A bíróságnak a jogsértő bizonyítási eszköz felhasználhatóságáról mérlegelési jogkörében kell határoznia. Indokolja a felhasználhatóságot, ha a perben érvényesített jog megítélése és az alapul szolgáló tényállás teljes körű feltárása érdekében szükséges a figyelembevétel, és a bizonyítási eszközt előterjesztő fél ellenfelének ezzel okozott jogsérelem nem aránytalan [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 269. § (1)–(4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: a felek) 2007. szeptember 1-jétől élettársi kapcsolatban éltek, 2008. szeptember 13-án házasságot kötöttek. Három gyermekük született: 2009. október 27-én, 2011. március 14-én és 2017. január 10-én. Házastársi közös lakásuk az ½-½ arányban tulajdonukban álló, 2018-ban megvásárolt ingatlanban volt. Házasságuk 2020–2021-ben megromlott, házassági életközösségük 2021. június 14-én szűnt meg.
[2] A felek gyermeknevelési alkalmassága átlagos, mindkettőjüknél fennállnak az azt némileg csökkentő körülmények. A felperes gyermeknevelési alkalmasságát csökkenti a hanyag háztartásvezetése, amely azonban csak az otthon rendjére és tisztaságára korlátozódik, mert a gyermekek ellátását megfelelően biztosítja. A kisfiút betegsége idején az orvosi javaslat ellenére nem külön szobában helyezte el, de a gyógyulása érdekében igyekezett biztosítani a gyermek külvilágtól való elszigetelését és a fertőzésektől való megvédését.
[3] Az alperes is képes a gyermekek önálló ellátására, de gyermeknevelési alkalmasságát csökkenti, hogy a gyermekek jelenlétében meg nem engedhető hangnemben és témákban, a megfelelő gyermekneveléssel nem összeegyeztethető kifejezéseket használva nyilvánult meg, a gyermekekkel és a felperessel elfogadhatatlan módon kommunikált.
A felperes keresete és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében – egyéb, a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett kereset mellett – azt kérte, hogy a bíróság őt jogosítsa fel a gyermekek szülői felügyeletének gyakorlására, szabályozza az alperes és a gyermekek kapcsolattartását és kötelezze az alperest gyermekenként havi 40 000 forint gyermektartásdíj fizetésére.
[5] Az alperes a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben a kereset elutasítását kérte és viszontkeresetet terjesztett elő annak érdekében, hogy a bíróság őt jogosítsa fel a gyermekek szülői felügyeleti jogának gyakorlására, szabályozza a felperes és a gyermekek kapcsolattartását, továbbá kötelezze a felperest gyermekenként havi 40 000 forint gyermektartásdíj fizetésére.
Az első- és a másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezésében két gyermek szülői felügyeletének gyakorlására a felperest, míg a harmadik gyermek szülői felügyeletének gyakorlására az alperest jogosította fel; rendezte a felek és a gyermekek kapcsolattartását; az alperest gyermekenként havi 40 000 forint, a felperest havi 34 000 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.
[7] A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése körében döntését az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 3. cikk 1. pontjára, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 2. § (1) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:2. § (1) bekezdésére, a 4:167. § (1) és (2) bekezdésére, továbbá a 4:171. § (4) bekezdésére alapította.
[8] A rendelkezésére álló bizonyítékok – egyebek mellett a felperes által csatolt hangfelvételek – mérlegelésével megállapította: a felperes hanyag háztartásvezetése az otthon rendjére és tisztaságára korlátozódott, a gyermekek tisztaságáról és neveléséről megfelelően gondoskodott. A felperes felelősségteljes szülői magatartásának hiányaként értékelte, hogy a fiúgyermek betegségét követő gyógyulási folyamatban nem tartotta be a kezelőorvos által előírt utasítást, és a gyermek nem a részére kialakított külön szobát és fürdőszobát használta. Az alperes a gyermekekkel szemben törődő szülői magatartást tanúsított: érdeklődött a gyermekek sorsáról, részt vett az iskolai rendezvényeken, különböző programokra vitte őket. Tud gondoskodni róluk, mert a kisfiú kórházi kezelésnek első időszakában mellette volt, majd amikor váltották egymást a felperessel, ő gondoskodott a két másik gyermekről. Az alkalmankénti marihuánás cigaretta használata nincs kihatással a nevelési képességeire. Nevelési hibaként rótta fel nála, hogy a felperes által becsatolt hangfelvételekből megállapíthatóan a gyermekek jelenlétében veszekedett a felperessel úgy, hogy durva, goromba hangnemet használt többször obszcén kifejezésekkel, és a kisfiúval is csúnya, fenyegető hangnemben beszélt.
[9] A hangfelvételekkel kapcsolatban azt állapította meg, hogy azok készítéséhez az alperes nem járult hozzá, azokról nem volt tudomása, ezért azok a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 269. § (2) bekezdése szerinti jogsértő bizonyítási eszközök, amelyeket a Pp. 269. § (5) bekezdése alapján a bizonyítási szükséghelyzet szabályait alkalmazva tekintett bizonyítási eszköznek. A hangfelvételek bizonyító erejét korlátozottan – leginkább a gyermekeket érintő kijelentések körében – vette figyelembe, mert az alperes állítása szerint a felperes szándékosan hozta abba a helyzetbe, hogy felindult állapotában a hangfelvételeken szereplő kijelentéseket tegyen.
