I. Ha az elsőfokú bíróság észleli, hogy a közigazgatási szerv a közigazgatási tevékenységet téves formában valósította meg, akkor a téves döntési forma tényét végzésben meg kell állapítania, majd e végzés jogerőre emelkedését követően szükség szerint intézkedni kell a döntés tartalmához igazodó tanácsösszetétel és a megfelelő pertípusra áttérés iránt.
II. Ha a védirat elsődlegesen a keresetlevél visszautasítására irányul, de a bíróság azt nem találja alaposnak és a keresetlevelet nem utasítja vissza, akkor a bíróságnak az ügy érdemében hozott határozatának indokolásában kell kitérnie arra, hogy az alperes által hivatkozott perakadály – a védiratban kifejtettek ellenére – miért nem áll fenn [2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (6) bek., 45. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A hatóság a kiskorú gyermekek és ideiglenes hatályú elhelyezését megszüntette és a gyermekeket nevelésbe vette, részükre gyermekvédelmi gyámot rendelt és a felperes háztartásában kijelölte gondozási helyüket.
[2] A gyermekvédelmi gyám 2023. április 18-án értesítette a gyámhatóságot, hogy a gondozási helyen történt súlyos veszélyeztetettség miatt a gyermekeket 2023. április 17-én egy másik, biztonságos gondozási helyre vitte.
[3] Az alperes a 2023. április 24. napján kelt határozatában a felperesnél, mint nevelőszülőnél elhelyezett gyermekek gondozási helyét azonnali hatállyal megváltoztatta. A gyermekek részére új ideiglenes gondozási helyet jelölt ki. Döntését a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 80/B. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira, valamint a (2) és (3) bekezdéseire alapította.
[4] A felperes 2023. május 12-én a gyermekekkel történő kapcsolattartás szabályozására irányuló kérelmet nyújtott be az alpereshez, arra hivatkozással, hogy a gyermekek közel 5 és fél évig nevelkedtek a háztartásában, őt tekintik édesanyjuknak. Előadta továbbá, hogy a gyermekeket szerette volna örökbe fogadni.
[5] Az alperes a 2023. május 19-én kelt végzésével a felperes kérelmét az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 46. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:179. § (3) bekezdése alapján visszautasította. Indokai szerint a Ptk. 4:179. § (3) bekezdése szerinti kapcsolattartásra jogosult más személyek körébe nem tartozik bele a szakellátásban élő gyermekek nevelőszülője, mivel foglalkoztatási jogviszony keretében a gondozási helyen látja el a tevékenységét és nem minősül hozzátartozónak.
A kereset és a védirat
[6] A felperes az alperesi végzés ellen keresetet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, a kapcsolattartás szabályozására irányuló kérelmének való helyt adást; másodlagosan a végzés megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[7] Álláspontja szerint a végzés sérti a Ptk. 4:179 §-át, az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdését, VI. cikk (1) bekezdését, az Ákr. 2. § (1) bekezdését, a 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjait, a 62. §-át, a Gyvt. 2. § (1) bekezdését, a 6. § (1) bekezdését és a 7. § (1) bekezdését. Nézete szerint az alperes tévesen értelmezte a Ptk. 4:179. § (3) bekezdését, hiszen az egyértelműen kapcsolattartásra jogosultként határozza meg a nevelőszülőt. Hivatkozott Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) hivatkozott joggyakorlatára, amely a nevelőszülő és a gyermek közötti kapcsolatot az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8. cikkének oltalma alatt álló kötelékként elismeri.
[8] Az alperes védiratában elsődlegesen a keresetlevél elkésettség miatti visszautasítását, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság – egyesbíróként eljárva, egyszerűsített perben hozott – jogerős ítéletével a végzést megsemmisítette, és az alperest új eljárásra kötelezte.
[10] Indokai szerint a perben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperest, mint a gyermekek volt nevelőszülőjét megilleti-e a gyermekekkel való kapcsolattartás joga, figyelemmel arra is, hogy a felperes nem polgári jogi (családjogi) jogviszony, hanem nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony keretében látta el a gyermekekkel kapcsolatos nevelőszülői teendőket.
[11] Rámutatott arra, hogy a jogalkotó a nevelőszülői státusz két formáját különbözteti meg. A magánjogi értelemben vett nevelőszülőt, aki a Ptk. 4:199. § (2) bekezdése alapján a gyermekről saját háztartásában hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodik, és nem vér szerinti, örökbefogadó vagy mostohaszülője a gyermeknek. Továbbá a gyermekvédelmi nevelőszülőt, aki a gyámhatóság határozata alapján nála elhelyezett gyermeket ellenszolgáltatás ellenében saját háztartásában neveli. Pusztán tehát a Ptk. 4:179. § (3) bekezdése figyelembevételével – annak nyelvtani és kontextuális értelmezésével – a gyermekvédelmi nevelőszülőt a gyermekkel való kapcsolattartás joga nem illeti meg, amelyet a kommentárirodalom is alátámaszt, ennek az értelmezésnek az alperes döntése megfelel.
