A keresetlevélben megjelölt jogsérelem köti a keresetet elbíráló bíróságot, mivel a közigazgatási per célja nem a hatósági ügy ismételt elbírálása, hanem a közigazgatási cselekmény jogszerűségének megítélése, mégpedig szorosan abból az okból, amelyet a fél meghatároz vagy a törvény szerint hivatalból vizsgálandó körülmény miatt [2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (1) bek., 2. § (4) bek., 37. § (1) bek.s, 78. § (4) bek.; 2020. évi LXXI. törvény (Foktftv.) 5. §, 6/A. §, 14. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperesi érdekelt osztatlan közös tulajdonában állt az erdő művelési ágú ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan). Az alperesi érdekelt a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló 2020. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Foktftv.) alapján 2022. július 8-án kezdeményezte az ingatlan megosztását. Az eljárás megindításának tényét az alperes a 2022. július 14-én hozott 1100047/2/2022.07.08 számú határozattal (a továbbiakban: a folyamatban lévő megosztás tényét feljegyző egyszerűsített határozat) feljegyezte az ingatlan tulajdoni lapjára. Az alperes megküldte e határozatot a felperesnek, azonban a küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza az alpereshez.
[2] Az alperesi érdekelt – a jogi képviselője útján – a 2022. július 15-én kelt levelében értesítette a felperest arról, hogy a közös tulajdon megszüntetését kezdeményezi. Leveléhez mellékelte a tervezett megosztás vázrajzát, valamint a folyamatban lévő megosztás tényét feljegyző egyszerűsített határozatot. Az értesítést a felperes 2022. augusztus 1. napján átvette.
[3] A fentieket követően az alperesi érdekelt 2022. augusztus 29-én a Foktftv. 15. § (1) bekezdése alapján kérelmet terjesztett elő az alperesnél mint ingatlanügyi hatóságnál az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével bekövetkező változás átvezetésére irányuló eljárás lefolytatása iránt. Kérelméhez csatolta az általa, mint többségi tulajdonos által aláírt és ügyvéd által ellenjegyzett, 2022. augusztus 3-án kelt egyezségi okiratot, amelynek 3. pontja rögzíti, hogy a felperes részére szabályszerű és igazolt értesítést küldött a közös tulajdon megszüntetése iránti eljárás megindításáról. Mellékelte továbbá a térképvázlatot és a területkimutatást.
[4] A perben nem álló okleveles birtokrendező mérnök (a továbbiakban: földmérő) 2022. augusztus 30-án kelt, az alperesi érdekelt jogi képviselőjének megküldött levelében kifejtette, hogy a fenti megosztási tervezet helyett egy általa készített és csatolt tervet javasol. Arra hivatkozott, hogy az általa készített megosztási tervezet „annyival szerencsésebb”, hogy így mindkét kialakuló földrészletnek lesz közterület kapcsolata. A felperes képviseletére vonatkozó jogosultságát igazoló iratot nem mellékelt. Az alperesi érdekelt jogi képviselője a 2022. szeptember 2-én kelt válaszlevelében sérelmezte, hogy a földmérő nem igazolta a képviseleti jogosultságát. Ezen túlmenően tájékoztatta a földmérőt arról, hogy 2022. augusztus 29-én már benyújtotta a bejegyzés iránti kérelmét.
[5] Az alperes a 2022. október 24-én hozott 73203/4/2022.08.29 számú határozatával (a továbbiakban: keresettel támadott határozat) az alperesi érdekelt kérelmének megfelelően a változást átvezette. A tulajdonközösség megszüntetésének eredményeként a felperes külön tulajdonába a /1, az alperesi érdekelt külön tulajdonába a …/2 hrsz.-ú ingatlan került.