[10] Az aggálytalannak elfogadott pszichológus szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy mindkét fél képes a gyermekek megfelelő nevelésére és gondozására, átlagos gyermeknevelési alkalmassággal rendelkeznek. A gyermekek kifejezetten kötődnek mindkét félhez, illetve igyekeznek egyensúlyt tartani a felek között; emellett az is érzékelhető, hogy az egyik kislány inkább az alperes irányába köteleződött el érzelmileg, míg a kisfiú mindkét félhez egyformán kötődik, a másik kislány inkább felperesi preferenciát mutat. A gyermekek között megfelelő testvéri kapcsolat alakult ki, ennek során sok esetben feszültek és indulatosak egymással, más esetben viszont határozottan egymásra támaszkodnak. Egymás iránti kötődésük együttes elhelyezésüket indokolttá teheti, ugyanakkor külön történő esetleges elhelyezésük nem okoz traumát számukra. Bár mindkét fél átlagos mértékben alkalmas a gyermekek nevelésére, az alperes esetében némileg stabilabb és differenciáltabb személyiség kerül felszínre, nagyobb mértékű következetességgel. Mindkét félnél biztosított a gyermekek kedvező testi, értelmi és erkölcsi fejlődése, de az alperes esetében némileg kiegyensúlyozottabb és nagyobb biztonságot nyújtó személyiség körvonalazódik.
[11] Az elsőfokú bíróság – elsősorban a gyermekeknek a szakértő előtt kinyilvánított választása alapján – arra a következtetésre jutott, hogy a fiú és az egyik kislány testi, szellemi és erkölcsi fejlődése a felperesnél; míg a másik kislányé az alperesnél történő elhelyezésével biztosítható a legkedvezőbben. Értékelte azt is, hogy ez utóbbi kislány – bár még nem töltötte be a tizennegyedik életévét – ítélőképes, és választása nem veszélyezteti a fejlődését; továbbá a gyermekek nem együtt való elhelyezése sem ellentétes az érdekükkel, mert átlagos testvéri kapcsolat van közöttük, nincs azonban különös kötődésük egymás iránt, ezért a szétválás nem jelentene számukra megrázkódtatást.
[12] A szülői felügyelet gyakorlását – és ezzel összefüggésben a kapcsolattartás szabályozását, továbbá a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megállapítását – rendező döntés ellen mindkét fél fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében részben megváltoztatta: a felperest jogosította fel mindkét kislány szülői felügyeletének gyakorlására; rendezte az alperes és a gyermekek kapcsolattartását, mellőzte a felperes gyermektartásdíj fizetésére kötelezését és az alperest kötelezte gyermekenként havi 40 000 forint gyermektartásdíj fizetésére, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése körében a szükséges bizonyítást lefolytatta, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban részben eltérő álláspontra helyezkedett. Egyetértett azzal, hogy a felperes nevelési alkalmasságát némileg csökkenti a hanyag háztartásvezetése, de azt az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a felperes a gyermekek ellátását megfelelően biztosítja. Nem volt vitás, hogy a felperes a kisfiút betegsége kapcsán az orvosi javaslat ellenére nem külön szobában helyezte el, de igyekezett biztosítani a gyermek gyógyulása érdekében a külvilágtól való elszigetelését, a fertőzésektől való megvédését.
[14] Elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az alperes is képes a gyermekek önálló ellátására. Ugyanakkor a gyermekek mindenek felett álló érdekét szem előtt tartva hangsúlyosabban értékelte a terhére, hogy a gyermekek jelenlétében meg nem engedhető hangnemben és témákban, a megfelelő gyermekneveléssel összeegyeztethetetlen kifejezéseket használva nyilvánult meg. A hangfelvételek meghallgatása alapján rögzítette: az alperes terhére kellett értékelni, hogy a gyermekek előtt őket és a felperest érintően elfogadhatatlan módon kommunikált, illetve kommunikál (például: fogamzásgátló eszköz melletti teherbe esésről, nem kívánt terhességből született gyermek eltartásáról beszélt). Hivatkozott ugyan arra, hogy ezeket a beszélgetéseket a felperes provokálta ki, de a másodfokú bíróság megítélése szerint az ilyenfajta megnyilvánulás – főként a gyermekek jelenlétében – még provokáció mellett sem fogadható el, nem tekinthető felelős szülői magatartásnak.
