A megismételt eljárás nem teremt új ügyet, így a jogvitát a bíróság által meghatározott keretek között kell véglegesen lezárni. Az alperes nem változtathatja meg alapvetően a megismételt eljárásban az értékelés keretrendszerét, új körülmények hiányában eltérő jogalapon álló döntést nem hozhat, nem üresítheti ki a jogerős ítélet iránymutatásában foglaltakat [2016. évi XC. törvény (Ákr.) 2. § (2) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 86. § (4) bek., 97. § (4) bek.; 2011. évi CXC. törvény (Nktv.) 32. § (2) bek.].
A felülvizsgálat szempontjából releváns tényállás
[1] A felperes mint nem állami intézményfenntartó a 2017/2018. tanévben a kerettantervnek megfelelően alapfokú komplex csoportos művészeti oktatást biztosított az általa fenntartott intézmény tanulóinak 10 000 Ft térítési díj ellenében. A fenntartásában lévő köznevelési intézményben és annak telephelyén ellátott feladatok alapján Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény (a továbbiakban: Kvtv. 2017.) és Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény (a továbbiakban: Kvtv. 2018.) alapján költségvetési támogatást vett igénybe. Az alperes a központi költségvetési támogatások igénybevétele és felhasználása elszámolásának rendje tárgyában hatósági ellenőrzést végzett, mely alapján a felperes terhére a GYŐR-ÁHI/212-12/2019. és a GYŐR-ÁHI/184-12/2019. számú végleges határozataival a 2017. évre 4 863 158 Ft finanszírozási különbözetet, 94 533 Ft igénybevételi kamatot, míg a 2018. évre 4 759 517 Ft finanszírozási különbözetet és 40 584 Ft igénybevételi kamatot írt elő.
Az első kereset és az első ítélet
[2] A felperes a végleges határozatok bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz (a továbbiakban: KMB) címezve. A KMB a külön-külön keresetlevéllel indított pereket egyesítette és a 9.K.27.481/2019/13. számú ítéletében (a továbbiakban: az első ítélet) az alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra kiterjedően megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolása szerint az alperes perben támadott határozatai nem voltak alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, mert szerkezetükben, közérthetőségükben nem feleltek meg az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt egyszerűségre és szakszerűségre vonatkozó követelményeknek, így sérült az ügyfél tisztességes hatósági eljáráshoz való joga.
Az első megismételt eljárás
[3] Az alperes a megismételt eljárásban hozott GYŐR-ÁHI/37-2/2020. számú végleges határozatában a felperes terhére a 2017. évre 4 863 458 Ft finanszírozási különbözetet állapított meg, azonban fizetési kötelezettséget nem írt elő, mert a felperes a korábbi döntésben megállapított finanszírozási különbözetet az igénybevételi kamattal együtt visszafizette. A GYŐR-ÁHI/152-4/2020. számú végleges határozatában a felperes terhére a 2018. évre az alapfokú művészeti oktatásban részt vevő pedagógusok bértámogatása jogcímen 2 936 667 Ft finanszírozási különbözetet, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők bértámogatása jogcímen 1 698 600 Ft finanszírozási különbözetet állapított meg.
A második kereset és a második ítélet
[4] A felperes a végleges határozatok bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be a szervezeti jogutódként eljáró Győri Törvényszékhez címezve, melyben kérte, hogy a bíróság a GYŐR-ÁHI/37-2/2020. számú határozatot változtassa meg, és a felperest terhelő finanszírozási különbözet összegét 1 050 646 Ft-ra mérsékelje és kötelezze az alperest 3 907 045 Ft visszafizetésére, továbbá a GYŐR-ÁHI/152-4/2020. számú határozat megváltoztatásával a felperest terhelő finanszírozási különbözet összegét 124 250 Ft-ra mérsékelje és kötelezze az alperest 4 675 847 Ft visszafizetésére. A felperes teljes kereseti kérelme összességében 8 582 892 Ft visszafizetésére irányult.
