I. A követelés bírósági úton való érvényesítése mint elévülést megszakító jogi tény annak a követelésnek a vonatkozásában érvényesül, amely a keresetlevél kötelező tartalmi elemei közül a kereseti kérelem, az érvényesíteni kívánt jog és az annak alapjául szolgáló tények alapján beazonosítható. Kárkötelem esetében ez azt jelenti, hogy az abból fakadó különböző kártérítési követelések közül csak a keresetben az említett módon meghatározott követelésekre nézve szakad meg az elévülés.
II. A követelés összegére vonatkozóan folytatott eljárásban a közbenső ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás sem zárja ki, hogy a bíróság állást foglaljon abban a kérdésben: a keresetben megtéríteni kért kiadások közül melyek azok, amelyek megfeleltethetőek az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét megalapozó, vagyis a gyermek egészségkárosodottan történt megszületéséből eredő károknak [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 326. § (1) bek., 327. § (1) bek., 355. § (4) bek., 360. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A II. rendű felperes a családjában korábban előfordult genetikai rendellenességre tekintettel 1995. június 27-én felkereste az alperes genetikai tanácsadását, ahol azt állapították meg, hogy 50%-os valószínűséggel az adott betegséget genetikai állományában hordozza, és a terhességvállalást nem javasolták. További vizsgálatokat végeztek, amelynek eredményéről a II. rendű felperest első terhessége alatt nem tájékoztatták. 1996. október 15-én egészségesen született meg a II. és III. rendű felperes első gyermeke, a IV. rendű felperes.
[2] 1998-ban a III. rendű felperes megkeresése alapján közölték, hogy a II. rendű felperes 95%-os biztonsággal nem hordozója a kérdéses genetikai betegségnek.
[3] 2000. január 18-án megszületett a II. és III. rendű felperes második fiúgyermeke, az I. rendű felperes, akiről 2007 márciusában derült ki, hogy az adott genetikai betegségben szenved.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Az I. rendű felperes a keresetétől elállt, vonatkozásában az elsőfokú bíróság a pert megszüntette.
[5] Az alperes – elévülési kifogást is tartalmazó – érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította az alperes kártérítő felelősségét a II–IV. rendű felperesek abból eredő káráért, hogy kiskorú K. K. egészségkárosodottan megszületett.
[7] A II–IV. rendű felperesek az összegszerűség tárgyában folytatódó eljárásban keresetükben mindhármuk részére nem vagyoni kártérítés, valamint a II–III. rendű felperesek részére egyrészt a gyermek alap-nevelési költségeiből, másrészt a gyermek egészségkárosodásából adódó speciális többletköltségekből álló vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a II–III. rendű felperesek részére személyenként 6 000 000 forint, a IV. rendű felperes részére 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamatai, továbbá a II–III. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak javára 25 769 837 forint és abból különböző részösszegek után különböző időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamat, 2017. július 1-jétől pedig havi 308 336 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[9] A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a II–III. rendű felpereseket megillető nem vagyoni kártérítés, illetőleg a speciális többletköltségek megtérítésére irányuló keresetet elbíráló rendelkezéseit – a lakásvásárlás költsége címén érvényesített igényt elutasító rendelkezés kivételével – helybenhagyta; az alap-nevelési költségeket és a lakásvásárlás költségét elutasító, valamint a perköltség, az illeték és az állam által előlegezett szakértői költség viselésére vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
[10] A Kúria a Pfv.III.20.780/2018/5-II. számú részítéletével a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta.
[11] A II–III. rendű felperesek a hatályon kívül helyezést követően megismételt eljárásban módosított keresetükben lakáscsere költsége, akadálymentesítés költsége és babaholmik költsége jogcímén egyösszegű vagyoni kártérítés, míg háztartás-fenntartási humánerő-ráfordítás költsége, rezsiköltség, iskolai étkeztetés költsége, a beteg gyermek ruháztatásával kapcsolatban felmerült költség, tisztító és tisztálkodási szerek költsége, játékok és gyermekholmik költsége, otthoni étkeztetés költsége, valamint gyermekgondozási és nevelési humánerő-ráfordítás költsége jogcímén járadék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
[12] Az alperes az elévülési kifogását fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a jogerős közbenső ítélet szerint a károkozás időpontja 2003. január 18., a gyermek születésének napja, és mivel a genetikai ártalom 2007. április 24-én derült ki, az elévülés eddig nyugodott. Előadta, hogy a 2008. február 13-án előterjesztett keresetlevélben érvényesített jogcímeken alapuló igényekre terjed ki a jogerős közbenső ítélet hatálya, de ezek az igények mind a gyermek betegsége miatt felmerült többletköltségek, amelyek nem illeszthetőek be a teljes felnevelés költségeinek körébe. Álláspontja szerint ezért a 2013. október 2-án előterjesztett keresetpontosításban megjelölt alap-felnevelési költségekkel, valamint a lakásvásárlás és az akadálymentesítés költségével kapcsolatos követelések elévültek. Ellenkérelmében érdemben is vitatta a kereset megalapozottságát.
