I. Felderítetlen az ítélet, ha a tényállásból a büntetőjogi felelősség eldöntése szempontjából jelentős tények azért hiányoznak, mert az ahhoz szükséges bizonyítást a bíróság nem vette fel. A tényállás részben felderítetlen, ha a bizonyítási hiányosságok a tényállásnak csak egy részét érintik. Nem alkalmazható a megalapozatlanság jogkövetkezménye, ha a felderítetlenség oka a Be. 164. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettség elmulasztása [Be. 592. § (1)–(2) bek., 593. § (4) bek.].
II. Ha a másodfokú bíróság döntésének alapjául szolgáló tényállás megalapozatlansága csak harmadfokú eljárásban tilalmazott bizonyítás lefolytatásával vagy az ügyiratok alapján a terhelt terhére történő eltérő tényállás megállapításával lenne kiküszöbölhető, hatályon kívül helyezésnek és a másodfokú bíróság új eljárásra utasításának van helye [Be.625. § (2)–(3) bek., 625. § (4) bek.].
III. Az iratok lényege ismertetésének terjedelmét és részletességét az ügyész, a védő vagy a vádlott határozza meg azzal, hogy az irat meghatározott részének felolvasására indítványtételi joga van. Az irat a lényegének a megjelölésével teljes egészében a bizonyítás anyagává válik és az abból származó bizonyítékok bizonyítékként értékelendővé válnak, amennyiben az arra jogosultak az adott irat felolvasására nem tesznek indítványt [Be. 531. § (1)–(2) bek.].
[1] A járásbíróság ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bek. és (2) bek. a) pont]. Ezért őt 450 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1500 forintban állapította meg, és kimondta, hogy az így kiszabott összesen 675 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
[2] A védelmi fellebbezés alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat az ellene foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége [Btk. 165. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
[3] A másodfokú ítélet ellen az ügyészség által a vádlott terhére, felmentés miatt bejelentett fellebbezés alapján eljárt ítélőtábla mint harmadfokú bíróság végzésével a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[4] A harmadfokú bíróság megállapította, hogy a másodfokú ítélet olyan megalapozatlansági hibában szenved, amely az ügyiratok tartalma, illetve ténybeli következtetés útján, vagy a törvénysértő kiegészítések kirekesztésével nem orvosolható, azaz az ítélet megalapozatlansága a harmadfokú eljárásban nem küszöbölhető ki. Álláspontja szerint az ügyben az ítélet megalapozatlansága részbeni felderítetlenségre vezethető vissza, amely természeténél fogva bizonyítás felvételével orvosolható, ennek lehetőségét azonban a Be. 618. § (2) bekezdése a harmadfokú eljárásban kizárja. Ezért a Be. 625. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása indokolt.
[5] Végzésének indokolásában a harmadfokú bíróság rámutatott arra is, hogy az eljárás ügyiratainak vizsgálata során észlelte, hogy a nyomozati iratok a 855–1201. oldaláig terjedően tartalmazzák a sértett munkabalesetének vizsgálata során keletkezett iratokat. A nyomozati iratok 939–947. oldalán található 1. számú tanú munkavédelmi hatóság előtti eljárásban történt meghallgatásáról készült jegyzőkönyv, amelyben részletesen nyilatkozott arról, hogy a bűncselekmény elkövetési évében szeptember 30-án jöttek át a déli falra, és ekkor észlelték, hogy a dél-keleti sarokban az állvány 5. szintjén hiányzott a korlát és a déli oldali végelzárás, mert ott át tudtak lépni. Körülbelül 2 nappal a baleset előtt 2. számú tanúval közösen jelölték be a javítandó felületeket, a baleset helyszínén a korlát ekkor is hiányzott. Arra a kérdésre pedig, hogy ha észlelte a korlát hiányát, az miért nem jelentett problémát, azt válaszolta, hogy azért nem, mert könnyebben át lehetett lépni a déli oldali állványra (azonos szintre) és eszükbe sem jutott, hogy ez gondot okozhat, hogy ezáltal itt meg lehet botlani a lábdeszkában.
[6] Megállapította a harmadfokú bíróság, hogy ugyancsak rendelkezésre áll az ügyvezető vádlott ügyfélként történt meghallgatásáról készült jegyzőkönyv (nyomozati iratok 969–981. oldal), amelyben megerősíti, hogy a javítandó felületek kijelölését 1. számú tanú és 2. számú tanú végezte 1–2 nappal a baleset előtt; valamint, hogy a déli homlokzati állvány kapcsolódó végén nem volt végelzárás. Rendelkezésre állt a bűncselekmény elkövetési évében október 9. napján készült jegyzőkönyv, mely szerint az ügyvezető vádlott elismerte, hogy bűncselekmény elkövetési évében szeptember 30. napjától fennállt a két fő, a sértett és a 1. számú tanú veszélyeztetettsége.
[7] A jegyzőkönyvek alapján nem tartotta kizárhatónak az ítélőtábla azt sem, hogy a végelzárás és a kapcsolódó állvány védőkorlátjának hiánya összefügg, és annak indoka az átlépés megkönnyítése. A harmadfokú bíróság érvelése szerint e körülmény az egyes vallomások értékelése kapcsán nem maradhatott volna figyelmen kívül.
[8] Az első- és a másodfokú eljárás során készült jegyzőkönyvek alapján megállapíthatónak tartotta az ítélőtábla, hogy a hivatkozott tárgyi bizonyítási eszközöket sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem tárta az érintettek elé, nem tette azokat a bizonyítás anyagává és nem vette figyelembe a tanúvallomások elfogadása vagy elvetése tárgyában történt álláspontja kialakításakor sem.