[12] Hangsúlyozta, hogy a keresetlevélben kifejtettekre tekintettel vizsgálnia kellett, hogy az alperesi döntés összhangban áll-e Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeivel és a gyermekek mindenek felett álló érdekével.
[13] Rámutatott arra, hogy az EJEE 8. cikke alapján a valódi családi kapcsolatok és kötelékek élveznek védelmet, a családi kapcsolatok pedig nem értelmezhetők szűken, a tagállamok által kizárólag elismert kapcsolatokra. Az EJEB gyakorlata szerint – Kopf and Liberda v. Ausztria ügy, a V.D. and Others v. Oroszország ügy – nem korlátozódik csak a tagállam által a család fogalomkörébe tartozó kapcsolatokra, hanem valós tartalmuk alapján ítéli meg azokat. Az EJEB hivatkozott gyakorlatában a nevelőszülő és a gyermek közötti kapcsolat családi kötelék, és mint ilyen, az EJEE 8. cikkének oltalma alatt áll.
[14] Álláspontja szerint az EJEB joggyakorlatából az a következtetés vonható le, hogy a nevelőszülőt, még ha az gyermekvédelmi nevelőszülő is, nem lehet ab ovo kizárni a gondozásából kikerült gyermekekkel való kapcsolattartás lehetőségéből. A gyermekvédelmi nevelőszülő és a nevelésbe vett gyermek közötti kapcsolatot is olyan családi köteléknek kell tekinteni – az eset egyéb tényeit is szem előtt tartva –, amelyet az EJEE 8. cikke és az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése alapján védelemben kell részesíteni. Csak ez az értelmezés felel meg az Alaptörvény 28. cikkének, amelynek értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.
[15] A megismételt eljárásra adott iránymutatása szerint az alperes köteles a felperes kérelmét érdemben elbírálni. Ennek keretében értékelnie kell, hogy az öt és fél év felperes háztartásában való nevelkedés megfelel-e a Ptk. 4:179. § (3) bekezdése szerinti „hosszabb idő” fogalmának. Továbbá azt, hogy ez idő alatt milyen érzelmi viszony alakult ki a felperes és a gyermekek között, valamint, hogy milyen jelentősége van annak, hogy a felperes a gyermekeket örökbe kívánta (kívánja) fogadni. Mindezeket meghaladóan az alperesnek a gyermekek mindenek felett álló érdekét is mérlegelnie kell. Azt is vizsgálnia kell, hogy van-e olyan körülmény, amely a kapcsolattartást kizárja. Mindennek azért is van jelentősége, mert a perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a felperes a gyermekeket ne fogadhatná örökbe, márpedig az örökbefogadási eljárást jelentősen hátráltatná, ha a felperes a gyermekekkel nem tarthatna kapcsolatot. Rámutatott arra, hogy a perben rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a gyermekek maguk is szeretnének kapcsolatot tartani a felperessel, amely körülményt szintén figyelembe kell venni.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[17] Álláspontja szerint a Ptk. 4:199. § (2) bekezdése, a 4:122. § (2) bekezdése, a 4:179. § (3) bekezdése, a Gyvt. 54. § (1) bekezdése, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Gyer.) 28. § (3) bekezdése egyértelműen különbséget tesznek a nevelőszülői és a gyermekvédelmi nevelőszülői státusz között. A hivatkozott jogszabályokból következően a gyermekvédelmi nevelőszülő nem kérelmezhet kapcsolattartási jogosultságot, így ő ebben az ügyben nem ügyfél.
[18] Leszögezte, az a tény, hogy a gyermekeket a hatóság örökbefogadhatóvá nyilvánította – amelynek alátámasztására csatolta a kiskorú gyermekek örökbefogadhatóvá nyilvánítása ügyében keletkezett határozatokat – még nem jelenti azt, hogy erre a nevelőszülőnek kizárólagos joga lenne. A felperes ilyen irányú kérelmet nem nyújtott be, pusztán érzelmi alapon fejtette ki, hogy szerette volna a gyermekeket örökbe fogadni, így e hivatkozásnak a kapcsolattartásra való jogosultság vizsgálatánál nincs jelentősége.