A felperes keresete és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozata ellen, melyben arra hivatkozott, hogy a földhivatali eljárást megelőző eljárásban az eljárt jogi képviselő az észrevételeit nem vette figyelembe. Az alperes ezen jogsértő megelőző eljárásra épülő határozatának eredményeképpen sérült a tulajdonhoz való joga. Előadta, hogy 2022. augusztus 1-jén vette át az alperesi érdekelt jogi képviselője által küldött, 2022. július 15-i keltezésű levelet, amelyben tájékoztatták a közös tulajdon megszüntetésének kezdeményezéséről. A levél szerint 2022. augusztus 2-ig tehette volna meg az észrevételeit, erre azonban nem volt reális lehetősége sem az idő rövidségére, sem arra tekintettel, hogy időközben kórházba került. Mindezek alapján az alperesi érdekelt csak formálisan teljesítette az értesítési kötelezettségét. E körben a Foktftv. 5. § (1), (2) és (4) bekezdésének, valamint a 6. § (3) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Előadta, hogy a megosztásra az alperesi érdekelt kizárólagos érdekei alapján került sor. A megosztással létrejött ingatlanok értéke a valóságban egymástól jelentős mértékben eltér, a megosztás aránytalan. A tulajdonába került ingatlan nehezebben megközelíthető. Az alperesi érdekeltnek osztott ingatlanon 10–12 éves nemes nyaras áll, míg a rá jutó ingatlanon 2–3 éves sarjeredetű akác van, a két terület fajlagos értéke nagyságrendi eltérést mutat. A megosztás előtti osztatlan közös tulajdonban fennállt tulajdonának értéke jelentősen meghaladja a megosztást követő állapotot. Sérelmezte, hogy az alperesi érdekelt az erdőgazdálkodási jogviszonyából fakadó elszámolási kötelezettségének az elmúlt 30 évben nem tett eleget, a megosztás véglegesítésével pedig e kötelezettsége megszűnhet.
[7] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatában foglaltakat. Kifejtette, hogy a felperes írásban, igazolt módon értesült a megosztási folyamat megkezdéséről. Az alperesi érdekelt a szükséges dokumentumokat a kérelméhez csatolta, továbbá egymaga rendelkezett a tulajdonostársak tulajdoni hányad szerint számított egyszerű többségével, tehát az egyezségi okirat érvényes, az egyezség hatálya kiterjedt a felperesre is. A közös tulajdon megszüntetésével bekövetkezett változás átvezetése során a Foktftv. 14. § a)–c) pontjai szerinti semmisségi okok nem álltak fenn, így nem volt helye a kérelem elutasításának.
[8] Az alperesi érdekelt a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy álláspontja szerint az alperes az eljárást a jogszabályoknak megfelelően folytatta le.
A jogerős ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A keresetnek helyt adó ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés b) pontjára és a 92. § (1) bekezdés b) pontjára, azaz arra alapította, hogy a megelőző eljárás lényeges szabályainak megszegésével okozott jogsérelem a perben nem orvosolható.
[10] A Kp. 78. § (4) bekezdésére utalással megállapította, hogy a felperesnek ténylegesen elsőként az alperes határozata ellen előterjesztett keresetlevélben nyílt lehetősége arra, hogy az alperesi érdekelt által küldött értesítéssel, a megosztás módjával kapcsolatos érdemi nyilatkozatait megtegye, a faállomány elszámolásának hiányosságával kapcsolatos sérelmeit kifejtse. A felperes kizárólag az eljárás megindításának tényéről értesült, azonban az iratbetekintési, nyilatkozattételi jogait ténylegesen nem gyakorolhatta. Az alperes nem biztosított az ügyfélnek minősülő felperesnek lehetőséget arra, hogy az ingatlan megosztásával összefüggésben nyilatkozatot tegyen, akár bizonyítást indítványozzon.
