I. A befolyással üzérkedés, illetve az ahhoz kapcsolódó befolyás vásárlása is természetes egység, ha a befolyással üzérkedő azonos alkalommal több ügyben ígéri hivatalos személy befolyásolását [Btk. 298. § (1) bek. a) pont, 299. § (1) bek.].
II. Amennyiben a terheltek kapcsolata alapvetően korrupciós célzatú, nem vezethet a vagyonelkobzás mellőzésére, ha a befolyás vásárlója az átadott összeg fejében nem kizárólagosan bűncselekményt megvalósító magatartást várt el a befolyással üzérkedőtől [Btk. 74. § (1) bek. f) pont].
III. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre történő felfüggesztése nem indokolt, ha a terhelt az újabb bűncselekményt korábbi, ugyanolyan bűncselekmény miatt történt, nem jogerős elítélését követően valósította meg [Btk. 85. § (1) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével
– az I. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. § (1) bek.] miatt 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén az I. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyúttal vele szemben 2 500 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
– a II. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett befolyás vásárlásának bűntette [Btk. 298. § (1) bek. a) pont] miatt 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből a II. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte továbbá a II. r. vádlottal szemben a járásbíróság ítéletével kiszabott – eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett – 1 év 8 hónap börtönbüntetés végrehajtását.
[2] Az ítélet ellen mindkét vádlott tekintetében bejelentett ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlott tekintetében megváltoztatta. Az I. r. vádlott folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének minősített cselekményét 4 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettének [Btk. 299. § (1) bek.] minősítette, míg további 2 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette. A II. r. vádlott folytatólagosan elkövetett befolyás vásárlása bűntettének minősített cselekményét 4 rendbeli befolyás vásárlása bűntettének minősítette [Btk. 298. § (1) bek. a) pont], míg további 2 rendbeli befolyás vásárlása bűntette [Btk. 298. § (1) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. A vádlottakkal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetéseket halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak. Az I. r. vádlottal szemben alkalmazott 2 500 000 forint vagyonelkobzást mellőzte. Helyesbítette a vádlottakat terhelő bűnügyi költség összegét, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlott tekintetében helybenhagyta.
[3] A másodfokú ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be másodfellebbezést az I. és a II. r. vádlott terhére, a felmentéssel érintett bűncselekményekben a bűnösségük megállapítása és a velük szemben kiszabott büntetés súlyosítása, valamint az I. r. vádlottal szemben 2 500 000 forint erejéig vagyonelkobzás elrendelése érdekében.
[4] A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság az eljárási törvényben meg nem engedett felülmérlegelést végzett, amikor a II. r. vádlott megbízásából az 1. számú tanú által az I. r. vádlottal folytatott beszélgetéséről felvett hangfelvételt, illetve annak leiratát önmagában és az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységétől eltérően értelmezte. Ez a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás részbeni megalapozatlanságához vezetett, amely részbeni megalapozatlanságot a tényállás másodfokú bíróság általi módosításának mellőzésével tartott orvosolhatónak. Az ekként megalapozottá tett tényállás pedig a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a másodfokú ítélet másodfellebbezés szerinti megváltoztatására biztosít alapot.
[5] A másodfokú ítélet ellen a II. r. vádlott és védője is másodfellebbezést jelentett be, azonban annak okát, tartalmát, irányát a nyilvános ülésen meg nem jelölve.
[6] A II. r. vádlott másodfellebbezésének indokolásában vitatta a másodfokú bíróság által terhére megállapított bűncselekmények elkövetését. Álláspontja szerint a bíróság az általa előterjesztett bizonyítási indítványokat nem vizsgálta meg, ezért egyoldalú döntést hozott. Meggyőződése, hogy a korrupciós cselekményeket „ellene követték el”. A büntetőeljárás során hamis bizonyítékokat használtak fel, a tanúkat pedig manipulálták, míg az ügyhöz kapcsolódó „mentő tanúkat” nem hallgatták ki. Az eljárási szabályok sérelmét és a terhére rótt cselekmények bizonyítatlanságát állítva felmentő ítélet hozatalát tartotta szükségesnek, amelyet az ítélőtáblára utóbb érkezett beadványában is fenntartott.
[7] A Legfőbb Ügyészség indítványában az ellentétes döntéssel összefüggésben bejelentett ügyészi másodfellebbezést mindkét vádlott tekintetében módosított tartalommal tartotta fenn, kizárólag az I. r. és a II. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítása végett, valamint az I. r. vádlottal szemben vagyonelkobzás alkalmazása érdekében.
[8] Az átiratban a Legfőbb Ügyészség a Be. 615. § (3) és (5) bekezdésére való utalással leszögezte, hogy nincs helye fellebbezésnek a másodfokú ítélet olyan rendelkezése ellen, amely az elsőfokú ítéleti rendelkezéssel megegyezik. A II. r. vádlott másodfellebbezése utóbb benyújtott indokolásában pedig pontosan a garázdaság bűntette, a rongálás bűntette, a kábítószer birtoklásának bűntette miatt indult, valamint a járásbíróságon folyamatban volt bűnügyekkel összefüggő befolyás vásárlásának bűntette miatt sérelmezte az elmarasztalását. Azonban mind az első-, mind a másodfokú bíróság megállapította a II. r. vádlott bűnösségét ezen cselekmények vonatkozásában, ezért a II. r. vádlott e rendelkezések ellen irányuló fellebbezését törvényben kizártnak ítélte. Mivel pedig a Legfőbb Ügyészség nem tartotta fenn az ellentétes döntés ellen bejelentett másodfellebbezését, az első és másodfokon egyaránt bűnösség megállapításával érintett 4 rendbeli korrupciós bűncselekmény kapcsán a tényállás megalapozottságát nem is látta vizsgálhatónak. Az ekként rögzült tényállás alapján a vádlottak bűnösségének megállapítását és cselekményeik minősítését is törvényesnek látta.
