Tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdésére figyelemmel akkor terjeszthető elő, amennyiben a meghosszabbítás iránti kérelem előterjesztésekor a kérelmezővel szemben nem indult meg, nincs folyamatban a korábbi tartózkodási engedély visszavonására irányuló eljárás [2007. évi II. törvény (Harm.tv.) 17. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az algériai állampolgárságú, 1995-ben született felperes első alkalommal 2020. július 8-án nyújtott be tanulmányok folytatása célú tartózkodási engedély és tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum kiadása iránti kérelmet Magyarország Algírban működő külképviseletén, melyre tekintettel kiállításra került részére 2021. július 15. napjáig érvényes tartózkodási engedély, mely több alkalommal meghosszabbításra került, legutóbb 2023. augusztus 2-ig. A felperes 2020–2021. tanév I. és II. félévében aktív hallgató volt.
[2] 2022. április 12-én, az érvényes tanulmányi célú tartózkodási engedélye hatálya alatt terjesztette elő az elsőfokú idegenrendészeti hatóságnál jövedelemszerzési célú tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét.
[3] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság 2022. július 11-én kelt, 106-I-38239/12/2022-T számú határozatával a felperes kérelmét a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 18. § (1) bekezdés d) és f) pontjaira hivatkozva elutasította.
[4] Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyet az alperes bírált el, és 2022. július 11-én kelt 106-1-38239/1/12/2022-T számú határozatával a határozat rendelkező részét helybenhagyta, a fellebbezést elutasította. Az alperes határozatának indokolása a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem elutasításának indokát az elsőfokú határozattól eltérő jogalapra helyezte, ugyanis megállapította, hogy a Harmtv. 18. § (1) bekezdés d) és f) pontjaiban szereplő feltételt a felperes teljesítette, a felperes jövedelemszerzési célja fennáll, lakhatása, megélhetése, utazási költségei is biztosítottak. Emellett azonban megállapította, hogy a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontja és a 17. § (2) bekezdése miatt a tartózkodási engedély meghosszabbítása nem engedélyezhető, figyelemmel arra, hogy időközben, 2022. november 3-án az alperes helybenhagyta az elsőfokú idegenrendészeti hatóság 2022. augusztus 8-án kelt, a felperes tanulmányi célú tartózkodási engedélyét visszavonó határozatát. Az alperes határozatának idevonatkozó indokolása szerint a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelemnek csak akkor lehet helyt adni, ha a kérelmező rendelkezik érvényes tartózkodási engedéllyel, és a Harmtv. 17. § (2) bekezdése szerint a tartózkodási engedély akkor tekinthető érvényesnek, ha a visszavonására irányuló eljárás nincs folyamatban. Az alperes a határozata indokolásában hivatkozott a Kúria Kfv.II.37.703/2020/4. számú ítéletére is.
A kereseti kérelem és a védirat
[5] Az alperes határozatával szemben a felperes kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben annak elsőfokú döntésre is kiterjedő megsemmisítését kérte az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezése mellett. A kereset szerint az alperes megsértette a Harmtv. 87/M. § (1) bekezdését, mert nem jelölte meg a döntését megalapozó jogszabályhelyeket, s miután a Harmtv. 18. § egyetlen rendelkezésére sem hivatkozott, csak a Harmtv.17. §-ra, ezzel a döntése hiányos, bírósági felülvizsgálatra alkalmatlan.
[6] A kereset szerint az elsőfokú idegenrendészeti hatóság csak a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem benyújtását követően kezdte el visszavonni a felperes tanulmányi célú tartózkodási engedélyét, holott a felperes jelenleg is megfelel a Harmtv. 13. § (1) bekezdés a), valamint c), i) pontjaiban foglalt valamennyi feltételnek.
