Ha az országos sportági szakszövetség belső szabályzata szerint a másodfokú fegyelmi szervként eljáró elnökség ülése nyilvános, az első fokon eljárt fegyelmi szerv tagjainak jelenléte önmagában nem eredményezi a másodfokú fegyelmi eljárás szabálytalanságát és emiatt az ilyen ülésen meghozott határozat nem jogszabálysértő [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:35. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) bek.; 39/2004. (III. 12.) Korm.rendelet 3. § (1) bek. e) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes sportág feladatainak ellátására, sportversenyek szervezésére, tagjai érdekvédelmére és részükre szolgáltatások nyújtására, valamint a sportág nemzetközi sportkapcsolatokban való részvételének szervezésére létrehozott országos sportági szakszövetség. A felperes az alperes versenyzője, amatőr sportoló.
[2] A felperessel szemben két fegyelmi eljárás indult. Az alperes fegyelmi bizottsága 2021. április 1-jén hozott 1.számú határozatával a felperes sportösztöndíjának 3 havi megvonását rendelte el. A fegyelmi eljárásban másodfokon eljárt elnökség a 3/2021. másodfokú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést abban részében, hogy a felperes elkövette az alperes fegyelmi szabályzatának 2. § f) pontjában rögzített fegyelmi vétséget, egyúttal a felperest 300 000 forint pénzbüntetéssel sújtotta és egy évre eltiltotta a versenyzés sporttevékenységtől.
[3] A felperes versenytársa bejelentése alapján az alperes elnöksége 2021. május 12-én fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben. Az így 2021. május 18-ra kitűzött fegyelmi tárgyalást nem tartották meg.
[4] A felperes képviselőjének jelzésére az alperes fegyelmi bizottságának elnöke intézkedett és 2021. május 21-én ő rendelte el a fegyelmi eljárást a felperessel szemben. A fegyelmi tárgyalást 2021. május 27-re tűzte ki.
[5] Az elsőfokú fegyelmi bizottság ezt követően a 2. iktatószámú fegyelmi határozatával megállapította, hogy a felperes azon magatartásával, hogy 2021. március 18-án 10 óra 30 percet követő időben engedély nélkül bement versenytársa szobájába és ott ismeretlen okból 45 percig tartózkodott, megvalósította az alperes fegyelmi szabályzatának 2. § e) pontjában írt fegyelmi vétséget, és egy évi időtartamra eltiltotta a versenyzéstől, edzőtáborban való részvételtől, edzéstől, edzésen való részvételtől.
[6] A felperes az elsőfokú határozattal szemben fellebbezéssel élt. A másodfokú fegyelmi tárgyalásra 2021. június 21-én Zoom alkalmazáson keresztül, az elnökségi ülés egyik napirendi pontjaként került sor. A fegyelmi üggyel kapcsolatos napirendi pont tárgyalása előtt az ülést levezető elnök felhívta a résztvevők figyelmét, hogy akik az elsőfokú fegyelmi bizottság tagjai voltak, azok nem vehetnek részt a szavazásban.
[7] Az alperes másodfokú fegyelmi bizottsága 2021. június 21-én meghozott 2. számú határozatával az elsőfokú döntéssel egyezően megállapította a fegyelmi szabályzat 2. § e) pontjában írt fegyelmi vétség elkövetését, és az elsőfokú határozat megváltoztatásával két évre tiltotta el a felperest a versenyzéstől, az edzőtáborban való részvételtől, az edzéstől és az edzésen való részvételtől.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes keresetében az alperes 2021. április 20. napján kelt 1. számú másodfokú fegyelmi határozatának az elsőfokú fegyelmi határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, továbbá az alperes 2021. június 21-i 2.számú másodfokú fegyelmi határozatának az elsőfokú 21-1068. számú fegyelmi határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
[9] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú határozat
