Az idegenrendészeti eljárásban benyújtott kérelemnek nem az Enter Hungary elektronikus ügyindító felületen előterjesztett kérelem, hanem a hatóság által hitelesített kérelem minősül [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 52. § (6) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bek.; 2023. évi XC. törvény (Btátv.) 17. § (1) bek., d), f) és g) pont, 226. § (1) bek. a) pont, 242. § (6) bek., 168. § (1), (7), (8) és (11) bek., 179. § (4) bek.; 35/2024. (II. 29.) Korm.rendelet (Vhr.) 234. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes indiai állampolgár, 2024. november 27. napjáig érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezett, Magyarországon munkaszerződés keretében Budapesten dolgozott, feleségével és kiskorú gyermekével itt is él.
[2] A felperes 2024. október 6. napján elektronikus úton, az Enter Hungary rendszeren (a továbbiakban: EH rendszer) keresztül összevont kérelmezési eljárás keretében foglalkoztatási célú tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet nyújtott be, amely rögzítéséről az I. rendű alperestől egyidejűleg elektronikus visszaigazolást kapott.
[3] Az elsőfokú hatóság 2024. október 7-én tájékoztatta a felperest, hogy a szolgáltatási díj megfizetéséről szóló igazolást és aláírt, színes fényképet kell csatolnia, a szálláshely igazolást nyomtatványon kell előterjesztenie, továbbá meg kell jelennie a hatóságnál a biometrikus adatai rögzítése érdekében. Az irat tartalmazta, hogy „Tájékoztatjuk továbbá, hogy a kérelemhez mellékelnie kell a megfelelő tartózkodási célt, a megélhetést, a lakhatást és teljes körű egészségbiztosítás meglétét alátámasztó iratokat is. Az összevont kérelmezési eljárásban a kérelem beküldésekor, vagy maximum 2 napon belül a foglalkoztató a kérelmező által betölteni kívánt munkakörére érvényes munkaerőigénnyel kell rendelkezzen”.
[4] A felperes az igazgatási szolgáltatási díjat 2024. október 7-én megfizette, elektronikus úton benyújtotta a fényképét és az aláírt kérelem-nyomtatványt.
[5] A felperes biometrikus adatait az elsőfokú hatóság 2024. október 10-én rögzítette, ekkor a felperes nyilatkozott, hogy az elektronikusan beküldött kérelmet sajátjának ismeri el.
[6] Az elsőfokú hatóság 2024. október 10-én a kérelem érkeztetéséről igazolást küldött a felperesnek, tájékoztatta a kérelme iktatási számáról.
[7] A felperes munkáltatója a felperes által betöltött munkakörre 2024. október 11-én terjesztette elő a munkaerőigényét.
[8] Az elsőfokú hatóság megkereste az illetékes szakhatóságként kijelölt Kormányhivatalt, amely állásfoglalásában a felperes munkavállalását nem támogatta arra hivatkozással, hogy a foglalkoztató érvényes munkaerőigénnyel a kérelem benyújtásakor, illetve az azt követő két munkanapon belül nem rendelkezett.
[9] A szakhatósági állásfoglalásra tekintettel az elsőfokú hatóság a 2024. november 11-én meghozott határozatával a felperes foglalkoztatás célú tartózkodási engedély iránti kérelmét elutasította, egyben őt az Európai Unió tagállamainak és a többi schengeni államnak a területéről India területére kiutasította, kötelezte a schengeni tagállamok területének elhagyására, elrendelte a felperes kiutasítására vonatkozó figyelmeztető jelzés Schengeni Információs Rendszer (SIS) történő elhelyezését.
[10] A felperes fellebbezése alapján eljárt I. rendű alperes, a II. rendű alperes – a 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 103. § (1) bekezdés 19. pontján alapuló miniszteri hatáskörben eljárva kiadott – másodfokú szakhatósági állásfoglalásának beszerzését követően, a 2025. február 10-én kiadmányozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[11] Határozatát a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény (a továbbiakban: Btátv.) 17. § (1) bekezdés d), f) és g) pontjára, 226. § (1) bekezdés a) pontjára, 242. § (6) bekezdésére, a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának nem összevont kérelmezési eljárás alapján történő engedélyezéséről, az engedélyezési kötelezettség alóli mentességről, a fővárosi és megyei kormányhivatal munkaügyi központjának az összevont kérelmezési eljárásban való szakhatósági közreműködéséről, valamint a Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának bejelentéséről, és a munkabér megtérítéséről szóló 445/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban. Korm. rendelet) 19. § (2) bekezdés a)–d) pontjára, 20. § (1) bekezdés a) pontjára alapította.
