I. Ha a csőd- és felszámolási nemperes ügyekben a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására a felülvizsgálat engedélyezése szükséges, a Cstv. 6. § (4a) bekezdésében írt 30 napos határidő a 2026. január 1. napja után előterjesztett felülvizsgálati kérelmeknél is irányadó [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 6. § (3) és (4a) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 412. § (2) bek.].
II. A joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítására alapított engedélyezési kérelem esetén be kell mutatni a meghaladni kívánt egységes gyakorlatot, a kérelem alapjául szolgáló bírói döntések azonosítható megjelölésével [Pp. 409. § (1) bek. a) pont].
III. Nem engedélyezhető a Pp. 409. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálat, ha a megjelölt jogkérdésnek nincs az egyedi ügyön túlmutató különleges súlya vagy társadalmi jelentősége [Pp. 411. § (1) bekezdés, 2. § (2) bek.].
A felülvizsgálat engedélyezése szempontjából lényeges tényállás
[1] Az adós felszámolásának kezdő időpontja 2023. december 22., önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselője a Képviselő (a továbbiakban: Képviselő) volt.
[2] A felszámolási eljárásban a Képviselő – saját követeléseként – az alábbi követeléseket jelentette be hitelezői igényként:
̶ 166 000 000 forint tagikölcsön-követelést, amelyet a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába [a továbbiakban: f) kategória] sorolt be, valamint ehhez kapcsolódóan 3 533 753 forint késedelmikamat-követelést, amelyet a felszámoló a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába [a továbbiakban: g) kategória] sorolt be,
̶ 22 310 947 forint kölcsönkövetelést, amelyet a felszámoló f) kategóriában igazolt vissza, valamint ehhez kapcsolódóan 294 016 forint késedelmikamat-követelést, amelyet a felszámoló g) kategóriában igazolt vissza. A bejelentett követelésekhez kapcsolódó nyilvántartásba vételi díjat és vagyonkutatási költségátalányt a felszámoló f) kategóriában vette nyilvántartásba.
[3] A Cég1a közte és a Cég2– amelynek vezető tisztségviselője ugyancsak Képviselő volt – között 2021. március 4-én, 950 000 000 forint összegre létrejött kölcsönszerződésből eredően jelentett be hitelezői igényt, amelynek biztosítékát képezte É. Z. készfizető kezessége és az adós tulajdonában álló 2 ingatlanra 990 000 000 forint és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjog.
[4] A Cég1hitelezői igényét a felszámoló 1 120 576 105 forint összegben vette nyilvántartásba, ebből 973 625 425 forintot a Cstv. 49/D. §-a szerint kielégítendő követelésként, 46 710 680 forintot g) kategóriás követelésként, a hitelezői igénybejelentéshez kapcsolódó 200 000 forint nyilvántartásba vételi díjat és 40 000 forint vagyonkutatási költségátalányt f) kategóriás követelésként sorolt be.
[5] A Képviselő az ellene mint kezes ellen indított végrehajtási eljárásban a Cég1 teljes követelését megfizette. Majd 2023. szeptember 20-án tájékoztatta a felszámolót, hogy a hitelezői igényként bejelentett saját követelését, valamint a kezesként megfizetett, a Cég1-el megkötött kölcsönszerződés teljesítéséből eredő 973 625 425 forint tőkeösszegű kezesi megtérítési igény követelését az I. rendű hitelező-re engedményezte.
[6] A felszámoló az I. rendű hitelező – jelen kifogással érintett – hitelezői igényét visszaigazolta az alábbiak szerint:
̶ a Cstv. 49/D. § szerint kielégítendő követelés 973 625 425 forint,
̶ a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt követelés 188 310 947 forint (166 000 000 + 23 310 947) kölcsönkövetelés, valamint 600 000 forint regisztrációs díj és 120 000 forint vagyonkutatási költségátalány.
[7] A Cég1 a 2023. december 8-án kelt, adós felszámolójának címzett levelében közölte, hogy a követelése megtérült, kérte a hitelezői nyilvántartásból törlését, csatolta a zálogjog törlésére vonatkozó nyilatkozatát (törlési engedély). Az I. rendű hitelező a 2023. december 6-án kelt engedményezési szerződéssel megszerzett követelését, így a Cstv. 49/D. §-a szerint besorolt 973 625 425 forint és járulékai követelését is annak biztosítékaival együtt a II. rendű hitelezőre átruházta. A felszámoló a II. rendű hitelezőt jogutódként, azonos besorolással hitelezőként nyilvántartásba vette, az I. rendű hitelezőt pedig a hitelezői nyilvántartásból törölte.
[8] A felszámoló a hévízi ingatlanokat a 2023. december 20-án kelt adásvételi szerződéssel a Cstv. 49/D. § (8) bekezdésének alkalmazásával értékesítette a zálogjogosult II. rendű hitelező részére.
[9] A 2025. február 28. fordulónappal előterjesztett közbenső mérleg szerint a Cstv. 49/D. §-a alapján 1 162 764 forint összegben került sor hitelezői igény kielégítésére. A II. rendű hitelező tulajdonjoga 2023. december 21-én az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került, és ezzel egyidejűleg törlésre került a bejegyzett jelzálogjog.