Az első- és a másodfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[14] Elsődlegesen az alperes elévülési kifogásának megalapozottságát vizsgálta. Abból indult ki, hogy a felperesek kára a gyermek megszületésekor következett be, azonban a betegség felismeréséig nyilvánvalóan nem voltak abban a helyzetben, hogy igényüket érvényesítsék, az elévülés ezért 2007. április 24-ig nyugodott, és a követelést – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 326. § (2) bekezdése alapján – további egy évig, 2008. április 24-ig érvényesíthették. Ehhez képest figyelemmel volt arra, hogy a felperesek a keresetlevelet 2008. február 13-án terjesztették elő, az elévülés ezért ekkor még nem következett be. Kiemelte ugyanakkor, hogy a felperesek a keresetlevélben a nem vagyoni kártérítési igényen felül a gyógytorna, uszoda, gyógyászati segédeszközök, utazás, rezsi, élelemfeljavítás és háztartási kisegítő többletköltségéből álló vagyoni kártérítési igényt érvényesítettek, és csak a 2013. október 2-án előterjesztett keresetpontosításban választották szét egymástól a gyermek felnevelésének a betegségtől független költségeit azoktól a költségektől, amelyek a betegség miatt merültek fel. Emiatt arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindazon követelés, amelyet 2008. április 24-ig nem érvényesítettek, elévült. Ennek megfelelően megállapította a gyermek betegségétől független, alap-nevelési költségek közül babaholmik, ruháztatás, tisztálkodás, játékok, otthoni étkezés, iskolai étkezés költsége, valamint a gyermekgondozási és nevelési humánerő költség megtérítése iránti követelés elévülését.
[15] Megalapozatlannak találta a felpereseknek azt a hivatkozását, hogy a keresetlevél petituma az egyes jogcímeket példálózóan sorolja fel, és ezért nem lehet szó az egyes vagyoni kártérítési igények elévüléséről. Ezzel szemben rögzítette, hogy a keresetlevél egyértelműen feltüntette a vagyoni kártérítési igény alapját képező kiadásokat, és a felpereseknek a tárgyalás berekesztéséig lehetőségük volt a keresetet megváltoztatni, ez azonban nem érinti az egyes követelések elévülését.
[16] A lakáscsere költségével kapcsolatban egyetértett az alperessel abban, hogy 2007-ben már előre lehetett látni, hogy az a lakás, amelybe a szülők második gyermeket vállaltak, kicsi lesz a négytagú családnak, illetve azt a betegség progressziójával akadálymentesíteni kell. Érvelése szerint ezért a felperesek a betegség 2007. április 24-én történt megállapításakor minden szükséges információ birtokában voltak ahhoz, hogy felmérjék a betegség következtében szükségessé váló kiadásokat. Mivel pedig ezt a követelést is csak 2013. október 2-án terjesztették elő, ezért az ugyancsak elévült. Megalapozatlannak tartotta a felpereseknek azt az állítását, hogy a lakáscsere költségei felmerülésének, ezáltal esedékessé válásának időpontja 2019. január 3., és emiatt az elévülés még nem következhetett be. Ezt azzal indokolta, hogy a károsodás a gyermek megszületésének időpontjában bekövetkezett, az elévülés e követeléssel kapcsolatban is ekkor kezdődött, majd a betegség felismeréséig nyugodott, és az azt követő egy év elteltével elévült.
[17] A háztartási munkák költségével és a rezsiköltséggel összefüggő, már a keresetlevélben is érvényesített kártérítési igények megalapozottságát érdemben vizsgálta. Ennek során figyelemmel volt a jogerős közbenső ítélet rendelkezésére, amelyet álláspontja szerint az alkotmányos rendelkezések alapján nem lehet úgy értelmezni, hogy a gyermek léte önmagában kár, ehelyett a közbenső ítélet alapján csupán a betegséggel kapcsolatban felmerült kár megtérítésének lehet helye. Erre tekintettel megalapozatlannak tartotta a II–III. rendű felperesek valamennyi olyan követelését, amely egy egészséges gyermek nevelésével kapcsolatban költségként merül fel, és amelyet a II–III. rendű felperesek a gyermek létezésével kapcsolatos kárként kívánnak érvényesíteni. Ennélfogva a keresetet a háztartási munkák költsége és a rezsiköltség tekintetében is elutasította.