[12] Indokolása szerint a fellebbezésben foglaltakkal szemben a kérelem nem 2024. október 10-én, hanem 2024. október 6-án, a munkaerőigény csak 2024. október 11-én került benyújtásra. A másodfokú eljárásban beszerzett, a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásáért felelős miniszter által kiadott szakhatósági állásfoglalásban nem támogatott foglalkoztatásra figyelemmel a felperes magyarországi foglalkoztatási célú tartózkodási célja nem nyert igazolást, a Btátv. 242. § (6) bekezdése alapján összevont engedély nem adható ki. Mivel a szakhatósági állásfoglalás kógens erővel bír, ezért a további törvényi feltételek vizsgálatát mellőzte.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[13] A felperes keresetlevelében az I. rendű alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[14] Előadta, hogy az alperes megsértette a tényállástisztázási kötelezettségét, valamint a határidő-számításra vonatozó törvényi rendelkezéseket [az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 3. § 52. § (1) bekezdés, 62. § (1) bekezdés]. A kérelmét 2024. október 10-én terjesztette elő, foglalkoztatója a munkaerőigényét 2024. október 11-én előterjesztette, így a tartózkodási engedély iránti kérelmének elutasítása jogszabálysértő. Utalt arra, hogy a kérelmének előterjesztése a szolgáltatási díj megfizetését, a biometrikus adatainak rögzítését követően történt meg. Az ezt megelőzően beadott adatlap az eljárás megindítására nem volt alkalmas, az ügyintézési határidő is csak a teljes kérelem alapján indulhatott meg. Hivatkozott a Btátv. 168. § (11) bekezdésére, illetve az ahhoz fűzött jogalkotói indokolásra, mely szerint a rögzített és visszaigazolt, de a személyes megjelenés elmaradása miatt be nem nyújtott kérelmeket az idegenrendészeti hatóság törli. Benyújtott kérelemnek tehát kizárólag a biometrikus adatokkal is rendelkező kérelem minősülhet.
[15] Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
[16] Hivatkozásuk szerint az a tény, hogy az elektronikus felületen történik a kérelem előterjesztése és a tényleges joghatás kiváltásának további, későbbi feltételei vannak (biometrikus adatok rögzítésének szükségessége, illeték megfizetésének igazolása), nem változtat azon a tényen, hogy a kérelem előterjesztésének időpontja az elektronikus előterjesztés napja, jelen esetben 2024. október 6. volt.
A jogerős ítélet
[17] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[18] Indokolása szerint az I. rendű alperes döntése meghozatala során kötve volt a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásában foglaltakhoz. A felek között nem volt vitás, hogy a felperes 2024. október 6. napján terjesztette elő a kérelmét elektronikus úton, majd 2024. október 10. napján jelent meg személyesen az elsőfokú hatóságnál, így abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelem elektronikus előterjesztésének vagy a felperes személyes megjelenésének időpontja tekintendő a Korm. rendelet 19. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában a kérelem benyújtási időpontjának.
[19] Kifejtette, hogy az eljárási jogszabályok általában megkülönböztetik a kérelem előterjesztésének, és annak az eljáró hatósághoz érkezésének időpontját. Az utóbbi alapján kell megállapítani az ügyintézési határidő megindulásának napját [Ákr. 37. § (2) bekezdése és 50. § (1) bekezdése], ez ugyanakkor nem befolyásolja a kérelem és más beadványok benyújtásának időpontját, a feltételek vizsgálata során, így a határidőben érkezettség, illetve az elbírálás során alkalmazandó jogszabály kiválasztása szempontjából az előterjesztés időpontja az irányadó. Ezt az általános megoldást alkalmazza a Btátv. 173. § (1) bekezdése is, amikor akként rendelkezik, hogy az ügyintézési határidő a kérelemnek a hatósághoz érkezését követő munkanapon kezdődik. Lényeges különbség ugyanakkor, hogy míg a kérelem előterjesztésének és a hatósághoz érkezésének időpontja közötti eltérés általában a postai úton történő előterjesztéshez köthető, a Btátv. 168. § (11) bekezdése gyakorlatilag egy fikciót állít fel, előírva, hogy az elektronikus úton előterjesztett kérelem akkor minősül a hatósághoz érkezettnek, ha a külföldi eleget tesz díjfizetési és személyes megjelenési kötelezettségének. A személyes megjelenés időpontja azonban a kérelem benyújtásának időpontjára egyebekben nincs kihatással, az az elektronikus felületen történő benyújtás időpontjában rögzült.
