Amennyiben a terhelt egy számára idegen járműre vonatkozó tulajdonjogának fennálltát annak elvétele alátámasztására hangsúlyozza, és annak megszerzése érdekében a sértettet késeléssel fenyegetve kényszeríti a jármű átadására, majd azzal elhajt, magatartása nem jármű önkényes elvétele bűntettét, hanem rablás bűntettének a megállapítását alapozza meg [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek., 380. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont] és ittas járművezetés vétségében [Btk. 236. § (1) bek.]. Ezért őt – mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül – 10 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, 10 év közügyektől eltiltásra és 10 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 9 évre enyhítette, egyebekben azonban helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
[3] A jogerős ítéletben írt tényállás a következőket rögzíti.
[4] A sértett a vádbeli helyen és időben személygépkocsival közlekedett, majd a személygépkocsival leparkolt akként, hogy a jármű indítókulcsát a gépjárműben hagyta, a gépkocsiban az első ülésen 1. számú tanú, a hátsó ülésen 2. számú tanú maradt, míg a sértett a gépkocsiból kiszállva, annak közelében ismerőseivel beszélgetett.
[5] Eközben érkezett a parkoló személygépkocsihoz a főutcán ittas állapotban haladó terhelt, társaságában nőismerősével. Ezután a terhelt a gépkocsihoz lépett, majd hangosan, kiabálva, fenyegetőleg közölte a fiatal felnőtt 1. számú tanúval, hogy szálljon ki a gépkocsiból, mert az az övé, majd utóbb azzal fenyegette meg, amennyiben nem tesz eleget a felszólításnak, megkéseli. Eközben nyomatékul az övtáskájához nyúlt, így 1. számú tanú a járműből kiszállt. Ezután a terhelt a gépkocsiban helyet foglaló 2. számú tanút is felszólította arra, hogy szálljon ki az autóból, mely felszólításának a fiatalkorú 2. számú tanú az előzményeket észlelve nyomban eleget tett.
[6] Ekként a terhelt az élet, testi épség ellen intézett közvetlen fenyegetéssel általa jogtalanul eltulajdonított személygépkocsiba ült, majd azzal a helyszínről nagy sebességgel elhajtott.
[7] Haladása során a terhelt a város belterületén közlekedett, azonban egy kereszteződéséhez érve a balra kanyarodást lassítás nélkül kezdte meg, minek következtében az útpadka jobb oldalán álló fának ütközött, majd járművével felborult.
[8] A terhelt az általa okozott közúti közlekedési baleset során lábszára többszörös felületes sérülését szenvedte el, melynek gyógytartama 8 napon belüli, továbbá az általa jogtalanul eltulajdonított személygépkocsiban, közelebbről meg nem határozható, legfeljebb 333 000 forint kárt okozott, amely az eljárás során nem térült meg, és melynek megtérítésére a gépkocsi tulajdonosa magánfélként polgári jogi igényt terjesztett elő.
[9] A terhelttől előállítását követően levett vérminta etilalkohol-koncentrációja 1,01 g/l (ezrelék), vizeletminta etilalkohol-koncentrációja 1,31 g/l (ezrelék) volt, vagyis a járművezetés idején – 18 óra 40 perc körüli időben – a terhelt véralkohol-koncentrációja 1,13 g/l (ezrelék) lehetett, azaz a közúti közlekedési szabályok megszegésével úgy vett részt az általa vezetett személygépkocsival a közúti közlekedésben, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt.
[10] A személygépkocsi értéke 333 000 forint volt az elkövetéskor, a terhelt ezen összegű kárt okozta a sértettnek, figyelemmel arra, hogy a gépjármű a baleset bekövetkeztében totálkárosra tört.
[11] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, tartalma alapján a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozással, mely szerint az eljárt bíróságok a terhére rótt rablás bűntettét törvénysértően minősítették, amely miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vele szemben.
[12] Érvelése szerint a jármű elvétele során alkalmazott erőszak, illetve élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés nem a gépkocsi eltulajdonítását, hanem annak használatát célozta. Ezért tévesen állapította meg terhére a bíróság a jármű önkényes elvétele bűntette helyett a rablás bűntettét. Hangsúlyozta, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során nem vette kellő súllyal figyelembe az ittas vezetésre is kiterjedő beismerő vallomását és a sértett elfogadó bocsánatát azzal, hogy a kártérítéstől sem zárkózott el. Mindezért a vele szemben kiszabott 9 év szabadságvesztést eltúlzottnak tartotta, minthogy „a rabló elsődleges célja készpénz elvétele, én pedig nem vettem el semmit”. Indoka alátámasztásaként állította, hogy a járművet öngyilkossági elhatározása eszközéül szánta, illetőleg megbánását hangoztatta.
