I. Érvényességre kiható lehet a bíró pervezetése (értve ez alatt a teljes bizonyítási eljárás lefolytatását), ha abból az tűnik ki, hogy az ügy kimenetelét függetlenül a bizonyítékoktól, a további bizonyítási eljárás eredményétől, eleve (előre) eldöntötte. Az eleve eldöntöttség egyfelől sérti a bizonyítékok szabad értékelésének elvét, másfelől az ártatlanság vélelmének alaptörvényi garanciáját. Ennek a következtetésnek kétségtelenül konkrét ténybeli alapokon nyugvónak kell lennie, ugyanis csak az adott konkrét ügy valóságos tényei alapján lehet megállapítani, s csak olyan feltárt adatok alapján, amelyek a bíró pártatlansága iránt észszerű (megalapozott) kételyt ébreszteni alkalmasak.
II. Az elfogult, azaz kizárt bíró eljárását orvosolni kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezésével lehet, ezért a kérdéses megnyilvánulások figyelmen kívül hagyása nem orvosolja az abszolút eljárási szabálysértést [Be. 608. § (1) bek. b) pont, 14. § (1) bek. e) pont].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2021. szeptember 10. napján kihirdetett ítéletével
– a volt rendőr őrmester I. r. vádlottat hivatali visszaélés bűntette [Btk. 305. § c) pont] miatt 200 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 200 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a részletfizetés engedélyezéséről, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén az átváltoztatásról.
– A II. r. vádlottat közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 234. § (1) bek.] és felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette [Btk. 305. § c) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a végrehajtás elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsáthatóságról.
– A III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette [Btk. 305. § c) pont] miatt 200 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 200 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén az átváltoztatásról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. vádlott és védője, valamint a III. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
[3] Az elsőfokú ítélet az I. r. vádlott tekintetében 2021. szeptember 10. napján jogerőre emelkedett.
[4] Az ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság a 2022. április 29. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította azzal, hogy az elsőfokú eljárást a törvényszék katonai tanácsának másik tanácsa folytassa le.
[5] Az ítélőtábla katonai tanácsa a hatályon kívül helyező rendelkezés indokaként a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértést jelölte meg.
[6] Kifejtette, hogy a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerint bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható, jelen ügyben ez az elfogultság, illetve ennek nyilvánvaló látszata az, amely az eljáró bíró kizártságának alapját képezi.
[7] Az eljáró bíró a tárgyaláson tanúsított magatartásával a pártatlanság látszatát nem őrizte meg, így hangot adott annak is, hogy a beszerzett bizonyítékot (vallomást) miként ítéli meg, ezzel előre vetítve határozatának tartalmát.
[8] Indokolása szerint az eljáró bírónak a II. r. vádlottal szembeni magatartása egyértelműen személyessé vált, amikor a büntetőeljárás megindításához vezető rendezvénybiztosítási tevékenységét kritizálta, összehasonlítva a saját korábbi, diákkorában végzett ilyen tevékenységével.
[9] Az eljáró bíró ezen nyilatkozatait részben a tárgyaláson tett vádlotti vagy tanúvallomások és a bűnügyi iratokban rögzített bizonyítékok ellentmondásainak észlelése kapcsán tette. Az ítélőtábla kifejtette, hogy nem kerülhet sor arra, hogy a bíróság már a bizonyítási eljárás befejezését megelőzően, nyomban értékelje a megismert bizonyítékokat, mert azt az ítélet indokolásának kell tartalmaznia.
[10] Kerülni kell továbbá annak a látszatát is, hogy az ügy már a bizonyítási eljárás befejezését megelőzően eldöntésre került a bíró részéről.
[11] Rámutatott arra, hogy nem kelti a pártatlan bírói magatartás látszatát az, ha az eljáró bíró a tanú vallomásának a tárgyaláson történő megváltoztatását követően tényként nyilatkozik arról, hogy a tanú vádlotti ráhatásra tett a tárgyaláson valótlan tartalmú vallomást.