[20] Utalt arra, hogy figyelembe vette a felperes által hivatkozott Btátv. 168. §-ához fűzött indokolást is, amelyben álláspontja szerint a jogalkotó egyértelművé teszi, hogy a kérelem elektronikus úton történő benyújtását követően kell megjelennie személyesen a hatóság előtt a biometrikus adatfelvételezés érdekében. Arra vonatkozóan, hogy a benyújtás időpontjának a személyes megjelenés időpontját kellene tekinteni, sem maga a jogszabály, sem annak indokolása nem tartalmaz utalást.
[21] Rámutatott, hogy a II. rendű alperes ezért a vonatkozó jogszabályi rendelkezések helytálló értelmezésével állapította meg, hogy a kérelem benyújtási időpontjának az elektronikus előterjesztés időpontja, tehát 2024. október 6. napja tekintendő, ekként a munkáltató nem rendelkezett érvényes munkaerőigénnyel, mivel azt a Korm. rendelet 19. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott két munkanap helyett csak 2024. október 11. napján, tehát a kérelem előterjesztésétől számított ötödik napon nyújtotta be.
[22] Mindezek alapján megállapította, hogy az I. rendű alperes tehát sem anyagi, sem az ügy érdemére kiható súlyos eljárási jogszabálysértést nem követett el a döntése meghozatala során.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[23] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását, az I. rendű alperes határozatának a szakhatósági állásfoglalásra kiterjedő megsemmisítését és az I. rendű alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[24] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdését, a Btátv. 168. § (1) és (11) bekezdését, a jogerős ítélet a határidő-számításra vonatkozó rendelkezések téves értelmezésén alapul.
[25] Előadta, hogy a jogerős ítélet indokolása hiányos, az elsőfokú bíróság nem bírálta el valamennyi kereseti hivatkozását. Vitatta az elsőfokú bíróság azt a megállapítását, hogy a Btátv. 168. § (11) bekezdése gyakorlatilag egy fikciót állít fel, előírva, hogy az elektronikus úton előterjesztett kérelem akkor minősül a hatósághoz érkezettnek, ha a külföldi eleget tesz díjfizetési és személyes megjelenési kötelezettségének. A személyes megjelenés időpontja azonban a kérelem benyújtásának időpontjára egyebekben nincs kihatással, az az elektronikus felületen történő benyújtás időpontjában rögzült. Ezzel szemben a felperes álláspontja szerint a Btátv. 168. § (11) bekezdése nem fikciót tartalmaz. A fikció dogmatikai tartalma szerint az a jogintézmény, amikor a jogszabály – az ellenbizonyításig – valótlan tényt valósként fogad el. Jogszabály a kérelem érkezésének dátumát, mint a határidő kezdetére okot adó tényt nem fikcióként szabályozza. A Btátv. szerint meg kell különböztetni a kérelem előterjesztésének és érkeztetésének időpontját, az ügyintézési határidő a Btátv. 173. § (1) bekezdése szerint a kérelemnek a hatósághoz érkezését követő munkanapon kezdődik. A kérelem pedig akkor minősül érkezettnek, így akkor „indulnak” a joghatásai, ha a kérelmező befizette a díjat, és személyes megjelenésével eleget tett a biometrikus adatai szolgáltatásának. A törvény indokolása szerint ennek az a célja, hogy ki lehessen szúrni a fantomkérelmeket, egyéb nem kívánt társadalmi hatásokat. A hatóság előtt 2024. október 10-én jelent meg, akkor rendezte az eljárási díjat, levették az ujjnyomatát, vagyis ekkor történt meg a biometrikus adatrögzítés. A szakhatóságként eljáró kormányhivatalnak ezen időponthoz képest kellett volna vizsgálnia az érvényes munkaerőigény meglétét, és mivel azt a munkáltatója a két munkanapos határidőben, 2024. október 11-én bejelentette, az érvényes munkaerőigénye fennállt.
[26] Utalt arra is, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 52. § (6) bekezdése szerint a határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.
