A Kp. 17. § a) pontja szerinti perindítási jog feltétele, hogy a felperes jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási határozat közvetlenül érintse. Perindítási jog nem csak azt illeti meg, aki a hatósági eljárásban ügyfél volt.
A perindítási jog megléte esetén vizsgálandó a felperes kereshetőségi joga [2017. évi I. törvény (Kp.) 17. § a) pont, 48. § (1) bek. c) pont, 88. § b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes az építtető 2023. október 2-án benyújtott kérelmére építési engedélyezési eljárást indított a perbeli kerékpárút 0+550 kmsz-ig tartó szakasza vonatkozásában. Az alperes tájékoztató végzést bocsátott ki és hirdetményben értesítette az érintetteket az eljárás megindulásáról. Az alperes végzése értelmében a beruházás az egyes közlekedésfejlesztési projektekkel összefüggő közigazgatási hatósági ügyek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról és az eljáró hatóságok kijelöléséről szóló 345/2012. (XII.6.) Korm. rendelet 1. számú melléklete 1.8.3. pontja alapján kiemelt jelentőségű. Az alperes a hiánypótlás, valamint a szükséges szakhatósági állásfoglalások és szakértői vélemények beérkezését követően a 2023. december 21. napján kelt határozatával kikötések előírása mellett a fenti szakasz építésére útépítési engedélyt adott.
A felperes keresete és az alperes védirata
[2] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt, melyben elsődlegesen annak megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[3] Keresetében azt állította, hogy házastársi közös vagyon jogcímen ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosa több olyan ingatlannak, amelyek mindegyike érintett az engedélyezett kerékpárút nyomvonalával. Ennek alapján őt az eljárásban az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 10. § (1) bekezdése alapján az ügyfél jogállása illette meg.
[4] Előadta továbbá, hogy az alperes határozatát 2023. december 21-én hozta meg, amely a Kormányhivatal Földhivatali Főosztályának 18.312-7/2023. számú, a beruházással érintett termőföldek végleges más célú hasznosítását engedélyező határozatára is hivatkozik, mint amely az engedélyezést lehetővé tette. Azonban utóbb a termőföld végleges más célú hasznosítását engedélyező határozat visszavonásra került, ami miatt az építési engedély megadásáról rendelkező határozatot is vissza kellett volna vonnia az alperesnek, mert az alapjául szolgáló termőföld végleges más célú hasznosításának engedélyezését visszavonó határozattal az alperes építési engedélyre vonatkozó határozata is jogszabálysértővé vált. Tekintettel arra, hogy jelenleg nincs a termőföld végleges más célú hasznosítását engedélyező jogerős közigazgatási határozat, ezért a területre építeni sem lehet jogszerűen.
[5] A felperes az Alkotmánybíróság számos eseti döntésére hivatkozva kifejtette, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról, és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény (a továbbiakban: 2006. évi LIII. törvény) alaptörvény-ellenes, az Alaptörvény I. és XXIV. cikkeibe ütközik. Indítványozta az Alkotmánybíróság megkeresését a törvény alaptörvény-ellenességének megállapítása végett.
[6] Az alperes védiratában elsődlegesen a felperes keresetlevelének visszautasítását kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés c) és i) pontja alapján, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[7] Az eljárt bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét a kereshetőségi jog hiányára tekintettel elutasította.
[8] Megállapította, hogy mivel az alperes hatáskörrel rendelkező szervezeti egysége a jelen perben vitatott határozattal szembeni kereset benyújtására nyitva álló határidő lejártát követően vonta vissza a perbeli határozat alapját képező, a termőföld végleges más célú hasznosítását engedélyező határozatát és a felperes keresetét e jogi tény bekövetkeztére alapította, továbbá a hirdetményi kézbesítés megtörténtét a felperes az ügy érdemi vizsgálatát igénylő okból vitatta, a bíróság a felperes keresetlevelét elkésettség miatt nem utasította vissza.