[9] A büntetés kiszabása körében a Legfőbb Ügyészség szerint az eljárt bíróságok eltúlzott hangsúlyt tulajdonítottak az I. r. vádlott megromlott egészségi állapotának. Ezzel szemben áll a „több rendbeli halmazat”, és hogy a jelen ügyben elkövetett cselekmények elkövetése alatt az I. r. vádlottal szemben ugyanilyen bűncselekmény miatt büntetőeljárás folyt. Ezért a kiszabott büntetést eltúlzottan enyhének, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését pedig egyenesen súlytalannak vélte a cselekmény tárgyi súlyával összevetve.
[10] Úgy látta, hogy a II. r. vádlott tekintetében a kiskorú gyermek tartásával szemben nagyobb nyomatéka van a többszörösen büntetett előéletnek, illetve a büntetőeljárás, valamint a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetésnek, a terhére rótt halmazatnak, ezért a középmértéktől jóval elmaradó szabadságvesztés büntetés tartamának növelését tartotta indokoltnak.
[11] Ugyancsak szükségesnek gondolta a vagyonelkobzás elrendelését az I. r. vádlottal szemben, hivatkozva az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás – e tekintetben a másodfokú bíróság által is érintetlenül hagyott – 7. bekezdésében írtakra. Jelentőség nélkülinek tartotta, hogy a kérdéses 2 500 000 forintot az I. r. vádlott csak kölcsönkapta a II. r. vádlottól, mert e jogcím sem változtat azon a tényen, hogy ezzel az összeggel a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben gazdagodott.
[12] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, mindkét vádlottal szemben súlyosítsa a kiszabott szabadságvesztés tartamát, illetve a II. r. vádlottal szemben a közügyektől eltiltás tartamát is. Az I. r. vádlottal szemben mellőzze a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, és szabjon ki vele szemben közügyektől eltiltást is, továbbá 2 500 000 forint erejéig rendeljen el vele szemben vagyonelkobzást.
[13] A II. r. vádlott védője másodfellebbezésének indokolásában a Legfőbb Ügyészség indokaira is reagálva, utalt a Be. 618. § (3) bekezdésében írtakra, amelyek – megítélése szerint – az 1. számú tanú által készített hangfelvétel bizonyítékként való felhasználásának törvényességét is vitathatóvá teszik a harmadfokú eljárásban. Megítélése szerint a nyomozó hatóság és a tanú által készített hanganyag felhasználásának törvényessége már csak a Be. 167. § (3) bekezdésében írtakra tekintettel sem ítélhető meg eltérően, amelyhez képest nem létezik olyan jogszabály, amely a tanú által készített felvételeket „külön vizsgálat vagy engedélyeztetés nélkül kifejezetten felhasználhatóvá avanzsálná”. Ekként a felhasználást az adott esetben a Be. 167. § (5) bekezdésének rendelkezéseit sértőnek tartotta, amelyből következően elsődlegesen az I. r. vádlott – az ellentétes döntéssel nem érintett – 4 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette miatt emelt vád alóli felmentését vélte indokoltnak, másodlagos indítványa pedig az I. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítésére irányult.
[14] A Kúria a másodfellebbezéseket a Be. 620. § (1) bekezdésének záró fordulata alapján nyilvános ülésen bírálta el.
[15] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratban írtakat fenntartotta.
[16] Az I. r. vádlott védője perbeszédében a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, külön kiemelve, hogy az ítélőtábla indokolásában írtakkal egyezően védencével szemben vagyonelkobzás elrendelésének álláspontja szerint sincs helye.
[17] A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen fenntartotta a másodfellebbezésének indokolásában foglalt érveit, továbbra is állítva, hogy az első- és másodfokú bíróság által értékelt hangfelvétel bizonyítékok köréből történő kirekesztésének van helye. Erre tekintettel elsődlegesen a II. r. vádlott a fennmaradó 4 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette miatt emelt vád alóli felmentésére, másodlagosan a szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nem kiszabására tett indítványt.
[18] Az I. r. vádlott a nyilvános ülésen a másodfokú bíróság vagyonelkobzás mellőzésére vonatkozó indokait továbbgondolva akként vélekedett, hogy ha az általa a II. r. vádlottól kapott 2 500 000 forint nem különíthető el aszerint, hogy mely részében szolgált a büntetőügyek „elintézésének” ellenértékeként, és mely részében az „egyéb ügyintézés” ellenértékeként, az azt a lehetőséget is magában foglalja, hogy a 2 500 000 forint teljes egészében a II. r. vádlott érdekében történő „egyéb ügyintézés” címén járt neki.
[19] Kifejtette, hogy a vele szemben korábban kiszabott, általa jelenleg is töltött szabadságvesztés végrehajtása során a reintegrációs őrizet elrendelésének mellőzésére, és a feltételes szabadságra bocsátásának mellőzésére is a jelen ügyre, mint vele szembeni folyamatban lévő büntetőeljárásra hivatkozással került sor. Ez pedig – álláspontja szerint – végső soron azzal a következménnyel járt, hogy az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezése már a jogerős ítélet meghozatala előtt eredményes volt, mert a jelen ügyben kiszabott büntetés súlyosítása esetén rá váró hátrányos következményeket már a korábban kiszabott szabadságvesztés végrehajtása során elszenvedte. A terhére szóló fellebbezést egészségügyi állapotára tekintettel is alaptalannak látta.