[12] Minderre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján az I. r. [figyelemmel a Be. 590. § (11) bekezdésére], a II. r. és a III. r. vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[13] A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen a fellebbviteli főügyészség a másodfokú végzés hatályon kívül helyezése és az ítélőtábla másodfokú eljárás lefolytatására utasítása érdekében jelentett be fellebbezést.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést annak indokaival egyetértve, kiegészítésekkel fenntartotta.
[15] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság végzésének indokolásában azt nem állapította meg, hogy az első fokon eljárt bíró elfogult volt, hanem azt rótta fel neki, hogy a tárgyaláson tanúsított magatartásával a pártatlanság látszatát nem őrizte meg.
[16] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kizárási ok csak abban az esetben áll fenn, ha a bíró az ügyben elfogult. A pártatlanság látszatának sérelme e kizárási okot még nem valósítja meg, ezért hatályon kívül helyezésnek sincs helye.
[17] A pártatlanság látszatának meg nem őrzése folyamatban lévő elsőfokú eljárásban a bíró ellen bejelentett kizárási indítvány esetén eredményezheti más bíró kijelölését, jelen esetben ugyanakkor az elsőfokú eljárás már befejeződött, az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, amely ellen bejelentett fellebbezések folytán az ítélet felülbírálatának van helye. Ennek során a másodfokú bíróságnak módja van megítélni, hogy a pártatlanság látszatának meg nem őrzése megalapozatlan tényállást, egyéb okból törvénysértő ítéletet eredményezett-e. Amennyiben igen, az érdemi felülbírálat keretében a törvénysértő ítéletet az eljárási törvény adta keretek között megváltoztathatja, annak indokoltsága esetén akár hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasíthatja.
[18] A másodfokú bíróság azonban kellő alap nélkül, ezért indokolatlanul helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet.
[19] Ezért indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla katonai tanácsa végzését a Be. 630. § (2) bekezdése alapján valamennyi vádlott tekintetében helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa az eljárás lefolytatására.
[20] A II. r. vádlott védője az ügyészi fellebbezésre tett észrevételében kifejtette, hogy nem ért egyet az ügyészség álláspontjával, a másodfokú végzésben foglaltak helytállóak.
[21] A Kúria a fellebbezést a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja szerint tanácsülésen bírálta el.
[22] A fellebbviteli főügyészség fellebbezése nem alapos.
[23] A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye a Be. 627. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés; a 627. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, a Be. 627. § (1) bekezdés c) pontja alapján pedig akkor, ha a Be. 592. § (1) bekezdése szerinti teljes megalapozatlanság miatt került sor.
[24] Jelen ügyben a másodfokú bíróság végzésében a hatályon kívül helyezés okaként a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg; ekként a végzés ellen fellebbezésnek helye van, így a Be. 627. § (3) bekezdés b) pontja szerinti jogosult – az ügyészség – által határidőben előterjesztett fellebbezés joghatályos.
[25] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú (vagy a harmadfokú) bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e.
[26] A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezéssel támadott hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolyt eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e.
[27] Nyilvánvaló, hogy minden felülbírálat a tárgyának – jelen esetben a hatályon kívül helyezés – rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat.
[28] Így, amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e; ha pedig a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, akkor az eljárási szabálysértés megvalósulásán túl az is, hogy e szabálysértés lényeges hatással volt-e az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására, és ha igen, az orvosolható lett volna-e a másodfokú eljárásban.
[29] A Be. 611. § (1) bekezdése szerint a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását. A Kúria jelen eljárásában valójában e törvényi előírás, elvárás a felülbírálat szempontja és kerete.
[30] Jelen ügyben ez a következőket jelenti.
[31] A másodfokú bíróság támadott végzése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése törvényi okaként a Be. 608. § (1) bekezdését b) pontját jelölte meg.
[32] Ezen törvényi rendelkezés azt határozza meg abszolút eljárási szabálysértésként, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[33] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az érdemi felülbírálatot az elsőfokú bíróságnak a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerinti abszolút hatályú eljárási szabálysértése – az ítélet meghozatalában kizárt bíró vett részt – zárta ki.
[34] Az ítélőtábla katonai tanácsa az eljáró bíró elfogultságát, illetve az elfogultság látszatát rótta fel az elsőfokú bíróságnak, melynek következményeként a feltétlen eljárási szabálysértések között felsorolt eljárási szabálysértést állapított meg.