[9] Hivatkozott az Ákr. 10. § (1)–(2) bekezdéseire, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 16. § (1) bekezdésére, 17. § a) pontjára, és kifejtette, a bíróságnak hivatalos tudomása van arról, hogy a felperes által megjelölt ingatlanok ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosa és a felperes házastársa az alperes határozatával szemben keresetet nyújtott be, melyet a bíróság másik tanácsa elkésettség miatt visszautasított. A felperes ezt követően nyújtotta be keresetét, melyben kereshetőségi jogát ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosi minőségére alapította. A felperes tehát csak azt követően hivatkozott ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosi minőségére és kereshetőségi jogának ebből adódó fennállására, hogy házastársa keresetének elkésettségét a bíróság megállapította.
[10] Osztotta az alperes álláspontját abban, hogy az ügyfelek körének megállapítása tekintetében egy ingatlant érintő beruházásnál elsősorban az ingatlan-nyilvántartás, mint közhiteles nyilvántartás adatai irányadók. Az Ákr. 10. § (1) bekezdése szerinti ügyfélfogalom nem zárja ki azt sem, hogy egy ingatlanokat érintő beruházás megvalósításával kapcsolatos közigazgatási eljárásban a bejegyzett ingatlantulajdonosokon kívüli személyek is ügyfélnek minősüljenek, azonban az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosokon kívül az ügyféli minőség feltételeit valamely okból teljesítő más személyekről az alperesnek jellemzően hivatalos tudomása nem lehet. Az alperesnek azonban e személyek felkutatására és ügyfélként való bevonásukra nem áll fenn kötelezettsége és nem állapítható meg az alperes oldalán jogszabálysértés abban az esetben, ha nem von be ügyfélként az eljárásba olyan személyeket, akiknek ügyféli jogállásáról nem is lehet információja. Ebben az esetben az a személy, akinek jogát, jogos érdekét a közigazgatási eljárás álláspontja szerint érinti, ügyféli jogállásának megállapítását kérheti, melyről az Ákr. 112. § (2) bekezdés b) pontja alapján a hatóság önálló fellebbezéssel támadható végzést hoz. E döntés meghozataláig nem minősül ügyfélnek az a személy, akiről a hozzáférhető adatok alapján nem állapítható meg, hogy a beruházással érintett ingatlanhoz közvetlen jogi érdeke fűződik.
[11] Amennyiben a hatóság az ingatlanokat érintő beruházásnál egy ingatlan-nyilvántartásban nem szereplő személy ügyfél jogállását kérelmére valamely okból megállapítja, abban az esetben e személy a közigazgatási eljárásban hozott határozat címzettje lesz és e határozattal szembeni perindítási jogosultsága fennáll. Amennyiben viszont a rendelkezésre álló adatok alapján a közigazgatási eljárásban ügyfélnek nem minősülő személy az ügyféli jogállásának megállapítását nem kérte és arról a hatóság nem döntött, az ebből eredő jogosultságok, így a perindítás lehetősége nem teremthető meg utólagosan azt követően, hogy a bejegyzett tulajdonos keresetét a bíróság elkésettség miatt visszautasította.
[12] Rámutatott, a felperes az eljárás lefolytatásakor nem volt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos, ügyféli jogállásának megállapítását nem kérte, így ügyféli jogállása és kereshetőségi joga az alperes határozatával szemben a Kp. 17. § a) pontja alapján nem áll fenn.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[13] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és határozathozatalra kötelezését kérte. Kérte továbbá az új eljárás lefolytatásából az eljárt tanács kizárását és új tanács kijelölését a Kp. 10. § (1) bekezdés h) pontja alapján, mert álláspontja szerint az első fokon eljárt bírói tanács elfogult volt.
[14] Azt állította, hogy a jogerős ítélet sérti a 2006. évi LIII. törvény 2. § (1)–(2) bekezdéseit, az Ákr. 10. § (1)–(2) bekezdéseit, a Kp. 16. § (1) bekezdését és a 17. § a) pontját, a 42. § (2) bekezdését és 62. §-át, a 85. § (3) bekezdését, a 89. § (1) bekezdését, a 312/2012. (XI. 8.) Korm.rendelet 4. § (1) bekezdésének a közigazgatási eljárás alatt hatályban volt rendelkezését, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. § (1) bekezdését, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését.
