Az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozat alapjául szolgáló tényállás feltáratlansága és bizonyítatlansága esetén nem folytathat le elsőként olyan bizonyítást, amelyet a közigazgatási hatóság nem végzett el, és amely nélkül a hiányzó tényekről nem is döntött, mert az a hatósági hatáskör elvonását eredményezné [2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (1) bek., 121. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű és a II. rendű felperesek kérelmére a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság határozatával a …/11 helyrajzi számú ingatlanon a Pöt-1 jelű, 1 db kút bekötésére és kútfej kiképzésre - ásványvíz palackozás céljára - vízjogi létesítési engedélyt, majd a határozatával 2025. február 28. napjáig terjedő hatállyal a létesítési engedély alapján kialakított 1 db termálvízkúthoz, vízbekötéshez vízjogi üzemeltetési engedélyt adott 1 kút (a továbbiakban: kút) elnevezéssel, 352,8 m3/év kitermelhető vízmennyiségre.
[2] Az I. és a II. rendű felperesek mint a kút fenntartói, valamint a III. rendű felperes mint üzemeltető kérelmet terjesztettek elő az I. rendű alperesnél a kút vizének néven palackozási céllal természetes ásványvízkénti elismeréséért.
Kérelmükhöz csatolták Vízkutató Vízkémia Kft.-nek (a továbbiakban: Vizsgáló Laboratórium) 2019. május 16-án kelt, az ásványvíz minősítő vizsgálat eredményéről készített szakvéleményét és a 42167 munkaszámú vizsgálati jegyzőkönyvet (a továbbiakban: vizsgálati jegyzőkönyv). E szakvélemény szerint: 1 jelű 2653 talpmélységű termálkút vize sok oldott ásványi anyagot tartalmazó, nátrium-hidrogén-karbonátos-kloridos jellegű, igen lágy, jodidos, fluoridos termálvíz, melynek jelentős a metakovasav tartalma.
[3] A kérelem alapján az I. rendű alperesnél 2019. november 29-én indult eljárás.
[4] Az I. rendű alperes végzésében az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 25. § (1) bekezdés b) pontja, 62. § alapján a II. rendű alperestől szakmai állásfoglalást kért – a Vizsgáló Laboratórium vizsgálati jegyzőkönyvének mellékelésével – az alábbi kérdésekre:
a kút vize
– a kémiai összetétele (összes ásványi anyag, nátrium, klorid, fluorid, hidrogén karbonát, ammónium) alapján milyen célra használható (palackozás vagy ivókúra),
– korlátozás nélküli kizárólagos ivóvízként fogyasztásra javasolt-e,
– fogyasztásának korlátozása esetén milyen fogyasztási előírások szükségesek.
[5] A II. rendű alperes a 2020. január 9. napján kelt– a fővárosi és megyei kormányhivatal, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatal népegészségügyi feladatai ellátásáról, továbbá az egészségügyi államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 385/2016.(XII.2.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 6/A. § (4) bekezdés b) pontja alapján kiadott - állásfoglalásában rögzítette, hogy adatbázisuk a kútra vonatkozóan adatokat nem tartalmaz, így véleménye a megkereséshez csatolt vizsgálati jegyzőkönyv értékelésén alapul, az irányadó jogszabályok (Az Európai Parlament és Tanács a természetes ásványvizek kinyeréséről és forgalmazásáról szóló 2009/54/EK irányelv (a továbbiakban EK irányelv), a természetes gyógytényezőkről szóló EüM r., a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r., az ivóvíz minőségi követelményeit és ellenőrzésének rendjét szabályozó 201/2001. (X. 25.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Ivóvíz r.) figyelembevételével.
A II. rendű alperes a víz tartalmi elemeit, azok értékeit az Ivóvíz r. alapján vizsgálta. Megállapította, hogy a kút vizének fluorid (1,5 mg/l), nátrium (200 mg/l,) és klorid (250 mg/l) tartalma jelentősen meghaladja az Ivóvíz r. ivóvízre előírt határértékét. Jelentős az ammónium tartalma, ebből adódóan a nitritképződés lehetősége miatt a víz palackozási célú felhasználása kockázatot jelent, közegészségügyi szempontból nem javasolt. A palackozott forgalmazás esetén nem biztosítható, hogy a fogyasztott mennyiség ne haladja meg a napi egy litert, mely korlátozás a víz magas fluorid tartalma és kis keménysége miatt indokolt. Felhasználását közegészségügyi szempontból kizárólag ivókúra keretében javasolta engedélyezni.
