A bíróságnak a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között kell vizsgálnia. A közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általánosságban vonatkozik a közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperes meghatározott irányú felülvizsgálatot kér. Ebből következően a bíróság vizsgálódása sem teljes körű, annak irányát, korlátait a felperes által a keresetében megjelölt jogsérelem szabja meg [2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (4) bek., 85. § (1), (3) bek., 37. § (1) bek. f) pont, 121. § (1) bek. a) pont; 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 68. § (3) bek. e) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesi érdekelt 2024. január 29-én a /1 hrsz. alatt felvett, erdő művelési ágú ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan) tekintetében az erdőgazdálkodóként történő nyilvántartásba vételét kérte az alperestől. A perbeli ingatlanra az alperesi érdekelt 1/1 arányú tulajdonjogát 2023. december 14. napján jegyezték be.
[2] Az alperes a határozatával (a továbbiakban: alaphatározat) az alperesi érdekeltet – tulajdonosi használat jogcímen – erdőgazdálkodóként nyilvántartásba vette, egyidejűleg a felperest, mint akit a perbeli ingatlanhoz kapcsolódóan „szívességi földhasználat” jogcímen erdőgazdálkodóként tartott nyilván, törölte.
[3] A felperes a határozattal szemben keresettel élt, mely alapján az alperes az alaphatározatát módosította (a továbbiakban: módosító határozat). A felperes erdőgazdálkodói jogosultságának megszűnése kapcsán hivatkozott a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 68. § (3) bekezdés e) pontjára. Erre figyelemmel megállapította, hogy a felperes és az alperesi érdekelt között a szívességi földhasználat feltételei nem állnak fenn, a szívességi földhasználat 2024. január 13. napján megszűnt, mivel a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 5. § 13. pontja szerint a közeli hozzátartozói viszony közöttük nem áll fenn. Mindezekre tekintettel az egyes erdészeti hatósági eljárások, bejelentések, valamint hatósági nyilvántartások eljárási szabályairól szóló 433/2017. (XII. 21.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Elj. r.) 23. § (1) bekezdés b) pontja szerint az erdőgazdálkodói nyilvántartásból történő törlésnek volt helye. A módosító határozatában az alperes kifejtette, hogy a felperes által elnyert, 2025. évig szóló támogatás (a felperes részére a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal erdőtelepítés jogcímen 519 031 EUR összegű támogatást állapított meg) az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 113. § (25b) bekezdése szerint sem biztosít lehetőséget a felperes számára mivel az erdőgazdálkodói tevékenységét nem megbízási szerződés alapján végzi. Az alperesi érdekelt a felperessel az erdőgazdálkodói jogok tekintetében földhasználati szerződést nem kötött.
A felperes keresete, az alperes védekezése
[4] A felperes a keresetét a módosító határozatra is kiterjesztve kérte az alap- és módosító határozat megsemmisítését. A jogsérelem körében hivatkozott a Földforgalmi tv. 15/A. §-ára, a 21. § (8) bekezdésére, az Evt. 113. § (25b) bekezdésére, valamint az Elj. r. 23. § (1)–(2) bekezdéseire. Előadta, hogy a perbeli ingatlan tekintetében 2010-től bejegyzett erdőgazdálkodó volt, erdőgazdálkodói jogosultsága a perbeli ingatlan 1/1 arányú tulajdonjogának 2016. október 25. napján történő elajándékozását követően is fennmaradt. Közte és a korábbi tulajdonos között a szívességi földhasználati szerződés 2021. január 10. napján jött létre, a tulajdonos személyének a megváltozása nem eredményezi a szívességi földhasználati szerződés megszűnését, ez a Fétv. 68. § (3) bekezdés e) pontjából sem következik. Az alperesnek vizsgálnia kellett volna az adásvételi szerződés feltételeit és a földhasználat terjedelmét, amelyre tekintettel jogszerűen nem törölhette volna az erdőgazdálkodói jogosultságát. Ezt az Elj. r. 23. §-a sem teszi lehetővé. Az Evt. 113. § (25a) és (25b) bekezdései alapján hivatkozott arra is, hogy az Európai Unió Közös Agrárpolitikájából származó támogatási forrás esetében a fenntartás időszak lejártáig az erdő használatára jogosító szerződés nem szűnhet meg.