[15] A hangfelvétel bizonyítékként történő felhasználása körében rámutatott: a családjogi perek joggyakorlatában napi szinten jelen van a másik fél hozzájárulása nélkül, titokban készített hangfelvételek bizonyítási eszközként való felhasználhatóságának kérdése. A családjogi ügyek tárgyalásakor a bírók számára komoly nehézséget vet fel a leggyakrabban négy fal között, csupán a családtagok jelenlétében lezajló családi élet tárgyalótermi rekonstruálása. A bizonyítási eszközök tárháza az ilyen jellegű perekben igen szűk, ezért számos esetben a család berkein belül készült hangfelvétel sorsdöntő bizonyítéknak mutatkozhat. Irányadónak tekintette a BH 2015.38., az EBH 2000.296., a BDT 2009.2126. és a BH 2001.110. számú eseti döntésekben kifejtetteket, és úgy ítélte meg: az adott ügyben korlátozás nélkül értékelendő volt a felperes által becsatolt hangfelvétel, mert a gyermekek érdekében hozandó döntés körében fontos adatok, más módon nem bizonyítható tények megállapítását tette lehetővé. Nem volt figyelmen kívül hagyható az sem, hogy az alperes nem vitatta: a hangfelvételeken ő beszélt, az elhangzott beszélgetés valóban megtörtént, csak arra hivatkozott, hogy a hangnemét a felperes provokálta ki.
[16] Tény, hogy a felpereshez került kislány a szakértőnél való meghallgatásakor kinyilvánította az alpereshez való kötődését. A másodfokú bíróság azonban véleményének értékelése, annak súlyának meghatározása körében mérlegelte azt is, hogy annak hátterében az alperes által tanúsított kivételező magatartás állhat. A másodfokú tárgyaláson előadottak és az elsőfokú eljárás során feltárt körülmények együttes értékelésével arra a megállapításra jutott, hogy az alperes a testvéreinél látszólag sikeresebb kislányt előnyben részesíti, jutalmazza, nem fordítva kellő figyelmet arra, hogy a hátrányosabb helyzetű testvéreiben ez milyen érzést vált ki. Ez a körülmény pedig csökkenti e gyermek véleményének súlyát és az alperes gyermeknevelési képességét is.
[17] A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem merült fel olyan nyomós körülmény, amely azt indokolná, hogy a testvérek külön szülőnél nevelkedjenek. A Legfelsőbb Bíróság korábban hatályos, de jelenleg is irányadó 17. számú irányelvére hivatkozással kifejtette: a család szétesése rendszerint súlyos válságot idéz elő a gyermekeknél. Ennek hátrányos következményei fokozottan hatnak rájuk, ha a testvéreknek is el kell szakadniuk egymástól. A testvérek közössége jelentős kötőerő, ezért általában arra kell törekedni, hogy a gyermekek a szülők elválása után is együtt maradjanak és közösen átélve a házasság felbontásának nehéz idejét, minél kevésbé sérülten kerüljenek ki a szülők közötti ellentétek által létrehozott helyzetből. A testvérek elválasztásával a köztük már jelenleg is felmerülő eltérő értékelés felerősödne, ami a testvérek eltávolodásához vezetne.
[18] A másodfokú bíróság ezért egyrészt a testvérek közötti egység, kötőerő fenntartása, másrészt az alperes terhére értékelendő nevelési alkalmasságot csökkentő tényezőkre figyelemmel változtatta meg részben az elsőfokú bíróság ítéletét.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – a szülői felügyelet gyakorlása és a kapcsolattartás szabályozása körében az elsőfokú ítélet hatályában való fenntartását; a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége körében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes havi 40 000 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezését kérte. Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 269. § (4), (5) bekezdését és a 279. § (1) bekezdését, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:2. § (1) bekezdését és a 4:167. § (2) bekezdését jelölte meg.
[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Részletesen kifejtette, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, és előadta az alperes jogerős ítélet meghozatala utáni tanúsított magatartását, amelynek bizonyítására csatolta a felek elektronikus leveleit.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát.
[28] A Pp. 413. § (1) bekezdése a felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeit úgy határozza meg, hogy annak – egyebek mellett – tartalmaznia kell: a felülvizsgálni kért ítélet számát; a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére; annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja; a Kúria döntésére vonatkozó határozott kérelmet, hogy a kérelmező milyen tartalmú döntés meghozatalát kívánja.
[29] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló – az 1/2017. Polgári jogegységi határozat alapján a Pp. hatálya alá tartozó ügyekben is irányadó – 1/2016. (II. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 4. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem mint az eljárást megindító és annak kereteit meghatározó rendkívüli jogorvoslati eszköz jogi jelentősége egyebek között abban jelölhető meg, hogy a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt ok vagy okok keretei között bírálhatja felül. Ennek következtében csak azon jogszabálysértés vagy jogszabálysértések fennállását vizsgálhatja, amelyeket a fél felülvizsgálati kérelmében megjelölt.