[35] A Kúriának érdemben azt kellett vizsgálnia, hogy alapos volt-e a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyező döntése.
[36] Jelen ügyben a másodfokú bíróság azt rögzítette, hogy az eljáró bíró a tárgyaláson tanúsított magatartásával a pártatlanság látszatát nem őrizte meg, ugyanis hangot adott annak, hogy a beszerzett bizonyítékot (vallomást) miként ítéli meg, ezzel előre vetítve meghozott határozatának tartalmát. Az ítélőtábla álláspontja szerint az eljáró bírónak a II. r. vádlottal szembeni magatartása egyértelműen személyessé vált, amikor annak büntetőeljárás megindításához vezető rendezvénybiztosítási tevékenységét kritizálta a saját korábbi, diákkorában végzett ilyen tevékenységével összehasonlítva úgy, hogy mindezt a II. r. vádlottnak a személyi körülményei körében tett nyilatkozata kapcsán tette. Az első fokon eljáró bíró a hivatkozott nyilatkozatai egy részét a tárgyaláson tett vádlotti vagy tanúvallomások és a bűnügyi iratokban rögzített bizonyítékok ellentmondásainak észlelése kapcsán tette. Nem kerülhet sor azonban arra, hogy a bizonyítási eljárás befejezését megelőzően, nyomban értékelje a megismert bizonyítékokat, mert azt az ítélet indokolásának kell tartalmaznia.
[37] Rögzítette továbbá, hogy ugyancsak nem kelti a pártatlan bírói magatartás látszatát az, ha az eljáró bíró a tanú vallomásának a tárgyaláson történő megváltoztatását követően tényként nyilatkozik arról, hogy a tanú vádlotti ráhatásra tett a tárgyaláson valótlan tartalmú vallomást.
[38] A másodfokú bíróság – ha e törvény kivételt nem tesz – a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző eljárással együtt hivatalból felülbírálja, ez a felülbírálat érvényesül a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések tekintetében is [Be. 590. § (1) bek., (2) bek., (5) bek. a) pont aa) alpont].
[39] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az ítélet meghozatalában törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[40] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja alapján bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
[41] Az ítélőtábla azon érvelése, mely az elsőfokú bíró által tanúsított, a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített, a pártatlanság követelményeinek nem megfelelő magatartására vonatkozik helytálló. Az elsőfokú ítéletet meghozó bíró eljárása során az ítélőtábla határozatában megjelöltek szerint megsértette a pártatlan, tárgyilagos eljárás követelményeit. A bíró magatartása a bizonyítási eljárás során nem volt objektív, nélkülözte annak tárgyilagos, részrehajlás nélküli lefolytatását, ezért a hatályon kívül helyezés a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjára és a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjára alapítottan ugyancsak helytálló.
[42] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pont szerinti kizárási ok megállapítható akkor, ha az ügy, a bizonyítási eljárás lefolytatása körülményeinek elemzése azt eredményezi, hogy a bíró elfogulatlanságát illetően észszerű és konkrét indokoknál fogva kétely keletkezett.
[43] Az ügy tárgyilagos megítélését garantáló magatartás hiánya kétségtelen megjelenhet egyfelől az ítéletben annak indokolása, érvelése körében, másfelől a bizonyítási eljárásban az eljárási cselekményekben, az a közvetlenség keretében a bizonyítás mikéntjéhez és a tények alapjául szolgáló bizonyítékok bírói mérlegelési tevékenységéhez kapcsolódhat.
[44] A pártatlanság sérelmét jelentheti különösen az eljáró bíró azon magatartása, ha egy adott bizonyítéknak szubjektív megítélése szerinti konkrét bizonyító erőt tulajdonít, továbbá olyan megnyilvánulása, amelyből az ügy eleve eldöntött.
[45] Amennyiben a bíró a bizonyítási eljárás befejezését megelőzően az ügy kimenetelét eleve eldöntött megnyilvánulást tesz, azaz prejudikál, akkor ezzel eleve feleslegessé teszi a bizonyítási eljárás lefolytatását, illetve a bizonyítékok mérlegelésének másik alapvető elemét, a belső meggyőződés kialakítását.