[7] A kereset szerint az alperes tévesen értelmezte a Harmtv. 17. § (2) bekezdését, mert annak a külföldiek joggal való visszaélésének kiszűrése volt a célja, és azt hivatott megakadályozni, hogy amennyiben valakivel szemben megindul a tartózkodási engedély visszavonása iránti eljárás, ne lehessen kibújni a jogkövetkezmények alól azzal, hogy bead egy meghosszabbítási kérelmet. A felperes esetében ilyenről szó nincs, hiszen ő tanulmányi célú tartózkodási engedéllyel rendelkezett, egy idő elteltével azonban úgy döntött, hogy egyéni vállalkozó lesz.
[8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontja szövegszerűen nem a kérelem benyújtása, hanem a kérelem kifejezést tartalmazza, azaz nem elegendő, hogy a felperes a kérelem előterjesztésekor rendelkezzen érvényes tartózkodási engedéllyel, további feltétel, hogy az engedély ezt követően se kerüljön visszavonásra. Érvelése alátámasztásaként utalt a Kúria Kfv.II.37.703/2020/4. számú és a Fővárosi Törvényszék 48.K.704.751/2021/7. számú ítéletére is.
A Fővárosi Törvényszék ítélete
[9] A közigazgatási bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta, és azt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával elutasította.
[10] Az ítélet indokolása idézte a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontját, mely szerint a tartózkodási engedélyt – ha e törvény másként nem rendelkezik – az a harmadik állampolgár kaphat, aki eleget tesz a 13. § (1) bekezdés a), valamint c)–i) pontjaiban foglalt feltételeknek, és tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem esetén rendelkezik érvényes tartózkodási engedéllyel. Idézte a Harmtv. 17. § (2) bekezdését, mely szerint a 17. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása során a tartózkodási engedély akkor tekinthető érvényesnek, ha a visszavonására irányuló eljárás nincs folyamatban.
[11] Az ítélet indokolása rögzítette, hogy a közigazgatási bíróságnak a Harmtv. 17. § (2) bekezdését kellett értelmeznie, azaz annak kérdését kellett eldöntenie, hogy a normaszövegben szereplő „visszavonásra irányuló eljárás nincs folyamatban” a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem benyújtásakor vagy a teljes eljárás folyamatában fennálló feltétel-e.
[12] A Kúria Kfv.II.37.703/2020/4. számú ítélet Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontját értelmező [26] pontját idézte, mely szerint „a szóban forgó jogszabályhely nem a kérelem benyújtásakor kitételt, hanem a kérelem esetén kitételt tartalmazza. Mivel a jogalkotó nem szűkítette le a két konjunktív feltételnek való megfelelés követelményét, a kérelem benyújtásának időpontjára, így annak az idegenrendészeti eljárás teljes időtartama alatt egészen a döntés meghozatalának időpontjáig meg kellett felelni.”
[13] Az ítélet indokolása szerint, mivel az alperes tartózkodási engedély iránti kérelem elutasításáról szóló másodfokú határozat meghozatalakor a felperes tartózkodási engedélyének visszavonására irányuló eljárás még folyamatban volt, a felperes nem tett eleget a Harmtv. 17. § (2) bekezdésében foglalt kógens törvényi rendelkezésnek, azaz az alperes jogszerűen döntött a felperes kérelme elutasításáról.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte az elsőfokú közigazgatási cselekményre is kiterjedő hatállyal, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. A felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa), ab) és ad) alpontjai alapján kérte.
[15] A felülvizsgálati kérelem szerint a Fővárosi Törvényszék tévesen értelmezte a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontját és (2) bekezdését, és tévesen alapította ítéletét – az álláspontja szerint alapvetően hibás – Kfv.II.37.703/2020/4. számú ítéletre. Érvelése szerint a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontját és (2) bekezdését a Harmvhr. 47. § (6) bekezdésével összhangban, valamint a Harmtv.-ben foglalt idegenrendészeti eljárások ügyintézési határidejére [Harmtv. 29/A. § (5)–(5a) bekezdés] tekintettel kellett volna értelmezni és alkalmazni.