[27] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmeikben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
[28] Az I. rendű alperes ellenkérelmében azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, a Btátv. 168. §-a és törvényi indokolásának megfogalmazása nem támasztja alá a felperes által a felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelést. A felperes az eljárás megindulása kapcsán fejtette ki álláspontját, azonban a vonatkozó idegenrendészeti szabályozás a kérelem benyújtásáról rendelkezik, ahhoz fűz jogkövetkezményt, így a kérelem előterjesztésének időpontja a releváns. Az a tény, hogy elektronikus felületen történik számos esetben a kérelem előterjesztése, és a tényleges joghatás kiváltásának további feltételei vannak (biometrikus adatok rögzítésének szükségessége, illeték megfizetésének igazolása), álláspontja szerint nem változtat azon, hogy a kérelem előterjesztésének, benyújtásának időpontja az elektronikus előterjesztés időpontja, jelen esetben tehát 2024. október 6. napja. A Btátv. 168. §-ának megfogalmazásai („idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felület” – (8) bekezdés; „kizárólag elektronikus úton terjeszthető elő” – (9) bekezdés; „idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen lehet benyújtani” – (10) bekezdés, „kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő” – (13) bekezdés) azt támasztják alá, hogy a kérelem benyújtása az elektronikus előterjesztés időpontja. A jogszabály indokolása szintén a fentieket támasztja alá: „a biometrikus adatfelvételezés érdekében a kérelem benyújtását követően a harmadik országbeli állampolgárnak – miután arról a hatóságtól az Enter Hungaryn értesítés érkezett –, meghatározott időn belül meg kell jelennie személyesen a hatóság előtt”.
[29] Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a jogkérdést a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) lényegében azonos szabályozási környezetében, a Fővárosi Törvényszék által hozott 13.K.700.180/2024/14. számú ítéletében foglaltakkal azonos módon bírálta el.
[30] Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, mely szerint az eljárási jogszabályok általában megkülönböztetik a kérelem előterjesztésének, és annak az eljáró hatósághoz érkezésének időpontját. Az utóbbi alapján kell megállapítani az ügyintézési határidő megindulásának napját [Ákr. 37. § (2) bekezdése és 50. § (1) bekezdése], ez ugyanakkor nem befolyásolja a kérelem és más beadványok benyújtásának időpontját, a feltételek vizsgálata során, így a határidőben érkezettség, illetve az elbírálás során alkalmazandó jogszabály kiválasztása szempontjából az előterjesztés időpontja az irányadó.
[31] Végül hivatkozott arra, hogy a felperes részére az elektronikus felületen benyújtott kérelemre és okiratokra tekintettel kiállításra került az „igazolás kérelem rögzítéséről” megnevezésű okirat – felperesi állítással ellentétben nem 2024. október 10-én – hanem 2024. október 6-án. A felperes 2024. október 7-én az online felületen megfizette az eljárási díjat, valamint 2024. október 9-én elektronikus úton csatolta a 2024. október 7-én elektronikusan kibocsátott felhívásban kért fotót, illetve aláírt és fényképpel ellátott kérelem formanyomtatványt. Ezt követően felperes 2024. október 10-én személyesen jelent meg a hatóság ügyfélszolgálatán a biometrikus adatok levétele érdekében, egyúttal a 2024. október 6-án benyújtott elektronikus kérelmet magáénak ismerte el, valamint ezen a napon bejelentette szálláshelyét is. A felperes aktív együttműködése álláspontja szerint azt igazolja, hogy kérelme 2024. október 6-án benyújtásra került, így az ügyindítás dátuma is ez a nap.
[32] A II. rendű alperes ellenkérelmében kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket megfelelően értelmezte és helytálló következtetéssel utasította el a felperes keresetét.
Utólagos normakontroll eljárás kezdeményezése és az Alkotmánybíróság határozata
[33] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján a joggyakorlatot befolyásoló jogkérdés különleges súlya miatt befogadta.
[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben felvetett jogkérdés elbírálása során azt észlelte, hogy a Btátv. 168. § fogalomhasználatának következetlensége felveti a normavilágosság alkotmányos követelményének sérelmét, ezért a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett a Kfv.V.37.575/2025/10. számú végzésével egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróság előtt, kérve a Btátv. 168. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és jelen ügyben az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.
[35] Az Alkotmánybíróság az eljárása során beszerezte a Belügyminiszter véleményét, amelyben az kifejtette, hogy a Btátv. és a Btátv. 168. §-ához fűzött indokolás alapján az összevont engedély iránti kérelem akkor benyújtott, ha az a hatósághoz érkezettnek minősül.
[36] Az Alkotmánybíróság – támaszkodva a Belügyminiszter véleményére – a bírói kezdeményezést az 1102/2026. (III. 6.) AB határozatával elutasította.
