Ha a fogyasztóvédelmi és a versenyjogi ügyben kiszabott büntető jellegű közigazgatási szankciók alapját ugyanaz a személy ugyanazon időszakra vonatkozó egyazon tényállásra alapított jogsértése képezi, a ne bis in idem jogelv sérelme megvalósul. Ezt a jogkövetkezmények körében akként kell értékelni, hogy a kiszabott szankciók összessége feleljen meg az elkövetett jogsértés súlyának [Alaptörvény XXIV. Cikk, XXVIII. Cikk; 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) 1. § (1)–(2) bek., 3. § (1), (2), (3) bek., 7. § (1) bek., 8. § (1) bek., 10. § (1), (3) bek., 11. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes nemzetközi online platformján élőzenei, sport és szórakoztatóipari eseményekre szóló jegyek értékesítéséhez teremt viszonteladói piacot.
[2] Bejelentésre 2018 októberében Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatala (a továbbiakban: Kormányhivatal) fogyasztóvédelmi eljárást indított a felperessel szemben. A bejelentés szerint a felperes weboldalán a rendelés folyamatában olyan sürgető mondatok jelennek meg, mint „Erre az eseményre nagy a kereslet.”, „A jegyek nagyon népszerűek erre a rendezvényre.”, „62 szekcióra már elfogytak a jegyek”, „Cselekedj gyorsan! 8 másik személy nézi ezt a rendezvényt jelenleg”. A rendelés folyamatában minden lépésnél sürgető jellegű mondat jelenik meg, úgymint: „Ezek a jegyek nem lesznek foglalva ekkortól. Kérjük vedd figyelembe, hogy amennyiben ezeket a jegyeket most elengeded, később lehet, hogy nem lesznek elérhetők ezen az áron.”
[3] A Kormányhivatal 2019. január 15-én kelt BP-05/200/253/2/2019. számú határozatával a felperes terhére 1,5 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 7. § (1) bekezdés a) és b) pontjának (megtévesztő mulasztás) megsértése miatt. Egyidejűleg kötelezte a felperest, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatát szüntesse meg. A döntés indoka szerint a felperes célja az volt, hogy homályos, érthetetlen, félreérthető mondatokkal és ezek időszerűtlen rendelkezésre bocsátásával stresszhelyzetbe hozza a vásárlót, az ügyleti döntést jelentősen befolyásolja. A jogsértő állapot időtartama kapcsán azt is rögzítette, hogy annak körében nem merült fel releváns adat, így annak értékelése nem volt lehetséges.
[4] Az alperes a hozzá azonos tárgyban érkezett bejelentést 2018. november 8-án végzésével áttette a Kormányhivatalhoz arra hivatkozással, hogy a bejelentésben megjelölt magatartásra nem állnak fenn az Fttv. 11. § (2) bekezdésében rögzítettek, a jogsértéssel érintett piac sajátosságai miatt nem állapítható meg a gazdasági verseny befolyásolására alkalmasság.
[5] A felperes a Kormányhivatalt 2019. november 20-án arról tájékoztatta, hogy a határozattal érintett kereskedelmi gyakorlatát 2019. szeptember 1-jétől módosította.
[6] Az alperes a felperes kereskedelmi gyakorlatát 2019. január 1-jétől kezdődően vizsgálta, majd megállapításai ismeretében a felperessel szemben 2019. december 19-én versenyfelügyeleti eljárást indított. Eljárása eredményeként 2021. december 7-én kelt VJ/42-110/2019. iktatószámú határozatával megállapította, hogy a felperes 2019 januárjától tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott a weboldalán azzal, hogy a fizetendő árról időszerűtlenül tájékoztatta a felhasználóit, elmulasztotta tájékoztatni őket az átváltási árfolyamról, illetve az árfolyam számítás – platformon alkalmazott – módjáról. A teljes vásárlási folyamat alatt közzétett sürgető jellegű tájékoztatások tartalmuk és vizuális megjelenítésük révén összhatásukban alkalmasak pszichés nyomásgyakorlásra, ezáltal agresszív kereskedelmi gyakorlatot valósítanak meg. Megállapította, hogy a fogyasztói ügyleti döntés torzítására is alkalmas módon nem a szakmai gondosság követelményének megfelelően járt el a felperes akkor, amikor nem tette egyértelművé, hogy kizárólag az értékesítés bonyolítására alkalmas közvetítő platformot üzemeltet, és azt a benyomást keltette, hogy a weboldalon kialakított árakra nincs ráhatása. Következésképpen e gyakorlat folytatását megtiltotta, és kötelezte ennek igazolására a felperest. A jogsértések következményeként összesen 472 millió forint versenyfelügyeleti bírságot szabott ki.