[46] A bizonyítási eljárás során a bíró részéről szubjektív véleménynek nincs helye. A kritikainak szánt, de egyértelműen személyessé váló mondatok az eljárt bíró elfogultságát alapozhatják meg.
[47] Az elfogultság vizsgálata során azonban különbséget kell tenni a nem helyénvaló, de érvényességet nem befolyásoló, illetve a nem helyénvaló és egyben érvényességet befolyásoló megnyilvánulás között.
[48] A bíró az ítélkezés során személyesen jár el, döntése kizárólag a saját személyes döntése, azonban az ügy, amit eldönt nem személyes ügy. Semmiképpen nem helyénvaló a bizonyítási eljárás során, a tárgyaláson a bíró személyes megnyilvánulása, azonban mindez nem feltétlen jelent érvényességi problémát. Ezt minden ügyben körültekintően és ügyhöz kötötten kell vizsgálni.
[49] Másként fogalmazva – és a konkrét ügyre vonatkoztatva – vannak a tárgyalás vezetése során helyénvaló bírói megnyilvánulások és nem helyénvaló, de érvényességet nem befolyásoló megnyilvánulások; s vannak nem helyénvaló és érvényességet is megdöntő bírói megnyilvánulások, amelyek lehetnek feltétlen hatályon kívül helyezési okok. Ilyen lehet jelen ügyben a másodfokú bíróság által hivatkozott elfogultság, amely esetben az eljáró bíró tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített eljárása (magatartása) nem csupán az eljárás résztvevői, de a külső szemlélő számára is azt a látszatot kelti, hogy az ügy elfogulatlan elbírálása tőle nem várható el.
[50] Mindezt az ítélőtáblával egyezően a Kúria is sorra veszi.
[51] Az elsőfokú bíróság 2021. szeptember 10-i tárgyalási napjáról készült 23. számú jegyzőkönyv a hatályon kívül helyezést érintően az alábbiakat tartalmazza:
1/ A II. r. vádlott gyanúsítotti kihallgatásáról készült jegyzőkönyv ismertetését követően a bíró azt a megjegyzést tette, hogy „Az a problémám ezzel, hogy az eddig általam ismert eljárási adatok nem túlzottan látszanak alátámasztani az Ön által elmondottakat. Gondolom megismerte a nyomozati iratokat? Hajlandó kérdésekre válaszolni?”.
2/ A katonai bíró felolvasással a II. r. vádlott elé tárta a III. r. vádlottal lefolytatott telefonbeszélgetésről készült jelentést, majd azt a megjegyzést fűzte hozzá, hogy „Ez mintha nem túlzottan lenne szinkronban azzal, amit ön itt megpróbál elhitetni, hogy mi történt.”
3/ Tudja még mindig van egy pici problémám, de lehet, hogy azért, mert én ilyen földhözragadt típus vagyok és nem tudom elképzelni, hogy vajon az I. r. vádlott az előbb miért ismerte el a terhére rótt bűncselekmény elkövetését a váddal egyezően, ha ilyen nem történt?
4/ Az eljáró bíró a II. r. vádlottnak bírói kérdésre adott válaszával kapcsolatban azt a megjegyzést tette, hogy „Tudja, én nagyon szívesen elhallgatom azt, amit ön itt elmond nekem, csak nem nagyon szeretem, de szerintem senki sem szereti nagyon, hogy ha – fogalmazzunk úgy, hogy – nem az igazságot szeretnék vele elhitetni, mert itt felolvastam ezeket a hangfelvételekről készült jegyzőkönyveket. Gondolom, nem vitatja, hogy ezek pontosak?”
5/ Az eljáró katonai bíró a II. r. vádlottal szemben a jelen üggyel párhuzamosan folyó másik üggyel kapcsolatban tett megjegyzést. „Tudja érdekes dolog ez. Velem nem nagyon szokott a vádlottaknak szerencséjük lenni, mert én elég sok mindent csináltam diákként, többek között placcmester is voltam. A placcmester irányítja az összes biztonságit, mindenért ő felel, mindenben ő dönt. Ismerős ez a szerepkör?”; majd a II. r. vádlott válaszára „Lehet, hogy már máshogy hívják, de amikor én diák voltam, az nem most volt. Tudja érdekes módon nekem sosem volt ilyen problémám, sose keveredtem ilyenbe. Lehet, hogy csak szerencsém volt, de nem egy alkalom volt, amikor én ezt csináltam, hanem volt, amikor ebből éltem.”
