I. Középvállalkozás esetében a Kr. 5. § (5) bekezdésében meghatározott 50 millió forintos korlát a Kr. 3. § (1) bekezdésének főszabályában rögzített kivételszabályból következően csak a munkavédelmi bírság végső összegének meghatározása során alkalmazandó.
II. A munkavédelmi bírságot kiszabó határozattal szemben indított elsőfokú közigazgatási peres eljárás illetéke az Itv. 45/A. § (1) bekezdése szerinti tételes összeg [1993. évi XCIII. törvény (Mtv.) 82. § (2) bek. b) és e) pont; 25/2024. (II. 14.) Korm.rendelet (Kr.) 3. § (1) bek., 4. §, 5. § (1)–(5) bek., 6. § (2) bek.; 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 45/A. § (1)–(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a székhelyén tűzálló téglák gyártását végzi. 2024. augusztus 15-én a felperes által présgépkezelő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló bal kézfeje a tűzálló téglák előállítására szolgáló hidraulikus présgép alsó és felső szerszámai közé került, és azok összezáródásakor a présgép a sérült négy ujját és kézfejének egy részét levágta. Az alperes a bekövetkezett súlyos munkabalesetet kivizsgálta, és a felperes mulasztását abban állapította meg, hogy nem látta el a hidraulikus présgép mozgó részeit olyan biztonsági berendezéssel, amely teljeskörűen elhatárolja a gép veszélyes terét, vagy leállítja a veszélyes rész mozgását a veszélyes tér elérése előtt. Ezzel a felperes megszegte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 40. § 1. pontját és 54. § 7. pont c) alpontját, valamint a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 10/2016. (IV. 5.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) 9. § (3) bekezdését is. Erre figyelemmel az alperes a 2025. január 20-án kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy lássa el a hidraulikus présgép mozgó részeit olyan biztonsági berendezéssel, amely elhatárolja a veszélyes teret vagy leállítja a veszélyes rész mozgását a veszélyes tér elérése előtt (1. pont), illetve a jogszabályban előírt gyakorisággal végezze el a hidraulikus présgép időszakos biztonsági felülvizsgálatát (2. pont). A határozatban az alperes az 1–2. pontok alatti kötelezéseket megalapozó hiányosságokat egy normasértésként értékelte, és megállapította, hogy az azok alapjául szolgáló munkavédelmi hiányossággal a felperes 16 fő munkavállaló egészségét, testi épségét súlyosan veszélyeztette, ezért a felperest – az Mvt. 2. § (2) bekezdésére, 11. §-ára, 18. § (1) bekezdésére, 23. § (1) bekezdésére, 40. § (1) bekezdésére, 54. § (7) bekezdés c) pontjára, 55. § (1) bekezdésére, 82. § (1) bekezdésére, valamint 82. § (2) bekezdés b) és e) pontjaira, az NGM rendelet 9. § (3) bekezdésére, továbbá a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet (a továbbiakban: MüM rendelet) 3. § (1) bekezdésére hivatkozással – 50 millió forint munkavédelmi bírsággal sújtotta.
[2] A munkavédelmi bírság összegét az alperes – a munkáltató eljárását súlyos veszélyeztetésnek minősítve – a munkavédelmi bírság mértékéről és a kiszabására vonatkozó részletes szabályokról, valamint a munkabiztonsági szaktevékenység végzésére jogosult személyek nyilvántartásának és továbbképzésének szabályairól szóló 25/2024. (II. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) rendelkezései alapján határozta meg. A bírság mértékének meghatározása során az alábbi szempontokat értékelte: a súlyos veszélyeztetéssel érintett munkavállalók száma 16 fő, a munkavédelmi bírság alapösszege súlyosan veszélyeztetett munkavállalónként 100 000 forint [Kr. 3. § (2) bekezdés]; a munkavédelmi normasértések száma 1, a hozzárendelt szorzó: 1 [Kr. 5. § (1) bekezdés]; a munkavédelmi normasértések száma 1, a hozzárendelt szorzó 1 [Kr. 5. § (1) bekezdés]; a súlyos veszélyeztetéssel érintett munkavállalók súlyos veszélyeztetésének leghosszabb időtartama a munkáltatónál bizonyítottan 1 hónapot meghaladó időtartam, a hozzárendelt szorzó: 10 [Kr. 5. § (2) bekezdés d) pont]; a munkáltató mulasztása miatt súlyos munkabaleset következett be, a hozzárendelt szorzó 10 [Kr. 5. § (3) bekezdés b) pont ]; a munkavédelmi hatóság korábbi hatósági eljárása során feltárt súlyos veszélyeztetés miatt a hatósági ellenőrzést megelőző 3 éven belül munkavédelmi bírság kiszabása nem történt, a hozzárendelt szorzó 1 [Kr. 5. § (4) bekezdés]; a hatósági eljárással érintett munkáltató a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv. tv.) 3. §-a értelmében középvállalkozásnak minősül, a hozzárendelt szorzó: 0,9 [Kr. 5. § (5) bekezdés]; mérlegelési jogkörben megállapított bírságcsökkentő tényező: 20%, mert a munkáltató a tényfeltárást segítő magatartást tanúsított, valamint a veszélyeztetés megvalósulásában a munkavállaló szabályszegő magatartása is közrejátszott, a hozzárendelt szorzó 0,2 [Kr. 6. § (2) bekezdés a) és b) pontok]. A bírság fentiek szerint számított összege 115 200 000 forint volt, annak végleges összegét azonban a Kr. 3. § (1) bekezdésére hivatkozással 50 millió forintban állapította meg.