[6] Az I. rendű alperes a határozatával (a továbbiakban: alaphatározat) a felperesek kérelmét, a kút vizének palackozási célú, természetes ásványvízkénti elismerését elutasította.
[7] Indokolásában hivatkozott a Vizsgáló Laboratórium szakvéleményében a főbb ásványi anyag tartalomra vonatkozón rögzített összetételi adatokra, és a II. alperes állásfoglalása alapján megállapította, hogy a kút vizének magas az összes ásványi anyag, fluorid, nátrium és ammónium tartalma, valamint alacsony a keménysége, amely közegészségügyi szempontból nem előnyös a víz rendszeres, hosszú távú, akár ivóvízként történő felhasználása esetén. Palackozása után élelmiszerként, emberi fogyasztásra történő felhasználásánál a fogyasztás mennyisége nem korlátozható, nem zárható ki a napi két liternél több víz rendszeres, hosszú távú, akár ivóvízkénti fogyasztása – akár gyermekek által is –, ami a víz ismert összetétele miatt egészségkárosodást okozhat. Ezen tulajdonságok miatt a kút vize nem felel meg a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes rendelet 2. § a) pont 3. pontjában előírtaknak, így a természetes ásványvíz megnevezés használata nem engedélyezhető.
[9] Az I. rendű alperes alaphatározata jogorvoslati tájékoztatását saját hatáskörben határozattal (a továbbiakban: módosító határozat) módosította akként, hogy jogorvoslati lehetőségnek kereset előterjesztését jelölte meg.
A kereset, az alperes védekezése, szakértői vélemény
[10] A felperesek keresetükben az I. rendű alperes alap- és módosító határozatának elsődlegesen a hatályon kívül helyezését, az I. rendű alperes új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését, másodlagosan a megváltoztatását, kérelmük teljesítését kérték.
[11] Álláspontjuk szerint a fellebbezési jog kizártságára vonatkozó rendelkezés téves, az Ákr. 46. § (1) bekezdés nem volt alkalmazható, utaltak a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2019. évi CX. törvény 101. § (1) bekezdésére, a Mód.r. 203. § (3) bekezdésére, mely szerint a folyamatban lévő fellebbezési eljárást le kellett volna folytatni.
[12] Előadták, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 37. § (1) bekezdés f) pontja szerinti, az I. rendű alperesi határozattal okozott jogsérelem az, hogy az alperesek téves jogszabályok alkalmazásával megfosztották őket attól, hogy egy vízjogi létesítési engedéllyel rendelkező ásványvíz termelő kútból nyert ásványvizet az irányadó jogszabályok szerint elismertessék, mellyel számukra kárt okoztak. A különféle vizek palackozásáról szóló Együttes rendelet 2. § a) pont 3. alpontja határozza meg a természetes ásványvíz fogalmát, a 3. § (4) bekezdés a) pontja az elismerés feltételeit, mely előírásoknak, továbbá az 5. §-ban, a 2. számú mellékletben foglaltaknak a víz mindenben megfelel.
[13] A peres eljárás folyamatában az elsőfokú bíróság végzésével - arra hivatkozással, hogy az I. rendű alperes döntését a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalására alapította – felperesek kérelmére a II. rendű alperest az Ákr. 55. § (4) bekezdésére, a Kp. 19. § (4) bekezdésére, 25. § (2) bekezdésére hivatkozással perbe állította.
[14] A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset szerint a II. rendű alperes az I. rendű alperes megtévesztő megkeresésére téves szakhatósági állásfoglalást adott, mivel a kérelem ásványvíz palackozására vonatkozott, a szakhatósági állásfoglalás pedig ivóvízre. A víz minősítéséhez elsősorban hidrogeológusra, kémikusra, mikrobiológusra és jogászra van szükség, orvosra csak gyógyvíz esetén a gyógyhatás ellenőrzésére.
[15] A II. rendű alperes állítása, miszerint a kút vize kizárólag ivókúra keretében használható, összetétele egészségkárosodást okozhat, vizsgálattal nincs alátámasztva, teljeskörűen megalapozatlan.