[18] A II–III. rendű felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II–III. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 24 311 847 forintot és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamatot, valamint 2020. december 1-jétől véghatáridő nélkül havi 47 453 forint járadékot, míg egyebekben – a per főtárgya tekintetében – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[19] Mindenekelőtt utalt arra, hogy a jogerős részítélet meghozatala után még elbírálandó kereseti kérelem valamennyi eleme a károsultat ért vagyoni hátrány csökkentéséhez szükséges költségnek minősül, amelynél – a következetes bírói gyakorlat szerint – a károkozó magatartás tanúsításának és a kár bekövetkezésének időpontja egymástól elválhat, és ilyen esetben a kártérítési követelés az utóbbi időpontban válik esedékessé, az elévülés is ekkor kezdődik. Emiatt az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben rögzítette, hogy a II–III. rendű felperesek által érvényesített, a gyermek felnevelése költségeinek megtérítése iránti kártérítési követelés elévülése nem feltétlenül a károkozáskor, hanem a szóban forgó költségek felmerülésekor, a járadék jellegű követelés esetén pedig a követelés egészére akkor kezdődött, amikor a káresemény folytán első ízben jelentkezett az egyébként rendszeres, időszakonként visszatérő károsodás.
[20] A fentiekre figyelemmel a babaholmik, babakelengye és gyermekruházat, ruháztatás, tisztító és tisztálkodószerek, játékok és gyermekszükségleti holmik, otthoni étkeztetés, valamint a gyermekgondozás és nevelés költségei elévülésének kérdésében egyetértett az elsőfokú bírósággal. Megállapította, hogy e járadék jellegű követelések elévülése a gyermek születésekor elkezdődött, és a betegség felismeréséig nyugodott, a II–III. rendű felperesek ezért azokat 2008. április 24-ig érvényesíthették volna, a 2008. február 13-án benyújtott keresetlevélben ugyanakkor a szóban forgó költségnemek nem szerepeltek, azokat csak 2013. október 2-án érvényesítették. Ebben a keretben ezért az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta.
[21] Az iskolai étkeztetés költségénél viszont arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek a követelésüket az elévülési időn belül érvényesítették. Ennek indokaként azt jelölte meg, hogy a károsodás első ízben a gyermek általános iskolás korában, 2010. szeptember 1-jén jelentkezett, amelyhez képest a kereset előterjesztése 2013. október 2-án megtörtént. A költség felmerülésének okirattal történt igazolására és indokoltságára tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében megváltoztatta, és az alperest a kereset szerint marasztalta.
[22] Az előzőekben kifejtettekből következően az igazolt módon 2019. január 3-án felmerült lakáscsere költsége címén érvényesített igény elévülését sem tartotta megállapíthatónak. Ezzel kapcsolatban utalt a jogerős részítéletben a megismételt eljárásra adott iránymutatására, amely szerint az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a beteg gyermek ellátása miatt valóban szükséges nagyobb, földszinti, akadálymentesített lakásnak mennyi a reális, az alperesre áthárítható költsége. Megítélése szerint pedig a II. rendű felperes által megvásárolt, a beteg gyermek igényeihez igazodóan földszinti, 82 m² alapterületű lakás többletköltségére vonatkozó igény – tekintetbe véve a káresemény előtti lakhatási viszonyokat is – nem volt eltúlzott. Az újonnan vásárolt lakás akadálymentesítésének a II–III. rendű felperesek által szintén megtéríteni kért költsége indokoltságát, arányosságát és célszerűségét a szakértői véleménnyel is alátámasztottnak tekintette. Emiatt az elsőfokú bíróság ítéletét e részében is megváltoztatta, és az alperest a keresettel egyezően marasztalta.
[23] Nyomatékkal utalt arra, hogy a kereset összegszerűsége tárgyában folytatódó eljárásban az már nem volt vizsgálható kérdés, hogy a gyermek élete önmagában kárnak tekinthető-e, ugyanis az alperes kártérítési felelősségét a jogerős közbenső ítélettel megállapította. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság tévesen tért el a jogerős közbenső ítéletben meghatározott kártérítő felelősségtől akként, hogy kizárólag a gyermek egészségkárosodásából eredő többletköltségeket vette figyelembe a vagyoni kártérítés összegének meghatározása során. Ebből következően az elsőfokú bíróság ítéletének a háztartás-fenntartási humánerő-ráfordítás költsége és rezsiköltségek címén már a keresetlevélben is érvényesített kártérítési igények megfizetése iránti keresetet elutasító rendelkezését tévesnek minősítette. Utalt arra, hogy a követelések összege nem volt eltúlzott, az az általános élettapasztalat szerint is igazodik a gyermek tényleges szükségleteihez. Az elsőfokú bíróság ítéletét ezért ebben a keretben is megváltoztatta, és az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta.
A felülvizsgálati kérelmek és ellenkérelmek
[24] A jogerős ítélet ellen a II–III. rendű felperesek és az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[25] A II–III. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és a babaholmik, babakelengye és gyermekruházat költségei, ruháztatási költségek, tisztító és tisztálkodási szerek költsége, játékok, gyermekszükségleti holmik költsége, otthoni étkeztetés költsége, valamint alap gyermekgondozási-nevelési humánerő-ráfordítás költsége tekintetében az alperesnek a kereset szerinti marasztalását, másodlagosan a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[26] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését, valamint a régi Ptk. 324–326. §-ait jelölték meg.
