Az egyszerűsített perben alaptalan az anyagi pervezetés hiányosságára való felperesi hivatkozás, ha az új eljárást elrendelő korábbi bírói ítélet meghatározta a megismételt eljárásra nézve a bizonyítás irányát [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 47. § (1) bek. b) pont; 2017. évi I. törvény (Kp.) 43. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 237. § (1), (2), (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint kapcsolattartásra jogosult külön élő szülő kérelmére a gyermekek vonatkozásában a 2015. július 24. és 2015. augusztus 14. közötti nyári időszakos kapcsolattartás meghiúsulása következtében felmerült költségeinek megtérítése iránt az alperes gyámhatósági eljárást indított a kapcsolattartásra kötelezett gondozó szülővel szemben.
[2] Az alperes, mint elsőfokú gyámhatóság a 2018. április 17-én kelt PE-02/GYAM/259-9/2018. számú határozatával a gondozó szülőt a felperes által igényelt 539 227 forint költség megfizetésére kötelezte, majd a Pest Megyei Kormányhivatal a 2019. február 6. napján kelt PE/GYAM/32-5/2019. számú végzésével az elsőfokú döntést megváltoztatta, a döntés formáját végzésben jelölte meg és a gondozó szülőt 477 479 forint megfizetésére kötelezte. Ez utóbbi végzést – az elsőfokú döntésre is kiterjedően – a törvényszék a 2020. április 30. napján kelt 15.K.700.286/2020/3. számú ítéletével megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[3] A megismételt eljárásban az alperes a 2021. február 9. napján kelt PE-02/GYAM/156-2/2021. számú végzésével felperes kérelmének helyt adott és a kapcsolattartásra kötelezett szülőt 477 479 forint megfizetésére kötelezte. A törvényszék a 2022. február 17. napján kelt 14.K.701.447/2021/19. számú ítéletével (a továbbiakban: a bíróság korábbi ítélete) az alperes végzését megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az ügy érdemét érintő jogszabálysértésnek minősült, hogy a gyámhatóság a döntését a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) és nem az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) alapján hozta meg. Az alperes továbbá a korábbi ítélet útmutatásának sem tett eleget, mivel a költségek összegszerűségének körében felmerülő tényeket nem tisztázta, a benyújtott iratokból a befizetések tényét és azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy jelen per felperese pontosan melyik gyermek vonatkozásában, milyen költségeket és milyen összegben fizetett meg az elmaradt nyaralás vonatkozásában, továbbá, hogy az alperes milyen számítást alkalmazott a marasztalási összeg megállapításakor. Az új eljárásra adott iránymutatás szerint az alperesnek megfelelő részletességgel kell értékelnie a költségek összegszerűsége körében a felmerülő tényeket, bizonyítékokat, a döntését indokolnia kell, melyben számot kell adnia a mérlegelés folyamatáról, le kell vezetnie, hogy mely költségtételt mely bizonyíték alapján értékelt, esetlegesen melyiket, milyen okból hagyta figyelmen kívül.
[4] Az alperes az újabb megismételt eljárás során a 2022. április 29. napján kelt, PE-02/GYAM/516-4/2022. számú végzésével 8 napos határidő biztosításával nyilatkozattételre hívta fel a felperest, amelyben az elsőfokú bíróság által a fentiek szerint leírt kérdések tisztázásához szükséges kérelmeket, nyilatkozatokat és dokumentumokat kérte a felperestől. A felperes a megadott határidőben nyilatkozatot nem tett, ezért az alperes a 2022. május 13. napján kelt, PE-02/GYAM/516-6/2022. számú végzésével az eljárást megszüntette. A végzés indokolásában alperes az Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pontjára, 62–65. §-aira hivatkozva megállapította, hogy a felperes nyilatkozata hiányában a kérelem nem bírálható el és a gyámhatóság az eljárást hivatalból nem folytathatja.