[30] Az alperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként megjelölt Ptk. 4:2. § (1) bekezdése a Ptk. Családjogi Könyvének alapelvét, a gyermek érdekének védelmét tartalmazza. Az alapelvek a családjog vezérlő eszméit tömören megfogalmazó, a családi viszonyoknak a Ptk. más szabályaiban elsődlegesen szem előtt tartott üzleti élet viszonyaitól való különbözőségét kifejezésre juttató általános előírások. Az alapelvek a konkrét normaszövegben jelennek meg, az anyagi jog részletszabályain keresztül érvényesülnek. Megsértésük is csak közvetett módon, a részletszabályok megsértésén keresztül valósulhat meg. A másodfokú bíróság az adott ügyben döntését nem az alapelvekre, hanem a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezésére vonatkozó konkrét jogszabályra alapította, ezért jogszabálysértést is csak ezzel összefüggésben követhetett el. A felülvizsgálati kérelem alapjául szolgáló jogszabálysértés csak konkrétan megjelölt eljárási és anyagi jogi jogszabálysértés lehet, amelyet nem pótol az alapelvek megsértésére hivatkozás. (Kúria Pfv.II.20.689/2023/5., Pfv.II.20.563/2019/8., Pfv.II.22.577/2017/7.) A Kúria ezért érdemben nem vizsgálta a felülvizsgálati kérelemnek a Ptk. 4:2. § (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó állítását.
[31] Az alperes a felülvizsgálati kérelemben sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság olyan tényt is értékelt, amit a felperes az elsőfokú eljárásban nem is állított, illetve amely tény csak az elsőfokú ítélet meghozatala után következett be; továbbá sérelmezte azt is, hogy nem indokolta részletesen a jogsértő bizonyítási eszköz felhasználása feltételeinek fennállását. Azt, hogy a másodfokú eljárásban mikor van helye utólagos bizonyításnak, illetve milyen feltételek fennállása esetén lehet a fellebbezésben új tényt állítani, a Pp. 373. § (2) és (3) bekezdése; a bíróság indokolási kötelezettségét pedig a Pp. 346. § (5) bekezdése szabályozza. Ha a másodfokú bíróság jogszabálysértően vette figyelembe a fellebbezésben állított új tényeket vagy folytatott le bizonyítást; továbbá nem teljesítette megfelelően az indokolási kötelezettségét, ezeket a jogszabályi rendelkezéseket sérthette meg. Az alperes azonban nem hivatkozott e jogszabályhelyek megsértésére, ezért a Kúria érdemben nem vizsgálhatta ezeket az állításait.
[32] A Pp. 422. §-a alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. Ezekből a jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy a Kúria a felülvizsgálati eljárásban kizárólag az első- és a másodfokú eljárásban is rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelheti, a jogerős ítélet meghozatala után bekövetkezett tényeket és ezek bizonyítékait nem. A Kúria ezért nem vizsgálta érdemben a felperesnek a jogerős ítélet meghozatala után bekövetkezett tényekre tett előadását és a felülvizsgálati ellenkérelemhez csatolt okiratokat.
[33] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
[34] A Pp. 424. § (1) bekezdése alapján eljárási szabálysértés esetén a felülvizsgálati kérelem akkor lehet eredményes, ha az lényegesen kihatott az ügy érdemi elbírálására. Annyiban alapos a felülvizsgálati kérelem, hogy a másodfokú bíróság a hangfelvétel figyelembevételekor nem mérlegelt valamennyi, a jogszabály által előírt szempontot, és a jogerős ítéletből nem tűnik ki egyértelműen, milyen mérlegelés eredményeként jutott a jogsértő bizonyítási eszköz felhasználhatóságára. Ez azonban nem hatott ki az ügy érdemi elbírálására, mert a felhasználás feltételei megállapíthatóak és a figyelembevétel nem volt jogszabálysértő.
[35] Az alperes felülvizsgálati érvelésével szemben a másodfokú bíróság a hangfelvételt nem a Pp. 269. § (2) bekezdése szerinti nyilvánvalóan jogsértő, hanem – az alperes hivatkozása alapján [Pp. 269. § (3) bekezdés] – a Pp. 269. § (1) bekezdése szerinti jogsértő bizonyítási eszköznek minősítette. Ennek azonban a felhasználás szempontjából nem volt jelentősége, mert mind a jogsértő, mind a nyilvánvalóan jogsértő bizonyítási eszköz figyelembevételének mérlegelési szempontjait a Pp. 269. § (4) bekezdése szabályozza. A felülvizsgálati kérelemben megsértettként megjelölt 269. § (5) bekezdésének a sérelme fel sem merülhetett, mert az ebben a bekezdésben rögzített szabályok kizárólag arra az esetre vonatkoznak, ha a bíróság szerint a jogsértő bizonyítási eszköz a perben nem használható fel.
[36] Az alperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésének megfelelően a régi Pp. valóban nem szabályozta a jogsértő bizonyítási eszközöket és felhasználásukat. A jogi szabályozás hiánya ellenére azonban a bírói gyakorlat kialakította a felhasználás szempontjait, amelyeket a jogerős ítélet [22] bekezdésében felsorolt eseti döntések közül a Kúria Pfv.II.21.532/2013/16. számú, a BH2015. 38. számon megjelent határozata tartalmazza. A másodfokú bíróság által hivatkozott további döntések az adott ügyben valóban nem irányadók, mert a BH 2001.110. és a BDT 2009.2126. számú döntések nem azt az eljárásjogi jogkérdést bírálták el, hogy a hozzájárulás nélkül készített hangfelvétel felhasználható-e, illetve milyen feltételek fennállása esetén használható fel a polgári perben, hanem a polgári (anyagi) jogi felelősséget érintő és a Pp. 269. § (7) bekezdése szerint vizsgálható abban a jogkérdésben foglaltak állást, hogy a perben bizonyítási eszközként felhasznált, hozzájárulás nélkül készített hangfelvétel megvalósít-e személyiségi jogsértést. Az EBH 2000.296. számon megjelent döntés pedig a jogsértő módon keletkezett bizonyítási eszköz büntetőeljárásban való felhasználhatóságának szabályait tartalmazza.