[11] Megállapította, hogy a felperes a Foktftv. 5. §-ában foglaltak sérelmére alaptalanul hivatkozott. Az alperesi érdekelt ugyanis az értesítési kötelezettségének eleget tett, továbbá egymaga rendelkezett egyszerű többséggel, így a felperessel nem kényszerült egyeztetni. Az a körülmény, hogy a felperesnek mennyi ideje lett volna nyilatkoznia az alperesi érdekelt levelére, a Foktftv. 5. §-ának a felperes által állított megsértése tekintetében közömbös, hiszen az alperesi érdekelt azzal sem követett volna el jogszabálysértést, ha egyáltalán nem biztosított volna nyilatkozattételi lehetőséget a felperesnek.
[12] Hivatkozott az Alaptörvény XIII. cikkére, a 28. cikkére, a Foktftv. 2022. október 24-én hatályos 6. § (6) bekezdésére, a 6/A. §-ára, a 15. § (2) bekezdésére és kifejtette, hogy e garanciális rendelkezésekből következően a közös tulajdon megszüntetése nem eredményezhet értékcsökkenést egyik tulajdonostárs tulajdoni illetősége vonatkozásában sem, kivéve, ha abba az érintett tulajdonostárs kifejezetten beleegyezik. Bár az egyezségi okirat IV/10. pontja tartalmazza, hogy az alperesi érdekelt a megosztást megelőzően a kiinduló ingatlanon fellelhető faállomány értékét és a kialakítandó szolgalmi jog értékét is figyelembe vette a megosztás során, azonban e megállapítás megalapozottságára vonatkozóan nem állt rendelkezésre semmilyen adat sem a peres, sem a közigazgatási iratanyagban.
[13] A jogerős ítéletben foglaltak szerint a Foktftv. 6. § (6) bekezdését, a 6/A. §-át, a 14. § d) pontját és a 15. § (2) bekezdését – az Alaptörvény 28. cikkére is figyelemmel – úgy kell értelmezni, hogy az ingatlan-nyilvántartási hatóság a Foktftv. 14. § a)–c) pontjai szerinti feltételek fennállását az ingatlan-nyilvántartási eljárás során hivatalból vizsgálja. Ugyanakkor amennyiben „a megelőző eljárás során” az egyik tulajdonostárs az egyezség semmisségét állítja a Foktftv. 14. § d) pontjára hivatkozással, a hatóságnak a döntéshozatalhoz szükséges tényállást – akár szakértő bevonásával – tisztáznia kell és érdemben állást kell foglalnia az egyezség Foktftv. 14. § d) pontja szerinti semmisségéről. Semmis egyezség alapján ugyanis nem lehet helye az ingatlan megosztásának, abban az esetben sem, ha az Foktftv. 14. § d) pontján alapszik.
[14] Az alperes tehát nem biztosította a felperesnek a megelőző eljárás során az ügyféli jogait, és így a felperes nem tudta kifejteni a faállomány értékével kapcsolatos észrevételeit, nem indítványozhatott bizonyítást a megosztással létrejött ingatlanokon lévő faállomány értékkülönbözőségének fennállása tekintetében. Az alperesnek – a felperes erre vonatkozó indítványára – érdemben vizsgálnia kellett volna, hogy az egyezség vonatkozásában fennállt-e a Foktftv. 14. § d) pontja szerinti semmisségi ok. Ha nincs olyan speciális jogszabály (végrehajtási rendelet), amely rögzítené e vizsgálat részletszabályait, akkor az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szabályainak megfelelő alkalmazásával kell azt az alperesnek megtennie. Az alperes megkísérelheti az ellenérdekű ügyfelek között egyezség létrehozását is az Ákr. 75. §-a alapján.
[15] A Foktftv. 6. § (8) bekezdésére hivatkozással megállapította továbbá, hogy a megosztás – senki által nem vitatottan – az osztóprogram által készített térképvázlaton alapult. Ugyanakkor a felperest a nyilatkozattételi jog az osztóprogram által készített térképvázlat vonatkozásában is megillette volna. Az alperesnek pedig – az ügyfelek arra vonatkozó indítványa alapján – azt is tisztáznia kell, hogy a megosztás nem ellentétes-e valamely kötelezően alkalmazandó földmérési szakmai szabállyal. Döntését az Ákr. 81. § (1) bekezdésének megfelelően indokolnia kell.
