189. I. A bíróság hatáskörét a vád tárgyát képező bűncselekmények büntetési tétele határozza meg, míg a hatáskör szempontjából a Btk. Általános Részében [...]

I. A bíróság hatáskörét a vád tárgyát képező bűncselekmények büntetési tétele határozza meg, míg a hatáskör szempontjából a Btk. Általános Részében foglalt, az irányadó büntetési tételkeret felső határát emelő rendelkezések közömbösek [Be. 10. § (2) bek., 20. § (1) bek.]. 
II. A Btk. 85. § (4) bekezdése a büntetési tételkeret kétszeres emelését teszi lehetővé, elsőként a különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre, továbbá a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések, majd a halmazati büntetéskiszabás szabályai alapján; a visszaesésre és a bűnszervezetre vonatkozó büntetési tételemelő szabályok kumulatív alkalmazására azonban nincs törvényi lehetőség. Amennyiben ugyanazon terhelttel szemben a büntetési tételkeret felső határa az előéletére és a bűnszervezeti elkövetésre figyelemmel is emelkedik, azt kell alapul venni, amelyik a nagyobb mérvű emelést eredményezi [Btk. 85. § (3) és (4) bek., 89. § (1) bek., 91. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság ítéletével a II. r. terheltet 5 rendbeli, 2 esetben kísérleti szakban rekedt, társtettesként elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek. b) és c) pont] és társtettesként elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek. c) pont] miatt mint különös és többszörös visszaesőt és mint bűnszervezeti elkövetőt halmazati büntetésül 9 év, fegyházban végrehajtani rendelt szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A II. r. terhelt 2., 3., 4. és 6. tényállási pontban írt cselekményeit a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont bc) alpontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, míg az 5. tényállási pontban írt cselekményét a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont bc) alpontjára tekintettel a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett csalás bűntettének minősítette. A különös visszaesésre utalást mellőzte, egyebekben pedig a járásbíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a felülvizsgálatra alapul szolgáló törvényi ok megjelölése nélkül.
[4] Indokai szerint a járásbíróság törvényt sértve járt el az ügyében, mert a Be. 16. § (1) bekezdés a) és n) pontja is a törvényszék eljárását indokolta volna.
[5] Ugyancsak kifogásolta a bűnszervezeti elkövetés felrovását, hivatkozva arra, hogy a bűnszervezet törvényi ismérvei nem állapíthatók meg vele szemben. Ennek megfelelően az elkövetés időszakát rövidnek értékelve eleve kizárta a bűnszervezet létrejöttének lehetőségét. A tagok közötti konfliktusra hivatkozással részletesen vitatta a hierarchikus szerveződés és az összehangolt működés fennálltát. Az idős sértettek pénzügyi helyzetét elemezve rögzítette, hogy a várható kárösszegek alapján az elkövetés nem irányulhatott öt évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetésére. 
[6] Indokai alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt.
[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[8] Úgy ítélte meg, hogy a II. r. terhelt az eljárás lefolytatása során már hatályát vesztett, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 16. § (1) bekezdés a) és n) pontjában írtak megsértésével való hivatkozással – az indítvány tartalma szerint – a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértés, egyúttal a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt felülvizsgálati ok megvalósulását állította. Rögzítette, hogy a Be. 20. § (1) bekezdés 1. és 13. pontjában írt szabályok a korábbi eljárási törvénnyel azonosan szabályozzák a törvényszék hatáskörét a tizenöt évi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményeket és a bűnszervezetben részvételt illetően. Rámutatott azonban, hogy a jogerős ítélet nem marasztalta el a II. r. terheltet a Btk. 321. §-ában meghatározott bűnszervezetben részvétel bűntette miatt, ezért ezen az alapon a járásbíróság sem léphette túl a hatáskörét. Utalt arra, hogy a Be. 10. § (2) bekezdésének rendelkezései szerint, ahol a Be. a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, ezen a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határát kell érteni. Ezért – a BH 2020.200. számon közzétett eseti döntésben és a Kúria Bfv.II.695/2024/14. számú határozatának indokolásában írtak szerint – figyelmen kívül kell hagyni a Btk. Általános Részének a büntetési tételkeretet emelő rendelkezéseit. Mivel pedig a II. r. terhelt terhére megállapított legsúlyosabb bűncselekmény, a Btk. 373. § (4) bekezdése szerint minősülő csalás bűntettére rendelt büntetési tétel felső határa öt év, ezért a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértés sem valósulhatott meg.