[5] Az alperes védekezése a kereset elutasítására irányult, a határozatában kifejtett indokok alapján.
[6] Az alperesi érdekelt – az alpereshez csatlakozva – a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a 2024. október 17-én kelt jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[8] Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a felperes a perben tett nyilatkozatában a keresetében és a keresetkiterjesztésében eredetileg nem hivatkozott jogcímmel egészítette ki a jogsérelmét, amelyben az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 5. § (1) bekezdés a) pontjában, továbbá 2. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt jogok sérelmét állította. A Kp. 43. § (1) bekezdésére tekintettel e jogsérelmeket nem vizsgálta.
[9] Megállapította, hogy – a felperes hivatkozásával egyezően, a Földforgalmi tv. 15/A. § (1) bekezdésének megfelelően – az alperesi érdekelt tulajdonszerzését keletkeztető adásvételi szerződés 1. pont a. alpont 4. bekezdése tartalmazza, hogy a perbeli ingatlan tekintetében haszonbérleti vagy más földhasználatot eredményező szerződés nincs hatályban, továbbá a felperest az eladó hozzátartozójaként, szívességi használat jogcímen az erdőgazdálkodói nyilvántartásba bejelentették.
[10] Idézte a Földforgalmi tv. 38. § (1) és (3) bekezdését, a Fétv. 68. § (1) bekezdését, a 68/B. § (1)–(2) bekezdéseit, az Evt. 19. § (1) bekezdését, és arra a megállapításra jutott, hogy a szívességi földhasználati szerződést írásba kell foglalni. A perbeli ingatlan tekintetében ilyen szívességi földhasználati szerződés nem volt hatályban, az adásvételi szerződés a föld használatára vonatkozóan korlátozást nem tartalmazott, e nyilatkozat hibájára pedig a felperes sem az eljárás során, sem pedig keresetében nem hivatkozott.
[11] Az Evt. 113. § (25b) bekezdésében foglaltakat értelmezve megállapította, hogy csak az erdőgazdálkodói feladatok megbízási szerződéssel történő ellátása esetén marad fenn a szerződés hatálya abban az esetben, ha az Európai Unió Közös Agrárpolitikájából származó forrással érintett a támogatási jogviszony alanya. Figyelemmel arra, hogy a felperes ilyen megbízási szerződést nem csatolt és ilyenre az eljárás során sem hivatkozott, az Evt. 113. § (25b) bekezdésében foglalt különös feltétel nem áll fenn.
[12] Utalt arra, hogy a felperes hivatkozásával ellentétben az Evt. 18. § (4) bekezdése alapján nem kizárólag közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat alapján van helye az erdőgazdálkodói nyilvántartásba történő adatbejegyzésnek, megváltoztatásnak vagy törlésnek, hanem közhiteles hatósági nyilvántartásból, így az ingatlan-nyilvántartásból történő adatátvétel útján is. Az Elj. r. 21. § (3) bekezdésében foglalt elutasítási okok pedig nem vitatottan nem álltak fenn.
[13] Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:22. §-ára és e körben arra, hogy az alperesi érdekelt teljes jogú tulajdonosi jogosítványokkal rendelkezett a perbeli ingatlan vonatkozásában, amely egyidejűleg kizárja a felperes használati jogosultságának a fennállását, mert erre vonatkozóan az adásvételi szerződés hatályban lévő földhasználati jogosultságot, szerződést nem sorolt fel a Földforgalmi tv. 15/A. §-ának megfelelően. Mivel a felperesnek a használathoz fűződő jogosultsága megszűnt, az Elj. r. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperes jogosult volt az erdőgazdálkodói nyilvántartásból történő törlést elrendelni. A felperes által hivatkozott, az Elj. r. 23. § (2) bekezdése szerinti rendelkezés azért nem volt alkalmazható, mert e szakasz kizárólag arról rendelkezik, ha a megszűnést maga a használatra jogosult jelenti be.
