A cselekvőképességi szabályok megsértése miatti érvénytelenségre öröklési szerződés esetében nemcsak a kiskorú érdekében lehet hivatkozni, hanem valamennyi megtámadásra jogosult élhet a megtámadás jogával. A kiskorú és az ügyben vele szemben álló fél közötti érdekellentét fennállásáról a gyámhatóság dönt. A gyámhatóság döntése polgári perben nem vizsgálható felül [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:12. § (1) bek., 2:15. § (1) bek. b) pont, 2:17. §, 4:163. § (1)–(2) bek., 7:37. § (2) bek., 7:49. § (1) bek.; 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 130/A. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és a II. rendű alperes testvérek, az örökhagyó gyermekei, míg az I. rendű alperes a II. rendű alperes 2001. január 5-én született gyermeke. Az örökhagyó és az akkor még kiskorú I. rendű alperes mint szerződéses örökös között közjegyző által 2018. május 3-án közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződés jött létre, amelyet a II. rendű alperes a szerződéses örökös törvényes képviselőjeként és teljesítési segédként írt alá. Az öröklési szerződésben az örökhagyó úgy rendelkezett, hogy minden ingóságát és a g.-i ingatlanát – a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten – az I. rendű alperes örökölje. Az I. rendű alperes a juttatás fejében kötelezte magát, hogy a szerződésben foglaltaknak megfelelően, saját költségén gondoskodik az örökhagyó gondozásáról, tartásáról, továbbá halála esetén illő eltemettetéséről. A II. rendű alperes vállalta, hogy a kiskorú szerződéses örökös helyett teljesítési segédként nyújtja a tartást, mindaddig segíti a szerződéses örököst, amíg a szerződés teljesítésére önállóan nem képes. A II. rendű alperes joglemondás hatályával kijelentette, hogy az I. rendű alperestől nagykorúságát követően sem fogja követelni az általa nyújtott tartás, gondozás ellenértékét. A szerződéses örökös törvényes képviselőjeként kötelezettséget vállalt az öröklési szerződést jóváhagyó gyámhatósági határozat beszerzésére.
[2] A gyámhatóság a 2018. június 19-én meghozott határozatával jóváhagyta a II. rendű alperes öröklési szerződésben tett törvényes képviselői jognyilatkozatát. A határozat indokolása – egyebek mellett – tartalmazza, hogy nem tartotta szükségesnek eseti gyám rendelését a jognyilatkozat jóváhagyására, mivel nem áll fenn érdekellentét.
[3] Az örökhagyó 2018. október 31-én elhunyt. A közjegyző a 2019. május 29-én kelt végzésével a hagyatékát – az ingatlant a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten – a szerződéses örökös I. rendű alperesnek adta át ideiglenes hatállyal.
[4] A felperes keresetet terjesztett elő az I–II. rendű alperesek ellen elsődlegesen az öröklési szerződés létre nem jöttének, másodlagosan érvénytelenségének megállapítása iránt. Az elsőfokú bíróság a 2021. február 18-i tárgyaláson meghozott ítéletével megállapította az öröklési szerződés érvénytelenségét.
[5] A gyámhatóság a 2021. szeptember 28-án kelt határozatával jóváhagyta az I. rendű alperes képviseletében eljáró dr. I. M. ügyvéd, eseti gyám öröklési szerződésre vonatkozóan tett jognyilatkozatát. Megállapította, hogy határozata alapján a kiskorú törvényes képviseletére dr. I. M. ügyvéd, eseti gyám jogosult. A döntés indokolásában utalt arra, hogy a gyámhivatal a korábbiakban nem tartotta szükségesnek eseti gyám rendelését a jognyilatkozat jóváhagyására, azonban a bíróság ítéletével megállapította az öröklési szerződés érvénytelenségét és azt, hogy kötelező lett volna az eseti gyám részvétele az eljárásban.
[6] Az I. rendű alperes 2021. október 11-én nyilatkozatot (a továbbiakban: Nyilatkozat) tett, amelyben kijelentette, hogy jóváhagyja a szerződéskötéskor eljárt törvényes képviselője nyilatkozatát, írásban megerősíti a korábbi ráutaló magatartásával kifejezett jóváhagyó magatartását.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[7] A folytatódó eljárásban a felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:163. § (1)–(2) bekezdésére, 6:63. § (1) bekezdésére, 7:55. § (1)–(2) bekezdésére alapított elsődleges keresetében az öröklési szerződés létre nem jöttének megállapítását kérte. A Ptk. 4:163. § (2) bekezdésére, 6:88. § (1) bekezdésére, 6:95. §-ára, 6:108. § (1) bekezdésére és az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pontjára alapított másodlagos keresete pedig annak megállapítására irányult, hogy az öröklési szerződés jogszabályba ütközés miatt érvénytelen.