[9] Utalt arra, hogy a kerületi bíróság a tárgyaláson ugyan tartott iratismertetést, amely körben utalás történt „megkeresések és válaszokra”, ebből azonban nem igazolható, hogy a megkeresésre adott válaszhoz kapcsolódóan a megküldött iratokat az elsőfokú bíróság a tárgyalás anyagává tette, és a Be. 531. § (1) bekezdése szerint legalább lényegük ismertetése megtörtént. Ezzel szemben az ítélőtábla álláspontja az volt, hogy tartalmukra az elsőfokú bíróság nem hivatkozik, arra a felek észrevételeket nem tettek, ezzel összefüggésben a tanúk nyilatkoztatása nem történt meg, így ezek a tények kivétel nélkül arra engednek következtetni, hogy azoknak tárgyalás anyagává tételére az elsőfokú eljárásban nem került sor. A hiányosságot a másodfokú bíróság sem pótolta, a kormányhivatala területileg illetékes hivatala munkavédelmi és munkaügyi főosztálya által folytatott hatósági eljárásban keletkezett iratok közül kizárólag 3. számú tanú kihallgatása alkalmával ismertette e tanú meghallgatásáról a bűncselekmény elkövetési évének október 6. napján készült jegyzőkönyvet, azonban a további, a munkavédelmi eljárásban keletkezett iratok ismertetését és értékelését elmulasztotta. Ezeknek a tárgyalás anyagává nem tett bizonyítékoknak figyelmen kívül hagyása a másodfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységének hiányosságához vezetett, és alappal tette megkérdőjelezhetővé annak helytálló voltát is.
[10] Az ítélőtábla mindezek alapján azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság által megállapított tényállás ezen okból a Be. 592. § (2) bekezdés b) pontja szerint továbbra is részben felderítetlen, következésképpen részben megalapozatlan. A mulasztás miatt a másodfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a bizonyítékértékelő tevékenységét teljeskörűen elvégezze, és valamennyi releváns körülményt mérlegelve megalapozottan állást foglaljon 1. számú tanú nyomozás és hatósági eljárás során tett vallomásai, illetve nevezett tárgyalási vallomásai; továbbá a 2. számú tanú, 3. számú tanú, 4. számú tanú és 5. számú tanú vallomásai elfogadása vagy elvetése tárgyában.
[11] A megismételt eljárásra vonatkozó utasítások körében az ítélőtábla iránymutatása szerint:
- az ítélet részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölése érdekében az ügyet ismételten tárgyalásra kell kitűzni, a korábban felvett bizonyítás szükséges mértékű – a lehetséges körben az iratok ismertetése útján történő – megismétlésén túlmenően, a kormányhivatal területileg illetékes hivatala által folytatott hatósági eljárásban keletkezett és ezidáig tárgyalás anyagává nem tett iratokat a tárgyalás anyagává kell tenni, azok tartalmával kapcsolatban 1. számú tanút, 2. számú tanút, 3. számú tanút, 4. számú tanút és 5. számú tanút ismételten ki kell hallgatni;
- a Be. 169. § (1) bekezdése szerint a tanúk személyazonosságának a megállapítását követően tisztázni kell a vallomástétel lehetséges akadályait, illetve az ügyben való érdekeltségükre utaló körülményeket;
- nem mellőzhető a Be. 172. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített vallomás megtagadási jogukról való tájékoztatásuk, továbbá e tájékoztatás megtörténtének jegyzőkönyvben történő rögzítése, csakúgy, mint a Be. 176. §-a szerinti figyelmeztetésük, továbbá a figyelmeztetés és az arra adott válasz jegyzőkönyvben történő rögzítése;
- a kihallgatás során a tanúkat nyilatkoztatni kell a hatósági eljárásban keletkezett iratok és a vallomásaik között tapasztalható ellentmondások vonatkozásában is, meg kell kísérelni annak tisztázását is, hogy van-e észszerűen magyarázható összefüggés a hiányzó végelzáró és a kapcsolódó állvány korlátelemeinek hiánya között, szükség esetén azt is, hogy az adott munkaterületen a baleset napján ki végezhetett munkát, ezen időpontban kinek és miért állhatott érdekében a korlátelem eltávolítása.
[12] Rámutatott az ítélőtábla, hogy csak ezen bizonyítás felvételét követően lesz abban a helyzetben a másodfokú bíróság, hogy a tanúk esetleges érdekeltségét megítélje, majd az egymással ellentétes vallomások elfogadása vagy elvetése tárgyában megalapozottan állást foglalhasson, és ez alapján a korlátelem hiánya bekövetkezésének időpontját meghatározza, majd abból kiindulva az okozati összefüggést megvizsgálja és az elsőfokú ítéleti tényállás hiányosságait kiküszöbölje.
[13] Előírta továbbá a harmadfokú bíróság, hogy a Be. 14. § (3) bekezdés c) pontjában írtakra figyelemmel a megismételt eljárást a törvényszék másik tanácsának kell lefolytatnia.
[14] Az ítélőtábla végzésével szemben a vádlott védője jelentett be fellebbezést, amelyet nem indokolt.
[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaptalannak tartotta. Kiemelte, hogy az elsőfokú és a másodfokú határozatok a vádlott bűnössége tekintetében ellentétes döntést tartalmaznak, ezért a Be. 615. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) pontja és (3) bekezdés a) pontja alapján megnyílt a harmadfokú eljárás lehetősége, amelynek során a felülbírálat terjedelme teljes körű.