[9] Ezzel szemben törvényben kizártnak ítélte a kiszabott büntetést a bűnszervezeti elkövetés vitatásán keresztül kifogásoló indítványbeli érveket.
[10] A Btk. 81. §-ában, a 89. § (1) bekezdésében írt törvényi rendelkezések összevetését követően kifejtette, hogy a bűnszervezeti elkövetés megállapítása nem minősítési, hanem büntetéskiszabási kérdés. A BH 2016.234. számon közzétett eseti döntés elvi tartalma szerint éppen ezért a bűnszervezetben elkövetés a Btk. 649. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok alapján tehető vitássá akkor, ha a téves bűnszervezeti megállapítás mint a büntetőjog más szabályának a megsértése törvénysértő büntetés kiszabására vezetett. Ezt az elvi tételt a Be. 649. § (1) bekezdés c) pontjában írt felülvizsgálati ok 2025. szeptember 1-jén történt hatályba lépését követően is irányadónak tartotta. Törvénysértő büntetés kiszabására pedig nem került sor, mert az irányadó büntetési tételkeret a II. r. terhelttel szemben a bűnszervezeti elkövetés mellőzése esetén is 1 évtől 11 év 3 hónap szabadságvesztésig terjedt, így a jogerős ítélettel kiszabott 9 év szabadságvesztés a bűnszervezeti elkövetés törvénysértő megállapítása esetén is a törvényes büntetési tétel keretei közé illeszkedik.
[11] Észrevételezte ugyanakkor, hogy a jogerős ítélet tévesen határozta meg a II. r. terhelttel szemben irányadó büntetési tételkeretet, mert nem létezik olyan tételes jogi szabály, amely a bűnszervezetben elkövetésre figyelemmel a duplájára már megemelt büntetési tételkeretnek a különös vagy többszörös visszaesői minőségre figyelemmel ismételt, immár a felével történő megemelését írná elő. Azaz, ha a különös (többszörös) visszaeső egyúttal bűnszervezetben követi el a bűncselekményt, akkor a kerettágító rendelkezések közül csak a szigorúbb alkalmazható. Ez pedig azt jelenti, hogy a többszörös visszaeső II. r. terhelttel szemben a bűnszervezeti elkövetésre figyelemmel a halmazati büntetési tételkeret helyesen egy évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztésben volt rögzíthető.
[12] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
[13] A II. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében fenntartotta az indítványban foglaltakat.
[14] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[15] A bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges és mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról [Be. 456. § (1) bekezdés], ekként a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslatként a jogerő áttörésének kivételes, kizárólag a törvény által meghatározott esetekben igénybe vehető eszköze.
[16] Ennek megfelelően a felülvizsgálat Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[17] Mivel a II. r. terhelt nem jelölte meg, hogy vélekedése szerint a felülvizsgálatra a törvényben meghatározott mely ok ad alapot, a Kúria a beadványt a tartalma szerint vette figyelembe. A beadványok, nyilatkozatok elbírálásának alapvető rendező elve szerint ugyanis azokat soha nem a megnevezésük, hanem mindenkor a tartalmuk szerint kell elbírálni (BH 2003.355.). Tartalma szerint pedig a terhelt egyrészt eljárási szabálysértést kifogásolt, másrészt – a bűnszervezetben elkövetés vitatásán keresztül – a kiszabott büntetést sérelmezte, ezért a Kúria a Be. 649. § (2) bekezdésében, illetve az (1) bekezdés b) pont második fordulata ba) alpontjában írt törvényi okok figyelembevételével vizsgálta, hogy az indítvány alapot ad-e a felülvizsgálati eljárás lefolytatására.