A kereset és a védirat
[5] A végzéssel szemben a felperes terjesztett elő keresetlevelet, amelyben a végzés megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Érvelése szerint az alperes csak az Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pontjában írt konjunktív feltételek fennállása esetén szüntethette volna meg az eljárást. Valamennyi feltétel nem állt fenn, ezért az eljárás megszüntetésére törvénysértően került sor. Előadta, hogy részletes tényelőadást tett a többször megismételt eljárás során a kapcsolattartás meghiúsulása eredményeként keletkezett költségekről és a rendelkezésre álló, a költségek mértékét bizonyító dokumentumot is csatolta, amelyekből megállapítható, hogy milyen összegű kiadása merült fel a gyermekeivel tervezett utazással kapcsolatban. Előadta, hogy az alperesi felhívásra azért nem nyilatkozott, mert a számlán túl az egyes személyek vonatkozásában pontosabb levezetést – rajta kívülálló okból – nem áll módjában csatolni, mivel az utazást intéző társaság szerint több évre visszamenőleg már nem tárolja az utazások adatait. Az eljárás több éves elhúzódása vezetett ahhoz, hogy a felhívásnak eleget tenni nem tudott, ugyanakkor az alperesi hatóság rendelkezésére állnak a szükséges dokumentumok.
[6] A keresetét a 2022. szeptember 22. napján 4. sorszám alatt benyújtott beadványában akként változtatta meg, hogy amennyiben a bíróság nem találná megalapozottnak elsődleges kereseti kérelmét, úgy másodlagosan azt kéri megállapítani, hogy neki, mint különélő, kapcsolattartásra jogosult szülőnek 2015. július 24. napjától 2015. augusztus 14. napjáig esedékes elmaradt nyári időszakos kapcsolattartás miatt felmerült igazolt költségeinek megtérítése az alperes jogsértő közigazgatási tevékenysége miatt hiúsult meg. Hivatkozása szerint a költségmegoszlás kimutatásával kapcsolatos felhívást a másodfokú gyámhatóság két évvel az eljárás megindítását követően eszközölte. Az elsőfokú döntés meghozatalára is csak a panaszára tekintettel, a másodfokú gyámhatóság döntéshozatalra felhívó végzése következtében került sor. Mindez a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti.
[7] Az alperes védiratában – a határozatában foglaltakat fenntartva – a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletben foglalt indokolás szerint a felperes a keresetét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 43. § (1) bekezdésébe ütközően változtatta meg, a keresetindításra nyitva álló határidőben az alperes eljárásának elhúzódása miatti eljárási szabálysértésre nem hivatkozott, azzal kapcsolatos másodlagos kereseti kérelmét csak hónapokkal később terjesztette elő. A kereseti indokoktól alapvetően eltérő, új szempontok bevezetése pedig a per teljesen új irányát eredményezné, ezért az a jogszabály által nem megengedett.
[9] Az Ákr. 62. § (1), (2), (4) bekezdése, 63. §-a és a 64. § (1) és (3) bekezdése alapján leszögezte, az alperes helytállóan hívta fel a felperest nyilatkozattételre, mivel az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásra vonatkozóan pontos iránymutatást adott az alperesnek. A költségek összegszerűsége körében a felmerült tényeket az alperesnek tisztáznia kellett, mivel a korábban benyújtott iratokból a befizetések tényét és azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy felperes melyik gyermeke vonatkozásában pontosan milyen költségeket és milyen összegben fizetett meg az elmaradt nyaralás kapcsán. A felperes azonban sem a felhívásban közölt határidőben, sem a végzés meghozatalának időpontjáig nem tett eleget a felhívásnak. A bíróság korábbi ítélete iránymutatását követve kellett az alperesnek tisztáznia akár írásos dokumentum, akár ügyféli nyilatkozat alapján a fenti tényeket, ezért mindezekre tekintettel a felperesnek az a hivatkozása alaptalan, hogy mivel a megelőző eljárás során már valamennyi iratot becsatolta, illetve nyilatkozatot tett, az újabb felhívásra már nem kellett nyilatkoznia. Rámutatott, hogy az Ákr. 63. §-ából és 64. § (1) bekezdéséből következően a felperes nyilatkozata, mint ügyféli nyilatkozat bizonyítási eszköz, az önhibából be nem szerezhető bizonyíték pótlása lehetett volna. Az elsőfokú bíróság korábbi ítélete alapján felperes által korábban becsatolt számla és felperesi nyilatkozat nem voltak elégségesek a megalapozott döntéshozatalhoz.
