Az alapeljárásban már tanúként kihallgatott személy lényeges körülményt illetően eltérő nyilatkozatának perújításra való alkalmassága a Be. 637. § (1) bekezdés d) pontja alapján vizsgálandó. E perújítási ok azonban tanúvallomás útján nem, hanem kizárólag a Be. 637. § (3) bekezdés a) pontjában írt bizonyítékkal igazolható [Be. 637. § (1) bek. d) pont, (3) bek. a) pont].
[1] Az ítélőtábla végzésével elutasította az I. r. és a II. r. terhelt védője által a törvényszék, illetve az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítélete ellen benyújtott perújítási indítványt.
[2] Az alapügyben a bíróság a fent megjelölt határozatokkal
– az I. r. terheltet társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d), f) és h) pont] és társtettesként elkövetett rongálás bűntette [Btk. 371. § (1) bek., (3) bek. a) pont] miatt – mint visszaesőt, halmazati büntetésül – 7 év, fegyházban végrehajtani rendelt szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra és megszüntette egy korábbi ítélettel kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot;
– a II. r. terheltet társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) és f) pont] és társtettesként elkövetett rongálás bűntette [Btk. 371. § (1) bek., (3) bek. a) pont] miatt – mint visszaesőt, halmazati büntetésül – 6 év fegyházban végrehajtani rendelt szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[3] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a terheltek védője jelentett be fellebbezést.
[4] Indokai szerint közömbös, hogy a nyomozás során 1. számú tanú és 2. számú tanú kihallgatására már sor került, mert a perújítás elrendeléséhez nem a bizonyítási eszköznek, hanem a bizonyítéknak kell újnak lennie. Következésképpen, az alapügyben kihallgatott tanúnak a korábbitól eltérő vallomása új bizonyítékot jelenthet. 2. számú tanúnak az alapügyben 180. sorszám alatt becsatolt beadványát pedig az eljárt bíróság érdemben nem értékelte, még a nyomozati vallomásával sem vetette össze. Ugyanezt tartotta érvényesnek 1. számú tanú nyilatkozatára is, mert abban az alapügyben rendelkezésre állt vallomásától eltérő tartalmú tényállítást tett.
[5] Indítványozta ezért a támadott végzés megváltoztatását és a perújítási nyomozás elrendelését.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő fellebbezését alaptalannak tartotta.
[7] Álláspontja szerint a már felhasznált bizonyítási eszköz tartalmának módosulása – a tanúvallomás megváltoztatása – perdöntő jellege esetén mindenképpen felveti a hamis tanúzás gyanúját, ezért az Be. 637. § (1) bekezdés d) pontja alapján jelenthet perújítási okot. Ez okból azonban a perújítás elrendeléséhez a Be. 637. § (3) bekezdés a) pontjában támasztott feltétel nem áll fenn.
[8] Erre tekintettel az ítélőtábla végzésének helybenhagyására tett indítványt.
[9] A védő fellebbezése nem alapos.
[10] A perújítás a jogerős ítélettel szembeni ténybeli kifogás érvényesítésének lehetőségét biztosító jogorvoslat, amelynek igénybevételére kizárólag a Be. 637. § (1) bekezdés a)–g) pontjában meghatározott perújítási okok teljesülése esetén nyílik mód.
[11] Az indítvány mikénti elbírálásának első lépéseként ezért annak meghatározása szükséges, hogy az indítványozott perújítás mely törvényi okon alapszik. Ennek azonosítása pedig az előterjesztett indítvány tartalmi elemzésével lehetséges (BH 2003.355.).
[12] Az ítélőtábla az indítványt 1. számú tanú újonnan tett – azonban az erre való utalás ellenére is az indítványhoz csatolni elmulasztott – nyilatkozatára hivatkozó részében a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában, 2. számú tanú kapcsán pedig a Be. 637. § (1) bekezdés d) pontjában írt perújítási ok fennállását vizsgálta és jutott arra a következtetésre, miszerint a perújítási ok nem áll fenn.
[13] A perújítási indítványban új bizonyítékként hivatkozott 1. számú tanú és 2. számú tanú vallomása az alapeljárásban egyaránt felhasználásra került. A perújítás kapcsán az azokra való hivatkozások között csupán annyi különbség állapítható meg, hogy míg 1. számú tanú nyilatkozata az indítvány szerint rendelkezésre áll és abból idéz is, addig 2. számú tanú kapcsán csak utal arra, hogy e tanú korábban – még az alapeljárás ideje alatt, az elsőfokú ítélet meghozatalát előtt – az alapügyben felhasznált korábbi vallomását cáfoló nyilatkozatot tett. Ugyanakkor az ügyiratok között ez utóbbi nyilatkozat is rendelkezésre áll (elsőfokú bírósági iratok 180. sorszám).
[14] Ez a körülmény önmagában nem ad alapot arra, hogy a bíróság azokat a perújítás megengedhetősége kapcsán különböző perújítási okok alapján vizsgálja. Ennek ellenére az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy – ugyan más okból, az alábbiak szerint, de – az ügyben szükséges mindkét perújítási ok vizsgálata.