[18] Eljárási szabálysértés címén kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdés a)–f) pontjában kimerítően felsorolt, és a bíróság által megvalósított törvénysértések képeznek felülvizsgálati okot. Ez azt jelenti, hogy csak a bíróság eljárásában megvalósult, és csak olyan eljárási szabály megszegésének vizsgálatára kerülhet sor, amely szabály megsértését a büntetőeljárási törvény a felülvizsgálat okaként tételezi.
[19] Valóban felülvizsgálati okot jelent, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg [Be. 649. § (2) bek. d) pont]. Ilyen, feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértés, ha a bíróság a hatáskörét túllépte [Be. 608. § (1) bek. c) pont].
[20] A terhelt álláspontja szerint az első fokon eljárt járásbíróság – a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyet elbírálva – két okból is túllépte a hatáskörét. Egyrészt ugyanis 22 év 6 hónap szabadságvesztésig terjedő büntetési tételkeret alapulvételével szabott ki büntetést vele szemben, noha az eljárási törvény a törvényszék hatáskörébe utalja azokat a bűncselekményeket, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszi [Be. 20. § (1) bek. 1. pont]. Másrészt pedig ugyancsak a törvényszék hatáskörébe tartozóként határozza meg a bűnszervezetben részvétel bűncselekményét [Be. 20. § (1) bek. 13. pont].
[21] A terhelti okfejtéssel szemben azonban a hatáskörre vonatkozó törvényi szabályozás egyik felrótt okból sem szenvedett sérelmet.
[22] Az egyértelmű törvényi szabályozás szerint ugyanis, ahol a Be. a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, azon a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határát kell érteni [Be. 10. § (2) bek.].
[23] Ez azt jelenti, hogy a bíróság hatáskörének megállapításánál a Btk. Általános Része valamely kerettágító rendelkezésének nincs jelentősége. Erre figyelemmel a halmazati büntetés [Btk. 81. § (3) és (4) bek.] kiszabása – csakúgy, mint a bűnszervezetben elkövetés jogkövetkezményei [Btk. 91. § (1) bek.], vagy a különös, többszörös és erőszakos visszaeső terheltekre vonatkozó szabályok [Btk. 89. § (1) bek., Btk. 90. § (2) bek.] – a bíróság hatáskörének kijelölése szempontjából közömbösek. Azaz, a bíróság hatáskörének megállapítása során kizárólag az vizsgálandó, hogy a halmazatban álló bűncselekmények közül – praktikusan a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett – bűncselekmény(ek)re a törvény milyen tartamú büntetés kiszabását rendeli.
[24] A jelen ügyben pedig a jogerős ítéletben a II. r. terhelt terhére megállapított, legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény a Btk. 373. § (4) bekezdése szerint minősülő csalás bűntette volt, amelynek büntetési tételét a törvény egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztésben határozza meg. Következésképpen az ügy elbírálására – a halmazati büntetés, a bűnszervezetben elkövetés és a többszörös visszaesés Btk. Általános Része által meghatározott, a bíróság hatáskörét nem befolyásoló büntetéskiszabási következményeitől függetlenül – a járásbíróság rendelkezett hatáskörrel, így a Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontja nem sérült.
[25] Másfelől az első- és másodfokú bíróság ítéletének rendelkező részéből kitűnik, hogy a II. r. terhelt marasztalására a Btk. XXX. Fejezetében taglalt közbiztonság elleni bűncselekmények között szabályozott, valamely bűncselekmény bűnszervezetben elkövetésére irányuló előkészületi magatartásokat büntetni rendelő bűnszervezetben részvétel bűntette (Btk. 321. §) miatt nem került sor. Ehelyett a jogerős ítélet befejezett (és nem pedig előkészített) bűncselekmények miatt állapította meg a II. r. bűnösségét, amely miatt vele mint bűnszervezetben elkövetővel szemben szabott ki büntetést (Btk. 91. §). A Be. 20. § (1) bekezdés 13. pontja nem jelenti azt, hogy bármely bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetése a törvényszék elsőfokú hatáskörét alapozná meg; e törvényhely – az ott felsorolt további bűncselekmények mellett – kizárólag a Btk. 321. §-ába ütköző bűncselekményre vonatkozik.