[7] Döntését alapvetően az Fttv. 1. § (1)–(2) bekezdésére, a 2. § a), d), e), g), h) pontjaira, a 3. § (1)–(3) bekezdésére, a 4. § (1) bekezdésére, a 7. § (1) és (5) bekezdésére, a 8. § (1)–(2) bekezdésére, a 9. § (1) bekezdésére, a 10. § (3) bekezdésére, a 11. § (1) bekezdésére, a 19. § c) pontjára, valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 46. § (1) bekezdésére, a 76. § (1) bekezdésére és a 78. § (1)–(3) bekezdésére alapította. A határozat értelmében az alperes vizsgálta a weboldalon alkalmazott árkommunikációt [Fttv. 7. § (1) bekezdés], a jegyek elérhetőségére vonatkozó tájékoztatásokkal, felhívásokkal kapcsolatos [Fttv. 8. § (1) bekezdés] és a felperes üzleti modelljének kommunikálására vonatkozó [Fttv. 3. § (2) bekezdés] gyakorlatot, a regisztrációt, a bejelentkezést, a személyes és egyéb adatok megadását a tájékozódás vagy szerződéskötés érdekében.
A kereseti kérelem
[8] A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését kérte az eljárás lényeges szabályainak megsértése és a tényállás hiányossága miatt, továbbá a határozat megsemmisítése mellett az alperes új eljárásra kötelezését, végül pedig a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését a bírságszámítás körében. Többek között arra hivatkozott, hogy az alperes eljárása és határozata a ne bis in idem, azaz a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, megsértve ezáltal Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) XXVIII. Cikkét, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 1. §-át. A meghozott döntés szembe megy az Alkotmánybíróság, az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB), valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) gyakorlatával is. Egyebekben vitatta a határozat érdemi megállapításait.
Az elsőfokú ítélet
[9] A törvényszék ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette, kimondva, hogy a határozat a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, mert a felperes olyan kereskedelmi gyakorlatát vizsgálta, amelyről korábban a Kormányhivatal már állást foglalt.
[10] Értékelve a kétszeres eljárás tilalmának feltételéül szabott személy-, jogalap- és tényazonosság kérdését megállapította, hogy a két eljárás történeti tényállása azonos. Habár a Kormányhivatal a határozatát követő időszakra bírságot nem szabhatott ki, azonban a vizsgált kereskedelmi gyakorlatok egyezősége rögzíthető. Az alperes a felperes magatartását 2019. január 1-jével kezdődően vizsgálta, a Kormányhivatal határozata pedig 2019. január 15-én kelt, így e két időpont között az alperes vizsgálatával is érintett időszak azonos volt. A felperes 2019. szeptember 1-jével módosította kereskedelmi kommunikációját, amely azt is jelenti, hogy 2019. augusztus 30-ig az alperes által vizsgált és a Kormányhivatal határozatával értékelt kereskedelmi gyakorlat szintén nem tért el.
[11] Az alperes eljárását megindító végzésének meghozatalakor a felperes már módosított kereskedelmi gyakorlatot folytatott a weboldalon.
[12] Megállapította, hogy mind a Kormányhivatal, mind az alperes mint általános, illetve speciális hatáskörrel rendelkező fogyasztóvédelmi hatóság egyaránt az Fttv.-nek való megfelelést vizsgálta. A Kormányhivatal az Fttv. 7. § (1) bekezdésének megsértését, míg az alperes emellett az Fttv. 8. §-a és a 3. § (2) bekezdésének megsértését állapította meg azzal, hogy a felperesi jogsértések az Fttv. 3. § (1) bekezdése szerinti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat folytatásának tekintendőek. Habár a Kormányhivatal az agresszív kereskedelmi gyakorlat Fttv. 8. § (1) bekezdése szerinti megsértését formálisan nem állapította meg, a határozat indokolása azonban tartalmazza azt („fentiekből látható, hogy a vállalkozás célja a homályos, érthetetlen, félreérthető mondatokkal és ezek időszerűtlen rendelkezésre bocsátásával, hogy stresszhelyzetbe hozza a vásárlót, ügyleti döntését jelentősen befolyásolja”).