6/ Az eljáró katonai bíró a III. r. vádlottnak a havi jövedelmére tett nyilatkozatát követően az alábbi megjegyzést tette „Tudja ez egy olyan összeg, ami nem nagyon fogadható el. És én most finoman fogok fogalmazni: nem nagyon szeretem, hogy ha nem az igazságot mondják, itt nekem. Érti ugye?”
7/ A tárgyaláson Cs. G. tanú a nyomozati szakban tett nyilatkozatával szemben már nem kérte a személyi adatai zárt kezelését, és tartalmában is eltérő vallomást tett. Ennek kapcsán a tárgyalási jegyzőkönyvben az alábbi párbeszéd került rögzítésre. „Katonai bíró: Azóta hányszor találkoztak az úriemberrel? Tanú: Egyszer sem. Katonai bíró: Akkor esetleg üzent önnek? Tanú: Nem. Katonai bíró: Esetleg a barátjának üzent vagy a családjának? Tanú: Nem, semmi. Nem üzent, nem is találkoztam vele azóta egyszer sem. Katonai bíró: Akkor miért próbálta itt ön letagadni, hogy a korábbi vallomásában szereplő leszorítás megtörtént? Katonai bíró: Tudja én nem most kezdtem a szakmát, és eddig még csak olyan esetben találkoztam azzal, hogy valaki, aki korábban kérte az adatai zártan történő kezelését, a tárgyaláson nem kérte, ha korábban együtt dolgozott például a vádlottal, tehát magyarul semmi értelme nem volt. De hogy egy ügy sértettje, a vele szemben erőszakosan fellépő személy jelenlétében itt a tárgyaláson hirtelen meggondolja magát és feltárja minden személyi körülményét, adatát, hát erre a gyakorlatomban még nem volt példa. Persze tudom, hogy vannak csodák a történelemben, csak én nem nagyon hiszek bennük, mert még nem láttam ilyet. Ugye érti, hogy miről beszélek? Tanú: Persze. Katonai bíró: Nos, akkor el tetszene mondani, vagy esetleg kiküldjem a vádlottakat, hogy miért is sikerült itt megváltoztatni a vallomást?”
8/ A tárgyaláson K. R. tanú kihallgatásának végén a II. r. vádlott által feltett kérdésre a tanú részéről történt válaszadást követően az alábbi párbeszéd hangzott el a katonai bíró és a II. r. vádlott között. „Katonai bíró: És amikor elmagyarázta nekik, hogy hogy kell tanúvallomást tenni, akkor is így magyarázta el, mint most? II. r. vádlott: Nem értem. Katonai bíró: Hogy mit kell mondani? II. r. vádlott: Nem értem a kérdést. Katonai bíró: Pedig elég világos. II. r. vádlott: Nem értem. Katonai bíró: Elég világosan kérdeztem, hogy amikor korábban elmagyarázta nekik, hogy milyen vallomást kell tenni, akkor is így a szájukba adta, hogy mit kell elmondani?”
[52] A Kúria előrebocsátja: az EJEB joggyakorlatának is kiindulópontja, hogy a pártatlanság érvényesülése nélkülözhetetlen eleme annak a közbizalomnak, amelynek képviselete a demokratikus társadalmakban a bírói hatalom egyik fő kötelessége. Az EJEB a pártatlanság két aspektusát ismeri el: a szubjektív, illetve az objektív értelemben vett pártatlanságot. A pártatlanság szubjektív oldala azt az igényt fogalmazza meg, hogy az adott ügyben a bíróság egyetlen tagja sem rendelkezhet előítéletekkel és nem lehet elfogult. Ehhez képest a pártatlanság objektív oldala azt jelenti, hogy a bíró adott ügyben tanúsított magatartásán túlmutatóan felmerülhet-e jogos kétely a pártatlansága tekintetében. E jogos kétely pedig akkor releváns, ha objektív igazolást nyerhet {25/2013. (X. 4.) AB határozat [27] bekezdés}.