[15] A védő fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy a perújítás megengedhetőségéhez nem a bizonyítási eszköznek, hanem a bizonyítéknak kell újnak lennie. A bizonyíték a bizonyítási eszközből megismerhető tény, amiből következtetés vonható a bizonyítandó – adott ügyben a büntető anyagi vagy eljárásjogi szabály alkalmazása szempontjából jelentős – tényre. A bizonyíték a bizonyítandó tény bizonyítója, a bizonyíték forrása (a bizonyíték megismerésének biztosítója) pedig a bizonyítási eszköz. Ugyanaz a bizonyíték más forrásból, más bizonyítási eszköz révén nem új bizonyíték (BH 2020.266.).
[16] Jelen ügyben viszont arról van szó, hogy 1. számú tanú és 2. számú tanú újabb előadása – az indítványban hivatkozott tartalma szerint – más bizonyíték, ugyanazon bizonyítási eszközből. Ez pedig fogalmilag nem mást jelent, minthogy a korábbi, az alapügyben felhasznált bizonyíték: hamis, tehát az erre való hivatkozás közvetlenül a hamis bizonyíték felhasználására való hivatkozás.
[17] Ezért ilyen esetben főszabályként, elsőként a Be. 637. § (1) bekezdés d) pontja szerinti perújítási ok igényel vizsgálatot; így a Kúria ezt tette nem csupán 2. számú tanú, de 1. számú tanú nyilatkozata tekintetében is.
[18] Általánosságban rögzíthető, hogy amennyiben a perújításhoz felhasznált bizonyítási eszköz tartalma az alapügyben felhasznált korábbi tartalmához képest oly mértékben „módosul”, hogy az a büntetőjogi főkérdés megítélését megfordítja, így jelen esetben a terheltek jogerős elítélését felmentésbe fordítja, úgy nyilvánvaló, hogy e változtatás az ügy lényeges körülményére vonatkozik. Ebből pedig az következik, hogy a vallomást tevő tanú korábban az ügy lényeges körülményére nyilatkozott hamisan, amivel a Btk. 272. § (1) bekezdése szerinti hamis tanúzást követte el.
[19] Jelen esetben az alapügyben az eljáró bíróság azt állapította meg, hogy az 1. számú tanú felhasznált vallomása érdemi információt nem tartalmaz (elsőfokú ítélet [36] bekezdés). Amennyiben az újabb nyilatkozat azt tartalmazza, hogy az I. r. és a II. r. a tűz szándékos kialakításában – mint a terhükre rótt cselekmények elkövetési magatartásának kifejtésében – vétlen, úgy az újabb nyilatkozat a terhelt büntetőjogi felelősség alóli mentesülését megalapozó tartalmat hordoz, ami az azt jelenti, hogy a tanú az alapügyben lényeges körülmény tekintetében a valót elhallgatta, így a hamis tanúzást követte el.
[20] Ennek megállapításához azonban nem mellőzhető a nyilatkozat tartalmi vizsgálata.
[21] Az alapügyben a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítására – mind az emberölés bűntettének kísérlete, mind a rongálás bűntette miatt – azon bírói ténymegállapítás folytán került sor, miszerint az elkövetés napján az I. r. terhelt egy hengeres eszközzel betörte a sértettek lakóházán az egyik ablak redőnyét és az ablaküveget, majd a II. r. terhelt és ismert társa benzint locsoltak a lakóházba, végül ez utóbbi társ meggyújtott egy rongyot és azt bedobta a lakóházba, ahol önfenntartó égés alakult ki (elsőfokú ítélet [8] bekezdés, másodfokú ítélet [16] bekezdés).
[22] Ehhez képest a perújítás, illetve a perújítási nyomozás elrendelésére vezető, perdöntő jellegű új bizonyítékként kizárólag olyan bizonyíték jöhet számításba, amely a sértett család lakóházában keletkezett tűz kialakulására vonatkozó, az alapügyben megállapított tényálláshoz képest új, illetve eltérő ténymegállapítás alapjaként szolgálhat.
[23] 1. számú tanú azonban a perújítási indítványban idézett nyilatkozatában a tűz keletkezését illetően pontosan ugyanazt állította, mint az alapügyben tett tanúvallomásában, azaz, hogy arról nem rendelkezik információval. Ez pedig azt jelenti, hogy a terheltek büntetőjogi felelősségének alapját képező cselekmény elkövetéséről nincs tudomása. Az elítélést megalapozó tényekről való ismeretek hiányának megerősítése értelemszerűen nem tekinthető a perújítás elrendelésére alkalmas új, és különösen nem perdöntő bizonyítéknak.
[24] Következésképp 1. számú tanú lényeges körülményt illetően nem tért el a korábbi vallomásától, így annak alapján a hamis tanúzás és ekként a Be. 637. § (1) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok nem merül fel.