[13] Ezáltal az alperes és a Kormányhivatal határozata közötti egyetlen különbségként az Fttv. 3. § (2) bekezdése (szakmai gondosság) rögzíthető, amelynek lényege szerint a felperes nem tette egyértelművé a platform természetét és azt a benyomást keltette, hogy a kialakított árakra nincs ráhatása.
[14] Önmagában abból, hogy a Kormányhivatal eljárása bejelentésre indult, nem következik, hogy kizárólag a bejelentő vonatkozásában vizsgálta volna a felperes üzleti kommunikációját. Ezzel szemben a Kormányhivatal az ügyet közérdekű bejelentésként kezelve nem csupán a felperes és a bejelentő relációját, hanem a felperes általános kereskedelmi gyakorlatát értékelte. A Kormányhivatal általános végkövetkeztetést is levont az ügyleti döntés jelentős befolyásolására való alkalmasság vonatkozásában is.
[15] Utalva a Kúria Kfv.VI.37.026/2022/8. számú ítéletére kifejtette, a ne bis in idem elv a hatáskört nem szünteti meg, legfeljebb az eljárási kötelezettséget, illetve a szankció alkalmazását korlátozhatja. Ugyanakkor nem az volt vitatott, hogy az alperes az Fttv. 11. §-a szerinti speciális hatáskörében fogyasztóvédelmi típusú versenyfelügyeleti eljárást folytathatott-e. A Kormányhivatal által tett megállapításokat azonban az alperes tévesen tekintette a felperes egyes, a bejelentő által megadott kommunikációs paneljeinek értékelésére korlátozottnak. Vagyis mind az alperes, mind a Kormányhivatal által vizsgált kommunikáció, kereskedelmi gyakorlat egyező volt és ugyanúgy folyt tovább az alperes által vizsgált időszakban is azzal az eltéréssel, hogy az a Kormányhivatal kötelezésére 2019. szeptember 1-jétől megváltozott. Nem önmagában az időszaknak van meghatározó jelentősége, hanem annak, hogy az időszakok között a felperes gyakorlata a Kormányhivatal határozatának hatásától függetlenül változott-e.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 121. § (1) bekezdés a) pontja szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását indítványozta azzal, hogy nem állapítható meg a ne bis in idem jogelv megsértése. Másodlagosan kifejtette, hogy amennyiben megállapítható a ne bis in idem jogelv sérelme, és az alperes határozata a szankció tekintetében nem felel meg az arányosság elvének, akkor a bíróság kizárólag a bírság tekintetében semmisítse meg a határozatot és kötelezze alperest e körben új eljárás lefolytatására.
[17] Hangsúlyozta, a jogerős ítélet sérti az Fttv. 10. § (3) bekezdését, az Alaptörvény XXIV. cikkét, a Kp. 2. § (4) bekezdését, 78. § (2) bekezdését és a 84. §-a alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdését.
[18] A jogerős ítélet a ne bis in idem elv megsértésére hivatkozva jogellenesen korlátozta az alperes eljárási hatáskörét és tekintette jogszerűtlennek határozatát azon az alapon, hogy korábban mindösszesen részben azonos jogalapon, egyedi bejelentés alapján folytatott le a Kormányhivatal vizsgálatot. Elzárkózott az alperes döntésének érdemi felülvizsgálatától és figyelmen kívül hagyta, hogy a ne bis in idem jogelv alkalmazása az ügyben az eltérő tényállás miatt fel sem merülhet. Ha pedig a jogelv alkalmazásának feltételei teljesültek, úgy a szankció alkalmazásának arányossága körében kellett volna a következményeket értékelni, ugyanis nem egy korlátozhatatlan alapjogról van szó, amely a döntés megsemmisítését vonná maga után.
[19] Az alperes három kereskedelmi gyakorlatot vizsgált szemben a Kormányhivatallal, aki csak egyet. A Kormányhivatal és az alperes által vizsgált időszak nem volt azonos, az átfedő időszak nem bizonyított, de legfeljebb 15 napos átfedés állapítható meg, amely nem elegendő az „idem” feltétel megállapíthatóságához. A kétszeres büntetés tilalma arányos szankció alkalmazásával orvosolható mind a kúriai, mind az alkotmánybírósági és az EUB gyakorlat ismeretében.
