A termőföld megőrzése jelentős nemzetgazdasági érdek. A Tfvt. 15/B. § (7) bekezdésében szabályozott földvédelmi járulék visszatérítésének a célja, hogy érdekeltté tegye az engedély jogosultját, a tájrendezés minél jobb minőségben való elvégzésében [2007. évi CXXIX. törvény (Tfvt.) 15/B. §, 2011. évi CDXXV. törvény (Alaptörvény) 28. Cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Szekszárdi Körzeti Földhivatal a felperes kérelmére 10298/2006. számú határozatában ásványi nyersanyag és meddőanyag deponálás céljából engedélyezte a korábban …/5-6. helyrajzi számon nyilvántartott termőföld végleges más célú hasznosítását. A földvédelmi járulék összegét a felperes maradéktalanul megfizette.
[2] A …/1. helyrajzi számú és a …/4. helyrajzi számú ingatlan legelő művelési ágban, a …/5. helyrajzi számú ingatlan fásított terület művelési ágban történő újrahasznosítását a Tolna Megyei Kormányhivatal Szekszárdi Járási Hivatala a 10245/2/2019. iktatószámú határozatával elfogadta.
[3] A felperes a 10245/2/2019. számú határozatra utalással 2019. október 4. napján kérelmet terjesztett elő a határozatban foglalt újrahasznosított területekre megfizetett földvédelmi járulék visszaigénylése iránt. Az alperes az érintett földrészleteken helyszíni szemlét tartott, melynek során megállapította, hogy az ingatlanokat az ingatlan-nyilvántartási művelési águknak megfelelően, legelő, illetve fásított területként hasznosítottak, azonban az FF/337/1/2021. iktatószámú határozatával a kérelmet elutasította. Kifejtette, hogy a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) 15/B. §-a 2013. november 1-jével került beiktatásra, mely rendelkezés célja a célkitermelőhely, az anyagnyerő hely és a külfejtéses bányászati tevékenység végzéséhez szükséges termőföld végleges máscélú hasznosításának engedélyezésére vonatkozó külön szabályok rögzítése volt. A határozat szerint a hivatkozott rendelkezés kizárólag e három célhoz kötötten alkalmazható.
[4] Az alperes határozata szerint a 10298/2006. számú határozat a termőföld végleges más célú hasznosítását a Tfvt. 15/B. §-ban megjelölt céloktól eltérően, ásványi nyersanyag és meddőanyag deponálás céljából engedélyezte. Az ebben a határozatban foglaltakra tekintettel a Tfvt. 15/B. §-ban foglalt – a célkitermelőhely, anyagnyerő hely és a külfejtéses bányászati tevékenység végzéséhez szükséges termőföld végleges más célú hasznosításának engedélyezésére vonatkozó – speciális szabályok a jelen ügyben nem alkalmazhatók.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A határozattal szemben előterjesztett keresetében a felperes az alperes határozatának megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az alperes nem bírálta el teljeskörűen a kérelmét, mivel csak a 10.298/2006. számú engedélyben megállapított földvédelmi járulékról rendelkezett, annak ellenére, hogy az eljárásban további három végleges más célú hasznosítási engedélyben (10.021-7/1995., 10.133/1995., 10.360/2002.) megállapított földvédelmi járulék megfizetését tanúsító banki igazolást csatolt be. Vitatta továbbá az alperes jogértelmezését, kifejtve, hogy az érintett ingatlanokon bányavállalkozóként külfejtéses bányászati tevékenységet végzett, melyet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bányatörvény) bányászati tevékenységet definiáló 49. § 4. pontja, valamint a feltárást definiáló 9. pontja alapján kell megítélni. Ezek alapján pedig a deponálás mint az ásványi nyersanyag és meddőanyag tárolása, lerakása a bányászati, azon belül a külfejtéses bányászati tevékenységnek elengedhetetlen része.
[6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. A határozatában foglaltak fenntartása mellett utalt arra, hogy a felperes kérelmében kizárólag az újrahasznosítást elfogadó 10245/2/2019. számú határozatra hivatkozott, a végleges más célú hasznosítást engedélyező határozatot vagy határozatokat és a megfizetett földvédelmi járulékot vagy járulékokat nem konkretizálta. Az alperes szerint továbbá az újrahasznosítási eljárás, illetve a Tfvt. 15/B. § (7) bekezdése szerint számított összeg megtérítése érdekében lefolytatott eljárás vonatkozásában a külfejtéses bányászati tevékenység fogalmát a Tfvt. 2. § 10. pontja szerint kell megítélni.