A kereset és a védirat
[3] A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megsemmisítését, másodlagosan az őt terhelő fizetési kötelezettség 40 millió forintra mérséklésével a határozat megváltoztatását, harmadlagosan a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A munkavédelmi bírság összegével összefüggésben – egyebek mellett – a Kr. 3. § (2) bekezdésének megsértésére, továbbá arra hivatkozott, hogy az alperes a Kr. 5. § (5) bekezdését és 6. § (2) bekezdését megszegve járt el akkor, amikor a maximális összeg figyelembevétele nélkül hajtotta végre a bírság mértékének csökkentését.
[4] Az alperes védiratában a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. A munkavédelmi bírság összegét tekintve hangsúlyozta, hogy az 50 millió forintos korlát csak a munkavédelmi bírság mértékének végső megállapításakor vehető figyelembe.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[5] A bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest 56 000 forint perköltség, valamint 2 789 500 forint eljárási illeték megfizetésére.
[6] A bíróság – miután a felperes által elsődlegesen állított jogsértéseket nem találta fennállónak – a kiszabott bírságösszeg jogszerűségét vizsgálta. Megállapította, hogy az alperes határozata e tekintetben részletes indokolást tartalmazott, amelyből egyértelműen látszik, hogy a hatóság milyen szempontokat vett figyelembe, az egyes „faktorokat” milyen súllyal, miként – a felperes terhére vagy javára – értékelte. Rámutatott, hogy az alperesnek abban az esetben kell csökkentenie a jogszabályban meghatározott mértékre – 50 millió forintra – a bírság összegét, ha az így kalkulált összeg meghaladja a jogszabályi limitet. Az alperes nem hagyta figyelmen kívül a felperes javára értékelendő „faktort”, a bírság összege azonban csak ennek értékelését követően csökkenthető a jogszabályi limitre, ezért az alperes helytállóan határozta meg 50 millió forintban a fizetendő munkavédelmi bírságot.
[7] A bíróság szerint téves az a felperesi álláspont, amely szerint a jogszabályi limit alkalmazását követően kell figyelembe venni a munkáltató javára értékelendő 20%-os csökkentést. A felperes érvelésének hibája abból is látható, hogy ezen logika szerint csak abban az esetben lehetne alkalmazni a bírság mértékét csökkentő tényezőt, ha a bírság mértéke elérné a jogszabályi összeghatárt. A jogalkotó célja azonban „fair összegű” bírságot kiszabó jogszabály megalkotása volt, amelynek során a bírság összegének megállapításakor kell figyelembe venni a felperes javára értékelhető szempontokat. Mindezek alapján az alperes a 20%-os csökkentést jogszerűen alkalmazta, a bírság meghatározása nem volt jogsértő.
[8] A bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdés a) pont ae) alpontja szerint számított (1 889 500 forint + a 30 millió forint feletti rész, azaz 20 millió forint 4,5%-a, 900 000 forint) elsőfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 102. § (1) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását kérte oly módon, hogy a Kúria az alperes határozatát semmisítse meg és kötelezze őt új eljárás lefolytatására; kérte továbbá az alperes marasztalását az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiben. A felperes jogszabálysértésként a Kr. 5. § (5) bekezdését és a 6. § (2) bekezdését, valamint az Itv. 45/A. § (1) bekezdését jelölte meg.