[20] A ne bis in idem elv alkalmazásának két feltétele van, a bis és az idem, így feltétel az is, hogy a határozatok ugyanarra a tényállásra vonatkozzanak. Míg a kormányhivatali határozat tényállása szerint a felperes a fogyasztók részére időszerűtlenül rendelkezésre bocsátott piros színnel vagy piros háttérrel megjelenő homályos, félreérthető mondatokkal hozta stresszhelyzetbe vásárlóit, befolyásolva ügyleti döntéseiket, addig az alperes eljárásában a pszichés nyomásgyakorlással megvalósított agresszív kereskedelmi gyakorlat mellett két további kereskedelmi gyakorlatot vizsgált: az árakkal kapcsolatos időszerűtlen tájékoztatást, az árakkal kapcsolatos átváltási árfolyamról történő tájékoztatás elmaradását és a szakmai gondosságnak megfelelő követelmények teljesülését. A Kormányhivatal határozata azt állapította meg, hogy bizonyíthatóan egy fogyasztót érintett a jogsértés, míg az alperes arra a megállapításra jutott, hogy a felperes kereskedelmi gyakorlata a gazdasági verseny érdemi befolyásolására volt alkalmas.
[21] A Kormányhivatal határozata szerint a jogsértés időtartama körében releváns adat nem merült fel, így nem derül ki, hogy mely időszak tekintetében állapította meg a jogsértést. Ebből pedig nem következik, hogy az általa vizsgált időszak a határozat keltéig tartott volna. Ha fenn is állna a 15 nap átfedés, 1070 nap tekintetében semmilyen azonosság nincs és ha egy folyamatosan tanúsított magatartás vonatkozásában állapít meg jogellenességet, az legfeljebb a határozat meghozataláig tarthat.
[22] Az elsőfokú bíróság döntése alapján a ne bis in idem jogelv miatt nem lennének büntethetőek azok a folyamatosan tanúsított jogsértések, amelyekkel a résztvevők a határozatot követően nem hagynak fel. Ellentmondásos az ítélet a körben is, hogy a felperes által is igazolt módon legkésőbb 2019. szeptemberétől folytatott módosított kereskedelmi gyakorlatot, ugyanakkor az alperes 2019. december 7-ig terjedő időszak tekintetében állapította meg a jogsértést.
[23] Az, hogy a felperes elismerte, hogy a magatartását időközben megváltoztatta, szintén kizárja a tényazonosság megállapíthatóságát.
[24] Tarthatatlannak tartja azt a gyakorlatot is, hogy ha egy online platform működését, kommunikációját egy hatóság egy szempontból vizsgálta és kifogásolta, úgy ugyanazt a változatlan/részben változatlan felületet később más hatóság más szempontból ne értékelhetné.
[25] A jogellenesen alkalmazott jogkövetkezmény körében utalt a Kúria Kfv.VI.37.026/2022/8. számú döntésére, az Alkotmánybíróság 8/2010. (IV. 18.) AB határozatában, 18/2022. (VIII. 1.) AB határozatában foglaltakra, valamint az EJEB A és B kontra Norvégia ügyében hozott döntésére és az EUB C-117/20. számú bpost-ügyére (ECLI:EU:C:2022:202). Az uniós jog által hangsúlyozottan kiemelt arányosság követelményét az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, ugyanakkor a kiszabott bírság összege nem tekinthető túlzónak, amelyre vonatkozóan az ítélet nem tartalmaz megállapítást.
[26] Kitért arra is, hogy az elsőfokú ítélet indokolásában felhívott Kfv.III.37.868/2019/15. számú kúriai döntés nem került közzétételre a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, ezáltal arra vonatkozó jogi érvelést nem tud kifejtetni, mindez pedig sérti a jogorvoslathoz való jogát.
[27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Hangsúlyozta, az alperesi álláspont elfogadása kiüresítené a kétszeres értékelés tilalmát, egyben pedig alapjaiban kérdőjelezné meg a jogbiztonság garanciáit.
A Kúria döntése és jogai indokai
[29] Az alperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alapos.
[30] A felülvizsgálati eljárás kereteit a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem jelöli ki. A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[31] Elöljáróban a Kúria rögzíti, a jogerős ítélet az alperes határozatát a ne bis in idem elv megsértésére alapítottan semmisítette meg, így a Kúriának a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések mentén abban kellett állást foglalnia, hogy az alperes eljárása és határozata sértette-e e jogelvet.
[32] Ennek vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a törvényesen megállapított tényállásból nem helytálló jogi következtetést vont le.
[33] Az Fttv. 10. §-a nevesíti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat folytatása esetén eljárni jogosult hatóságokat.