[16] A jogerős ítéletben foglaltak szerint arra a bíróságnak „nem volt hatásköre”, hogy a perben bizonyítást folytasson le a faállomány értékével kapcsolatosan, valamint, hogy érdemben vizsgálja a földmérési szabályok megsértésével kapcsolatos felperesi jogállításokat, mivel ezzel elvonta volna a hatóság hatáskörét.
[17] A megismételt eljárásra előírta, hogy az alperes biztosítsa a felperes számára az iratbetekintési és nyilatkozattételi jogot. „Amennyiben a felperes az alperes felhívására akként nyilatkozik, hogy a megosztás alapjául szolgáló egyezség semmis, vagy a megosztás tervezett módja egyéb okból jogszabálysértő, az alperesnek e körben tisztáznia kell a tényállást. Azaz ügyféli indítványra érdemben vizsgálnia kell, hogy az erdőben található faállomány értékét megfelelően figyelembe vették-e a megosztás során, és a tervezett megosztás nem sérti-e a felperes által megjelölt, földmérésre vonatkozó szabályt. A Foktftv. alapján semmis egyezség nem lehet alapja az ingatlan megosztásának, függetlenül attól, hogy a semmisség a Foktftv. 14. § mely pontján alapul.”
A felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[18] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a földnek minősülő ingatlanon fennálló osztatlan közös tulajdonnak a Foktftv. szabályai szerinti megosztással történő megszüntetésére irányuló eljárás nem a megelőző eljárás része, így az a közigazgatási pernek sem tárgya. Ezzel összefüggésben utalt a Foktftv. 6. §-ához fűzött indokolásra, mely szerint a megosztás nem hatósági és nem bírósági úton történik.
[19] A keresetben foglaltakra hivatkozással kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében a megelőző eljárást „összemosta” a megosztási eljárással. A megosztási eljárás nem az Ákr. szerint lefolytatott eljárás, így abban az Ákr. szerinti ügyféli jogok nem értelmezhetők. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy az alperesi érdekelt kezdeményezte az osztatlan közös tulajdon megszüntetését, hiszen ennek tényét a hatóság a tulajdoni lapra feljegyezte, mindezeken túl a felperes a megosztás módjáról is értesült 2022. augusztus 1-jén. Ehhez képest az eljárás csak 2022. augusztus 29. napján indult, és a felperes maga is elismerte az első tárgyaláson tett nyilatkozatában, hogy a hatósághoz csak a határozat meghozatalát követően fordult. Erre tekintettel iratellenes az elsőfokú bíróság nyilatkozattételi jog kizártságára vonatkozó megállapítása.
[20] Arra is hivatkozott, hogy az eljárására a Foktftv. 2. §-a alapján az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 26. § (1) bekezdése és 29. §-a irányadó. A Foktftv. 15. § (1) bekezdése alapján a perbeli esetben a bejegyzés alapjául szolgáló okirat az egyezség volt, melynek elválaszthatatlan mellékletét képezte a térképvázlat és területkimutatás. Kiemelte, hogy regisztratív szervként járt el, az eljárásának kereteit ez alapvetően meghatározta. E körben hivatkozott a Kúria Kfv.VI.38.055/2018/9. és Kfv.VI.37.136/2017/11. számú határozataiban foglaltakra. Mivel a bizonyítási eljárás lefolytatását jogszabály kizárja, ezért e tekintetben kötelezettség nem terhelte.
[21] Előadta, hogy a bíróság a felperes értéktelenebb faállományra vonatkozó hivatkozását a Kp. 78. § (4) bekezdésében foglaltak alapján jogszerűen nem vizsgálhatta volna. Ugyanakkor – mivel a Foktftv. 6. § (6) bekezdése alapján – a földnek az aranykorona értékben kifejezett tiszta kataszteri jövedelme szerint számított értékét kell figyelembe venni, ez a felperes esetében nem csökkent.