[37] A régi Pp.-vel szemben a Pp. a 269. §-ban szabályozza a jogsértő bizonyítási eszközöket. A Pp. e §-hoz fűzött indokolása szerint a jogsértő bizonyítási eszközök felhasználhatóságáról a szakirodalomban három elmélet alakult ki. Az első elmélet szerint a szabad bizonyítás elvéből az következik, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad, így a jogsértő bizonyítékok felhasználhatók; a második elmélet szerint abszolút értelemben tilos a jogsértő bizonyítási eszközöket felhasználni a polgári perben. A legelterjedtebb – és nemzetközi szinten is elfogadott – harmadik álláspont az ún. viszonossági elv, mely értelmében minden esetben mérlegelni kell, hogy melyik érdek a fontosabb: a fél bizonyításhoz fűződő méltányolható magánérdeke vagy az ellenérdekű fél személyiségi jogainak védelme; e mérlegelés során figyelembe kell venni azt is, hogy a bizonyíték megszerzése, felhasználása milyen súlyú jogellenességet valósít meg. A joggyakorlat és a szakirodalom a jogsértő bizonyítási eszköz felhasználhatóságát illetően a viszonossági elv mellett tette le voksát, tehát a teljes törvényi tilalom és a teljes megengedhetőség között kell kialakítani a törvényben azt a szabályozást, amely a bíróság mérlegelését lehetővé teszi.
[38] A Pp. törvényjavaslat indokolása szerint a mérlegelési szempontok az eddigi bírósági joggyakorlatban kiérlelt feltételekhez igazodnak, és a kérdés törvényi szintű szabályozása során az elsődleges szempont a vonatkozó bírósági joggyakorlatban kialakított elvek normaszintű rögzítése volt. Ezeket a joggyakorlatban kialakított elveket tükrözi a Kúria Pfv.II.21.532/2013/16. számú, a BH 2015.38. szám alatt megjelent döntése is: nincs akadálya gyermekelhelyezési perben a másik fél gyermeknevelésre való alkalmatlanságának bizonyítására jogsértően keletkezett hangfelvétel felhasználásának, feltéve, hogy a perben enélkül nem hozható megnyugtató döntés, mivel a valós tényállás csak ezzel a bizonyítási eszközzel deríthető fel. A hangfelvétel bizonyító erejének megítélésénél figyelemmel kell lenni az elkészítés körülményeire és annak esetleges manipulálhatóságára. A döntésben rögzített, a mérlegelés szempontjainál figyelembe veendő elvek túlnyomó részben a Pp. szabályai alapján is alkalmazhatók. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett érveléssel szemben ezért a másodfokú bíróság nem követett el jogszabálysértést, amikor részben ezeket a szempontokat is figyelembe vette.
[39] A Pp. 269. § (1) bekezdése általános jelleggel rögzíti azt a főszabályt, hogy jogsértő bizonyítási eszköz a perben nem használható fel. Ennek elsődleges indoka a Pp. indokolása szerint az, hogy egy jogállamban nem alkothatók olyan szabályok, melyek a peres feleket arra ösztönzik, hogy jogsértő módon szerezzék be a per eldöntése szempontjából jelentős bizonyítékokat. A főszabály alóli kivételeket a Pp. 269. § (4) bekezdése tartalmazza azzal, hogy az (1) bekezdés a) pontjában rögzített esetet mint a jogsértő bizonyítási eszközök figyelembevételét abszolút jelleggel kizáró okot nevesíti. Ha ilyen abszolút kizárási ok nem áll fenn, a bíróságnak a jogsértő bizonyítási eszköz felhasználhatóságáról – a Pp. 269. § (4) bekezdés a)–e) pontjaiban meghatározott szempontokat figyelembe véve – a mérlegelési jogkörében kellett határoznia. A jogalkotó a főszabály alóli kivétel szabályozásával kifejezetten feljogosította a bíróságokat a jogsértő bizonyítási eszközök mérlegelés alapján való figyelembevételére, ezért az ilyen bizonyítási eszközök befogadása – az alperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontjával szemben – nem veti fel a tisztességes eljárás követelményének a sérelmét (3104/2014. (IV. 11.) AB határozat [17]–[19]). Az adott esetben fel sem merült, hogy a felperes a hangfelvételt az (1) bekezdés a) pontjában rögzített módon – az élethez és testi épséghez fűződő jog megsértésével vagy erre irányuló fenyegetéssel – szerezte meg vagy állította elő, ezért nem áll fenn a bizonyítási eszköz felhasználását abszolút kizáró ok.