[16] Kifejtette, hogy az ítélőtábla az első- és a másodfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságának vizsgálata körében helytállóan észlelte azt, hogy a nyomozási iratok 855–1201. oldalán szereplő ügyiratok, okirati bizonyítékok teljeskörű ismertetésére, a nyilatkozatoknak – 3. számú tanú kivételével – a tanúk elé tárására, a nyilatkozatok és a vallomások összevetésére maradéktalanul nem került sor.
[17] Utalt arra, hogy a felülbírálat eredményeként azt állapította meg a harmadfokú bíróság, hogy a másodfokú bíróság tényállása részleges megalapozatlanságban szenved, amely hiányosság a Be. 619. § (3) bekezdése alapján nem, kizárólag bizonyítás felvételével orvosolható, azonban erre a Be. 619. § (2) bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség.
[18] Hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a Kúria BH 2020.265. számon közzétett eseti döntésében foglaltak alapján a hatályon kívül helyezéssel összefüggésben annak van jelentősége, hogy a rendelkezés elleni fellebbezés elbírálása nem az ügy érdemi eldöntését célozza, a felülbírálat tárgya nem a hatályon kívül helyezett határozat. Kizárólag az vizsgálható, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek a hiányáról törvényesen rendelkezett-e a bíróság, azaz az általa megállapított megalapozatlansághoz képest az eljárási törvény szabályainak megfelelően rendelkezett-e a másodfokú határozat hatályon kívül helyezéséről.
[19] Rámutatott, hogy jelen ügyben a másodfokú bíróság tényállásának részleges megalapozatlansága az ügyiratok tartalmának, ténybeli következtetés segítségével nem volt kiküszöbölhető; beszerzett, de a bizonyítási eljárásban fel nem használt okirati bizonyítékok értékelése maradt el, amely hiányosság pótlása csak bizonyítás keretében lehetséges, ezért a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező rendelkezése helytálló. A megismételt eljárás lefolytatására másik másodfokú tanács kijelölése a Be. 14. § (3) bekezdés c) pontja alapján ugyancsak indokolt.
[20] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a Be. 629. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 630. § (1) bekezdése alapján, az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság végzését hagyja helyben.
[21] A Legfőbb Ügyészség indítványára a vádlott és védője észrevételt nem tett.
[22] A vádlott védőjének fellebbezése az alábbi okokból alapos.
[23] A Kúria a fellebbezést a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja alapján tanácsülésen bírálta el.
[24] A Kúria jelen ügyben figyelembe vette a korábban a Hkf.I.1531/2019/6. számú (BH 2020.265. számon közzétett) végzésében kifejtetteket, a hatályon kívül helyezés megjelölt okában megnyilvánuló eltéréssel kapcsolatban (az ítélőtábla, bár utalt a másodfokú tanúbizonyítás általa vélt hiányosságára, a hatályon kívül helyezés indokaként nem ezt, hanem a beszerzett hatósági iratok bizonyítás tárgyává tételének elmulasztása miatti részbeni felderítetlenséget mint részleges megalapozatlanságot jelölte meg).
[25] A Be. 627. § (1) bekezdése d) pontja szerint a harmadfokú bíróságnak a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 625. § (4) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor. Ekként jelen ügyben a harmadfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek helye van, és így a Be. 627. § (3) bekezdése szerinti jogosultak által előterjesztett fellebbezés joghatályos.
[26] A részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének másodfokon igénybe vehető eszközei változatlanok és teljes körűek. A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokon lefolytatott bizonyítást védi. A tányállás hiányosságának pótlása, a részbeni felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a helyes ténybeli következtetés levonása nem esik a felülmérlegelés tilalma alá, hanem éppen a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja kifejezetten arra az esetre rendel alkalmazni, ha az így módosult eltérő tényállás a felmentett vádlott bűnösségének megállapításához vezethet. A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette. Ez alól kivételt csak a megalapozatlanság kiküszöbölése és ezáltal a helyes tényállás érdekében felvett bizonyítás, az ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján megállapított eltérő tényekkel kapcsolatos bizonyítékok képeznek, mert ezen eltérő tényekkel kapcsolatos bizonyítékokat eltérően értékelheti. [Be. 593. § (1)–(3) bek.].
[27] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvényes vagy törvénysértő.
[28] A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolytatott eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. Jelen esetben a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a harmadfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e.
[29] Nyilvánvaló, hogy minden felülbírálat a felülbírálat tárgyának – jelen esetben a hatályon kívül helyezés – rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomó részt határozatvizsgálat.
[30] Amennyiben a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező döntésének alapja a Be. 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok, úgy a felülbírálat során az vizsgálandó, hogy a Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság valóban csak bizonyítás felvételével küszöbölhető ki. Így az eldöntendő kérdés tehát nem az, hogy a hatályon kívül helyezett alsóbb fokú ítélet megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; volt-e rá törvényes ok, és a megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e. Az ezen túlmutató terjedelemben elvégzett felülbírálattal a fellebbezést elbíráló bíróság átvenné a harmadfokú bíróság jogkörét.
[31] A fentiekből következően megalapozatlanság esetén a vizsgálat tárgya az, hogy a másod- vagy harmadfokú bíróság által észlelt megalapozatlanság a Be. rendelkezései alapján valóban hatályon kívül helyezést von-e maga után jogkövetkezményként, avagy az kiküszöbölhető-e a fellebbviteli eljárásban is (EBH 2019.B.9.). A fellebbezések elbírálása így nem az ügy eldöntését célozza, a felülbírálat tárgya nem a hatályon kívül helyezett határozat, kizárólag az vizsgálható, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek a hiányáról törvényesen rendelkezett-e a bíróság.