[22] Utalt a Foktftv. 6/A. §-ára, a 15. § (2) bekezdésére, a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásának részletes szabályairól szóló 647/2020. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 27. § (1) bekezdés a) pontjára, és kifejtette, hogy a perbeli esetben semmisségi ok nem állt fenn és ilyenre a felperes sem is hivatkozott a per során. Mivel a faállományok közötti értékaránytalanság nem esik a Foktftv. 14. § a)–c) pontjaiban nevesített esetek közé, ezért erre vonatkozó tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettség nem terhelte. A felperes valójában a megosztás értékaránytalanságát vitatta, amelynek megítélése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik a Foktftv. 17. § (7) bekezdése alapján.
[23] A jogerős ítélet [48] bekezdésére utalással arra is hivatkozott, hogy a felperes egyáltalán nem jelölt meg olyan konkrét jogszabályt vagy kötelezően alkalmazandó szakmai szabályt, amelyet megsértett volna az eljárása során. Ezzel összefüggésben idézte a Vhr. 26. § (1) és (5) bekezdését.
[24] Végezetül hangsúlyozta, hogy amennyiben eleget tenne a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásnak, az jogszabálysértő határozatot eredményezne, hiszen a kifejtettek alapján sem a megosztás tényével és módjával, sem a faállomány értékével, sem a megosztás célszerűségével és szakszerűségével kapcsolatban nem folytathat le bizonyítást.
[25] Az alperesi érdekelt a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az alperes előadásához csatlakozva kifejtette, hogy értékaránytalanság nem áll fenn, a saját tulajdonába került ingatlan vezetékjoggal és szolgalmi joggal is terhelt. Kiemelte, hogy a megosztási eljárás során a felperesre hivatkozással eljáró földmérő sem tett az értékaránytalansággal kapcsolatos nyilatkozatot. Az alternatív megosztási tervezet elkészítésének indoka pusztán az volt, hogy így mindkét kialakuló ingatlannak lesz útkapcsolata. Hangsúlyozta, hogy a felperes a keresetlevelében értékbeli különbözőséget állított, de a kialakuló ingatlanok tekintetében és nem a saját tulajdoni illetőségére nézve. Amennyiben e körben a keresetét az első tárgyaláson pontosította volna – amelyet nem tett meg – ennek elbírálása akkor is a polgári bíróság hatáskörébe tartozna. Ebből következően az elsőfokú bíróságnak a Kp. 81. § (1) bekezdése és 48. § (1) bekezdés b) pontja alapján az eljárás megszüntetését „kellett volna megfontolnia”. Az erdőgazdálkodási jogviszonyból fakadó elszámolási vita szintén nem tartozik a közigazgatási bíróság hatáskörébe, amely miatt részleges permegszüntetésnek lett volna helye.
[26] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint helyes a törvényszék azon álláspontja, mely szerint az alperesnek biztosítania kell a részére a megismételt eljárásban az iratbetekintési és nyilatkozattételi jogot. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a megosztási eljárással kapcsolatos észrevételeit nem tudta kifejteni az eljárás során. Hivatkozott arra is, hogy a Foktftv. 6/A. §-át – konkrét végrehajtási szabályok hiányában is – alkalmazni kell, amennyiben „a fatérfogatot a megosztáskor figyelmen kívül hagyja az alperes a megosztási eljárásban, úgy okvetlen és jogcím nélküli vagyoneltolódás következik be.”
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának eredményeként megállapította, hogy azok – az alábbiak szerint – alaposak.
[28] Az alperes a felülvizsgálati kérelmét és az alperesi érdekelt a csatlakozó felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy egyrészt az elsőfokú bíróság az alperes határozatát részben olyan indokokra hivatkozással semmisítette meg (semmisség vizsgálata, szakmai szabályok megsértése, aranykorona értékkel összefüggő értékcsökkenés), amelyre a felperes a keresetében nem hivatkozott, másrészt nem különítette el a megosztási folyamatot az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére irányuló hatósági eljárástól, amely így az ügyféli jogokat, valamint a regisztratív eljárásban vizsgálandó szempontokat tekintve téves jogértelmezéshez vezetett.