[10] Hangsúlyozta a bíróság, hogy az eljárás kérelemre indult, a kérelemre induló eljárásokban pedig főszabály szerint a bizonyítási teher az ügyfélen van és az ügyfél érdeke az egyes ellentmondások feloldása, a tények megvilágítása. A felhívás elmulasztásának következményét ezért a felperesnek kell viselnie. A döntés meghozatalához nélkülözhetetlen volt a felperes nyilatkoztatása, hiszen a korábban becsatolt iratok a bíróság korábbi ítéletében foglaltak alapján egyértelműen nem voltak elegendőek a kérelem elbírálásához és ezt a hatóság más módon nem tudta pótolni. Mivel a felperes felhívásra nem nyilatkozott, ezért a kérelem ennek hiányában nem volt elbírálható, ezért az alperes jogszerűen döntött az eljárás megszüntetéséről.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[11] A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kp. 71. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. § (1), (2), (4) bekezdését, a Kp. 43. § (1) bekezdését, 86. § (1) bekezdését és a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdését.
[12] Kifejtette, hogy a keresetében és a védiratra tett észrevételében is nyilatkozott a megtéríteni kért költségekre, csatolta a megelőző eljárásban született okiratot, amelyben az utazási költségekkel kapcsolatos felperesi előadások, a költségek összege és megoszlása található. Az alperesi hatóság jogszerűtlenül elhúzódó eljárása miatt más bizonyítékot csatolni nem tudott. Amennyiben az elsőfokú bíróság a felperesi állítást vagy a bizonyítékot nem tartotta elegendőnek, úgy a Kp. 71. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 237. §-a szerint anyagi pervezetési kötelezettségét kellett volna teljesítenie, a felperes tudomására kellett volna hoznia, hogy ha a kérdéses költségviselés körében további tényállítási vagy bizonyítási szükségletet észlelt. A bíróság azonban ilyen intézkedést nem tett. Kifogásolta, hogy a bíróság tiltott keresetváltoztatást állapított meg, a másodlagos keresetét nem bírálta el. Az alperes jogellenes eljárása következtében annyira elhúzódott az eljárás, hogy az eljárásban már szolgáltatott bizonyítékon túl további bizonyítékot – önhibáján kívül – nem tudott szolgáltatni, eltérő tartalmú nyilatkozatot nem tudott tenni. Ezeken a tényeken és indokokon alapult mind a felperes elsődleges kereseti kérelme, mind a másodlagos. Ezért nem helytálló az az ítéleti megállapítás, hogy a felperes új indokok mentén változtatott keresetet. A bírósági álláspont elfogadása lényegében kiüresíti a keresetváltoztatás jogintézményét, hiszen annak értelemszerű velejárója valamilyen szintű új irány megjelenése a perben, de jelen esetben az új kereseti kérelem az eredeti keresetben előadott tényekkel és érvekkel függött össze, nem történt teljesen új és más indok perbevitele.