[16] Hivatkozott arra, hogy házastársi közös vagyon jogcímen ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosa több érintett ingatlannak, melyek mindegyike érintett a perbeli kerékpárút engedélyezése tárgyában hozott közigazgatási határozatban. Állította, hogy az eljárásban az Ákr. 10. § (1) bekezdése alapján az ügyfél jogállása illette meg a jogszabály erejénél fogva a 312/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet 4. § (1) bekezdésének akkor hatályos rendelkezései alapján. A Kp. 17. § a) pontja alapján pedig a beruházással érintett ingatlanok tulajdonosaként, a felperes jogát, azaz kifejezetten tulajdonjogát érinti közvetlenül maga a tervezetett beruházás, ennélfogva, a Kp. 17. § a) pontja alapján keresetindítási jog illeti meg. Kiemelte, e jogszabályi rendelkezés alapján, azt a felperes-tulajdonost, akinek a tulajdonában álló földterületén kívánnak beruházást megvalósítani, mivel a közvetlen érintettsége megalapozott, keresetindítási jog illeti meg. Ugyanakkor kérdéses, hogy milyen módon kérje az ügyféli jogállás megállapítását akkor, ha önhibáján kívül nincs abban a helyzetben, hogy kellő időben értesüljön az eljárás megindításáról. Arra vonatkozóan pedig nincs jogszabályi rendelkezés, hogy az, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási eljárás közvetlenül érinti, ügyféli jogállásának megállapítását kell előzetesen kérnie a sérelmezett közigazgatási eljárásban, mert ellenkező esetben a perindítás jogát is elveszti a közigazgatási határozattal szemben. Ezzel szemben, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hatósági döntés meghozataláig nem minősül ügyfélnek az a személy, akiről hozzáférhető adatok alapján nem állapítható meg, hogy a beruházással érintett ingatlanokhoz közvetlen jogi érdeke fűződik.
[17] Sérelmezte, hogy a bíróság az ügyféli jogállás megállapításának hiányából a közigazgatási határozattal szembeni kereshetőségi jog elvesztését vezette le, figyelmen kívül hagyva azokat a körülményeket, amelyek miatt a felperes a közigazgatási eljárásban menthető okból nem volt abban a helyzetben, hogy a közigazgatási eljárásról tudomást szerezzen és az eljárásban ügyfélként fellépjen. Kifejtette, hogy a bíróság ítélete nem tért ki arra, hogy miért nem vette figyelembe a felperes által e körben előadottakat.
[18] Kifogásolta azt az ítéleti megállapítást is, amely szerint, ha a közigazgatási szerv jogszabálysértő eljárása miatt az építési tevékenységgel érintett ingatlanok tulajdonosai nem szereznek tudomást a közigazgatási eljárás folyamatban létéről és ezért nem lépnek fel ügyfélként a közigazgatási eljárásban, akkor utóbb a közigazgatási határozattal szemben keresetet sem terjeszthetnek elő, állította, hogy ez az értelmezés nyilvánvalóan nem felel meg a jogalkotói szándéknak. E körben hivatkozott a 312/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet 4. § (1) bekezdésére is, amely szerint a tulajdonos külön eljárás és vizsgálat nélkül is ügyfélnek minősül. Előadta, hogy olyan rendelkezés nincs, amely szerint a tulajdonosnak ügyféli minőségének megállapítását kell kérnie ahhoz, hogy utóbb kereshetőségi jogát megalapozza. Kiemelte, hogy a jogszabály maga sem tesz különbséget a tulajdonos és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos között, a Kp. 17. § a) pontja egyetlen további feltételt ír csak elő, a közvetlen érintettséget, ami pedig fennáll, mert a felperes tulajdonában álló ingatlanokon terveznek beruházást megvalósítani.
[19] Hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére és a Kúria Kfv.37.912/2021/10. számú döntésére, amely szerint mivel a közigazgatási perrendtartás szabályozása, a Kp. 17. §-ában elválasztotta a perindításra jogosultak körét a megelőző eljárás ügyféli pozíciójától, a felperes kereshetőségi jogát nem az Ákr. 10. (1) bekezdése alapján kell megítélni. E körben azzal érvelt felülvizsgálati kérelmében, hogy a Kp. 17. §-a a perindításra jogosultak körét az Ákr. ügyfélfogalmához képest sokkal szélesebb körben határozta meg.