[19] Hangsúlyozta, hogy a jogalkotó a Gyer. 28. § (3) bekezdésében éppen a magyar gyermekvédelmi rendszer és a józan ész talaján okkal különítette el a magánjogi nevelőszülő és a gyermekvédelmi nevelőszülő kapcsolattartásra jogosultságot. A gyermekvédelmi nevelőszülő ellenszolgáltatás fejében, előre meghatározhatatlan ideig neveli és gondozza a háztartásában elhelyezett gyermeket. A jogalkotó okkal feltételezte, hogy az ellenszolgáltatásért végzett munka nem alapozza meg azt, hogy bármilyen motiváció okán a gyermek gondozásában részt vett foglalkoztatási szereplők a gyermekkel a későbbiekben kapcsolatot tudjanak tartani. Amennyiben ugyanis a gyermekek új gondozási helyre kerülnek, érdekükkel ellentétes, hogy beilleszkedésük, megszokásuk folyamatában megjelenjen a volt nevelőszülő, ezzel aránytalan terhet róva a gyermekekre. Hangsúlyozta, hogy a családból kiemelve a helyettes védelmet az állam adja, az elsődleges érdeküknek lehető legmegfelelőbb helyen, ezzel ellentétes, ha örökbefogadásukat a volt gyermekvédelmi nevelőszülő akadályozza.
[20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság – Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeivel összhangban – helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperest, mint a kiskorú gyermekek volt nevelőszülőjét megilleti a kapcsolattartás joga.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A Kúria a jogerős ítéletet érdemi felülvizsgálatra nem tartotta alkalmasnak, mert azt az elsőfokú bíróság több, lényeges eljárási szabály megsértésével hozta meg.
[22] A Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 110. § (1) bekezdés a) pontja megfelelő alkalmazásával a felülvizsgálati bíróság az elsőfokú ítéletet – a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem, illetve a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül – végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva.
[23] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
[24] A Kp. 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező (3) bekezdés szerinti cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának jogszerűsége.
[25] A Kp. 4. § (6) bekezdése szerint a közigazgatási tevékenység felek általi megjelölése a bíróságot nem köti. A bíróság hivatalból annak tartalma szerint veszi figyelembe a közigazgatási tevékenységet, és a megfelelő eljárásban bírálja el.
[26] A közigazgatási jogvita tárgyát az alperes végzés formában meghozott döntése képezte. A periratokból megállapíthatóan, az ügyirat elsőfokú bírósághoz érkezét követően a szignálásra jogosult igazgatási vezető az ügyet a Kp. 8. § (3) bekezdés d) és g) pontjai alapján egyesbíróra szignálta ki.
[27] Az eljáró egyesbíró végzést hozott a jogvita Kp. 124. § (2) bekezdés c) pontja és az (5) bekezdés szerinti egyszerűsített perben való elbírálásáról. Az elsőfokú bíróság így – egyesbíróként eljárva – egyszerűsített perben a jogvitát ítélettel döntötte el.
[28] Az jogerős ítélet indokolásából kitűnően az elsőfokú bíróság az alperesi végzést, tartalma szerint érdemi közigazgatási tevékenységnek, kapcsolattartás szabályozása iránti kérelmet érdemben elutasító döntésnek tekintette és a döntés jogszerűségének vizsgálatát érdemben elvégezte.
[29] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság – a tartalma szerint – helyesen tekintette az alperesi végzést kérelmet elutasító határozatnak. Annak jogalapját – habár az alperes megjelölte az Ákr. 46. § (1) bekezdés a) pontja szerinti visszautasítási okot is – ténylegesen a Ptk. 4:179. § (3) bekezdése képezte. A kérelem visszautasításának indoka ugyanis az volt, hogy a felperes a Ptk. szerinti kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozók körébe nem tartozik bele, mivel foglalkoztatási jogviszony keretében gondozási helyként látja el a tevékenységet és nem minősül hozzátartozónak. Ez az indok a kérelem érdemi elutasításának és nem az érdemi vizsgálat nélküli visszautasításának minősül. Ha ugyanis az alperes a Ptk. alapján vizsgálja, hogy a felperes a kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozónak tekinthető-e, az már a kérelem érdemi vizsgálatába való bocsátkozást jelent.
[30] Amennyiben pedig az alperes valóban csak a felperes ügyféli jogállásának hiányát akarta volna megállapítani, akkor az Ákr. 112. § (2) bekezdés b) pontja alapján erről kellett volna rendelkeznie önálló jogorvoslattal támadható végzésben.
[31] Tény, hogy az alperes határozati forma helyett végzés formában hozta meg döntését, az azonban nem hatott ki az ügy érdemére, mivel a téves forma a fél számára jogsérelmet nem okozott. A döntés indokai a végzésből ugyanis megismerhetők voltak, azzal szemben a felperes a jogorvoslati jogát gyakorolhatta. A keresetlevél tartalmára figyelemmel az állapítható meg, hogy a felperes maga is érdemi elutasításnak tekintette az alperesi döntést, mivel a kapcsolattartás kérdését érintő érdemi érveket adott elő.