[13] A jogerős ítélet jogi indokolása hiányos, mivel nem tartalmaz arra vonatkozó indokolást, hogy a bíróság miért nem vette figyelembe az ügyiratokból megállapítható nyilatkozatát az utazási költségek vonatkozásában, illetve a vonatkozó ügyiratokat hogyan értékelte, vagy értékelését miért mellőzte. Nem mérlegelte a bíróság azt a tényt sem, hogy az alperesi eljárás jogsértő, több évi elhúzódása miatt nem tudott új bizonyítékkal, nyilatkozattal szolgálni, miközben ezek a körülmények képezik a jelen per kiindulópontját, ezekre hivatkozott a periratokban.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Előadta, hogy nem volt vita a felek között abban, hogy felperes mindazon iratokat, amelyek rendelkezésére álltak, a közigazgatási eljárásban benyújtotta, a vita csupán abban volt, hogy ezek alapján a hatóság tudott-e érdemben döntést hozni. A bíróság nem észlelt további bizonyítási szükséget, mivel a közigazgatási eljárás valamennyi irata rendelkezésére állt, ezért a felülvizsgálni kért döntés jogszerűségét meg tudta ítélni. A felperes a 2022. szeptember 21-én kelt beadványának maga adta azt az elnevezést, hogy keresetváltoztatás. Ebben a 2022. június 13-án kelt kérelméhez képest – három hónap elteltével – új kereseti kérelmet terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság helyesen vonta le ennek jogkövetkezményét. Álláspontja szerint az ítélet indokolása okszerű és teljes, a megállapított tényállás alapján megalapozottan rögzíti, hogy a hatóság jogszerűen döntött az eljárás megszüntetéséről. Az eljárás elhúzódása miatti keresetváltoztatást a bíróság valóban nem értékelte, de ezt az ítélet [13] bekezdése indokolása alapján nem is kellett megtennie.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[16] A jogerős ítélettel szemben jogszabálysértésre, vagy a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással van helye felülvizsgálatnak. A Kúria a jogerős ítéletet – a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül – csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretein belül vizsgálhatja felül [Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdés], az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt [Kp. 120. § (5) bekezdés].
[17] A felperes által hivatkozott anyagi pervezetési kötelezettséggel összefüggésben hangsúlyozza a Kúria, hogy ugyan a Pp.-nek a pervezetésre vonatkozó rendelkezései a Kp. 71. § (3) bekezdése alapján a közigazgatási perben alkalmazandók, azonban a Kp. hivatkozott rendelkezése a Pp. szabályainak a közigazgatási pernek megfelelő alkalmazását írja elő. A jelen ügyben az elsőfokú bíróság 3. sorszám alatti végzésével tájékoztatta a feleket, hogy a Kp. 124. § (2) bekezdés c) pontja alapján egyszerűsített perben, a tárgyaláson kívüli elbírálás szabályai szerint bírálja el a felek jogvitáját. Jelen ügyben azonban nem csak eljárás típusa következtében alaptalan a felülvizsgálati kérelem ezirányú támadása, de nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a törvényszék a 14.K.701.447/2021/19. számú ítéletével meghatározta a megismételt eljárás irányát nem csupán az alkalmazandó eljárási rezsim vonatkozásában, de abban a körben is, hogy azt állapította meg: a benyújtott iratokból a befizetések tényét és azt sem lehet pontosan meghatározni, hogy a felperes pontosan melyik gyermek vonatkozásban milyen költségeket és milyen összegben fizetett meg az elmaradt nyaralás vonatkozásában, illetve milyen számítást alkalmazott az alperes a marasztalási összeg megállapításakor. Az alperes a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság által terhére rótt tényállás-tisztázási kötelezettségnek kívánt eleget tenni, amikor a hivatkozott ítéletben felvetett kérdések tisztázásához szükséges kérelmeket, nyilatkozatokat, dokumentumokat kérte a felperestől. A hivatkozott ítélet indokolásából ugyanis az egyértelműen megállapítható, hogy a költségek összegszerűsége körében felmerülő tények tisztázására ez idáig megfelelően nem került sor, az addig benyújtott iratokból a szükséges tényeket megállapítani nem lehetett. A felperes jelen felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság korábbi ítéletében foglalt megállapításokat is vitatja, amelyre a korábbi ítélet jogereje következtében lehetősége nincs.