[20] Indokai alapján elsődlegesen a fennmaradó bűncselekmények miatt emelt vád alóli – bizonyítottság hiányában történő – felmentésére, másodlagosan az ítélőtábla ítéletének helybenhagyására tett indítványt.
[21] A II. r. vádlott az utolsó szó jogán maga is a hangfelvétel bizonyítékként felhasználását kifogásolta, amely megítélése szerint az első- és másodfokú ítélet megalapozatlanságát és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogának sérelmét eredményezte.
[22] Az ügyészség másodfellebbezése alapos, míg a II. r. vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezés nem alapos.
[23] Figyelemmel arra, hogy az ítélőtábla ítéletével az első fokon a váddal egyező teljes terjedelemben – azaz a másodfokú bíróság általi minősítés szerint 6–6 rendbeli bűncselekmény miatt – elítélt I. r. és II. r. vádlottat 2–2 rendbeli bűncselekmény miatt emelt vád alól felmentette, a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja szerinti ellentétes döntésre tekintettel a fellebbviteli főügyészség, valamint a II. r. vádlott által a másodfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés joghatályos.
[24] A Legfőbb Ügyészség által módosított tartalmú fellebbezés az ellentétes döntést – azaz a terheltek részbeni felmentését – már egyik terhelt tekintetében sem támadta, így az ügyészi fellebbezést annak elbírálásakor korlátozottnak [Be. 615. § (3) bek. b) pont] kellett tekinteni.
[25] Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság ellentétes döntése a terheltek javára esik, a terhelt és a védő kizárólag korlátozott fellebbezés jelenhet be [Be. 583. § (4) bek. második ford., Be. 589. §]. Ekként a II. r. vádlott és védőjének fellebbezése a mindkét fokon egyezően megítélt tényállásrész tekintetében felmentésért bejelentett részében a törvényben kizárt [Be. 615. § (5) bek.], enyhítést célzó részében azonban a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontjában írt feltételnek megfelel.
[26] A joghatályos másodfellebbezések alapján a Kúria a Be. 617. §-ára figyelemmel a Be. 590. § (3) bekezdése, valamint a Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja szerinti terjedelemben bírálta felül a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást. Ez érdemben azt jelentette, hogy a Kúria felülbírálati jogköre a harmadfokú felülbírálat során
– a felmentő rendelkezésekre, valamint
– a bűnösséget megállapító rendelkezésekhez kapcsolódó tényállás megalapozottságára
nem terjedt ki.
[27] Ugyanakkor a Be. 617. § (3) bekezdésére tekintettel, a Be. 590. § (3) bekezdése alapján a kiszabott büntetések – az I. r. vádlott tekintetében ügyészi, a II. r. vádlott tekintetében kétirányú fellebbezéseken alapuló – felülbírálatát megelőzően a Kúriának a Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján a Be. 590. § (5) bekezdés a)–c) pontjában írtakat is felül kellett bírálnia. A harmadfokú felülbírálat kereteit tehát ezek töltötték ki.
[28] A fentiek előrebocsátásával a felülbírálat tárgyát értelemszerűen és főszabályként először az eljárási szabályok megtartása, azon belül is a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések, majd az ilyen következményt nem szükségszerűen maga után vonó eljárási szabálysértések vizsgálata képezi [Be. 590. § (5) bek. a) pont].
[29] A felülbírálat során e sorrendben vizsgálódva a harmadfokú bíróság nem észlelt olyan, a Be. 607. § (1) bekezdésében és a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértést, amely az elsőfokú és/vagy a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére alapul szolgálna.
[30] A Be. 2021. január 1. óta hatályos 618. § (3) bekezdés a) pontja a Be. 583. § (3) bekezdése szerinti korlátozott tartalommal bejelentett fellebbezésen alapuló harmadfokú felülbírálat esetére is előírja az 590. § (5) bekezdés a)–c) bekezdésében írt felülbírálat elvégzését, így ezek sorában a Be. 609. § (1) bekezdésében írt relatív eljárási szabálysértések vizsgálatát is. A törvény azonban e felülbírálathoz döntési jogkört már nem társít, ami azt jelenti, hogy az esetleges relatív eljárási szabálysértések harmadfokú bíróság általi megállapításának nincs az ítélet hatályon kívül helyezésére vezető következménye. A harmadfokú bíróság ugyanis – a súlyosítási tilalom megsértésnek megállapítása és másodfokú ítélet harmadfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlansága esetén – kizárólag a Be. 607. § (1) bekezdésében és a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértések miatt rendelkezhet a másod-, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése felől [Be. 625. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek.].
[31] Mivel pedig az alább kifejtettek szerint a felülbírálat a jelen ügyben is a Be. 583. § (3) bekezdése alapján bejelentett (korlátozott) fellebbezésen alapult, a Kúria abban az esetben is csak a relatív eljárási szabálysértés megállapítására szorítkozhatott volna (az eljárási szabálysértés reparálására szolgáló törvényi eszköz hiányában), ha osztotta volna a II. r. vádlott védőjének okfejtését, és maga is úgy ítélte volna meg, hogy az 1. számú tanú által készített hangfelvétel felhasználására törvénysértően került sor.