[10] A felszámoló jelenleg a II. rendű hitelező hitelezői igényét az alábbiak szerint tartja nyilván:
̶ a Cstv. 49/D. §-a szerint kielégítendő hitelező igény 1 104 975 forint,
̶ a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt hitelező igény 188 310 947 forint, valamint a bejelentett követelésekhez kapcsolódó 160 000 forint költségátalány és 800 000 forint nyilvántartásba vételi díj,
̶ a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába sorolt hitelezői igény 277 367 482 forint.
[11] Az adós vagyona a közbenső mérleg 2025. február 28. fordulónapján 46 204 934 forint, amelyből pénzeszköz 37 796 200 forint, tárgyi eszköz 3 400 000 forint, készlet 1 500 000 forint, követelés 1 951 000 forint, nyilvántartásba vételi díj 1 557 634 forint. Kiegyenlítetlen felszámolási költség 28 330 098 forint, az e) kategóriás hitelezői igények összege 374 925 833 forint, az f) kategóriás hitelezői igények összege, regisztrációs díj és költségátalány nélkül 309 904 982 forint. A kifogást előterjesztő hitelező (a továbbiakban: hitelező) hitelezői igénye e) kategóriában 335 131 270 forint, f) kategóriában 15 626 821 forint, valamint 200 000 forint nyilvántartásba vételi díj és 40 000 forint vagyonkutatási költségátalány.
A hitelező kifogása és az adós ellenkérelme
[12] A hitelező 2024. február 20-án kifogást terjesztett elő, amelyben az eljárással érintett I. rendű hitelező hitelezői igénye nyilvántartásba vételét, besorolását sérelmezte. Kifogásában elsődlegesen a hitelezői igény törlését, másodlagosan és harmadlagosan az átsorolását, valamint azt kérte, hogy a bíróság tiltsa meg a felszámolónak, hogy a Cstv. 49/D. §-a alkalmazásával kifizesse az I. rendű hitelezőnek a Cstv. 49/D. §-a szerint besorolt 973 625 425 forint hitelező igényt. Arra az esetre, ha ez megtörtént, semmisítse meg a kifizetést, állítsa helyre az eredeti állapotot, és kötelezze a felszámolót a módosított hitelezői igény szerinti vagyonfelosztásra. Az elsőfokú bíróság felhívására eljárásba vonta az I. rendű hitelezőt.
[13] A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[14] Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a felszámolót, hogy az eljárásba vont I. rendű hitelező 188 310 947 forint tőkeösszegű, a Képviselő kölcsönkövetelésein alapuló, engedményezéssel megszerzett hitelezői igényét és annak járulékait, valamint az ahhoz tartozó nyilvántartásba vételi díj és vagyonkutatási költségátalány összegét a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja szerint sorolja be, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
[15] A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította arra tekintettel, hogy a másodfokú eljárás során vált ismertté az a tény, miszerint az eljárással érintett I. rendű hitelező a követelését már e kifogás benyújtását megelőzően átruházta, így nem a kifogással érintett hitelezőt – a II. rendű hitelezőt – vonták eljárásba.
[16] A megismételt eljárás során – az elsőfokú bíróság anyagi pervezetését követően – a hitelező a kifogásait az alábbiak szerint tartotta fenn:
[17] Elsődlegesen az eljárással érintett II. rendű hitelező valamennyi hitelezői igényének törlését kérte hivatkozással arra, hogy sem az I. rendű hitelező, sem a II. rendű hitelező nem jelentkezett be a felszámolási eljárásba hitelezőként, és a Cég1 követelésével kapcsolatban nem jelentkezett be a Képviselő sem, az engedményezési értesítő nem minősül hitelezői igénybejelentésnek.
[18] Másodlagosan valamennyi követelésnek a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjába sorolását kérte hivatkozással arra, hogy a II. rendű hitelező, és őt megelőzően az I. rendű hitelező a Képviselőtől szerezte a követelést, a vezető tisztségviselő követelését pedig – a Cég1-től szerzett követelés esetében a Cstv. 49/D. § (4) bekezdésére tekintettel – a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja szerint kellett volna besorolni.
[19] Harmadlagosan a Cstv. 49/D. §-a szerint visszaigazolt követelés f) kategóriába történő átsorolását kérte hivatkozással arra, hogy a kezesi teljesítéssel az eredeti követelés megszűnt, a kezes megtérítési igénye új követelés, melyet – ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hiányában – nem biztosít jelzálogjog.
[20] A fenti kifogások mellett – a kifizetés mint felszámolói intézkedés megsemmisítése helyett – az ingatlanértékesítés mint felszámolói intézkedés megsemmisítését is kérte. Álláspontja szerint az eljárással érintett II. rendű hitelező nem volt ténylegesen nyilvántartható hitelező, ezért a Cstv. 49/D. § (8) bekezdése szerinti értékesítés, és az értékesítési bevétel Cstv. 49/D. § szerinti felosztása jogszabálysértő volt.