[27] Kiemelték, hogy a jogerős ítélet indokolása szerint a felülvizsgálati kérelemmel érintett kártérítési igények, azaz a gyermek felnevelésének alapköltségei megtérítésének jogalapja a jogerős közbenső ítéletre tekintettel már nem tehető vitássá. Vitatták ugyanakkor azt, hogy a felsorolt kártérítési igények elévültek. A jogerős ítélet ezzel összefüggő indokaival azért nem értettek egyet, mert álláspontjuk szerint az elévülést már a keresetlevél 2008. február 13-án történt benyújtásával megszakították, a keresetlevélben ugyanis egyértelműen kifejezésre juttatták: igényt tartanak mindannak a vagyoni kárnak a megtérítésére, amely az alperes felróható magatartásával okozati összefüggésben áll. Hivatkozásuk szerint a további vagyoni kártérítési jogcímek megjelölése nem új kártérítési igénynek, hanem keresetfelemelésnek minősült. Arra is utaltak, hogy a keresetlevélben a vagyoni kártérítés összegét jogfenntartással jelölték meg, és az egyes vagyoni kártérítési igényeket példálózóan sorolták fel.
[28] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató rendelkezésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[29] Megsértett jogszabályhelyként az Alkotmány 54. §-át, 67. §-át és 70/A. §-át, az Alaptörvény 18. cikkét, a régi Pp. 3. § (2) bekezdését, 206. § (1) és (3) bekezdését, 213. § (3) bekezdését, 220. § (1) bekezdés b) pontját, 221. § (1) bekezdését és 229. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 85. § (1) bekezdését, 324–326. §-ait, 339. § (1) bekezdését, 355. § (4) bekezdését és 360. § (1) bekezdését jelölte meg.
[30] Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet a felek között az I. és IV. rendű felperest is feltüntette, holott a másodfokú eljárásban már nem voltak érintettek, a fellebbezést kizárólag a II–III. rendű felperesek terjesztették elő. Emellett állította, hogy a jogerős ítélet a felperesek korábbi lakcímének feltüntetését tartalmazza.
[31] Hangsúlyozta: a másodfokú bíróság sem a közbenső ítéletében, sem a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletében nem állapította meg, hogy a gyermek létezését kell kárnak tekinteni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az ember megszületése az egészségi állapotától függetlenül polgári jogi értelemben nem kár. Kifejtette továbbá, hogy mivel a II–III. rendű felpereseknek nincs második egészséges gyermekük, ezért a második egészséges gyermek felnevelésével oksági kapcsolatban káruk nem merült fel.
[32] Állította, hogy a közbenső ítélettel sem a károk, sem az okozati összefüggés nem került elbírálásra. Értelmezése szerint a jogerős ítélet indokaival szemben anyagi jogerő a közbenső ítélethez annyiban fűződik, amennyiben az elbírálta a vitássá tett jogviszonyt.
[33] Sérelmezte, hogy bár az elévülési kifogás mellett érdemben is vitatta a követeléseket, ezeket a jogalapot és az összegszerűséget egyaránt érintő hivatkozásait a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta. Ilyen elbírálatlan hivatkozásként jelölte meg azt, hogy a lakásvásárlás nem kár, a társadalmi kompenzáció hatását teljeskörűen figyelembe kell venni, továbbá a gyermek gondozása és nevelése törvényi kötelezettség, amely egyidejűleg kár nem lehet.
[34] Az iskolai étkeztetés költsége tekintetében egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az nem tekinthető új költségnek. Ezzel egyezően a lakáscsere és az akadálymentesítés szükségességét a gyermek születésekor már előre láthatónak nevezte. Emiatt a felsorolt költségek esetében továbbra is hivatkozott azok elévülésére.
[35] Előadta, hogy mivel a megvásárolt lakás a II. rendű felperes vagyonának részét képezi, ezért nincs vagyoncsökkenés, és a vagyoni elemek átcsoportosítása nem kár. Azzal is érvelt, hogy a saját gyermek gondozása, kísérete sem minősül kárnak, az nem munkavégzés, ezért nem értékelhető a mindenkori minimálbérhez mérten.
[36] Felülvizsgálati ellenkérelmeikben a II–III. rendű felperesek és az alperes a jogerős ítéletnek az ellenérdekű fél által felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezésének hatályában való fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[37] A II–III. rendű felperesek felülvizsgálati kérelme nem megalapozott, az alperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott.
[38] A Kúria a régi Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmek keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 355. § (4) bekezdését, míg a II–III. rendű felperesek és az alperes által megjelölt és érdemben vizsgálható további okokból nem jogszabálysértő.