[32] A Be. 617. §-ára figyelemmel, a Be. 611. § (1) bekezdése szerint a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a harmadfokú bíróságnak a megismételt másodfokú eljárásra vonatkozó iránymutatását.
[33] A Kúriának érdemben ezért jelen ügyben is azt kellett vizsgálnia, hogy az ítélőtábla határozatában megállapított ténybeli fogyatékosságok a Be. 619. § (3) bekezdése szerint orvosolhatók-e a harmadfokú eljárásban vagy annak kiküszöbölése kizárólag a másodfokú ügydöntő határozat a Be. 625. § (4) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését követő megismételt eljárásban lehetséges.
[34] Emellett a felülbírálat a megtámadott határozatot hozó bíróság eljárásának vizsgálatára is kiterjedt [Be. 627. § (2) bek., 626. §, 618. § (1) bek. b) pont]. A Kúria az ítélőtábla eljárása kapcsán nem észlelt feltétlen hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértést.
[35] A Be. 619. § (1)–(3) bekezdései szerint a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető, ekként a helyes tényállás megállapítható.
[36] Ebből eredően a harmadfokú bíróság köteles a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozottságát – azaz az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által módosítás nélkül is megalapozottnak tartott tényállás, valamint a másodfokú bíróság módosításának helyénvalóságát – vizsgálni és annak hiányosságait – a törvényben meghatározott módon kiküszöbölni.
[37] A megalapozatlanság kiküszöbölésének (a reformációs jogkörnek) azonban eltérő a terjedelme a másodfokú, illetve a harmadfokú eljárásban.
[38] A másodfokú bíróság – a törvényi korlátok közötti felülmérlegeléssel is – eltérő tényállást állapíthat meg [Be. 593. § (1) bek. b) és c) pont, (3) bek.]. A harmadfokú bíróság viszont a tényállást csupán kiegészítheti (az abból hiányzó ténymegállapításokat pótolhatja) és helyesbítheti (a meglévő ténymegállapítást módosíthatja, mellőzheti); eltérő tényállást csak a 619. § (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben (a terhelt javára) állapíthat meg.
[39] A két terjedelem közti különbség lényege, hogy a kiegészítés, helyesbítés csak a meglévő tényállásba illeszkedő ténymegállapítást eredményezhet, attól eltérőt – a terhelt terhére – nem. Ami pedig kívül esik a harmadfokú bíróság – a másodfokú bíróságéhoz képest szűkebb – reformációs jogkörén, az értelemszerűen a hatályon kívül helyezési (kasszációs) jogkörbe tartozik [Be. 625. § (4) bek., EBH 2018.B.13.].
[40] Főszabályként a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 591. § (1) bek.].
[41] Ha az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amelyet a másodfokú bíróság – ténylegesen fennálló megalapozatlansági ok hiányában – módosít, akkor ez nem csak eljárási szabálysértés. Ezáltal ugyanis az adott határozat ténybeli alapja – a módosítás szerinti mértékben – megváltozik és ezáltal a megalapozott tényállás helyébe megalapozatlan tényállás kerül. Ez egyben azt is jelenti, hogy a másodfokú bíróság az első fokon megállapított és megalapozott tényállás tartalmától függetlenül, indokolatlanul a bizonyítékok felülmérlegelésébe bocsátkozott [Be. 593. § (1) bek. b) és c) pont]. A felülmérlegelés azonban legfeljebb a megalapozatlanság kiküszöbölésének egyik eszköze lehet, nem pedig kiváltója.
[42] További lényeges különbség, hogy a másodfokú bíróság a tényállást akár a tárgyaláson felvett bizonyítás alapján is kiegészítheti, míg a harmadfokú bíróság csupán az iratok alapján, illetve ténybeli következtetés útján egészítheti ki a tényállást, tehát bizonyítást nem vehet fel, és ennek érdekében tárgyalást sem tarthat.
[43] Mindezekből következően a harmadfokú eljárásban – a bizonyítási tilalom folytán – a bizonyítékok felülmérlegelésére, eltérő értékelésére, és ezzel összefüggésben eltérő tényállás megállapítására csak a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése érdekében kerülhet sor [Be. 619. § (3) bek. b) pont].
[44] Így a harmadfokú bíróság – a másodfokú bíróság számára a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított lehetőséggel élve – sem a bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, sem ténybeli következtetés útján nem mérlegelheti felül a bizonyítékokat, és nem állapíthat meg – a terhelt terhére – a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállástól eltérő tényállást, és erre alapozva nem dönthet a másodfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségéről.
[45] Amennyiben a másodfokú döntés tekintetében a másodfokú döntés alapjául szolgáló tényállás megalapozatlansága csak harmadfokú eljárásban tilalmazott bizonyítás lefolytatásával, vagy az ügyiratok alapján a terhelt terhére történő eltérő tényállás megállapításával lenne kiküszöbölhető, hatályon kívül helyezésnek és a másodfokú bíróság új eljárásra utasításának van helye [Be. 625. § (4) bek.].
[46] A részleges megalapozatlanság, amennyiben azt részleges felderítetlenség okozza, csak bizonyítás felvételével orvosolható, amire a Be. 619. § (2) bekezdésében írtakra figyelemmel nincs mód.
[47] A Be. 625. § (4) bekezdése értelmében a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság, és szükség esetén az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot, vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú ítélet megalapozatlanságát a 619. § (3) bekezdése alapján nem tudja kiküszöbölni. A jelen esetben a hatályon kívül helyező végzésben megjelölt részleges felderítetlenségben megnyilvánuló részleges megalapozatlanság – annak helytálló megállapítása esetén – a másodfokon lefolytatandó bizonyítással orvosolható. Ebben az esetben a kasszatórius döntés meghozatalára az eljárási törvény szabályainak megfelelően került sor.