[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[14] Indokául kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás a rablás bűntettének törvényi tényállási elemeit teljeskörűen tartalmazza, ezért a minősítés helyes. Az irányadó tényállás szerint a terhelt azt állította, hogy a gépkocsi az övé. Ez az állítása más tulajdonában és más használatában lévő gépkocsi tekintetében egyértelműen annak a saját részre való megszerzését, azaz eltulajdonítását jelenti. A jármű esetleges kölcsönkérésére, csupán a használatára irányuló kijelentés vagy arra utaló magatartás a tényállásban nem szerepel. Az irányadó tényállásban arra sincs adat, hogy a terhelt öngyilkossági szándékkal, egyenesen egy fának kormányozta volna az általa elvett gépkocsit. Azon túl, hogy az erre vonatkozó védekezését már az alapügyben is elvetette a bíróság, ennek ellent mondanak a megállapított tények is. Így a terhelt ittas állapotban, nagy sebességgel, lassítás nélkül kezdte meg a balra kanyarodást az útkereszteződésben, ennek következtében ütközött neki az útpadka jobb oldalán álló fának, majd a gépkocsijával felborult, melynek során 8 napon belül gyógyuló felületes sérüléseket szenvedett. A közlekedési baleset körülményei, a terhelt által elszenvedett sérülések jellege tehát nem támasztják alá az öngyilkossági szándékát. Mindezért rámutatott, hogy a felülvizsgálati indítványnak a tényállást vitató része törvényben kizárt.
[15] A BH 2023.153. számú eseti döntésre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a rablási erőszak, élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés kapcsán elvárás az, hogy legalább általában véve alkalmas legyen a sértett ellenállásának leküzdésére. A lényeg a cselekmények közötti eszköz-cél kapcsolat megléte, amely szerint a rablás akkor állapítható meg, ha az elkövető az erőszakot (fenyegetést) az elvétel céljából fejti ki.
[16] A jogerős ítéletben megállapított törvényes minősítéshez kapcsolódó szankciót is törvényesnek tartotta, minthogy az a törvényes keretek közötti.
[17] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a Be. 660. §-a szerinti tanácsülésen, a Be. 662. §-ának (1) bekezdése alapján a járásbíróság és a törvényszék mint másodfokú bíróság támadott ítéletét a terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[18] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében, kiegészítve indítványában előadottakat rámutatott, hogy a cselekménye elkövetésekor „szúró, vágó eszköz” nem volt a birtokában, illetőleg a sértett „pénzét, illetőleg bankkártyáját” sem vette el, ezért kérte, hogy a Kúria ügyében „lehetőleg azért ítélje el, amit elkövetett”.
[19] A terhelt felülvizsgálati indítványa részben kizárt, részben alaptalan.
[20] A Kúria töretlen gyakorlata szerint a kezdő- vagy utóiratként beérkezett beadványokat minden esetben a tartalmuk szerint kell megítélni, így azok jogi jellegének megállapítása – különösen a védő vagy jogi képviselő nélkül eljáró előterjesztő esetén – a tartalmának gondos vizsgálatát teszi szükségessé.
[21] A terhelt az indítványában az irányadó tényállás támadásán keresztül terhére rótt cselekmény minősítését és azzal összefüggésben a vele szemben kiszabott büntetést támadta, amely a Kúria hatáskörébe tartozó felülvizsgálati eljárás keretében bírálható el.
[22] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, annak lefolytatására kizárólag a törvényben meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozással, azok fennállása esetén, a törvényben meghatározott feltételek mellett van helye. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető.
[23] A Be. 648. § a) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van.
[24] Ezen belül a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulatának ba) alpontja értelmében a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést.
[25] A Be. 659. § (5) bekezdése szerint a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül, ugyanakkor – abban az esetben, ha a felülvizsgálatot lefolytatja – a megtámadott határozatot a 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[26] A Be. 652. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját.