[21] A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Az eljárással érintett I. rendű hitelező és a II. rendű hitelező a kifogásra érdemi nyilatkozatot nem tett.
[22] Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Megállapította, hogy az ingatlanértékesítés megsemmisítésére irányuló kifogás a tudomásszerzés időpontjához képest elkésett, ezért a kifogást ebben a részében az elkésettség okán, érdemi vizsgálat nélkül utasította el.
[23] A hitelezői igény megsemmisítésére irányuló kérelem tekintetében az volt az álláspontja, hogy az I. rendű hitelezőre, majd a II. rendű hitelezőre engedményezett valamennyi hitelezői igény bejelentése a felszámolás kezdetén megtörtént, ezen követelések szálltak át utóbb kezesi megtérítés, illetve engedményezés útján az új jogosultra. Kiemelte, hogy a Cstv. 57. § (7) bekezdése értelmében az engedményes az engedményező helyébe lépett. Utalt a BH 2013. 22. számú döntésben foglaltakra is, amely szerint a kezes teljesítésével a jogosult követelése a kezesre szállt át a törvény erejénél fogva, azaz jogutódlás történt, nem új követelés keletkezett, hanem a korábban keletkezett követelés tekintetében a jogosult személye változott meg.
[24] A másodlagos kérelem körében kifejtette, hogy külön kell választani a Képviselő által eredetileg bejelentett 188 310 947 forint kölcsönkövetelést, valamint a Képviselő által a kezesi teljesítésre tekintettel megszerzett követelést.
[25] A Képviselő kölcsönkövetelésével kapcsolatban utalt arra, hogy azt a vezető tisztségviselői jogviszonyra tekintettel a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja szerint kellett volna besorolni, kivéve a hitelezőként történő nyilvántartásba vételhez, a hitelezői minőség elismeréséhez szükséges nyilvántartásba vételi díjat és költségátalányt, melyet f) kategóriába kellett volna sorolni. Megállapította azonban, hogy a kifogást előterjesztő hitelező saját követelése e) kategóriában szerepel, az f) kategóriás követelések kiegyenlítésére pedig vagyon hiányában nem kerülhet sor. A kifogással támadott, a Képviselő kölcsönkövetelésén alapuló igény tekintetében ezért a kifogásoló hitelező nem sérelmet szenvedett fél, emiatt a kifogást ebben a részében ez okból kellett elutasítani, figyelemmel a BH 2015.258. számú eseti döntésben foglaltakra is.
[26] A Képviselő kezesi megtérítési igényen alapuló követelés tekintetében utalt arra, hogy a követelés eredeti privilegizált besorolását a kifogásoló hitelező sem vitatta. A Képviselő kezes az eredeti jogosult – Cég1– helyébe lépett, a kielégítési sorrendben elfoglalt helyet pedig az engedményezés nem érintette. Kifejtette, hogy a Cstv. 49/D. § (4) bekezdése a követelés eredeti jogosultja esetében nem volt alkalmazható, az új jogosult pedig az ő helyét vette át változatlan rangsorhelyen. Kiemelte, hogy a jelzálogjogok fennálltak, azok bejegyzése az eredeti jogosult javára megtörtént, az a körülmény, hogy ezen jogoknak a kezes javára történő bejegyzése iránt nem történt intézkedés, nem érinti az új jogosult hitelezői rangsorban elfoglalt, a korábbi jogosult igénybejelentése által megalapozott helyét. Az ingatlant terhelő jelzálogjog átszállásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés nem feltétele, az eredeti jogosultat kielégítő kezes a jelzálogjogot a törvény rendelkezése alapján, ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzi meg, nem keletkezik új jelzálogjog, hanem a már létező zálogjog száll át az eredeti ranghelyét megtartva a korábbi jogosultat kielégítő kezesre.
[27] A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését az értékesítés megsemmisítésére irányuló kifogást elutasító részében hatályon kívül helyezte, és az értékesítés megsemmisítésére irányuló kifogás tárgyában az eljárást megszüntette. Egyebekben az elsőfokú bíróság végzését azzal a kijavítással hagyta helyben, hogy az elsőfokú végzésben írt eljárási költséget a hitelező a felszámolónak köteles megfizetni.