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes 2021. április 20-i 1. számú másodfokú fegyelmi határozatát az elsőfokú fegyelmi határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[11] Az elsőfokú bíróság indokolása azért jogsértő az alperes 1. számú fegyelmi határozata, mert az amatőr sportolóval szemben kiszabott pénzbírság miatt a sportól szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Sport tv.) 12. § (7) bekezdésébe, sportfegyelmi eljárás megindítása nélkül pedig a sportfegyelmi felelősségről szóló 39/2004. (III. 12.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 4. § (1) bekezdésébe és az alperes fegyelmi szabályzatának 10. § (1) bekezdésébe ütközik. A 2021. június 21-i 2. számú határozatnál viszont nem találta megállapíthatónak a felperes által állított jogsértő körülményeket. Megállapította, hogy az elnökség által elrendelt fegyelmi eljárás hibáit a felperes képviselőjének észrevételére az elsőfokú fegyelmi bizottság elnöke orvosolta, amikor a Kormányrendelet 4. § (1) bekezdése szerint rendelte el a fegyelmi eljárást és tűzte ki az elsőfokú fegyelmi tárgyalást. Azon biztosított volt a Kormányrendelet 6. § (1) és (2) bekezdése, a fegyelmi szabályzat 13. § (1) és (3) bekezdése. Az alperes fegyelmi szerve megengedetten járt el, amikor mérlegelési jogkörében, a rendelkezésére álló bizonyítékokat elégségesnek találva vonta le következtetését, és így állapította meg, hogy a felperes a versenytársa engedélye nélkül ment be annak szobájába és tartózkodott ott engedély nélkül. A másodfokú fegyelmi eljárás tekintetében teljesült a Kormányrendelet 3. § (1) bekezdés e) pontjának és a fegyelmi szabályzat 17. § (2) bekezdésének kizáró szabályaiból következő elvárás is: a másodfokú fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyvből kitűnően az elnökségi ülés fegyelmi üggyel kapcsolatos napirendi pontjának megvitatása előtt az elnök tisztázta, hogy akik az elsőfokú fegyelmi bizottság tagjai voltak, nem vehetnek részt a szavazásban. A jegyzőkönyv igazolja, hogy az elsőfokú fegyelmi bizottság tagjai a fegyelmi üggyel kapcsolatban nem szólaltak fel, nem nyilatkoztak a fegyelmi ügy másodfokú eljárásában; annak elbírálásában, a döntéshozatalban nem vettek részt. Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt arra is, hogy az alperes belső autonómiájára tartozott, ezért nem volt felülbírálható, hogy a fegyelmi szabályzat 2. § e) pontjában írt fegyelmi vétség meghatározásánál mit tekint olyan egyéb oknak, amely sportolóhoz nem méltó magatartásnak minősíthető. Így minősítette az alperes azt a bizonyítottnak tekintett tényt, hogy a felperes a vele rossz viszonyban lévő versenytársa szállodai szobájába a verseny alatt engedély nélkül bement. Ezzel összefüggésben terjedt ki a felperes eltiltása sporttevékenységre, versenyzésre, edzőtáborban való részvételre, edzésre, edzésen való részvételre, miáltal nem sérült a fegyelmi szabályzat 3. § (1) bekezdés f) pontja és (5) bekezdése sem. Alaptalannak találta a bíróság a felperes hivatkozását az alperes elnökének, egyben a másodfokú fegyelmi bizottság elnökének elfogultságára [fegyelmi szabályzat 7. § (4) bekezdés c) pont], továbbá a fegyelmi büntetés másodfokú súlyosításának tilalmára is.
[12] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és az alperes 2021. június 21-i 2. számú másodfokú fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte.
[13] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes a Sport tv. 14. § (3) bekezdése szerint – a törvény és a Kormányrendelet keretei között – alkothatta meg fegyelmi szabályzatban a fegyelmi eljárás részletszabályait. A Kormányrendelet 4. § (1) bekezdése a sportfegyelmi bizottság elnökéhez telepíti a sportfegyelmi eljárás megindítását, amellyel szemben az alperes fegyelmi szabályzatának 10. § (2) bekezdése – jogszabályba ütközően – az elnökséget vagy az elnököt nevezi meg a sportfegyelmi eljárás megindítójaként. Jelen ügyben az alperes elnöksége rendelte el a felperessel szemben a fegyelmi eljárást, majd az elmaradt fegyelmi tárgyalást követően 2021. május 21-én az elsőfokú fegyelmi bizottság elnöke is elrendelte, és így tűzte ki az elsőfokú fegyelmi tárgyalást 2021. május 27-re. Ez a fegyelmi tárgyalás megtartásra került és az elsőfokú fegyelmi határozat meghozatalával zárult.