[16] Hangsúlyozta, hogy a felperes a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelme előterjesztésekor a Harmvhr. 47. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelt, mert a korábban kiadott tartózkodási engedélye még a kérelem beadását követő 30 napon túl is érvényes volt.
[17] Hangsúlyozta, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelme benyújtásának napján a korábban kiadott és még érvényes tartózkodási engedélyének a visszavonása iránt az idegenrendészeti hatóság nem indította meg az eljárást, mely tényt a törvényszék ítélete sem vitatta, illetve ebben nem foglalt állást, holott a Kp. alapján ez kötelezettsége lett volna.
[18] A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint az alperes határozatában a felülvizsgálni kért ítélet indokolásában és a Kúria Kfv.II.37.703/2020/4. számú ítéletében szereplő azon jogértelmezés, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítása tárgyában folyamatban lévő eljárás során végig rendelkeznie kell a kérelmet előterjesztőnek érvényes tartózkodási engedéllyel, a hatóság részéről joggal való visszaélésre ad alapot.
[19] Indokoltnak tartotta jogegységi eljárás kezdeményezését a Kúria Kfv.II.37.703/2020/4. számú ítéletében foglalt jogértelmezéstől való eltérés érdekében.
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a Fővárosi Törvényszék ítéletének hatályban való fenntartására tett indítványt, álláspontja szerint az ítélet nem jogszabálysértő, és az első-, valamint a másodfokú hatósági határozat megalapozott, sem eljárási, sem anyagi jogi jogszabálysértést nem követtek el.
[21] Érvelése szerint a Kúria a Kfv.II.37.703/2020/4. számú ítélete jelen jogvitában irányadó volt, az alperes és a törvényszéki ítélet is helyesen hivatkozott arra. Kiemelte, hogy a Kúria a hivatkozott ítéletében a normaszöveg nyelvtani értelmezését elvégezve megállapította, hogy a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontjában nem a kérelem benyújtásakor szófordulat, hanem a kérelem esetén szófordulat szerepel, melyből az következtethető, hogy az idegenrendészeti eljárás teljes időtartama alatt, a döntés meghozatalának időpontjáig kell megfelelnie a kérelmezőnek annak a feltételnek, hogy érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezzen.
[22] Az alperes álláspontja szerint a Kúria korábbi értelmezése nem ad alapot a joggal való visszaélésre, tekintettel arra, hogy az idegenrendészeti hatóság a Harmtv. 88/C. § (2) bekezdése alapján bármikor jogosult a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi tartózkodásának ellenőrzésére.
[23] Megjegyezte, hogy időközben a felperes tartózkodási engedély visszavonását célzó közigazgatási eljárás befejeződött, a felperes az alperes másodfokú határozatával szemben keresetet is előterjesztett, melyet a Fővárosi Törvényszék 22.K.704.546/2022/9. számú határozatával utasított el, ennek alapján a felperes tartózkodási engedélyének meghosszabbítása fogalmilag és ténylegesen kizárt.
A Kúria határozata és jogi indokai
[24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdése alkalmazásával befogadta, majd a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése figyelembevételével a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között megvizsgálta a felülvizsgálni kért ítéletet, majd a vizsgálat után megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak miatt.
[25] A közigazgatási jogvitában az egyetlen jogértelmezési kérdés – miután a felek a tényállást nem vitatták – a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontjának, az alperes határozatának meghozatalakori értelmezése állt, és ennek következtében annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy az alperes és a Fővárosi Törvényszék helyesen alapította-e döntését és a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezését a Kúria Kfv.II.37.703/2020/4. számú ítéletére.
