Bíróság kijelölése. Szerződésen alapuló szociális ellátás esetén a szociális intézmény térítési díjának módosítása tekintetében a törvényszék mint polgári bíróság rendelkezik hatáskörrel [2017. évi I. törvény (Kp.) 15. § (4) bek.; 1999. évi III. törvény (Szt.) 115. § (4) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 20. §].
A kijelölés iránti kérelem alapjául szolgáló tényállás
[1] A rendelkezésre álló iratok szerint a felperes által gondnokolt testvére, az alperes fenntartásában működő Idősek Otthonában részesül szociális ellátásban.
[2] Az alperes által fenntartott intézmény vezetője 2021. június 8. napján arról értesítette a felperest levelében, hogy a napi térítési díj 1564 forintról 3350 forintra változik 2021. július 1. napjától. A felperes a fenntartó vezetőjéhez fordult a térítési díj emelkedését sérelmezve. A sikertelen panaszt követően a felperes keresetlevelet nyújtott be a Nyíregyházi Járásbíróságra, melyben kérte a térítési díj megállapítását, kifogásolva az alperesi intézmény által megállapított díj összegét.
[3] A Nyíregyházi Járásbíróság a 2021. október 13. napján meghozott és 2021. november 4. napján jogerőre emelkedett, 27.P.21.537/2021/6. számú végzésével megállapította hatáskörének hiányát és elrendelte az ügy áttételét a Debreceni Törvényszékhez. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 24. § (1) bekezdését, a 174. § (1) bekezdését, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 5. § (1) bekezdését, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 1. § (1) bekezdését, a 4. § (1) bekezdését, a 12. § (1) bekezdését, a 7. § (1) bekezdés a) pontját, a 13. § (1) bekezdés e) pontját idézve azzal indokolta határozatát, hogy az ügyben közigazgatási pernek van helye, és hatáskörrel, valamint illetékességgel rendelkező bíróságként a Debreceni Törvényszék az eljárásra jogosult bíróság a közigazgatási jogvitában.
A kijelölés iránti kérelem
[5] A Debreceni Törvényszék – mint közigazgatási bíróság – 104.K.700.274/2022/3. számú végzésében megállapította hatáskörének hiányát és a Kp. 15. § (1) és (4) bekezdései alapján a Kúria megkeresésről döntött az eljáró bíróság kijelölése iránt, az iratok egyidejű felterjesztése mellett.
[6] Az eljáró bíróság kijelölését kérő bíróság mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az Szt. 115. § (4) bekezdés b) pontja szerint ha az ellátott, a törvényes képviselője vagy a térítési díjat megfizető személy a személyi térítési díj összegét vitatja, illetve annak csökkentését vagy elengedését kéri, egyházi és nem állami fenntartó esetén a bíróságtól kérheti a térítési díj megállapítását. Az Szt. 11. § (2) bekezdése szerint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások esetében a 94/A. § (3) bekezdése, a 94/D. §, a 101. § (5) bekezdése, a 115. § (4) bekezdése és a 119/B. § (4) bekezdése alapján indított perben a bíróság a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályai szerint, soron kívül jár el.
[7] Indokolásában hivatkozott az Szt. 11. §-ához fűzött Nagykommentárra (szerk.: HOFFMANN István–MATTENHEIM Gréta), mely szerint: „Az Szt. a polgári ügyben eljáró bíróság hatáskörét állapítja meg, és ezzel a Pp. szabályai szerinti eljárást ír elő az Szt. 94/A. § (3) bekezdése, 94/D. §-a, 101. § (5) bekezdése, 115. § (4) bekezdése és a 119/B. § (4) bekezdése alapján, személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokkal kapcsolatban indított perekre nézve.”
[8] Az eljáró bíróság kijelölését kérő bíróság szerint tehát a felperes által kezdeményezett jogvita nem közigazgatási, hanem polgári bíróságra tartozó jogvita. A keresettel érintett jogvita ugyanis nem közigazgatási hatósági jogviszonyt, hanem intézményi jogviszonyt érint. A térítési díj megállapítása a Kp. 4. § (1) és (3) bekezdései, valamint (7) bekezdésének 1. és 2. pontjai alapján sem minősül közigazgatási szerv közigazgatási cselekményének, az intézménnyel kötött szerződést pedig jogszabály nem minősíti közigazgatási szerződésnek. Emellett az Szt. idézett, tételes rendelkezései is egyértelműen a Pp. szerint elbírálandó jogvitára utalnak.
[9] Végezetül hivatkozott arra, hogy a Pp. 20. § (1) bekezdése és (3) bekezdésének a) pontja alapján a Debreceni Törvényszéknek polgári jogi jogvitaként sincs hatásköre az ügyre, mivel az egy évi teljes térítési díj összege 1 222 750 forint, amely esetleges vagyonjogi perként nem alapozza meg a törvényszék hatáskörét. Mindezek okán a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az áttett peres ügy járásbírósági hatáskörbe tartozó polgári per, melyre a Nyíregyházi Járásbíróság illetékessége a Pp. 25. § (2) és (4) bekezdései és a 28. § (1) bekezdésének c) pontja alapján egyaránt fennállt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A negatív hatásköri összeütközés feloldása érdekében a Kúria eljáró tanácsának azt kellett vizsgálnia, hogy a jogvita elbírálása polgári vagy a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik-e. Ehhez mindenekelőtt azt kellett tisztázni, hogy a közigazgatási jogvita Kp. szerinti fogalmi elemei fennállnak-e, s közigazgatási bíróság rendelkezhet-e hatáskörrel az ügy elbírálására.