[5] A Győri Törvényszék a 2020. augusztus 27. napján kelt 9.K.700.584/2020/9. számú ítéletével az alperes támadott határozatait az „alapfokú művészeti oktatásban résztvevő pedagógusok bértámogatása” és „a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők bértámogatása” jogcímek vonatkozásában a 2017. és a 2018. elszámolási években egyaránt megalapozatlannak találta; e rendelkezések tekintetében a határozatokat megsemmisítette és az alperest ebben a körben új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a Kvtv. 2017. és a Kvtv. 2018. 7. melléklet VI.14. és 15. pontja alapján a felperes mint a kötelező feladatellátásban részt nem vevő szervezet köteles a szolgáltatás igénybevételét fizetési kötelezettséghez kötni és azt beszedni oly módon, hogy a fizetési kötelezettség elérje legalább az állami alapfokú művészeti iskolára vonatkozó, jogszabályban meghatározott térítési díj összegének alsó határát. A térítési díj számítására vonatkozó szabály olyan szakmai szabálynak minősül, amelynek betartása a költségvetési forrást felhasználó szervezetek számára kötelező, de annak megszegése csak abban az esetben vezethet finanszírozási különbözet megállapítására, ha a helyesen figyelembe vehető költségek számításával megállapított térítési díj mértéke a jogszabályi minimum alatt maradt. Ezt a megfelelést az alperesnek azért is vizsgálnia kell, mert ha a felperes által fenntartott szervezet a jogszabályban meghatározott minimális összegű térítési díjat kirótta és beszedte, akkor az alperes azon eljárása, amely a figyelembe vehető tanulólétszámot nulla főben állapítja meg, sérti az Alaptörvény tisztességes eljárásra vonatkozó előírásait. Megállapította, hogy az alperes közigazgatási tevékenysége a Kvtv. 2017. és a Kvtv. 2018. 7. melléklet VI.14. és 15. pontjába ütközik, ezért nem mellőzhető az új eljárásra kötelezés. A megismételt eljárásra adott iránymutatásában előírta, hogy az alperes köteles vizsgálni, hogy a térítési díjnak az euritmia tantárgy költségeinek figyelmen kívül hagyásával számított összege eléri-e a jogszabályban meghatározott minimális mértéket, és e vizsgálat alapján kell eldönteni, hogy a költségvetési támogatás célja teljesült-e. Előírta az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének az arányos szankcióalkalmazás körében történő megtartását (Indokolás [74]).
[6] „A nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők bértámogatása” jogcím tárgyában megállapította, hogy a megjelölt munkakörű alkalmazottak létszámának meghatározása nem függ a művészeti oktatásban foglalkoztatott pedagógusok bértámogatására vonatkozó szabályok alapján figyelembe vehető tanulói létszámoktól. A Kvtv. 2017. 7. mellékletének VI.22. pontjában megállapított szabályok önálló előírások, amelyek alapján az elismert létszám megegyezik a Korm. rendelet 4. számú mellékletében meghatározott finanszírozott létszámmal, amely jelmez- és viselettáros munkakörben 200 tanuló felett egy főt jelent. Az alperes e jogszabályi előírást tévesen kapcsolta össze az ellenőrzés más megállapításaival. Az alperest kötelezte a felperes által megfizetett finanszírozási különbözet és kamat visszafizetésére.
Az első felülvizsgálati kérelem és a Kúria ítélete
[7] A második ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A megsértett jogszabályokat a Kvtv. 2017. 7. melléklet I.2.2.b) pontjában, VI. 15. pontjában, a Kvtv. 2018. 7. melléklet VI.25.a) pontjában, 37/M.-37/O. §-ában jelölte meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.IV.35.464/2020/5. számú ítéletében a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a támadott részében úgy változtatta meg, hogy az alperes GYŐR-ÁHI/37-2/2020. számú, és a GYŐR-ÁHI/152-4/2020. számú határozatainak a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők bértámogatásának a 2017. és a 2018. évi elszámolásában megállapított finanszírozási különbözetre vonatkozó rendelkezéseit megsemmisítette és az alperest ebben a körben új eljárásra utasította.
