Az egységár feltüntetésének szabályai az árcsökkentés alkalmazásakor nem változnak, így amennyiben az akciós termék nem tartozik a kivétel szabály szerinti termékkörbe, akkor az egységárat az akció előtt és alatt is fel kell tüntetni [1997. CLV. törvény (Fgytv.) 14. §; 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM együttes rendelet (Árrendelet) 2/A. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2024. március 27-én helyszíni hatósági ellenőrzést tartott a felperes által üzemeltett üzletben. Próbavásárlás keretében kilencféle (kilenc darab) akciós, meghatározott kiszerelésben (liter, gramm, darab) értékesített terméket vásároltak, és egyéb kereskedelmi feltételeket ellenőriztek. Ömlesztett árura a próbavásárlás nem terjedt ki. A termékek polccímkéjén a fizetendő eladási ár és egységár, valamint az akciót megelőző eladási ár is feltüntetésre került.
[2] Az alperes hivatalból indított eljárásban az ellenőrzés megállapításai alapján 2024. május 7. napján kelt határozatával a felperest 3 000 000 Ft bírság megfizetésére, a jogsértő magatartás megszüntetésére, a jövőben az általa üzemeltetett valamennyi kereskedelmi egységben a megfelelő (teljes körű) árfeltüntetésre, a vonatkozó jogszabályok betartására kötelezte. Indokolásában a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban Fgytv.) 14. § (6) bekezdésére, a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM–SZMM együttes rendelet (a továbbiakban: Árrendelet) 2. § (1) bekezdésére, 2/A. § (1) bekezdésére, 3. § (1) bekezdésére, 4. §-ára hivatkozott.
[3] Megállapította, hogy a felperes az ellenőrzéssel érintett kereskedelmi egységben megsértette a jogszabályi előírásokat a nem megfelelő (nem teljes körű) árfeltüntetéssel, mivel az Fgytv. 14. § (6) bekezdéséből kiindulva, figyelemmel az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdésére, az árcsökkentést megelőzően alkalmazott ár a termék korábbi eladási árát és egységárát is magában foglalja.
[4] A jogsértésre tekintettel a szankciót, az Fgytv. 47. § (1) bekezdés i) pontja, 47/C. § (1) bekezdése és (5) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján szabta ki. Az Fgytv. 47. § (5) bekezdésének, továbbá a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankciótv.) 10. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte az előírt mérlegelési szempontokat, a jogsértés jellegét, súlyát, a jogsértéssel érintett fogyasztók számát, a jogsértő állapot időtartamát, a jogsértő magatartás ismétlődését, gyakoriságát, a jogsértéssel érintett áruk értékét, az elért előnyt, a felperes gazdasági súlyát. Álláspontja szerint az eladási ár, az egységár feltüntetése az akciót megelőző ár tekintetében lényeges, mivel ezek az információk a fogyasztók tájékoztatását szolgálják, illetve az árak összehasonlításának megkönnyítését. A megfelelő árfeltüntetés elmaradása a gazdaságilag kiszolgáltatott ügyfelek akaratát torzíthatja, melynek következtében a fogyasztók vagyoni érdekei is sérülhetnek. A figyelembe vett mérlegelési szempontok alapján a jogsértést súlyosnak, a fogyasztóvédelmi bírság összegét indokoltnak és a jogsértéssel arányban állónak értékelte.
A felperes keresete, alperes védirata
[5] A felperes keresetében a határozat megsemmisítését, szükség esetén az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Érvelése szerint az Fgytv. 14. § (5) bekezdéséből következően minden esetben a termék eladási áraként és egységáraként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő árat kell feltüntetni. A korábbi ár nem eladási ár, az eladási árnak nem minősülő ár tekintetében pedig a kereskedőt az egységár feltüntetésének kötelezettsége nem terheli, az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdése sem utal erre.