[29] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a törvényesen megállapított tényállásból helytelen jogi következtetésre jutott, indokolása a konkrét tény- és jogállítást tartalmazó kereseti érvektől elszakadt az alábbiak szerint.
[30] A Kúria Kp. 85. § (1) bekezdéséhez és 2. § (4) bekezdéséhez kapcsolódó következetes joggyakorlata szerint a bíróság a közigazgatási perben csak arról a jogsérelemről dönthet, amelyet a felperes kereseti kérelme állít, kivéve a hivatalból vizsgálandó eseteket (Kfv.III.37.878/2020/5., Kfv.II.38.053/2020/8., Kfv.I.35.391/2022/6).
[31] A Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja meghatározza, hogy a közigazgatási pert keresetlevéllel kell megindítani, amely – többek között – tartalmazza a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával. A közigazgatási perben tehát a kereseti kérelem nem általában vonatkozik valamely közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperesnek pontosan meghatározott irányú vizsgálatot kell kérnie. A felperes által a jogszabályhelyre hivatkozással, vagy legalább annak körülírásával megjelölt jogsérelem szabja meg ugyanis a bíróság számára azokat a korlátokat, amelyek között a közigazgatási tevékenység jogszerűségét vizsgálhatja. A megjelölt jogsérelem köti a keresetet elbíráló bíróságot, mivel a közigazgatási per célja nem a hatósági ügy ismételt elbírálása, hanem csak a fentiek szerint megjelölt közigazgatási cselekmény jogszerűségének megítélése, mégpedig szorosan abból az okból, amelyet a fél meghatároz vagy a törvény szerint hivatalból vizsgálandó körülmény miatt.
[32] A Kúria megállapította, hogy a felperes keresetében az alperes eljárásához kapcsolódó, az ügyféli jogait érintő eljárási jogszabálysértésre (iratbetekintési, nyilatkozattételi jog sérelme, indokolási kötelezettség megsértése) – sem konkrét jogszabályhely (Ákr.) megjelölésével, sem tartalmilag – nem hivatkozott. Kifogása nem a Kp. 4. § (7) bekezdés 4. pontja szerinti megelőző eljáráshoz, hanem a megosztáshoz kapcsolódott, amikor azt állította, hogy az alperesi érdekelt az értesítési kötelezettségét csak formálisan teljesítette, az eljárt jogi képviselő „a földhivatali eljárást megelőző eljárásban” az észrevételeit nem vette figyelembe. Jogszabálysértésként ehhez kapcsolódóan a Foktftv. 5. § (1), (2) és (4) bekezdésének, valamint 6. § (3) bekezdésének sérelmére hivatkozott.
[33] Az elsőfokú bíróság a fenti kereseti érveléssel összefüggésben jogszabálysértést nem állapított meg, hiszen jogi indokolása e tekintetben az volt, hogy az alperesi érdekelt a Foktftv. 5. §-a szerinti értesítési kötelezettségének eleget tett, továbbá egymaga rendelkezett egyszerű többséggel [Foktftv. keresetben hivatkozott 6. § (3) bekezdésének tartalmi vizsgálata], így a felperessel nem kényszerült egyezséget kötni és ezért egyeztetni sem. Megállapította, hogy az alperesi érdekelt azzal sem követett volna el jogszabálysértést, ha egyáltalán nem biztosított volna nyilatkozattételi lehetőséget a felperesnek. Ezen okból tehát az alperes által hivatalból vizsgálandó semmisségi ok az egyezség tekintetében nem állt fenn.