[26] Ha pedig a járásbíróság előtt indult büntetőügyben meghozott jogerős ítélet a bűnszervezetben részvétel (Btk. 321. §) bűntettét nem rótta a II. r. terhelt terhére – és ez jelen ügyben fel sem merült –, úgy értelemszerűen a járásbíróság nem bírálhatott el a törvényszék hatáskörébe tartozó bűncselekményt. 
[27] A II. r. terhelt a bűnszervezet ismérveit vitatva a bűnszervezetben elkövetés törvénysértő felrovásának állításán keresztül a vele szemben kiszabott büntetés tartamát is kifogásolta. Ezen érvrendszer pedig a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok alapján tehető vizsgálat tárgyává.
[28] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint felülvizsgálati okot jelent, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt (első fordulat), illetve a Btk. más szabályának megsértésével (második fordulat) szabott ki törvénysértő büntetést.
[29] A bűnszervezeti elkövetés megállapítását sérelmező indítvány alapja ekként a hivatkozott felülvizsgálati ok második fordulata, mert a bűnszervezetben elkövetés az eljárás tárgyát képező bűncselekmény jogi minősítése szempontjából közömbös. Nem része a jogi minősítésnek, hanem olyan, bármilyen szándékos bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolható többes elkövetői forma, amely a Btk. Általános Részében foglalt jogkövetkezményeket – egyebek mellett az e szervezeti forma keretében elkövetett bűncselekmény büntetési tételkeretének az emelkedését – vonja maga után (Bfv.II.1.200/2019. [198]). Éppen ezért a vizsgált indítványbeli érvrendszer nem értékelhető a Be. 649. § (1) bekezdés c) pontjában írt felülvizsgálati ok körében sem, amely szintén a cselekmény törvénysértő minősítését teszi – a kiszabott büntetésnek a törvénysértő minősítéssel összefüggésben álló aránytalan jellege mellett – a jogerő áttörésének előfeltételévé.
[30] A második fordulat szerinti felülvizsgálati ok (a Btk. – a cselekmény minősítésén kívül eső – más szabályának megsértése) az olyan büntető anyagi jogi szabály megszegését jelenti, amelynek alkalmazását a büntetés meghatározása körében a törvény az ítélőbíró számára korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt a Be. XCIV. Fejezete nem nyújt jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem illeszkedik a törvénybe, azaz ilyen büntetést a törvény nem tesz lehetővé [Bfv.III.1.559/2018. (BH 2020.9.)]. A büntetőjog más szabályának megsértése miatt tehát csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik [Bfv.III.359/2012. (BH 2012.239.)].
[31] A bűnszervezetben elkövetés téves megállapítása ekként akkor támadható felülvizsgálati indítvánnyal, ha e téves bűnszervezeti megállapítás mint a büntetőjog más szabályának megsértése törvénysértő büntetés kiszabására vezetett [Bfv.I.1.800/2015/8. (BH 2016.234.)]. Felülvizsgálati ügyben azonban elsősorban a büntetési tételkeretnek van meghatározó szerepe. Ennek megfelelően a bűnszervezetben történő elkövetés törvénysértő megállapítása nem feltétlenül eredményezi törvénysértő büntetés kiszabását, amennyiben az adott tényálláshoz rendelt törvényi büntetési tételkeret felső határát nem haladja meg. A bűnszervezet megállapítását támadó felülvizsgálati indítvány így egyedül abban az esetben vezethet a jogerős ítélet megváltoztatására, ha a bíróság a bűnszervezet esetleges törvénysértő megállapítása mellett a büntetést az általa alkalmazott büntetőtörvény Általános Részének a büntetési tételkeretet a bűnszervezetben elkövetés folytán emelő rendelkezésének alkalmazásával szabta ki.