[32] Erre tekintettel a Kúria csak a teljesség érdekében tér ki rá, hogy a kérdéses felvétel felhasználása nem sértette az eljárási törvény szabályait. A szabad bizonyítás rendszerén alapuló Be. ugyanis a 167. § (1) bekezdésben minden bizonyítási eszköz és bizonyítási cselekmény szabad felhasználását engedi, nincs szükség a védő által hiányolt, a „bizonyítékként való felhasználást lehetővé tevő” törvényi rendelkezésre. A törvény a felhasználásból kizárólag a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által a 167. § (5) bekezdésében tételesen felsorolt módokon megszerzett bizonyítékokat zárja ki. Az ítélőtábla pedig ítélete [44]–[45] bekezdésében kifogástalanul vezette le, hogy a felvételből kinyerhető bizonyíték felhasználásának tilalmára vezető – a szabad felhasználás főszabálya alóli kivétel megállapítására alapot adó – törvényi ok a jelen ügyben nem állt be.
[33] A felülbírálat következő szempontja – a korábban írtak szerint rögzült, a harmadfokú bíróság számára irányadó tényállás alapján – az I. r. és II. r. vádlott bűnössége megállapításának felülbírálata, azt vizsgálva, hogy őket fel kell-e menteni vagy velük szemben az eljárást meg kell-e szüntetni [Be. 590. § (5) bek. b) pont], majd ezek nemleges megválaszolását követően a felülbírálat tárgyát képezte az első- és másodfokú ítéletben megállapított bűncselekmények minősítése is [Be. 590. § (5) bek. c) pont].
[34] A törvényszék és az ítélőtábla az I. r. vádlott azon magatartását értékelte összesen 4 rendbeli befolyással üzérkedés bűntetteként, amellyel a II. r. vádlott által részére átadott 2 500 000 forint fejében ígéretet tett, hogy – az eljáró hivatalos személyeket hivatali kötelezettségük megszegésére rábírva – közbenjár a II. r. vádlott érdekében, hogy az ellene a 1. számú rendőrkapitányság előtt, a 2. számú rendőrkapitányság és a 3. számú rendőrkapitányság előtt indult három büntetőügy megszüntetéssel záruljon, valamint, hogy a II. r. vádlott a vele szemben a járásbíróságon folyamatban volt büntetőügyben kiszabott pénzbüntetés fennmaradó részének megfizetésére halasztást kapjon. A másodfokú ítélet szerint a II. r. vádlott pedig azzal követett el 4 rendbeli befolyás vásárlása bűntettét, hogy az előbb felsorolt ügyei elintézése – az eljáró hivatalos személyek befolyásolása – érdekében az I. r. vádlottnak 2 500 000 forintot (illetve abból e címen pontosan meg nem határozható összeget) juttatott.
[35] A Kúria – az ítélőtábla határozatának [53] bekezdésében elvégzett jogi értékelő tevékenység eredményével egyetértve – álláspontja szerint is kétségtelen, hogy az I. r. vádlott e magatartása a befolyással üzérkedés bűntettének [Btk. 299. § (1) bek.], míg a II. r. vádlott tényállásban leírt magatartása a befolyás vásárlása bűntettének [Btk. 298. § (1) bek. a) pont] törvényi tényállási elemeit meríti ki.
[36] Ezt csupán annyiban szükséges kiegészíteni, hogy az I. r. vádlott nyilvános ülésen előadott okfejtésével szemben a rögzült tényállásból nem vonható le olyan következtetés, amely szerint a II. r. vádlott a kérdéses 2 500 000 forintot teljes egészében a büntetőügyek befolyásolásától eltérő ügyek intézésére adta volna át a részére. Az a ténymegállapítás, amely szerint a pénzátadás részben a II. r. vádlottal szemben folyamatban volt büntetőügyek kívánt „elintézésének”, részben pedig az I. r. vádlott – a II. r. vádlott érdekében történő – más ügyekben való ügyintézésének az ellentételezése volt, csupán azt jelenti, hogy az átadott pénzösszeg e jogcímek szerinti elkülönítése nem végezhető el. Az viszont már a tényállásnak ellentmondó következtetés lenne, amely a pénzátadás jogcímei közül (a pénzösszeg rendeltetés szerint való, egzakt pontossággal el nem különíthető jellegére tekintettel) kizárná a büntetőügyek „elintézésének” honorálását. Mivel a tényállás rögzíti, hogy a pénzátadás egyaránt szolgálta a II. r. vádlott ellen zajló büntetőeljárások rá nézve kedvező eredménnyel járó befolyásolását és az „egyéb” ügyekben való intézkedést is, ezért az ítéleti tényállásból a befolyással üzérkedés, illetve befolyás vásárlása bűntettének valamennyi törvényi tényállási eleme kiolvasható.
[37] E bűncselekmények rendbeliségét illetően azonban a harmadfokú bíróság az ítélőtábla ítéletében írt döntéssel nem értett egyet, és ezzel párhuzamosan e határozat indokait sem osztotta.
[38] Az ítélőtábla ítélete [54] bekezdésében a fellebbviteli főügyészség átiratában írt, pontosan meg nem jelölt „büntetőjogi kommentárokra” hivatkozó ügyészségi álláspontra való utalással, a „korrupciós ügyek” számához tartotta igazítandónak a vádlottak által megvalósított bűncselekmények rendbeliségét, a vádlottak megállapodásának tárgyát képező három, nyomozati szakban folyamatban lévő büntetőügyre és egy befejezett, a kiszabott szankció végrehajtását érintő bírósági ügyre való tekintettel.