[34] Eszerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértése miatt főszabályként a fogyasztóvédelmi hatóság jár el [Fttv. 10. § (1) bekezdés], kivéve, ha az érintett kereskedelmi gyakorlat alkalmas a gazdasági verseny érdemi befolyásolására, mert ebben az esetben a Gazdasági Versenyhivatal jár el [Fttv. 10. § (3) bekezdés]. Ebből következik, hogy a jogalkotó alapvetően nem két hatóság részére telepített párhuzamosan hatáskört, hanem akként szabályozta a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalma esetén történő eljárást, hogy ha a gazdasági verseny érintett, az alperes jár el, ennek hiányában a fogyasztóvédelmi hatóság.
[35] A Kúria Kfv.VI.37.026/2022/8. számú döntésében elvi éllel mondta ki, hogy az Fttv. 10. § (3) bekezdésében foglalt hatásköri szabály speciális az Fttv. 10. § (1) bekezdéséhez képest. Ekként a lex specialis derogat legi generali elv alapján, ha egy konkrét gyakorlat tekintetében megállapítható, hogy az tisztességtelen és a gazdasági verseny érdemi befolyásolására alkalmas, akkor a fogyasztóvédelmi hatóság esetleges eljárása sem zárhatja ki az alperes speciális hatáskörét. Következésképpen az alperes hatáskörében járt el. Ugyanakkor a Kúria azt is kiemeli, hogy nem a Kormányhivatal, hanem az alperes határozata a felülvizsgálat tárgya, így a korábban végleges határozattal lezárt eljárás jogszerűségét ebben az eljárásban nem vizsgálhatta.
[36] A hatáskörtől azonban eltérő kérdés a ne bis in idem elv sérelme, amely jogelv alapvetően a büntető eljárások során érvényesülő kétszeres eljárás alá vonás és büntetés tilalmából fejlődött ki.
[37] A ne bis in idem elv [Alaptörvény XXVIII. Cikk (6) bekezdés] tartalmának kifejtése és annak perbeli ügyre történő értékelése során figyelemmel kell lenni a közigazgatási jog Alaptörvényben biztosított sajátosságaira, így elsősorban a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogra. Az Alaptörvény XXIV. Cikk (1) bekezdése deklarálja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
[38] Habár az Alkotmány a ne bis in idem elvét külön nem nevesítette, azt már a 42/1993. (VI. 30.) AB határozatában olyan alkotmányos jelentőségű rendelkezésnek tekintette, amelyik – összekapcsolva a res iudicata elvével – az állam büntetőhatalmának korlátját jelentette.
[39] Az Alkotmánybíróság e jogelvre vonatkozó gyakorlatát alapvetően a nemzetközi dokumentumok rendelkezéseire alapítottan alakította ki. Az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikkének 7. bekezdése deklarálja, hogy „[s]enkivel szemben sem lehet büntetőeljárást indítani vagy büntetést kiszabni olyan bűncselekmény miatt, amely miatt az adott ország törvényének és büntetőeljárásának megfelelően jogerős ítélettel már elítélték vagy felmentették”. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikke pedig úgy fogalmaz, hogy: „[h]a valakit egy állam büntető törvényének és büntető eljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyanezen bűncselekmény miatt nem folytathatnak büntető eljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki”.
[40] A perbeli esetben azonban nem két büntetőeljárásról és kiszabott büntetésről, hanem két közigazgatási hatósági eljárásról és alkalmazott jogkövetkezményről (bírság) van szó.
[41] Az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben, hogy az Alaptörvény XXVIII. Cikkében foglalt, egyes büntető anyagi jogi, illetve eljárásjogi gyökerű alkotmányos alapelvek érvényesülési körét nem szűkíti le a szorosan vett büntetőjog területére, hanem esetről esetre mérlegeli, hogy a konkrét ügyben vizsgált jogszabályok a széles értelemben vett jogi felelősségi rendszer olyan elemei-e, amelyek alkalmazásakor érvényesülnie kell az alapelveknek. Az Alkotmánybíróság az értékelés során tehát nem a formális természetű jogági besorolást tekinti döntőnek, hanem az érintett jogszabály tartalmából, funkciójából indul ki, amit megerősített 8/2017. (IV.18.) AB határozatában is.