[32] Ha azonban a kiszabott büntetés nem haladja meg az adott bűncselekményre a Btk. Különös Része által rendelt büntetési tételkeretet, illetve – esetlegesen – a halmazati büntetéskiszabás szabályaira, továbbá a különös visszaesőkre, többszörös visszaesőkre vagy erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezésekre figyelemmel megemelt büntetési tételkeretet, a felülvizsgálati indítvány a bűnszervezeti elkövetés téves megállapítása ellenére sem vezethet eredményre. A (törvénysértően megállapított) bűnszervezetben elkövetés Btk. Általános Részében meghatározott további következményei – a szabadságvesztés fegyházban rendelt végrehajtási fokozata, illetve a feltételes szabadságra bocsátásból való kizártság – pedig önmagukban eleve nem jelentik törvénysértő büntetés kiszabását.
[33] Jelen esetben a büntetési tétel meghatározása során az alábbi rendelkezések az irányadók:
̶ Btk. 85. § (3) bekezdés: ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát;
̶ Btk. 85. § (4) bekezdés: ha ennek feltételei az adott bűncselekmény vonatkozásában fennállnak, a bűnhalmazatban lévő bűncselekmény büntetési tételét a különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre, továbbá a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések alapján, a (2) és (3) bekezdés alkalmazását megelőzően kell megállapítani;
̶ Btk. 89. § (1) bekezdés: a különös és a többszörös visszaesővel szemben az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a huszonöt évet; 
̶ Btk. 91. § (1) bekezdés: azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt bűnszervezetben követte el, a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a huszonöt évet nem haladhatja meg.
[34] A fentebb írtak szerint a II. r. terhelt terhére rótt legsúlyosabb bűncselekmény(ek) büntetési tételének felső határa öt évi szabadságvesztés. A Btk. 85. § (4) bekezdése értelmében a Btk. 89. § (1) bekezdése és a Btk. 91. § (1) bekezdése szerinti emelést a halmazati büntetés kialakítása előtt kell elvégezni; mivel pedig a Btk. 91. § (1) bekezdése nagyobb emelést ír elő, mint a Btk. 89. § (1) bekezdése, utóbbi figyelmen kívül marad, azonban az előbbi törvényhely alkalmazásával a legsúlyosabb cselekmény büntetési tételének felső határa tíz évre emelkedik. Ennek alapján a Btk. 85. § (3) bekezdése szerinti halmazati büntetés felső határa – helyesen – tizenöt évet el nem érő tartamú szabadságvesztés, szemben a járásbíróság ítéletében írt 22 év 6 hónap tartamú szabadságvesztéssel (elsőfokú ítélet indokolás [166] bekezdés).
[35] A bűnszervezetben elkövetés megállapításának mellőzése esetén ugyanakkor a többszörös visszaeső II. r. terhelttel szemben elsőként – a Btk. 91. § (1) bekezdése helyett – a Btk. 89. § (1) bekezdése szerinti emelést kellene elvégezni, ami 7 év 6 hónapos büntetési tartamot adna ki. Ezt követően a halmazati büntetés felső határa – annak felével való további növeléssel – 11 év 3 hónapi szabadságvesztés lenne, így a jogerős ítéletben kiszabott 9 év szabadságvesztés ez esetben sem haladná meg a törvényi maximumot.
[36] Mindez pedig azt jelenti, hogy a büntető anyagi jog szabályainak – a bűnszervezetben elkövetés törvénysértő megállapításában megnyilvánuló – esetleges megsértése sem eredményezné törvénysértő büntetés kiszabását. Erre tekintettel a felülvizsgálati indítvány a bűnszervezetben elkövetés megállapítását támadó részében törvényben kizárt.
[37] Megjegyzi a Kúria, hogy a bíróság jogerős ítéletében a büntetési tételkeret meghatározása során megvalósított hiba sem eredményezheti a büntetés megváltoztatását, mivel a kiszabott büntetés a fentiek szerint nem törvénysértő, a büntetési tételkeret változása pedig – ahogy arra a Kúria már utalt – a Be. 649. § (1) bekezdés c) pontja szerint csak téves minősítés esetén nyitja meg a büntetés felülvizsgálatát.
[38] A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot – a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben – a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.II.787/2025/10.)