[28] A másodfokú bíróság a fellebbezésben írtakra figyelemmel elsőként azt emelte ki, hogy az eljárás során megváltoztatott új kérelem tekintetében is vizsgálni kell a kifogás előterjesztésének feltételeire vonatkozó szabályokat, így a határidő megtartását is. Rögzítette, hogy a hitelező az új kifogásában az értékesítést támadta, az értékesítés megsemmisítését kérte. Az értékesítésről azonban az eredeti kifogás előterjesztésekor – a beadvány tartalma és az általa csatolt tulajdoni lapok szerint is – már 2024. február 20-án, az eredeti kifogás előterjesztésekor tudomással bírt. A Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül azonban az értékesítést nem kifogásolta, ezért a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a 2025. szeptember 11-én e körben előterjesztett kifogás elkésett. A másodfokú bíróság ugyanakkor rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vonta le a késedelemnek az eljárásjogi jogkövetkezményét. Kifejtette, hogy a felszámoló jogszabálysértő intézkedésével vagy mulasztásával szemben biztosított kifogás benyújtására nyitva álló határidő elmulasztásának jogkövetkezményéről a Cstv. külön nem rendelkezik. A Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán ezért a polgári perrendtartásnak a perindítási határidő elmulasztására mint perakadályra vonatkozó szabályát kell a kifogás elkésettsége esetén megfelelően alkalmazni. E szerint elkésettség esetén a kifogást vissza kell utasítani, ha pedig a bíróság a kifogás elkésettségét csak a felszámoló részére történt kézbesítést követően észleli, a kifogás tárgyában indult eljárást az eljárás bármely szakában hivatalból meg kell szüntetni (BH 2025.192.). A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését az értékesítéssel kapcsolatos kifogást elutasító részében hatályon kívül helyezte, és az eljárást az értékesítés megsemmisítésére irányuló kifogás tekintetében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 379. §-a alapján megszüntette, tekintettel a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontjára és a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontjára. Ebben a körben a másodfokú bíróság a Pp. 370. § (2) bekezdése értelmében nem volt kötve a fellebbezés korlátaihoz.
[29] A másodfokú bíróság – az ügy érdemét tekintve – a tényállás kiegészítése mellett is az elsőfokú bírósággal azonos jogi álláspontra helyezkedett. Kiemelte, hogy a II. rendű hitelező f) pontba sorolt hitelezői igényének átsorolására irányuló kifogás elutasítását a Pp. 370. § (1) bekezdése értelmében nem bírálhatta felül. Érdemben csak a Képviselő kezesi megtérítési igényéből eredő követelésre vonatkozó részében bírálhatta felül az elsőfokú bíróság végzését, de a fellebbezést ebben a körben is alaptalannak találta. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által felhozott indokokkal is. A fellebbezésben írtakra figyelemmel részletesen vizsgálta a gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Módosító tv.) 95. § (1) bekezdésével 2023. június 24-én a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:57. § (3) bekezdésébe iktatott szabályt. Hangsúlyozta, hogy harmadik személy általi teljesítés esetén a követelés és annak biztosítékai a teljesítő harmadik személyre szállnak át. Erre azonban csak a harmadik személy teljesítése erejéig és az őt megillető megtérítési igény kielégítéseképpen kerül sor, amire a szabályozás kifejezetten utal is. A követelés-átszállás – mint törvényi engedmény (Ptk. 6:201. §) – kimondásával tehát a szabályozás egyértelművé teszi, hogy a teljesítést nyújtó harmadik személy a teljesítésével érintett követelés eredeti jogosultjának jogutódjává válik (nem az alapul szolgáló kötelem, hanem e kötelemből eredő követelés tekintetében), és ekként a megtérítési igényét kielégítheti rá átszálló követelés biztosítékából.
[30] Tekintve, hogy a Képviselő a Módosító tv. hatálybalépését megelőzően kötött szerződésből eredő követelést a hatálybalépés – 2023. június 24. – után egyenlítette ki, és a Módosító tv. hatálybalépését megelőzően kötött szerződésekből eredő követeléseket a törvény hatálybalépése után kielégítő, illetve teljesítő harmadik személyek esetében is alkalmazni kell, ezért a teljesítésére, annak jogkövetkezményére a módosított Ptk. 6:57. § (3) bekezdését kell alkalmazni. Így a Képviselő a kezesi teljesítéssel érintett követelés eredeti jogosultjának – Cég1– jogutódjává vált, a követelés törvényi engedmény folytán átszállt rá, ahogy ezt a Kúria is kifejtette a Pfv.21.245/2020/9. és Pfv.20.799/2025/4. számú határozataiban.
[31] A jogerős ítélet indokolása szerint, mivel a Képviselő a Cstv. 49/D. §-a szerinti követelés esetében a Cég1jogutódja volt, a már bejelentett, nyilvántartásba vett követelés tekintetében nem terhelte a hitelezői igény bejelentésére vonatkozó kötelezettség, a Cég1 és a Képviselő bejelentése folytán a felszámolónak a hitelező személyében bekövetkezett változást (jogutódlást) kellett átvezetnie, sem a Képviselő, sem az őt követő engedményesek nem minősülnek „új hitelezőnek”. Ilyen esetben a már elnyert hitelezői pozícióban történik a jogutódlás, a követelés jogutódjának nem kell eleget tennie a hitelezői minőség eléréséhez szükséges, a Cstv.-ben előírt feltételeknek (BH 2013.22.). Az elsőfokú bíróság végzése a Képviselő kezesi megtérítési igényéből eredő hitelezői igény törlésére irányuló kifogás elutasítása tekintetében ezért nem sérti a Ptk. 6:57. §-át. A Cstv. 57. § (7) bekezdése e körben nem volt releváns, így annak megsértése nem is merülhetett fel.
