedig a tárgyi oldalának esetleges ismérve.
[104] A célzat törvényi értékelésének alapja a bűnelkövetői szándék társadalomra veszélyességének konkretizálása.
[105] Kétségtelen, hogy amennyiben a célzat önálló törvényi tényállási elem, akkor annak megállapítása is önálló ténybeliség tárgya. Másként szólva e vonatkozásban követelmény az önálló ténybeliség.
[106] Ezzel összhangban álló módon válik szükségessé annak vizsgálata, hogy vannak-e a befolyásolni törekszik célzat megállapíthatósága alapjául szolgáló vagy erre a következtetésre vezető tények a tényállásban.
[107] Ehhez képest a II. r. terheltre vonatkozó irányadó tényállás (3. tényállási pont) rögzíti, hogy:
– a II. r. terhelt négy alkalommal kereste meg M. M.-t,
– ezen alkalmak során neki különböző pénzösszegeket adott át,
– a pénz átadására azért került sor, hogy azt M. M. ossza szét a D.-i Autópálya Alosztály négy váltása között azért, hogy az autópálya 35. kilométerszelvényében lévő i.-i parkoló területén külföldi állampolgárok rendszeresen vagyon elleni bűncselekményeket követhessenek el, és az alosztály személyi állományába tartozó rendőrök e bűncselekmények megakadályozására, az elkövetők felelősségre vonására szükséges intézkedéseket ne tegyék meg, illetve olyan módszerrel intézkedjenek, ami nem vezethet az elkövetők elfogására.
[108] Az irányadó tényállásból kitűnően a II. r. terhelt hivatalos személyek (rendőrök) jövőbeli befolyásolása céljából adott át M. M.-nek különböző összegeket, azért, hogy azok ne teljesítsék bűnüldözési kötelezettségüket (ne intézkedjenek, illetve ne szakszerűen intézkedjenek vagyon elleni bűncselekményeket elkövető személyekkel szemben).
[109] Mindez tehát azt jelenti, hogy a II. r. terhelt irányadó tényállás szerinti magatartása mindkét törvény – tehát az elkövetéskori és az elbíráláskori Btk. – szerint is tényállásszerű.
[110] Nem tévedett az eljárt bíróság akkor sem, amikor a Btk. 2. §-ára figyelemmel az elbíráláskori törvény rendelkezéseit alkalmazta vele szemben.
[111] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. § (1) és (2) bek.] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése, és helyes az alkalmazandó törvény megválasztása is.
[112] Tévedett azonban, amikor e bűncselekménnyel halmazatban azonos, a 3. tényállási ponttal összefüggésben a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét vesztegetés bűntettében [Btk. 290. § (1) bek.] is megállapította.
[113] Az irányadó tényállás erre vonatkozó része a következő.
[114] „A II. r. terhelt 2013. év elején a lakásán megkereste a D.-i Autópálya Alosztály állományába tartozó VIII. r. terheltet is, és megkérte, vegye rá az autópálya 67-es kilométerszelvényében lévő Sz. Csárdában résztulajdonnal rendelkező nagybátyját, K. Á. polgári egyént, hogy engedje a parkolójukba a külföldi bűnözőket, aminek fejében mindketten rendszeresen pénzt fognak kapni.”
[115] Az eljárt bíróság indokai szerint a vesztegetés bűntettének minden tényállási eleme megvalósult, hiszen a II. r. terhelt egy nem vitásan gazdasági társaság érdekében tevékenységet végző személynek, az Sz. Csárdát működtető K. Á.-nak jogtalan előnyt (pénzt) ígért azért, hogy külföldi bűnözők a gazdasági társaság területén bűncselekményeket követhessenek el, aminek a megengedése nem vitásan kötelességszegés.
[116] Ez az álláspont téves.
[117] A Btk. 290. §-a szerint vesztegetés bűntettét követi el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek vagy rá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje.
[118] Jelen ügyben az irányadó tényállás nem tartalmaz adatot arra vonatkozóan, hogy K. Á. milyen tevékenységet végez és milyen gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében, e gazdálkodó szervezet mivel foglalkozik, illetve ezzel összefüggésben kötelességszegésre utaló megállapítást sem rögzít, különösen azt, hogy kit és milyen kötelesség terhel.
[119] Valójában tehát a tényállási elemek hiánya miatt e cselekményével a II. r. terhelt nem valósította meg a vesztegetés bűntettét, ezért emiatt felmentésének van helye.
[120] Magatartása kellő ténybeli konkrétság hiányában más bűncselekmény megállapítására sem alkalmas, mint ahogyan azt az ügyészség – helyesen – nem is tette önálló jogi értékelés tárgyává a vádiratban.
[121] A Kúria egyetértett azzal, hogy az eljárt bíróság az I. r. és a II. r. terhelt cselekményeit az elbírálás idején hatályos Btk. szerint bírálta el.
[122] Az elkövetéskori és az elbíráláskori Btk. együttes alkalmazása kizárt, ugyanakkor felmentő rendelkezés esetén az elkövetéskor hatályos törvényhely megjelölésének van helye, mivel e cselekményt a vád önállóan nem minősítette. Ezért a Kúria a II. r. terheltet a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Btk. 290. § (1) bekezdésében írtakkal tartalmilag megegyező 1978. évi IV. törvény 254. § (1) bekezdése szerinti vesztegetés bűntette alól mentette fel.
[123] A felmentő rendelkezés folytán a Kúria a II. r. terhelt tekintetében a halmazati büntetésre utalást mellőzte, a bűnösségi kör szűkülése miatt a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést az irányadó egy évtől öt évig tartó büntetési tétel keretei között 1 év 3 hónapra enyhítette.
[124] A Kúria a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés mértékét kifogásoló indokokkal kapcsolatban rámutat arra, hogy a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli.
[125] Kétségtelen, hogy ennek során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a büntetés törvényben rögzített céljára (Btk. 79. §) és a büntetés kiszabásának elveire (Btk. 80. §), valamint a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/2007. BK véleményben foglaltakra. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezek a büntetéskiszabási tevékenység mérlegelendő, mérlegelésre váró támpontjai. Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát sem a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége, sem a büntetéskiszabási tényezők értékelése nem képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a Btk. 79. és
80. §-ait, valamint az 56/2007. BK véleményben foglaltakat.
[126] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – az I. r. terhelt védője, valamint a II. r. terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványokat elbírálva, a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a II. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta;
a II. r. terheltet vesztegetés bűntette [1978. évi IV. tv. 254. § (1) bek.] miatt felmentette [Be. 566. § (1) bek. a) pont], és a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés mértékét 1 év 3 hónapra enyhítette; míg a megtámadott határozat egyéb rendelkezéseit az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
[127] A Kúria a Btk. 92/B. § (1) bekezdése alapján határozott arról, hogy az alapügyben kiszabott és végrehajtott büntetést a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.
(Kúria Bfv.III.650/2021/19.)