[39] A II–III. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletét részben helyben hagyó rendelkezését támadták. Minthogy ebben a részben a kereset elutasításának indoka a követelés elévülése volt, és a II–III. rendű felperesek e tekintetben nem a lényeges ténymegállapítások alapjául szolgáló bizonyítékmérlegelés okszerűségét, hanem az azokból levont fenti jogi következtetés helyességét vitatták, az általuk megjelölt eljárásjogi jogszabályhelynek, a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése fel sem merülhetett. Ehelyett abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a bíróságok a régi Ptk. 324–326. §-ainak a felülvizsgálati kérelemben állított téves alkalmazásával határoztak-e a kereset részbeni elutasításáról.
[40] Kártérítési követelésekről lévén szó, az elévülés kezdetének meghatározásakor a jogerős ítélet indokolásában felhívott régi Ptk. 360. § (1) és (4) bekezdésére kellett figyelemmel lenni. Annak is jelentőséget kellett tulajdonítani, hogy a megtéríteni kért károk a régi Ptk. 355. § (4) bekezdésében meghatározott kárfajták közül a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez, kiküszöböléséhez szükséges költségnek minősültek, és azokkal kapcsolatban a II–III. rendű felperesek járadék megállapítását kérték. A károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez, kiküszöböléséhez szükséges költség vonatkozásában ugyanis a károsodás a költség felmerülésekor jelentkezik, ami időben általában nem esik egybe a károkozással (Kúria Pfv.III.20.641/2019/5.). A PK 52. számú állásfoglalás értelmében pedig baleseti járadékkövetelés esetén az elévülési idő a járadékkövetelés egészére, tehát a jövőben lejáró részletekre vonatkozóan is egységesen akkor kezdődik, amikor a baleset folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés, illetőleg munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra. Ezt a tételt a bírói gyakorlat nem csupán a régi Ptk. 356–357. §-aiban szabályozott baleseti járadék kapcsán követte, hanem a kártérítési járadék többi fajtája, így a költségpótló járadék esetében is alkalmazandónak tartotta (Kúria Pfv.III.20.093/2021/3., Pfv.III.20.800/2013/7., Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.21.123/2009/4.). [A jogalkotó ezt a bírói gyakorlatot építette be a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:533. § (2) bekezdésébe, amely szerint a járadékkövetelés elévülési ideje a járadékkövetelés egészére egységesen akkor kezdődik, amikor a járadékkövetelést megalapozó kár első ízben jelentkezik.]
[41] A másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a még elbírálandó kártérítési követelések esedékességének, s egyúttal az elévülés kezdetének időpontját a fentiek figyelembevételével kellett meghatározni. Miután azonban a szóban forgó költségek első alkalommal a II–III. rendű felperesek gyermekének 2003. január 8-i megszületésekor merültek fel, az elévülési idő számítását – az eltérő kiindulási alap ellenére – mindkét fokú bíróság azonosan végezte el. Egyezően jutottak arra, a felülvizsgálati kérelemben sem vitatott következtetésre is, hogy az elévülés a régi Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint a gyermek betegségének felismeréséig, 2007. április 24-ig nyugodott, és ehhez képest a követelések 2008. április 24-ig voltak érvényesíthetők. Az elévülési időn belül, 2008. február 13-án benyújtott keresetlevél ugyanakkor azokat nem nevesítette, a II–III. rendű felperesek csak a 2013. október 2-án előterjesztett, keresetpontosítást tartalmazó beadványukban jelölték meg azokat. Erre tekintettel a bíróságok helyesen állapították meg a babaholmik, babakelengye és gyermekruházat költségeinek, a ruháztatási költségeknek, a tisztító és tisztálkodási szerek költségének, a játékok, gyermekszükségleti holmik költségének, az otthoni étkeztetés költségének, valamint az alap gyermekgondozási-nevelési humánerő-ráfordítás költségének megtérítése iránti követelések elévülését. A II–III. rendű felperesek következetesen képviselt álláspontjával szemben a keresetlevél előterjesztése e tekintetben az elévülést nem szakította meg. Ennek indoka az, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése mint a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében meghatározott, az elévülést megszakító jogi tény annak a követelésnek a vonatkozásában érvényesül, amely a keresetlevél kötelező tartalmi elemei közül a kereseti kérelem, az érvényesíteni kívánt jog és az annak alapjául szolgáló tények [régi Pp. 121. § (1) bekezdés c) és e) pontja, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 170. § (2) bekezdés a), b) és c) pontja] alapján beazonosítható. Kárkötelem esetében ez azt jelenti, hogy az abból fakadó különböző kártérítési követelések közül csak a keresetben az említett módon meghatározott követelésekre nézve szakad meg az elévülés. A kereset előterjesztése csak azon kárelemek tekintetében szakította meg az elévülést, amelyeket a felperesek konkrétan érvényesítettek (Kúria Pfv.III.20.800/2013/7.). Azoktól eltérő és ennyiben új követelés érvényesítése keresetváltoztatást feltételez. Jóllehet a bírói gyakorlat szerint a perindítás esetén az elévülés megszakadása nem korlátozódik arra az összegre, amelynek a megfizetése iránt a keresetet benyújtották (Kúria Pfv.V.22.146/2017/8., Pfv.IV.21.510/2021/8.), ez kizárólag a kérelem összegszerűségének megváltoztatása, annak felemelése esetén irányadó. Az adott esetben azonban nem erről volt szó: a II–III. rendű felperesek az elévülési időn túl előterjesztett beadványukban a korábbiaktól eltérő tényalapon nyugvó kártérítési követeléseket érvényesítettek. Az általuk előadottakkal szemben pedig a jogfenntartás intézményét az eljárásjog nem ismeri, és olyan anyagi jogi jogszabály sincs, amely a deliktuális kárfelelősségi szabályok alkalmazásának esetére lehetővé tenné a jogfenntartást. Ennélfogva a jogerős ítélet vizsgált rendelkezése a régi Ptk. 324–326. §-ait nem sérti.