[34] Eljárásjogi jogszabálysértés tekintetében a fenti hivatkozások határozták meg a felperes által állított jogsérelmet és így a bírósági felülvizsgálat irányát. A jogerős ítélet maga sem tartalmaz a kereset ismertetésekor az Ákr. szerinti valamely ügyféli jog sérelmére történt hivatkozást, mint ahogyan az elsőfokú bíróság – helyesen – arra vonatkozó megállapítást sem tett, mely szerint valamely eljárási szabályszegés okán a vitatott közigazgatási cselekmény hivatalból figyelembe veendő semmisségét észlelte.
[35] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az alperes és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakhoz csatlakozó alperesi érdekelt helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a hatóság közreműködése nélkül folyó, az Ákr. hatálya alá nem tartozó megosztás folyamatát a megelőző – azaz az alperesi érdekelt kérelmére indult – eljárástól nem különítette el. Ítéletét pedig – részben az előzőekkel összefüggésben – olyan megállapításokra alapozta, melyre a felperes nem hivatkozott.
[36] Az alperes azzal is helytállóan érvelt, hogy a felperes a keresetlevelében az egyezség semmisségét szintén nem állította, mint ahogyan a Foktftv. 6/A. §-át sem jelölte meg, a földön található faállomány fatérfogata figyelembevételének hiányára és ezzel összefüggésben a kialakult saját ingatlana aranykorona értékének csökkenésére sem utalt. Kereseti állítása ugyanis a faállománnyal összefüggésben – mint ahogyan arra az alperesi érdekelt a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében hivatkozott – az újonnan kialakult ingatlanok közötti értékkülönbségre vonatkozott. E tekintetben arra hivatkozott, hogy az alperesi érdekeltnek osztott ingatlanon 10–12 éves nemes nyaras áll, míg a rá jutó ingatlanon 2–3 éves sarjeredetű akác van, a két terület fajlagos értéke nagyságrendi eltérést mutat. Azt ugyanakkor nem jelölte meg, hogy a felperes és a többségi tulajdonnal rendelkező alperesi érdekelt megosztással létrejött ingatlanai közötti értékkülönbséget az alperesnek a perbeli eljárásban mely jogszabályi rendelkezés alapján kellett volna vizsgálnia, erre vonatkozó indokolás az elsőfokú ítéletben sem található. E hivatkozás ugyanis nem azonosítható azzal a Foktftv. 6/A. §-a szerinti jogszabályi követelménnyel, mely szerint az erdőnek minősülő ingatlan megosztása esetén a földnek aranykorona értékben kifejezett kataszteri tiszta jövedelme szerint számított értékénél figyelembe kell venni a földön található faállomány fatérfogatát is. A keresetlevél nem tartalmaz arra vonatkozó tény- és jogállítást, hogy az osztóprogrammal elvégzett osztatlan közös tulajdon megszüntetése során a földnek aranykorona értékben kifejezett kataszteri tiszta jövedelme szerint számított értékénél – az osztatlan közös tulajdonra vonatkozó tulajdoni hányadokat figyelembe véve – a felperesnek kisebb aranykorona értékű ingatlan került a tulajdonába. Ilyen aranykorona értékre vonatkozó tényállítást a felperes a per során sem tett, így az alperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett erre vonatkozó számítása a rendkívüli perorvoslati eljárásban sem volt figyelembe vehető.
[37] A Kúria megállapította, hogy a felperes első alkalommal a Foktftv. 6/A. §-ára és a 14. § d) pontjában meghatározott semmisségi okra a perben tartott második tárgyaláson hivatkozott, amely érvelést az elsőfokú bíróság a Kp. 43. § (1) bekezdése alapján nem vehetett volna figyelembe. Megjegyzi a Kúria, hogy a tiltott keresetváltoztatásra az alperesi érdekelt e tárgyaláson nyilatkozott is [13. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal]. Ezt az elsőfokú bíróság annak ellenére nem értékelte, hogy a Foktftv. 6/A. §-át és a 14. § d) pontját maga sem ismertette a kereset, avagy az első tárgyaláson ahhoz kapcsolódóan elhangzott esetleges keresetváltoztatás részeként.