[27] A felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat, a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata egyes súlyos jogi és nem ténybeli – a bizonyítási eljárás lefolytatását, a bíróság bizonyítékértékelő és mérlegelő tevékenységét, a bizonyítékok értékelése eredményeként megállapított tényeket, és végső soron a bíróság által megállapított tények összességéből következő tényállást érintő – hiányosságok orvoslására szolgál. A Be. 650. § (2) bekezdése kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható; míg ezzel összhangban a Be. 659. § (1) bekezdése azt rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[28] Mindebből az következik, hogy felülvizsgálati indítványt kizárólag az irányadó tényállásban foglaltakkal összhangban, a tényállásban megállapított tényeket nem vitatva lehet előterjeszteni. Az a felülvizsgálati indítvány, amely nem az irányadó tényállásra hivatkozik, hanem a tényállásban foglalt tényektől eltérő tény megállapítására, a megállapított tény bizonyítottság hiányában történő megállapíthatatlanságára, a tényállásban megállapított tények helyességének vitatásán alapul, valójában az irányadó tényállást támadja és a bizonyítékok ismételt összevetésére, mérlegelésére és ez alapján a tényállástól eltérő tény megállapítására – vagy azzal egyenértékűen már megállapított tény mellőzésére – irányul, amely törvényben kizárt.
[29] Jelen ügyben a felülvizsgálati indítvány ezért kizárt mindazon részében, amely az irányadó tényállás egyes tényeinek kétséget kizáró módon történő megállapíthatóságát vonja kétségbe.
[30] A fentiekre tekintettel a felülvizsgálati indítványt kizárólag abban a részében lehetett érdemben elbírálni, amelyben a jogerős ügydöntő határozat tényállása alapján a minősítést vitatta és kifejtette, hogy az nem minősíthető rablás bűncselekményének, hanem – hivatkozása tartalma alapján – a Btk. 380. § (1) bekezdésébe ütköző, azonban a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő jármű önkényes elvételének bűntette, mivel az általa kifejtett, élet és testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés nem a sértetti gépjármű eltulajdonítását, csupán használatát célozta.
[31] A Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja szerint a rablást az követi el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy e végből erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
[32] A Btk. 380. § (1) bekezdés első fordulata szerint a jármű önkényes elvételének bűntettét követi el, aki idegen, gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul használja. A cselekmény a hivatkozott törvényhely (2) bekezdés a) pontja szerint súlyosabban büntetendő, ha a bűncselekményt erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követik el.
[33] A jármű önkényes elvétele szándékos, az elvétellel megvalósuló első fordulat egyben célzatos cselekmény is. A célzat a jogtalan használatra és nem az eltulajdonításra irányul. A használati célzat alapján lehet tehát elhatárolni e bűncselekmény erőszakkal megvalósuló minősített esetét a rablástól.
[34] Az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy a terhelt a sértett ellen kifejtett élet, illetve testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával jutott az idegen jármű birtokába, hiszen a gépkocsihoz lépve hangosan, kiabálva, fenyegetőleg közölte a fiatal felnőtt 1. számú tanúval, hogy szálljon ki a gépkocsiból, mert az az övé, majd utóbb azzal fenyegette, hogy megkéseli, miközben kijelentése nyomatékául az övtáskájához nyúlt. Ez alapján a fenyegetés céljaként megjelent terhelti hivatkozás nem igazolt. Hiszen
– a gépjármű átadásának indokaként azt sajátjaként határozta meg, egyúttal felszólítva a gépjárműben ugyancsak helyet foglaló fiatalkorú személyt a gépkocsi elhagyására,
– melyet követően a terhelt a személygépkocsiba ült és azzal a helyszínről elhajtott.
[35] Az irányadó tényállás hiánytalanul tartalmazza a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott rablás valamennyi törvényi tényállási elemének megfelelő történeti tényállást. A tényállásban rögzített külső tények szerint ugyanis a terhelt sajátjaként hivatkozott a gépjárműre, holott tudta, hogy az számára idegen dolog, melynek megszerzése érdekében a fiatal felnőtt sértettet megkéseléssel fenyegette, és szavai nyomatékául övtáskájához nyúlt. Fellépésének akaratbénító hatására nem csupán ebből, de az addig a gépjárműben helyet foglaló fiatalkorú személy magatartásából is következtetés vonható, aki a terhelt felszólításának habozás nélkül eleget téve szállt ki a járműből. Ezt követően a terhelt a gépkocsiból kiszálló sértetteket hátra hagyva, a helyszínről nagy sebességgel elhajtott, később a járművel balesetet szenvedve. Így az irányadó tényállásban rögzített külső tények összhangban állnak a megállapított tudati ténnyel, ezért a tényállásból anyagi jogi értelemben csak a terhelt egyenes szándékára vonható le jogkövetkeztetés. A terhelt magatartásának a külvilágban észlelhető tényei alapján megállapítható, hogy már a fenyegetés kifejtésekor jogtalan eltulajdonítási szándékkal rendelkezett és ebből következően a fenyegetést abból a célból fejtette ki, hogy a számára idegen vagyontárgyat végleg és nem csupán használatra megszerezze. Ez pedig egyértelműen nem jármű önkényes elvételét, hanem a rablás bűncselekményének megállapítását alapozza meg.