[14] A jogerős ítélet indokolása szerint, bár a felperes és az eladó közötti hozzátartozói viszony nem vitatottan továbbra is fennáll, a Fétv. 68. § (3) bekezdés e) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásának nincs helye, mivel a felperes által hivatkozott hozzátartozói jogviszonyon alapuló szívességi földhasználati jogosultság az alperesi érdekelt tulajdonszerzésekor nem állt fenn. Erre tekintettel pedig a felperes erdőgazdálkodói jogosultsága a hozzátartozói jogviszony fennállásától függetlenül megszűnt.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával az alap- és a módosító határozat megsemmisítését, és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[16] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Fétv. 68. § (3) bekezdés e) pontját, továbbá a Földforgalmi tv. 15/A. §-át, és ellentétes a Kúria Kfv.I.37.911/2021/2. számú határozatában foglalt jogértelmezéssel.
[17] Hangsúlyozta, hogy a perben nem volt vitatott tény az, hogy szívességi földhasználat jogcímén bejegyzett erdőgazdálkodó volt a perbeli ingatlan tekintetében az alaphatározat meghozataláig. A szívességi földhasználat az alperes módosító határozata szerint azért szűnt meg a Fétv. 68. § (3) bekezdés e) pontja alapján, mert az ingatlan tulajdonosa (aki a felperes közeli hozzátartozója) az ingatlan tulajdonjogát adásvétel útján átruházta egy olyan személyre, aki nem közeli hozzátartozója a felperesnek. Álláspontja szerint a jogvita e központi kérdését a Kúria vizsgálta és értelmezte a Kfv.I.37.911/2021/2. számú határozatával lezárult ügyben, és arra a következtetésre jutott, hogy a szívességi földhasználat a Fétv. 68. § (3) bekezdés e) pontja alapján nem szűnik meg önmagában azért, mert a közeli hozzátartozó tulajdonos az ingatlan tulajdonjogát átruházza egy, a szívességi földhasználóval nem közeli hozzátartozó vevőre.
[18] Utalt arra, hogy a szóban forgó adásvételi szerződés kifejezetten rögzítette a földhasználat tényét, jogcímét és határidejét, tehát az ítélet a Földforgalmi tv. 15/A. § (1) bekezdését is sérti, az adásvételi szerződés jogerős ítéletben megjelölt nyilatkozata nyilvánvalóan úgy értelmezendő, hogy az ott feltüntetett földhasználaton felül nincsen egyéb földhasználat. Ezzel együtt az adásvételi szerződésnek az elsőfokú bíróság által elvégzett elemzése meghaladja a közigazgatási eljárás kereteit, az már kifejezetten polgári jogi kérdésben való állásfoglalásnak minősül, amely – figyelemmel a Kúria Kfv.II.37.810/2015/7. számú határozatában foglaltakra – a közigazgatási per során nem megengedett. Ráadásul miután bejegyzett erdőgazdálkodó volt, a földhasználati jogosultságát az Evt. 18. § (8) bekezdés b) pontja alapján vélelmezni kell, melyet az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában kísérelt meg cáfolni. Hangsúlyozta továbbá, hogy az adásvételi szerződésben nem volt szerződő fél, az elsőfokú bíróság pedig alaptalanul rótta a terhére, hogy a nyilatkozat hibájára hivatkozással nem támadta meg a szerződést. A szívességi földhasználati szerződés megszűnését – figyelemmel az Elj. r. 23. § (1) és (2) bekezdése rendelkezéseire – alapvetően a felmondással vagy a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetését rögzítő okirattal lehetett volna igazolni. Analógiaként utalt a Ptk. 5:147. § (3) bekezdésére, a 6:340. § (2) bekezdésére és arra, hogy a használati típusú jogviszonyok általában sem szűnnek meg önmagában a dolog tulajdonjogának átruházásával.