[6] Hivatkozott az Árrendelet alkalmazásával kapcsolatosan az Igazságügyi Minisztérium fogyasztóvédelmi portálján közzétett „Útmutató a kereskedők részére az akciós árcsökkentésre vonatkozó szabályok alkalmazásához” című dokumentumra, mely szintén nem szól a korábbi egységár feltüntetésének kötelezettségéről. Ezt támasztja alá az Árrendelet implementációjának alapját jelentő, a fogyasztó számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló az Európai Parlament és a Tanács 98/6/EK irányelvet (a továbbiakban: PID Irányelv) 2020. január 7-i hatállyal módosító, a 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2019/2161. irányelve (a továbbiakban: Omnibusz Irányelv) szabályozási célja is. A PID Irányelv 6a. cikkének értelmezéséről és alkalmazásáról szóló közlemény (PID Iránymutatás) alapján kiemelte, hogy a termékek nem ömlesztett termékek. A PID Iránymutatás megállapításai értelmében csak akkor merülhet fel a korábbi egységár feltüntetésének a szükségessége, ha ömlesztett termékekről van szó, melyek esetében formailag csak a korábbi egységár hasonlítható össze az akciós egységárral. Ezekben az esetekben a PID Irányelv 6a. cikke a „korábbi” egységár feltüntetésére vonatkozik. Az alperes által kifogásolt esetek egyikében sem ömlesztett termékekről van szó, tehát a korábbi egységárat a kereskedő az Árrendelet alapján nem köteles feltüntetni, az árcsökkentéssel érintett termékek mellett.
[7] Az Fgytv. 57. § (1) bekezdés b) pontja utal arra, hogy az Fgytv. 14. § (1), (3), (5)–(6) bekezdései, valamint az Fgytv. 56/A. § (5) bekezdésének felhatalmazása alapján megalkotott Árrendelet a PID Irányelvnek való megfelelést szolgálják. Releváns a PID Iránymutatás, amelyet az Omnibusz Irányelv által módosított PID Irányelvben foglalt és a tagállamok által átültetendő egyes szabályok, így a PID Irányelv 6a. cikkének értelmezésére adott ki az Európai Bizottság.
[8] Mindezek alapján súlyosan téves és jogsértő az alperes azon jogi álláspontja, hogy a felperes megsértette az árfeltüntetésre vonatkozó jogszabályi előírásokat. Utalt arra, hogy hasonló tényállás mellett az alperes társhatósága megszüntette az eljárást. Indítványozta előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.
[9] Az alperes védiratában a határozatában foglalt indokok fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte, érvelése szerint az ár fogalma nem jelenik meg sem az Fgytv.-ben, sem a PID Irányelvben. Az Fgytv. 2. § 7. pontja határozza meg az egységár, a 2. § 8. pont az eladási ár fogalmát, az Fgytv. 14. § (6) bekezdésére is tekintettel a korábbi ár mellett a korábbi egységárat is fel kell tüntetni. Az Árrendelet 2/A. §-ának értelmezésekor figyelembe kell venni az Alaptörvény 28. cikkét is, aminek – értelmező rendelkezés hiányában és a fogyasztói érdekekre tekintettel – az felel meg, hogy az „ár” magában foglalja az eladási árat és az egységárat is.
[10] Az Fgytv. és a PID Irányelv preambulumából is kitűnik, hogy az eladásra kínált termékek eladási árának és egységárának feltüntetéséhez fűződő jog kiemelt fogyasztói érdek, ezért azok feltüntetése valamennyi termék esetében elengedhetetlen. Álláspontja szerint a termék megfelelő árfeltüntetése olyan lényeges információ, amely a fogyasztót vásárlási szándékának kialakításában döntően befolyásolja, az eladási ár, az egységár feltüntetése az akciót megelőző ár tekintetében lényeges, mivel ezek az információk a fogyasztók tájékoztatását, illetve az árak összehasonlításának megkönnyítését szolgálják.
[11] Nem ellenezte a felperes indítványa alapján az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.
Az elsőfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette. Döntésében utalt az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdését beiktató, a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatási díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló, az Árrendeletet módosító 48/2020. (XII. 11.) ITM rendelet előterjesztői indoklására, mely szerint az Omnibusz Irányelv a PID Irányelvet is módosította, melynek célja az akciós árakra vonatkozó előírások bevezetése, a fogyasztók jobb tájékoztatása. Az Fgytv. árfeltüntetést szabályozó 14. §-ának beiktatásához tartozó indokolás szintén utal arra, hogy a jogszabályi rendelkezés a PID Irányelvet átültető szabályok korrekcióját tartalmazza az Irányelvnek való teljes megfelelés érdekében.