[10] A felülvizsgálati kérelme befogadását a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása [Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja] és a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége [Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont] miatt találta indokoltnak. Az ítélet jogszabálysértő a megállapított illeték tekintetében is, és e körben az egységes joggyakorlattal ellentétes, mivel a bíróság az Itv. 45/A. § (1) bekezdése szerinti 30 000 forint összegű tételes illeték összeg helyett az Itv. 45/A. § (2) bekezdése alapján állapított meg illetéket, ami a tényleges illeték 93-szorosa.
[11] A felperes szerint a bírságösszeg számítása során első lépésben – a Kr. 3. § (2) bekezdését, valamint 4. § a) pontját figyelembe véve – a bírság alapösszegét kell meghatározni, amit a súlyosan veszélyeztetett munkavállalók létszámához kell igazítani. A következő „lépcsőfok” a 4. § b) pont alapján az 5. § szerinti szorzók alkalmazása, ahová az 5. § (5) bekezdésében meghatározott 0,9-szeres szorzó is tartozik, amely a középvállalkozásként működő munkáltató munkavédelmi normasértése esetén legfeljebb 50 millió forintig terjedhet. Az 50 millió forint maximális összeg megállapítása után kerülhet sor a 4. § c) pontja szerint a 6. §-ban foglalt súlyosító és enyhítő körülmények figyelembevételére a hatóság mérlegelésétől függően 20%-os mértékben.
[12] Mindez a jogszabály szövegéből egyértelműen kitűnik, mivel a Kr. 6. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az 5. § alapján megállapított munkavédelmi bírság mértékét lehet mérlegelési jogkörben legfeljebb 20%-kal csökkenteni az ott meghatározott okokból. Az alperes kalkulációjának hibája tehát abban áll, hogy az 5. § szerinti szorzók alkalmazása után, azonban a maximális összeg alkalmazása nélkül hajtotta végre a 6. § szerinti 20%-os csökkentést, ami a fenti jogszabályhellyel ellentétes. Ez azt eredményezte, hogy a bírság kiszabásakor a felperes javára valójában nem vettek figyelembe csökkentő tényezőt. A bírságot a helyes számítás szerint úgy kellett volna meghatározni, hogy az 5. §-ban foglalt számításokat követően az 50 millió forint maximális bírságot kellett volna alkalmazni az 5. § (5) bekezdése alapján, majd ennek 20%-kal csökkentett összegét, azaz jelen esetben 40 millió forintot kellett volna kiszabni. A felperes szerint ezt a jogértelmezést támasztja alá az alperes által rendelkezésre bocsátott módszertani útmutató és bírságszámláló Excel-tábla is.
[13] A felperes hivatkozott arra is, hogy a bíróság a perben előadott érvelését félreértelmezte, a bírság összegét csökkentő tényezőt ugyanis nem csak abban az esetben lehetne alkalmazni, ha a bírság elérte a maximális összeghatárt. A csökkentő tényezőket a bírság összegének Kr. 3–5. §-ai szerinti meghatározását követően kell figyelembe venni. Amennyiben az így megállapított bírság kevesebb mint 50 millió forint, akkor abból az összegből szükséges a 20% levonása.
[14] A felperes szerint a bíróság az illeték összegét is jogsértően állapította meg, amikor az Itv. 45/A. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Itv. 42. § (1) bekezdés a) pont ae) alpontjában foglaltak szerint járt el. Ehelyett az illeték összegét az Itv. 45/A. § (1) bekezdése alapján kellett volna meghatározni. Az Itv. 45/A. § (2) bekezdése nem volt alkalmazható, mivel az eljárás nem a rendelkezésben felsorolt pertípusok közé tartozik. A felperes példálózó jelleggel említette meg a Fővárosi Törvényszék 104.K.700.433/2025/27. számú döntését, illetve a Debreceni Törvényszék, Szegedi Törvényszék és Veszprémi Törvényszék hasonló tárgyú ügyeit, amely perekben a bíróságok minden alkalommal a tételes, 30 000 forint összegű illetéket alkalmazták.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélete hatályában való fenntartására és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben marasztalására irányult.