[48] A Kúria már itt utal arra, hogy a Be. 14. § (3) bekezdés c) pontja értelmében a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett. Erről a feltétlen (abszolút) kizárási okról a törvény a kizáró ok konkrét nevesítésével rendelkezik, így, ha a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére a hatályon kívül helyező harmadfokú végzésben megállapított, kizárólag bizonyítással kiküszöbölhető részleges megalapozatlanság miatt törvényesen került sor, akkor helyesen rendelkezett az ítélőtábla arról, hogy a megismételt eljárásban a másodfokú bíróság másik tanácsának kell eljárnia.
[49] Az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a korábban kifejtettekre figyelemmel helyesen hivatkozott arra, hogy a Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. Ugyancsak törvényesen állapította meg, hogy a Be. 619. § (2) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban nincs helye bizonyításnak.
[50] Helytállóan – a Kúria Bhar.I.1375/2022/5. számú határozatának [25] bekezdésében foglaltakra is figyelemmel – értelmezte a Be. 619. § (3a) és (3b) bekezdéseben foglaltakat is. A Be. 619. § (3a) bekezdése szerint, ha a másodfokú bíróság az 593. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel törvénysértő módon állapított meg az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást, a harmadfokú bíróság az ítéletnek a másodfokú bíróság eltérő tényállás megállapítását eredményező részét kirekeszti, és a másodfokú bíróság által felmentett, vagy megszüntetéssel érintett vádlott bűnösségét állapíthatja meg. Ilyenkor a harmadfokú bíróság az így irányadó tényállást a Be. 619. § (3b) bekezdésére figyelemmel az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok, ténybeli következtetés alapján kiegészítheti, helyesbítheti. A Be. 619. § (3a) bekezdésének helyes értelmezése ugyanis az, hogy ha a másodfokú bíróság a Be. 593. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel törvénysértő módon állapított meg az elsőfokú bíróságétól eltérő tényállást, a harmadfokú bíróság az ítéletnek a másodfokú bíróság eltérő tényállás megállapítását eredményező részét kirekesztheti, amely egyben az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott részének törvénysértő kirekesztése mellőzését és a másodfokú ítéletben mellőzött elsőfokú tényállásrész visszaállítását is jelentheti. Az elsőfokú bíróság megalapozott tényállásának visszaállításával megalapozottá tett tényállás alapján sor kerülhet a másodfokú bíróság által felmentett vagy megszüntetéssel érintett vádlott bűnösségének megállapítására harmadfokú eljárásban is. A harmadfokú bíróság ugyanakkor helyesen állapította meg, hogy ha az ítélet megalapozatlansága részbeni felderítetlenségére vezethető vissza – amely természeténél fogva bizonyítás felvételével orvosolható – akkor a másodfokú ítélet megalapozatlansága a harmadfokú eljárásban nem küszöbölhető ki, ami a Be. 625. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság és – szükség szerint az elsőfokú bíróság – ítéletének hatályon kívül helyezésére és az érintett bíróság új eljárásra utasítására vezet.
[51] A harmadfokú bíróság a részbeni felderítetlenségben megnyilvánuló megalapozatlanság megállapítását a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás alapján elvégzett azon ténybeli javítására alapozta, ami a hiányzó védőkorlát eltávolításának időpontjára vonatkozott, ami a büntetőjogi felelősség szempontjából alapvető. A harmadfokú bíróság határozatában rögzítette, hogy a másodfokú bíróság az e körben kifejtett kiemelkedő színvonalú érvelésében helytállóan ismerte fel e kérdés jelentőségét, mivel a vádlott terhére rótt mulasztásban megnyilvánuló kötelességszegésnek (az irányító vezető kijelölése elmulasztásának) a bekövetkezett balesetben való közrehatása, ekként a vádlotti mulasztás és a konkrét veszélyhelyzet, illetve a bekövetkezett sérülések közti okozati összefüggés ez alapján válik megítélhetővé.
[52] A harmadfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítékértékelő tevékenységét több lépésben végezte el. Elsőként az elsőfokú bíróság által nem észlelt, a másodfokú bíróság által relevánsnak tartott körülmények, valamint a bizonyításban meglévő ellentmondások tisztázása érdekében további bizonyítást vett fel, majd a Be. 167. § (4) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörében eljárva, 1. számú tanú nyomozás során tett vallomását (melyben azt állította, hogy a kérdéses korlátelem hetek, de legalább napok óta hiányzott) az eljárás későbbi szakaszában tett vallomásaival, továbbá a 2. számú tanú, 3. számú tanú, 4. számú tanú és 5. számú tanú ezzel ellentétes vallomásaival, valamint a bejárási jegyzőkönyvvel összevetett és ennek eredményeként azt nem fogadta el. Ez alapján a törvényszék a következő lépésben elvégzett ténybeli következtetésének egyik kiinduló tényét a Be. 167. § (4) bekezdésére figyelemmel, mérlegeléssel állapította meg. Az ítélőtábla helyesen fejtette ki azt, hogy a felülmérlegelés tilalma a harmadfokú eljárásban – szemben a Be. 593. § (2) bekezdésében rögzített, a másodfokú eljárásra vonatkozó megengedőbb szabályozással – feltétel nélkül érvényesül, így amennyiben a tényállás részbeni felderítetlensége a másodfokú bíróság által megállapított tényállás vonatkozásában fennáll, úgy az irányadó tényállás részbeni megalapozatlanságát eredményezi, aminek a kiküszöbölése a megalapozott tényállás megállapítása érdekében nem nélkülözhető (harmadfokú bíróság ítélete [52] bekezdés).