[19] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a regisztratív eljárás sajátosságait, melyben hozott döntést a bíróság az egyszerűsített per szabályai szerint vizsgál felül. Az Evt. 18. § (4) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy törlésre csak közhiteles nyilvántartásból történő adatátvitel, közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat alapján van mód. Nem volt vitás, hogy az erdőgazdálkodói jogállását megalapozó szívességi földhasználati szerződést megszűntető okirat nem állt és nem is áll rendelkezésre, továbbá polgári bíróság sem állapította meg, hogy a szívességi földhasználati jogviszonya megszűnt volna. Mindebből következően csak az volt vizsgálható, hogy valamely más közhiteles nyilvántartásból való adatátvitel alapján megállapítható-e a földhasználati jogviszony megszűnése. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy az ingatlan-nyilvántartás nem tartalmaz semmilyen adatot a földhasználatra vonatkozóan. Egyetlen esetben képzelhető el az, hogy az ingatlan-nyilvántartásból történő adatátvitel alapján töröljék a nyilvántartásból az erdőgazdálkodót, ha annak a jogcíme is valamely, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett dologi jog. Ezen álláspontot támasztja alá a Kúria Kfv.IV.38.016/2018/6. számú határozata is.
[20] Álláspontja szerint a jogerős ítélet túlterjeszkedett a felülvizsgálni kért közigazgatási tevékenységen is, ezzel megsértette a Kp. 2. § (4) bekezdését, valamint a 85. § (1) és (2) bekezdését. Az elsőfokú bíróság olyan jogszabályi hivatkozásokkal és olyan érveléssel kívánta az alperes határozatának helyességét alátámasztani, amelyre sem a felperes, sem az alperes, sem alperesi érdekelt nem hivatkozott.
[21] Kiemelte, hogy a jogerős ítélet tévesen minősítette meg nem engedett keresetváltoztatásnak a Fétv. 68. § (3) bekezdésével és a Kúria Kfv.I.37.911/2021/2. számú határozatával kapcsolatos hivatkozásait. Ezzel megsértette a Kp. 43. § (1) bekezdését, a 85. § (1) bekezdését, és eltért Kfv.I.37.261/2023/5. számú határozat [55] és [56] bekezdéseiben, valamint a Kfv.VII.37.523/2020/5. számú határozat elvi tartalmában foglaltaktól.
[22] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 71. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. §-a és 191. § (3) bekezdése szerinti anyagi pervezetésre vonatkozó kötelezettségét elmulasztotta. Az elsőfokú bíróság ugyanis lényegében hivatalból járt el, erre azonban a felperes figyelmét nem hívta fel, nem biztosított lehetőséget arra, hogy a szívességi földhasználat fennállását bizonyíthassa.
[23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Fétv. 68. § (3) bekezdés e) pontja alapján azért törölte a felperest a nyilvántartásból, mert a felperes az új tulajdonosnak már nem közeli hozzátartozója. Hangsúlyozta, hogy a felperes erdőgazdálkodói bejegyzésének jogcíme a tulajdonos-változást bejegyző határozattal megszűnt, és mivel az új tulajdonos jogosult az erdőgazdálkodói bejegyzésre, aki a bejegyzési igényét be is nyújtotta, értelemszerűen a régit törölni, az újat pedig bejegyezni kellett. A jogcímtől mint feltételtől a szívességi földhasználati vagy akár adásvételi szerződésben foglalt okok miatt nem térhet el. Hivatkozott a felperes adásvételi szerződésben foglaltak értelmezése kapcsán a Ptk. szerződési szabadságra vonatkozó 6:59. § (2) bekezdésére és 6:114. §-a szerinti részleges érvénytelenség szabályaira. Utalt arra, hogy az erdőgazdálkodó törlésének az Elj. r. 23. §-a nem a kizárólagos indoka. Fenntartotta az elsőfokú per során az Evt. 113. § (25b) bekezdésével kapcsolatban kifejtett álláspontját.