A jogerős ítélet
[7] A Pécsi Törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperesi kérelem egyértelműen a 10245/2/2019. számú határozattal elfogadott újrahasznosítással érintett (Bátaszék 0219/1., 0219/4. és 0219/5. helyrajzi számú) ingatlanokra megfizetett földvédelmi járulék visszafizetésére korlátozódott, a felperes a kérelem megszövegezése során egyedül a 10245/2/2019. számú határozatot jelölte meg, majd az abban foglalt újrahasznosított területekre vonatkozóan kérelmezte a földvédelmi járulék visszafizetését. Alperes a támadott határozatában ezen három ingatlanhoz kapcsolódóan megfizetett földvédelmi járulék visszaigénylésére vonatkozó kérelmet utasította el, a felperesi kérelmet tehát kimerítette.
[8] A jogerős ítélet szerint a Tfvt. 15/B. §-ával bevezetett rendelkezések az általánostól eltérő szabályok alkalmazását teszik lehetővé a termőföld más célú hasznosításának engedélyezése során. Ezen eltérő szabályok egyike, hogy a Tfvt. 15/B. § (7) bekezdésére hivatkozással a jogosult kérheti az újrahasznosított területre kiszámított földvédelmi járulék 50%-ának megfelelő pénzösszeg megfizetését, amennyiben a célkitermelőhely létesítéséhez szükséges megelőző földvédelmi eljárásban a végleges más célú hasznosításért megállapított földvédelmi járulékot maradéktalanul megfizette. A Tfvt. 15/B. § (1) bekezdésére figyelemmel a célkitermelőhelybe a külfejtéses bányászati tevékenység is beletartozik, amely tevékenyég tartalma a Tfvt. 2. § 10. pontjában írt fogalommeghatározás alapján konkretizálható. Ezen definíció szerint a külfejtéses bányászati tevékenységbe földvédelmi szempontból a kutatás, feltárás és kitermelés műveletek tartoznak bele, amelyek eltérő rendelkezés hiányában a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bányatörvény) 49. §-a alapján határozhatóak meg.
[9] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Bányatörvény 49. § 4. pontjában adott definíció a jelen eljárásban nem volt alkalmazható és a Bányatörvény kutatás, feltárás és kitermelés fogalmát meghatározó 49. § 9., 15. és 17. pontjainak értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy a külszíni bányászati tevékenység Tfvt.-ben meghatározott, földvédelmi eljárások során irányadó fogalmába nem tartozik bele az ásványi nyersanyag és meddőanyag deponálása, amely célból az érintett termőföldek végleges más célú hasznosítását az illetékes hatóság korábban engedélyezte. A megelőző eljárás során az alperesnek a Tfvt.-ben írtakat szem előtt tartva kellett eljárni, az abban írt fogalommeghatározások felhasználásával. A Tfvt. 2. § 10. pontja a külfejtéses bányászati tevékenységet a Bányatörvényben definiált olyan fogalmakkal írta le, melyek közül egyikük sem foglalja magában a kitermelt meddőanyag deponálását. Tény, hogy a bányászati tevékenységbe a fogalom Bányatörvény szerinti meghatározása alapján beletartozik a keletkező hulladékok kezelése, valamint az ásványvagyon gazdálkodás, azonban a Tfvt. -ben írt és a megelőző eljárás során irányadó külfejtéses bányászati tevékenység fogalma ennél szűkebb tartalommal került megalkotásra, melyet az alperes a határozatában helyesen értelmezett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az ügyben eljárt bíróság új eljárásra utasítása iránt. A keresetlevélben foglaltak megismétlése mellett hangsúlyozta, hogy az újrahasznosítással érintett, a jogosultságába tartozó bányatelekkel lefedett ingatlanokon külfejtéses bányászati tevékenységet végzett a szükséges engedélyek (földvédelmi, környezetvédelmi, bányafelügyeleti) birtokában. A bányászati tevékenységet a Bányatörvény 49. § 4. pontja definiálja, a Tfvt. 15/B. §-a pedig a célkitermelőhely, anyagnyerő hely létesítésével és külfejtési bányászati tevékenység végzésével összefüggésben határoz meg speciális szabályokat a termőföld végleges más célú hasznosítását érintően.