[32] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a hitelezői igények átsorolására irányuló másodlagos és harmadlagos kifogás elutasítása nem sérti a Cstv. 49/D. § (4) bekezdését, e jogszabályi rendelkezést az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte. Rámutatott továbbá, hogy alaptalanul hivatkozott a hitelező arra is, miszerint a zálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének hiánya miatt sem minősülne a II. rendű hitelező hitelezői igénye privilegizáltnak. Következik ez abból, hogy a jogosult személyében a változás nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel, hanem a jogi tény megvalósulásával következik be, ezért a követeléssel együtt átszállt zálogjog mindenkori jogosultja a jogutódlás ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése nélkül is az átszállt követelés jogosultja.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem
[33] A jogerős végzés ellen a hitelező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. Ez utóbbit a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pont második fordulatára és a b) pont mindkét fordulatára alapította. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 215. §-át, 218. §-át, a Cstv. 49/D. § (4) bekezdését, az 51. § (1) és (3) bekezdését, 57. §-át, a Ptk. 5:88. §-át, az 5:93. §-t, az 5:168. § (1) bekezdését és a 6:193. §-át.
[34] Elsőként arra hivatkozott, hogy felülvizsgálatnak a Pp. 406. § (3) bekezdés a) pontja és 407. § e) pontja alapján főszabály szerint engedélyezés nélkül van helye, mivel a másodfokú bíróság nem hagyta helyben egészében az elsőfokú bíróság határozatát. Figyelemmel azonban arra, hogy a felülvizsgálati kérelem a másodfokú végzés helybenhagyó része ellen is irányul, ezért a felülvizsgálat engedélyezésére vonatkozó eljárást le kell folytatni. A hitelező az engedélyezés alapjaként előadta, hogy a Ptk. 6:57. §-a szerinti megtérítési igény széles körű jogi viták alapját képezi, amely miatt a joggyakorlat továbbfejlesztését kiemelten szolgálja a jelen felülvizsgálati kérelem engedélyezése is. Emellett a felszámolási eljárás során a zálogjog érvényesítése is egy számos alapvető jelentőségű kúriai döntés alapját képező terület, amely a forgalom biztonságát, és így végső soron az ország társadalmi berendezkedésének alapját képező piacgazdaságot is érintő kérdés. Egyúttal itt érhető tetten többek között az adott jogkérdés társadalmi jelentősége is. Előadta továbbá, hogy a Magyar Állam szerveként egy állami támogatás visszakövetelése érdekében jár el, ennek érdekében pedig a rá irányadó államháztartási szabályok szerint minden törvényesen rendelkezésre álló jogi eszközt igénybe kell vennie. A jogkérdés társadalmi jelentéségét és különleges súlyát ez a körülmény önmagában is megalapozza, hiszen olyan pénz kerülhet ki a költségvetésből végleg, amely – a felülvizsgálati kérelme helyessége esetén – egyértelműen a kifogásoló hitelezőt, vagyis közvetett módon a Magyar Államot illeti. Álláspontja szerinti az engedélyezést megalapozza, hogy nagy összegű, állami követelésről van szó, illetve, hogy alkotmányos és társadalmi alapelvek érintettsége is fennáll.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] A Kúria előrebocsátja, hogy a felülvizsgálat korlátozására, illetve a felülvizsgálat engedélyezésére vonatkozó szabályokat a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglaltakra, tehát a Pp. funkcionális hatályára (mögöttes jogszabályi jellegére), illetve a „megfelelő alkalmazás” követelményére figyelemmel a csőd-, illetve felszámolási ügyekben is alkalmazni kell.
[36] A Kúria utal továbbá arra, hogy az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 153–161. §-ai módosították a Pp.-nek a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó egyes rendelkezéseit. A Módtv. 243. § (4) bekezdése szerint a módosított tartalmú szabályok 2026. január 1-jén léptek hatályba. Átmeneti rendelkezés hiányában, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (2) bekezdés b) pontja alapján a 2025. december 31-én vagy azt megelőzően meghozott jogerős határozatok felülvizsgálatára a módosítás előtti rendelkezések alkalmazandók (Kúria Pfv.I.20.089/2026/4.). Ehhez képest a Pp. új, a Módtv. 153. § (3) bekezdés c) pontjával, valamint 155. § (2) és (3) bekezdésével bevezetett rendelkezései, amelyek lehetővé teszik a törvényben egyébként kizárt felülvizsgálat kivételes engedélyezését, csak a 2026. január 1-jén vagy az után meghozott jogerős másodfokú határozatok elleni felülvizsgálati kérelem esetében alkalmazandók (Kúria Pfv.II.20.061/2026/2., Gfv.III.30.043/2026/4.). Mivel a másodfokú bíróság a hitelező által felülvizsgálni kért jogerős határozatát 2026. április 13-án hozta meg, ezért az adott esetben az utóbbiaknak megfelelően, a megváltozott szabályozás alapulvételével kellett dönteni a felülvizsgálat engedélyezéséről.
[37] A Kúria a hitelező kérelmében írtakra figyelemmel elsőként azt vizsgálta, hogy az adott esetben a jogerős végzés felülvizsgálatának engedélyezés nélkül van-e helye. Ezzel kapcsolatban az alábbiakra mutat rá.