[39] Bármely törvényhez írt kommentárra igaz azonban, hogy – törvényi alap hiányában – a vitán felül álló jogirodalmi értéke ellenére sem mutat irányt a törvény helyes értelmezését illetően. Ha tehát a kommentárban kifejtett jogértelmezés a vizsgált tényállásokban írt bűncselekmények rendbeliségének a szerző által követendőnek vélt meghatározását rögzíti, az legfeljebb valamely tudományos, jogirodalmi vita alapját képezhető vélemény, amely a bírói gyakorlat alakítására nem tarthat igényt. Ha pedig a kommentár eleve a bírói gyakorlatot idézve tárja fel a törvény helyes értelmét, úgy a jogértelmezés forrása a bírói gyakorlat, és nem a kommentár.
[40] Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria [mint a 25. cikk (1) bekezdése szerinti legfőbb bírói szerv] a (2) bekezdésben meghatározottak (így a büntetőügyekben való döntés) mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.
[41] A bíróságok jogalkalmazásának egysége pedig a törvény egységes – azonos – értelmezésével biztosított. Amint az Alkotmánybíróság kifejtette a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatának indokolásában, „a bíróságok önálló jogértelmezése része a bírói függetlenségnek, melynek során – ha az alkotmányos keretek között marad – természetes, hogy a jogszabályok tartalma az esetekhez igazodóan szűkítő vagy bővülő értelmezést kap. Az így létrejött különböző jogértelmezések egységesítése alkotmányos érdek, az igazságszolgáltató hatalmi ág feladata.”
[42] Ennek keretében a Kúria az Alaptörvény 25. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, elbírálja a jogegységi panaszokat, joggyakorlat-elemzést folytat jogerős vagy véglegessé vált határozattal befejezett ügyekben, valamint közzéteszi az 51. alcímben foglaltak szerint az ott meghatározott, a Kúria által hozott határozatokat [A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 25. §.].
[43] A törvény helyes értelmét tükröző, és ennek folyományaként egységes alkalmazást kívánó bírói gyakorlat ekként a Bszi. 25. §-ában felsorolt határozatokból ismerhető meg. Következésképpen, a bírói gyakorlatra történő hivatkozás alapjaként is kizárólag a Kúria jogegységi határozata, jogegységi panasz eljárásban hozott, jogegységi határozat hatályú határozata, valamint a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozata merülhet fel.
[44] A Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatokat áttekintve pedig a Kúria még nem foglalt állást a befolyással üzérkedés bűntettének, illetve a befolyás vásárlása bűntettének rendbeliségét illetően. Közzétett határozat hiányában egységes alkalmazásra számot tartó bírói gyakorlat sem alakulhatott ki. Ilyen kúriai döntés hiányában pedig a büntetőtörvényhez fűzött, hivatkozott kommentárok sem a bírói gyakorlatot tükrözik, hanem a szerző – kötőerővel nem bíró – jogi álláspontját.
[45] Mindezek előrebocsátását követően, a Kúria az alábbiak szerint foglalt állást a vizsgált bűncselekmények rendbeliségét illetően.
[46] Általánosságban, a felülbírálat alapját képező tényállásban foglalt cselekmény jogi minősítése két alapon nyugszik: ténybeli alapja a megállapított tényállás, jogi alapja pedig a bűncselekmény Btk. Különös Részében rögzített törvényi tényállása. Ehhez képest a vádlott terhére rótt bűncselekmény rendbeliségének megállapítása hasonlóképpen kizárólag az előbb meghatározott ténybeli és jogi alapokból vezethető le.
[47] Amint arra a Kúria fentebb már utalt, a másodfokú bíróság részéről elmaradt annak megindokolása, hogy a befolyás vásárlása, illetve a befolyással üzérkedés törvényi tényállásából – mint a jogi gondolkodás kiindulópontjából – milyen értelmezés útján jutott arra a végkövetkeztetésre, miszerint „több ügyben ugyanazon befolyással üzérkedő igénybevétele a befolyás vásárlója részéről bűnhalmazatot létesít, míg több ügyben ugyanannak a befolyásnak az érvényesítése ugyancsak bűnhalmazat, akár azonos, akár különböző ügyfelektől kéri vagy fogadja el az elkövető az előnyt”. Ez azt jelenti, hogy az ítélőtábla indokolásában a kiindulópontot (a törvényi tényállást) és a végkövetkeztetést (a rendbeliségre vonatkozó jogi álláspontot) semmilyen érvelés nem fűzi össze. Másként szólva, a végkövetkeztetés elszakad a gondolkodás jogi alapjától. Az ilyen végkövetkeztetés pedig nem más, mint puszta kinyilatkoztatás.
[48] A Btk. XXVII. Fejezetében meghatározott korrupciós bűncselekmények közül egyedül a vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban (Btk. 295. §), valamint – ennek ellenpontjaként – a vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban (Btk. 296. §) tartalmazza törvényi tényállási elemként, hogy a jogtalan előnnyel vagy annak ígéretével érintett passzív vesztegető a bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban tanúsítsa az aktív vesztegető által elvárt magatartást. Egyedül e korrupciós bűncselekmények kapcsán van tehát a törvényi tényállásból is egyértelműen kitűnő jogi alapja annak a következtetésnek, hogy a jogellenes befolyásolással érintett eljárások (ügyek) száma a rendbeliségre is kihatással lehet.
