201. A közigazgatási perben a hatóság részéről meghozott határozat jogszerűségének vizsgálata – főszabály szerint – a közigazgatási cselekmény megvalósításakor [...]

A közigazgatási perben a hatóság részéről meghozott határozat jogszerűségének vizsgálata – főszabály szerint – a közigazgatási cselekmény megvalósításakor hatályos jogszabályok alapján történik [Alaptörvény 25. cikk (1) és (3) bek.; 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. § (1)–(2) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (1)–(2) bek., 115. § (1) bek., 121. § (1) bek. a) pont; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2025. június 5-én vizsgálat alá vonta a felperes honlapján elérhető 2025. június 5. és június 11. közötti (23. hét) akciós újságot és a felperes weboldalát. A vizsgálat tárgya az ár feltüntetési szabályok ellenőrzése volt. Több (12 db) akciós termékkel kapcsolatban jogsértés gyanúja merült fel, ezért a tényállás teljes körű tisztázása érdekében 2025. június 5-én a felperessel szemben eljárás indult. Az alperes az ellenőrzés eredményeként megállapította, hogy a vizsgált termékeknél a felperes kizárólag csak a csökkentett „akciós” árhoz kapcsolódó egységárakról tájékoztatta a fogyasztókat, a korábbi, az árcsökkentést megelőzően alkalmazott egységárakról nem.
[2] Az alperes 2025. június 30. napján kelt határozatával a felperest 20 000 000 Ft fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére és arra kötelezte, hogy a tömegre vagy térfogatra értékesített termékek esetében az árcsökkentés ideje alatt tegyen eleget az egységárra vonatkozó jogszabályi előírásoknak és tüntesse fel azok korábbi árcsökkentést megelőző egységárát is. Döntését a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM együttes rendelet (a továbbiakban: Ár rendelet) 2/A. § (1) bekezdésére, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgy.tv.) 45/A. §-ára, 47. §-ára, 47/C. §-ára, 48. §-ára, a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankció tv.) 2. §-ára, 9. § (2) bekezdésére, 10. § (1) bekezdésére alapította. Utalt a Kúria Kfv.37.411/2024/6., Kfv.37.069/2025/5. számú határozataira.
[3] A bírság összegének meghatározásánál vizsgálta a jogsértés jellegét, súlyát és időtartamát, a jogsértéssel érintett fogyasztók számát, érdeksérelmét, a jogsértő magatartás kiterjedtségét. Különös súllyal értékelte a hatósági eljárás megindítását megelőző 3 éven belül a felperessel szemben kiszabott szankciókat, vizsgálta a felperes gazdasági súlyát.
[4] Megállapította, a Fgy.tv. 47/C. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja és a 48. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felperes esetében irányadó bírságösszeg 3 000 000 Ft, azonban ennél jóval magasabb összegű bírság kiszabását tartotta indokoltnak, figyelemmel a súlyosító körülményekre, az enyhítő körülmények hiányára, a fogyasztók megfelelő tájékoztatáshoz való érdekének a fogyasztóvédelmi törvényben foglalt védelmére.

A kereset és az alperes védirata
[5] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatnak a megsemmisítését, másodlagosan a megsemmisítés mellett a hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Vitatta a határozat jogalapját és a bírság összegét. Az Ár rendelet alkalmazásával összefüggésben hivatkozott a fogyasztó számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló az Európai Parlament és a Tanács 98/6/EK irányelvet (a továbbiakban: PID irányelv) 2020. január 7-ei hatállyal módosító a 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2019/2161. irányelvre (Omnibusz Irányelv), a PID irányelv 6a. cikkére, mely célját tekintve az Európai Unió tagállamai számára kötelező, attól eltérni kifejezett rendelkezés esetén lehetséges. A PID irányelv 6a. cikkének értelmezéséről és alkalmazásáról szóló közlemény (PID iránymutatás) alapján kiemelte, csak akkor merülhet fel a korábbi egységár feltüntetésének a szükségessége, ha ömlesztett termékekről van szó, melyek esetében formailag csak a korábbi egységár hasonlítható össze az akciós egységárral. Az alperes által hivatkozott Kfv.37.411/2024/6. számú kúriai határozatban levezetett érvelés az iránymutatásnak nem felel meg.
[6] Ismertette, hogy más európai uniós tagállamok (Németország, Ausztria) miként ültették át az PID irányelv szerinti akciós ár feltüntetési rendelkezéseket. Sérelmezte, hogy alperes a döntés meghozatala előtt nem hivatkozott a Kúria határozataira, azok ismerete tőle nem volt elvárható.