[14] A másodfokú bíróság kiemelte: az elsőfokú ítéletben írt eljárási hiba kijavítása nem értelmezhető. Utalt a Kormányrendelet 4. § (2) bekezdésében írt határidőre, továbbá arra is, hogy a 2021. május 27-i elsőfokú fegyelmi tárgyaláson a felperes képviselője részt vett, lehetősége volt nyilatkozata megtételére, bizonyítékai előterjesztésére [Kormányrendelet 6. § (2) bekezdés, fegyelmi szabályzat 13. § (1) bekezdés]. Az elsőfokú fegyelmi bizottság pedig elegendőnek tartotta a rendelkezésére álló bizonyítékokat, és határozatot hozott.
[15] A másodfokú bíróság megítélése szerint a vizsgált másodfokú fegyelmi határozat azért jogsértő, mert nem igazolt a Kormányrendelet. 3. § (1) bekezdés a) pontjának [helyesen: e) pontjának] betartása. Abból a szabályból következően, hogy a sportfegyelmi bizottság másodfokú eljárásában és döntéshozatalában nem vehetett részt a sportfegyelmi bizottság elsőfokú eljárásban eljárt elnöke és tagja, a másodfokú bíróság leszögezte, hogy a másodfokú eljárásra vonatkozó kizárás nem csak a döntéshozatalban való részvételre, de a teljes másodfokú eljárásra kiterjed. Az alperes 16 tagú elnökségének azon tagjai, akik részt vettek az elsőfokú fegyelmi határozat meghozatalában, az elnökségi ülésnek a másodfokú fegyelmi ügyet érintő részében egyáltalán nem lehettek jelen.
[16] A 2021. június 21-i elnökségi ülés jegyzőkönyvének értékelése alapján csak az állapítható meg, hogy 16 fő vett részt az elnökségi ülésen, az elnökségnek olyan tagjai is voltak, akik az elsőfokú fegyelmi bizottság tagjai, és részt vettek a felperessel szembeni elsőfokú fegyelmi határozat meghozatalában. Amellett, hogy a levezető elnök felhívása a szavazástól való tartózkodásra nem felelt meg a Kormányrendelet és a fegyelmi szabályzat vonatkozó rendelkezéseinek, a határozat szavazati arányán és a leadott 14 szavazaton túl nem dokumentálta kétséget kizáró módon a másodfokú fegyelmi eljárásban részt vett személyeket, így azt, hogy az elsőfokú fegyelmi bizottság tagjai elhagyták-e az elnökségi ülést a felperes fegyelmi ügyének megtárgyalása során, és hogy ténylegesen kik adták le a szavazatukat. Ebből az következik, hogy nem volt kétséget kizáró módon megállapítható a másodfokú fegyelmi eljárás jogszerű lefolytatása, a kizárási szabály betartása. A feltárt jogsértés miatt szükségtelen a felperes további hivatkozásainak vizsgálata.
[17] A másodfokú bíróság a Sport tv. 14. § (2) bekezdése és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:37. § (1) bekezdésének alkalmazásával döntött a másodfokú fegyelmi határozat hatályon kívül helyezéséről. Rámutatott, hogy az alperes fegyelmi eljárásban hozott határozata együttesen jelenti az első- és a másodfokú határozatot. A Sport tv. a másodfokú fegyelmi büntetéssel szemben engedi a bírósághoz fordulást, a bíróság ezért alakszerűen arról dönthet. Amennyiben nem rendeli el új határozat meghozatalát, abban az esetben a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése kihat az elsőfokú határozatra is, annak külön kimondása nélkül is. A másodfokú fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése ezért nem eredményezi az ügyben az elsőfokú fegyelmi határozat fennmaradását.
[18] A Sport tv. 14. § (2) bekezdésére és a Kormányrendelet 12. § (1) bekezdésére is figyelemmel nem találta felszámíthatónak a felperes mindkét kereseti kérelmét érintő, az alperes előtt folyamatban volt fegyelmi eljárással összefüggő költségeit összesen 490 000 forintban. A felszámított ügyvédi munkadíjból fennmaradó 1 670 000 forint kapcsán pedig összesen 600 000 forintot tekintett a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban állónak a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 2. § (1) és (2) bekezdése alapján. Értékelte, hogy a felperes két – összefüggést mutató – másodfokú fegyelmi határozattal szemben terjesztett elő kereseteket, amelyeket egyesítést követően bírált el az elsőfokú bíróság, majd a másodfokú bíróság a részjogerő folytán már csak egy tekintetében határozott. Első fokon több tárgyalás került megtartásra, a másodfokú eljárás tárgyalás tartása nélkül zajlott. Az ügy nem volt bonyolult megítélésű. A beadványok száma és tartalma sem indokolt több órás, akár fél munkanapot is kitevő tevékenységet. Az ügyvédi munkadíj figyelembe vett összegén túl megillette még a felperest a kereseti és a fellebbezési illetékek összege.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[19] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozattal a felperes keresetének elutasítását, tartalma szerint az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezésének helybenhagyását kérte.
