Az Áht. 60/A. § (1) bekezdésének alkalmazása során a hatóságnak arányosítási kötelezettsége áll fenn abban az esetben, ha a felperes pusztán adminisztratív hibát vétett a beszámoló elkészítése során, de a beszámoló alapjául szolgáló dokumentumok vizsgálata alapján egyébként megállapítható, hogy a támogatás célja ténylegesen megvalósult és a támogatás felhasználása során felperes az egyéb, az adminisztratív követelményeken túli jogszabályi feltételeknek egyébként eleget tett [2011. évi CXCV. törvény (Áht.) 47. § (1)–(2) bek., 58. §, 59. §, 60/A. §; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. §, 81. §; 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet; 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Magyar Államkincstár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága mint elsőfokú hatóság a felperesi önkormányzat központi költségvetésből származó támogatásai 2018. évi elszámolásának szabályszerűségét, illetve a támogatások felhasználása jogszerűségének megállapításra irányuló hatósági felülvizsgálatot rendelt el, mely eljárás eredményeképpen a felperes terhére 2019. november 27. napján kelt BOR-ÁHI/473-10/2019. számú jegyzőkönyvében 2 123 782 Ft visszafizetési kötelezettséget állapított meg. A felperes jegyzőkönyvre tett észrevételében arra hivatkozott, hogy az ezen a jogcímen folyósított támogatás 2018. évben igazolhatóan teljes egészében felhasználásra került, ugyanakkor a 2018. évi költségvetési beszámolójában a támogatás elszámolására szolgáló 11/K űrlap 11. sorában valóban nem szerepeltette a fenti jogcímen folyósított támogatásból felhasznált összeget. Észrevételezte, hogy a fenti összeget manuálisan kellett volna feltöltenie, szemben a 2017. évi költségvetési beszámolóhoz rendszeresített 11. számú segédűrlappal, melyben az adatok automatikusan feltöltöttek. A program működése eredményezte a hiányos adatbevitelt, arra semmilyen ellenőrző funkció nem hívta fel a figyelmét, s annak jogkövetkezményeire sem figyelmeztették a felperest.
[2] Pótlólagos adatszolgáltatást követően az elsőfokú hatóság a BOR-ÁHI/2019-3/2020. számú határozatával a felperesi önkormányzat terhére 2018. évre vonatkozóan mindösszesen 40 504 335 Ft összegű visszafizetési kötelezettséget és kamatfizetési kötelezettséget állapított meg. A határozat indokolása szerint a felperes jogosulatlanul vette igénybe a 2018. évi Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 2. számú melléklet II. pontja szerinti „a települési önkormányzatok szociális feladatainak egyéb támogatása” jogcímén folyósított támogatásból 4 405 270 Ft, illetőleg a 2018. évi Kvtv. 2. melléklet II. pontja szerinti „a települési önkormányzatok egyes köznevelési feladatainak támogatása”, továbbá a 3. melléklet II/b. pontja szerinti előző évi óvodai és iskolai és utánpótlás sport infrastruktúra-fejlesztés, felújítás jogcímén folyósított 99 605 Ft összegű támogatást.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az ÖNKFO/258-2/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rögzítette, hogy az elsőfokú hatóság jogszerűen állapította meg, hogy a felperes a beszámolót nem megfelelően készítette el, a beszámoló hiteles és megfelelő előkészítése az önkormányzat feladata, melynek korrigálását az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Ávr.) 108. § (3) bekezdése alapján önrevízió keretében a felperes saját maga tudta volna elvégezni, miután erre nem került sor, ezért az alperes a fellebbezéshez csatolt főkönyvi kivonatokat, kimutatásokat érdemben nem vizsgálhatta, csupán annyiban veheti azt figyelembe, amennyiben azok a beszámoló adatait alátámasztják. Arra is utalt, hogy a felperes elismerte, hogy a 2018. évi költségvetési beszámolót rosszul töltötte ki, amikor a települési önkormányzatok szociális feladatainak egyéb támogatása jogcímén kapott támogatás elszámolására szolgáló 11/K űrlapon nem szerepeltette a települési támogatásra fordított összeget. Az űrlapok kitöltési útmutatása szerint ezt a felperesnek manuálisan kellett volna kitöltenie.
