I. A jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazásának feltételei [2001. évi CIV. törvény (Jszbt.) 29. § (1) bek. a) pont].
II. A Jszbt. szerinti előny önmagában vizsgálandó, nem feltétele, hogy másnál egyidejűleg hátrány jelentkezzen. Jogi személy esetében ugyanis a lényeg az, hogy nem gazdálkodhat bűnös úton [Jszbt. 6. § (1)–(3) bek.].
[1] A törvényszék a 2021. december 3-án kihirdetett ítéletével a Kft. büntetőeljárás alá vont jogi személlyel szemben 3 000 000 forint pénzbírságot szabott ki.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2022. október 27-én nyilvános ülésen meghozott ítéletével a Kft. büntetőeljárás alá vont jogi személy vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a pénzbírság kiszabását mellőzte. Az ítélőtábla indokai szerint a büntetőeljárás alá vont jogi személlyel szemben a Jszbt. 18. § (1) bekezdés c) pontja alapján – méltányosság okán – a pénzbírság mellőzhető, mivel a jogi személy a sértettnek okozott vagyoni hátrányt meghaladó értékű munkát végzett el anélkül, hogy ezen munkákra vonatkozóan számlákat bocsátott volna ki.
[3] A másodfokú bíróság határozatában a III. r. és a IV. r. terhelt tekintetében szintén eltérő döntést hozott, mellyel szemben az ügyészség mindkét terhelt terhére fellebbezést jelentett be.
[4] A Legfőbb Ügyészség átiratában a III. r. és a IV. r. terhelt terhére bejelentett ügyészi másodfellebbezést visszavonta, így e két vádlott vonatkozásában a másodfokú bíróság ítélete 2023. március 14. napján jogerőre emelkedett.
[5] A másodfokú bíróság ítéletével szemben az ügyészség a Kft. büntetőeljárás alá vont jogi személy terhére, a pénzbírság kiszabása érdekében jelentett be másodfellebbezést.
[6] A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a Kft. vonatkozásában fennállnak a pénzbírság kiszabásának feltételei. A II. r. terhelt három jogi személy képviseletében eljárva, azok felhasználásával éveken keresztül segítette az I. r. terheltet a bűncselekmények elkövetésében, amelyekből a Kft.-nek is előnye származott. Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt cselekményeivel 58 685 266 forint vagyoni hátrány erejéig nyújtott segítséget az egyházközség sérelmére megvalósított hűtlen kezelés elkövetéséhez.
[7] Álláspontja szerint az egyházközség érdekkörében felmerült, a Kft. által végzett, de ki nem számlázott felújítási és kivitelezési munkák értékének a másodfokú bíróság az ügy elbírálása szempontjából nem tulajdonított jelentőséget, így ezért sem indokolt a pénzbírság kiszabásának méltányossági alapon történő mellőzése.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a kft. tekintetében bejelentett ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.
[9] Kifejtette, hogy az irányadó tényállás szerint az ügyben vizsgált bűncselekmények egy részét a jogi személy felhasználásával a vezető tisztségviselője a tevékenységi körében követte el. Az a körülmény, hogy a jogi személy valós szolgáltatást is nyújtott az egyházközség részére, irreleváns. Ugyanis az elsőfokú ítélet [70] bekezdése tartalmazza, hogy az átalánydíjas karbantartási szerződések, valamint az ítéleti tényállás I/2., I/3. és I/4. – helyesen I/5. – szerinti szerződések megkötésének és az ezek alapján kiállított számlák kiegyenlítésének valós célja az I. r. terhelt részéről az egyházközség érdekkörében felmerült, de a Kft.-nél jelentkező költségek ellentételezése volt.
[10] Az ügyészség szerint a másodfokú bíróság álláspontjával szemben a méltányosság körében nem értékelhető alappal a jogi személy gazdasági tevékenysége során hozott üzleti döntése. A Kft. által végzett munkáknak, valamint az érdekkörében felmerült többletköltségeknek a hivatkozott tényállási részeken túli, további ellentételezése nem a büntetőeljárás feladata. A gazdasági tevékenységek utáni számlázás elmaradása ugyancsak nem a méltányosság körében, hanem az adózási rendhez kapcsolódóan elbírálandó mulasztás.