[40] A másodfokú bíróság – a Pp. 269. § (4) bekezdés c) és e) pontjai mint irányadó mérlegelési szempontot meghatározó jogszabályhely megjelölése nélkül ugyan, de – jelentőséget tulajdonított a jogsértő bizonyíték tényállás felderítésére gyakorolt hatásaként és az adott ügy egyedi körülményeként annak, hogy a hangfelvétel a gyermekek érdekében hozandó döntés körében fontos, más módon nem bizonyítható adatokat tartalmazott; továbbá annak, hogy az alperes nem vitatta: a hangfelvételeken ő beszélt és a beszélgetés valóban megtörtént.
[41] A másodfokú bíróság által helyesen értékelt szempontok mellett vizsgálni és mérlegelni kellett a Pp. 269. § (4) bekezdés a), b) és d) pontjaiban rögzített szempontokat is: a jogsérelem sajátosságát és mértékét; a jogsérelemmel érintett jogi érdeket és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok súlyát. Az eljárásjogi szabályok alapján történő bírói mérlegelés sajátossága – jelen ügy tárgyára figyelemmel –, hogy a perben elsődleges szempont a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosítása [Ptk. 4:167. § (2) bekezdés], de a szülői felügyelet gyakorlásának megfelelő rendezése a szülők vonatkozásában is alapjogokat érint [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés). A Pp. 269. § (7) bekezdésében hivatkozott személyiségi jogok ugyancsak alkotmányos védelemben részesülnek. Erre pedig a Pp. 269. § (4) bekezdése alkalmazása körében is tekintettel kell lenni.
[42] Az Alkotmánybíróság a 3312/2017. (XI. 30.) AB határozatban – amely egy polgári perben és hatósági eljárásban felhasznált jogsértő bizonyítási eszközzel megvalósított személyiségi jogsértés megállapítására és a további jogsértéstől való eltiltásra irányuló keresetet elutasító ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította – rögzítette: az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Ezt szem előtt tartva az Alkotmánybíróság először annak áttekintését tartotta lényegesnek, hogy van-e olyan alkotmányosan elfogadható cél, amely az alapjog- korlátozást igazolhatja; másrészt vizsgálta, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya megfelelő arányban állnak-e egymással. Az Alkotmánybíróság az általa vizsgált ügyben az alapjog-korlátozás szükségességével összefüggésben figyelembe vette, hogy a közös gyermek sorsa nem kizárólag az egyik szülő magánügye, és ennél fogva magántitka. Kimondta: a jogerős döntés alkotmányos cél, a szülő felügyeleti joga és kötelezettsége biztosításának, továbbá a kapcsolattartáshoz való jogának védelme érdekében történt, mely végső soron a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogán alapul; így a levéltitok korlátozása nem tekinthető szükségtelennek (AB határozat [41]–[42] bekezdések).
[43] Az arányosság körében kifejtette: a bizonyító fél ellenfele levelezésének a bíróságok előtti bizonyítékként való felhasználása során a levelezés tartalma továbbra is rejtve marad a nyilvánosság előtt, ugyanis a bíróság elé tárt levelezéshez – a bíróság nyilvánossága ellenére – csak iratbetekintés révén lehet hozzájutni, amely viszont korlátozott. Ezért az alapjog-korlátozás arányosan történt, mivel a titokmegismerésre csak zárt körben van lehetőség (AB határozat [44] bekezdés). Ez az értelmezés irányadó az adott ügyben is az alperes jogsérelme sajátosságának és mértékének, továbbá a jogsérelemmel érintett jogi érdekének mérlegelése során is.
[44] A rendelkezésre álló peradatok alapján az alperes nem járult hozzá a hangfelvétel készítéséhez – bár a felperes állította, de nem bizonyította az alperes hozzájárulását – ezért az jogsértő módon keletkezett [Pp. 269. § (1) bekezdés b) pont]; továbbá felmerült a Pp. 269. § (1) bekezdés d) pontja szerinti jogsértés megvalósulása is. Az ezekkel okozott jogsérelem azonban akkor sem jelentős, ha a bíróság a hangfelvételt bizonyítási eszközként, az általa hordozott jelentős adatokat bizonyítékként figyelembe veszi: a hangfelvétel kizárólag a felek magánbeszélgetését rögzíti, nem tartalmaz olyan magán vagy egyéb jellegű titkot, amelynek megőrzéséhez az alperesnek méltányolható érdeke fűződne, felhasználásával az alperes nem szenved aránytalan érdeksérelmet. A hangfelvétel tartalmát a figyelembevétel esetén is kizárólag az eljáró bíróságok és a felek jogi képviselői ismerik meg, a felperes annak tartalmát – mivel résztvevője volt a rögzített beszélgetésnek – egyébként is ismerte. Jelentősége van annak is, hogy a felperes 2021. október 21-én és 2021. november 16-án csatolta a hangfelvételeket és az alperes – annak ellenére, hogy azokra 2021. november 5-én és 2021. november 24-én részletesen nyilatkozott – a Pp. 269. § (3) bekezdésében előírt haladéktalan bejelentési kötelezettsége ellenére csak a 2022. május 18-i tárgyaláson, a bíróság felhívására nyilatkozott úgy, hogy azok jogsértő bizonyítási eszközök. Az előterjesztés és a jogsértő jelleg bejelentése közötti időtartamban pedig a hangfelvétel tartalmát már megismerték a jogi képviselők, továbbá az első- és a másodfokú bíróság is.