[13] Kifejtette, hogy az uniós irányelvi szabályozás hazai jogba átültetése megtörtént, a jogkérdés – az uniós jogi szabályozást figyelembevéve – a magyar jog alapján eldönthető volt, így nem kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást.
[14] Indokolása szerint a PID Irányelv 2. cikke meghatározza az eladási ár és egységár fogalmát, mely az Fgytv. definícióhoz képest az árat a végleges árral azonosítja. Rögzítette, hogy az „ár” fogalmát a releváns uniós és magyar jogi normák nem tartalmazzák, az alperes az Fgytv. 14. § (6) bekezdésére hivatkozással állapította meg, hogy az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdése szerinti „alkalmazott ár” az akciós időszakot megelőző egységárat is magában foglalja. Az eladási ár és egységár definíciói mellett lényeges szempont, hogy az egységár mindig mértékegységhez (liter, kilogramm, méter, négyzetméter) vagy darabonként értékesített termék esetén darabhoz (mint egy egységhez) kapcsolódik. A PID Irányelv (7) preambulum-bekezdésére utalva vezette le, hogy a nem ömlesztett termékek esetében az adott kiszerelésben értékesített mennyiséghez képest határozható meg a termék ára és egységára, a fogyasztói döntést nem tudja elősegíteni egy a feltüntetés idején már nem létező eladási ár egységárának ismerete, hiszen az egységár-feltüntetés lényege nem az egységár-adatok historikus összehasonlíthatóságában, hanem az aktuálisan, a fogyasztó számára a jelenben elérhető kínálati árak összehasonlíthatóságában rejlik. Az egységár korábban alkalmazott egységárral való összehasonlíthatóságának kizárólag az ömlesztett termékek esetén van jelentősége.
[15] Az akciós egységár feltüntetésével a felperes jogszabályi kötelezettségének eleget tett, hiszen az adott időpontban értékesített termékek aktuális egységárának összehasonlíthatósága segíti a fogyasztót döntésének meghozatalában. Az alperes téves jogértelmezéssel állapította meg, hogy a nem ömlesztve árult termékek polc címkéjén az akciót megelőző egységár feltüntetésének elmaradása jogsértő, ezért az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján új eljárásra utasítás nélkül megsemmisítette.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Fgytv. 45/A. §-át, a 47. § (1) bekezdését, a 47/C. § (5) és (7) bekezdéseit és 48. §-át megsértette akkor, amikor határozatát – jogszabályok téves alkalmazása okán – megsemmisítette, mivel a bírság kiszabásának a PID Irányelv, Árrendelet és az Fgytv. rendelkezései alapján helye volt.
[17] Hangsúlyozta – egyezően a Pécsi Törvényszék hivatkozott 7.K.701.305/2023/9. számú ítéletében foglaltakkal – nem ömlesztett akciós termékek értékesítése esetén az akciós eladási ár, és az akciós egységár, valamint az akciós időszakot megelőzően alkalmazott vételár mellett fel kell tüntetni a termék akciós időszakot megelőzően alkalmazott egységárát is, mely jogszabályi kötelezettségének a felperes nem tett eleget.
[18] A Kúria belátására bízva indítványozta az Európai Unió Bírósága (EUB) előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését a PID Irányelv 6a. cikkének értelmezésével összefüggésben.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Hivatkozása szerint az alperes felülvizsgálati kérelme felülbírálatra alkalmatlan, nem felel meg a Kp. 115. § (1)–(2) bekezdései alapján alkalmazandó 100. § (2) bekezdés b) pontja szerinti tartalmi feltételeknek.
[20] A jogerős ítélet a jogszabályok helyes értelmezésével megfelelő következtetést vont le, mely szerint a PID Irányelv az eladási ár és az egységár fogalmát a végleges, a ténylegesen alkalmazott árral azonosítja. Tévesen értelmezi az alperes az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdését a korábbi „alkalmazott ár” fogalmát úgy, hogy az az akciós időszakot megelőző egységárat is mindenképpen magában foglalja.