[32] Az elsőfokú bíróság – helyesen – észlelte tehát, hogy az alperesi döntés nem visszautasítás, hanem a kérelem érdemi elutasítása. Az azonban elkerülte a figyelmét, hogy a téves formában meghozott döntés esetére meghatározott eljárásrendet ír elő a Kp.
[33] A téves formában meghozott döntésnek mind a bíróság összetételére, mind a pertípusra kihatása van. Mind a bíróság összetételéhez, mind a pertípushoz eljárási garanciák (társas bíráskodásból fakadó garanciák, tárgyaláson vagy tárgyaláson kívüli elbírálás lehetősége, bizonyításra vonatkozó szabályok különbözősége) kapcsolódnak, amelyek nem keverhetők. Amennyiben az elsőfokú bíróság a keresettel támadott végzést a tartalma szerint érdemi közigazgatási tevékenységnek tekintette, akkor a Kp. 4. § (6) bekezdése alapján a jogvitát egyesbíróként eljárva, egyszerűsített perben nem bírálhatta volna el.
[34] A Kp. 45. § (2) bekezdése alapján a bíróság a téves formában megvalósított közigazgatási tevékenységet a tartalmának megfelelő eljárási rendben bírálja el, amiről végzést hoz. A végzés ellen fellebbezésnek van helye.
[35] A jelen esetre vetítve mindez azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróságnak végzést kellett volna hoznia arról, hogy az alperesi döntést – tartalmának megfelelően – érdemi határozatnak tekinti, majd a jogvitát három tagú tanácsban és az általános szabályok szerinti perben bírálja el. Ennek elmaradása az ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó, a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható lényeges eljárási hiba.
[36] A Kúria rámutat még arra, hogy a Kúria a Kfv.VI.37.806/2022/4. számú határozata elvi tartalmában leszögezte, ha a védirat elsődlegesen a keresetlevél visszautasítására irányul, és a bíróság a keresetlevelet nem utasítja vissza, akkor a bíróságnak az ügy érdemében hozott határozata indokolásában ki kell térnie arra, hogy az alperes által hivatkozott perakadály – a védiratban kifejtettek ellenében – miért nem áll fenn.
[37] Annak ellenére, hogy az alperes a védiratában alaki védekezést adott elő, a keresetlevél elkésettségére hivatkozott, a pergátló akadály fenn nem állására vonatkozó indokolás teljes mértékben hiányzik az elsőfokú ítéletből. Abból nem állapítható meg, hogy a védiratban kifejtetteket miért nem tartotta alaposnak, és az abban foglaltakkal szemben mi a bíróság jogi álláspontja.
[38] Az elsőfokú ítélettel szemben biztosított jogorvoslat csak akkor tényleges, érdemi és hatékony, ha az elsőfokú bíróság a keresetlevél visszautasítása iránti indítvány alaptalanságának indokait nem formálisan, hanem a védiratban kifejtettekhez igazodóan megjeleníti ügydöntő határozata indokolásában. Az alperes ugyanis abból ismerheti meg a perakadály fennállásával kapcsolatos bírósági álláspontot. Indokok hiányában nincs abban a helyzetben, hogy esetleg elfogadja a bíróság érvelését, vagy pedig azt cáfoló érvrendszert vezessen le jogorvoslati kérelmében.
[39] A fentiekre tekintettel a Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 110. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelő alkalmazásával a felülvizsgálati bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította,
[40] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Kp. 45. § (2) bekezdése alapján végzést kell hoznia arról, hogy a téves formában megvalósított közigazgatási tevékenységet a tartalmának megfelelő eljárási rendben bírálja el, majd annak jogerőre emelkedését követően három tagú tanács elé kell utalnia az ügyet. Először a keresetlevél elkésettségéről kell állást foglalnia, majd – szükség szerint – az általános szabályok szerinti perben kell döntenie a keresetlevélben foglaltak alapján az alperesi döntés jogszerűségéről. Az új eljárás során különösen abból kell kiindulnia, hogy milyen megfontoláson alapul a Ptk. és a gyermekvédelmi jogszabályokban megjelenő nevelőszülő, gyermekvédelmi nevelőszülő között tett különbségtétel. A kapcsolattartás céljára is figyelemmel a jogalkotó a szülő-gyermek közötti kapcsolattartáson túl, kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozó (Ptk. 4:179. § (3) bekezdés) körében – a Ptk. közeli hozzátartozó fogalmára is tekintettel – mely kapcsolatokat kívánta védelemben részesíteni az EJEE 8. cikk 1. pontjában foglaltakra is figyelemmel.
(Kúria Kfv.VI.37.689/2023/9.)