[38] A Pp. 407. § e) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak – a 406. § (3) bekezdés a) és b) pontjában foglalt kivétellel – a másodfokú bíróság ítélete ellen. A Pp. 406. § (3) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye az ítélettel szemben, ha a törvényszék hatáskörébe tartozó perben és a személyi állapotot érintő perben az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta, a b) pont szerint pedig akkor, ha azt személyiségi jog érvényesítése iránt indított perben vagy közérdekű adat megismerésére irányuló igénnyel összefüggésben indítható perben kezdeményezik. Ha felülvizsgálatnak a Pp. 407. § e) pontja alapján nincs helye, a Kúria a Pp. 409. § (1) bekezdés a)–d) pontjai alapján engedélyezheti a felülvizsgálatot, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása, a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége, a másodfokú bíróság erről való döntése hiányában – az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége, illetve a fél alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, illetve az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés miatt indokolt. Ha pedig felülvizsgálatnak a Pp. 407. § e) vagy f) pontja alapján nincs helye, de az ítélet a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltér, a Kúria a Pp. 409. § (3) bekezdése alapján engedélyezi a felülvizsgálatot.
[39] A fenti rendelkezések értelmében a törvényszék hatáskörébe tartozó peres és nemperes ügyekben – a személyiségi jog érvényesítése iránti, vagy közérdekű adat megismerésére irányuló perek kivételével – akkor van helye engedélyezés nélkül felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság határozatát a másodfokú bíróság megváltoztatta.
[40] A jelen esetben a másodfokú bíróság határozata – amint az a jogerős végzés rendelkező részéből egyértelműen megállapítható – megváltoztató rendelkezést nem tartalmaz.
[41] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését az értékesítés megsemmisítésére irányuló kifogást elutasító részében hatályon kívül helyezte, és ebben a tárgyban az eljárást megszüntette. Az elsőfokú végzés [46] bekezdéséből megállapíthatóan az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a kifogás e részében a Cstv. 51. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel elkésett. A jogerős végzés [48]–[51] bekezdései szerint a másodfokú bíróság minden tekintetben osztotta az elkésettség kapcsán az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, azonban rámutatott arra, hogy az elkésettség jogkövetkezményét az elsőfokú bíróság tévesen vonta le, mert a Cstv. 6. § (3) bekezdésén keresztül alkalmazandó Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontjára, a 240. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel ilyen esetben helyesen az eljárás részbeni megszüntetésének van helye. A Kúria megjegyzi, hogy a Pp. 383. § (2) bekezdése értelmében az elsőfokú határozat megváltoztatására abban az esetben kerülhet sor, ha érdemben nem helyes. A jelen esetben viszont nem erről volt szó, az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság megítélése szerint érdemben helyesen foglalt állást a kifogás részbeni elkésettségét érintően, csupán annak nem a megfelelő eljárásjogi jogkövetkezményét vonta le, vagyis az elsőfokú határozat megváltoztatására még részben sem kerülhetett sor, és ténylegesen nem is került.
[42] A felülvizsgálat tehát a Pp. 407. § e) pontja alapján az adott esetben kizárt volt. A kifogást tevő hitelező erre tekintettel indokoltan kérte a felülvizsgálat engedélyezését.
[43] A hitelező a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében felvetette azt is, hogy a Pp. 410. §-a 2026. január 1-jei hatályon kívül helyezésére tekintettel a csőd- és felszámolási nemperes ügyekben változatlanul alkalmazandó-e a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem, illetőleg a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a Cstv. 6. § (4a) bekezdésében meghatározott 30 napos határidő. Ezzel kapcsolatban a Kúria a következőkre mutat rá.
[44] A Cstv. 6. § (4a) bekezdése alapján a Pp. 410. §-a szerinti felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet a fél a jogerős végzés közlésétől számított 30 napon belül terjesztheti elő. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.
[45] A Cstv. 6. §-ába 2018. január 1-jei hatállyal, tehát a Pp. hatálybalépésével egyidejűleg iktatták be a (4a) bekezdést. A Cstv. szabályozása számos határidő előírásával a csőd-, illetve a felszámolási eljárások gyors lefolytatását célozza. Ebbe a sorba illeszkedik a Cstv. 6. § (4a) bekezdése is, amelynek célja – amint azt a szabályt a Cstv.-be iktató, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény 11–15. §-aihoz fűzött előterjesztői indokolás kifejezetten rögzíti is – az engedélyezésköteles felülvizsgálat esetében a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló eljárás lefolytatásának gyorsítása.