[7] Összegző véleménye szerint a PID irányelv 6a. cikk (1) bekezdésében és az Ár rendelet 2/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – amennyiben nem ömlesztetten értékesített termékről van szó – a jogszabály a korábbi egységár feltüntetésére vonatkozó kötelezettséget nem tartalmaz, csupán az eladási árhoz kapcsolódó korábbi ár feltüntetését teszi kötelezővé. Az ettől eltérő jogértelmezés és az előzetes tájékoztatás hiányában történt bírság kiszabás a jogállamiság alapelvét, a jogbiztonság követelményének teljesülését veszélyezteti.
[8] A keresetlevél IV.2. pontjában a kiszabott fogyasztóvédelmi bírság aránytalan, jelentősen eltúlzott mértékére, a tisztességes eljáráshoz való joga és a jóhiszemű eljárás követelményének megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes nem indokolta megfelelően döntését, megsértette az Fgy.tv. 45. § (1) bekezdését. A Szankció tv 2. § (3) bekezdése, a 6. § (1) bekezdése alapján legfeljebb figyelmeztetés szankció lett volna vele szemben alkalmazható, mivel olyan új, 2022. májusától hatályos, a jogszabály eddigi alkalmazásától eltérő jogértelmezés alapján történt a határozathozatal, mely széles körben nem ismert.
[9] Az alperes védiratában a határozatában foglalt indokok fenntartásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogbiztonságra és a tájékoztatás hiányára vonatkozó felperesi hivatkozás nem megalapozott. Az Ár rendelet 2022. május 28. óta hatályos, a határozati jogértelmezés sem új, a felperestől, mint jelentős piaci szereplőtől elvárható a vonatkozó jogszabályok és a bírói gyakorlat követése. Határozata megfelel az arányosság követelményének.

A jogerős ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette.
[11] Indokolása szerint a felperes keresetleveléhez csatolt bizonyítékok arra utalnak, hogy a piaci szereplők jelentős része - a felpereshez hasonlóan - árcsökkentés esetén kizárólag a korábbi eladási árat tüntette fel és az eljáró fogyasztóvédelmi hatóságok sem minden esetben az alperes jogértelmezését követték.
[12] A kúriai joggyakorlat áttekintését követően (Kfv.37.069/2025/5., Kfv.37.566/2025/8.) megállapította, az Ár rendelet 2/A. § (1) bekezdésének a per folyamatban léte alatt módosított rendelkezését erre irányuló hatályba léptető rendelkezés hiányában nem alkalmazhatta, azonban a korábban hatályos szöveg értelmezéséhez figyelembe vette.
[13] Rögzítette, hogy az Ár rendelet 2022. május 28-tól 2025. december 31-ig hatályos szövege teljes mértékben megegyezett a PID irányelv 6a. cikk (1) bekezdésével, majd 2026. január 1. napjától akként módosult, hogy kizárólag a korábbi eladási árat kell feltüntetni. Függetlenül attól, hogy ennek a módosult rendelkezésnek visszaható hatálya nincs, azonban a PID irányelv nem változott, így azt kell vélelmezni, hogy az Ár rendelet hatályos szövege felel meg az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 288. cikkéből következően a PID irányelv céljának. A korábbi szöveg a módosítással csak pontosításra, egyértelműsítésre került.
[14] Megjegyezte, hogy a 2026. január 1. napjától hatályos magyar szabályozás megegyezik a felperes által bemutatott német szabályozással, ami szintén arra utal, hogy az Ár rendelet hatályos szövege tartalmazza az irányelv helyes értelmezését. Amennyiben a PID irányelv 6a. cikk (1) bekezdésének a Kúria korábbi ítéleteiben megfogalmazott értelmezését fogadná el (a korábbi egységár kötelező feltüntetését), abból az következne, hogy a hatályos magyar (és német) szabályozás nincs összhangban az uniós joggal. Az ekként levezetett jogértelmezés alapján eltért a Kúria hivatkozott ítéleteitől és arra a következtetésre jutott, hogy a PID irányelv 6a. cikk (1) bekezdéséből, illetve az Ár rendelet 2025. december 31. napjáig hatályos 2/A. § (1) bekezdéséből nem következik, hogy az árcsökkentés bejelentése esetén a korábbi egységárat is meg kell jelölni, az alperes ennek elmulasztását jogsértően rótta a felperes terhére.
[15] A felperes érvelésének elfogadása miatt az alperes határozatát jogszabálysértés okán megsemmisítette, a bírság összegét nem vitatta.

Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását; másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását kérte.  
[17] Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az Ár rendelet 2/A. § (1) bekezdésének jogértelmezéséről közzétett kúriai határozatoktól (Kfv.37.411/2024/6., Kfv.37.069/2025/5.) nyíltan és kifejezetten eltért, azonos jogkérdésben ellenkező jogkövetkeztetésre jutott. Hangsúlyozta, a Kúria közzétett határozatához igazodás nem opcionális szempont, hanem a jogegység intézményes biztosításának egyik legfontosabb eszköze. Utalt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 6. §-ára.
[18] Az elsőfokú ítélet sértve a jogbiztonságot a 2026. január 1. napjától hatályos módosítás alapján vezeti le, hogy az Ár rendelet 2/A. § (1) bekezdése csak a korábbi eladási ár feltüntetését írja elő és a korábbi szabályozás is ekként értelmezendő. A 2026. január 1. napjától hatályos szöveg valóban úgy rendelkezik, hogy árcsökkentés bejelentése esetén főszabályként a vállalkozás által az értékesítési helyen korábban alkalmazott eladási árat kell megjelölni, ezzel szemben a perbeli időszakban hatályos szöveg még általánosan a „korábbi (…) alkalmazott ár” fordulatot használta. A két normaszöveg nem azonos, a módosítás szövegszerűen szűkítő jellegű, a korábbi általános „ár” terminológiát a hatályos szabályban kifejezetten „eladási ár”-ra cserélte. Nem pusztán technikai pontosításról, hanem a szabályozási tárgy tudatos újra definiálásáról van szó.
[19] Az elsőfokú bíróság valójában nem a perbeli időszakban hatályos norma saját szövegéből, rendszeréből és a Kúria kialakult joggyakorlatából indult ki, hanem a jogszabály később hatályos időállapotából következtetett vissza a korábbi norma jelentésére. A „pontosítás” narratíváját a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM együttes rendelet módosításáról megalkotott 63/2005. (XII. 30.) NGM rendelet (a továbbiakban: Mód. rendelet) saját preambuluma cáfolja. A Mód. rendelet (1) preambulumbekezdése szerint: „E rendelet célja a jogalkalmazási tapasztalatok alapján a vállalkozások adminisztratív terheinek a csökkentése.”. A jogalkotó nem azt mondta ki, hogy a módosítás célja a korábbi szabály „értelmének helyreállítása”, „pontosítása” vagy az eredeti jogalkotói akarat deklarálása. Az elsőfokú bíróság a módosítást ennek ellenére „pontosításként” minősítette, azonban e minősítéshez nem kapcsolt olyan normatív vagy dogmatikai érvet, amely alkalmas lenne a Kúria korábbi ítéleteiben foglalt értelmezés felülírására. Hangsúlyozta, a 2026. január 1-jétől hatályos szabályozás a perbeli magatartás megítélésekor sem időben, sem közvetlen alkalmazhatósága folytán nem lehet irányadó, a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat. 
[20] Téves az elsőfokú ítélet kiinduló pontja is, amely az EUMSZ 288. cikkéből vonja le azt a következtetést, hogy a PID irányelv tartalmát a tagállami implementáció aktuálisan hatályos szövege alapján kell meghatározni. Az EUMSZ 288. cikke éppen ellenkezőleg arról rendelkezik, hogy a PID irányelv a tagállamokra az elérendő eredmény tekintetében kötelező, miközben a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra bízza. Ebből az következik, hogy a tagállami jognak kell a PID irányelv által kijelölt eredménnyel összhangban állnia, és nem a PID irányelv értelmét kell a későbbi vagy éppen hatályos tagállami normaszöveghez igazítani. Az elsőfokú bíróság következtetése azért is téves, mert abból, hogy a módosított Ár rendelet megfelelhet a PID irányelv minimum követelményeinek, semmiképpen nem következik, hogy a korábbi szöveg ne hordozhatott volna az irányelv által megengedett, szigorúbb fogyasztóvédelmi tartalmat.
[21] Hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság irreleváns szempontokat emelt be az anyagi jogértelmezésbe, a piaci többségi gyakorlat nem jogforrás, az egyes hatóságok eltérő gyakorlata nem befolyásolja a konkrét határozat jogszerűségét, a különböző hatóságok által kiadott, jogszabályváltozáshoz kapcsolódó tájékoztatók nem változtatják meg a jogszabály tartalmát és nem írják felül a Kúria ítélkezési gyakorlatát.