[16] Az alperes kiemelte, hogy az ügyben kiszabott munkavédelmi bírságot a Kr. alapján határozta meg, az egységes jogalkalmazási gyakorlat elősegítése érdekében a szakmai irányító által rendelkezésre bocsátott módszertani útmutató és a munkavédelmi bírság-számláló Excel-táblázat segítségével. A módszertani útmutatóban szereplő általános képletből megállapítható, hogy az 50 millió forintos korlát csak a munkavédelmi bírság mértékének végső megállapításakor veendő figyelembe. Ezzel kapcsolatosan utalt a már hatályon kívül helyezett, a munkavédelmi bírság mértékére és kiszabására vonatkozó részletes szabályokról szóló 273/2011. (XII. 20.) Korm. rendeletre (a továbbiakban: rKr.) is, amelyhez képest a munkavédelmi bírság meghatározására szolgáló elvek és a számítás módja nem változott, csak az összegszerűségben (alap és szorzók) történt növekedés, ezért a munkavédelmi hatóság bírságszámolási gyakorlatára vonatkozó 19/2015. számú munkaügyi elvi határozatot (Mfv.II.10.336/2014.) az ügyben figyelembe lehet venni. A munkavédelmi bírság esetén a Kkv. tv. alapján ismert vállalati kategóriák szerint történik a differenciálás, ami a foglalkoztatotti létszám és az árbevétel alapján rögzített progresszív rendszer.
[17] Az alperes munkavédelmi bírság számításának menetét példákon keresztül is bemutatta; hangsúlyozta, hogy a Kr. 5. § (3) bekezdésében foglalt következmények fennállása esetén a bírság részösszegét kell megszorozni a munkáltató mulasztása miatt fennálló következmény szerinti szorzóval. Amennyiben a munkabaleset nem halálos kimenetelű, és a hatósági eljárás alá vont ügyfél természetes személy munkáltató, vagy kis- és középvállalkozás, a munkavédelmi bírság részösszegét a közölt szempontrendszer alapján kell meghatározni, majd a kapott összeget lehet 20–20%-kal növelni, vagy csökkenteni. A felperes érvelésének elfogadása esetén nemcsak a bírságcsökkentő, hanem a bírságnövelő tényezőket is 50 millió forintból kiindulva kellene számítani, tekintettel azonban arra, hogy ez a kiszabható maximális összeg, a bírság növelésére már nem lenne lehetőség.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – részben megalapozott.
[19] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján fogadta be, mivel a felperes által felvetett jogértelmezési kérdés, a munkavédelmi bírság összegének számítási metodikája a középvállalkozás munkáltató esetében – a felperes által bemutatottak szerint – az egyedi ügyön túlmutató jelentőséggel bír. A jogerős ítéletet a Kúria – a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján – a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
[20] A munkavédelmi bírság mértékét a Kr. a 3. számú, külön cím alatti fejezete 3-6. §-aiban a következők szerint rendeli megállapítani.
[21] A Kr. 3. § (1) bekezdése mindenekelőtt a bírság összegét határozza meg: kimondja, hogy a „bírság összege százezer forinttól – az 5. § (5) bekezdésében meghatározott kivétellel – százmillió forintig terjedhet”; a (2) bekezdés az alapösszeg megállapítására ad szabályt: „a súlyosan veszélyeztetett munkavállalónként százezer forint”.
[22] A Kr. 4. § szerint „A munkavédelmi bírság mértéke a 3. § (2) bekezdésében meghatározott alapösszeg, az 5. §-ban alkalmazandó szorzók alapján és a 6. § szerinti emelési és csökkentési lehetőség figyelembevételével kerül kiszámításra.”.
[23] A Kr. 5. § (1)–(3) bekezdéseiben a jogalkotó az elkövetett normasértések számától, a munkavállaló súlyos veszélyeztetésének időtartamától és a munkáltató mulasztása következményeinek súlyosságától függően, különböző szorzók alkalmazásával bírságnövelő tényezőket határozott meg, a (4) bekezdésben pedig további bírságnövelő tényezőként rendelt figyelembe venni egyes múltbeli, munkavédelmi bírság kiszabására alapot adó jogsértéseket. A Kr. 5. § (5) bekezdése a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerinti munkáltatók szankcionálása körében külön, az érintettekre kedvezőbb szabályozást tartalmaz, amikor kimondja, hogy a „mikro- és kisvállalkozás vagy természetes személy munkáltató munkavédelmi normasértése esetén a munkavédelmi bírság mértéke 0,8-szeresére csökken, és legfeljebb 25 millió forintig terjedhet; középvállalkozás munkáltató munkavédelmi normasértése esetén a munkavédelmi bírság mértéke 0,9-szeresére csökken, és legfeljebb 50 millió forintig terjedhet”. A Kr. 5. § (6) bekezdése az (5) bekezdés alkalmazását kizárja, ha a munkáltató mulasztása miatt halálos munkabaleset következett be.