[42] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a büntetőjogi gyökerű alkotmányos alapelveknek érvényesülniük kell az olyan – más jogágba sorolt – eljárások tekintetében is, amelyek valamely jogellenes magatartás szankcionálására irányulnak és preventív, valamint represszív jellegű jogkövetkezmény alkalmazásával zárulnak. A 30/2014. (IX. 30.) AB határozatban foglalta össze és erősítette meg ebbéli álláspontját a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint az ártatlanság vélelme tekintetében, megállapítva, hogy az említett rendelkezések által felölelt alkotmányos garanciarendszer nem csupán a szoros értelemben vett büntetőjog (hard core of criminal law) területére terjedhet ki, hanem például a szabálysértési, fegyelmi vagy versenyfelügyeleti (közigazgatási) eljárásokra is abban az esetben, ha az alkalmazott szankciók büntetőjogi természetűek, azaz megfelelnek az EJEB gyakorlatában kialakított ún. Engel kritériumoknak [Maresti kontra Horvátország (55759/07.), Nykänen kontra Finnország (11828/11.)].
[43] Az EJEB gyakorlata szerint a jogelv akkor vehető figyelembe, ha a kérelmezővel szemben két olyan eljárás folyt, amelyek mindegyike büntető jellegű, mindkét eljárás tárgya a kérelmező által elkövetett ugyanazon jogellenes cselekmény és a kérelmezőt az egyik eljárásban jogerős döntésben elítélték vagy felmentették [Dungveckis kontra Litvánia (32106/08)].
[44] A Kúria mindezek ismeretében először is azt vizsgálta, a vizsgált eljárások és kiszabott bírságok megfelelnek- e a kritériumoknak, azaz az eljárások és a szankciók büntetőjogi természetűek-e.
[45] A szankciók büntető jellegének megállapítása során az adott jogsértés nemzeti jog szerinti minősítése, a szankció célja és címzetti köre, valamint a jellege és súlya vizsgálandó. Az első feltétel hiánya esetében is megállapítható az alkalmazott szankció büntető jellege, a második és a harmadik kritérium alternatív jellegű, így bármelyik feltétel fennállta esetén a szankció büntető jellegűnek minősül. Ha azonban sem a második, sem a harmadik feltétel alapján nem dönthető el, akkor a két feltétel együttes, kumulatív alkalmazásának is helye lehet.
[46] Ha a Kormányhivatal a fogyasztóvédelmi hatósági eljárása során megállapítja az Fgytv. 45/A. § (1)–(3) bekezdéseinek a megsértését, akkor az eset lényeges körülményeinek figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az Fgytv. 47. §-ában felsorolt jogkövetkezményeket alkalmazhatja. Az Engel-kritériumok vizsgálatával a Kormányhivatal által alkalmazott fogyasztóvédelmi bírság kiszabásának a célja az, hogy a fogyasztók érdekeit védje a jogsértő vállalkozási tevékenységekkel szemben, azoknak a megelőzésére vagy megtorlására is szolgál. A kiszabott összeg mértéke igazodik az elkövetett jogsértő tevékenység súlyához. A megtorló jellegre tekintettel a Kormányhivatal által kiszabott fogyasztóvédelmi bírság büntető jellegű szankciónak minősül.
[47] Az alperes által alkalmazott versenyfelügyeleti bírság kiszabásának a célja az, hogy a vállalkozásokat visszatartsa a tisztességtelen magatartástól, továbbá az, hogy megteremtse a gazdasági verseny tisztességét. Fontos cél az egyedi és az általános elrettentés is. A kiszabott összegnek a jogsértés gazdasági jelentőségének kifejezése mellett alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a jogsértő magatartást tanúsító vállalkozás számára megfelelő büntetést helyezzen kilátásba. A fentiek alapján megállapítható, hogy az alperes által kiszabott versenyfelügyeleti bírság szintén büntető jellegű szankciónak minősül.
[48] A Kúriának ezt követően azt kellett vizsgálnia, hogy a büntető jellegű jogkövetkezmények kiszabására azonos jogsértővel szemben ugyanazon jogellenes cselekmény miatt került-e sor a két hatósági eljárásban.
[49] A jogsértő személyének azonossága egyértelműen megállapítható, így a Kúria a tényállás azonosságát vizsgálta.
[50] E tárgyban az EJEB büntetőügyekben kialakított gyakorlata is azt támasztja alá, hogy az „azonos bűncselekmény” kitétel megállapíthatósága szempontjából nem a jogi minősítés bír meghatározó jelentőséggel, hanem a cselekmény ténybeli alapjainak kell azonosnak lenniük [Sergey Zolotukhin kontra Oroszország (14939/03.), Maresti kontra Horvátország (55759/07.)]. Az EUB szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy az „ugyanazon cselekmény” fogalma alatt a történeti tényállás azonosságát kell érteni, függetlenül a jogi minősítéstől [C-436/04 – Van Esbroeck ügy (ECLI:EU:C:2006:165)].