A felperes kereset és az alperesi védekezés
[4] A felperes keresetében az alperesi határozatnak, az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését, míg másodlagosan az alperesi határozat megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság a jogsértés súlyával arányban mérsékelje a visszafizetendő támogatás összegét, másodlagos keresete kapcsán az Alkotmánybíróság III/1679/2019. számú határozatában írtakra utalt.
[5] Nem vitatta, hogy a 11/K űrlap 11. sorát nem töltötte ki, ezzel kapcsolatban a kitöltő program hibás működésére hivatkozott, továbbá hangsúlyozta, hogy az érintett összeg jogszerű felhasználását a 2018. évi költségvetési beszámoló több rovata is igazolja, mely alapján az ellenőrzést lefolytató hatóságnak egyértelműen észlelnie kellett volna, hogy a felperes teljes mértékben felhasználta a Kvtv. 2. számú melléklet III. 2. pontja szerinti támogatásokat. Sérelmezte, hogy a felhasználás jogszerűségét, s ezzel összefüggésben a költségvetési beszámoló alapjául szolgáló dokumentumokat az alperes nem vizsgálta. Ezen túlmenően az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdésében rögzített indokolási kötelezettség megsértését is állította. Emellett hivatkozott az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt szakszerű eljárás követelményének megsértésére, miután az alperes a felperes nyilatkozatait, bizonyítékait teljes mértékben figyelmen kívül hagyva hozta meg határozatát.
Az elsőfokú bíróság döntése
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
[7] Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú hatóság az Áht. 47. § (1) és (2) bekezdése, valamint 59. § (1) bekezdésében biztosított ellenőrzési hatáskörében eljárva, jogosult volt ellenőrizni a felperes által a fenti jogcímeken igénybe vett költségvetési támogatások felhasználásának jogszerűségét. Utalt a Kúria Kfv.IV.35.496/2018/12. számú döntésére, amely kiemelte, hogy az Áht. és a Kvtv. rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy a Kincstár ellenőrzési jogosítványa mind az adminisztratív, mind pedig a szakmai szabályok betartásának ellenőrzésére kiterjed.
[8] Hangsúlyozta, hogy a Kúria több eseti döntésében leszögezte, hogy a jogi, adminisztratív feltételek megléte nélkülözhetetlen a támogatás igénybevételéhez. Ekként a bírói gyakorlat egyértelműen állást foglalt a tekintetben, hogy az állami támogatás igénybevétele esetén a feladat ellátás megvalósulása mellett szükséges az is, hogy a támogatáshoz kapcsolódó kötelezettségek maradéktalanul betartásra kerüljenek, bármely kötelezettség megsértéséhez a jogosulatlan támogatás felhasználásának jogkövetkezménye társul. Egyetértett az alperessel abban, hogy a jogszabályok olyan nyilvántartási követelményeket fogalmaznak meg, amelyek alkalmazásától nem lehet eltekinteni, mivel a közpénzek átlátható felhasználásának megvalósulásához és ellenőrzéséhez valamennyi jogszabályi feltétel megtartása szükséges. Azt sem vitatta, hogy a felperes a 2018. évi költségvetési támogatás elszámolására vonatkozó kötelezettségét hibásan teljesítette, miután az elszámolásra szolgáló 11/K űrlap 11. sorát nem töltötte ki, következésképpen a beszámoló elkészítésekor adminisztratív szabályokat szegett meg.
[9] Ugyanakkor osztotta azt a felperesi álláspontot, miszerint a költségvetési támogatás felhasználása jogszerűségének vizsgálata körében az adminisztratív szabályok megtartásának dokumentum alapú vizsgálata mellett nem mellőzhető annak vizsgálata sem, hogy a támogatás célja ténylegesen megvalósult-e, a támogatás felhasználása során a felperes az egyéb jogszabályi feltételeknek, így különösen a Kvtv. és a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc.tv.) rendelkezéseinek eleget tett-e. Utalt a Kúria EBH 2019.K16. számon közzétett eseti döntésére, amely kiemelte, hogy az Áht. 60/A § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint, amennyiben megállapítható, hogy a felperes a költségvetési támogatással érintett szolgáltatást valójában nyújtotta és a nem megfelelő bejelentésen túl a további jogszabályi feltételeknek eleget tett, úgy a visszafizetendő támogatási összeg arányosítása szükséges, mely követelmény az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes ügyintézéshez fűződő alapjogból is következik. Így önmagában a beszámoló adminisztratív hiányossága nyilvánvalóan nem járhat a támogatás egészének visszavonásával.