[37] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria által felvázolt két lehetséges jogértelmezés az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési tartomány alkotmányos keretein belül helyezkedik el, és egyik lehetséges jogértelmezés sem tekinthető nyilvánvalóan contra legem értelmezésnek. A Btátv. a „kérelem benyújtása”, illetve „előterjesztése” fogalmakra tekintetében nem oly mértékben hordoz bizonytalan tartalmat, amely jogalkalmazói jogértelmezéssel ne lenne küszöbölhető, ezért nem állapította meg a normavilágosság követelményének sérelmét. Arra is rámutatott, hogy „[56] A normavilágosság kételye valójában nem a Btátv. 168. § (1) bekezdése nyelvtani értelmezéséből ered, hanem a Btátv. 168. §-ához kapcsolódó, a kérelem benyújtása és előterjesztése fogalmak használatát illetően nem következetes jogalkotói indokoláson alapul. (…) valamely normaszöveg és az ahhoz kapcsolódó indokolás nyilvánvaló ellentéte esetén a jogalkalmazónak minden esetben a jogszabály szövegét kell alapul vennie, a jogszabály indokolása ugyanis nem adhat okot egy nyilvánvalóan contra legem döntés meghozatalára.”
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A Kúria az Alkotmánybíróság döntését követően az eljárást folytatta és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos.
[39] A Kúria a jogerős ítéletet – a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül – csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem, és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül [Kp. 115. § (1) bekezdése, 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése], az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt [Kp. 120. § (5) bekezdése].
[40] A Kúria elöljáróban – az Alkotmánybírósággal egyezően – rögzíti, hogy az Ákr. a Btátv. 221. §-a értelmében utóbbi háttérjogszabálya, és az csak annyiban alkalmazható, amennyiben a Btátv. eltérő rendelkezést nem tartalmaz, illetve az Ákr. Btátv. 221. §-ában meghatározott szabályai a Btátv.-ben meghatározott eltérésekkel alkalmazandók. A Btátv. a perbeli kérelem előterjesztése és a határidők számítása vonatkozásában az Ákr.-hez képest eltérő rendelkezéseket tartalmaz, ugyanis a perrel érintett eljárásban az eljárás a kérelemnek a hatósághoz érkezésekor automatikusan nem indul meg, az eljárás lefolytatását a Btátv. további feltételekhez köti. Ezért a felek és az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a jogvitát nem az Ákr. – különösen nem a 37. § (2) bekezdése és 50. § (1) bekezdése –, hanem a sajátos idegenrendészeti eljárási szabályok alapján kellett elbírálni.
[41] Az I. rendű alperes a döntését – a Btátv. 179. § (4) bekezdése szerint rá kötelező erővel bíró – szakhatósági állásfoglalásban foglaltakra alapította. Az első- és a másodfokú szakhatóság állásfoglalásának jogi indokául a Korm. rendelet 19. § (1) bekezdés b) pontját, (2) bekezdés a) pontját és 20. § (1) bekezdés a) pontját jelölte meg.
[42] A Korm. rendelet 19. § (1) bekezdés b) pontja szerint „A 18. §-ban foglaltakon kívül a kormányhivatal abban az esetben támogatja a harmadik országbeli állampolgárnak az előzetes megállapodásban meghatározott munkakörben történő magyarországi munkavállalását, ha a foglalkoztató a harmadik országbeli állampolgár által ellátandó tevékenységre vonatkozóan érvényes munkaerőigénnyel rendelkezett.” A 19. § (2) bekezdés a) pontja alapján „Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása szempontjából érvényes munkaerőigénynek azt a munkaerőigényt kell tekinteni, amelyet a foglalkoztató az összevont engedély iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg, vagy legkésőbb a kérelem benyújtásától számított 2 munkanapon belül nyújtott be (…)”. A Korm. rendelet 20. § (1) bekezdés a) pontja szerint „A kormányhivatal szakhatósági állásfoglalásában nem támogatja az összevont engedély kiadását, ha nem állnak fenn a 19. § (1) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott feltételek”.
[43] Az I. rendű alperes a felperes kérelmét tehát azért utasította el, mert a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásban megjelenő álláspontja szerint a felperes munkáltatója a munkaerőigényét a kérelem benyújtásával egyidejűleg vagy legkésőbb az azt követő két munkanapon belül nem nyújtotta be, amely ezáltal nem minősült érvényes munkaerőigénynek.
[44] A felperes a perben vitatta, hogy a tartózkodási engedélykérelme benyújtási napjának a kérelem elektronikus felületen (Enter Hungary) történő előterjesztésének napja minősül.
[45] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban azt a jogkérdést vizsgálta, hogy a Korm. rendelet 19. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában a Btátv. rendelkezéseinek fényében mely időpont minősül a kérelem benyújtása időpontjának.
