I. A közösség tagja elleni erőszak jogi tárgya az emberi méltóság, valamint a hátrányos megkülönböztetéstől mentes társadalmi együttélés. Az emberi méltóság immanens része, hogy az egyén félelem nélkül élhessen meghatározott társadalmi, lakossági csoporthoz tartozása mellett. Összhangban az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésben rögzített diszkrimináció-tilalommal, a tényállás rendeltetése ekként, hogy senkit ne érhessen bántalmazás vagy bántódás amiatt, mert valamely társadalmi, lakossági csoporthoz tartozik.
II. A lakosság egyes csoportján emberek olyan közössége (összessége) értendő, amelynek tagjai valamely okból, illetve valamely ismérv alapján összetartozóak, illetve összetartozónak tekintik magukat. Van legalább egy lényegi ismérv, amely lehet közös (azonos) tulajdonság, nézet, értékrend, meggyőződés stb. A lényegi ismérv az az összetartó sajátosság, amely az adott csoportot a külvilág számára is felismerhetővé, jól elkülöníthetővé teszi, sajátossága pedig nem önmagában abban keresendő, hogy az ismérv veleszületett vagy meg nem változtatható, hanem attól bővebb, az identitáshoz kapcsolódik, az emberi-társadalmi státuszt meghatározó lényeges (védendő) tulajdonság.
III. A közösség tagja elleni erőszak bűncselekménye előítélettől motivált bűncselekmény (gyűlölet-bűncselekmény), amelynek alapja valamely csoporttal szembeni előítélet [Btk. 216. § (2) bek.].
[1] A kerületi bíróság a 2021. április 23. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki felfegyverkezve elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntettében [Btk. 216. § (2) bek., (3) bek. b) pont] és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.]. Ezért őt halmazati büntetésül 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. november 18. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt terhére rótt, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekményt közösség tagja elleni erőszak bűntettének nevezte meg. A kiszabott szabadságvesztést és közügyektől eltiltást egyaránt 5 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás lényege a következő:
A sértett 2021. február 25. napján 7 óra 35 perc körüli időben a B., K. utcai megállóban szállt fel az autóbuszra. A sértett a járványügyi intézkedéseknek megfelelően a száját és orrát takaró maszkot viselt, azon jól láthatóan – a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása elleni tiltakozást képviselő mozgalomhoz való tartozást jelképező – freeSZFE felirat és szimbólum volt látható. A sértett a felszállást követően az autóbusz középső szakaszának egy kettes ülésére, az ablak melletti helyre ült le.
Az autóbuszra a K. utcai megállóban szállt fel a terhelt is, aki felfigyelt a sértett által viselt maszkon látható feliratra. A terhelt a maszkon látható felirat miatt – mivel az a freeSZFE mozgalomhoz való tartozást, az azzal való egyetértést képviselte – feldühödött, a sértett mellé lépett, és azzal szólította meg őt, hogy nem fél-e attól, hogy a maszkja miatt bajba kerülhet.
A sértett a terhelt fellépését fenyegetőnek érezte, ezért csak annyit válaszolt, hogy: „nem”. Ezt követően a terhelt szidalmazni kezdte a sértettet, így többek között hazaárulónak nevezte őt. A terhelt további magatartása egyre fenyegetőbbé vált, így közölte a sértettel, hogy szerencséje, hogy kamera van a buszon, különben megölné, valamint olyan kijelentéseket tett, hogy a leszállást követően hogyan fogja megverni őt. A sértett az őt ért fenyegetésekre félelmében csak annyit mert mondani, hogy „neked is az a szerencséd, hogy van itt kamera”. Erre a terhelt 7 óra 38 perckor a táskájából már a szóváltást megelőzően elővett és a bal kezében tartott, megközelítőleg 8 centiméter pengehosszúságú késsel a forgalmi okból álló autóbuszon közepes erővel, célzottan az arcának bal felén megszúrta a sértettet.