[8] A felperes előadta, hogy az öröklési szerződés megkötésekor a még kiskorú I. rendű alperest a szülei képviselték. Az öröklési szerződés természetéből következően három irányban is érdekellentét állt fenn: az örökhagyó érdeke az volt, hogy minél tovább élvezhesse a szerződés előnyeit; a kötelezetté az, hogy mielőbb szabaduljon a kötelemből; a teljesítési segédé pedig az, hogy minél rövidebb ideig kelljen a kötelezett helyett teljesítenie. Érdekellentétet eredményezett továbbá a haszonélvezeti jog alapítása is. A II. rendű alperes a Ptk. 4:163. § (1) bekezdése értelmében nem járhatott volna el törvényes képviselőként, mert a másik szerződő fél az egyenesági rokona volt. Az I. rendű alperes a Ptk. 4:163. § (2) bekezdése szerint csak eseti gyám közreműködésével tehetett volna szerződéses jognyilatkozatot. Érvényes jognyilatkozata hiányában az öröklési szerződés a Ptk. 6:63. § (1) bekezdésére tekintettel nem jött létre. A Ptk. 4:163. §-át és a Kúria Kfv.37.657/2016/5. számú döntését egybevetve az öröklési szerződés érvényes megkötéséhez eseti gyám kirendelése volt szükséges. Az öröklési szerződés jogszabályba ütközik, mivel eseti gyám nem vizsgálta meg, nem ellenjegyezte.
[9] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a gyámhatóság jóváhagyta az öröklési szerződésben tett jognyilatkozatot, és megállapította, hogy a felek között nem állt fenn érdekellentét. Az örökhagyó csak rájuk számíthatott. A II. rendű alperes a szerződéskötésnél az I. rendű alperes érdekei elsődlegessége alapján látta el a törvényes képviseletet, amikor kötelezettséget vállalt helyette a tartásra. A gyámhatóság az eseti gyám öröklési szerződésre vonatkozó jognyilatkozatát is jóváhagyta, és az I. rendű alperes is döntött a függő jognyilatkozata érvényességéről [Ptk. 2:12. § (1) bekezdés]. A jóváhagyás megtörténtével a jognyilatkozat visszamenőleg hatályossá vált [Ptk. 6:118. § (1) bekezdés].
Az első- és a másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az öröklési szerződés érvénytelen.
[11] Indokolása szerint az elsődleges keresetet alaptalan, mert nem volt tényelőadás és jogszabályi alap, amely alátámasztotta volna, hogy nem jött létre az örökhagyó és az alperesek között az öröklési szerződés.
[12] A másodlagos keresetet vonatkozásában rámutatott arra, hogy az érdekellentétet nem az alperesek között, hanem az örökhagyó és az alperesek között kellett vizsgálni. Az utóbbiak között fennálló érdekellentétre figyelemmel a Ptk. 4:163. § (2) bekezdése és a keresetben hivatkozott kúriai döntés alapján a perbeli esetben kötelező lett volna eseti gyám kirendelése. A Ptk. 2:15. § (1) bekezdés b) pontja alapján pedig a törvényes képviselő jognyilatkozata csak a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes. Az öröklési szerződés az eseti gyám kötelező részvételének hiányában, a jelentését jóváhagyó gyámhatósági határozat, valamint az I. rendű alperes Nyilatkozata mellett is érvénytelen. A szerződés a Ptk. 6:94. § (1) bekezdése értelmében a teljesítéssel sem vált érvényessé.
[13] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította.
[14] Indokolásában rámutatott arra, hogy az alperesek a jogorvoslati kérelemben nem vitatták az elsőfokú bíróságnak az elsődleges kereset alaptalansága körében kifejtett jogi következtetéseit, ezért a másodfokú felülbírálat az elsőfokú bíróság döntését ebben a körben nem érintette. Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, ezért annak módosítása, kiegészítése nem volt indokolt.