[21] Helyesen állapította meg a jogerős ítélet azt is, hogy a korábbi egységár feltüntetése semmilyen módon nem szolgálja a fogyasztói érdekeket, egy termék korábbi árának egységára a legkevésbé releváns információ egy fogasztói döntés meghozatala szempontjából. Önmagában az árcsökkenés százalékos mértékének bemutatása tökéletesen alkalmas a kedvezmény mértékének a megjelenítésére, mivel az egységár is értelemszerűen pont ugyanakkora arányban csökken, mint annak az adott kiszerelésre vetített ára.
[22] Változatlanul fenntartotta a keresetlevelében előadott jogi érveit. Kifejtette, hogy a Kúria téves következtetésre jutott, amikor a Kfv.I.37.411/2024/6. számú ítéletében azt állapította meg, hogy az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdésében szereplő „alkalmazott ár” kifejezés gyűjtőfogalom, amely magában foglalja az eladási ár és az egységár fogalmát is. Ez a jogértelmezés a jogszabályokból nem vezethető le, indítványozta a Kúria hivatkozott döntésétől eltérést.
[23] Nem ellenezte előzetes döntéshozatali eljárás keretében az EUB megkeresését.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[25] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A Kp. 120. § (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[26] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette a perben irányadó tényállást, azonban az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdésének téves értelmezése folytán helytelen jogi következtetésre jutott, mely jogszerűtlen döntést eredményezett.
[27] Az árfeltüntetésre vonatkozó előírásokat több jogszabály alapján, azok együttes értelmezésével lehet levezetni. Kiindulópont a PID Irányelv, melynek célja, hogy az Európai Unióban biztosítsa a fogyasztók számára az árak átláthatóságát és összehasonlíthatóságát, ennek érdekében előírta, hogy a termékek árát egyértelműen és egyformán kell feltüntetni, beleértve az egységár kötelező megjelenítését is. A PID Irányelvet módosító Omnibusz Irányelv célja pedig az, hogy még jobban védje a fogyasztókat, különösen az online kereskedelemben és az árkedvezmények feltüntetésében, erősítse a fogyasztói jogokat, megakadályozza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot és javítsa az árak összehasonlíthatóságát.
[28] A PID Irányelv 2. cikk a) pontja szerint eladási ár: a termék egy egységére vagy a termék egy adott mennyiségére vonatkozó végleges ár, beleértve a hozzáadottérték-adót és minden egyéb adót. A 2. cikk b) pontja alapján egységár: a végleges ár, beleértve a hozzáadottérték-adót és minden egyéb adót, a termék egy kilogrammjára, egy literére, egy méterére, egy négyzetméterére vagy egy köbméterére vonatkozóan vagy a mennyiségnek egy olyan eltérő, egyetlen egységére vonatkozóan, amelyet az érintett tagállamban egyes termékek értékesítése során széles körben és a bevett gyakorlatnak megfelelően használnak. A 2. cikk c) pontja szerint ömlesztve értékesített termékek: azok a termékek, amelyek nem előre csomagoltak, és amelyeket a fogyasztó jelenlétében mérnek ki.
[29] A PID Irányelv az 5. cikk (1) bekezdésében az egységár feltüntetése alóli kivétel szabályt is meghatároz, mely szerint: a tagállamok mentesülhetnek az olyan termékek egységárának feltüntetésére vonatkozó kötelezettség alól, amelyek esetében ez a feltüntetés a termék jellege vagy rendeltetése miatt nem lenne célszerű vagy zavart keltene.
[30] Magyarország az Európai Unió tagjaként jogharmonizációs kötelezettségének eleget téve az uniós jogot a fogyasztóvédelmi szabályokba átültette. Az Fgytv. 2. § 7. pontja meghatározza az egységár fogalmát, mely: a termék e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott mértékegységére vonatkozó ár. A 8. pont szerint az eladási ár: a termék egy egységére vagy adott mennyiségére vonatkozó ár.