[49] Elvi síkon: ugyanazon bűncselekmények (homogén) halmazatát a törvényi tényállás többszöri megvalósítása eredményezi. Ha a törvényi tényállás többszöri megvalósítása több, egymástól elkülönült magatartással megy végbe, a halmazat anyagi, ha pedig egyetlen magatartással, akkor a halmazat alaki. Ennek megfelelően a befolyás vásárlása [Btk. 298. § (1) bek. a) pont] és a befolyással üzérkedés [Btk. 299. § (1) bek.] mindaddig nem lép ki az egység keretei közül, ameddig az elkövető nem valósítja meg többször a törvényi tényállást.
[50] A befolyás vásárlásának a Btk. 298. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző alakzata azzal valósul meg, hogy az elkövető jogtalan előnyt ad vagy ígér olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol. Következésképpen, a törvényi tényállás többszöri megvalósítását jelenti, ha az elkövető több, hivatalos személy befolyásolására hivatkozó személynek ad vagy ígér jogtalan előnyt, avagy egyetlen, hivatalos személy befolyásolására hivatkozó személynek többször ad vagy ígér (értelemszerűen többszöri) jogtalan előnyt. A befolyás vásárlása kapcsán tehát bűnhalmazat megállapítására az adhat alapot, ha:
– ha az elkövető több, hivatalos személy befolyásolására hivatkozó személynek ad vagy ígér jogtalan előnyt [a szándékolt jogellenes befolyásolással érintett ügyek (eljárások) számától függetlenül],
– ha az elkövető egyetlen, hivatalos személy befolyásolására hivatkozó személynek többször ad vagy ígér (értelemszerűen többszöri) jogtalan előnyt [ismételten attól függetlenül, hogy az ígért jogtalan vagyoni előny hány ügyet (eljárást) érint], e cselekmények ugyanakkor a Btk. 6. § (2) bekezdésében írt feltételek fennállása mellett a folytatólagosság törvényi egységébe olvadhatnak.
[51] A befolyás vásárlásának törvényi tényállásából ekként semmilyen módon nem vezethető le, hogy a jogellenes befolyásolással érintett ügyek száma több rendbeli bűncselekmény megállapítását vonná maga után.
[52] Mindez értelemszerűen irányadó a befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. § (1) bek.] tekintetében is.
[53] E törvényi tényállás azt rendeli büntetni, aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más számára jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért. Azaz, a bűncselekmény elkövetési magatartása a jogtalan előny kérése, a jogtalan előny ígéretének elfogadása, valamint a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával való egyetértés.
[54] A törvényi tényállás többszöri kimerítésére (és így a bűnhalmazat megállapítására) ekként az vezet, ha az elkövető hivatalos személy befolyásolására hivatkozással:
– több személytől (akár egy időben) kér jogtalan előnyt [fogadja el a jogtalan előny ígéretét stb., és értelemszerűen ez esetben is a szándékolt jogellenes befolyásolással érintett ügyek (eljárások) számától függetlenül],
– egyetlen személytől többször kér – szükségképpen többszöri – jogtalan előnyt [fogadja el a jogtalan előny ígéretét stb., megint csak függetlenül attól, hogy a kért (elfogadott stb.) jogtalan vagyoni előny hány ügyet (eljárást) érint], de ez esetben is igaz, hogy a Btk. 6. § (2) bekezdésében írt feltételek fennállása mellett a jogtalan előny többszöri kérése a folytatólagosság megállapítását eredményezheti.
[55] Összegezve, a befolyással üzérkedés és a befolyás vásárlásának rendbeliségét nem a jogellenes befolyásolással érintett „ügyek”, hanem – az elsőfokú bíróság jogértelmezésével egyezően – a korrupciós kapcsolatok száma határozza meg. Több korrupciós kapcsolat pedig – az iméntiek szerint – abban az esetben jön létre, ha a befolyás vásárlója több befolyással üzérkedő részére ad vagy ígér jogtalan előnyt (a befolyással üzérkedő több befolyást vásárlótól kér jogtalan előnyt vagy fogadja el a jogtalan előny ígéretét stb.), avagy – a folytatólagos egység megállapítására alapot nem adó módon – a befolyás vásárlója egyetlen befolyással üzérkedőnek ad vagy ígér többszöri jogtalan előnyt (a befolyással üzérkedő egyetlen személytől kér stb. többszöri jogtalan előnyt).
[56] Az ügyészség az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezésében ugyanakkor azt is lényegesnek tartotta, hogy a befolyással üzérkedés (és ezzel együtt a befolyás vásárlása) a klasszikus korrupciós kapcsolatokhoz képest eltérő, mert az „ügydöntő személy” és az ügyfél közé beékelődik egy harmadik személy, azaz a befolyásolással érintett kapcsolatok mindkét elkövető részéről kétirányúak. Az ügyészség ebből jutott arra a következtetésre, hogy „a korrupciós kapcsolatok száma a befolyás vásárló-befolyással üzérkedő-ügyintéző hivatalos személy viszonylatában, a jogellenes befolyással érintett ügyekhez igazodóan: 6”. Másként szólva, a rendbeliségre az is kihatással bírhat, hogy a befolyással üzérkedő hány hivatalos személy jogellenes befolyásolását ígérte a befolyás vásárlója számára. A rendbeliségnek az ígért befolyásolással érintett hivatalos személyek számához való igazítása annyiban még törvényi alappal is bírhat(na), hogy az eljárások (ügyek) számával ellentétben a befolyásolással érintett hivatalos személyre történő hivatkozás a befolyással üzérkedő részéről valóban mindkét bűncselekmény tényállási eleme.