[15] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az öröklési szerződés érvénytelenségét a felperes jogszabályba ütközés semmisségi okra alapította. Az volt az álláspontja, hogy érdekellentét miatt a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez eseti gyám kirendelése és az eseti gyám nyilatkozatának gyámhatósági jóváhagyása lett volna szükséges. Ennek hiányában a kiskorú jognyilatkozata és így az öröklési szerződés is semmis. A kiskorú jognyilatkozata relatív semmisségének a Ptk. 2:17. §-a szerinti szabálya alapján azonban a kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképességen vagy cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik. Ebből következően a másodlagos kereset szerinti érvénytelenségi okra kizárólag az öröklési szerződés kiskorúság miatti korlátozottan cselekvőképes kötelezettje érdekében lehetett hivatkozni. A felperes azonban a keresetét nem a szerződéskötéskor kiskorú, a korlátozottan cselekvőképes I. rendű alperes érdekében terjesztette elő, amely eleve kizárta az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását.
[16] A másodfokú bíróság másrészt arra mutatott rá, hogy a gyámhatóság a törvényes képviselő jognyilatkozata jóváhagyásáról hozott egyedi döntésével közigazgatási tevékenységet végzett. A polgári perben ez a döntés nem vizsgálható felül, a közigazgatási tevékenység keretében meghozott döntések jogszerűségének megítélése a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 1. § (1) bekezdése és 5. §-a alapján a közigazgatási ügyben eljáró bíróságok hatáskörébe tartozik. Ebből következően a polgári perben eljáró bíróságnak nincs hatásköre a közigazgatási tevékenység jogszerűségének megítélésére, a döntés felülvizsgálatára; a felperes másodlagos keresete pedig éppen erre irányult.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát kérte.
[18] Álláspontja szerint tévesen alkalmazta a másodfokú bíróság a Ptk. 2:17. §-a szerinti relatív semmisség jogintézményét, mivel az kizárólag élők közötti jogügyletekre vonatkozik. Az öröklési szerződést a Ptk. 7:37. § (2) bekezdése alapján a saját érdekében is megtámadhatta (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.22.108/2004/6., megjelent: EBH 2005.1212.). A másodfokú bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha a gyámhatóság 2018. június 19-i és 2021. szeptember 28-i határozatát a Pp. 323. § (1) bekezdése szerinti közokirati bizonyítéknak tekinti. A határozatok bizonyítékként való értékelését azonban a Pp. 279. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére mellőzte. A gyámhatóság a 2021. szeptember 28-i határozatában az elsőfokú bíróság ítéletének hatására hatályon kívül helyezte a 2018. június 19-i határozatát, majd a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 130/A. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel új határozatot hozott. Az öröklési szerződés tárgya ingatlan volt, ezért ez a határozat a Ptk. 6:94. § (1)–(2) bekezdése alapján nem eredményezhette a kiskorú nyilatkozatának érvényességét. A határozat azonban alkalmas annak bizonyítására, hogy az öröklési szerződés megkötésekor az alperesek között, illetve az örökhagyó és az I. rendű alperes között érdekellentét állt fenn és eseti gyám kirendelése lett volna szükséges már a 2018. június 19-i határozat meghozatalakor.
[19] A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság azzal, hogy a gyámhatóság határozatait nem értékelte bizonyítéknak, megsértette a Pp. 263. § (2) bekezdését. Kirívóan okszerűtlen következtetést vont le – megsértve ezzel a Pp. 279. § (1) bekezdését – amikor a 2021. szeptember 28-i határozat ellenére érdekellentét fennállását nem látta bizonyítottnak. Ezáltal a Ptk. 4:163. § (1) bekezdését is megsértette.
[20] Az I–II. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Rámutattak arra, hogy a gyámhatóság a 2018. június 19-i határozatával jóváhagyta az I. rendű alperes szerződéses nyilatkozatát, miután nem állapított meg érdekellentétet. A 2021. szeptember 28-án kelt határozattal pedig befogadta az eseti gyám jelentését és ennek alapján hagyta jóvá az I. rendű alperes öröklési szerződésben tett nyilatkozatát. Ezzel megtörtént a felperes által támadott hiányosság kiküszöbölése, illetve pótlása.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta felül.
[22] A másodfokú bíróság a döntését az elsőfokú bíróság által megállapított tényállására alapította. A felperes a másodfokú eljárás során az elsőfokú ítéleti tényállást nem sérelmezte. E tényállás szerint a gyámhatóság a 2018. június 19-i határozatával jóváhagyta a II. rendű alperes öröklési szerződésben tett törvényes képviselői jognyilatkozatát. A felperes a felülvizsgálati eljárásban utalt a jóváhagyó határozat hatályon kívül helyezésére. A hivatkozása érdemben nem volt vizsgálható, mert egyrészt a Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértését nem ezzel összefüggésben állította, másrészt a Pp. 406. § (1) bekezdésére tekintettel a jogerős ítélet csak olyan kérdésekben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (Kúria Pfv.V.20.797/2016/11., megjelent: BH 2017.232.).