[31] Az Fgytv. 14. § (1) bekezdése szerint a fogyasztót – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a külön jogszabályban meghatározottak szerint írásban tájékoztatni kell a fogyasztóknak megvételre kínált termék eladási áráról és egységáráról, illetve a szolgáltatás díjáról. A (3) bekezdés kimondja: az eladási árat, az egységárat, illetve a szolgáltatás díját egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és a tisztán olvashatóan kell feltüntetni. A (4) bekezdés alapján az eladási árat és az egységárat, illetve – határon átnyúló szolgáltatásnyújtás kivételével – a szolgáltatás díját Magyarország törvényes fizető eszközében kifejezve, a fizetőeszköz nemét (forint) vagy annak rövidítését (Ft) megjelölve kell feltüntetni. Az (5) bekezdésnek megfelelően: a termék eladási áraként és egységáraként, illetve a szolgáltatás díjaként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő, az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is tartalmazó árat kell feltüntetni. A (6) bekezdés előírja: ha a termékre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció megjelöli a termék eladási árát – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik –, az egységárat is meg kell adni.
[32] Az Fgytv. 56/A. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az Árrendelet a termékek eladási árára és egységárára vonatkozó részletszabályokat tartalmazza, mely összhangban az Fgytv-vel és a PID Irányelvvel főszabály szerint kötelezővé teszi az értékesítésre kínált termékek esetében az eladási ár mellett az egységár feltüntetését. A jogalkotó a PID Irányelv 5. cikk (1) bekezdésével összhangban szintén biztosít kivételt a főszabály alól az Árrendelet 3. § (2) bekezdés a)–e) pontjaiban meghatározott esetekben, melyek elsősorban a termék méretére (50 g, 50 ml.), az értékesítés módjára (automatából, csomagban vagy díszcsomagolásban) vonatkoznak.
[33] A Kúria áttekintette az ellenőrzéssel érintett termékek körét, és megállapította, hogy azok nem ömlesztett termékek és az egységár feltüntetése alóli kivétel szabály alá sem tartoznak, tehát valamennyi termék esetében az általános szabályok szerint az egységár feltüntetése kötelező volt. Ennek ellenkezőjét a felperes sem állította. Tekintettel azonban arra, hogy az ellenőrzés időpontjában a próbavásárlással érintett termékek akciósak voltak, így vizsgálni kellett az árcsökkentett termékek árfeltüntetésére vonatkozó szabályokat.
[34] Az Omnibusz Irányelvvel módosított PID Irányelv 6a. cikk (1) bekezdése alapján az árcsökkentés bejelentése esetében meg kell jelölni a korábbi, a kereskedő által az árcsökkentést megelőzően, meghatározott ideig alkalmazott árat.
[35] Ezzel összhangban az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdése előírja: az árcsökkentés bejelentése esetében meg kell jelölni a korábbi, a vállalkozás által az árcsökkentést megelőzően, meghatározott ideig alkalmazott árat.
[36] A Kúria – követve a Kfv.I.37.411/2024/6. számú ítélet [60] bekezdésében kifejtett jogértelmezést – megállapította, hogy a korábban „alkalmazott ár” nem pusztán az eladási árat jelenti, hanem, mint gyűjtőfogalom, magában foglalja az eladási ár és az egységár fogalmát is figyelemmel az árfeltüntetésre vonatkozó általános, az előzőekben részletesen ismertetett szabályokra, melynek megfelelően főszabály szerint az eladásra kínált termékek esetében fel kell tüntetni az eladási árat és az egységárat is.
[37] A jogalkalmazói jogértelmezés elvi tétele szerint, az Alaptörvény 28. cikkéből kiindulva, a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[38] A jogalkotói cél egyértelmű; a fogyasztók minél szélesebb körű tájékoztatása, a fogyasztói jogok erősítése, az árak összehasonlíthatóságának javítása. A PID Irányelv, az Fgytv., az Árrendelet kiemelt bekezdései, az árfeltüntetés általános szabályai ezt a célt szolgálják. Az eladási ár, az egységár együttes feltüntetésére vonatkozó jogszabályi előírás kiterjed az árcsökkentést megelőzően alkalmazott eladási árra. Az egységár feltüntetése az akciótól függetlenül kötelező, mivel megkönnyíti a fogyasztók számára a termékek összehasonlítását. Az egységár feltüntetésének szabályai az árcsökkentés alkalmazásakor nem változnak, így amennyiben az akciós termék nem tartozik a kivétel szabály szerinti termékkörbe, akkor az egységárat az akció előtt és alatt is fel kell tüntetni.