A buszon utazó utasok – miután észlelték a sértettet ért támadást – félelmükben a jármű első és hátsó részébe húzódtak, és arra kérték a jármű vezetőjét, hogy álljon meg, és biztosítsa a leszállás lehetőségét. Az autóbusz 7 óra 39 perckor érkezett meg a B., Sz. I. téren található megállóba, ahol a terheltnek sikerült leszállnia, majd futva elmenekülnie.
A terhelt a maszkon olvasható felirat által megjelenített, egyetemi átalakítás ellen tiltakozó mozgalomhoz tartozása miatt fenyegette meg, majd sebesítette meg az arcán a sértettet.
A sértett bal arcfelének 8 napon belül gyógyuló, erős vérzéssel járó, 2,5 centiméteres, a bőr alatti rétegig terjedő, arcüregbe nem hatoló sebzését szenvedte el, melyet kórházi ellátása során három öltéssel varrtak össze. A terhelt szándéka – a támadott testrészre és a támadás során használt eszközre, valamint a terhelt által alkalmazott erőkifejtésre figyelemmel – súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására irányult.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan – elsődlegesen a megtámadott határozatok megváltoztatása és a terhelt közösség tagja elleni erőszak bűntettének vádja alóli felmentése, ebből következően a büntetés enyhítése, másodlagosan a kiszabott büntetés jelentős enyhítése, intézkedés alkalmazása érdekében.
[5] Indokai szerint a megállapított tényállásból az eljárt bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg, hogy a terhelt elkövette a közösség tagja elleni erőszak bűntettét is.
[6] Vitatta, hogy a sértett olyan közösséghez tartozott, amely a Btk. 216. § (2) bekezdésében írt „lakosság egyéb csoportja” körébe esik. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság és a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) döntései, illetve a jogi szakirodalom akként foglal állást, hogy a közös nézet- és eszmerendszerű csoport önazonosságát nem bármely, hanem valamely lényegi sajátosság kell, hogy jelentse, kiemelve, hogy az emberek identitását meghatározó ezen lényegi tulajdonságuk miatt előítélettel, kirekesztéssel néznek szembe.
[7] A védő szerint a másodfokú bíróság önkényesen állapította meg, hogy a terhelt megvetette a maszk által kifejezett nézetrendszert, és emiatt bántalmazta a sértettet. Ezzel szemben valójában jogellenes cselekmények, vagyis az egyetemfoglalás és az ahhoz kapcsolódó tiltakozás iránt viseltetett elutasító véleménnyel.
[8] Az eljárt bíróság egy adott kérdésben zajló – jelen ügyben az egyetem átalakításáról szóló – vitát tekintett csoportképző eszmerendszernek, amely téves, mert eszerint bármely vita (például adott esetben két család közötti szomszédjogi vita) alapul szolgálhatna a védett lakossági csoporthoz tartozás megállapítására, ami azzal jár, hogy kiüresedik a szimbolikus és kiemelt büntetőjogi védelem értelme. A csoportképző szempontokat azon magasabb fokú szinten kell értelmezni, amit ez a szimbolikus és kiemelt védelem megkíván.
[9] Hangsúlyozta, hogy a freeSZFE mozgalom mint egy hatályos törvény végrehajtása elleni jogellenes magatartással történt tiltakozás, egyrészt nem tekinthető csoportképző eszme- vagy nézetrendszernek, másrészt az egy véleményen lévők esetében nem tekinthető az identitásuk lényegi sajátosságát jelentő tulajdonságnak a pusztán egy konkrét dologban képviselt azonos vélemény. A tisztán szubjektív alapon (valaminek a tetszése alapján) elkülönülő személyek csoportját, illetve az e csoporthoz tartozókat (például szurkolói csoportok tagjai, zenekarok rajongói) csupán ez alapján nem lehet fokozott büntetőjogi védelemben részesíteni.