[46] A csőd- és felszámolási nemperes ügyekben 2025. december 31-ig meghozott jogerős végzések esetében, ha a felülvizsgálat engedélyezésköteles volt, a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 410. § (1) bekezdése, valamint a Cstv. 6. § (4a) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróságnál kellett a jogerős végzés közlésétől számított 30 napon belül előterjeszteni úgy, hogy az engedélyezés iránti kérelmet a Pp. 412. § (2) bekezdéséből kitűnően a felülvizsgálati kérelemhez kellett csatolni. E rendelkezések alapján egységes volt a Kúria gyakorlata abban, hogy amennyiben a fél az engedélyezés iránti kérelmet nem a 30 napos határidőn belül a felülvizsgálati kérelemmel együtt terjesztette elő, akkor a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet visszautasította (Kúria Gfv.III.30.167/2024/2., Gfv.III.30.009/2024/2., Gfv.VI.30.497/2021/2., Gfv.III.30.172/2025/2.). A Cstv. 6. § (4a) bekezdése a Pp. 412. § (2) bekezdésével együtt alkalmazva tehát az engedélyezésköteles felülvizsgálat esetében magát a felülvizsgálati határidőt is megszabta 30 napban.
[47] A Módtv. 153–161. §-ai az említettek szerint 2026. január 1-jei hatállyal módosították a Pp.-nek a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó egyes rendelkezéseit. A módosított szabályozás szerint a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet már nem a felülvizsgálati kérelemhez csatolt külön beadványban, hanem a felülvizsgálati kérelem elkülönült részeként kell előterjeszteni [Pp. 412. § (2) bekezdés], az engedélyezés iránti kérelem tartalmára vonatkozó előírások pedig a Pp. 410. §-ából a Pp. 413. § (1) bekezdés c) pontjába kerültek át azzal, hogy a Pp. 415. § (1) bekezdés e) és f) pontja alapján a felülvizsgálati kérelem visszautasítására kerül sor, ha a fél a felülvizsgálat engedélyezését nem kéri, vagy kérelmét hiányosan terjeszti elő.
[48] A Cstv. 6. § (4a) bekezdése 2026. január 1-jét, a Pp. felülvizsgálati szabályainak módosítását követően is változatlanul hatályban maradt, tehát továbbra is 30 napos határidőt ír elő a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem előterjesztésére, ugyanakkor változatlanul utal a Pp. 410. §-ára a kérelemmel kapcsolatban.
[49] Az ismertetett szabályok, tehát a Cstv. 6. § (4a) bekezdése, valamint a Pp. 2026. január 1-jétől hatályos 412. §-a és a 413. § (1) bekezdés c) pontja együttes helyes értelme – a Cstv. 6. § (4a) bekezdésének az előzőekben ismertetett szabályozási céljára is figyelemmel – az Alaptörvény 28. cikke alapján az, hogy a csőd- és felszámolási nemperes ügyekben, ha a felülvizsgálat engedélyezésköteles, a Cstv. 6. § (4a) bekezdésében írt 30 napos határidő továbbra is irányadó úgy, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet az említett határidőben a felülvizsgálati kérelembe foglalva, annak elkülönült részeként kell előterjeszteni. A Kúriának a Cstv. 6. § (4a) bekezdésének alkalmazása során kialakult ítélkezési gyakorlata tehát változatlanul iránymutatónak tekinthető azzal, hogy a 30 napos határidő elmulasztása esetén a Kúria a Pp. 415. § (1) bekezdés c) pontja alapján a felülvizsgálati kérelem visszautasításáról rendelkezik.
[50] A kifogást tevő hitelező a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet tartalmazó felülvizsgálati kérelmét a Cstv. 6. § (4a) bekezdése szerinti 30 napos határidő leteltét megelőzően, vagyis határidőben terjesztette elő. A Kúria ezért az engedélyezés iránti kérelmet érdemben vizsgálta és bírálta el.
[51] A Kúria rámutat, hogy a felülvizsgálat kivételes engedélyezésének alapvetően csak az egyedi ügyön túlmutató indokok alapján lehet helye, amikor az szükséges, hogy a Kúria a felülvizsgálat jogegységesítő funkcióját érvényre juttassa. Ezt célozzák az engedélyezés egyes, a Pp. 409. § (1)–(3) bekezdéseiben szabályozott esetkörei. Az engedélyezés iránti kérelemben tehát – a felülvizsgálati kérelemben foglaltaktól eltérően – nem önmagában a támadott jogerős határozat jogszabálysértő voltát kell bemutatni, hanem a Pp. 409. § (1)–(3) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelően azt, hogy az állított jogszabálysértés kiküszöbölésén túl a jogegység biztosítása érdekében szükséges a Kúria eljárása.
[52] Elvárás továbbá a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelemmel szemben – érdemi elbírálásához –, hogy tartalma teljesítse a Pp. 413. § (1) bekezdés c) pontjában írtakat. A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy jelölje meg – hivatkozásait követve – az engedélyezést megalapozó okokat, amelyek a joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítása, illetőleg a felvetett jogkérdés különleges súlya vagy társadalmi jelentősége érdekében indokolják a felülvizsgálat befogadásának engedélyezését.