[17] Az I. rendű alperes védiratában, perbeli nyilatkozatában az alaphatározatában foglalt indokok fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a kérelmet nem a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. 1. számú mellékletében megjelölt maximálisan megengedett határértékek túllépése miatt utasította el, hanem - a II. rendű alperes állásfoglalásában foglaltak figyelembevételével - a kút vizének ismert ásványi anyag összetétele okán, mert közegészségügyi szempontból hátrányos tulajdonságokkal rendelkezik, egészségkárosító hatása lehet. A II. rendű alperes nem az Ivóvíz r. határértékeinek megfelelést vizsgálta, azt kiindulási, viszonyítási alapként használta. A kút vize a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. 2. § a) pont 3. pontjának nem felel meg.
[18] A II. rendű alperes védiratot nem terjesztett elő.
[19] A perben az elsőfokú bíróság szakértőként kirendelte a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Orvosszakértői Intézetet.
[20] A perben kirendelt orvosszakértő szakvéleményében rögzítette, hogy a közegészségügyi kockázatok értékelése meghaladja az orvosszakértői kompetencia kereteit, szakvéleményében kizárólag az egyéni egészségügyi kockázatokat értékelte.
Jogerős ítélet
[21] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[22] Indokolása szerint döntését az aggálytalan perbeli szakvéleményre alapította azzal, hogy az ügyet a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. alapján kell elbírálni. Rögzítette, hogy a perben kirendelt orvosszakértő a magas nátrium tartalom miatti egészségkárosító hatás lehetőségét a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásával egyezően állapította meg, továbbá a Magyarországon forgalomban lévő ásványvizek nátrium tartalma a perbeli víz nátrium tartalmának töredéke, átlagosan 1/10-e. Az elsőfokú bíróság megállapította, a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. a magas nátrium tartalmú víz megjelölésére nem ad lehetőséget – utalt a 7. § (4)–(7) bekezdéseire –, a kút vize a magas nátrium tartalom egészségkárosító kockázata miatt nem felel meg e rendelet 2. § 3. pontjában szabályozott feltételnek, amelynek hiányában a víz élelmiszerként, palackozási célú forgalomba hozatalára nem kerülhet sor.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[23] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az I. rendű alperes határozatának megváltoztatását, a kút vizének palackozási céllal természetes ásványvízként történő elismerését, másodlagosan az I. rendű alperes határozatának a hatályon kívül helyezését, az I. rendű alperes új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését kérték.
[24] Kérelmük jogi alapjaként a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. 2. § a) pont 3. pontjára, 3. § (4) bekezdés a) pontjára, 7. §-ára, 1., 2., 5. számú mellékleteire, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. §-ára, a 300. § (1) bekezdésére, az Ákr. 62. §-ára, az Ivóvíz r.-re hivatkoztak.
[25] Kifogásolták, hogy a II. rendű alperes megkeresését és a szakhatósági állásfoglalást a közigazgatási eljárásban nem kapták meg, ügyféli jogaikat nem gyakorolhatták.
[27] Az elsőfokú bíróság a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r.-et jelölte meg irányadó jogszabálynak, ennek ellenére figyelmen kívül hagyta, hogy az I. rendű alperes határozata a jelen ügyben nem alkalmazható Ivóvíz r.-en, téves megkeresésre adott, nem természetes ásványvízre vonatkozó állásfoglaláson alapul. A bíróságnak nem feladata a hatóság helyett a közigazgatási eljárás és a bizonyítás lefolytatása.
[28] Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a perben kirendelt orvosszakértő részére az Ivóvíz r.-re alapítottan tett fel kérdéseket, majd a szakvélemény egyetlen pontját kiragadva, a szakvéleménnyel alá nem támasztott szakkérdést a szakértő helyett döntötte el, megsértve a Pp. 300. § (1) bekezdésében foglaltakat. Iratellenes a jogerős ítélet [29] bekezdése, mivel a perbeli szakvélemény a víz eltúlzottan magas nátriumtartalmát nem állapította meg, csak a magas nátriumbevitel egészségügyi kockázatára utalt, és ez nem támasztja alá aggálytalanul, hogy a magas nátrium tartalom olyan egészségkárosító kockázatot jelent, amely miatt a víz nem felel meg a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. 2. § a) pont 3. pontjában írt feltételeknek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[34] A felperesek a vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkező kút vizének palackozásához kérték a természetes ásványvíz elnevezés engedélyezését.