[11] A bányászat egyik fajtája a külfejtéses bányászati tevékenység, melyet Tfvt. 2. § 10. pontja határoz meg, a feltárás pontos fogalmi meghatározását a Bányatörvény 49. § 9. pontja adja meg. A feltárás folyamataként a terméketlen meddőanyagok és a humuszréteg külön deponálásra kerülnek a bányászati tevékenység munkaterületén, amelyet a bányaüzemekben megvalósítandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények minimális szintjéről szóló 4/2001. (11. 23.) GM rendelet 2. § b) pontjának ba) alpontja határoz meg. Abból a felülvizsgálati kérelem szerint egyértelműen levezethető, hogy a deponálás mint az ásványi nyersanyag és meddő anyag tárolása, lerakása a bányászati, azon belül a külfejtéses bányászati tevékenységnek is elengedhetetlen része, mely tevékenységet kizárólag az erre a célra engedélyezett területen lehet folytatni a bányafelügyelet engedélyével.
[12] A felperes hivatkozott arra, hogy a Bányatörvény 49. § 4. pontjának a 10298/2006. számú határozat meghozatala idején hatályos c) [jelenleg d)] alpontja értelmében a bányászati tevékenység részét képezi a bányászati tevékenység befejezését követő tájrendezés is. A bányászati tevékenység felügyeletét ellátó bányafelügyelet többek között azt is megállapította, hogy a tájrendezést a felperes – a szintén ezen hatóság által jóváhagyott bányabezárási műszaki üzemi tervben foglaltaknak megfelelően – végrehajtotta. A felperes szerint ez is azt támasztja alá, hogy a más célú hasznosítási engedéllyel érintett ingatlan bányászati tevékenységgel volt érintett. Az alperesnek nincs jogszabály által biztosított hatásköre arra, hogy a tevékenység megítélését szemben a bányafelügyelettel máshogyan minősítse.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult annak kiemelése mellett, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok, adatok alapján helyes tényállást állapított meg, és abból megfelelő jogi következtetéseket vont le. A felülvizsgálni kért ítélet a jogszabályoknak megfelel, és olyan eljárási szabálysértés sem történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása lett volna.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[15] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 120. § (5) bekezdése, valamint a 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[16] A felülvizsgálati eljárásnak a felülvizsgálati kérelem alapján nem volt tárgya az, hogy az alperes kimerítette-e a felperesi kérelmet, így a jogerős ítéletet ebben a körben a Kúria nem érintette.
[17] Helytállóan rögzítette továbbá az elsőfokú bíróság, hogy abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytálló-e az alperes – elutasítás indokaként megjelölt – Tfvt. 15/B. § (7) bekezdésének értelmezésén alapuló érvelése.
[18] A Tfvt. 2. § 10. pontja szerint e törvény alkalmazásában külfejtéses bányászati tevékenység: a bányafelügyelet által engedélyezett, a termőföld fel- és altalajának eltávolításával járó homok, kavics vagy agyag ásványi nyersanyag – ideértve mindezek változatait és keverékeit is – kutatása, feltárása és kitermelése.
[19] A Tfvt. 15/B. § (1) bekezdése alapján a célkitermelőhely és anyagnyerő hely létesítéséhez és a külfejtéses bányászati tevékenység végzéséhez (a továbbiakban együtt: célkitermelőhely) szükséges termőföld más célú hasznosításának engedélyezése esetén a 9–13. §-ban foglaltakat ezen alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
[20] A Tfvt. 15/B. § (5) bekezdése értelmében, ha a végleges más célú hasznosítással érintett területet a jogosult a célkitermelőhely megszüntetése esetére irányadó szabályok alapján kiadott véglegessé vált határozat előírásainak megfelelően úgy állítja helyre, hogy ennek eredményeként a végleges más célú hasznosítással érintett terület egésze vagy annak egy része e törvény szerinti újrahasznosítása valósul meg, a jogosult köteles az újrahasznosítást az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni.