[26] A perindítási és kereshetőségi joga körében kiemelte, hogy a bíróság maga is azt állapította meg, hogy az Ákr. 10. §-a szerinti ügyfélfogalom nem zárja ki, hogy az ingatlanokat érintő beruházás megvalósításával kapcsolatos közigazgatási eljárásban az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosokon kívül, az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosok is ügyfélnek minősüljenek. Ugyanakkor, arra már alap nélkül hivatkozott, hogy ezeknek a személyeknek kérniük kell az ügyféli státusz megállapítást ahhoz, hogy a Kp. 17. § a) pontja szerint kereshetőségi joga legyen. Utalt e körben a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésére. Előadta, amennyiben valaki ügyfélnek minősül, azt a perindítási jog akkor is megilleti, ha a közigazgatási eljárásban ténylegesen ügyfélként nem vett részt és nyilatkozatot nem tett, a perindításnak ugyanis nem feltétele a közigazgatási eljárásban való aktív részvétel. Ezért nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy aki nem vett részt a közigazgatási eljárásban, nem illeti meg a perindítási jog. Utalt a 2/2004. KJE határozatra is. Rámutatott, a kereshetőségi jog meglétéhez önmagában elegendő az, hogy a felperes közvetlenül érintett.
[27] Megjegyezte, a bíróság ítéletében arra hivatkozott, hogy a kereshetőségi jog perbeli anyagi legimitáció kérdése, melyről a bíróságnak kétség esetén érdemben, ítélettel kell döntenie, amivel szemben, a bírósági gyakorlat szerint (Fővárosi Ítélőtábla Kf.3.27.177/2008/4., 4.Kf.27.583/2009/3.; Legfelsőbb Bíróság Kfv.1V.37.056/2011/5.), „Több bírósági döntés rámutatott, hogy a kereshetőségi jog hiánya abban az esetben eljárásjogi kérdés, amennyiben az érintett jogszabály kifejezetten megjelöli a perindításra jogosult személyét, ilyen esetben a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja [Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontja] szerinti pergátló ok áll be. Minden más esetben azonban anyagi jogi kérdés, amiről a bíróság csak ítélettel dönthet”. Hangsúlyozta, a perbeli esetben a 312/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet 4. § (1) bekezdése szerinti ügyféli minőséget megalapozza minden egyéb eljárás és vizsgálat nélkül az, ha a tulajdont érintő építési engedélyezési eljárásról van szó, ezért felmerül a kérdés, hogy jelen ügyben a kereshetőségi jog kérdése eljárásjogi -e? Ha eljárásjogi, akkor pedig a bíróságnak már a keresetlevél beérkezésekor vizsgálnia kell a perbeli legitimációt és közvetlen érintettség hiányában, a Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontja alapján, önálló fellebbezéssel támadható végzéssel kellett volna azt visszautasítania.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[31] Hivatkozott a Kúria Kfv.V.37.025/2022/11. számú végzésére, annak [30]–[32] pontjaira, a Polgári Törvénykönyv 5:165. §-ára és az 5:173. § (1) bekezdésére, és előadta, hogy a hatósági eljárásban csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultakat tekintette ügyfélnek, a felperest nem. Álláspontja szerint az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége, nyilvánossága és teljessége alapján a hatósági eljárásban a hatóságnak az ügyféli kört az ingatlan-nyilvántartás szabályai alapján kell meghatároznia, nem szükséges és nem is indokolt az ingatlannyilvántartáson kívüli tulajdonosok felkutatása. Hivatkozott arra is, hogy a nem teljes bizonyító erejű okiratba foglalt nyilatkozat nem lehetett alkalmas arra, hogy a perben, az ingatlan-nyilvántartás adataival szemben bizonyítsa, hogy a felperes az érintett ingatlanokon tulajdonos, ennél fogva a közigazgatási tevékenység a tulajdonjogát közvetlenül érinti, ezért perindítási joga fennáll. A tulajdonjogot és az ezen alapuló perindítási jogot az ingatlan-nyilvántartás adataival szemben nem lehet egy egyszerű okirattal bizonyítani, és az eljárt bíróságnak nem volt feladata, hogy a közigazgatási perben a tulajdoni viszonyokat tisztázza. Azzal érvelt, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak polgári peres eljárásban van lehetősége arra, hogy a közhiteles nyilvántartásba a tulajdonjogát bejegyeztesse annak érdekében, hogy arra dologi jogként, mindenkivel szemben hivatkozni tudjon. Álláspontja szerint közigazgatási hatósági és közigazgatási peres eljárásban a tulajdonjog bizonyításának nincs helye, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok fennállása ezekben az eljárásokban nem vitatható.