[53] Körültekintő vizsgálatot igényel, hogy mindezek a tárgyalás vezetése, a bizonyítás felvétele során történt helyteleníthető bírói megnyilatkozások a pártatlanság, a tárgyilagos megítélés követelményét valóban sértőek-e, és ekként az elsőfokú eljárás érvényességét befolyásoló kijelentések-e.
[54] Éppen ezért a kifogás tárgyává tett mondatokat tartalmukat tekintve külön-külön is vizsgálni kell arra vonatkozóan, hogy azok helyénvalók voltak-e vagy sem, amennyiben pedig nem voltak helyénvalók, akkor az érvényességet megdöntőek-e vagy sem. A vizsgálatot természetesen összességében, összefüggéseiben is el kell végezni.
[55] Az 1/–6/ pontban írtak kétségtelenül nem helyénvaló megnyilvánulások, azonban az eljárás érvényességét önmagukban nem feltétlenül befolyásolóak.
[56] Ugyanakkor a 7/–8/ pontban írtak eltérnek az 1/–6/ pontban írtaktól, ugyanis ezekben a bíró előrevetítette az adott bizonyíték értékelését. Ezek tükrében viszont más az előbbi megnyilvánulások jelentősége is.
[57] Kétségtelen, hogy az egyoldalú bizonyítékértékelés nem azonos az elfogultsággal. Sőt, önmagában a mérlegelési tevékenység mikéntjét se lehet a Be. 14. § e) pontján keresztül vizsgálni. Ehhez nyilvánvalóan többlet kell. Az egyoldalú bizonyítékértékelés lehet az indokolás hibája, de nem alapozza meg az elfogultságot, hanem relatív eljárási szabálysértéshez vezethet.
[58] A másodfokú bíróság azonban nem a mérlegelési tevékenységet tette kritika tárgyává, hanem a pervezetést, a bizonyítási eljárás lefolytatását, a bizonyítás felvételét érintő bírói magatartást ítélte olyannak, amely prejudikálást jelentő megnyilvánulásban öltött testet.
[59] Ezen bírói megnyilvánulás az ügydöntő határozat érvényességére kiható, mintegy előrehozott bizonyítékértékelés volt.
[60] Ekként érvényességre kiható lehet a bíró pervezetése (értve ez alatt a teljes bizonyítási eljárás lefolytatását), ha abból az tűnik ki, hogy az ügy kimenetelét függetlenül a bizonyítékoktól, a további bizonyítási eljárás eredményétől, eleve (előre) eldöntötte. Ebben ragadható meg a különbség a helytelen, nem odaillő kiszólások, kinyilatkoztatások és az elfogultságot jelentő bírói magatartás között. Nem kizárva azt sem, hogy az előbbiek is vezethetnek adott esetben bírói elfogultság megállapításához.
[61] Jelen ügyben az elfogultságot megalapozó magatartásban az mutatkozik meg, hogy a bíró eleve előre eldöntötte az ügy kimenetelét. Ennek a következtetésnek kétségtelenül konkrét ténybeli alapokon nyugvónak kell lennie, ugyanis azt a törvényi feltételt, miszerint az ügy elfogulatlan megítélése valamely bírótól nem várható, csak az adott konkrét ügy valóságos tényei alapján lehet megállapítani, s csak olyan feltárt adatok alapján, amelyek a bíró pártatlansága iránt észszerű (megalapozott) kételyt ébreszteni alkalmasak (EBH 2014.B.4.II.).
[62] Az eleve eldöntöttség egyfelől sérti a bizonyítékok szabad értékelésének elvét, másfelől az ártatlanság vélelmének alaptörvényi garanciáját.
[63] Kétségtelen, hogy a bíró pervezetése, kihallgatási taktikája tág határokon belül változó lehet és amíg az emberi méltóságot nem sérti, alapvetően nem kifogásolható. Az ellentmondások, ellentétek tisztázása elengedhetetlen, csakúgy, mint a tanú-vádlotti kapcsolatokból adódó elfogultság vizsgálata is mellőzhetetlen. A bizonyítás során nyilvánvalóan tisztázni kell az esetleges kapcsolatokból adódó hitelességi kételyt, mely akár határozottan is megjeleníthető. Ebben kivetnivaló nincs, elfogultságként, prejudikálásként nem értékelhető.