[42] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét illetően előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [régi Pp. 272. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. és 4. pontja].
[43] Az alperes az Alkotmány 54. §-ának, 67. §-ának és 70/A. §-ának, valamint az Alaptörvény 18. cikkének megsértésére is hivatkozott. Ezzel kapcsolatban abból kellett kiindulni, hogy a felülvizsgálatot jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértést kell előadni, valamint a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja. Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás utolsó előtti bekezdése szerint az Alaptörvény a jogrend alapja, ugyanakkor az Alapvetés C) cikk (3) bekezdése, az R) cikk (2) bekezdése és a T) cikk (2)–(3) bekezdései alapján az Alaptörvény nem jogszabály. Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. Ebből következően a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértések vizsgálata körében a Kúriának a megsértettként állított jogszabályi rendelkezést az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmeznie, és erre figyelemmel kell állást foglalnia a jogszabálysértésről. A Kúria azonban nem vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet sérti-e az Alaptörvényt, mert erre kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján [Kúria Pfv.V.21.965/2018/8. (BH 2020.324.)]. Az Alaptörvény megsértésére hivatkozás tehát önmagában nem ad alapot felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, amellett valamilyen konkrét anyagi vagy eljárási jogszabály megsértésének megjelölését is kell tartalmaznia a kérelemnek az érdemi elbíráláshoz (Kúria Pfv.III.20.015/2019/2.). A Kúria ezért érdemben nem vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet sérti-e az Alkotmánynak és az Alaptörvénynek az alperes felülvizsgálati kérelmében feltüntetett rendelkezéseit.
[44] Ezzel szemben az alperes a régi Pp. 3. § (2) bekezdésének, 206. § (1) és (3) bekezdésének, valamint a régi Ptk. 85. § (1) bekezdésének sérelmét anélkül állította, hogy az ezzel összefüggő indokait ismertette volna. E felülvizsgálati támadások ezért érdemben nem voltak vizsgálhatóak.
[45] A másodfokú bíróság az alperes által megjelölt és érdemben vizsgálható eljárási szabálysértések nélkül hozta meg a jogerős ítéletét. Ezzel kapcsolatban abból kellett kiindulni, hogy a jogerős közbenső ítélet szerint az alperest kártérítő felelősség terheli a II–IV. rendű felperesek abból eredő káráért, hogy kiskorú K. K. egészségkárosodottan megszületett. Mindezt a határozathoz kötődő, a régi Pp. 229. § (1) bekezdésében meghatározott anyagi jogerőhatás miatt az alperes a követelés összegére nézve folytatott eljárásban már nem tehette vitássá [Kúria Pfv.III.20.769/2016/3. (BH 2017.151.)]. Emiatt a jogerős ítélet az alperes által feltüntetett okokból a régi Pp. 213. § (3) bekezdését és 229. § (1) bekezdését sem sérti. Ettől elkülönítetten, a régi Ptk. 355. § (4) bekezdésének alkalmazása körében kellett ugyanakkor állást foglalni arról, hogy a II–III. rendű felperesek által megtéríteni kért költségek közül melyek voltak azok, amelyekre az alperes jogerős közbenső ítélettel megállapított kártérítési felelőssége kiterjedt.
[46] A másodfokú bíróság – az alperes felülvizsgálati hivatkozásával ellentétben – az elsőfokú bíróságétól eltérő érdemi döntését nem csupán az elévülési kifogás megalapozatlansága szempontjából indokolta, hanem arról is számot adott, hogy a II–III. rendű felperesek elévülési időn belül érvényesített kártérítési követeléseinek fennállását és mértékét miért találta bizonyítottnak. Kétségtelen, hogy az alperesnek az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezése ellenére a társadalmi kompenzáció hatásának figyelembevételével kapcsolatos érveket külön nem vizsgálta. A régi Pp. 221. § (1) bekezdésében szabályozott indokolásnak ez a hiányossága azonban az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabálysértést nem eredményezett.