[22] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a per alapjául szolgáló tényállást helyesen állapította meg, jogalkalmazása is megfelelő.
[23] A kérdéses jogszabályi rendelkezés átültetésekor annak szövegezésében, tartalmában, rendszertani elhelyezésében, indokolásában és egyéb módon sem került rögzítésre a jogalkotó részéről, hogy bármilyen módon el kíván térni a PID irányelvtől és annak értelmezésétől. Amennyiben ennek ellenére mégis elfogadnánk, hogy a jogalkotó a jelenleg hatályoshoz képest szigorúbb értelmezést kívánt követni, akkor az azt jelenté - a Kúria által is megállapított módon -, hogy a PID irányelvvel egyező tartalommal került átültetésre és az uniós norma helyes értelmezése a szigorúbb. Mindez oda vezetne, hogy a jelenleg hatályos szabályozás a minimum harmonizációs szabályt enyhíti, ezáltal Magyarország kötelezettségszegést követ el. Feltételezve, hogy a jogalkotó nem kívánt ilyen jellegű jogalkotással élni, megállapítható, hogy az alperes érvelése téves.

A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem alapos. 
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés vizsgálata – a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés b) pont – okán fogadta be.
[26] Az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése deklarálja a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységét, rögzítve, hogy a legfőbb bírósági szerv a Kúria. A (3) cikk szerint a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. 
[27] A Kp. 115. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslati eljárás célja, hogy az egységes joggyakorlat kialakítása és biztosítása érdekében olyan jogszabálysértő ítélettel, keresetlevelet visszautasító és az eljárást megszüntető jogerős végzéssel szemben nyújtson jogorvoslatot, melyek a Kúria közzétett határozatától, ítélkezési gyakorlatától jogkérdésben eltérnek.
[28] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálja felül. A Kp. 120. § (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[29] A közigazgatási perekre vonatkozó eljárási kódex: a Kp. 2. § (1)–(2) bekezdései szerint a bíróság feladata, hogy eljárásával a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben - erre irányuló megalapozott kérelem esetén - hatékony jogvédelmet biztosítson, mely jogvédelem keretében tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárásban bírálja el a jogvitát. Az ítéletben a Kp. 86. § (1) bekezdése alapján a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről döntést kell hozni. A kereset megszabja az érdemi döntés korlátját, mivel a Kp. 85. § (1)–(2) bekezdéseiben foglaltak szerint a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja. Ehhez kapcsolódóan közigazgatási perben a hatóság részéről meghozott határozat jogszerűségének értékelése a közigazgatási cselekmény megvalósításakori jogszabályok alapján történik. Következik ez a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. § (1) bekezdéséből, mely szerint a jogszabályi rendelkezést – ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybelépését követően a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A (2) bekezdés alapján a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell.
[30] A szabályozási átmenetet a Kúria több eseti döntésében (Kfv.37.401/2012/13., Kfv.37.344/2019/9.) vizsgálta, kimondva, hogy a Jat. 15. §-ának alkalmazása során különbséget kell tenni anyagi és eljárási jogi jogszabályok módosítása között. Eszerint, ha a módosító jogszabály nem rendelkezik a folyamatban lévő ügyekre vonatkozóan, az anyagi viszonyokra a korábbi jogi szabályozást, az eljárási viszonyokra a megkezdett eljárási cselekmény befejezéséig a régit, a következőkre már az új szabályozást kell alkalmazni. 
[31] A Kúria áttekintette az Ár rendelet változásait. Az Ár rendelet 2/A. §-át a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM együttes rendelet módosításáról megalkotott 48/2020. (XII. 11.) ITM rendelet 1. §-a iktatta be. A 2/A. § (1) bekezdése szerint az árcsökkentés bejelentése esetében meg kell jelölni a korábbi, a vállalkozás által az árcsökkentést megelőzően, meghatározott ideig alkalmazott árat. Az Ár rendelet idézett rendelkezése 2022. május 28-tól 2025. december 31. napjáig nem változott.
[32] A Mód. rendelet 1. §-a módosította az Ár rendelet 2/A. § (1) bekezdését, mely értelmében az árcsökkentés bejelentése esetén – az (1a) bekezdésben foglaltak kivételével – meg kell jelölni a korábbi, a vállalkozás által az értékesítési helyen az árcsökkentést megelőzően, meghatározott ideig alkalmazott eladási árat. Kiegészítette továbbá e §-t az (1a) bekezdéssel, amely azt rögzíti, hogy a 2. § (2) bekezdése szerinti esetben korábbi árként az egységárat kell megjelölni. A 3. §-ban a hatálybalépés időpontja: 2026. január 1. napjában meghatározott. 