[10] Ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a beszámoló adatainak számszaki értékelésén és adminisztratív szempontú vizsgálatán túlmenően nem mellőzhette volna a beszámoló alapjául szolgáló teljes dokumentáció, így mindenekelőtt az annak alátámasztását szolgáló könyvviteli bizonylatok adattartalmának a vizsgálatát sem. E vizsgálat eredményétől függően tudott volna az alperes megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesnek nyújtott támogatási összeg pontosan mely részének jogszerű felhasználása igazolható, majd ennek alapján dönthetett volna az arányosítási kötelezettség szem előtt tartásával arról, hogy milyen összegű visszafizetési kötelezettséget ír elő a felperes számára.
[11] A per során beszerzett igazságügyi könyvszakértői véleményre alapozva azt is rögzítette, hogy a számviteli törvény szerinti vizsgálatokkal igazolhatóan a felperes részére folyósított 51 148 000 Ft összegű költségvetési támogatás teljes összegének felhasználása megtörtént. A szakértő világossá tette azt is, hogy a Kvtv. 2. melléklet II. pontja szerinti támogatás jogcímén, ezen belül a Szoc. tv. 45. és 48. §-a szerinti kiadásokra a fenti összegből 46 105 221 Ft került felhasználására, ezt meghaladó többlet összeg szociális kiadásokra történő felhasználása nem igazolható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítása érdekében. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Áht. 59. § (1), (4) bekezdését, a 60. § (1) bekezdését, a 60/A § (1a) bekezdését, és arra figyelemmel, hogy a bíróság kizárólag a szakértő megállapításai alapján hozta meg ítéletét, figyelmen kívül hagyta az Áht. 58. § (1) bekezdését, valamint az államháztartás végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31) Kormányrendelet (a továbbiakban: Ávr.) 108. §-át, valamint az Ávr. 108/A § (3) bekezdését és az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Kormányrendelet (továbbiakban: Ászr.) 31. § (1) bekezdését is. Az Ávr. 108/A. § (3) bekezdése alapján a felperesnek módjában állt volna önrevízió keretében a beszámolót korrigálni, mellyel azonban nem élt.
[13] Vitatta, hogy a hatóság megszegte volna a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjogot, miután a közpénzek elszámolása során a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek eleget tett. Hangsúlyozta, hogy az Áht. 58. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat az éves költségvetési beszámolójában számol el a számára a költségvetési évben folyósított támogatásokkal. Az Ávr. 92. § (2) bekezdése kimondja, hogy a központi költségvetés Áht. 14. § (3) bekezdése szerinti fejezetből biztosított költségvetési támogatásokról a Kincstár által az Áht. 107. § (2) bekezdése alapján kiadott űrlap szerinti tartalommal kell beszámolni. A felperes érdeke és kötelezettsége, hogy az általa készített és benyújtott költségvetési beszámoló megbízható legyen, valódiságához kétség ne férjen. Utalt az Sztv. 16. § (4) bekezdésére, amely kimondta, hogy lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja a beszámoló adatait, a felhasználók döntéseit, vagyis, ha a felperes a 11/K űrlap 11. során akár 10 Ft-ot elszámolt volna, akkor az eljáró hatóságnak a felülvizsgálata során érdemben vizsgálnia kellett volna ennek az elszámolásnak a helyességét, de miután a felperes 0 Ft-ot számolt el, így ellenőrzési kötelezettsége nem volt. Hangsúlyozta azt is, hogy a kincstári ellenőrzés során a felperes a beszámolóját már nem módosíthatja és az eredeti beszámoló adatait kell figyelembe vennie. A szakértő kirendelése szükségtelen volt, miután a beszámolóban szereplő adatok alapján kellett megítélni a felperesi igénylést. Hangsúlyozta azt is, hogy a szakértői vélemény a 05/A teljesített kiadások kormányzati funkcióként megnevezésű űrlap adatai alapján hozta meg véleményét, márpedig 05/A űrlapokon az önkormányzat irányítása alá tartozó működő költségvetési szervek, önkormányzat társulási körzetébe tartozó társulások és költségvetési szervek kimutatott kiadásai szerepelnek. A költségvetési támogatások elszámolására kizárólag a 11. számú űrlapcsalád hivatott, azon a felperes 0 Ft-ot számolt el, így ennek ellenőrzésére az alperes nem volt jogosult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem megalapozott.