[48] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében is fenntartotta az iskolai étkeztetés költségét, a lakáscsere költségét és a lakás akadálymentesítésének költségét érintő, a másodfokú bíróság által megalapozatlannak ítélt elévülési kifogását. A másodfokú bíróság itt is helyesen indult ki abból, hogy a károsodás a szóban forgó költségek felmerülésekor következett be, és a követelések ekkor váltak esedékessé, az elévülésük is csak ekkor kezdődött. Ez az időpont a járadékként megtéríteni kért iskolai étkeztetés költsége esetében 2010. szeptember 1., míg a másik két költség tekintetében 2019. január 3. volt. Ehhez képest a bírósági úton történő igényérvényesítés, a keresetváltoztatás előterjesztése mindhárom követelésnél az elévülési időn belül megtörtént. Következésképpen a jogerős ítélet e körben sem sérti a régi Ptk. 324–326. §-ait, és a régi Ptk. 360. § (1) bekezdésének téves alkalmazása sem volt megállapítható.
[49] Az alperes megalapozatlanul vonta kétségbe a – keresetben használt megnevezése szerint – lakáscsere költségének kárjellegét. Az ugyanis a régi Ptk. 355. § (4) bekezdésében írt kárfogalomnak megfeleltethető volt, a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez szükséges költségnek minősült, amelynek szükségességét, s ezáltal az alperes károkozó magatartásával való okozati összefüggésének fennállását a II–III. rendű felperesek a perben nem bizonyították. A másodfokú bíróság a szükségesség vizsgálatakor helyesen tulajdonított jelentőséget annak, hogy a korábbi lakás értékesítése után megvásárolt nagyobb alapterületű, a beteg gyermek szükségleteihez igazodó lakás megvásárlásával felmerült többletköltség nem volt eltúlzott.
[50] Az alperesnek az a felülvizsgálati okfejtése is téves volt, amely szerint a saját gyermek gondozása, kísérete sem tekinthető kárnak. A Kúria már több eseti döntésében is kifejtette: a károkozó kártérítési kötelezettségén kívül eső körülmény, hogy a károsodás elszenvedéséből fakadó vagyoni veszteségek viseléséhez szükséges anyagi forrásokat a károsult saját jövedelméből, vagyonából teremti-e elő, vagy kötelmen kívül álló harmadik személyek előlegezik-e meg számára, és az is a felelősségi viszonyon kívül eső kérdés, hogy ezt ingyenesen nyújtják-e (Kúria Pfv.III.20.032/2017/4., Pfv.III.22.383/2016/5.). A családtag ingyenes vagyoni vagy nem vagyoni (tevőleges) segítségnyújtása nem a károkozó kárviselés alóli részleges vagy teljes mentesítését szolgálja, e veszteségek térítése a károkozó feladata [Kúria Pfv.III.20.618/2020/4. (BH 2021.308.), Pfv.III.20.751/2019/9., Pfv.III.20.597/2019/5.]. Éppen ezért a II–III. rendű felperesek által a gyermekük érdekében végzett gondozás és háztartási kisegítés mint a károkozás folytán szükségessé vált többlettevékenység ingyenes jellege az alperest e költségeknek a teljes kártérítés körében való megtérítése alól nem mentesíthette.
[51] Az alperesnek a társadalmi kompenzáció hatására történt és a másodfokú bíróság által külön nem értékelt hivatkozása a káronszerzés tilalmának téves értelmezésén alapult. Ez a bírói gyakorlat által követett, a régi Ptk. 355. § (4) bekezdéséből is következő jogelv a károkozásból származó előnyök levonásának kötelezettségét jelenti, amelyet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:522. § (3) bekezdése kivételt engedő szabályként tartalmaz. Alkalmazásának feltétele a károkozó magatartás és a vagyoni előny közötti okozati összefüggés fennállása (Kúria Pfv.III.20.751/2019/9.). Az adott esetben azonban a károkozás jellegéből adódóan nem lehetett szó a kár ténye folytán szükségtelenné vált kiadásokról. A káronszerzés tilalmának alkalmazásakor legfeljebb olyan, a II–III. rendű felperesek megillető társadalombiztosítási juttatásoknak lehetett volna jelentősége, amelyek a gyermekük érdekében kifejtett többlettevékenységeik valamelyikét kompenzálják. A jogerős ítélettel elbírált és a felülvizsgálati kérelmekkel érintett követeléseknél azonban ennek figyelembevétele részben a szóba jöhető követelések elévülése, részben azoknak – az alábbiakban részletezett – megalapozatlansága miatt nem volt indokolt.