[8] A Kúria „az alapfokú művészeti oktatásban résztvevő pedagógusok bértámogatása” jogcímen előírt rendelkezések kapcsán ítéletének [35] pontjában rámutatott, hogy tény, hogy a felperes a térítési díj megállapítása során olyan költséget is szakmai feladatokra folyó kiadásként vett figyelembe, amely nem a művészeti oktatással összefüggésben merült fel. Az sem kétséges, hogy az intézmény térítési díj szabályzatának megszegésével történő díjelőírás szabálytalanságnak minősül, de ez önmagában finanszírozási különbözet megállapítását csak abban az esetben teszi lehetővé a kötelező feladatellátásban részt nem vevő alapfokú művészeti iskolák esetében, ha a figyelembe vehető költségek számításával meghatározott térítési díj nem éri el az állami alapfokú művészeti iskolára vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott térítési díj összegének alsó határát. E feltételnek való megfelelést az alperes az ellenőrzés során nem vizsgálta meg, erre nézve tényállást határozatában nem állapított meg. Ezzel olyan lényeges eljárási szabályt szegett meg, amellyel okozott jogsérelem a perben nem volt orvosolható. Az alperes határozatának megalapozottságát alátámasztó – elsőként a felülvizsgálati kérelmében levezetett – számításokra a védiratában még nem hivatkozott, a keresetlevélben korrigált térítési díj mértékét nem tette vitássá, ezért az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül kötelezte az alperest új eljárás lefolytatására.
[9] A nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak létszámának megállapítása kérdésében a Kúria az ítélet2-ben foglaltakkal szemben az alperes jogértelmezését fogadta el, mely szerint ez a létszám kapcsolódik a pedagógusok bértámogatására vonatkozó döntéssel érintett létszámhoz, ezért az elsőfokú bíróság jogszabálysértően járt el, amikor ítéletében a határozatoknak erre vonatkozó rendelkezését megsemmisítette anélkül, hogy az alperest kötelezte volna új eljárás lefolytatására. A Kvtv. 2017. 7. melléklet I.2.2.b) pont visszautal a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak vonatkozásában alkalmazott a) pont szerinti gyermek és tanulólétszámra, ami azt jelenti, hogy a Korm. rendelet 4. mellékletében közölt tanulói létszám sem általánosságban a jogviszonnyal rendelkező tanulók létszámának feleltethető meg, hanem a Kvtv. 2017. 7. melléklet I.2.2.b) pontja szerint megállapított tanulói létszámhoz igazodva állapítja meg a finanszírozott létszámot (200 tanuló fölött 1 fő). Mindez azt jelenti, hogy csak a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak vonatkozásában kimutatott létszám alapulvételével határozható meg a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők átlagbér alapú támogatásnak alapját képező finanszírozott létszám. A jogszabálysértés, miként azt a Kúria az indokolás [45] pontjában rögzítette, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők bértámogatásra vonatkozó rendelkezéseket érintően is fennállt, de nem annak okán, hogy a felperes elszámolásában szereplő finanszírozható létszámadat tekinthető helyesnek, ahogyan azt az elsőfokú bíróság megállapította. Az elszámolás jogszerűségére vonatkozó megállapítás e támogatási jogcímet érintően is csak az új eljárás eredményétől függően tehető, ezért a felülvizsgálati bíróság a második ítéletet az erre vonatkozó részében a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján úgy változtatta meg, hogy az alperesi határozatok támadott rendelkezéseit új eljárás elrendelése mellett semmisítette meg. E körben az indokolás [46] pontjában adott iránymutatás szerint az új eljárásban a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők átlagbér alapú támogatás jogcímen igénybe vehető támogatás elszámolásának jogszerűségére a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak vonatkoztatásában figyelembe vehető tanulói létszámadatokból kiindulva a fenti számítási mód alkalmazásával tehető megállapítás.