[36] Egy dolog kölcsönvétele köznapi értelemben ideiglenes használatot jelent. Jelen esetben az irányadó tényállásban nincs rögzítve olyan tény, körülmény, ami arra utalna, hogy a terhelt a gépjárművet a használatot követően vissza kívánta volna adni. Ellenkezőleg, a tulajdonjogára való hivatkozással történő elvétel egyértelműen az eredeti birtokállapot végleges megszüntetésére irányuló szándékot tükröz.
[37] Itt szükséges kiemelni, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványában hangsúlyozott azon érv, mely szerint a gépjárműre öngyilkossági szándéka végrehajtásának eszközéül tekintett, ugyancsak a rablás bűntette megállapíthatóságát támogatja, hiszen a jármű használhatatlanná tételét is magában foglaló szándék túlmutat a jármű önkényes elvétele bűntettének jogalkotó által deklarált célján. A birtokállapot végleges megszüntetését jelenti, ha az elkövető azért veszi el az idegen dolgot, hogy azt használat után megsemmisítse.
[38] Mindazonáltal utalni kell arra, hogy a jogerős ítéleti tényállásban rögzített terhelti magatartásban olyan ténybeli alap sem jelenik meg, ami az utólag hangoztatott öngyilkossági szándékát és az azon célból történt elvételt támasztaná alá. Az elvett gépkocsival a terhelt célirányosan közlekedett, könnyű sérüléssel járó balesetét ittassága és az abból eredően megvalósított vezetéstechnikai hibája – a kanyarodás lassítás nélküli megkezdése – idézte elő.
[39] Rámutat a Kúria, hogy az ügy helyes minősítése szempontjából teljességgel súlytalan ugyanakkor azon terhelti hivatkozás, mely szerint nem pénz, avagy bankkártya átadására vonatkozott követelése, illetőleg a gépjárműben egyébként tárolt készpénzt sem tulajdonította el, minthogy szándéka eleve a gépjármű megszerzésére vonatkozott, ezért az irányadó tényállás szerint a rablás a gépjárművel való eltávozása pillanatában befejezetté vált. A teljesség érdekében ugyanakkor kiemelendő, hogy rablás nem csupán készpénzre vagy bankkártyára követhető el, hanem bármilyen értékkel bíró dologra; a gépjármű pedig kétségkívül ilyen vagyontárgy. Ekként annak, hogy a terhelt kijelentései egyéb érték átadására történő felszólítást nem is tartalmaztak, a terhelt bűnösségét illetően semmiféle relevanciája nincs.
[40] Az pedig ugyancsak közömbös, hogy „szúró, vágó eszköz” nem volt nála, minthogy a vagyoni érték megszerzése céljából a késeléssel fenyegetést követően egy kés tárolására köztudomásúan alkalmas övtáskához „nyúlás” kizárólag a kés használatának kilátásba helyezését jelentő, lenyűgöző hatás kiváltására alkalmas fenyegetés, az eszköz rendelkezésre állásától függetlenül. Ennek csupán az a jogkövetkezménye, hogy terhelt terhére a felfegyverkezve elkövetés minősítő körülménye [Btk. 365. § (3) bek. b) pont] nem állapítható meg, az az eljárás során fel sem merült.
[41] Rögzíthető tehát, hogy az eljáró bíróságok helyesen állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző rablás bűntettében.
[42] A terhelt terhére rótt cselekmény téves minősítése vagy más anyagi jogszabálysértés hiányában a kiszabott büntetés neme és mértéke önmagában felülvizsgálat tárgya nem lehet. Ekként az már nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során a Btk. 80. § (1) bekezdésének előírásait, vagy a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/2007. BK. vélemény iránymutatásait miként vette figyelembe [BH 2019.158.II. (Bfv.I.1134/2018/21.), BH 2016.264.II. (Bfv.I.415/2016/7.), BH 2012.239. (Bfv.III.359/2012/2.)].
[43] Miután a Kúria nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 655. § (2) bekezdésében írt összetételben eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot a terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.957/2024/12.)