[32] Hangsúlyozta, a jogerős ítélet helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az eljárás lefolytatásakor nem volt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos, továbbá nem kérte ügyféli jogállásának megállapítását sem, így ügyféli jogállása és kereshetőségi joga a felülvizsgálni kért határozattal szemben a Kp. 17. § a) pontja alapján nem áll fenn. Mivel pedig az eljárt bíróság a felperes kereshetőségi jogának hiányát állapította meg, a keresetet érdemben nem kellett vizsgálnia a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontja alapján, valamint a Kúria Kfv.V.37.025/2022/11. számú elvi tartalommal bíró döntését is figyelembe véve.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
[34] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
[35] A Kúria mindenekelőtt kiemeli, hogy a közigazgatási perrend szabályai szerint különbséget kell tenni a perindítási és a kereshetőségi jog között. Mindamellett, hogy mind a perindítási jog, mind a kereshetőségi jog hivatalból vizsgálandó körülmények, a perindítási jog hiánya pergátló akadály, amelyet a Kp. 17. §-a határoz meg (a perbeli esetben a Kp. 17. § a) pontja), amivel szemben a kereshetőségi jog a perindításon túli, az érvényesíteni kívánt joggal közvetlenül összefüggő konkrét érintettséget kíván meg. A perindítási jog hiánya esetén a bíróság a Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontja alapján a keresetlevelet végzéssel visszautasítja, a kereshetőségi jog hiányának megállapítása esetén a bíróság az ügyben ítélettel dönt, és a keresetet a Kp. 88. § b) pontja alapján elutasítja.
[36] A perbeli esetben az eljárt bíróság jogerős ítélete a felperes keresetét a felperes kereshetőségi joga hiányára utasította el (jogerős ítélet indokolásának [15] bekezdése), ugyanakkor megállapította, hogy a felperes, mivel az eljárás lefolytatásakor nem volt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos és ügyféli jogállásának megállapítását sem kérte, „így ügyféli jogállása és kereshetőségi joga a keresettel támadott döntéssel szemben a Kp. 17. § a) pontja alapján nem állt fenn” (jogerős ítélet indokolásának [23] bekezdése).
[37] Mivel a jogerős ítélet a Kp. 17. § a) pontja szerinti perindítási jog hiányára hivatkozott, ugyanakkor a keresetet ítélettel, a felperes kereshetőségi jogának hiányára utasította el, a Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróság a felperes perindítási jogát és kereshetőségi jogát a perbeli esetben nem választotta szét megfelelően, ezért az sem egyértelmű, hogy az eljárt bíróság a felperes perindítási, avagy kereshetőségi jogát nem fogadta el.
[38] A Kúria a perindítási körében rámutat, a Kp. 17. § a) pontja szerint a per megindítására jogosult az, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti. A Kp.-t megelőző perrendi szabályok, így a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a régi Pp.) 327. § (1) bekezdés a) pontja a hatósági eljárás ügyfele részévé tette lehetővé a kereset benyújtását, amikor akként rendelkezett, hogy a per megindítására jogosult az, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti. Ezzel szemben a Kp. a perindítási jog meghatározását nem köti már a hatósági eljárásban eljárt ügyféli szerephez, mert a perindítást azok számára teszi lehetővé, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti. Erre figyelemmel tévesen foglalt állást a jogerős ítélet akkor, amikor a felperes esetében a közigazgatási eljárásban betöltött ügyféli pozíciójának jelentőséget tanúsított.
[39] A perbeli esetben a felperes perindítási jogát arra alapította, hogy házastársi közös vagyon jogcímen ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosa a perbeli ingatlanoknak, melyek mindegyike érintett a perbeli határozattal. A felperesnek ezt az állítását a Kp. 17. § a) pontja alapján kell megvizsgálni, hogy az kimeríti-e az e jogszabályhellyel felállított azon feltételt, hogy az alperesi határozat a felperes, mint ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos jogát, illetve jogos érdekét közvetlenül érinti-e.