[25] Ugyanakkor ez a tény fogalmilag kizárja a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti perújítási ok megvalósulását is. Ezen okból ugyanis a perújítási indítvány kizárólag akkor vezethet a perújítás elrendelésére, ha az
– bizonyítékot hordoz,
– az általa hordozott bizonyíték újnak minősül,
– az új bizonyítékból új vagy eltérő tény megállapítása valószínűsíthető a jogerős ítéleti tényálláshoz képest,
– az új vagy eltérő tény perdöntő jellegű.
[26] Jelen esetben 1. számú tanú újonnan tett nyilatkozata pontosan ugyanazt a bizonyítékot hordozza, amit a korábbi vallomása; ekként az tartalmában sem új és így fogalmilag nem vezethet a korábbitól eltérő eredményre. Ahhoz ugyanis nem a bizonyíték elfogadására, hanem a már meglévő bizonyítékok újraértékelésére lenne szükség, amire azonban perújítás nem alapítható (BH 2006.387.).
[27] Ekként 1. számú tanú nyilatkozata a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti perújítási okot sem alapozza meg.
[28] 2. számú tanú nyilatkozata kapcsán az ítélőtábla helyesen hivatkozott arra, hogy amennyiben a perújítási indítványban megjelölt új bizonyítási eszköz nem közvetlenül a terhelt terhére rótt bűncselekményre, hanem az elítélését megalapozó valamely bizonyíték hitelességére vonatkozik, úgy a perújítás megengedhetősége – függetlenül az indítványban hivatkozott perújítási októl – nem a Be. 637. § (1) bekezdés a) pontja, hanem a d) pont alapján bírálandó el (BH 2021.161.). Ez annál is inkább így van, mert az alapeljárásban 180. szám alatt becsatolt és az alapügy elsőfokú ítéletében is értékelt (elsőfokú ítélet [78] bekezdés) beadvány tartalma fogalmilag nem képezhet új bizonyítékot.
[29] 2. számú tanú az alapeljárásban felhasznált vallomásának lényege szerint a ház előtt tartózkodott „a II. r. vádlott baseballütővel, az I. r. vádlott seprűvel, egy harmadik személy egy bottal a kezében, valamint két további ismert személy. A II. r. vádlott egy 5 literes kannából a betört ablakon keresztül valamit belocsolt, majd a kannát átadta a harmadik személynek és ő is locsolt be belőle, majd bedobta a kannát, majd a kezében lévő rongyot begyújtotta és azt is bedobta” (elsőfokú ítélet [32] bekezdés). E vallomás az I. r. és a II. r. terhelt cselekvőségét érintő megváltoztatása az ügy lényeges körülményére vonatkozik.
[30] Ezért az ítélőtábla kifogástalan következtetést vonva jutott arra, hogy 2. számú tanú az ügyben felhasznált tanúvallomásának hamisságára, illetve a tanúvallomás tartalmát befolyásoló kényszerre való indítványbeli hivatkozás a Be. 637. § (1) bekezdés d) pontjában írt perújítási ok alapján bírálandó el. Az indítvány maga is azt állította, hogy a terheltek elmarasztalását hamis bizonyíték felhasználása eredményezte. E tényállítás pedig tanúvallomás – így 2. számú tanú perújítási nyomozás keretében való ismételt kihallgatása – útján nem, hanem kizárólag a Be. 637. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott egyetlen bizonyítékkal igazolható: ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat megállapította, vagy ilyen ügydöntő határozat meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárta ki. Ráadásul a marasztaló határozat meglétében is csak akkor van helye perújításnak, ha e bűncselekmény az alapügyben eljárt bíróság vádról rendelkező ügydöntő határozatát érdemben befolyásolta [Be. 637. § (3) bek. b) pont].
[31] Ennek kapcsán pedig objektív tényként állapítható meg, hogy 2. számú tanú nyilatkozatára való hivatkozás alapján a Be. 637. § (1) bekezdés d) pontjára alapított perújítási ok a Be. 637. § (3) bekezdés a) pontja szerinti feltétel hiányában nem állapítható meg, mert nem áll rendelkezésre olyan jogerős ítélet, amellyel a bíróság az alapügyben elkövetett hamis vád bűntette vagy hamis tanúzás bűntette miatt marasztaló ítéletet hozott volna 2. számú tanúval szemben, avagy mással szemben kényszerítés hatósági eljárásban bűntette miatt, 2. számú tanú tanúvallomásának befolyásolására tekintettel. Az ilyen tartalmú marasztaló határozatok hiánya pedig a szóban forgó perújítási okra alapított perújítás megengedhetőségének megkerülhetetlen akadályát képezi.
[32] Az ítélőtábla tehát törvényesen járt el, amikor perújítási ok hiányában elutasította az I. r. és a II. r. terhelt védője által előterjesztett perújítási indítványt.
[33] Mindezek alapján a Kúria a támadott határozatot a Be. 645. § (4) bekezdés második fordulata szerinti tanácsülésen, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Bpkf.II.253/2025/3.)