[53] A kérelemhez kötöttség perjogi szabályából [Pp. 2. § (2) bekezdés] és a Pp. 411. § (1) bekezdéséből következően a Kúria a felülvizsgálatot kizárólag a fél által megjelölt okból engedélyezheti. Erre figyelemmel a felperes által előterjesztett felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet abból a szempontból vizsgálta, hogy az ott előadottakra figyelemmel az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, illetőleg az elvi jogkérdés vizsgálata indokolt-e a joggyakorlat továbbfejlesztésének a biztosítása érdekében, illetve a felvetett jogkérdés különleges súlya vagy társadalmi jelentősége miatt.
[54] Jelen ügyben az engedélyezés iránti kérelmekben előadottak alapján a Pp. 409. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt követelmények sem teljesültek az alábbiak szerint.
[55] A Pp. 409. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata szerint, ha a felülvizsgálatnak a 407. § e) pontja alapján nincs helye, a Kúria engedélyezheti a felülvizsgálatot, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítása miatt indokolt. A Pp. 409. § (1) bekezdés b) pontja szerint pedig a Kúria akkor engedélyezheti a felülvizsgálatot, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdés különleges súlya vagy társadalmi jelentősége miatt indokolt.
[56] A Kúria a Pp. 409. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata alapján, vagyis a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségességére figyelemmel a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős határozat által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható. Ennek megfelelően a joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítása érdekében az egységes bírói gyakorlatot és az attól való eltérés indokoltságát kell bemutatni és megindokolni. Azt kell tehát bemutatni, hogy a jogerős határozat által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a már kialakult és egységes bírói gyakorlat követése mely körülmények változására tekintettel nem támogatható (Kúria Pfv.V.20.396/2023/2., Pfv.II.20.782/2022/3., Pfv.II.20.838/2022/3.). A hitelező azonban nem jelölt meg olyan döntéseket, amelyekkel az adott jogkérdésben kialakult gyakorlatot szemléltetné, és arról sem nyilatkozott, hogy mi indokolná ehhez képest az eltérést, annak továbbfejlesztését.
[57] Mindezek értelmében a Pp. 409. § (1) bekezdés a) pont második fordulata alapján a felülvizsgálat nem engedélyezhető.
[58] A Kúria a Pp. 409. § (1) bekezdés b) pontjára alapított engedélyezés iránti kérelemmel összefüggésben azt is kiemeli, hogy az erre való hivatkozás az engedélyezésnek két eltérő – vagylagos – feltételét jelöli meg, az engedélyezés két eltérő esetét öleli fel, ebből következően az eltérő indokolást igényel.
[59] Amíg a felvetett jogkérdés különleges súlya miatt a jogerős ítélet felülvizsgálatára kizárólag akkor van lehetőség, ha a vizsgált jogkérdés az egyedi ügyön – különleges súlyára tekintettel – túlmutat és ez a Kúria iránymutatását szükségessé teszi, addig a felvetett jogkérdés társadalmi jelentősége miatt akkor indokolt a jogerős ítélet felülvizsgálata, ha a jogkérdés a jogalanyok széles körét közvetlenül vagy közvetett módon érinti. Nagy társadalmi jelentősége lehet egy jogkérdésnek akkor is, ha a jogsértő gyakorlat fenntartása másokat is a jogsértő gyakorlat fenntartására ösztönözhet (Kúria Gfv.VI.30.458/2022/2.). További feltétel, hogy ezekben az esetekben a felülvizsgálat csak akkor engedélyezhető, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett határozatában (Kúria Pfv.V.20.750/2023/2.).
[60] A hitelező az engedélyezés iránti kérelmében a Pp. 409. § (1) bekezdés b) pontjára alapított kérelme indokait nem különítette el, nem adta semmilyen értékelhető indokát annak, hogy a felmerült jogkérdések miért tekinthetők különleges súlyúnak. A Kúria kiemeli, hogy magának a támadott jogerős határozat által felvetett és a felülvizsgálati kérelem tárgyát is képező elvi jogkérdésnek kell az engedélyezéshez különleges súlyúnak vagy társadalmi jelentőségűnek lennie. Ezért önmagában az, hogy a zálogjog egy piacgazdaságban fontos jogintézmény, nem támasztja alá, hogy az ügyben a Kúria iránymutatása szükséges. A kifogást tevő hitelező saját jogállása, követelésének közpénz jellege önmagában szintén nem alapozhatja meg a felülvizsgálat engedélyezését, hiszen abból a felmerült jogkérdéseknek az egyedi ügyön túlmutató volta, illetőleg az előzőekben részletezett értelemben a társadalmi jelentősége nem következik, különös tekintettel arra is, hogy a vizsgálni kívánt kérdések (megtérítési igény, zálogjog érvényesítése, vezető tisztségviselő jogállása) semmilyen kapcsolatban nem állnak a szerződés tárgyával, a visszakövetelt állami támogatással, attól függetlenek.
[61] Mindezekre figyelemmel a Pp. 409. § (1) bekezdés b) pont első és második fordulata szerinti engedélyezés feltételeinek egyike sem állt fenn, következésképpen e jogszabályhely alapján nem volt lehetőség a felülvizsgálat engedélyezésére.
[62] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálatot a Pp. 411. § (1) és (2) bekezdése alapján megtagadta.
(Kúria Gfv.III.30.142/2026/2.)