[53] Felderítetlenségről van szó akkor, ha a tényállásból a büntetőjogi felelősség eldöntése szempontjából jelentős tények azért hiányoznak, mert az ahhoz szükséges bizonyítást a bíróság nem vette fel. A tényállás részben felderítetlen, ha a bizonyítási hiányosságok a tényállásnak csak egy részét érintik. Nem állapítható meg felderítetlenség, ha annak oka a Be. 164. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettség elmulasztása, ilyenkor a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatók [Be. 593. § (4) bek.].
[54] A tényállás részbeni megalapozatlanságát okozhatja az, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból hiányoznak olyan tények, amelyek a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából jelentősek, ennek oka lehet a tényállás hiányos megállapítása [Be. 592. § (2) bek. a) pont], és a tényállás részbeni felderítetlensége [Be. 592. § (2) bek. b) pont]. Az előbbi esetben a hiányzó tény megállapítására rendelkezésre álló bizonyíték a bizonyítási eljárás lefolytatását követően rendelkezésre áll, az alapjául szolgáló bizonyítási eszköz a lefolytatott bizonyítás során beszerzésre került, és azt a bíróság a bizonyítás anyagává tette. Az utóbbi esetben a tényállásból a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából lényeges tény azért hiányzik, mert az annak megállapításához szükséges bizonyítékot eredményező bizonyítás lefolytatására nem került sor. Mind a kettő különbözik attól az esettől, amikor a részbeni megalapozatlanságot az okozza, hogy a tényállásban megállapított valamely tény ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, vagy a tényállás részét képező tény a korábban megállapított tényekből helytelen ténybeli következtetés folytán, tévesen került megállapításra. Az előbbi esetekben a tényállás kiegészítésére, utóbbi esetben helyesbítésére van szükség.
[55] A tényállás kiegészítésének, illetve helyesbítésének büntetőeljárási törvény által ismert eszközei a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmának figyelembevétele, a helyes ténybeli következtetés, vagy bizonyítás lefolytatása.
[56] A korábban kifejtettekre tekintettel harmadfokú eljárásban jelentősége van annak, hogy a tényállás részbeni megalapozatlanságát mi okozza, és erre figyelemmel milyen módon küszöbölhető ki. A Be. 619. § (2) bekezdése alapján a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak. Ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan, akkor az kizárólag az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján, a tényállás kiegészítése, illetve helyesbítése útján küszöbölhető ki. Erre csak akkor van törvényes lehetőség, ha ez a másodfokú bíróság által megállapított tényállástól (bűnösség tekintetében) eltérő tényállás megállapítására vezet, feltéve, hogy a vádlott felmentésének, vagy részbeni felmentésének, az eljárás megszüntetésének vagy részbeni megszüntetésének van helye. A törvény emellett lehetővé teszi az elsőfokú bíróság által megállapított megalapozott tényállásra történő visszatérést és a megalapozott tényállás alapján a másodfokú bíróság által felmentett vagy megszüntetéssel érintett vádlott bűnösségének megállapítását. A harmadfokú eljárásban történő bizonyítás tilalmára figyelemmel azonban a másodfokú bíróság ítéletének megalapozatlansága egyik esetben sem orvosolható lefolytatott bizonyítás útján. Ebben az esetben a Be. 625. § (4) bekezdése alapján kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére kerülhet sor – szükség szerint az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett.
[57] Az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítélete által a megjelölt megalapozatlanság okaként az abban megnyilvánuló részleges felderítetlenséget jelölte meg. Ez abban nyilvánult meg, hogy az első- és a másodfokú bíróság nem tette a bizonyítás anyagává a nyomozati iratok 855–1201. oldalán található, a kormányhivatal területileg illetékes hivatalának – a sértett munkabalesete tekintetében lefolytatott – vizsgálata során bűncselekmény elkövetési évében október 6. és december 12. napja között keletkezett iratokat. A harmadfokú bíróság szerint 1. számú tanú tanúkénti és a vádlott mint ügyfél meghallgatásáról készült jegyzőkönyvben foglalt vallomások bizonyítási anyaggá tétele mellett azok értékelése, és az érintett személyek büntetőeljárásban tett vallomásainak összevetése alapján lehet megállapítani a másodfokú bíróság által perdöntőnek tekintett tényt abban a kérdésben, hogy a védőkorlát eltávolítására mikor és milyen körülmények között került sor.
[58] Az ítélőtábla által megállapított megalapozatlanság erre figyelemmel a másodfokú bíróság ítéletének azon ténymegállapításait érintheti, mely szerint:
– a védőkorlát az előző napon tartott bejárás időpontjában még a helyén volt;
– az 1. számú kft. képviseletében eljárt 2. számú tanú a munkavégzés előtt – feladatából fakadó kötelességét teljesítve – szemrevételezte azt a munkaterületet is, ahol a 2. számú kft. munkásainak kellett aznap dolgoznia, ezen időpontban a korlát hiányát nem észlelte;
– a korlátot a reggeli munkakezdést követően távolította el a 2. számú kft. tudta és engedélye nélkül ismeretlen személy, ismeretlen időben;
– kétséget kizáró bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a vádlott szabályszegő magatartása és a bekövetkezett baleset között ok-okozati összefüggés állt fenn, nem bizonyítható, hogy a védőkorlát hiányát észlelnie kellett volna a vádlott által megbízandó – munkavédelemért is felelős – személynek.