[40] Nem állapítható meg azonban egyértelműen, hogy az eljárt bíróság ezt a vizsgálatot lefolytatta-e, mert jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy a felperesnek ügyféli jogállása és kereshetőségi joga a keresettel támadott döntéssel szemben a Kp. 17. § a) pontja alapján nincs (jogerős ítélet indokolásának [23] bekezdése), továbbá az Ákr. ügyfélfogalmának és a Kp. perindítási jogára vonatkozó jogszabályi rendelkezések idézése után a kereshetőségi jog kapcsán tett megállapításokat (jogerős ítélet indokolásának [19] bekezdése).
[41] A jogerős ítélet helyesen foglal állást abban, hogy a hatósági eljárásban az ügyfelek körének megállapítása tekintetében egy ingatlant érintő beruházásnál elsősorban az ingatlan-nyilvántartás, mint közhiteles nyilvántartás adatai irányadók, ami mellett az Ákr. 10. § (1) bekezdése szerinti ügyfélfogalom nem zárja ki azt sem, hogy egy ingatlanokat érintő beruházás megvalósításával kapcsolatos közigazgatási eljárásban a bejegyzett ingatlan-tulajdonosokon kívüli személyek is ügyfélnek minősüljenek. Ezekről a személyekről azonban a hatóságnak hivatalos tudomása nem lehet, e személyek felkutatására továbbá az alperes nem kötelezhető, erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés hiányában. Arra is helyesen utalt a jogerős ítélet, hogy az a személy, akinek jogát, jogos érdekét a közigazgatási eljárás álláspontja szerint érinti, ügyféli jogállásának megállapítását kérheti, melyről az Ákr. 112. § (2) bekezdés b) pontja alapján a hatóság önálló fellebbezéssel támadható végzést hoz (jogerős ítélet indokolásának [21] bekezdése). A Kúria azonban mindezzel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy a fentiekben helyesen megállapítottak nem érintik a perindítási jogot, mert a fentiekben kifejtettek a hatósági eljárásra irányadóak, arra vonatkozóan, hogy a hatósági eljárásban a hatóság milyen módon állapítja meg, hogy az adott hatósági eljárásban ki minősülhet ügyfélnek.
[42] Mivel azonban a Kp. 17. § a) pontja szerinti perindítási jog nem kapcsolódik a hatósági eljárásban megszerzett ügyféli minőséghez, a fenti megállapítások a perindítási jog meglétének vizsgálatakor nem relevánsak. Ezért téves a jogerős ítélet indokolása [22] bekezdés második fordulata, amely szerint „[a]mennyiben viszont a rendelkezésre álló adatok alapján a közigazgatási eljárásban ügyfélnek nem minősülő személy az ügyféli jogállásának megállapítását nem kérte és arról a hatóság nem döntött, az ebből eredő jogosultságok, így a perindítás lehetősége nem teremthető meg utólagosan azt követően, hogy a bejegyzett tulajdonos keresetét a bíróság elkésettség miatt visszautasította”.
[43] A Kúria e tekintetben egyrészt hangsúlyozza, a Kp. 17. § a) pontja szerinti perindítási jog egyedüli előfeltétele, hogy a közigazgatási tevékenység a felperes jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érintse, vagyis a perindítás nem a hatósági eljárásban megszerzett ügyféli minőséghez kötődik. Vagyis a Kp. 17. § a) pontja szerinti perindításnak nem feltétele, hogy a későbbi felperes részt vegyen a megelőző eljárásban, ahogyan az sem, hogy ott ügyféli minőséget szerezzen, mert ilyen követelményt a jogszabály nem ír elő. Megjegyzi a Kúria, hogy egy ilyen szabályozás azt jelentené a hatósági eljárással érintettek számára, hogy számukra ajánlatos a hatósági eljárásban proaktívan részt venni, annak érdekében, hogy ha a hatóság esetlegesen rájuk nézve kedvezőtlen döntést hoz, ne veszítsék el a perindítási jogukat. Ez pedig nyilvánvalóan nem volt a jogalkotó akarata, hiszen mindez adott esetben a hatósági eljárás elnehezülésével, elhúzódásával járhat.