[26] A Kúria először a Kfv.37.703/2020/4. számú ítélet hivatkozhatósága kérdését vizsgálta. A Kúria töretlen gyakorlata szerint ahhoz, hogy egy kúriai határozat jogkérdésre vonatkozó értelmezése kötőerővel bírjon, az ügyazonosság fogalmát kell vizsgálat tárgyává tenni. Az ügyazonosság fogalma egy nagyon összetett fogalom, melyet esetről esetre kell vizsgálni, és ahhoz, hogy egy kúriai döntés kötőereje megállapítható legyen, nem elegendő a jogértelmezés terén releváns tények azonossága, emellett az alkalmazott anyagi jogszabályok egyezősége is szükséges feltétel (Jpe.I.60.002/2021/7.).
[27] A Kúria ennek megfelelően vizsgálta az ügyazonosság kérdését a Kfv.II.37.703/2020/4. számú ítélettel összefüggésben, és megállapította, hogy az ügyazonosság nem állapítható meg az alábbiak miatt.
[28] A Harmtv. 17. §-át 2021. május 14-i hatálybalépéssel a közbiztonság erősítése érdekében egyes rendészeti igazgatási törvények módosításáról szóló 2021. évi XXXI. törvény 28. §-a módosította, és beiktatta a 17. § (1) bekezdés b) pontja értelmezési szabályaként a Harmtv. 17. § (2) bekezdését, amely a következőkről rendelkezik: „Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása során a tartózkodási engedély akkor tekinthető érvényesnek, ha a visszavonására irányuló eljárás nincs folyamatban.”
[29] A Kúria a Harmtv. 17. § (2) bekezdése értelmezésénél figyelemmel volt az Alaptörvény 28. cikkében megfogalmazott jogértelmezési elvre, mely szerint a jogszabály szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni, és a jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosulására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[30] A Harmtv. 17. §-t módosító 2021. évi XXXI. törvény 28. §-hoz fűzött törvényi indokolás szerint: „A módosítás szerint a visszavonás alatt álló engedélyek meghosszabbítását már nem lehet kérelmezni.”
[31] A Kúria szerint a törvényi indokolás egyértelműen kijelölte a Harmtv. 17. § (2) bekezdése és ezzel a 17. § (1) bekezdés b) pontjának értelmét, mely szerint a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem előterjeszthetőségének az a feltétele, hogy a kérelem benyújtásakor ne legyen a kérelmezővel szemben folyamatban tartózkodási engedély visszavonására irányuló eljárás.
[32] Figyelemmel arra, hogy a Kúria Kfv.37.703/2020/4. számú ítéletének meghozatala időpontjában, azaz az adott közigazgatási jogvitában a fent ismertetett, 2021. május 14-től hatályos, Harmtv. 17. § (2) bekezdése még nem szerepelt a törvényben, így az alperes határozatában és a Fővárosi Törvényszék ítéletében is hivatkozott irányadó döntés esetében az ügyazonosság fogalmáról nem beszélhetünk. A Kúria 1/2020. KJE határozatban elvi éllel mondta ki, hogy a közzétett kúriai határozat kötőereje megszűnik, amennyiben jogszabályváltozásra kerül sor.
[33] Jelen közigazgatási jogvitában a felek részéről nem volt vitatott, hogy a felperes tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelme időpontjában az egyébként 2023. augusztus 2-ig érvényes tanulmányi célú tartózkodási engedély visszavonására irányuló eljárás nem indult meg.
[34] A Harmtv. 17. § (2) bekezdése és a 17. § (1) bekezdés b) pontja törvényi indokolás figyelembevételével történő értelmezésének következménye az, hogy a felülvizsgálni kért ítélet és az alperes határozata téves jogértelmezés mellett utasította el a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással a felperes tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét. Erre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[35] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóságnak a felperes tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelméről arra figyelemmel kell döntenie, hogy az a Harmtv. 17. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással nem utasítható el, figyelemmel arra, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem előterjesztésekor a felperessel szemben a korábban érvényes tartózkodási engedély visszavonására irányuló idegenrendészeti eljárás még nem volt folyamatban.
(Kúria Kfv.II.37.320/2023/5.)