[45] A felperes a hangfelvétellel azt a tényállítását kívánta bizonyítani, hogy az alperes a gyermekek előtt olyan kijelentéseket tesz, amelyeket a gyermekek nem érthetnek, semmi közük hozzá, félelmet kelthetnek bennük, személyiségfejlődésüket hátrányosan érintik, veszélyes rájuk. A bíróság a perben a gyermekek előtt zajló veszekedések tényére tanúbizonyítást is lefolytatott: egyes tanúk vallomása alátámasztotta a felperesnek azt a tényállítását, hogy az alperes a gyermekek jelenlétében durván veszekszik vele, ezt megerősítették a gyermekek is a szakértői vizsgálat során történt meghallgatásukkor. Azt azonban, hogy ezek a durva veszekedések a jogerős ítéletben foglalt módon: a gyermekek jelenlétében meg nem engedhető hangnemben és témákban, a megfelelő gyermekneveléssel nem összeegyeztethető kifejezéseket használva valósultak meg, egyértelműen a hangfelvétel bizonyítja. Ez azt jelenti, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése érdekében megállapítandó tényállás – ami érdekében a bíróság a Pp. 434. § (3) bekezdése alapján hivatalból is elrendelheti a bizonyítást – a jogsértő bizonyíték felhasználásával deríthető fel megnyugtatóan, így a jogsértő bizonyítási eszközök figyelembevétele – ezzel az alperes személyiségi jogának korlátozása – nem volt szükségtelen. Nem zárta ki a figyelembevételt az alperesnek az az állítása sem, hogy a beszélgetéseket a felperes provokálta ki, mert a Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a hangfelvételeken rögzített hangnemű megnyilvánulás még provokáció mellett sem elfogadható. A felhasználhatóság megítélésénél annak nincs jelentősége, hogy a felperes a bírósági tárgyalásokról is készített hangfelvételeket.
[46] A másodfokú bíróság ezeknek a szempontoknak a mérlegelésével, a hangfelvétel figyelembevételével nem sértette a Pp. 269. § (4) bekezdését. A jelen perben érvényesített jog [Ptk. 4:167. § (2) bekezdés] megítélése és az alapul szolgáló tényállás teljes körű feltárása érdekében a hangfelvétel bizonyítási eszközként való figyelembevétele szükséges volt, míg az alperesnek ezzel okozott jogsérelem nem aránytalan az elérni kívánt cél fontosságával.
[47] Az alperes által megsértettként megjelölt Pp. 279. § (1) bekezdése a bizonyítás eredményének a mérlegelését és a tényállás megállapítását szabályozza. A felülvizsgálat a jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat, ezért a mérlegelési szabadság a felülvizsgálati eljárásban korlátozott: a Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére csak kivételesen és abban az esetben jogosult, ha a felülvizsgálni kért jogerős határozat iratellenes, kirívóan okszerűtlen, logikátlan, illetve ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (Legfelsőbb Bíróság Pfv. 21.680/2006/6. megjelent: EBH 2006.1526.). A Kúria egységes gyakorlata szerint önmagában nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Kizárólag az minősíthető kirívóan okszerűtlen mérlegelésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2011/10. megjelent: BH 2013.119.).
[48] A másodfokú bíróság a jogerős ítélet tényállásában – a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése alapjául szolgáló konkrét történeti tényekként – a gyermekeknek a felekhez és az egymáshoz való kötődését és a felek gyermeknevelési képességének jellemzőit rögzítette.
[49] Az alperes felülvizsgálati érvelésével szemben a másodfokú bíróság a jogerős ítélet [27] bekezdésében foglaltak szerint nem kizárólag a felperes által a másodfokú eljárásban előadottak, hanem mellette az elsőfokú eljárásban feltárt körülmények együttes mérlegelésével jutott arra a megállapításra, hogy az alperes a testvéreinél látszólag sikeresebb lányukat előnyben részesíti; továbbá a felperes az elsőfokú eljárásban állította, hogy az alperes különbséget tesz a gyermekek között.
[50] A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül indult ki abból, hogy a család szétesése rendszerint súlyos válságot idéz elő a gyermekeknél, aminek hátrányos következményei fokozottan hatnak rájuk, ha a testvéreknek is el kell szakadniuk egymástól. A testvérek közössége jelentős kötőerő, ezért általában arra kell törekedni, hogy a gyermekek a szülők elválása után is együtt maradjanak. Ezeket a szempontokat ugyan a Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelve tartalmazza, amely a Kúria 1/2014. jogegységi határozatának V.1. a) pontja alapján a Ptk. eltérő rendelkezése miatt már nem irányadó, de a benne megfogalmazott általános elvek az irányelvre utalás nélkül is helytállóak. Az alperes felülvizsgálati érvelésével szemben ezért a testvérek szülői felügyeleti joga gyakorlásának rendezésekor abból kell kiindulni, hogy a testvérek lehetőség szerint együtt nevelkedjenek, és ettől a főszabálytól akkor lehet eltérni, ha nyomós körülmény indokolja a más szülőnél való nevelkedésüket. Nem jogszabálysértő ezért az, hogy a másodfokú bíróság a mérlegelésekor azt vizsgálta: van-e olyan nyomós körülmény, amely a testvérek külön szülőnél nevelkedését indokolná.