[24] Az alperesi érdekelt a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy az értelmezendő szakasz „bármilyen okból” kitételét úgy kell értelmezni, hogy ha a föld tulajdonjogát nem közeli hozzátartozó szerzi meg, akkor a szívességi földhasználat megszűnik. Hangsúlyozta, hogy a vételár megfizetésével birtokba lépett, azaz kérhette az erdőgazdálkodói státusz bejegyzését. A felperes által megjelölt Kfv.I.37.911/2021/2. számú határozat a befogadás megtagadásáról rendelkezett, azaz a felperes álláspontjának megalapozottságát nem erősítette meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy az – az alábbiak szerint – alapos.
[26] A Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között – a megjelölt jogszabálysértések mentén – vizsgálta felül. A Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúriának a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján kellett döntenie.
[27] A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete túlterjeszkedik a közigazgatási per keretein, azaz a felülvizsgálni kért közigazgatási tevékenység jogszerűségének felülvizsgálatán, a jogerős ítélet sérti a kereseti kérelemhez kötöttségre vonatkozó perrendi előírásokat.
[28] A Kp. 2. § (4) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a bíróságnak – főszabály szerint – a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között kell elbírálnia. Ezzel összhangban a Kp. 85. § (1) bekezdése az érdemi döntés korlátjaként írja elő, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja.
[29] Valamely közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálata jogsérelemre hivatkozással kérhető a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól. A Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint a pert keresetlevéllel kell megindítani, amely tartalmazza a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. Ebből következően a közigazgatási perben a kereseti kérelem nem általánosságban vonatkozik a közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperes meghatározott irányú felülvizsgálatot kér. Éppen ezért a bíróság vizsgálódása sem teljes körű, annak irányát, korlátait a felperes által a keresetében megjelölt jogsérelem szabja meg (Kfv.VII.37.607/2022/5. [26]; Kfv.V.37.225/2023/12. [24]–[26]; Kfv.III.37.332/2024/4. [32]).
[30] A perbeli esetben az alperes a felperest „szívességi földhasználat” jogcímen erdőgazdálkodóként tartotta nyilván, a felek között pedig nem volt vitatott e földhasználat létrejötte és a szóban forgó adásvételi szerződés megkötéséig történő fennállása. A felülvizsgálni kért határozat azon alapul, hogy a Fétv. 68. § (3) bekezdés e) pontja alapján e szívességi földhasználat 2024. január 13. napján megszűnt, mivel a Földforgalmi tv. 5. § 13. pontja szerint a közeli hozzátartozói viszony a felperes és az alperesi érdekelt között nem áll fenn. A felperes kereseti érvelése azon alapult, hogy a felülvizsgálni kért, módosított határozatban megjelölt jogalap (megszűnési ok) a perbelitől eltérő esetre, így arra vonatkozik, ha a közeli hozzátartozók közötti jogügylet esetén a szerződő felek közötti közeli hozzátartozói viszony bármilyen okból megszűnik.
[31] Az elsőfokú bíróság ennek ellenére nem a felülvizsgált tevékenység jogalapját és az ezzel kapcsolatban kifejtett kereseti érveket vizsgálta, hanem a módosított határozat alapját nem képező, a keresetben előadott jogsérelemtől elszakadó írásbeliség hiányából és az adásvételi szerződés általa relevánsnak vélt részének vizsgálatából vont le a határozat jogszerűsége kérdésében következtetést.