[57] Az ugyanakkor könnyen belátható, hogy az ígért befolyásolással érintett hivatalos személyek száma semmilyen összefüggésben nem áll a befolyásolni kívánt ügyek számával: pl. az alapul fekvő ügyhöz kapcsolódóan, egyetlen rendőri felsővezetőre való hivatkozás több, akár nagyobb számú nyomozás kívánt megszüntetésének eléréséhez is hihető alap lehet, amiként ugyanilyen hihető hivatkozás a befolyással üzérkedő részéről, hogy egyetlen nyomozás megszüntetése is több hivatalos személy befolyásolását igényli.
[58] Az elsőfokú ítélet elleni ügyészségi fellebbezésben írt okfejtés gyakorlati következménye, hogy annak alapulvételével a bűncselekmények rendbeliségének megállapítása nem teszi mellőzhetővé a tényállásban való feltüntetését, hogy a befolyással üzérkedő hány hivatalos személy befolyásolására hivatkozott (valótlanul). Ez jelen ügy tényállásából sem ismerhető meg. További kérdésként merül fel, hogy hány rendbeli bűncselekmény megállapítását vonja maga után, ha a befolyással üzérkedő – több személy befolyásolásának szükségességére is utalva – egyáltalán nem jelöli meg a befolyás vásárlója számára, hogy a kívánt cél eléréséhez összesen hány hivatalos személy jogellenes befolyásolása szükséges.
[59] Ehhez képest ez esetben is igaz: nem eredményezi a törvényi tényállás többszöri megvalósulását (így halmazatot sem), ha a befolyással üzérkedő az ígért vagy adott előny fejében nem egy, hanem több hivatalos személy befolyásolását vállalja (valótlanul).
[60] Végkövetkeztetésként leszögezhető tehát, hogy a jelen büntetőügyben egyetlen korrupciós kapcsolat van, mégpedig az I. r. vádlott és a II. r. vádlott kapcsolata. A harmadfokú elbírálás során rögzült tényállásból nem olvasható ki, hogy e kapcsolatban a befolyással üzérkedő I. r. vádlott többszöri jogtalan előnyt kért volna a befolyást vásárló II. r. vádlottól, sőt, az elsőfokú ítélet 3. oldal utolsó bekezdésében a vádlottak – a szavak nyelvtani jelentése szerint egyszeri alkalmat jelentő – megegyezéséről van szó, függetlenül attól, hogy a II. r. vádlott a 4. oldal első bekezdése szerint a kért 2 500 000 forintot több részletben fizette meg az I. r. vádlott részére. Egyetlen megegyezés alapján történő, több részletben való teljesítés pedig a befolyás vásárlója részéről a jogtalan előny egyszeri adását, a befolyással üzérkedő részéről pedig annak egyszeri kérését/elfogadását jelenti. Ez a folytatólagos elkövetés felrovását is értelemszerűen kizáró módon az I. r. vádlott cselekményének egy rendbeli befolyással üzérkedés bűntetteként, a II. r. vádlott cselekményének egy rendbeli befolyás vásárlása bűntetteként történő minősítését vonja maga után.
[62] A Kúria a fellebbezéssel támadott, a büntetés kiszabásáról és intézkedés alkalmazásáról szóló ítéleti rendelkezések Be. 618. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja szerinti felülbírálata eredményeképpen a vádlottak terhére szóló ügyészi fellebbezést az I. r. vádlott esetében alaposnak ítélte.
[63] A felülbírálat során megállapította, hogy a vádlottakkal szemben kiszabandó büntetés nemét és tartamát orientáló büntetéskiszabási körülményeket az első- és másodfokú bíróság is helyesen ismerte fel. A súlyosító körülmények köréből értelemszerűen mellőzni szükséges a másodfokú bíróság ítélete szerinti többszörös halmazatot, hiszen a Kúria mindkét vádlott cselekményét egy-egy rendbeli bűncselekménynek minősítette. Ugyanakkor ennek nyomatékának megítélése során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bűnösség terjedelme a harmadfokú döntés következtében nem változott.
[64] Az elsőfokú bíróság ugyan rögzítette, hogy a jelen eljárásban elbírált bűncselekményt mindkét vádlott más büntetőeljárás hatálya alatt követte el (a II. r. vádlott pedig – már csak az általa befolyásolni kívánt büntetőügyek számából adódóan is – több büntetőeljárás hatálya alatt), azonban az I. r. vádlott esetében sem a törvényszék, sem az ítélőtábla nem tulajdonított ennek kellő nyomatékot. Különös súllyal esik ugyanis latba, hogy az I. r. vádlott a jelen ügyben terhére megállapított befolyással üzérkedés bűntettét röviddel a törvényszék katonai tanácsának ítéletével – azonos bűncselekmény, befolyással üzérkedés bűntette miatt – történt nem jogerős végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után valósította meg.
[65] Ez pedig olyan körülmény, ami a Btk. 17. § (2) bekezdése szerinti korlátlan enyhítést engedő törvényi rendelkezés alkalmazhatósága mellett sem indokolja a szabadságvesztés tartamának a különös részi törvényi minimummal egyező 1 évben való meghatározását. Erre tekintettel a Kúria az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát az irányadó büntetéskiszabási tényezőkkel arányban álló, az egy évtől öt évig terjedő büntetési tételkeretek között, még mindig a törvényi minimumhoz közel eső 1 év 6 hónapra súlyosította.