[20] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontjába, 279. § (1) bekezdésébe, 265. § (1) bekezdésébe, 346. § (5) bekezdésébe, a Sport tv. 14. §-ába és a Kormányrendelet 3. § (1) bekezdés e) pontjába ütközően jogszabálysértő.
[21] Előadta, hogy bár az alperes fegyelmi szabályzata a fegyelmi eljárás megindításának jogosultságát a Kormányrendelettel ellentétesen az elnök hatáskörébe telepítette, ez az adott ügyben nem vezet jogszabálysértéshez, mivel a felperes jelzésére, amelyet az alperes elfogadott, a fegyelmi bizottság elnöke intézkedett a fegyelmi eljárás elrendeléséről. Mindezzel a jelzett eljárási szabálysértés kiküszöbölésre került. Az az eljárási hiba pedig, amelyet a másodfokú bíróság ilyenként említett, az ügy érdemére nem hatott ki.
[22] Hivatkozott arra is, hogy az első fokon eljárt bizottság tagjai jelen voltak ugyan, de nem vettek részt a másodfokú fegyelmi eljárásban és a döntéshozatalban. A másodfokú bíróság jogi álláspontja azért téves, mert a jelenlét és a részvétel nem azonos fogalmak. A részvétel a szavak általános értelme szerint aktív magatartást feltételez, a jelenlét viszont nem jár aktív magatartással. A jogszabály kizárólag a részvételt tiltja, a jelenlétet nem. A másodfokú fegyelmi eljárás nem ütközött jogszabályba, mivel sem a Sport tv., sem a Kormányrendelet nem tiltja az eljáró fegyelmi tanács tagjain kívül más személy jelenlétét a másodfokú eljárás során.
[23] Hangsúlyozta, hogy a felperes bizonyítási érdekébe tartozott, hogy a vizsgált döntéshozatalban és eljárásban részt vettek az első fokon eljárt fegyelmi bizottság tagjai. A jegyzőkönyv ilyet nem rögzít, ezáltal nem igazol ilyen adatot. A bizonyítás sikertelenségét pedig a felperes terhére kell értékelni.
[24] A másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének megsértését amiatt állította, mert a jogerős ítélet nem jelöli meg a gyakorolt felülbírálati jogkört és indokát, sem pedig azt, hogy a másodfokú bíróság miért semmisítette meg a fegyelmi döntést és miért nem utasította új eljárásra az alperes másodfokú fegyelmi tanácsát. Nem tűnik ki az ítéletből, hogy a felperest miért nem kell fegyelmi felelősségre vonni amiatt, hogy általa sem vitatottan bement a versenytársa szobájába.
[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. Csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását, és a felszámított ügyvédi munkadíj felemelését 2 260 000 forintra.
[26] Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 80. §-ába és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) és (2) bekezdésébe ütközően döntött az általa felszámított első- és másodfokú ügyvédi munkadíj mérsékléséről.
[27] Előadta, hogy két ügy egyesítésének eredményeként az illetéken túl a tényvázlatban megállapított összegben érvényesített perköltségigényt tételes költségjegyzékkel, az elsőfokú eljárásra 2 160 000 forintban, a másodfokú eljárásban 100 000 forintban. Az elvégzett ügyvédi tevékenységnek nem volt feltétele a pertárgy értéke. Két, időben is elkülönülő, más-más tényálláson alapuló ügyben járt el. Több, a fegyelmi tárgyalásokkal együtt összesen 13 tárgyalás volt az ügyben, amelyet a másodfokú bíróság nem vett figyelembe. Nem értékelte továbbá a beadványok számát és tartalmát sem megfelelően, a beadványok elkészítésének időtartamát alábecsülte.
[28] Állította, hogy a másodfokú bíróság álláspontja téves a fegyelmi eljárásokban felmerült költség félretétele kapcsán is. A Pp. 80. §-a ugyanis világosan perköltségnek minősíti nemcsak a perben, hanem az azt megelőzően felmerült minden költséget, amely összefüggésbe hozható a jog perbeli érvényesítésével. Az adott ügyben a jogerős fegyelmi határozat jogszerűségét vizsgálta felül a bíróság. A fegyelmi eljárás tehát okozati összefüggésben volt a perbeli jog érvényesítésével. Nem következik más a Kormányrendelet 12. § (1) bekezdéséből sem.