A második megismételt eljárás
[10] A második megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság a GYŐR-ÁHI/273-5/2021. számú határozatával a 2017. szeptember 1-jétől 2017. december 31-ig terjedő időszakra a felperes terhére 33 788 055 Ft finanszírozási különbözetet, 1 365 949 Ft igénybevételi kamatot, illetve a már visszatérített 11 032 Ft igénybevételi kamat visszafizetési kötelezettséget, összesen 35 165 036 Ft fizetési kötelezettséget; míg a GYŐR-ÁHI/209-7/2021. számú határozatával a 2018. január 1-jétől augusztus 31-ig terjedő időszakra 69 871 683 Ft finanszírozási különbözetet, 2 124 548 Ft igénybevételi kamatot, illetve a már visszatérített 22 537 Ft igénybevételi kamat visszafizetési kötelezettséget, összesen 72 018 768 Ft fizetési kötelezettséget, mindösszesen a vizsgált időszakra vonatkozóan 107 185 804 Ft finanszírozási különbözetet és igénybevételi kamat megfizetését írta elő, mellyel a köznevelési feladatellátásra a Kvtv. szerinti jogcímeken az iskola fenntartására igényelhető teljes 2017/2018. tanév költségvetési támogatását megvonta a gyermekétkeztetésre jutó támogatás kivételével.
[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az ÖNKFO/561-2/2021. számú és az ÖNKFO/561-3/2021. számú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az indokolások szerint a döntések a megismételt eljárásban felmerült azon új tényen alapultak („Szülői támogatás rendszer – fizetési szabályzat”), hogy a fenntartó és nem az intézmény kötött fizetési kötelezettséget tartalmazó megállapodásokat a szülőkkel. A megismételt eljárás során feltárt probléma az volt, hogy a szülők, illetve a tanulók nemcsak az intézmény által előírt és beszedett térítési díjat, hanem ugyanezen tanulói jogviszonyra tekintettel fenntartói hozzájárulást is fizettek a fenntartó számára, amelynek nyomán a fenntartó saját elmondása alapján szervezte a szülői közösségi aktivitást, továbbá a fenntartó a szülőktől maga szedte be a szülői vállalásokat. Ez az eljárás azonban az alperes szerint ellentétes a Kúria EBH 2016.K.13 számú közigazgatási elvi határozatával, amely kimondta, hogy a költségvetési források felhasználásának transzparenciája, ellenőrizhetősége és jogszerűsége legitim és elengedhetetlen cél, ezért a fenntartónak az adminisztratív tartalmú jogszabályi követelményeknek is meg kell felelni. A köznevelési intézményfenntartó a térítési díj/tandíj intézmény általi meghatározásának és beszedésének kereteit megállapíthatja, de ő maga nem állapíthat meg és nem szedhet be fizetési kötelezettséget. Amikor a Kvtv. 2017. és a Kvtv. 2018. a tanulói jogviszonyra hivatkozik, akkor ez alatt a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényben (a továbbiakban: Nktv.) meghatározott jogviszonyt kell érteni, amelyhez szakmai, ágazati törvény rendel speciális fizetési kötelezettséggel összefüggő szabályozást a 31. § (2) bekezdés c) pontjában.
A harmadik kereset és a védirat
[12] A felperes a keresetében az alperesi határozatok elsőfokú határozatokra is kiterjedő megváltoztatását, a terhére előírt finanszírozási különbözet és igénybevételi kamat mellőzését és az alperes kötelezését kérte a 2017. szeptember 1-jétől december 31-ig terjedő időszakra 1 480 192 Ft; a 2018. január 1-jétől augusztus 31-ig terjedő időszakra 2 936 667 Ft, összesen 4 416 859 Ft alapfokú művészet oktatás jogcímen járó pedagógus bértámogatás megfizetésére. Állította, hogy az alperesi határozatok nem felelnek meg a megismételt eljárásban kötelező kúriai és törvényszéki iránymutatásnak, a Kp. 97. § (4) bekezdésébe ütközően törvénysértőek, és az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja alapján semmisek. Tévesen értelmezte az alperes és az elsőfokú hatóság az elrendelt vizsgálat körét. Az új eljárásra szóló iránymutatás nem hatalmazta fel a hatóságot egyéb – a véglegessé vált hatósági döntéssel lezárt – költségvetési támogatások megállapítására, hanem kizárólag a művészeti normatíva jogszerű igényléséhez szükséges releváns törvényi körülményeket rendelte feltárni és vizsgálni. Kérte az elszámolás során az alapfokú művészeti oktatásban résztvevő pedagógusok bértámogatása és a jelmez- és viselettárosra járó nevelő-oktató munkát segítők bértámogatása tekintetében a jogerős bírósági ítéletnek megfelelő tanulói létszám alapulvételét.