[39] Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes, a jogerős ítélet [16] bekezdésében kifejtett, nem az ellenőrzéssel érintett termékekre vonatkozó jogszabályi előírásból, hanem a PID Irányelv (7) preambulum-bekezdéséből, az ömlesztve értékesített termékekből kiinduló levezetése nem felel meg az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogszabály értelmezésnek.
[40] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a jogállamiság elvének lényegi alapja a közhatalom joghoz kötöttsége, vagyis, hogy a közhatalom gyakorlása során be kell tartani a jogszabályokat. A jogbiztonság követelménye magában foglalja a normavilágosság követelményét, a jogszabályok szövegének megismerhetőségét, a jog egészének és egyes szabályainak kiszámíthatóságát. A normavilágosság követelménye érvényesülésének egyik előfeltétele az a megdönthetetlen vélelem, hogy a jogalkotó az előre meghatározott szabályozási célt kívánja megvalósítani, és tudatában van annak is, hogy mit jelentenek az általa használt kifejezések. Ennek érdekében azzal a szöveggel alkotják meg a jogszabályt, amire a jogalkotó szándéka irányult (Kúria Kfv.IV.37.466/2021/8. számú végzése [47] bekezdés).
[41] Az elsőfokú bíróság a jogszabály, a jogalkotói cél téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy nem ömlesztett termékek esetén a korábbi eladási ár mellett a korábbi egységár feltüntetésének hiánya megfelel a jogszabályi előírásoknak.
[42] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Kúria fenti jogértelmezésének megfelelően, abból kiindulva kell döntést hoznia az alperes határozatának jogszerűségéről, hogy a termékek polccímkéjén a fizetendő (akciós) eladási árat és egységárat, továbbá az akciót megelőző eladási árat és egységárat is fel kell tüntetni.
[43] Az uniós jogszabályok hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a tagállami bíróságok jogosultak az EUB-hoz fordulni, hogy annak értelmezése által az adott uniós jogi rendelkezés(ek) jelentéstartalma pontosan meghatározásra kerüljön. Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 267. cikk (3) bekezdése szerint, ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkozó kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az EUB-hoz fordulni. E kötelezettség alól az EUB CILFIT és társai ítélete értelmében a tagállami bíróság akkor mentesül, ha (1.) a felmerült kérdés nem releváns, (2.) a szóban forgó uniós jogi rendelkezést az EUB már értelmezte, vagy (3.) az uniós jog helyes alkalmazása annyira nyilvánvaló, hogy az semmilyen észszerű kétségnek nem enged teret (283/81. sz. CILFIT és társai ítélet, EU:C:1982:335, 21. pont). Abban az esetben, ha a végső fokon eljáró bíróság előtt e helyzetek valamelyike felmerül, nem köteles az EUB-hoz fordulni még akkor sem, ha az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdést az előtte folyamatban lévő eljárásban részt vevő valamelyik fél veti fel (C-561/19. sz. Consorzio Italian Management ítélet, ECLI:EU:C:2021:799, 57. pont).
[44] Az előzetes döntés kérése kötelezettségének a CILFIT és társai ítéletben foglalt feltételrendszer alapján nem merült fel észszerű kétely az uniós jog megfelelő értelmezését illetően, a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező jogkérdés a PID Irányelv 6a. cikke, az Árrendelet 2/A. § (1) bekezdése, az uniós jogi szabályozást figyelembe vevő magyar jogi szabályozás alapján eldönthető volt. Ebből következően a Kúria nem tartotta szükségesnek, hogy az EUB-tól előzetes döntést kérjen.
(Kúria Kfv.VI.37.069/2025/5.)