[11] A Kp. 4. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező (3) bekezdés szerinti cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának (a továbbiakban együtt: közigazgatási tevékenység) jogszerűsége. Ez alapján a közigazgatási tevékenységnek három (konjunktív) fogalmi eleme azonosítható. Az első az, hogy a tevékenységet közigazgatási szerv végzi, a második fogalmi elem a tevékenység közigazgatási jog általi szabályozottsága, a harmadik fogalmi elem pedig, hogy a közigazgatási tevékenység joghatást vált ki, azaz a közigazgatási tevékenység az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányul vagy azt eredményezi (Kúria Kpkf.VI.39.649/2020/2.). A joggyakorlat alapján közigazgatási jogvita nem csak közhatalmi jellegű, hatósági jogkörben keletkezett közigazgatási aktus lehet. Ugyanakkor az elengedhetetlen, hogy a jogviszony egyik oldalán közigazgatási szerv álljon, s ezen felül szükséges az is, hogy a jogviszonyt közigazgatási jog szabályozza. Ebből kifolyólag nem valamennyi jogvita minősül közigazgatási jogvitának abban az esetben sem, ha az érintett jogviszony egyik oldalán közigazgatási szerv áll. A polgári és közigazgatási bíróságok hatáskörének vizsgálatakor a felek személyén túl nem mellőzhető ezért annak vizsgálata, hogy az adott jogviszony közigazgatási jog által szabályozott-e, a felek között valóban alá- és fölérendeltségi viszony áll-e fenn.
[12] A Kúria jelen ügyben megállapította, hogy az alperesi intézmény az Szt. szerinti egyházi fenntartású intézmény, mely térítési díjjal kapcsolatos döntésére az Szt. 115. § (4) bekezdés b) pontja az állami fenntartású intézményhez képest eltérő jogorvoslatot biztosít, ugyanis kimarad a fenntartóhoz való fordulás lehetősége, s közvetlenül bíróságtól kérhető a térítési díj összegének meghatározása. Erre tekintettel a Kúria eljáró tanácsa úgy ítélte meg, hogy az ügyben nem valósul meg a közigazgatási jogvita fogalmának első eleme, tehát a jogviszony egyik oldalán – a szociális intézmény fenntartójaként – nem közigazgatási szerv áll, továbbá a jogviszony közigazgatási jog általi szabályozottsága, a felek alá- és fölérendeltségi viszonya sem volt megállapítható.
[13] A Kúria személyes gondoskodást nyújtó ellátásokra kötött megállapodásokkal kapcsolatosan, a Kp. hatálya alatt kialakult gyakorlata egységes, melytől jelen eljáró tanács sem kíván eltérni. A Kúria kiemeli, hogy a Kpk.III.39.927/2020/3., Kpk.III.40.503/2020/3., Kkk.IV.39.259/2022/3. számú döntéseiben úgy foglalt állást, hogy az Szt. 94/C. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a szociális ellátás igénybevételének megkezdése előtt állami fenntartású intézmény (szolgáltató) esetén az intézményvezető (szolgáltató vezetője) az ellátást igénylővel, illetve annak törvényes képviselőjével megállapodást köt. Az Szt. 94/C. § (1) bekezdése szerinti megállapodáson alapuló jogviszony esetén a közigazgatási jogviszonyok sajátosságát képező alá- és fölérendeltségi viszony nem áll fenn, a felek között polgári jogi jogviszony jön létre.
[14] Mindezek alapján az Szt. 115. § (4) bekezdés b) pontja szerinti kereset a szerződés bírósági módosítását jelenti, amely per polgári bíróság hatáskörébe tartozik.
[15] Ugyanakkor a Kúria eljáró tanácsa kiemeli, hogy a hatásköri összeütközésben érintett bíróságok egyike sem a megfelelő hatásköri és illetékességi szabályokra hivatkozott döntésében. Ugyanis a Pp. 20. § (1) bekezdése értelmében a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazon perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. A Pp. 20. § (3) bekezdése rendelkezik a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekről, amely felsorolásban az Szt. 115. § (4) bekezdése szerinti per nem szerepel, az Szt. pedig nem utalja ezen pert járásbírósági hatáskörbe. Az illetékesség meghatározásánál a Kúria utal a Pp. 25. § (4) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a nem természetes személyek elleni perekben az általános illetékességet a nem természetes személy székhelye mellett az a hely is megalapozza, ahol a jogvitában érintett ügyben eljáró, képviseletére hivatott szerv, illetve szervezeti egység a működését kifejti.
[16] Tekintettel arra, hogy az alperes székhelye Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, a Kúria a Kp. 15. § (3) és (4) bekezdése alapján – tekintettel a Pp. 25. § (4) bekezdésére – eljáró bíróságnak a Nyíregyházi Törvényszéket jelölte ki és utasította az eljárás lefolytatására.
(Kúria Kkk.IV.39.317/2022/3.)