[59] Mindezekre tekintettel a fellebbezés elbírálása során annak volt meghatározó jelentősége, hogy a harmadfokú bíróság által sérelmezett ténymegállapítás részleges megalapozatlanságot eredményező, tényállásban történő szerepeltetése, és az ebben megnyilvánuló megalapozatlanság kizárólag bizonyítás útján orvosolható-e.
[60] A Kúria megállapította, hogy téves a harmadfokú bíróságnak azon hivatkozása, hogy a nyomozati iratokban szereplő, megjelölt vizsgálati anyagot az ügyben eljáró bíróságok nem tették a bizonyítás tárgyává.
[61] Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság által a tárgyaláson foganatosított iratismertetés körében utalás történt „megkeresések és válaszok” részre ebből azonban nem igazolható, hogy a megkeresésre adott válaszhoz kapcsolódóan megküldött iratok tárgyalás anyagává tétele, illetve a Be. 531. § (1) bekezdése szerint legalább lényegük ismertetése megtörtént. Az ítélőtábla utalt arra, hogy ezen iratok tartalmára az elsőfokú bíróság nem hivatkozott, arra a felek észrevételt nem tettek, azzal összefüggésben a tanúk nyilatkoztatása nem történt meg, ez pedig arra enged következtetést, hogy azok tárgyalás anyagává tételére az elsőfokú eljárásban nem került sor. A hiányosságot a másodfokú bíróság sem pótolta, a hatósági eljárásban keletkezett iratok közül kizárólag 3. számú tanú kihallgatása alkalmával ismertette a másodfokú bíróság a tanú meghallgatásáról a bűncselekmény elkövetési évének október 6. napján készült jegyzőkönyvet; a további munkavédelmi eljárásban keletkezett iratok ismertetését és értékelését elmulasztotta. Emiatt a másodfokú bíróság ítélete a Be. 592. § (2) bekezdés b) pontja szerint továbbra is részben felderítetlenség okából megalapozatlan (harmadfokú bíróság végzése [58]–[60] bekezdés).
[62] Az ítélőtábla hivatkozott arra is, hogy ezen iratanyag bizonyítás anyagává tételének elmulasztása azt eredményezte, hogy a másodfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenysége hiányos, és annak helytálló volta megkérdőjelezhetővé válik. A bizonyítékok teljes körű értékelése megkövetelte volna az érintett bizonyítékoknak a tanúk elé tárását, és erre figyelemmel az ítélőtábla szerint nem kerülhető meg 3. számú tanú, 4. számú tanú és 5. számú tanú, továbbá 2. számú tanú érdekeltségének vizsgálata, ezért jelentősége lett volna ezen személyek Be. 172. § (2) bekezdés b) pontja szerinti vallomás megtagadási jogára vonatkozó tájékoztatásának, amelynek megtörténte azonban a másodfokú eljárásban készült jegyzőkönyvek tartalmából nem igazolható. Ugyancsak kihat 1. számú tanú nyilatkozatainak értékelésére, különös tekintettel a terhelt gyanúsításának időpontjának, illetőleg a tanú és a terhelt egymás közti viszonyának figyelembevételére.
[63] A Kúria ezzel szemben azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a kifogásolt nyomozati iratok bizonyítás anyagává tételének eleget tett.
[64] A Be. 531. §-a rendelkezik a bizonyítási eljárásban az iratok lényegének ismertetéséről és felolvasásáról.
[65] A Be. 531. § (1) bekezdése szerint az egyesbíró vagy a tanács elnöke a tárgyaláson ismerteti a bizonyítás eszközéül szolgáló iratok lényegét.
[66] A Be. 531. § (2) bekezdése alapján az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügyész, a védő vagy a vádlott indítványára elrendelheti, hogy az iratok lényegének ismertetése helyett az iratok meghatározott részének felolvasására kerüljön sor.
[67] Az érintett törvényhelyhez fűzött jogalkotói indokolás értelmében a rendelkezés a korábbi szabályozástól az eljárás egyszerűsítését és gyorsítását célzó okból eredően tér csak el, miután a törvény szerint az ismertetésnek az iratok lényegére – és az adott iratnak a vád tárgyát képező cselekmény vonatkozásában releváns adataira – kell csak korlátozódnia és az egyesbíró, illetve a tanács elnöke indítványára kell elrendelni az iratok lényegének ismertetése helyett az iratok meghatározott részének felolvasását.
[68] A Be. 445. § (2) bekezdés c) pontja szerint a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a bizonyítási eszköz bemutatásának megtörténtét, valamint azoknak az eljárás szempontjából lényeges tartalmát.
[69] A járásbíróság jegyzőkönyvének 3. oldalán ezzel kapcsolatosan a következő szerepel:
„Iratismertetés: költségjegyzék, rendőri jelentések, szemléről készült jegyzőkönyv, fényképek, cégkivonatok, megkeresések és válaszok. Az iratismertetésre észrevétel nincs, a jelenlévők részletes iratismertetést nem kérnek”.
[70] A jegyzőkönyvben rögzítettek alapján az eljárás résztvevői számára beazonosíthatóan megtörtént az iratok közül a megkeresések és az arra adott válaszok lényegének ismertetése. Az elsőfokú bíróság lehetőséget biztosított a jegyzőkönyv tartalma szerint arra, hogy az iratismertetésre a jelenlévő jogosultak észrevételt tegyenek, és rögzítette azt, hogy részletes iratismertetést nem kértek.