[15] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálhatja felül.
[16] A közigazgatási perben a bíróságok az egyedi közigazgatási határozat jogszerűségét kötelesek vizsgálni. Így tehát a perbeli jogvitában abban a kérdésben kellett állást foglalnia az elsőfokú bíróságnak, hogy az irányadó anyagi és eljárási jogszabályokkal összhangban járt-e el az alperes, illetve az elsőfokú hatóság akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Áht. 60/A. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a felperes az általa jogosulatlanul igénybe vett támogatás visszafizetésére köteles kamatokkal növelt összegben, azon az alapon, hogy a 2018. évi költségvetési beszámolóját nem megfelelően készítette el, ugyanis a települési önkormányzatok szociális feladatainak egyéb támogatása jogcímen kapott támogatás elszámolására szolgáló 11/K űrlapon nem szerepeltette az önkormányzat által települési támogatásra fordított összeget.
[17] Helytálló az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, mely az alperes érvelésével összhangban kiemeli, hogy az állami támogatás igénybevétele esetén a feladatellátás megvalósulása mellett szükséges az is, hogy a támogatáshoz kapcsolódó kötelezettségek maradéktalanul betartásra kerüljenek és bármely kötelezettség megsértéséhez a jogosulatlan támogatás felhasználásának jogkövetkezménye társul (EBH 2019.K.16.). E körben helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság a kialakult bírói gyakorlatra, mely szerint a jogi, adminisztratív feltételek megléte nélkülözhetetlen a támogatás igénybevételéhez (Kfv.35.005/2014/6., Kfv.I.35.333/2011/8., Kfv.VI.39.072/2010/8.), továbbá, hogy a normatíva-felhasználáshoz kapcsolódó törvényi és egyéb jogszabályi előírások kógens jellegűek, azok nem lehetnek diszpozitívak (Kfv.IV.35.394/2013., Kfv.35.385/2013/4., Kfv.IV.35.762/2012., Kfv.IV.35.523/2012.).
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletében tehát – az alperesi érveléssel összhangban – helytállóan rögzítette, hogy a jogszabályok olyan nyilvántartási követelményeket fogalmaznak meg, amelyek alkalmazásától nem lehet eltekinteni, mivel a közpénzek átlátható felhasználásának megvalósulásához és ellenőrzéséhez valamennyi jogszabályi feltétel megtartása szükséges.
[19] Az alperes azonban tévedett a felülvizsgálati kérelmében is előadott azon érvelése kapcsán, miszerint az alperes nem volt köteles vizsgálni a költségvetési beszámoló alapjául szolgáló teljes dokumentációt, így mindenekelőtt az annak alátámasztását szolágló könyviteli bizonylatok adattartalmát.
[20] Az Áht. 58. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat az éves költségvetési beszámolójában számol el a számára a költségvetési évben folyósított támogatásokkal. A felperesi önkormányzat beszámolási kötelezettségét az Ászr. 5. § (1) bekezdése szabályozza, kimondja, hogy a 7. § szerinti időszakról a könyvek zárását követően bizonylatokkal, szabályszerű könyvvezetéssel, e rendelet szabályai szerint folyamatosan vezetett részletező nyilvántartásokkal, a könyvviteli zárlat során készített főkönyvi kivonattal, valamint leltárral alátámasztott éves költségvetési beszámolót kell készíteni. Az éves költségvetési beszámoló adatait az Ászr. 32. § (1) bekezdése szerint a költségvetési évet követő év február 28-ig – a 7. § (3) bekezdése szerinti esetben a megszűnés napját követő hatvan napon belül – a Kincstár által működtetett elektronikus adatszolgáltató rendszerbe feltölti az éves költségvetési beszámolót alátámasztó – könyvelési rendszerből előállított – teljes főkönyvi kivonattal együtt. Az önkormányzatok a (4) bekezdés előírása értelmében az (1) bekezdés szerinti határidő lejártát követő húsz napon belül töltik fel a Kincstár által működtetett elektronikus adatszolgáltató rendszerbe az éves költségvetési beszámolót alátámasztó – könyvelési rendszerből előállított – teljes főkönyvi kivonattal együtt. Az Ászr. 35. §-a tartalmazza a Kincstár felülvizsgálati kötelezettségét, ennek (2) bekezdése szerint a felülvizsgálat során a Kincstár az éves költségvetési beszámolót csak akkor fogadja el, ha az teljesíti az e rendeletben előírt alaki és tartalmi követelményeket.