[44] Emellett a jogerős ítélet indokolásának ezen része azért is jogsértő, mert a felperes keresete és perindítási jogának megítélése az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos keresetétől, illetve perindítási jogától semmilyen módon nem függ. A felperes férjének keresetével kapcsolatban a jogerős ítéletben kifejtettek sem a felperes perindítási jogát, sem kereshetőségi jogát nem befolyásolják. E körben a felperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján a tulajdonostárs elveszítené a kereshetőségi jogát és/vagy perindítási jogát, ha tulajdonostársa korábban már pert indított, mert valamennyi tulajdonost külön-külön megilleti a sérelmes alperesi határozattal szembeni perindítási jog. Ezért az, hogy a felperes esetlegesen akkor nyújtott be keresetet, amikor házastársa keresetét első fokon eljárva a törvényszék elkésettség miatt visszautasította, a felperes perindítási jogát, illetve kereshetőségi jogát nem befolyásolja, az ugyanis önálló keresetként ítélendő meg. A felperes keresetét minden más keresettől függetlenül, önállóan kell vizsgálni, mind a perindítási feltételek megtartottsága szempontjából (így például keresetindítási határidő betartása vonatkozásában), mind pedig abból a szempontból, hogy a felperes jogát vagy jogos érdekét az alperesi határozat közvetlenül érinti-e. E tekintetben a felperes tulajdonostársa, annak perindítási és kereshetőségi joga nem releváns.
[45] Mivel a jogerős ítélet a felperes perindítási jogának fennállását abból a helytelen szempontból vizsgálta, hogy a felperes ügyfél volt-e a megelőző eljárásban, nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes, mint ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti-e az alperesi határozat. Önmagában az, hogy a felperes keresetéről a bíróság ítélettel döntött, a perbeli esetben nem támasztja alá azt, hogy a felperes perindítási jogát az eljárt bíróság fennállónak tekintette, mert ítéletében az elutasítás okaként a Kp. 17. § a) pontjának hiányára hivatkozott.
[46] A Kúria végül kiemeli, amennyiben a bíróság a felperes perindítási jogának fennállását megállapítja, akkor kerülhet sor a felperes kereshetőségi joga meglétének vizsgálatára.
[47] A Kúria a felülvizsgálati kérelem további hivatkozásait nem vizsgálta érdemben, mert mivel az eljárt bíróság a felperes „ügyféli jogállása és kereshetőségi joga” fennállását nem állapította meg, ezért a felperes keresetét érdemben nem vizsgálta. Erre figyelemmel az eljárt bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a 2006. évi LIII. törvény alkalmazandó volt-e, hogy a hirdetmény tartalma megfelelő volt-e, a kifüggesztés időpontja megfelelő volt-e, továbbá, hogy a döntésről az egyidejű tájékoztatás megtörtént-e. Mivel e kérdésekben a jogerős ítélet nem foglalt állást, azokban a Kúria sem folytathatott le érdemi vizsgálatot, mert a Kúria a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítélet jogszerűségét ellenőrzi.
[48] A Kúria rámutat továbbá arra, hogy a felperes a Kp. 41. § (2) bekezdésének és a Kp. 62. § (1) bekezdésének megsértése körében felülvizsgálati kérelmében olyan általános állítást fogalmazott csak meg („az első fokon eljárt bíróság az ügy iratait nem szerezte be”), amelyet a Kúria nem tudott érdemben vizsgálni.
[49] A felperes által a Kp. 10. § (1) bekezdés h) pontja szerinti kizárási kérelem elbírálására a Kúria nem rendelkezik hatáskörrel, mert a kizárási kérelem tárgyában a Kp. 10. § (5) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 17. § (1) bekezdés b) pontja értelmében ugyanannak a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa határoz.
[50] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróság jogerős ítélete jogszabálysértő, amelyre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az eljárt bíróságnak először a felperes perindítási jogának meglétét kell vizsgálnia az általa előadott indokok alapján, annak fennállása esetén pedig a felperes kereshetőségi joga vizsgálandó.
(Kúria Kfv.IV.37.154/2025/6.)