[38] Az ügyféli jogok sérelmére, valamint az alperes által jelen eljárásban az Inytv. 29. §-a, a Foktftv. 15. § (1)–(2) bekezdése és a Vhr. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján vizsgálandó szempontok megsértésére vonatkozó kereseti hivatkozások hiányában a felhívott, a regisztratív eljárás kereteit taglaló kúriai határozatokban foglaltaknak nem volt jogi jelentősége. A Kúria hangsúlyozza, hogy az elsőfokú bíróság – az ügyféli jogok sérelmén túl – azért találta jogsértőnek az alperes határozatát, mert „erre vonatkozó felperesi indítványra” tisztáznia kellett volna a tényállást, azaz érdemben vizsgálnia kellett volna, hogy az egyezség vonatkozásában fennállt-e a Foktftv. 14. § d) pontja szerinti semmisségi ok. Ugyanakkor ilyen indítványa a felperesnek nem volt, és a per során úgy nyilatkozott, hogy az eljárás alatt azért nem fordult az alpereshez, mert „lehetetlennek tartottuk, hogy a megküldött dokumentumok alapján ezt a megosztást jóváhagyják. Ezt a megosztást annyira szakmaiatlannak tartottuk, hogy kizártnak tartottuk azt is, hogy ez átmenjen a földhivatalon” [12. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldala]. Ebből következően amennyiben a felperes konkrét tényállítást tett volna a keresetében arra vonatkozóan, hogy neki a megosztás alapjául szolgáló ingatlanban fennálló tulajdoni hányada alapján a földnek aranykorona értékben kifejezett kataszteri tiszta jövedelme szerint számított értékűnél kisebb értékű ingatlan jutott, e hivatkozás kapcsán a per során tett fenti nyilatkozatára is figyelemmel a Kp. 78. § (4) bekezdése szerinti önhiba hiánya az alperes helyes hivatkozása szerint nem állna fenn. Ezzel összefüggésben megjegyzi a Kúria, hogy a felperes által – előadása szerint – megbízott, bár képviseleti jogosultságát nem igazoló földmérő az alternatív megosztási tervet sem értékaránytalanságra hivatkozással küldte meg az eljárás megindítását követően az alperesi érdekelt jogi képviselőjének.
[39] Az alperesi érdekelt a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy álláspontja szerint a peres eljárás részbeni, illetve teljes megszüntetésének lett volna helye a polgári bíróság hatásökrébe tartozó kereseti érvek miatt. A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a felperes keresete egyértelműen közigazgatási tevékenység felülvizsgálatára irányult. Az erdőgazdálkodói minőségből fakadó elszámolás hiányára, továbbá – az elkésetten előterjesztett – az egyezség semmiségére vonatkozó hivatkozását ezen aktus felülvizsgálathoz fűződő kereseti érvelése alátámasztásaként fogalmazta meg, konkrét polgári jogi követeléssel nem élt, ezért a permegszüntetés (valójában ilyen kereseti kérelem esetén áttétel) feltételei részben sem álltak fenn. A felperes pedig maga is elismerte, hogy állításai e körben a polgári bíróság hatáskörébe tartoznak, hiszen a per során úgy nyilatkozott, hogy „az egyezség érvénytelenségének megállapítása iránt polgári pert” kíván indítani [12. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldala].
[40] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az alperes határozatának jogszerűségéről nem a kereseti kérelem korlátai között foglalt állást, ezért a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a felperes keresetében megjelölt, és a fentiek szerint körül határolt jogsérelemről kell állást foglalnia. Az indokolásban kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság nem alapíthatja arra a tény- és iratellenes megállapításra a határozatát, mely szerint a felperes a megelőző eljárás során kizárólag az eljárás megindításáról értesült, azonban az iratbetekintési és nyilatkozattételi jogát ténylegesen nem gyakorolhatta.
(Kúria Kfv.VII.37.777/2023/10.)