[10] A maszk viselésével a sértett csak a szimpátiáját, véleményét fejezte ki, de ettől nem vált egy védett lakossági csoport tagjává, mivel a szimbólum viselése a személyiségének nem volt lényegi sajátossága. Nem képez kiemelt védett közösséget az emberek olyan csoportja, akik nem lényeges, hanem esetleges tulajdonságaik miatt kerülnek egy halmazba. Egy mozgalomra utaló jelkép viselésétől senki nem válik olyan lakossági csoport tagjává vagy vélt tagjává, amelyet emiatt fokozott büntetőjogi védelem illet meg.
[11] Ekként a sértett esetében nem állapítható meg a lakossági csoporthoz tartozás, többletvédelemre nem volt jogosult, így tényállási elem hiányában a közösség tagja elleni erőszak nem valósult meg.
[12] A védő hivatkozott a bírósági gyakorlatban követett elvre, mely szerint az eszmerendszer közösségére alapozottan szervezett csoport tagjai csak akkor élvezhetnek kiemelt büntetőjogi védelmet, ha törvényes keretek között fejtik ki a tevékenységet, a törvényi előírásokkal nyilvánvalóan szembehelyezkedő szerveződés tagjait ez nem illeti meg.
[13] A közösség tagja elleni erőszak „kisebbségvédő intézkedés” alkalmazása kapcsán a védelem csak a sérülékeny, hátrányos helyzetű csoportokra terjed ki, amelyek jellemzően számszerű kisebbségben is vannak. Ekként e bűncselekmény csak valamely „védett csoporthoz” való tartozás esetén követhető el, de olyan esetben nem, amikor a csoport a jogellenesség talajára helyezkedik, és amely ellen erre tekintettel az állam is küzd.
[14] Álláspontja szerint a sértett által viselt maszk kifejezetten az egyetemfoglalás szimbóluma volt, nem a társadalmi vitáé. Az abban részt vevők a jogellenes magatartásukkal egy hatályos törvény végrehajtását akadályozták. Ebből adódóan a maszk által szimbolizált freeSZFE mozgalom „törvényen kívüli”, csoportjellegét kizárólagosan a személyösszesség többszörösen és súlyosan jogsértő magatartása alkotta. Emiatt nem tekinthető a jogállamiság elveit tiszteletben tartó, ezáltal a jogrendszer által védelemben részesítendő csoportnak.
[15] Mindezekre figyelemmel a terhelt magatartása tényállásszerűség hiányában nem minősül közösség tagja elleni erőszaknak.
[16] A védő kifejtette, hogy az eljárt bíróságok megsértették a büntetés kiszabására irányadó szabályokat és a büntető jogrend belső arányosságát, így eltúlzott, aránytalanul súlyos büntetéssel sújtották a terheltet.
[17] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben alaptalannak, részben törvényben kizártnak tartotta. Utalt rá, hogy az valójában a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont I. fordulata alapján előterjesztett.
[18] Indokai szerint az indítványnak az a hivatkozása, hogy az alapügyben eljárt bíróságok helytelen következtetéssel állapították meg a sértett lakosság egyes csoportjához tartozását, az irányadó tényállás felülvizsgálati eljárásban tilalmazott támadása.
[19] A 30/1992. (V. 22.) AB határozatban írtakra hivatkozva kifejtette, hogy a lakosság egyes csoportjai kitétel mögött – az eltérő nézetrendszer, párttagok, egyesületek, mozgalmak stb. résztvevői – vagy egyéb, tulajdonképpen bármely ismérv szerint elkülönülő személyek védelmének szándéka húzódik meg. A bűncselekmény elkövetésének motívuma a megjelölt csoporthoz vélt vagy valós tartozás.
[20] Ehhez képest az irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok helyesen következtettek arra, hogy a sértett által viselt maszk az egyetem átalakítása elleni tiltakozást képviselő mozgalomhoz tartozás jelképe, ebből adódóan a sértett kiemelt büntetőjogi védelem alá tartozott.
[21] Kifejtette, hogy a freeSZFE mozgalom nem tekinthető a törvényi előírásokkal nyilvánvalóan szembehelyezkedő szerveződésnek. Utalt rá, hogy a mozgalom alapjain utóbb egyesület jött létre, amelyet a bíróság jogerős határozatával bejegyzett.