[18] Az elsőfokú bíróság korábbi ítélete által előírt tényállás-tisztázási kötelezettségnek kívánt az alperes a megismételt eljárás során eleget tenni, amikor végzésével felhívást intézett a felpereshez, aki annak teljesítését elmulasztotta a megadott határidőn belül, amelyre tekintettel az eljárást megszüntetésére került sor. Az elsőfokú bíróság ezért az egyszerűsített perben mindössze azt vizsgálta, hogy a rendelkezésre álló iratok alapján - a kereset és a védirat korlátai között eljárva - megállapítható-e a keresetben foglalt jogszabálysértés. A jelen ügy tárgya az alperes eljárást megszüntető végzése volt. Az eljárás megszüntetésére kerül sor, ha a kérelmező ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik és ennek hiányában a kérelem nem bírálható el és a hatóság az eljárást hivatalból nem folytatja [Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pont]. A törvényszék 14.K.701.447/2021/19. számú ítélete állást foglalt abban a kérdésben, hogy a költségek összegszerűsége körében felmerülő tények tisztázása nem történt meg, a benyújtott iratokból a befizetések tényét és azt sem lehet megállapítani pontosan, hogy a jelen per felperese pontosan melyik gyermek vonatkozásában milyen költségeket és milyen összegben fizetett meg a tárgyi nyaralás vonatkozásában. Abban a kérdésben tehát, hogy a már, a korábbi eljárások során benyújtott iratok elégségesek-e az ügy érdemi eldöntéséhez, a hivatkozott ítélet állást foglalt, ezért jogszerűen járt el az alperes amikor végzésével nyilatkozattételre, illetve dokumentumok csatolására szólította fel a felperest. Mivel a felhívás teljesítését elmulasztotta a felperes, ezért az alperes az Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogszerűen szüntette meg végzésével az eljárást a tisztázatlan tényekre figyelemmel a kérelem elbírálhatatlanságára utalással. Hangsúlyozza a Kúria, hogy az elsőfokú bíróságot nem terhelte tényállás tisztázási kötelezettség – anyagi pervezetési kötelezettség sem – az elszámolhatóság megítélését érintően, nem vizsgálhatta, hogy a rendelkezésre álló iratok a költség elszámoláshoz megfelelőek-e, e körben felhívási kötelezettség sem terhelte.
[19] A keresetváltoztatást érintően kialakult bírói gyakorlat van. „A fél által a peres eljárás során előadottak tiltott keresetkiterjesztésnek minősülnek, amennyiben a fél a keresetindításra nyitva álló határidőn túl olyan új irányú jogsérelemre hivatkozik, amelyet a keresetlevél előterjesztésének nyitva álló határidőben a benyújtott keresetlevelében nem jelölt meg” [Kfv.I.35.432/2019/5.]. A bírói gyakorlatra is figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek legkésőbb a perindítási határidő leteltéig előadott kereseti indokai határozzák meg a közigazgatási per irányát, a bíróság jogszerűségi vizsgálatának kereteit. A felperes azonban az alperes eljárásának elhúzódása miatti másodlagos kereseti kérelemként előadott hivatkozását a keresetindítási határidőn túl, keresetlevelének előterjesztését követően hónapokkal később terjesztette elő, ezért a felülvizsgálati kérelem e körben is megalapozatlan.
[20] De alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek az az érve is, hogy a jogerős ítélet indokolása hiányos. Egyrészt az alperes eljárásának elhúzódása miatti eljárási szabálysértés körében előadott keresetváltoztatással összefüggésben az elsőfokú bíróság indokolásában számot adott arról, hogy miért tekintette azt tiltott keresetváltoztatásnak (elsőfokú ítélet [13] bekezdés). Másrészt az utazási költségekkel kapcsolatos tényállás-tisztázási kötelezettsége körében az elsőfokú ítélet [14]–[20] bekezdése részletes jogi indokolást tartalmaz és okszerű indokát adja a felperes kereseti hivatkozásai elutasításának annak keretei között vizsgálódva.
[21] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.V.37.685/2023/7.)