[32] A fentiekből következően az elsőfokú bíróság egyrészt nem merítette ki a keresetet, másrészt azon és a felülvizsgálat tárgyát képező határozat jogalapján túlterjeszkedett, mely eljárásával megsértette a Kp. 2. § (4) bekezdésében és a 85. § (1) bekezdésében foglaltakat, és ezzel figyelmen kívül hagyta a Kúria fent megjelölt határozataiban is megtestesülő következetes gyakorlatát. Erre figyelemmel a Kúria a felek ügy érdemében tett hivatkozásait nem vizsgálhatta, az ügy érdemében előadott érvek alátámasztására felhívott kúriai határozatok jogi relevanciáját nem értékelhette.
[33] A felperes a fentiekkel összefüggésben hivatkozott az anyagi pervezetés hiányára, mert az elsőfokú bíróság nem biztosította számára a lehetőséget arra, hogy a szívességi földhasználat fennállását bizonyítsa.
[34] Az anyagi pervezetés, a törvényes, a célszerű és időszerű döntés meghozatalában történő aktív és célirányos bírói szerepvállalás (közrehatás) azt a célt is szolgálja, hogy a felek ne csak az eljárást befejező határozatból szerezzenek tudomást a bíróság által az ügy eldöntése kérdésében relevánsnak ítélt szempontokról, a perbeli ügyben az írásbeliségnek (illetve annak hiányának) tulajdonított kiemelt jelentőségről. A felperes e körben megalapozottan sérelmezte az anyagi pervezetés hiányát. Ugyanakkor az ügy érdemére kiható jogszabályszegés alapja a jelen eljárásban alapvetően nem az anyagi pervezetés elmaradása, hanem a fent kifejtett, a közigazgatási tevékenységtől és – a Kp. 85. § (3) bekezdése szerinti hivatalbóli vizsgálati okok fennállásának hiányában – a felek rendelkezési jogától teljességgel elváló bírósági eljárás lefolytatása.
[35] A Kúria vizsgálta a felperes tiltott keresetváltoztatás hiányára vonatkozó hivatkozását, melyben azt állította, hogy a jogerős ítélet tévesen minősítette meg nem engedett keresetváltoztatásnak a Fétv. 68. § (3) bekezdésével és a Kúria Kfv.I.37.911/2021/2. számú határozatával kapcsolatos hivatkozásait. A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – a felperes 27. sorszámú beadványában felhívott – az Ákr. alapelvei sérelmével kapcsolatos érveket minősítette a keresetindításra nyitva álló határidőn belül nem támadott hivatkozásnak, ezért e tekintetben jogszabálysértés nem volt megállapítható. Mivel pedig az elsőfokú bíróság a Fétv. 68. § (3) bekezdés e) pontjának alkalmazásáról és értelmezéséről nem foglalt állást, a Kúria megjelölt határozatától elviekben sem térhetett el. A Kúria ugyanakkor – az ügy érdemében történő állásfoglalás nélkül – hangsúlyozza, hogy a Kfv.I.37.911/2021/2. számú határozat a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról rendelkezett, a Fétv. 68. § (3) bekezdés e) pontja tekintetében (az akkor hatályos Fétv. 68. § (2) bekezdés d) pontja lényegében azonos szabályozása kapcsán) kizárólag azt állapította meg, hogy e szakasz értelmezése – ellentétes elsőfokú bírósági gyakorlat hiányában – a Kúria jogegységesítő, joggyakorlatot továbbfejlesztő szerepét nem kívánja meg.
[36] Végezetül a Kúria megállapította, hogy az alperes és az alperesi érdekelt úgy hivatkozott az Evt. 113. § (25b) bekezdésének általuk helyesnek ítélt értelmezésére, hogy a jogerős ítélet e jogszabályhelyhez fűzött értelmezését a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, ezért az a rendkívüli jogorvoslat tárgya nem lehetett.
[37] Minderre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[38] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét el kell bírálnia, azt ki kell merítenie, de azon, illetve a felülvizsgálni kért közigazgatási tevékenység keretein túl nem terjeszkedhet.
(Kúria Kfv.VII.37.026/2025/8.)