[52] A II–III. rendű felperesek vagyoni kártérítésként a gyermekük teljes felnevelési költségének, vagyis az egészségkárosodással összefüggésben felmerült többletköltségek mellett az alap-felnevelési költségek megtérítésére is igényt tartottak. A másodfokú bíróság a jogerős részítéletével a speciális többletköltségek megtérítésére irányuló követelésekről – a lakásvásárlás költsége kivételével – érdemben határozott, az elsőfokú bíróság korábbi ítéletének a keresetet e részében elbíráló rendelkezését helybenhagyta, míg az alap-nevelési költségeket és a lakásvásárlás költségét elutasító rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak tehát a megismételt eljárásban – a lakásvásárlás és az akadálymentesítés költsége kivételével – a keresetnek az alap-felnevelési költségek megtérítése iránti részéről kellett rendelkeznie, és a jogerős ítéletben foglalt döntés is e követelésekre terjedt ki.
[53] A hivatkozott jogerős részítéletben is felhívott EBH 2015.P.11. (Kúria Pfv.III.20.069/2015/3.) értelmében a vagyoni károk körében a szülők a károsodottan született gyermek teljes felnevelési költségét igényelhetik, az egészséges létből és a fogyatékosságból eredő költségek elkülönítésének nincs jogi alapja. Az elvi bírósági határozat indokolása tartalmazta, hogy valamennyi, a gyermek megszületésével kapcsolatban felmerülő felnevelési költség olyan kárnak minősül, amelyeket a károkozó térít meg, és nem lehet kár csak a fogyatékosságból eredő többletkiadás.
[54] A Kúria az adott felülvizsgálati eljárásban – a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2014. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekezdés b) pontja és 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján – előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mert a fentiekben ismertetett elvi bírósági határozattól el kívánt térni, egyúttal a felülvizsgálati eljárást a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztette.
[55] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa által meghozott 2/2022. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.011/2022/15. szám) szerint, amennyiben az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége megállapítható amiatt, hogy a terhesgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében az anya nem élhetett a terhességmegszakítás jogszabály által biztosított jogával, a genetikai, teratológiai ártalom következtében egészségkárosodottan született gyermek esetében a szülők kártérítésként az egészségkárosodással kapcsolatban felmerült többlet-felnevelési költségre, és nem a gyermek teljes felnevelési költségére tarthatnak igényt. A jogegységi határozat indokolása rögzítette, hogy a Kúria eltérő tartalmú határozatai a továbbiakban nem hivatkozhatók kötelező erejű határozatként, és a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. A közzététel 2022. október 13-án megtörtént.
[56] Mindezek miatt a folytatódó felülvizsgálati eljárásban is az ismertetett jogegységi határozat figyelembevételével kellett határozni, amelynek indokolása szerint nem tartozhatnak bele a kárfogalomba a gyermek létéből eredő költségek, vagyis az alap-felnevelési költségek, kizárólag az egészségkárosodással összefüggésben felmerült többletköltségek. Ezért a fejlődési rendellenességgel született gyermek felnevelésével kapcsolatban a szülők vagyoni kárként a tervezett egészséges és a ténylegesen megszületett egészségkárosodott gyermek magasabb felnevelési költsége közötti különbözetet érvényesíthetik. Ennélfogva az egészségügyi szolgáltató felelősségi körébe is csupán azok a többletterhek, gondozási, nevelési és tartási többletköltségek tartoznak, amelyek a tervezett és/vagy vállalt, de a természetnél fogva fogyatékosan született gyermek tartásának különbözeteként jelentkeznek. Mindezeket figyelembe véve a Kúria jogegységi határozatában úgy foglalt állást, hogy miután a genetikai, teratológiai ártalommal született gyermek léte önmagában kárként nem értelmezhető, a vagyoni kár fogalmába nem tartozhat bele a gyermek felnevelésével kapcsolatos összes költség, kizárólag az egészségkárosodásból eredően felmerült többletköltség. Erre tekintettel nem vonható az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége körébe az alap-felnevelési költség megtérítése.
[57] Ennek megfelelően abból kellett kiindulni, hogy a II–III. rendű felperesek az alap-felnevelési költségeik megtérítését az alperestől nem követelhették, ami azt jelentette, hogy az alperesnek a régi Ptk. 355. § (4) bekezdésének sérelmére alapított felülvizsgálati támadása – a fentiek szerint – el nem évült iskolai étkeztetés költsége, háztartás-fenntartási humánerő-ráfordítás költsége és a rezsiköltségek megtérítése iránti követelések esetében megalapozott volt. E következtetés levonását a közbenső ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás sem zárta ki. Abban a kérdésben ugyanis, hogy a keresetben megtéríteni kért kiadások közül melyek voltak azok, amelyek megfeleltethetőek voltak az alperes kártérítési felelősségét megalapozó, vagyis a gyermek egészségkárosodottan történt megszületéséből eredő károknak, a követelés összegére vonatkozóan folytatott eljárásban kellett állást foglalni.
[58] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II–III. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 18 180 868 forintot és abból 9 500 000 forint után 2019. január 3-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv.III.21.290/2022/3.)