[11] A törvényi feltételek megléte ellenére a pénzbírság mellőzésére alaptalanul került sor, ezért indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletet akként változtassa meg, hogy a Kft.-vel szemben szabjon ki pénzbírságot.
[12] A Kúria a másodfellebbezést a Be. 620. § (1) bekezdés zárófordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.
[13] A nyilvános ülésen az ügyész változatlan tartalommal fenntartotta az ügyészi fellebbezésben foglaltakat. Indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a Kft. vonatkozásában változtassa meg, és a jogi személlyel szemben pénzbírságot szabjon ki.
[14] A jogi személy érdekében eljáró védő kifejtette, hogy a másodfokú bíróság helytállóan mellőzte a pénzbírság alkalmazását a Kft.-vel szemben.
[15] A jogi személy képviselője fenntartotta, hogy nem követett el bűncselekményt, mivel az egyházközség megrendelésére végezték el a munkát, amelyet az egyházközség ki is fizetett. Előadta, hogy szándékosan nem okoztak kárt senkinek.
[16] Az ügyészség által bejelentett fellebbezés a következők szerint alapos.
[17] A (másod)fellebbezés alapján harmadfokú eljárásnak van helye. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (továbbiakban: Jszbt.) 7. § (1) bekezdése szerint, ha a jogi személlyel szemben a büntetőeljárás során intézkedés alkalmazásának lehet helye, az intézkedés alkalmazásáról – ha e törvény másként nem rendelkezik – a terhelt ellen indított büntetőeljárásban kell határozni. A 7. § (2) bekezdése alapján, ha a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.
[18] A Jszbt. 21/A. § (2) bekezdés b) pontja szerint a másodfokú bíróság ítéletének kizárólag a jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen akkor van helye fellebbezésnek a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság olyan jogi személlyel szemben utasította el az ügyészség intézkedés alkalmazására irányuló indítványát, mellőzte az intézkedés alkalmazását, vagy szüntette meg az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részét, amellyel szemben az elsőfokú bíróság intézkedést alkalmazott.
[19] Jelen ügyben ez a helyzet, a másodfellebbezés törvényi joga megnyílt.
[20] A Jszbt. 21/A. §-a utal a Be. 615. §-ára, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a harmadfokú bíróság felülbírálati és döntési jogkörét a Be. 615. § (1) bekezdése, a (3) bekezdés b) pontja és az 583. § (3) bekezdés a) pontja határozza meg.
[21] A joghatályos ügyészi másodfellebbezés a Jszbt. 21/A. § (2) bekezdés b) pontján és a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontján alapult, a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakat sérelmezve a Kft. jogi személlyel szemben pénzbírság kiszabását célozta.
[22] A Be. 619. § (4) bekezdése szerint, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja alapján jelentették be, a harmadfokú bíróság nem vizsgálja a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és a határozatát a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra alapítja.
[23] A Jszbt. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint jogi személlyel szemben az e törvényben meghatározott intézkedések a Btk.-ban meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, vagy a bűncselekményt a jogi személy felhasználásával követték el és a bűncselekményt a jogi személy vezető tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelőbizottságának tagja, illetve ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el.
[24] A Jszbt. 1. § 2. pontja alapján vagyoni előnyön bármely dolgot, vagyoni értékű jogot, követelést, kedvezményt is érteni kell, úgyszintén azt is, ha a jogi személy valamely jogszabályból vagy szerződésből eredő kötelezettség, vagy az észszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól mentesül.
[25] A Jszbt. 3. § (1) bekezdése alapján, ha a bíróság a 2. §-ban meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben büntetést szab ki, megrovást vagy próbára bocsátást alkalmaz, elkobzást vagy vagyonelkobzást rendel el, a jogi személlyel szemben a következő intézkedéseket alkalmazhatja:
a) a jogi személy megszüntetése,
b) a jogi személy tevékenységének korlátozása,
c) pénzbírság.
[26] A Jszbt. 6. § (1) bekezdése szerint a jogi személlyel szemben kiszabható pénzbírság legnagyobb mértéke a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt vagyoni előny értékének a háromszorosa, de legalább ötszázezer forint.
[27] A Jszbt. szerinti vagyoni előny, illetve előny alatt azt kell érteni, ami
– az adott bűncselekmény megvalósulása miatt,
– a jogi személy addigi helyzetéhez képest, a jogi személy számára jobb, kedvezőbb helyzetet eredményezett (így nyereséget vagy kedvezőbb piaci pozíciót, üzletkötést, kedvezőbb üzletkötést).