[46] A jogkérdés elbírálása érdekében a Kúria áttekintette a tartózkodási engedélykérelemre vonatkozó speciális rendelkezéseket. A tartózkodási engedély iránti kérelemre vonatkozó törvényi szabályokat a Btátv. XXIII. fejezete [168–188. §] tartalmazza. A Btátv. 168. § (1) bekezdése kimondja, hogy „A kérelemre induló idegenrendészeti eljárásokban – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kérelmet az arra jogosult, jogszabályban meghatározott formanyomtatványon, e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben szabályozott támogató dokumentumok egyidejű benyújtása mellett személyesen – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a kérelem tárgyában döntésre jogosult idegenrendészeti hatóságnál terjesztheti elő.”
[47] A Btátv. 168. § (1) bekezdése tehát négy főszabályt rögzít. Egyrészt a kérelmet formanyomtatványon kell előterjeszteni, ez alól kivételt képez az az eset (kérelem), amely tekintetében a Btátv. eltérő rendelkezést tartalmaz. Másrészt a kérelmet a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló 35/2024. (II. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) szerinti dokumentumokkal (mellékletek) egyidejűleg kell előterjeszteni. Harmadrészt a kérelmet személyesen kell előterjeszteni, negyedrészt a rendelkezés meghatározza a személyes előterjesztés helyeként a döntésre jogosult idegenrendészeti hatóságot. Az előterjesztés helyeként megjelölt hatóságtól jogszabály eltérő helyet is meghatározhat.
[48] A Btátv. 168. § (1) bekezdése szerint, az itt szereplő rendelkezések részben eltérést nem engedő szabályok (első és harmadik szabály), részben pedig azoktól maga a Btátv. (első szabály) vagy más jogszabály (negyedik szabály) eltérést tartalmazhat. Ugyanakkor a Btátv. 168. § (2)–(4) bekezdései a személyes benyújtás (harmadik szabály) alól – az (1) bekezdésben írtakkal szemben – kivételeket tartalmaznak. E kivételek azonban a jelen ügyet nem érintik.
[49] A felperes kérelmét összevont kérelmezési eljárásban [Vhr. 234. § (1) bekezdés: „olyan eljárás, amely az általa benyújtott kérelem alapján a harmadik országbeli állampolgárnak Magyarország területén való száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó tartózkodása és meghatározott foglalkoztatóval foglalkoztatási jogviszony létesítése engedélyezésére irányul”] bírálták el, az eljárásra a Vhr. 98. címében [98. Az összevont kérelmezési eljárásra vonatkozó szabályok] található rendelkezések is irányadók. Ezek közül releváns a Vhr. 234. § (1) bekezdése, mely szerint az összevont kérelmezési eljárásban a kérelem benyújtására és elbírálására alkalmazni kell a 6. §-ban és a 8. §-ban foglalt rendelkezéseket, amelyek a kérelem előterjesztése, illetve benyújtása alkalmával csatolandó mellékletekről szólnak.
[50] A felperesnek a kérelmét tehát ezen szabályok alapján személyesen, és a változó munkahelyére tekintettel a tartózkodási helye szerinti regionális idegenrendészeti kirendeltségen a jogszabályokban megjelölt mellékletekkel kellett előterjesztenie.
[51] A Btátv. 168. § (7) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy „Az (1)–(3) bekezdésben meghatározott kérelmet – a (8) bekezdésben foglalt kivétellel – a harmadik országbeli állampolgár az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen elektronikus regisztrálást követően elektronikus úton is előterjesztheti.” [A Btátv. 168. § (10) bekezdése értelmében „Ha a (7) bekezdés szerinti kérelemre induló eljárásban a harmadik országbeli állampolgár meghatalmazottja jogi képviselő vagy jogi személy, a kérelmet kizárólag az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen lehet benyújtani.”]
[52] A felperes a kérelem előterjesztésekor a korábbi jogszabályok szerinti tartózkodási engedéllyel rendelkezett, ezért az ügyben irányadó a Btátv. átmeneti szabálya, a 287. § (1) bekezdése is, mely értelmében „Az e törvény hatálybalépésekor Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár e törvény szerinti jogcímeken – belföldi tartózkodása esetén kizárólag elektronikus úton, az idegenrendészeti ügyindítási felületen – kérelmezheti a tartózkodási engedélye kiadását, – a foglalkozási feltételek megváltozásának kivételével legkorábban a tartózkodási engedély lejárta előtt 45 nappal – azzal, hogy az e törvényben meghatározott tartózkodási engedély okmány érvényességi időt úgy kell tekinteni, mintha az az e törvény alapján benyújtott tartózkodási engedély kérelemmel kezdődne, kivéve a (2) bekezdésben meghatározott tartózkodási engedélyeket.”