[13] Állította, hogy az alperesi határozatokban az iskolában nevelt/oktatott valamennyi gyermek tanulói jogviszonyának nemlétezését levezető, és ezért nulla fő tanuló létszámot megállapító határozati rendelkezések önkényesek és jogsértők. Az Nktv. szerint a tanulói jogviszony jelentkezés alapján a tanuló felvételével vagy átvételével keletkezik, a beíratás napján jön létre [Nktv. 50. § (1) bekezdés], ezt követően mindaddig fennáll, amíg a jogviszony megszüntetésének az Nktv. 53. § (2)–(7) bekezdésében foglalt valamelyik esete be nem következik. Az alperes szabálytalanság észlelése esetén sem dönthet a tanulói jogviszonyok létezéséről vagy nemlétezéséről. Nem helytálló a szabálytalanságnak minősített azon körülmény sem, hogy a magánintézményben a tanulói jogviszony fizetéshez kötése esetén a fizetés jogosultja csak az intézmény lehet. Az Nktv. 32. § (2) bekezdés c) pontjának szövegéből nem következik olyan követelmény, hogy a fizetési kötelezettség jogosultjának az intézménynek kell lenni.
[14] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.
A harmadik ítélet
[15] A Győri Törvényszék a 2021. december 7. napján kelt 9.K.700.922/2021/12. számú ítéletével a támadott alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Elsőként azt vizsgálta, hogy az előzményi törvényszéki és kúriai ítéletekben meghatározott vizsgálati körnél szélesebb területen lefolytatott vizsgálat a Kp. 86. § (4) bekezdés és 97. § (4) bekezdés sérelmét eredményezte-e, illetőleg a közigazgatási szervnek a bíróság által megismételt eljárásra utasítása esetén milyen kötelezettsége van a megismételt eljárás lefolytatásával kapcsolatban. Mivel a Kp. 97. § (4) bekezdése alapján a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása a megismételt eljárásban és a cselekménynek a bíróság ítéletével elrendelt megvalósítása során köti az eljáró közigazgatási szervet, vizsgálta az előzményi ítéletek konkrét iránymutatásait, és arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a megismételt eljárás során lefolytatott vizsgálatával eltért az elsőfokú bíróság és a Kúria által adott iránymutatástól és olyan újabb megállapításokat tett, amelynek értékelése már nem tartozott az ellenőrzés körébe. A vizsgálat során az alperes a térítési díj beszedésére vonatkozó megállapításokból új jogcímen vont le jogkövetkezményeket, ennek révén az eredeti jogvita szükségtelenül eltért a bíróságok által meghatározott iránytól.
[16] Az iránymutatás garanciális jelentősége kapcsán rámutatott, hogy annak követése biztosítja, hogy a közigazgatási szerv a vizsgálat tárgyán belül marad és nem vizsgál olyan, az utasítás tárgykörébe nem tartozó elemeket, melyek az eredetitől különböző tényállás megállapításához vezetnek. Az iránymutatás segítségével a közigazgatási szerv a jogvitát az alapeljárásban meghatározott keretek között tartja, a bíróságnak pedig alkalma nyílik arra, hogy a már tisztázott kérdések vizsgálatával a jogvitát véglegesen lezárja. Nem volt szükséges vizsgálni azt, hogy az alperes szerint a térítési díj beszedésével kapcsolatos problémák olyan jogsértést eredményeztek a felperesnél, ami miatt a támogatás az Nktv. Vhr. 37/M. § (2) bekezdés d) pontja alapján az jogosulatlan igénybevételnek minősül. Az iránymutatás túllépése miatt az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte azzal a megkötéssel, hogy a megismételt eljárás során az alperes a megelőző eljárásban megállapított tárgykörön kívül további jogcímek tekintetében jogosulatlan igénybevételre vonatkozó megállapításokat nem tehet, vizsgálódásának határait az előzményi kúriai és elsőfokú bírósági döntések, azok rendelkező része és indokolása jelöli ki.