[21] A Kúria utal az Áht. 59. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely kimondja, hogy a kincstár a helyi önkormányzat éves költségvetési beszámolója alapján az Ákr. szerinti hatósági ellenőrzés keretében felülvizsgálja a támogatások elszámolását, felhasználását. Emellett, az Áht. 59. § (3) bekezdése rögzíti azt is, hogy a felülvizsgálat kiterjed az éves költségvetési beszámoló alapjául szolgáló dokumentumoknak a helyi önkormányzatnál, a helyi önkormányzat által alapított költségvetési szervnél, továbbá – szükség esetén – valamennyi érintett gazdálkodó szervezetnél és más jogi személynél történő ellenőrzésre is.
[22] A fenti jogszabályhelyek egybevetése alapján nem foghat helyt az alperes azon hivatkozása, miszerint a felperesi mulasztás révén nem volt lehetősége, sem kötelezettsége a beszámoló alapját képező könyvelési dokumentáció vizsgálatára. E tekintetben szükségesnek tartja a Kúria azon körülmény hangsúlyozását is, hogy a felperes mind a hatósági eljárás során, mind a bírósági eljárás során már hivatkozott arra, hogy valóban nem megfelelően töltötte ki a 11/K űrlap 11. sorát, de kérte a hatóságot, hogy ezzel összefüggésben a költségvetési beszámoló alapjául szolgáló dokumentumokat vizsgálja meg, mely a felperes álláspontja szerint alátámasztotta, hogy a felperes teljes mértékben felhasználta a 2018. évi Kvtv. 2. mellékletének III.2. pontja szerinti támogatásokat, azonban a hatóság e kötelezettségének nem tett eleget, noha az Áht. 59. § (3) bekezdése ezt egyértelműen előírta számára.
[23] Felhívja a figyelmet a Kúria arra is, hogy nyilvánvalóan nem elfogadható az az alperesi érvelés sem, miszerint, ha a felperes akár 10 Ft-ot elszámolt volna, akkor az alperes köteles lett volna vizsgálni érdemben a beszámolót, de így, hogy 0 Ft került feltüntetésre nem. Tévedett az alperes a hatósági eljárás során őt terhelő kötelezettségeket illetően, az az Áht. 59. § (3) bekezdéséből, mind pedig az Ákr. tényállás tisztázására vonatkozó rendelkezéseiből levezethető. Az önkormányzat az éves beszámoló benyújtásával eleget tett a számára a költségvetési évben folyósított támogatások elszámolásával kapcsolatos kötelezettségének, a nyomtatvány egy sora kitöltésének kihagyásával még nem lehet arra következtetni, hogy ezt a kötelezettségét elmulasztotta volna. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a beszámoló nem önmagában álló dokumentum, hanem azt a főkönyvi kivonat támasztja alá, a mögött pedig bizonylatok állnak, és ezek végig követésével ellenőrizhető annak tartalmi megfelelősége. Nem elfogadható az alperesnek ez a végtelenül leegyszerűsített, a támogatások elszámolásával kapcsolatos álláspontja, a felperes részéről elkövetett adminisztratív hiba a mögöttes dokumentumok vizsgálata nélkül nem vezethet a költségvetési támogatás visszavonására.
[24] A Kúria utal továbbá arra is, hogy helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy e körben nem lett volna mellőzhető annak vizsgálata sem, hogy a támogatás célja ténylegesen megvalósult-e és a támogatás felhasználása során felperes az egyéb jogszabályi feltételeknek – így különösen a Kvtv. és a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezéseinek – eleget tett-e.