[22] A terhelt cselekményének motívuma egyértelmű volt.
[23] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
[24] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyezően fejtette ki az álláspontját.
[25] Hivatkozott arra, hogy nem minősül az irányadó tényállás tilalmazott támadásának a sértett védendő lakossági csoporthoz való tartozásának vitatása. Ez ugyanis értelmezést igénylő jogkérdés, amelyben az eljárt bíróság helytelen álláspontot foglalt el.
[26] Hangsúlyozta, hogy a freeSZFE mozgalom sem az egyesületi bejegyzését megelőzően, sem pedig azt követően, tehát sem az egyetem átalakítása miatti tiltakozás, sem a bejegyzett tevékenysége okán nem minősülhet kiemelten védett lakossági csoportnak, hiszen csoportként az identitásának lényegi sajátossága miatt nincs kitéve előítéletnek, kirekesztésnek, hátrányos megkülönböztetésnek. Ezért a sértett nem minősülhet védett csoport vélt vagy valós tagjának.
[27] A Kúria mindenekelőtt rögzíti az ügy elbírálása során alapjogi szempontból fontos nemzetközi és hazai szabályokat.
[28] Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (a továbbiakban: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata) 1. cikke rögzíti, hogy minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.
[29] Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya) a preambulumában deklarálja, hogy az emberi közösség valamennyi tagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak az elismerése a szabadság, az igazságosság és a világbéke alapja, és hogy ezek a jogok az emberi lény veleszületett méltóságából erednek.
[30] Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Alapjogi Charta) preambuluma utal arra, hogy a szellemi és erkölcsi öröksége tudatában az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul, a demokrácia és a jogállamiság elveire támaszkodik. Az 1. cikk szerint az emberi méltóság sérthetetlen, azt tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell.
[31] Az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 2. cikke akként fogalmaz, hogy „Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott.”.
[32] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikk 1. pontja alapján az Egyezségokmányban elismert jogokat minden megkülönböztetés, így különösen „faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül” biztosítani kell. A 26. cikk kimondja a diszkrimináció tilalmát, amely értelmében „a törvény előtt minden személy egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van egyenlő törvényes védelemre”, és „erre tekintettel a törvénynek minden megkülönböztetést tiltania kell és minden személy számára egyenlő és hatékony védelmet kell biztosítania bármilyen megkülönböztetés ellen, mint amilyen például a faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy más helyzet alapján történő megkülönböztetés”.
[33] Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 14. cikke rögzíti, hogy az Egyezményben meghatározott jogokat „minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül” kell biztosítani.
[34] Az Alapjogi Charta 21. cikke tilt minden, „így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonságok, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést”.
[35] A véleménynyilvánítás szabadságával összefüggésben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikke kimondja, hogy: „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.”.
[36] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikk 1. és 2. pontja szerint nézetei miatt senki sem zaklatható, és „mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli – szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történő – keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is.”.
[37] Ezzel összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikk 1. pontja úgy fogalmaz, hogy: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson.”.
[38] Az Alapjogi Charta: 11. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.”.
[39] Magyarország Alaptörvénye II. cikke szerint az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
[40] A IX. cikk (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. A (4) és (5) bekezdés szerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának, illetve a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére.
[41] A X. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. A (3) bekezdés értelmében a felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza.
[42] A XI. cikk (1) bekezdése szerint minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. A (2) bekezdés alapján Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.
[43] A XV. cikk (2) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
[44] A védő által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[45] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja.
[46] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[47] Felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható [Be. 659. § (1) bek.].
[48] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[49] A védő a felülvizsgálati indítványban elsődlegesen e törvényi okra hivatkozva azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltet mentse fel az ellene közösség tagja elleni erőszak bűntette miatt emelt vád alól, és a terhére rótt súlyos testi sértés bűntette kísérlete miatt a legenyhébb büntetésben, illetve intézkedésben részesítse.