[53] A felperes a tartózkodási engedély iránti kérelmét – a rá kötelező – Enter Hungary felületen terjesztette elő, amely a Btátv. 166. § (1) bekezdése szerint az elektronikus ügyintézés céljára az idegenrendészeti hatóság által működtetett elektronikus információs rendszer, a jogszabályokban történő elnevezése pedig „idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felület”.
[54] Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen keresztül nyújtott elektronikus ügyintézési szolgáltatási szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat) [https://enterhungary.gov.hu/eh/assets/oif-eh-szolgaltatasi-szabalyzat-2…] 16. pontja szerint „16. Önmagában a kérelem nyomtatvány kitöltése és a mellékletek csatolása nem eredményezi kérelem vagy bejelentés benyújtást.” Ugyanakkor – ezzel ellentmondásosan tartalmazza – a Szabályzat 1. melléklet 1. pontja, hogy a tartózkodási engedély Btátv. átmeneti szabályai alapján történő kiadása iránti kérelem „benyújtása” kizárólag az Enter Hungaryn lehetséges.
[55] A Kúria megállapította, hogy a foglalkoztatási célú tartózkodási engedély iránti kérelem teljességéhez (még abban az esetben is, amennyiben a szolgáltatási díj fizetése megtörtént és a szükséges mellékletek sem hiányoznak) jogszabályi előírás, hogy a kérelmező az illetékes idegenrendészeti hatóság előtt azonosítása érdekében személyesen megjelenjen, fényképét csatolja, illetve az elektronikus úton benyújtott kérelmet a hatóság előtt aláírja és ez alkalommal a hatóság a kérelmező biometrikus adatait rögzítse. Ezáltal történik meg az elektronikusan előterjesztett kérelem hitelesítése. Ezt követően érkezteti csak az idegenrendészeti hatóság a kérelmet, erről igazolást küld az ügyfélnek, és ezáltal nyílik meg az érdemi elbírálás lehetősége és kötelezettsége [Btátv. 168. § (11) bekezdés b) pont].
[56] Az Enter Hungaryn előterjesztett, de a hitelesítés hiánya miatt az idegenrendészeti hatósághoz meg nem érkezettnek minősülő kérelmeket az idegenrendészeti hatóság az elektronikus előterjesztésről szóló visszaigazolást követő 16. napon törli, amiről idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felület útján tájékoztatja az ügyfelet [Btátv. 168. § (16) bekezdés].
[57] Ezen jogszabályi rendelkezések alapján a Kúria megállapította, hogy a Btátv. vizsgált rendelkezéseinek fogalomhasználata nem következetes, figyelemmel arra, hogy nem határozza meg a kérelem „előterjesztése” és „benyújtása” törvényi fogalmát annak ellenére, hogy a köznyelvben szinonimaként használt fogalmaknak eltérő jogi tartalmat és joghatást tulajdonít. A Btátv. használja emellett az „érkezett kérelem” és – szintén a kifejezés törvényi tartalmának rögzítése nélkül – a „kérelem beadása” fogalmat is, amelyek a nem definiált előterjeszt-benyújt fogalompárhoz képest részben azonos, részben eltérő tartalmat hordoznak. Mivel tehát a Btátv. normaszövegének nyelvtani értelmezése útján a jogkérdés nem volt eldönthető, a Kúria – az Alaptörvény 28. cikkében foglalt követelményre figyelemmel – vizsgálta a Btátv. 168. §-ához fűzött jogalkotói indokolást (a továbbiakban: Indokolás) is.