[33] [33] Nem vitatott, hogy a 2025. június 25-én indult eljárásban az alperes 2025. június 30-án kelt határozata a bírósági felülvizsgálati eljárás tárgya, így az eljárásra az Ár rendelet 2025. december 31. napjáig hatályos 2/A. § rendelkezése az irányadó.
[34] A Mód. rendelet visszaható hatályról nem rendelkezik, ennek hiányában az Ár rendelet módosított 2/A. §-a e perben nem alkalmazható, ahogy ezt az elsőfokú ítélet [13] bekezdése is helytállóan tartalmazza.
[35] Téves azonban az elsőfokú bíróság azon ítéleti megállapítása, hogy az Ár rendelet 2025. december 31. napjáig hatályos 2/A. §-át a 2026. január 1. napjától hatályos szöveg alapján értelmezi, mivel hatályban nem lévő, ezért az alperes részéről nem alkalmazott jogszabály nem képezi, nem képezheti a per tárgyát, figyelemmel a Kúria által már kimunkált követendő jogértelmezésre is.
[36] Az elsőfokú bíróság részéről ismert, hogy a Kúria Kfv.37.069/2025/5. és Kfv.37.411/2026/6. számú eseti határozataival az árcsökkentés alkalmazásakor az egységár feltüntetésének szabályairól már döntött, jogértelmezésével a Kúria jelen ügyben ítélkező tanácsa egyetért, attól eltérni nem kíván.
[37] A közzétett határozatokban foglalt, és jelen ügyben is követendő jogértelmezésből az következik, hogy az Ár rendelet 2/A. § (1) bekezdésében szereplő ár kifejezés gyűjtőfogalom, amely az eladási és az egységár fogalmát is magában foglalja. Az egységár feltüntetésének szabályai az árcsökkentés alkalmazásakor nem változnak és amennyiben az akciós termék nem tartozik a kivétel szabály szerinti termékkörbe, akkor az egységárat az akció előtt és alatt is fel kell tüntetni.
[38] A Kúria Kfv.37.129/2023/9. számú határozatának [61] bekezdésében szereplő elvi tartalom szerint az alsóbb fokú bíróságok kötelesek követni az adott jogkérdésben kialakult kúriai joggyakorlatot. Az abban foglaltaktól csak akkor térhetnek el, ha az eltérésnek alapos, részletes indokát adják.
[39] A Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bekezdése szerint a jogi indokolás tartalmazza az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. A jogi indokolás tartalmazza azokat az okokat is, amelyek miatt a bíróság jogkérdésben eltért a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától, vagy az arra irányuló indítványt elutasította.
[40] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletét a hivatkozott kúriai határozatok közzétételét követően hozta meg, következésképpen az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdéséből fakadóan követnie kellett volna a Kfv.37.069/2025/5. és a Kfv.37.411/2026/6. számú – ugyanazon jogkérdésben – elfogadott kúriai jogértelmezést.
[41] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet eltérő jogértelmezést tartalmazott a Kúria hivatkozott határozataitól.
[42] A jogerős ítélet az eltérés indokát tévesen, a perben még nem alkalmazható jogszabályi rendelkezésből vezette le, amelyre a [29] bekezdésben kifejtettek alapján nincs lehetőség. A közigazgatási határozat meghozatala után bekövetkező jogszabályváltozásra az alperes nem lehetett figyelemmel, hatályba nem lépett és visszaható hatály nélküli jogszabályt nem alkalmazhatott, így az a perben nem releváns.
[43] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a Kúria Kfv.37.069/2025/5. és a Kfv.37.411/2026/6. számú eseti döntéseitől indokolatlanul eltért abban a jogkérdésben, hogy az árcsökkentés bejelentése esetén a korábbi egységárat is meg kell jelölni.
[44] Mindezek folytán a Kúria – mivel az elsőfokú bíróság a közzétett kúriai döntésektől alapos indokolás nélkül, jogsértően eltért – a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[45] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Kúria precedensértékű határozataiban (Kfv.37.411/2026/6. és Kfv.37.069/2025/5.) elfogadott jogértelmezést követve, azokon alapulóan kell döntést hoznia az alperes határozatának jogszerűségéről, a felperes keresetéről, abban megjelölt valamennyi eljárási és anyagi jogi jogsérelemről, érdemben vizsgálva a bírság összegével kapcsolatos kereseti kérelemrészt is.

(Kúria Kfv.VI.37.349/2026/5.)