[51] A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben kifejtett érveléssel szemben figyelembe vette a szakvéleményt is: a jogerős ítélet [20] bekezdése tartalmazza, hogy a szülők átlagos gyermeknevelési alkalmasságát a szakvélemény alapján állapította meg, és részben a szakvéleményen alapul az a következtetése is, hogy az alperes önállóan is képes a gyermekek ellátására. A szakértő a tárgyaláson való meghallgatásakor hangsúlyozta: nem arról volt szó a szakvéleményben, hogy az alperes alkalmasabb a gyermeknevelésre, hanem arról, hogy mindketten alkalmasak, és az alperes személyisége aktuálisan némileg stabilabb volt. Nem eredményezi a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelését, hogy a másodfokú bíróság hangsúlyosabban értékelte az alperes terhére a gyermekekkel szembeni megnyilvánulásait, mint azt, hogy a szakvélemény szerint személyisége némileg stabilabb és differenciáltabb, mint a felperesé. Ezzel a mérlegelésével nem a felhasznált jogsértő bizonyítási eszközt értékelte túl, vagy tulajdonított neki kiemelt jelentőséget, hanem azt a tényt értékelte hangsúlyosabban, amit a felperes egyéb bizonyítási eszközök mellett a hangfelvétellel is bizonyított.
[52] Az alperesnek a felperessel és a gyermekekkel szemben tanúsított, verbális agresszivitást mutató magatartása nem kizárólag a hangfelvétel adatai, hanem – a [43] bekezdésben részletezett – tanúvallomások mérlegelésével bizonyított tény. Nincs jelentősége ezért annak, hogy a szakértő által elvégzett teszt az alperesnél nem mutatott agresszivitást, mert nem kizárt, hogy a pszichológiai vizsgálattal érintett fél ténylegesen tanúsítson olyan magatartást, ami a tesztek eredményei alapján elvileg nem valószínű. Azért sem kirívóan okszerűtlen a másodfokú bíróság mérlegelése, mert nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a szakértő a tesztek alapján a felperesnél manipulatív magatartást állapított meg. A Kúria csak utal arra: az alperes a hangfelvételre írt észrevételében azt adta elő, hogy „a derékszíj és az atyai pofon jókor és jól elhelyezve szerintem elengedhetetlen a felnőtté válás előtt”. Az alperes az előkészítő iratban foglaltakat nyilvánvalóan nem a felperes provokációjának hatására írta, hanem azért, mert az a felvállalt gyermeknevelési elve. Ez pedig azt is jelenti, hogy a hangfelvételen elhangzott kijelentéseket sem kizárólag a felperes provokációja váltotta ki.
[53] Az alperesnek ez a gyermeknevelési véleménye önmagában alkalmas a gyermekekkel szembeni durva fellépése lehetőségének bizonyítására. A másodfokú bíróság nem jogszabálysértően járt el, amikor ezt az alperes terhére értékelte: a testi fenyítés vagy az azzal való fenyegetés semmilyen formában nem jelentheti a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének a megfelelő biztosítását. Az Egyezmény 19. cikke kifejezetten a részes államok feladatának tekinti megtenni minden arra alkalmas intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket – egyebek mellett – az erőszak, a fizikai és lelki durvaság, a rossz bánásmód bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek felügyelete alatt áll.
[54] A másodfokú bíróság bizonyítékértékelése és ténymegállapítása nem iratellenes, nem okszerűtlen, nem tartalmaz logikai ellentmondást, a bizonyítékokból nem csak egyfajta, a jogerős ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni, ezért felülmérlegelésnek nincs helye. Emiatt a felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ítéleti tényállás volt irányadó.
[55] Az alperes a megsértettként megjelölt anyagi jogi jogszabályhely, a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezését szabályozó Ptk. 4:167. § (2) bekezdésének sérelmét kizárólag a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási jogszabályi rendelkezések megsértésével indokolta. A PK vélemény 6. pontja szerint, ha a fél felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet több okból is támadja; vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásnak rendelkeznie kell a Pp. 413. § (1) bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel. A felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének tehát valamennyi, a jogerős ítélet jogszabálysértő voltára történő hivatkozása esetében konkrétan meg kell jelölnie az álláspontja szerint megsértett jogszabályhelyet, szövegesen elő kell adnia a jogszabálysértést és a jogszabálysértésre való hivatkozás indokait. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatóak, amelyek esetében a Pp. 413. § (1) bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek (Kúria Pfv.20.301/2015/6., megjelent: BH 2015.307.). A Ptk. 4:167. § (2) bekezdése megsértésénél ezek a feltételek nem teljesültek, a Kúria ezért nem vizsgálta az állított anyagi jogi jogszabálysértést.
[56] A Kúria a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket, ezért azt a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.20.050/2024/4.)