[29] Az alperes nem terjesztett elő a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre ellenkérelmet.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[30] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabálysértőnek találta.
[31] Az alperes az ügy érdemét tekintve két körülhatárolható okból támadta a jogerős ítéletet.
[32] Az első a felperessel szemben a sportfegyelmi eljárás megindításának szabályszerűségét érintette. Azon túlmenően, hogy a felülvizsgálni kért ítélet indokolása ezzel kapcsolatban nem egyértelmű; nem derül ki, hogy a másodfokú bíróság a döntését alapította-e a fegyelmi eljárás álláspontja szerint jogsértő megindítására abból az okból, hogy afelől első ízben az alperes elnöksége intézkedett [Kormányrendelet 4. § (1) bekezdés], a Kúria az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával értett egyet. A fegyelmi eljárás megindítása első ízben – az alperes elnöksége részéről – ugyan nem volt szabályos 2021. május 12-én, de azt az alperes rövid időn belül korrigálta és a fegyelmi bizottság elnöke által 2021. május 21-én megindított sportfegyelmi eljárás keretében valósult meg valamennyi, az adott eljárásra tartozó intézkedés és cselekmény. Ezért nem állapítható meg a fegyelmi eljárás állított hibája és az abban hozott fegyelmi határozat jogszabályba ütköző jellege. A Kormányrendelet 4. § (1) bekezdése a határozattal zárult sportfegyelmi eljárást tekintve betartottnak minősül.
[33] A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott további ok, az alperes másodfokú fegyelmi szervként eljárt elnöksége 2021. június 21-i ülésének szabályszerűsége, a felperes ott tárgyalt fegyelmi ügyében egyes személyek kizártsága jelenti a jogerős ítélet érdemi indokát. Az alperes felülvizsgálati kérelmében megalapozottan állította ezzel kapcsolatosan a Pp. 279. § (1) bekezdésének és ezzel összefüggésben egyben a Kormányrendelet 3. § (1) bekezdés e) pontjának sérelmét.
[34] A jogerős ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság már önmagában az elsőfokú fegyelmi szerv tagjainak jelentlétéből a másodfokú fegyelmi tárgyalás szabálytalanságára következtetett a Kormányrendelet 3. § (1) bekezdés e) pontja értelmében. Ezen túlmenően pedig a bizonyítékok értékelésével, a ténylegesen leadott szavazatok dokumentálása alapján nem találta igazoltnak a döntéshozatal kapcsán sem ennek a szabálynak a betartását.
[35] A másodfokú bíróság jogi álláspontjának kialakítása során azonban tévesen értékelte a figyelembe vett bizonyítékokat, és tévesen hagyta figyelmen kívül a rendelkezésre álló iratokból egyértelműen kitűnő további körülményeket az alábbiak szerint.
[36] Idetartozik elsőként a másodfokú fegyelmi tárgyalás főszabály szerinti nyilvánossága az elnökség nyilvános ülésének szabálya szerint [alapszabály 26. § 3) pont], amelytől eltérő szabály a fegyelmi szabályzatból sem következik. Az alperes másodfokú fegyelmi szervének ülésén ezért megengedetten, jogszabálysértés nélkül vehetettek részt az elsőfokú fegyelmi bizottság kifogásolt tagjai. Jelenlétükből nem következik a másodfokú fegyelmi eljárás szabálytalansága.
[37] A Kúria kiemeli, hogy az alperes elnöksége a 2021. június 21-i ülésén két napirendi pontot tárgyalt, melyek közül csak az egyik volt fegyelmi ügy [alapszabály 24. § 2) 17. pontjában nevesített elnökségi hatáskör], a további – elsőként tárgyalt – napirendi tárgykör az elnökség elé tartozó 2021. évi műhelytámogatás felosztási javaslat volt [alapszabály 24. § 2) 18. pont]. A tizenhat tagú elnökség valamennyi tagja ebben a tisztségében – az elnökség tagjaként – jelent meg tehát az adott ülésnapon. A napirendi pontok közül viszont csak az egyik, a később tárgyalt fegyelmi ügy vetette fel a tizenhat tagú elnökség két tagjának érintettségét, kizártságát az elsőfokú fegyelmi szerv eljárt tagjaiként [Kormányrendelet 3. § (1) bekezdés e) pont].