[25] Mindez azért bír különös jelentőséggel, mivel – amint azt az elsőfokú bíróság szintén helyes következtetésével megállapította – egyöntetű a bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy az Áht. 60/A. § (1) bekezdésének helyes értelmezése az, hogy ha megállapítható, hogy a felperes a költségvetési támogatással érintett szolgáltatást valójában nyújtotta és a nem megfelelő bejelentésen túl a további jogszabályi feltételeknek eleget tett, úgy a visszafizetendő támogatási összeg arányosítása szükséges. Amint ez az egységes bírói gyakorlatból szintén levezethető, az arányosítás követelménye az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes ügyintézéshez fűződő alapjogból is következik. A tisztességes eljárás mellett ugyanis önmagában a beszámoló adminisztratív hiányossága – amennyiben a támogatás célja megvalósult és a felperes valamennyi más jogszabályi feltételnek eleget tett – nyilvánvalóan nem járhat a támogatás egészének a visszavonásával (Kfv.IV.35.496/2018/12., EBH 2019.K.16.)
[26] Az Áht. 60/A. § (1) bekezdése szerint jogosulatlan igénybevétel esetén lehetőség van a támogatás teljes visszavonására, de egyúttal lehetőség van a támogatás részleges visszavonására is: a visszafizetési kötelezettség a jogosulatlan igénybevétellel érintett részre terjedhet ki. Mindez a jelen ügy kapcsán azt jelenti, hogy az alperesnek elsődlegesen meg kellett volna vizsgálnia a beszámoló alapját képező könyvelési dokumentációt és meggyőződni arról, hogy a támogatás célja ténylegesen megvalósult-e és a támogatás felhasználása során felperes az egyéb, az adminisztratív követelményeken túli jogszabályi feltételeknek egyébként eleget tett-e. A fent kifejtettek szerint e kötelezettségét az alperes elmulasztotta és tévesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a költségvetési beszámoló alapját képező dokumentumokat nem kell vizsgálnia. Az alperes azonban a felperesi adminisztratív hiba ellenére köteles lett volna a költségvetési beszámoló alapját képező dokumentumokat megvizsgálni, ugyanis csak ezáltal lett volna lehetséges, hogy meggyőződjön arról, hogy a támogatás célja megvalósult-e és pusztán adminisztratív hibát vétett a felperes az űrlap kitöltése során, így az alperesnek arányosítási kötelezettsége áll fenn, vagy a támogatás célja teljes egészében meghiúsult és ezért a támogatás teljes egészére vonatkozóan áll fenn a visszafizetési kötelezettség.
[27] Tekintettel arra, hogy e kötelezettségének az alperes nem tett eleget, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor tájékoztatta a felperest arról, hogy a felhasználás jogszerűségének igazolására igazságügyi könyvszakértői bizonyítás lefolytatásának van helye és a felperes indítványára szakértőt rendelt ki, aki a beszámoló alapjául szolgáló könyvelési dokumentáció vizsgálatát elvégezte.
[28] Mivel a bíróságnak okszerű kételye nem merült fel az igazságügyi szakértői véleménnyel kapcsolatban és az alperes – amint erre az elsőfokú bíróság ítélete utalt – kizárólag a szakértői bizonyítás szükségességét vitatta, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az ítéletét az igazságügyi szakértői véleményre alapította és helyes következtetést vont le arra vonatkozóan is, hogy az alperes határozatával elrendelt visszafizetési kötelezettség aránytalan, ezért sérti az Áht. 60/A. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel az nem áll összhangban a felperes által megvalósított jogsértés mértékével, azaz a költségvetési támogatás jogosulatlanul felhasznált összegével. Ennek következményeként a Kúria osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban a tekintetben is, hogy az alperes határozatát az elsőfokú bíróság az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az új eljárásra vonatkozóan olyan utasítást adott, miszerint az alperes köteles mérlegelni a felperes visszafizetési kötelezettségének előírását, és amennyiben úgy dönt, hogy a feltárt jogszabálysértés miatt a felperest visszafizetési kötelezettség terheli, úgy azt a tényleges szabályszegés mértékével arányosan kell meghatároznia.
[29] A Kúria tehát a Kúriának Bírósági Határozatok Gyűjteményében korábban közzétett és mind az elsőfokú bíróság ítéletében, mind a fentiekben ismertetett ítélkezési gyakorlatától nem kívánt eltérni, ugyanis a Kúria álláspontja szerint helytálló az Áht. 60/A. § (1) bekezdése kapcsán korábban kialakított azon jogértelmezés, miszerint, ha a felperes a költségvetési támogatással érintett szolgáltatást valójában nyújtotta és pusztán adminisztratív hibát vétett, de a további jogszabályi feltételeknek eleget tett, úgy a visszafizetendő támogatási összeg arányosítása szükséges.
[30] Mindezekre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.063/2022/7.)