[28] A Jszbt. szerint az intézkedés alkalmazásához egyrészt alanyilag kell célzat, vagy másrészt objektíve szükséges az előny bekövetkezése. Valójában az alanynak mindenképpen van az ilyen előnyre kiterjedő bűnössége, vagyis az előnyhöz való viszonyulása lényeges.
[29] Ehhez képest
– vagy van a természetes személy elkövetőnek célzata a tényállásban, és akkor közömbös, hogy van-e a jogi személynél előny bekövetkezte, illetve a bekövetkezett előny oka a bűncselekmény-e (ez esetben ugyanis az elkövető kívánja az előnyt, szándéka egyenes),
– vagy nincs ilyen célzat, de az előny bekövetkezik, s ilyenkor kell a bűncselekmény és az eredmény közötti okozatosság; ez esetben valójában arról van szó, hogy az elkövető nem akadályozta meg a saját bűncselekménye miatti előny realizálódását (így nem kívánja ugyan az előnyt, de belenyugszik, szándéka tehát eshetőleges).
[30] Ekként a jogi személlyel szemben való intézkedés alkalmazása során azt kell vizsgálni, hogy kiszabásának a Jszbt. szerinti feltételei fennállnak-e, továbbá
– az adott bűncselekmény folytán fogalmilag származhat-e előny, ami nyilvánvaló, ha az előnyszerzés tényállási elem; ez nem jelent kettős értékelést, mivel a jogtalan előnyszerzés, mint célzat a természetes személy felelősségének alapja; ha pedig ez a jogi személy javára való előnyszerzést célozta, akkor az a jogi személy bírságolásának alapja; vagyis két különálló személy esetében képez jogalapot;
– a jogi személy javára való előnyszerzési célzat megvolt-e a bűncselekmény előtt (ebből a szempontból van jelentősége annak, mi az elkövetési magatartás);
– ehhez képest azt az elkövető eleve célozta-e, vagy az csupán bekövetkezett; és
– az előny a jogi személy javára szóló-e, nem pedig kizárólag az elkövető javára (még ha egyébként meg is felel a Jszbt. rendelkezéseinek).
[31] Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a Kft. vonatkozásában fennállnak a pénzbírság kiszabásának feltételei.
[32] A II. r. terhelt három jogi személy képviseletében eljárva, azok felhasználásával éveken keresztül segítette az I. r. terheltet a vagyon elleni bűncselekmények elkövetésében, amelyekből a Kft.-nek is előnye származott. Az irányadó tényállásból kitűnően a II. r. terhelt cselekményeivel 58 685 266 forint vagyoni hátrány erejéig nyújtott segítséget az egyházközség sérelmére megvalósított hűtlen kezelés elkövetéséhez.
[33] A másodfellebbezéssel érintett, irányadó tényállás I/2., I/4. és I/5. pontja egyértelműen rögzíti a következőket:
– I/2. tényállási pont: A szerződésben vállalt és a költségvetésben szereplő munkálatok nem kerültek elvégzésre, a felújítás a valóságban nem történt meg, csupán a helyiség kifestésére került sor, amit a szerződés megkötését jóval megelőzően, 2014. évben, a Kft.-től független egyéni vállalkozó, egy szobafestő végzett el és számlázott le az egyházközség részére.
– I/4. tényállási pont: A II. r. terhelt a Kft. képviseletében az elvégzett kivitelezési munkákról 2016. február 29. napján kiállította a számlát az egyházközség részére bruttó 19 983 734 forintról, amely banki átutalással került pénzügyi teljesítésre 2016. március 16. napján. Az I. r. terhelt az elvégzett munkákról tudomással bírt, azt rendszeresen felügyelte, tisztában volt azzal, hogy az egyházközség alkalmazásában álló karbantartók is ténylegesen részt vesznek ebben a munkában, ennek ellenére leigazolta a szerződés szerinti kivitelezést. Az I. r. terhelt ezen cselekményével – a II. r. terhelttel összejátszva – az egyházközség sértettnek 11 688 137 forint kárt, vagyoni hátrányt okozott, amely nem térült meg.