[21] A Tfvt. 15/B. § (7) bekezdése értelmében az újrahasznosítás elfogadásáról szóló határozat alapján, annak véglegessé válását követő 60 napon belül, a jogosult kérheti az újrahasznosított területre az 1. melléklet 1. pontja alapján kiszámított földvédelmi járulék 50%-ának megfelelő pénzösszeg megfizetését, feltéve, hogy a jogosult a célkitermelőhely létesítéséhez szükséges megelőző földvédelmi eljárásban a végleges más célú hasznosításért megállapított földvédelmi járulékot maradéktalanul megfizette. A határidő elmulasztása jogvesztő, annak elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. A kérelmet ahhoz az ingatlanügyi hatósághoz kell benyújtani, amely az újrahasznosítás elfogadásáról szóló határozatot hozta. A kérelemben meg kell jelölni azt a számlaszámot és az azt vezető pénzintézet megnevezését, ahova átutalással a kérelmező az összeg megfizetését kéri.
[22] A jogerős ítélet szerint a Tfvt. 15/B. § (1) bekezdésére figyelemmel a külfejtéses bányászati tevékenység tartalma a Tfvt. 2. § 10. pontjában írt fogalommeghatározás alapján konkretizálható. Ebbe földvédelmi szempontból a kutatás, feltárás és kitermelés műveletek tartoznak bele, amelyek Bányatörvény 49. §-a alapján határozhatóak meg.
[23] A Kúria megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Tfvt. 15/B. § rendelkezéseit csupán a külfejtéses bányászati tevékenység fogalmára szűkítette le, a törvény megfogalmazása szerint ugyanis az újrahasznosítás szempontjából annak van jelentősége, hogy mi minősül „a végleges más célú hasznosítással érintett terület”-nek. Nem indokolta továbbá azt sem, hogy a meddőanyagok és a humuszréteg deponálása milyen okból minősülne hulladékkezelésnek (jogerős ítélet [35] bekezdés).
[24] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[25] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése értelmében „A termőföld természeti erőforrás, amely a nemzet közös örökségét képezi, annak védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
[26] A Tfvt. 15/B. §-át beiktató 2013. évi CLXIX. törvény megalkotására irányuló javaslat általános indokolása szerint a „termőföld Magyarország legfontosabb természeti erőforrása, amelynek megőrzése, illetve sokoldalú funkcióképességének fenntartása jelentős nemzetgazdasági érdek. (…) A környezeti elemek védelme egyaránt jelenti azok minőségének, mennyiségének védelmét, az igénybevételének és terhelésének a megelőzését, illetve a lehetséges csökkentését vagy a megszüntetését.” Az alkalmazandó normát tartalmazó 17. §-hoz fűzött indokolás kimondja, hogy „A szabályozás érdekeltté teszi az engedély jogosultját, a tájrendezés minél jobb minőségben való elvégzésében, mivel az ingatlanügyi hatóság a végleges más célú hasznosításért befizetett földvédelmi járulék összege, valamint az újrahasznosított területre kiszámított földvédelmi járulék összege különbözetének a jogosult javára történő visszatérítéséről – kérelemre – intézkedik.”
[27] A Tfvt. 15/B. § (7) bekezdését utóbb a 2013. évi CCL. törvény és a 2019. évi CX. törvény módosította, azonban a módosítások a visszatérítés jogintézményének célján nem változtattak.
[28] A kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy a visszatérítés jogintézménye azt a célt szolgálja, hogy a végleges más célú hasznosítás engedélyezését követően az érintett terület helyreállítása megtörténjen, az ismételten mező-, illetve erdőgazdasági művelésre alkalmas legyen, és ennek megtörténtében az engedély jogosultja anyagilag is érdekelt legyen. Ebből következően pedig „a végleges más célú hasznosítással érintett terület” fogalma nem szűkíthető le kizárólag arra a területre, ahol a Bányatörvény 49. §-a szerinti feltárás, kitermelés vagy kutatás folyt, hanem abba minden, a külfejtéses bányászati tevékenység végzéséhez szükséges és azzal érintett termőföldet bele kell érteni. Ez az értelmezés feleltethető meg ugyanis annak az Alaptörvény által meghatározott célnak, hogy a termőföld – a más célú hasznosítás megszüntetését követően – a jövő nemzedékek számára is rendelkezésre álló nemzeti kincs maradhasson.
[29] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján úgy változtatta meg, hogy a megtámadott közigazgatási cselekményt megsemmisítette, és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. A hatóságnak a megismételt eljárásban a fentiekben leírtak figyelembevételével kell a kérelmet elbírálnia.
(Kúria Kfv.IV.37.344/2022/6.)