[51] A két határozat megállapításainak összevetéséből látható, hogy a Kormányhivatal azért marasztalta a felperest, mert a vállalkozás célja a homályos, érthetetlen, félreérthető mondatokkal és ezek időszerűtlen rendelkezésre bocsátásával az volt, hogy stresszhelyzetbe hozza a vásárlót, ügyleti döntését jelentősen befolyásolja. Megállapítását arra alapította, hogy olyan mondatok szerepeltek a weboldalon, miszerint „Már csak hat jegy maradt.”, „Az oldalunkon erre az eseményre fennmaradt jegyek”, „Kevesebb, mint 4% jegy maradt erre az eseményre.”, „Az oldalunkon fennmaradó jegyek az esemény helyszínéhez becsült kapacitásának %-a” „Nemrégiben elkelt. Valaki más megy el helyetted.” Mindezen mondatokat alkalmasaknak találta arra, hogy stresszhelyzetbe hozzák a fogyasztót, aki joggal feltételezi, hogy az egész esemény tekintetében már csak annyi jegy eladó.
[52] Ellenben az alperes határozata egyértelműen rendelkezik arról, hogy 2019 januárjától elemezte a felperes kereskedelmi gyakorlatát. Vizsgálta a fizetendő vételárra vonatkozó kommunikációt és megállapította, hogy az árról időszerűtlenül tájékoztatta a felhasználóit, valamint elmulasztotta tájékoztatni a felhasználókat az átváltási árfolyamról, annak tényéről és az árfolyam számítás – platformon alkalmazott – módjáról. A vizsgálat és a megállapítása arra is kitér, hogy a fogyasztói ügyleti döntés torzítására is alkalmas módon nem a szakmai gondosság követelményének megfelelően járt el a felperes, amikor nem tette egyértelművé, hogy kizárólag az értékesítés bonyolítására alkalmas közvetítő platformot üzemeltet, továbbá azt a benyomást keltette, hogy a weboldalon kialakított árakra nincs ráhatása.
[53] Az alperes által vizsgált felperesi árkommunikációs, valamint az üzleti modell kommunikálására vonatkozó gyakorlat és a szakmai gondosság követelményének megsértése miatt megállapított jogsértések tekintetében tényállásbeli azonosság nincs, így nem volt akadálya az eljárás lefolytatásának. Nincs ugyanis arra vonatkozó adat, hogy a Kormányhivatal a jegyvásárlás folyamatát, az árkommunikációt, az átváltási árakat, a weboldalon kialakított árakra vonatkozó közrehatást és mindezek kommunikációját vizsgálta és értékelte volna. Erre a bejelentés sem terjedt ki, a Kormányhivatal jogkövetkezményt sem alkalmazott e körben. Ugyanakkor az alperes a fizetendő vételárat, az alkalmazott átváltási árfolyamot, illetve annak számítási módjával összefüggő gyakorlatot, az eladót terhelő költségeket és az eladói jegyárat, az átváltással, árfolyamokkal és pénznemmel kapcsolatos információkat és a teljes ár elemeiről nyújtott információkat részletesen vizsgálta és tett megállapításokat. Ugyanúgy kiterjedt a vizsgálata a platform-üzemeltetői vagy eladói státusszal és az árazásra való ráhatással kapcsolatos felperesi kommunikációra is. Ebből következik, hogy tényállásbeli azonosság hiányában a határozat rendelkező része első bekezdése első és harmadik albekezdésének körében a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat körében tett megállapítások kapcsán a ne bis in idem elv sérelme nem merülhet fel.
[54] Végezetül a Kúria vizsgálta az alperes határozatának azon megállapítását (rendelkező rész első bekezdés második albekezdés), miszerint a felperes a teljes vásárlási folyamat alatt (főleg az elérhetőséggel, kereslettel kapcsolatos) sürgető jellegű tájékoztatásokat tett közzé, amelyek tartamuk és vizuális megjelenítésük révén összhatásukban alkalmasak pszichés nyomásgyakorlásra, így agresszív kereskedelmi gyakorlatot valósítanak meg. Ekkor az alperes pontosan a vásárlási folyamat során érvényesülő sürgető jellegű tájékoztatásokat vette górcső alá és megállapításait is erre vonatkozóan rögzítette azzal, hogy eljárása során első alkalommal 2019. január 8-án, azaz a Kormányhivatal határozata meghozatala előtt készített képernyőfotót.