[38] Az alperes elsőfokú fegyelmi bizottságának elnöke nem az elnökség és nem is a másodfokú fegyelmi bizottság tagjaként, hanem – az alapszabály 26. § 4) pontja szerint – állandó meghívottként vett részt a fegyelmi ügy másodfokú tárgyalásán. Jelenléte szintén megengedett volt.
[39] Az iratokhoz csatolt jegyzőkönyv igazolta továbbá – ennek ellenkezőjét a felperes sem állította –, hogy a másodfokú fegyelmi tárgyalás levezető elnöke figyelmeztette a megjelenteket, hogy az elsőfokú részvétele miatt érintett (név szerint megjelölt) két elnökségi tag a döntéshozatalban nem vehet részt. A másodfokú fegyelmi döntést ezt követően az elnökség határozathozatalra jogosult tizennégy tagja szavazta meg az ott írt szavazati arányban; a jegyzőkönyvből e körben okszerűen levonható következtetést a per egyéb adatai sem cáfolták, illetve tették kétségessé. A jegyzőkönyv igazolta ezen túlmenően azt is, hogy a kizárt személyek sem nyilatkozatot, sem hozzászólást nem tettek, a fegyelmi ügyről az álláspontjukat nem fejtették ki. Az elsőfokú részvételük miatt az ügy másodfokú elintézéséből kizárt személyek tehát a másodfokú fegyelmi eljárásban, a másodfokú fegyelmi szerv munkájában nem vettek részt.
[40] Ezért a Kúria megítélése szerint az alperes elnöksége másodfokú fegyelmi szervként betartotta a Kormányrendelet 3. § (1) bekezdés e) pontját. Gondoskodott arról, hogy a sportfegyelmi bizottság eljárásában és döntéshozatalában a másodfokú eljárásban sem elnökként, sem tagként ne vegyenek részt azok, akik az elsőfokú eljárásban a sportfegyelmi bizottság elnöke vagy tagjai voltak.
[41] A Kúria rámutat, hogy a másodfokú bíróság vizsgálódásának terjedelmével szemben a felperes keresetlevelében a Kormányrendelet 3. § (1) bekezdés e) pontjára tartozóan egyedül a kizárt tagok jelenléte miatt állította a másodfokú fegyelmi tárgyalás szabálytalanságát, és a támadott határozat ebből következő jogsértő jellegét. Azt, hogy a kizárt elnökségi tagok részt vettek a szavazásban, vagy hogy kötelező távolmaradásukat a jegyzőkönyv nem igazolja kellőképpen, nem állította.
[42] A felülvizsgálati kérelem további, a Pp. 346. § (5) bekezdésére alapított részét illetően a Kúria rögzíti, hogy az alperes álláspontjától eltérően nem vezet az indokolási kötelezettség megsértéséhez a másodfokú bíróság részéről gyakorolt felülbírálati jogkör jogszabályhely szerinti megjelölésének elmaradása. Ellenkező jogértelmezés sem a Pp. alperes által megjelölt 346. § (5) bekezdéséből, sem a másodfokú határozatokra vonatkozó külön szabályából (386. §) nem következik. A felülvizsgált határozat indokolásából kitűnik a másodfokú bíróság arra vonatkozó jogi álláspontja, hogy a keresetet adott részében miért tartotta anyagi jogi felülbírálat eredményeként megalapozottnak. A Kúria utal az Alkotmánybíróság gyakorlatára is, amely szerint az indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye azt a minimális elvárást fogalmazza meg a bírói döntésekkel szemben, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kell kellő alapossággal megvizsgálja, valamint annak értékeléséről határozatában számot adnia. Az indokolt hatósági döntéshez való jog viszont nem jelenti azt, hogy az ügyben eljáró bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné [7/2013. (III. 1.) AB határozat].
[43] A másodfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt nem vizsgálta a felperes fellebbezésének további hivatkozásait a támadott alperesi határozat jogsértő jellege és az elsőfokú ítélet megalapozatlansága körében. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[44] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak érdemben kell állást foglalnia a fellebbezés további még nem vizsgált, döntően a sportfegyelmi vétség megvalósulására tartozó hivatkozásairól.
[45] A Kúria rögzíti végül, hogy döntése kizárta a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmének érdemi elbírálását, amely egyedül a perköltség körében támadta a jogerős ítéletet.
(Kúria Pfv.III.20.230/2024/7.)