– I/5. tényállási pont: A II. r. terhelt irányítása alatt álló társaság a szerződés alapján valótlan tartalmú számlákat bocsátott ki – karbantartási munkák – az egyházközség sértett felé, összesen 25 370 000 forint értékben, amely azok ellenértékét saját vagyonának terhére, a szeretetotthon bankszámlájáról kiegyenlítette.
[34] A jogi személlyel szemben tehát az intézkedés alkalmazásának valamennyi feltétele megvalósult, a pénzbírság kiszabásása nem törvénysértő.
[35] A Kúria megjegyzi, hogy a Jszbt. 6. § (1)–(3) bekezdésének szövegezése egyértelművé teszi, hogy nemcsak elért, hanem elérni kívánt előny esetében is helye van ezen intézkedési nem alkalmazásának.
[36] A másodfokú bíróság azzal az indokkal mellőzte a pénzbírság kiszabását, hogy a jogi személy a sértettnek okozott vagyoni hátrányt meghaladó értékű munkákat végzett el anélkül, hogy ezen munkákra vonatkozóan számlákat bocsátott volna ki.
[37] Az ügyészség szerint a másodfokú bíróság álláspontjával szemben a méltányosság körében nem értékelhető alappal a jogi személy gazdasági tevékenysége során hozott üzleti döntése. A Kft. által végzett munkáknak, valamint az érdekkörében felmerült többletköltségeknek a hivatkozott tényállási részen túli, további ellentételezése nem a büntetőeljárás feladata. A gazdasági tevékenységek utáni számlázás elmaradása ugyancsak nem a méltányosság körében, hanem az adózási rendhez kapcsolódóan elbírálandó mulasztás.
[38] Nem helytálló a másodfokú bíróságnak az a rendelkezése, hogy a pénzbírság kiszabását – a felhozott indok alapján – mellőzte.
[39] Az elsőfokú ítélet [70] bekezdése szerint az átalánydíjas karbantartási szerződések, valamint az ítéleti tényállás I/2., I/3. és I/5. pontja szerinti szerződések megkötésének, és az ezek alapján kiállított számlák kiegyenlítésének valós célja az I. r. terhelt részéről az egyházközség érdekkörében felmerült, de a Kft.-nél jelentkező költségek ellentételezése volt.
[40] Az elsőfokú bíróság szerint az ítéleti tényállás I. és III. pontja szerint okozott vagyoni hátrány összege körülbelül megegyezik, ami nem véletlen. A bíróság által az ítéleti tényállás I/5. pontjában kimutatott 71 671 009 forint értékű ellentételezés nélküli építkezésnek ugyanis csak ez lehetett a fedezete, alapja. Az idősek otthonának nyújtott normatív támogatásokból és projektekből származó bevételek lényegében az ítéleti tényállás I/1–5. és III/2–3. pontja szerinti szerződések által az egyházi építkezések során vállalkozóként eljáró II. r. terhelt cégeihez kerültek (elsőfokú ítélet [312] bekezdés).
[41] A Kúria rámutat arra, hogy a Jszbt. szerinti előny önmagában vizsgálandó, nem feltétele, hogy másnál egyidejűleg hátrány jelentkezzen (az legfeljebb az előny utólagos igazolását, nem pedig az okát jelenti).
[42] Jogi személy esetében ugyanis a lényeg az, hogy nem gazdagodhat bűnös úton. Így pénzbírság alkalmazása esetén a bíróság a jogi személy létét és működését nem érinti, hanem (részint a vagyonelkobzás jogi természetéhez is hasonlóan) a gazdagodás – többszörösének – elvonását célozza.
[43] Jelen ügyben tehát nem merült fel olyan valós, méltányolható ok, amely a pénzbírság kiszabásának mellőzését indokolná.
[44] Ekként a Kúria a fellebbviteli főügyészség által bejelentett másodfellebbezést elbírálva az ítélőtábla ítéletét a Jszbt. 21/B. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta.
[45] A harmadfokú eljárásban a jogi személy érdekében eljáró kirendelt ügyvéd eljárásával kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Jszbt. 19. § (1) bekezdésén, míg a pénzbírság – meg nem fizetése esetén – behajtására vonatkozó rendelkezés a Jszbt. 6. § (4) bekezdésén alapul.
(Kúria Bhar.III.308/2023/7.)