[64] Tehát a kizárás alaposságához nem elégséges a kérdezési tilalmak sérelme vagy a nem helyénvaló – de érvényességet nem befolyásoló – bírói megnyilvánulások számbavétele. Nem a szükséges bizonyítás felvétele, nem az ellentmondások feltárása, az ellentétek szembeállítása stb., hanem annak mikéntje jelenthet adott esetben érvényességi problémát.
[65] Jelen ügyben pedig az eljáró bíró a kérdéseiben tényállítást fogalmazott meg a II. r. vádlott felé, majd azon meggyőződésének adott hangot, hogy a II. r. vádlott elmagyarázta a tanúnak: milyen vallomást kell tennie a bíróságon, azaz „szájukba adta, hogy mit kell elmondani”, ami egyébként szerinte valótlan.
[66] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság, tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.
[67] A pártatlanság követelménye azt hivatott elősegíteni, hogy az ítélkező bíró az ügyben résztvevő felekkel szembeni elfogultságtól vagy előítéletektől mentesen bírálja el az ügyet, és hozza meg döntését.
[68] A pártatlanság elve érvényesülésének vagy érvényesíthetőségének hiánya az önkényes döntéshozatal veszélyét rejti magában. A pártatlanság szubjektív oldala kifejezetten azt az igényt fogalmazza meg, hogy az adott ügyben az eljáró bíró nem rendelkezhet előítéletekkel és nem lehet elfogult. Az ügyek pártatlan megítélésén túl az ítélkező bíróságnak a pártatlanság látszatát sem szabad elveszítenie.
[69] Az ügyek tárgyilagos megítélése abban az esetben garantált, ha a bírák képesek kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat elszigetelten vizsgálni és értékelni. Minden olyan körülmény, amely ezeken kívül esik és egyúttal a felekhez vagy magához az ügyhöz kapcsolódik, azért sodorja veszélybe az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni a bíró mérlegelési tevékenységét. Éppen ezért a pártatlan eljárás garanciájának sérelme egyfelől a konkrét ügy elintézését, annak kimenetelét egyik vagy másik fél hátrányára befolyásolja. Másfelől ugyanakkor az ügyek elfogult, részrehajló megítélése a bírói hatalom tekintélyét, valamint a bíróság ítéleteibe vetett közbizalmat, így végső soron a jogállamiság értékrendjét erodálhatja. A pártatlanság garanciája éppen ezért átfogja az érvényesítésére, a pártatlanság megkérdőjelezhetőségére szolgáló jogorvoslási lehetőségeket is (25/2013. (X. 4.) AB határozat [43] bekezdés).
[70] Jelen ügyben a bizonyítási eljárás során a 2021. szeptember 10-i tárgyalási napról készült 23. számú jegyzőkönyvből a 7/ és 8/ pontban idézettek és az azokkal nyilvánvaló összefüggésben álló, az 1/–6/ pontban írtak alapján az eljáró elsőfokú bíró a pártatlan, tárgyilagos eljárás követelményét megsértette.
[71] Ekként a bíró a pervezetés, a bizonyítás felvétele során félreérthetetlenül hangot adott annak, hogy a beszerzett bizonyítékokat miként ítéli meg, ezzel előrevetítette a bizonyítékok értékelését, mérlegelését, a meghozandó határozatának tartalmát.
[72] Az ítélőtábla végzésében kifogásolt bírói megnyilvánulások valóban törvénysértőek, a pártatlan bírósági eljárás követelményével nem összeegyeztethetőek, a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjában írt feltétlen eljárási szabálysértés megvalósult.
[73] Az elfogult, azaz kizárt bíró eljárását orvosolni kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezésével lehet, ezért a kérdéses megnyilvánulások figyelmen kívül hagyása nem orvosolja az abszolút eljárási szabálysértést. A feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az érdemi felülbírálatot kizárja.
[74] Ekként a Kúria az ítélőtábla katonai tanácsa határozatát a Be. 629. § (2) bekezdés a) pontja, (3) bekezdése és a Be. 630. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Hkf.III.876/2022/10.)