[58] A Btátv. 168. §-ához fűzött Indokolás a hiánytalan, személyes megjelenéssel hitelesített kérelmeket „érkezett” kérelemként említi, egyúttal úgy szól, hogy a személyes megjelenést nélkülöző, illetve díjfizetés nélküli kérelmeket „be nem nyújtott” kérelemnek kell tekinteni: »A kérelem csak akkor tekinthető az idegenrendészeti hatósághoz érkezettnek – tekintettel az eljárások személyazonosság ellenőrzését megkívánó speciális voltára – ha a kérelmező a biometrikus adatait személyesen megadta, vagyis az idegenrendészeti hatóságnál megjelent az arcképmás és ujjnyomat rögzítése, valamint a személyazonosságának megállapítása érdekében. Emellett a kérelem benyújtásának további feltétele az eljárás díjának a megfizetése. Ezzel kiszűrhetőek a „fantom kérelmek”, és az olyan kérelmek, amelyek mögött nem az adott külföldi áll. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a kérelem rögzítését követően az ügyfélnek – az Enter Hungaryn érkezett értesítést követően – legkésőbb 15 napon belül az idegenrendészeti hatóság előtt a biometrikus adatok rögzítése érdekében személyesen is meg kell jelennie. Annak érdekében, hogy a rögzített és visszaigazolt kérelmek lezárhatóak legyenek, szükséges jogszabályban kimondani, hogy a rögzített és visszaigazolt, de a személyes megjelenés elmaradása miatt be nem nyújtott kérelmeket az idegenrendészeti hatóság törli, így a hatóságnak sem jelent adminisztratív terhet a be nem nyújtott kérelmek megszüntetése. Ez felel meg a jogbiztonság elvárásának is.«
[59] A Kúria értelmezése szerint a kérelem előterjesztése a kérelem (és mellékletei) fizikai beadását, míg a kérelem benyújtása a teljes és a hatóság által hitelesített kérelem beadását jelenti. Ez az értelmezés felel meg az eljárás egyes szakaszaihoz fűzött jogkövetkezményeknek, mert az idézett normák rendszertani értelmezése szerint a beadott/előterjesztett kérelem nem joghatályos. A joghatályos kérelem benyújtásának feltétele a hatóság előtt történő személyes megjelenés, az ügyfél azonosítása, és a kérelem csak ezáltal válik teljes, benyújtott, érkezett kérelemmé, amely jogi tény bekövetkezte alapozza meg a hatóság érdemi elbírálási kötelezettségét. Az előterjesztett, de benyújtott kérelemnek nem minősülő kérelmek formális döntéshozatal nélkül törlődnek a rendszerből. Ez a rendszertani értelmezés igazodik a tartózkodási engedély iránti kérelem alapján lefolytatandó idegenrendészeti eljárás egyes, jól elkülöníthető szakaszaihoz.
[60] Utal arra a Kúria, hogy az Alkotmánybíróság eljárásában a Belügyminiszter a benyújtott kérelmet az érkeztetett kérelemmel azonosította. Rámutat továbbá arra is a Kúria, hogy az idegenrendészeti eljárásban az elsőfokú hatóság határozatában a kérelem előterjesztésének időpontjaként 2024. október 10. napját, tehát a személyes megjelenés (és érkeztetés), míg a másodfokú hatóság azt 2024. október 6. napjában, tehát az elektronikus előterjesztés időpontjában jelölte meg, azonban rögzítette azt is, hogy a kérelem „befogadására” 2024. október 10-én került sor. Utóbbi megfogalmazás is a törvényi normák által keltett bizonytalanságra utal, mert habár a másodfokú hatóság is megkülönböztette a kérelem előterjesztésének időpontját a kérelem benyújtásának időpontjától, de jogi álláspontja miatt tartózkodott a „benyújtás” fogalmának használatától, és helyette a normaszövegben nem szereplő „befogadás” fogalmat használta.
[61] Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Btátv. 168. §-ának szövegezésében a Kúria által bemutatott következetlenség nem sérti a normavilágosság alkotmányos követelményét, az bírói jogértelmezéssel áthidalható.
[62] A Kúria ezen megállapításra is figyelemmel a Btátv. 168. § (1) bekezdésében foglalt „kérelem benyújtása” fogalmat – annak rendszertani értelmezése és jogalkotói indokolása alapján – úgy értelmezi, hogy az nem az ügyindítási elektronikus felületen történő előterjesztéssel, hanem annak a kérelmező és a kérelem hatóság általi hitelesítését követő érkeztetésével azonos, így a kérelem benyújtása időpontjának a kérelem hatóság általi érkeztetési időpontját kell tekinteni.
[63] Mindezen indokok alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet és az első- és másodfokú közigazgatási határozatok sértik a Btátv. 168. § (1) bekezdését és a Korm. rendelet 19. § (1) bekezdés b) pontját, 19. § (2) bekezdés a) pontját, 20. § (1) bekezdés a) pontját, ezért a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú hatóság határozatára kiterjedő hatállyal megsemmisítette, az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
[64] Az elsőfokú hatóság az új eljárásban köteles a Kúria jelen ítéletében foglalt jogértelmezést követve megállapítani, hogy a felperes a tartózkodási engedélykérelmét 2024. október 10-én nyújtotta be, és ilyen tartalommal köteles a szakhatósági állásfoglalás beszerzése iránt intézkedni, majd a felperes kérelmének teljesíthetősége értékelésekor azt ilyen tartalommal figyelembe venni.
(Kúria Kfv.V.37.171/2026/3.)