[35] A Kúria a felülvizsgálati kérelem alapján és keretei között a jogerős ítéletben és az I. rendű alperesi határozatban több, az ügy érdemére kiható, a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértést és nem pótolható hiányt állapított meg.
[36] A Kúria vizsgálta a jogerős ítélet indokolását, annak egyes elemeit, közöttük a tényállását.
[37] A Kp. 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy az indokolás a bíróság által megállapított tényeket, a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmét, illetve nyilatkozatát és azok alapjának rövid ismertetését, az érdemi rendelkezés tartalmára történő utalást, továbbá a jogi indokolást tartalmazza. Az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozat tényállásának hiányossága (Ákr. 81. § (1) bekezdés), és a jogerős ítélet tényállása sem tartalmazza – a Pp. idézett 346. § (4) bekezdésében foglaltak ellenére - a felperesi kérelem előterjesztését megelőző eljárás folyamatát, hogy a kérelem milyen vízre, milyen létesítési, üzemeltetési engedélyre vonatkozott, továbbá a kérelmet elbíráló hatóság hatásköri szabályai sem ismertek. A kérelmet, a keresetet megalapozó tényállás hiánya az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértés.
[38] A Kúria vizsgálta az elsőfokú bíróság és az I. rendű alperes szerint alkalmazandó jogszabályok körét is.
[39] Az EK irányelv előírásaihoz igazodóan Magyarországon is jogszabályokban rendezett követelményeknek kell megfelelnie a víz minőségének ahhoz, hogy természetes ásványvíznek minősítsék. Egyik alapfeltétel, hogy megkülönböztethető legyen az ivóvíztől (a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. 2. § a) pont 3. pont), melynek megfelelően a szabályozásukra vonatkozó jogszabályok is különbözőek: az ivóvízre az Ivóvíz r., a természetes ásványvízre a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. vonatkozik. Emellett a természetes gyógytényezőkről szóló EüM. r. hatálya – az 1. § (1) bekezdés c) pontja szerint – kiterjed a természetes ásványvizet kitermelőkre, azonban az 1. § (4) bekezdése kimondja, hogy az élelmiszerként emberi fogyasztásra kerülő palackozott természetes ásványvizekre külön jogszabály: a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. az alkalmazandó.
[40] A különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. 2. § a) pontja szerint természetes ásványvíz: természetes állapotban emberi fogyasztásra szánt, a 3. § szerint hivatalosan elismert víz.
[41] A 3. § (1) bekezdése szerint Magyarországon természetes ásványvíz megnevezéssel csak hivatalosan elismert víz hozható forgalomba. A 3. § (4) bekezdése határozza meg az elismerés feltételeit:
a) a víz – az e rendelet szerint esetlegesen engedélyezett kezelés után – kémiai és mikrobiológiai jellemzői alapján megfelel az 1. számú mellékletben és az 5. §-ban foglalt követelményeknek,
b) a víz jellemző tulajdonságait a 2. számú melléklet szerint megállapították és azok megfelelnek a 2. §-ban foglaltaknak.
[42] A különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. 1. számú melléklete tartalmazza a természetes ásványvizekben természetesen előforduló összetevők, valamint az azokra vonatkozó maximálisan megengedett határértékeket mg/l mértékegységben megadva. Az 5. § a víz kivételi hely szennyeződésmentességét, az ehhez szükséges feltételeket taglalja, a 2. számú melléklet rögzíti a természetes ásványvíz jellemző tulajdonságai megállapításának szempontjait és módszerét. A 2. számú melléklet 1. pont szerint a víznek azokat a tulajdonságait, amelyek kedvező hatást gyakorolnak az egészségre,
c) 1. geológiai és hidrogeológiai, 2. fizikai, kémiai és fiziko-kémiai, 3. mikrobiológiai és 4. szükség esetén farmakológiai, fiziológiai és klinikai szempontok alapján,
d) a 3. melléklet II. részében felsorolt kritériumok szerint,
e) a hatáskörrel rendelkező hatóságok által jóváhagyott tudományos módszerekkel kell megállapítani.