A második felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[17] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását és a felperesi kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Nktv. Vhr. 37/M. § (2) bekezdés d) pontját, a Kvtv. 2017. és a Kvtv. 2018. 7. melléklet VI. kiegészítő szabályok 7) pontját. Az újabb hatósági döntések nem sértik az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontját, a Kp. 86. § (4) bekezdését és 97. § (4) bekezdését. A korábbi jogerős ítélethez képest az első fokon eljárt hatóság az új eljárás során új körülményt tárt fel, így döntését ennek az új körülménynek a figyelembevételével hozhatta meg. Az elsőfokú bíróság korábbi ítéletének iránymutatása szerint a megismételt eljárásban a Kvtv. 2017. és Kvtv. 2018. 7. melléklet VI. kiegészítő szabályok 15. pontja szerint kell vizsgálni a térítési díj minimumösszegének való megfelelést. Azt ugyanakkor nem mondta ki, hogy az első fokon eljárt hatóság kizárólag ennek a jogszabályi előírásnak a megsértése esetén állapíthat meg bármilyen jogcímen jogosulatlan igénybevételt, ahogyan a Kúria iránymutatása sem rögzítette, hogy az új eljárás során felmerülő egyéb jogszabálysértés alapján nem állapítható meg jogosulatlan igénybevétel. A megismételt eljárás során feltárt jogszabálysértésre egy olyan eljárási cselekmény eredményeként derült fény, amely célzottan a Kúria és a törvényszék ítélete mentén kívánt további információt begyűjteni a fenntartótól az iránymutatások végrehajtása érdekében. Az első fokon eljárt hatóság új körülményként azt állapította meg, hogy a fenntartó az Nktv. 32. § (2) bekezdés c) pontját megsértve írt elő fizetési kötelezettséget az általa fenntartott intézmény tanulói és azok szülei számára, ezáltal a tanulók jogviszonya szabálytalan módon keletkezett és szabálytalan módon tartják azt fenn. Ebből adódóan a jogviszonnyal kapcsolatos mindenfajta nyilvántartás félrevezető. Az Alaptörvény előírásait figyelembe véve vitatható ugyan, hogy a megállapított szankció mennyiben arányos, ezzel összefüggésben azonban az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 54. § (1b) bekezdése értelmében az első fokon eljárt hatóságnak a döntés során mérlegelési jogköre nincs. Ebből adódóan nem mérlegelhette sem a szankció módját, sem a szankció mértékének arányosságát. A jogvita érdemére nézve hivatkozott a Kúria Kfv.IV.35.792/2015/4. és Kfv.III.37.546/2014/5. számú ítéleteire.
[18] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[20] A Kúria joggyakorlata egységes annak megítélésében, hogy az új eljárást elrendelő felsőbírósági iránymutatás köti az új eljárást lefolytató bíróságot, attól eltérni nem lehet (Kfv.V.35.053/2019/7., Kfv.V.40.253/2021/4., Kfv.I.35.055/2021/8., Kfv.III.37.135/2020/5.). A megismételt peres eljárásban nem lehet újrakezdeni a bírósági felülvizsgálatot, annak korlátját a megismételt eljárást előíró felsőbírósági döntés és annak indokolása jelenti. A töretlen bírói gyakorlat szerint a megismételt peres eljárás eredményeként hozott jogerős ítélet felülvizsgálata során kizárólag az vizsgálható, hogy az új döntés eleget tett-e az új eljárást elrendelő iránymutatásnak, azaz a bíróság az újabb döntését az iránymutatás keretei között, annak megfelelően hozta-e meg.