[23] A Kúria a felülvizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemére kiható módon nem jogszabálysértő.
[24] Az ügy érdemi elbírálása szempontjából jelentősége volt annak, hogy az öröklési szerződés kettős természetű (formáját tekintve végrendelet, tartalma szerint tartási vagy életjáradéki szerződés), ezért a végrendeletre és a szerződésre vonatkozó szabályok is alkalmazandók rá. A szerződésre vonatkozó általános szabályok azokban a kérdésekben irányadók, amelyeket az öröklési szerződés végintézkedési jellege folytán megkívánt különös szabályok nem rendeznek. A végrendelet és a Ptk. 7:49. § (1) bekezdése szerint az öröklési szerződés tekintetében az érvénytelenség a Ptk. 7:37. §-a értelmében megtámadhatóságot jelent azzal, hogy ez a fogalom nem azonos a kötelmi jogi megtámadhatósággal és a kötelmi jogi semmisségi okok is megtámadási okként vehetők figyelembe.
[25] A Ptk. 7:37. § (2) bekezdése alapján az öröklési szerződés megtámadásra az jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság megállapítása esetén maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne. A megtámadásra vonatkozó norma speciális végintézkedési szabályként kizárja a megfelelő általános szabályok alkalmazását, ezért a cselekvőképességi szabályok megsértése miatti érvénytelenségre öröklési szerződésnél nemcsak a kiskorú érdekében lehet hivatkozni, hanem valamennyi megtámadásra jogosult élhet a megtámadás jogával (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.22.108/2004/6., megjelent: EBH 2005.1212.; Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.20.864/2011/3., megjelent: BH 2012.170.; Kúria Pfv.20.320/2012/5.). A Kúria ezért nem értett egyet a másodfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a jelen ügyben a Ptk. 2:17. §-ára tekintettel eleve kizárt az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása.
[26] A kiskorú jognyilatkozata érvényességének megítélése a polgári perben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik. A Ptk. 2:12. § (1) bekezdése szerint a korlátozottan cselekvőképes kiskorú (Ptk. 2:11. §) jognyilatkozatának érvényességéhez – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges. A törvényes képviselőnek a kiskorút öröklési jog alapján megillető jogra vagy őt terhelő kötelezettségre vonatkozó jognyilatkozata a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes [Ptk. 2:15. § (1) bekezdés b) pont]. A főszabály [Ptk. 4:161. § (1)–(2) bekezdés] a szülői törvényes képviselet, amely a Ptk. 4:163. § (1) bekezdésében meghatározott esetben érdekellentét miatt kizárt.
[27] A Ptk. 4:163. § (1) bekezdésében foglalt érdekellentét a jogi, és elsősorban vagyoni érdekek ellentétét jelenti. A kiskorúval szemben álló fél az ügyben akkor jelenik meg ellenérdekű félként, ha vagyoni vagy nem vagyoni előnyhöz jutna a kiskorú rovására. Az érdekellentét fennállása ezért nem ítélhető meg pusztán formális okok alapján. A tartalmi vizsgálatot, az érdekek megállapítását és mérlegelését igénylő döntés meghozatala a Gyer. 130/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a gyámhatóság hatáskörébe tartozik (Kúria Kfv.II.37.907/2016/7., megjelent: KGD 2018.77.; Kúria Kfv.37.146/2021/7.). A gyámhatóság egyedi ügyben hozott döntése pedig – miként arra a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság helyesen rámutatott – polgári perben nem vizsgálható felül.
[28] Mindezekre tekintettel a jelen perben a bíróság nem dönthetett abban a kérdésben, hogy az ügyben kizárt volt-e szülői törvényes képviselet, ezért a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 4:163. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[29] A perben az I. rendű alperes jognyilatkozata érvényességének megítéléséhez a gyámhatóság határozatát nem bizonyítékként, hanem tényként kellett értékelni. A jogerős ítélet ehhez képest a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott további eljárásjogi szabályokat sem sérti.
[30] A Kúria mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben előadott okból nem jogsértő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.20.989/2022/4.)