[71] Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a jegyzőkönyv szűkszavúan ugyan, de a törvényben foglalt ellenőrizhetőséghez szükséges még megfelelő terjedelemben tartalmazza azt, hogy a kérdéses iratok – a nyomozás során kiküldött megkeresések és az arra adott válaszok – lényegének megjelölése megtörtént, ezáltal az érintett iratok a bizonyítás anyagává váltak. A jelenlévő jogosultak az iratok lényegi ismertetésének kiegészítését vagy az iratok meghatározott részének felolvasását is indítványozhatták volna, amit nem tettek. Az iratok felolvasására ebben az esetben az ügyész, a védő vagy a vádlott indítványára kerülhetett sor, ilyen indítvány hiányában az okiratok tárgyaláson lefolytatott bizonyítás anyagává tételének törvényi formája az iratok lényegének ismertetése volt. Azt, hogy az iratok lényegi ismertetésének terjedelme és részletessége a bizonyítás lefolytatásához szükséges mértékű-e, a bizonyításban résztvevő jogosultak döntik el, mégpedig amennyiben azt szükségesnek tartják, az irat meghatározott részének felolvasására tett indítvánnyal. A törvény egyértelművé teszi, hogy az iratok a lényegük megjelölésével teljes egészében a bizonyítás anyagává válnak; amennyiben azok felolvasására indítvány nem érkezik, úgy az abban foglaltak a bizonyítás részét képezik, és az érintett bizonyítási eszközből származó bizonyítékok értékelhetők és értékelendők is.
[72] Mindezekre figyelemmel annak megállapítása, hogy az abban foglaltakat akár az elsőfokú, akár a másodfokú bíróság elmulasztotta értékelni, legfeljebb az indokolási kötelezettség részleges megsértését eredményezheti [Be. 561. § (3) bek. d) pont].
[73] Így a harmadfokú bíróság által kifogásolt iratok a bizonyítást érintő ügyiratok részei, ebből következően azok tartalma a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében felhasználhatók. A másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében fennálló, a harmadfokú bíróság által megállapított megalapozatlanság kiküszöbölésének nincs akadálya akkor, ha a helyes tényállás az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiküszöbölhető. A harmadfokú bíróság ebben az esetben a tényállást kiegészíti, illetve helyesbítheti.
[74] Kétségtelen tény, hogy a másodfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást csak akkor állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének vagy részbeni felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének vagy részbeni megszüntetésének van helye, ezt azonban jelen hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés felülbírálata során a Kúria nem vizsgálhatja, azt a harmadfokon eljáró bíróságnak kell értékelnie.
[75] Ugyancsak a harmadfokú eljárás tárgyát képezi a másodfokú bíróság által lefolytatott tanúbizonyítás szabályszerűsége, ennek alapján a bizonyítás törvényességének vizsgálata, és annak az ítélet megalapozottságára történő kihatása. Az esetleges részbeni megalapozatlanság kiküszöbölését, amennyibben az a Be. 619. § (3)–(3b) bekezdésében foglaltak alapján lehetséges, a harmadfokú eljárásban kell elvégezni.
[76] Az azonban megállapítható, hogy a hatályon kívül helyező végzés hatályon kívül helyezés alapjául szolgáló indoka, mely szerint a Be. 625. § (4) bekezdésére figyelemmel a másodfokú ítélet megalapozatlanságát a 619. § (3) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság nem tudta kiküszöbölni, mert a Be. 592. § (2) bekezdés b) pontjában írt megalapozatlansági okra, a részbeni felderítetlenségre figyelemmel kizárólag bizonyítás lefolytatása útján lenne helye, nem helytálló, mivel a sérelmezett bizonyítékok – a kifejtettek szerint – a bizonyítás anyagát képezik.
[77] A Kúria ugyanakkor utal arra, hogy a másodfokú bíróság az ítélete [77] bekezdésében 1. számú tanú vallomásai közül a nyomozás során tett – a hatósági eljárásban előadottakkal azonos tartalmú – tanúvallomását értékelte és azok tekintetében utalt az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak alapján az általa hitelesnek elfogadott 3. számú tanú, 4. számú tanú, 5. számú tanú, valamint 2. számú tanú vallomására. A másodfokú bíróság emellett az ügydöntő határozatának [79]–[80] bekezdésében értékelte 3. számú tanú, 4. számú tanú, 5. számú tanú vallomása alapján bűncselekmény elkövetési évének október 5. napján megtartott helyszíni bejárás jegyzőkönyvét, és az abban rögzítetteket.
[78] A Be. 630. § (2) bekezdése szerint a fellebbezést elbíráló bíróság a hatályon kívül helyező végzést hatályon kívül helyezi, és a másodfokú vagy harmadfokú bíróságot a másodfokú vagy harmadfokú eljárás lefolytatására utasítja, ha a másodfokú vagy harmadfokú bíróság az eljárási törvény szabályainak megsértésével, vagy indokolatlanul rendelkezett az ítélet hatályon kívül helyezéséről.
[79] Mindezekre figyelemmel, a Kúria az ítélőtábla harmadfokú végzését a Be. 630. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a harmadfokú bíróságot a harmadfokú eljárás lefolytatására utasította a Be. 629. § (1) bekezdésére figyelemmel tanácsülésen, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. § (2) bekezdése szerinti összetételben.
[80] A harmadfokú bíróságnak a Be. 619. § (1) bekezdésére figyelemmel vizsgálnia kell azt, hogy a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozott vagy megalapozatlan. Megalapozatlanság esetén a 619. § (3)–(3b) bekezdéseiben foglaltakat figyelembe véve kell eljárnia.
(Kúria Hkf.I.164/2024/3.)