[24] A Kr. 6. § (1) bekezdése a munkavédelmi hatóság számára az a)–i) pontokban felsorolt tényezők (jogsértések fajtája, súlyossága, stb.) függvényében lehetőséget ad arra, hogy – mérlegelési jogkörében eljárva – az 5. § alapján megállapított munkavédelmi bírság mértékét legfeljebb 20%-kal megemelje, a (2) bekezdés pedig, szintén mérlegelési jogkörben arra ad lehetőséget, hogy az a)–c) pontokban felsorolt tényezők (jogsértés felderítésének elősegítése, stb.) esetén az 5. § alapján megállapított munkavédelmi bírság mértékét legalább 20%-kal csökkentse.
[25] A fent ismertetett szabályozás alapján megállapítható, hogy a Kr. 3. § (1) bekezdésében a jogalkotó a munkavédelmi bírság összegének főszabályát rögzítette úgy, hogy a rendelkezésben a kivételszabályt konkrétan, az 5. § (5) bekezdésére utalással megjelölte. Ez azt jelenti, hogy a főszabálytól, amely szerint a bírság összegét – a 3–6. §-okban szereplő szabályok alkalmazásával – minimum százezer, maximum százmillió forintban lehet és kell meghatározni, a Kr. 5. § (5) bekezdése szerinti munkáltatók esetében lehet eltérni: a bírság felső határa – a főszabály szerinti százmillió forint helyett – mikro- és kisvállalkozások vagy természetes személy munkáltató normasértése esetén 25 millió forint, középvállalkozás munkáltató normasértése esetén 50 millió forint.
[26] A Kr. 4. §-a a munkavédelmi bírság mértékének meghatározása során sorrendiséget határoz meg, a bírság mértékét a 3. § (2) bekezdése szerinti alapösszeg alapulvételével, ezt követően – az 5. §-ban felsorolt tényezők fennálláskor – a szorzók, köztük – kis- és középvállalkozások esetén – az 5. § (5) bekezdés szerinti 0,8-szeres, illetve 0,9-szeres csökkentő szorzók alkalmazásával, majd a 6. § (1) és (2) bekezdés szerinti emelési és csökkentési lehetőségek figyelembevételével kell kiszámítani.
[27] Abból azonban, hogy a Kr. 4. § a)–c) pontjai sorrendiséget határoznak meg, illetve, hogy a 6. § (1) és (2) bekezdése a bírság összegének utolsó lépéseként az előző, vagyis az 5. § alapján megállapított bírságmértéket rendeli alapul venni a felsorolt legalább 20%-os bírságnövelő, illetve legfeljebb 20%-os bírságcsökkentő tényezők alkalmazása előtt, nem következik, hogy a Kr. 5. § (5) bekezdésében foglalt, a kis- és középvállalkozások bírságmértékét 25 millió, illetve 50 millió forint összegben maximalizáló szabálytól – a felperes érvelésének megfelelően, a 6. § (2) bekezdésben foglalt bírságcsökkentő szabály alkalmazásával – el lehetne térni.
[28] A felperes ezen értelmezése a Kr. 3. § (1) bekezdése figyelembevételének mellőzésén alapul, ami helytelen, annak alapján az 5. § (5) bekezdés szerinti, a kedvezményezetti körre irányadó kivételszabályban meghatározott összegek 20%-kal történő emelésére és csökkentésére is lehetőség nyílna. Ilyen szabályozási metodika alkalmazására utaló jogalkotói akarat, függetlenül attól, hogy az alkalmazott megoldás – a bírságösszeget meghatározó főszabálytól eltérő kivételszabálynak a mértékre vonatkozó szorzók alkalmazását előíró szabályban való elhelyezése – nem tekinthető „szerencsésnek”, nem azonosítható. Helyes értelmezés szerint a Kr. 5. § (5) bekezdése „és legfeljebb 25 millió forintig terjedhet”, illetve „és legfeljebb 50 millió forintig terjedhet” fordulatok alkalmazása, függetlenül attól, hogy a 6. § (1) és (2) bekezdése „az 5. § alapján megállapított” bírság mértékének módosítására ad lehetőséget, a 3. § (1) bekezdésének főszabályától való eltérést, a bírságösszeg végső meghatározását (100 millió forint helyett 25 millió, illetve 50 millió forint bírságmaximum alkalmazását) jelenti.