[45] A Kúria megállapította, a jogerős ítélete [13] bekezdésében az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperesek kérelme alapján indult eljárásban „kizárólag a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. előírásai alkalmazandók”. E megállapítása, és a kereset ellenére nem értékelte, illetve nem döntött arról, hogy a hatóság megfelelő jogszabály alapján hozta-e meg a határozatát, ugyanis az I. rendű alperes döntését a II. rendű alperes állásfoglalására alapította, amelyet a II. rendű alperes az Ivóvíz r. alkalmazásával készített el.
[46] A közigazgatási iratok szerint a II. rendű alperesnek megküldött megkeresésében az I. rendű alperes nem határozta meg, milyen jogszabály alapján kéri a szakmai állásfoglalást, ez a feltett kérdésekből sem volt egyértelműen megállapítható. A II. rendű alperes állásfoglalásában felsorolta az irányadó jogszabályokat, köztük az Ivóvíz r.-et, a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r.-et, és a természetes gyógytényezőkről szóló EüM. rendeletet is, azonban ezek mikénti alkalmazhatóságával kapcsolatosan nem tett megállapítást. A II. rendű alperes a víz tartalmi elemeit, azok értékeit az Ivóvíz r. alapján vizsgálta, a vizsgálati jegyzőkönyv adatainak felhasználásával e rendeletben meghatározott határértékekhez hasonlította a kútvíz fluorid, nátrium, klorid, ammónium tartalmát, a keménységére vonatkozó mérési eredményeket.
[47] Az I. rendű alperes határozatában ismertette a II. rendű alperes állásfoglalásában foglaltakat, a Vizsgáló Laboratórium szakvéleményének mérési adatait, idézte a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. 2. § a) pontját, 3. § (1)–(4) bekezdéseit és a II. rendű alperes állásfoglalását, azonban nem tért ki arra, hogy a Vizsgáló Laboratórium szakvéleményében a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. 2. § a) pontjára, 5. számú mellékletére alapított, azok fennállását alátámasztó megállapításaival szemben miért a II. rendű alperesnek az Ivóvíz r.-re alapított megállapításait vette figyelembe.
[48] Az elsőfokú ítélet az alkalmazott jogszabályok megfelelőssége körében ellentmondásos, nem állapítható meg aggálytalanul, hogy az elsőfokú bíróság ítélete, az I. rendű alperes határozata miért és melyik jogszabályokon alapul.
[50] Az Ákr. 62. §-a a hatóság részére tényállástisztázási kötelezettséget szabályoz, szükség esetén bizonyítási eljárás lefolytatásával. A közigazgatási eljárásban a bizonyítási eljárás része volt a II. rendű alperes állásfoglalásának beszerzése. A Korm.r. 6/A. § (4) bekezdés b) pontja szerint a II. rendű alperest vezető tiszti főorvos megkeresésre szakmai kérdésekben állást foglal, véleményt nyilvánít. A Korm.r. 1. § (4) bekezdés d) pontja alapján a kormányhivatalok és a járási hivatalok a szakmai feladatellátás során az országos tiszti főorvos által kiadott szakmai eljárásrendeknek, útmutatóknak és elvi állásfoglalásoknak megfelelően, valamint a kiadott iratminták alapján végzik az ellenőrzéseiket és szakmai tevékenységüket.
[51] A Korm.r. hivatkozott rendelkezései ellenére a II. rendű alperes szerepe sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben jogszabályokkal alátámasztottan nem tisztázott. Az elsőfokú bíróság – a felperesekkel egyezően – a II. rendű alperest szakhatóságnak, állásfoglalását szakhatósági állásfoglalásnak tekintette, emiatt hívta fel a felpereseket a 8. sorszámú végzésében az Ákr. 55. § (4) bekezdésére, a Kp. 19. § (4) bekezdésére, 25. § (2) bekezdésére hivatkozással a II. rendű alperes perbe állítására, azonban a közigazgatási iratokból a II. rendű alperes szakhatóságkénti eljárása egyértelműen nem megállapítható.
[52] A Kúria vizsgálta az elsőfokú bíróság részéről a perben folytatott szakértői bizonyításnak, majd a szakvélemény értékelésének a jogszerűségét is.