[21] Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor azt vizsgálta, hogy a bíróság a megismételt eljárásra milyen iránymutatást adott, és az alperesnek milyen kötelezettsége van a megismételt eljárás lefolytatásával kapcsolatban. Helytálló volt az is, hogy a Kúria korábbi ítéletével fenntartott körben vizsgálta a Győri Törvényszék 9.K.700.584/2020/9. számú ítélete konkrét iránymutatását. Megalapozottan mutatott rá az ítélet2 [74] pontja szerinti iránymutatás alapján, hogy az alperes a megismételt eljárás során köteles volt vizsgálni „az alapfokú művészeti oktatásban résztvevő pedagógusok bértámogatása” jogcím tekintetében, hogy a térítési díj számítása az euritmia tantárgy költségeinek figyelmen kívül hagyásával összegében eléri-e a jogszabályban meghatározott minimális mértéket és e vizsgálat alapján kellett eldönteni, hogy a költségvetési támogatás célja teljesül-e. E körben a Kúria korábbi ítéletének [35] pontja rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül kötelezte az alperest új eljárás lefolytatására. Az, hogy a felperes a térítési díj megállapítása során olyan költséget is a szakmai feladatokra folyó kiadásként vett figyelembe, amely nem a művészet-oktatással összefüggésben merült fel, szabálytalanságnak minősül, de ez önmagában finanszírozási különbözet megállapítását csak abban az esetben teszi lehetővé a kötelező feladatellátásban részt nem vevő alapfokú művészeti iskolák esetében, ha a figyelembe vehető költségek számításával meghatározott térítési díj nem éri el az állami alapfokú művészeti iskolára vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott térítési díj összegének alsó határát.
[22] Másrészt – miként az elsőfokú bíróság is vizsgálta – , a Kúria korábbi ítélete „a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak létszámának megállapítása” jogcím kérdésében kifejtette, hogy a Kvtv. 2017. 7. melléklet I.2.2.b) pontja visszautal a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak vonatkozásában alkalmazandó a) pont szerinti gyermek és tanulólétszámra. A [46] pontjában foglalt iránymutatásban előírta, hogy a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők átlagbéralapú támogatás jogcímen igénybe vehető támogatás elszámolásának jogszerűségére a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak vonatkoztatásában figyelembe vehető tanulói létszámadatokból kiindulva a [44] pontban ismertetett számítási mód alkalmazásával tehető megállapítás.
[23] Az iránymutatások alapján egyértelmű volt tehát, hogy a Kvtv. 2017. és a Kvtv. 2018. 7. melléklet VI. kiegészítő szabályok 14. és 15. pontjában meghatározott rendelkezések keretében lehetett olyan jogszabálysértést vizsgálni a megismételt eljárásban, amely a költségvetési támogatás és igénybevételi kamat visszafizetéséhez vezethet. Az alperes azonban a felperes által a megismételt eljárásban csatolt „Szülői támogatási rendszer-fizetési szabályzat” nevű dokumentum alapján az Nktv. Vhr. 37/M. § (2) bekezdés d) pontja és Nktv. 32. § (2) bekezdés c) pontja szerinti új jogcímek alapján állapított meg jogkövetkezményeket, ezáltal a korábbi eljárás és az iránymutatás kereteit átlépte.
[24] A jogerős ítélet [62] pontja megalapozottan mutatott rá, hogy a megismételt eljárás során az alperes a megelőző eljárásban megállapított tárgykörökön kívüli további jogcímek tekintetében jogosulatlan igénybevételre vonatkozó tényállításokat nem tehet, vizsgálódásának határait ugyanis a Kúria Kfv.IV.35.464/2020/5. számú ítélete, valamint az elsőfokú bíróság 9.K.700.584/2020/9. számú ítélete e döntések rendelkező része és indokolása már kijelölte. Egyetért a Kúria a jogerős ítélet indokolása [58] pontjában foglalt, az iránymutatás betartásának garanciális jelentőségével kapcsolatos érveivel is. A megismételt eljárás nem teremt új ügyet, így a jogvitát a bíróság által meghatározott keretek között kell véglegesen lezárni és a közigazgatási bíróság, valamint a közigazgatási felsőbíróság új eljárásra vonatkozó iránymutatását az ítélet egészével, az abban foglalt jogi levezetéssel együttesen kell értelmezni. Új körülmények hiányában a korábbi döntéstől eltérő jogalapon álló döntés nem hozható, az alperes nem változtathatja meg alapvetően a megismételt eljárásban az értékelés keretrendszerét, nem üresítheti ki a kúriai ítélet iránymutatásában foglaltakat.