[66] Az ítélőtábla ítélete [59] bekezdésében írt okfejtéssel szemben a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztéséről szóló döntés során nincs közvetlen jelentősége az I. r. vádlott egészségi állapotának. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését a törvény egy múltbeli tényeken alapuló, megalapozott feltételezéshez köti, annak mérlegelését előírva, hogy a vádlott részéről a büntetési célok teljesülése a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is biztosíthatónak látszik-e [Btk. 85. § (1) bek.]. Ekként a vádlott megromlott egészségügyi állapota közvetve, annyiban bírhat jelentőséggel, amennyiben ténybeli alapot nyújt a jövőre vonatkozó, kedvező feltételezésre. Jelen esetben azonban ilyen, a büntetési céloknak a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése melletti teljesülését feltételező következtetés levonására nincs ténybeli alap. A II. r. vádlottat korábban a bíróság más ügyben, ugyanolyan korrupciós bűncselekmény miatt nem jogerősen hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. E tény sem tudta azonban visszatartani attól, hogy még a másik eljárás tartama alatt újabb, ugyanolyan bűncselekményt ne kövessen el. Így a Kúria által fentebb hangsúlyozott tény ismeretében, miszerint az I. r. vádlott a jelen ügyben elbírált bűncselekményt szoros időbeni közelségben követte el az ugyanilyen bűncselekmény miatti nem jogerős elmarasztalásával, nem nyílik mód annak megalapozott feltevésére, hogy a vele szemben kiszabott szabadságvesztés annak tényleges végrehajtása nélkül is alkalmas a Btk. 79. §-ában írt célok beteljesítésére.
[67] Erre tekintettel a harmadfokú bíróság az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte.
[68] Mivel a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt I. r. vádlott – az elkövetett korrupciós bűncselekmény jellege folytán – méltatlan arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen, őt a Kúria a Btk. 61. § (1) bekezdése alapján közügyektől eltiltásra is ítélte, a mellékbüntetés tartamát a Btk. 62. § (1) bekezdésében írt keretek között – a szabadságvesztés tartamához igazodóan – 2 évben meghatározva.
[69] A II. r. vádlott esetében ugyanakkor a három hónaptól három évig terjedő büntetési tételkeretek között a törvényi középmérték alatti, de a törvényi minimumtól érezhetően emeltebb mértékű szabadságvesztés megfelel bűnössége fokának, az enyhítő és súlyosító körülményeknek, jelentős súlyosításra vagy enyhítésre nincs törvényes ok; a kismértékű változtatást pedig a Be. 617. §-ára figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadó Be. 605. § (2) bekezdése általában is tilalmazza. Esetében a büntetés végrehajtásának felfüggesztése a Btk. 86. § (1) bekezdés c) pont második fordulata alapján törvényben kizárt. Enyhébb büntetési nem alkalmazása pedig a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje és számos más büntetőeljárás hatálya alatt újabb szándékos, a közélet tisztasága elleni bűncselekményt elkövető vádlott esetében nem indokolt.
[70] A vádlottak terhén megállapított bűncselekmény minősítésének módosítására tekintettel a Kúria mellőzte – mindkét vádlott tekintetében – a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést.
[71] A másodfokú bíróság indokaival ellentétesen a Kúria nem tartotta mellőzhetőnek a vagyonelkobzás elrendelését az I. r. vádlottal szemben. A tényállás tartalmazza, hogy a II. r. vádlott bűncselekmény elkövetése útján juttatott jogtalan vagyoni előnyt az I. r. vádlottnak, amely a Btk. 74. § (1) bekezdés f) pontjában írt kötelező törvényi rendelkezés folytán vagyonelkobzás alá esik. Az a tény, hogy a tényállásban meghatározott 2 500 000 forint meg nem határozható részében valamely más célt is szolgált, az adott esetben nem ad alapot a vagyonelkobzás elrendelésének elhagyására. Amiként ugyanis a vádlottak kapcsolatát áthatotta a bűnös célok realizálásának kölcsönös szándéka, úgy a tényállás alapján büntetőjogilag nem minősíthető további együttműködésükről annyi bizonyosan elmondható, hogy nem valamely jogszerű, az I. r. vádlott legális jövedelemszerzését szolgáló, munkavégzésre vagy egyéb tevékenység ellátására szolgáló jogviszony volt. Ha pedig az I. r. vádlott által megszerzett pénzösszeg átadásának jogcíme részben pontosan ismert (a befolyással üzérkedésként minősülő magatartása), a fennmaradó részében viszont az átadás jogszerű jogcímeként szóba jöhető szerződéses kapcsolat nem ismerhető fel, úgy a Btk. 74. § (1) bekezdés f) pontján alapuló vagyonelkobzás elrendelése sem maradhat el, mégpedig a II. r. vádlott által adott vagyoni előny tárgyát képező teljes 2 500 000 forintra nézve.
[72] A Be. 574. § (1) és (4) bekezdése alapján kötelezte – külön-külön – az I. r. és a II. r. vádlottat a harmadfokú eljárásban védelmükben eljárt kirendelt védők díjával felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[73] Mindezek alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét az I. r. és a II. r. vádlott tekintetében a Be. 624. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a másodfellebbezéssel támadott határozatot a Be. 623. §-a szerint helybenhagyta.
(Kúria Bhar.II.1039/2023/12.)