[53] Rögzíti a Kúria, hogy a közigazgatási eljárásban a felperesek által becsatolt, a Vizsgáló Laboratórium szakvéleménye, illetőleg a vizsgálati jegyzőkönyv – a víz jellegét meghatározó kémiai összetevőket, kiemelve a nátrium, kálium, kalcium, magnézium, metakovasav, ammónium tartalmakat, illetőleg a víz keménységet, a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. szempontrendszerét követve – a víz palackozására vonatkozó pozitív megállapításokat tartalmaz, melyek helytállóságát az I. rendű alperes nem vizsgálta, a II. rendű alperes állásfoglalásával nem vetette össze, az ellentmondások feloldására szakértőt nem rendelt ki.
[54] Mindezen hiányosságok ellenére az elsőfokú bíróság rendelt el szakértői bizonyítást, azonban a periratokból és az elsőfokú ítéletből nem állapítható meg, hogy az elismerési eljárás részeként a különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. mely feltételének bizonyítására volt a perben szükség. A Kp. 2. § (1) bekezdése szerint közigazgatási perben a bíróság feladata, hogy a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben – erre irányuló megalapozott kérelem esetén – hatékony jogvédelmet biztosítson a közigazgatási tevékenység jogszerűségét megítélje. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozat alapjául szolgáló tényállás feltáratlansága, hiányossága, a megállapítható tények ellentmondásossága esetén nem folytathat le elsőként olyan bizonyítást, nem tehet olyan megállapítást, amit a közigazgatási hatóság nem vizsgált, amelyről nem döntött, mivel az a hatósági hatáskör elvonását eredményezné. Nincs jogszabályi felhatalmazása hatóság által lefolytatandó bizonyítás foganatosítására.
[56] A szakértő kirendelése esetén a szakvélemény a bíróság kirendelő végzése alapján készül. A perben kirendelt orvosszakértő szakvéleményében jelezte, melyek azok a kérdések, melyekben nem rendelkezik kompetenciával, így a közegészségügyi kockázat értékelése (szakvélemény 5. pont), a nitritképződés lehetőségének megítélése (3. pont), a víz előnyös tulajdonságainak érdemi vizsgálata (7. pont) a szakmai kompetenciáját meghaladja. A víz ammónium tartalma tekintetében az Ivóvíz r.-hez viszonyította a határértéket (3. pont).
[57] A kirendelő végzés 4. pontjában feltett kérdésre adott válaszában a perben kirendelt orvosszakértő a nátrium tartalom egészségkárosító hatását nem állapította meg, csupán az egészségkárosító hatás kockázatára utalt, rögzítve a túlzott nátrium bevitel lehetséges egészségügyi kockázatait, hogy a víz hosszú távú, rendszeres, napi 2 litert elérő fogyasztása esetén az egészségkárosító hatás kockázata kifejezetten gyermekek esetében megnövekedhet. Mindezek a szakvéleményben konkrét bizonyítással nem alátámasztottak, általánosságban, a lehetséges következmények taglaltak, ahogyan nem ismert annak a tudományos testületnek a vizsgálata sem, amely szerint a nátrium bevitel napi 1000–6000 mg között még elfogadható, ehhez képest a kútvíz nátrium tartalma 1000 mg/l. Az elsőfokú bíróság e kérdést tovább nem tisztázta, szakértői véleménnyel alá nem támasztottan szakkérdésben állást foglalt, megállapítva, hogy: „a túlzott nátriumbevitel súlyos egészségkárosító hatása nem vitatott tény” ([28] bekezdés), mely eljárása az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogsértő.
[58] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, I. rendű alperes határozatát megsemmisítette, a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[59] A megismételt eljárásban az I. rendű alperesnek a természetes ásványvízkénti elismerést megelőző teljes eljárási folyamatot a tényállásban rögzítenie kell, ahogyan jogszabályra alapítottan azt is, hogy a kérelem elbírálása mely hatóság hatáskörébe tartozik, és a II. rendű alperes milyen minőségben vesz részt az eljárásban. A különféle vizek palackozásáról szóló Együttes r. 3. § (4) bekezdésében foglalt elismerési feltételek szerinti vizsgálat lefolytatását, a szükséges bizonyítékok beszerzését és értékelését követően tud az ügyben jogszerű döntést hozni.
(Kúria Kfv.VI.37.906/2022/4.)