[29] Az eljárt bíróság a fentiektől eltérő indokok alapján ugyan, de helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a bírság összegének meghatározása nem jogszabálysértő.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelemében megjelölt Mfv.II.10.336/2014/4. számú kúriai határozat a jelen ügyben nem volt irányadó, tekintettel arra, hogy abban a Kúria eltérő tényállás és más jogi konstrukción alapuló jogszabályi rendelkezés alapján döntött. A hivatkozott kúriai határozat elvi tartalma az volt, hogy a munkavédelmi bírság kiszabása során az rKr. 6. §-ában meghatározott szorzószámokat nem a munkavállalónként meghatározott bírság alapösszegével, hanem a bírság mértékével – amely az alapösszeg és az érintett munkavállalók számának szorzata – kell szorozni. Ezzel szemben jelen perben a középvállalkozás munkáltató munkavédelmi normasértése esetén meghatározott maximális összeg és a munkavédelmi bírság mértékét csökkentő rendelkezés, valamint a Kr. 3. §-ában meghatározott kivételszabály egymáshoz való viszonyát, alkalmazásuk sorrendjét kellett tisztázni. Mivel sem az rKr., sem az annak hatálya alatt alkalmazandó Mvt. nem tartalmazott a főszabályban meghatározott maximális összegtől eltérő kivételszabályt a középvállalkozások esetében, a jelen perben eldöntendő kérdés fel sem merülhetett a hivatkozott kúriai határozatban.
[31] A felperes alappal kifogásolta a bíróság döntését a fizetendő illeték tekintetében. A felperest az Itv. 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján illetékfeljegyzési jog illette meg, ezért a bíróságnak a Pp. 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése szerint köteleznie kellett a pervesztes felperest a meg nem fizetett illeték államnak történő megfizetésére. Az elsőfokú közigazgatási eljárásra az Itv. 45/A. §-a rendelkezései alapján kellett az illeték összegét meghatározni. Az Itv. 45/A. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási jogvita elbírálása iránti közigazgatási per és egyéb közigazgatási bírósági eljárás illetéke – a (2)–(4) bekezdésben foglaltak kivételével – 30 000 forint. Ezen kivételek közül (2) bekezdés azt mondja ki, hogy az illeték alapjára a 39–41. §-ban foglaltakat, az illeték mértékére a 42. §-ban foglaltakat kell alkalmazni a marasztalási perben, valamint akkor, ha az eljárás tárgya adó-, illeték-, adójellegű kötelezettséggel, társadalombiztosítási járulék- vagy vámkötelezettséggel, versenyfelügyeleti üggyel, sajtótermékkel és a panaszügyek kivételével médiaszolgáltatással, továbbá elektronikus hírközléssel kapcsolatos.
[32] A munkavédelmi bírság tárgyú határozattal szemben kezdeményezett per nem tartozik az Itv. 45/A. § (2) bekezdésében meghatározott tárgyú, fentebb felsorolt közigazgatási peres eljárások közé, ezért arra az Itv. 45/A. § (1) bekezdése szerinti tételes – 30 000 forint összegű – illetéket kell megfizetni. Tévedett ezért a bíróság, amikor az elsőfokú bírósági eljárásban az Itv. 45/A. § (2) bekezdéséből kiindulva az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pont ae) alpontja alapján a munkavédelmi bírság összegét – mint illetékalapot – meghatározva számította ki az elsőfokú eljárás illetékét.
[33] Mindezekre figyelemmel a Kúria, tekintettel arra, hogy a felülvizsgálni kért határozat a Kr. felperes által hivatkozott rendelkezéseinek megfelelt, az illeték kiszabása pedig olyan eljárási szabályszegésnek minősült, amely az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, a jogerős ítéletet – a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával – az indokolás pontosításával hatályában fenntartotta azzal, hogy a felperes által fizetendő elsőfokú eljárási (kereseti) illeték összegét 30 000 forintra leszállította.
(Kúria Kfv.III.45.156/2025/5.)