[25] Ugyan versenyügyben, de a megismételt eljárás garanciális szerepét hangsúlyozva a jelen ügy szempontjából is iránymutató megállapítást tett a Kúria a Kfv.II.37.814/2020/12. számú ítélete [107] pontjában: „Az új bírságközlemény megismételt eljárásban történt alkalmazásával az alperes megsértette a hatékony jogorvoslathoz való jogot, mert a felperesek számára a korábbi peres eljárásban biztosított jogorvoslatot kiüresítette, azt formálissá tette azáltal, hogy a kúriai ítélet végrehajtását lehetetlenítette el. Az elsőfokú bíróság érvelésével szemben a hatékony jogorvoslathoz való jog nem kizárólag annak lehetőségét jelenti, hogy jogorvoslati fórum (ok) vehetők igénybe, ez ugyanis rendkívül formalista értelmezés, amely megfosztja az ügyfeleket a jogorvoslati jog lényegétől, vagyis attól, hogy egy bíróság által elrendelt megismételt eljárásban az legyen vizsgálható, hogy a hatóság orvosolta-e bíróság által korábban feltárt hibákat. Helyesen utaltak arra a felperesek, hogy egy ilyen alperesi eljárás, de még annak csak a lehetősége is elrettenti a feleket a jogorvoslattól. E körben azt is helyesen emelték ki a felperesek, hogy a megismételt eljárásra éppen az alperes hibájából került sor, így a megismételt eljárást saját javára és a felperesek sérelmére az alperes nem használhatja fel. Helytállóan hivatkozott továbbá e körben a II. rendű felperes, hogy az ügyfél joggal várhatja el, hogy a megismételt eljárás során olyan helyzetbe kerülhessen, mintha a hatóság eleve jogszabályszerűen járt volna el.” A döntés elvi tartalma rögzítette, hogy a felperesek jogos várakozása, hogy az alperes a megismételt eljárásban a korábbi bírósági ítéletben előírtaknak megfelelően fog eljárni (bizalmi elv).
[26] Egyetért ezért a Kúria jelen ügyben az elsőfokú bírósággal, hogy az alperes az iránymutatás kereteit meg nem engedett módon túllépte, indokolatlanul vizsgálta az Nktv. Vhr. 37/M. § (2) bekezdés d) pontjának, az Nktv. 31. § (2) bekezdés c) pontjának sérelmét.
[27] Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy a perbelivel számos hasonlóságot mutató Kfv.V.35.659/2021/9. számú ítéletének [33] pontjában elvi éllel kimondta a Kvtv. 2019. 7. melléklet VI. kiegészítő szabályok 14. és 15. pontja értelmezése kapcsán, hogy nem helytelen az a gyakorlat, amelynek során bár a térítési díjat nem az intézmény, hanem a fenntartó szedi be, de a fenntartó azt megtéríti az intézmény részére. Az adott ügyben összességében a Kúria azt állapította meg, hogy a térítési díj megállapítása és beszedése során a felperesi jogsértés nem eredményezi az Nktv. Vhr. hivatkozott rendelkezésében foglalt feltételeknek való meg nem felelést és a támogatási összeg visszafizetési kötelezettségét. A nem állami köznevelési intézmény fenntartó költségvetési támogatása igénylésének, elszámolásának és felhasználásának jogszerűsége ellenőrzése esetén finanszírozási különbözetből adódó visszafizetési kötelezettséget eredményező jogosulatlan igénybevételnek csak a támogatásokra vonatkozó jogszabályban meghatározott feltétel megszegése szolgálhat alapul.
[28] A perbeli ügyben az alperes ugyanakkor csak a korábban, a bíróság által meghatározott keretek között járhatott volna el.
[29] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítélete a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.V.35.057/2022/5.)