[55] A Kúria megállapította, hogy a fogyasztóvédelmi ügyben szóban forgó büntető jellegű közigazgatási szankció és a versenyjogi ügyben kiszabott szankció alapját ebben az esetben egyazon tényállásra alapított jogsértés képezi. Attól függetlenül, hogy a Kormányhivatal az Fttv. 7. § (1) bekezdésének megsértését, míg az alperes az Fttv. 8. §-ának megsértését állapította meg, rögzíthető, hogy mindkét jogsértés az Fttv. 3. § (1) bekezdése szerinti tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat folytatásának tekintendő, és mindkét megállapítás a felperes azon tevékenységét szankcionálta, hogy olyan sürgető jellegű tájékoztatásokat tett közzé, amelyek tartalmuk és vizuális megjelenítésük révén összhatásukban alkalmasak voltak pszichés nyomásgyakorlásra, befolyásolták a fogyasztói döntéshozatalt.
[56] Az ugyanazon cselekmény kritériuma folytatólagos jogsértés esetén egyazon időszakot kell lefedjen.
[57] Bár a Kormányhivatal határozata kifejezetten rögzíti, hogy a jogsértő állapot időtartama körében releváns adat nem merült fel, így annak értékelése nem volt lehetséges, az megállapítható, hogy a határozat keltét, azaz 2019. január 15-ét követően vizsgálati cselekményt a Kormányhivatal nem végzett, jogkövetkezményt az ezt követő időszakra nem állapított meg. A vizsgált időszak rögzítésének hiányából az következik, hogy a megállapított és értékelt jogsértés a határozat keltéig terjed.
[58] A Kúria szerint a vizsgálati időszak ismeretének pontos hiánya nem értékelhető a felperes terhére, ekként a Kúria úgy tekintette, hogy 2019. január 1. és 2019. január 15. közötti időszakban mind az időszak, mind a tényállás azonossága megállapítható, ezáltal a ne bis in idem jogelv sérelme is. Ebben az időszakban az alperes kifejezetten azon felperesi kereskedelmi gyakorlatot vizsgálta, amelyre vonatkozóan korábban a Kormányhivatal jogsértést állapított meg és azt bírsággal szankcionálta.
[59] A Kúria rámutat, az eljárások átfedésének hossza nem releváns, annak rövidebb időtartama semmilyen módon nem enyhíti a kétszeres értékelés tilalmának sérelmét, amely jelen esetben 15 napot fed le. Azonban a 15 nap egyezősége nem hagyható figyelmen kívül és jelen esetben az alkalmazott jogkövetkezmény körében értékelendő.
[60] Ahogyan arra az EUB C-117/20. számú bpost ügyében is rámutatott amikor kimondta, az azonos tényállás miatt folyó eljárás nem feltétlenül sérti a ne bis in idem elvét, ha az eljáró hatóságok közötti kommunikáció megfelelően működik, a két eljárást összehangoltan folytatják és a kiszabott szankciók összessége megfelel az elkövetett jogsértés súlyának. A ne bis in idem elv lényege ugyanis jelen esetben abban áll, hogy ugyanazon cselekmény miatt ugyanazt a személyt nem lehet úgy egynél többször megtorló, represszív jellegű szankcióval sújtani, úgy, hogy az utóbb eljáró szerv nem veszi figyelembe az előbb eljárt szerv által már kiszabott szintén büntető jellegű szankciót. A szankcióknak együttesen kell arányban állniuk a jogsértés miatti felelősség súlyával.
[61] A Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzé nem tett Kfv.III.37.868/2019/15. számú kúriai döntésre hivatkozás körében a Kúria hangsúlyozza, az akkor jogszerű, ha az eljárt bíróság kifejti azt is, hogy milyen tény, illetve jogkérdésben és mely megállapítás alapján releváns az ügyben a döntés. Ennek hiánya azonban az alperes jogorvoslathoz való jognak sérelmét nem jelentette.
[62] A fentiekre figyelemmel a Kúria az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az eljárt elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[63] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felperes kereseti kérelmét érdemben teljes egészében kell vizsgálnia azzal a megállapítással, hogy a ne bis in idem elv sérelme kizárólag a rendelkező rész első bekezdése második albekezdésében foglalt jogsértés körében és a 2019. január 1. és 2019. január 15. napja közötti időszakban állapítható meg, amely a szankció körében értékelendő.
(Kúria Kfv.III.37.366/2023/7.)