[50] A Kúria ezzel összefüggésben röviden rámutat a következőkre.
[51] A Btk. 6. § (1) bekezdése szerint bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el. Alaki halmazat, ha az elkövető egy cselekménye valósít meg több bűncselekményt. Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint a terhelt egyetlen cselekményének mikénti megítélése, jogi értékelése a vitatott.
[52] Az alaki halmazatban álló bűncselekmény esetében tehát valójában egyazon magatartás jogi értékelésének változatairól, ekként minősítéséről van szó. Így az ilyen jogi értékelés (illetve annak megléte vagy hiánya miatti kifogás) nem a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja, hanem a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulata szerint képezheti felülvizsgálat tárgyát; amint az ilyen értékelés téves mivolta sem vezet sem a bűnösség kimondásához (EBD 2012.B.15.), sem pedig felmentéshez (BH 2008.322., Bfv.II.718/2020/5. számú határozat [26] bekezdés).
[53] Ekként a felülvizsgálati indítvány a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulata alapján előterjesztett, amint arra a védő másodlagosan hivatkozott, és valójában az indítvány tartalmában is ennek megfelelő.
[54] A védő ugyanis azt kifogásolta, hogy az irányadó tényállás alapján az eljárt bíróság a terhelt cselekményét nem csupán testi sértés bűntette kísérletének [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] – ami három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő –, hanem közösség tagja elleni erőszak bűntettének [Btk. 216. § (2) bek., (3) bek. b) pont] – ami két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő – is minősítette, és szabott ki vele szemben emiatt törvénysértő (halmazati) büntetést.
[55] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. A b) pont első fordulata szerinti felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása a Btk. Különös Részének nem a bíróság jogerős ítéletében megjelölt, hanem más rendelkezését meríti ki, és ennek következtében a kiszabott büntetés – a helyes minősítés alapulvételével – törvénysértő.
[56] A törvénysértő minősítés ekként nem önmagában felülvizsgálati ok, hanem abban az esetben, ha a törvénysértő minősítéshez törvénysértő büntetéskiszabás is kapcsolódik.
[57] A kiszabott büntetés akkor tekinthető törvénysértőnek, ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik, így a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével kiszabott, avagy az irányadó büntetési tételkereten belüli ugyan, de az anyagi jogszabálysértés kiküszöbölése mellett tartamában eltúlzottan súlyos vagy eltúlzottan enyhe.
[58] A közösség tagja elleni erőszak törvényi tényállása a Btk. XXI. Fejezetében, az Emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények között található.
[59] A bíróság bűnösnek mondta ki a terheltet a Btk.
216. § (2) bekezdés, (3) bekezdés b) pontja szerinti közösség tagja elleni erőszak bűntettében (is).
[60] A Btk. 216. § (2) bekezdése szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt bántalmaz, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.
[61] A (3) bekezdés b) pontja alapján a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a közösség tagja elleni erőszakot felfegyverkezve követik el.
[62] A bűncselekmény védett jogi tárgya az emberi méltóság, valamint a hátrányos megkülönböztetéstől mentes társadalmi együttélés.
[63] Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
[64] Az emberi méltóság immanens része, hogy az egyén félelem nélkül élhessen meghatározott társadalmi, lakossági csoporthoz tartozása mellett. Összhangban az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésben rögzített diszkrimináció-tilalommal, a tényállás rendeltetése ekként, hogy senkit ne érhessen bántalmazás vagy bántódás amiatt, mert valamely társadalmi, lakossági csoporthoz tartozik (Kúria Bfv.II.590/2012/18. számú határozat).
[65] A csoporthoz való tartozás ténye nem szükségszerű eleme a bűncselekmény megvalósulásának, a cselekmény akkor is tényállásszerű, ha az elkövető tévesen feltételezi, hogy a sértett e csoportok valamelyikéhez tartozik. E tekintetben tehát a tévedésének nincs jelentősége.
[66] Ez pedig azt jelenti – szemben a védő érvelésével –, hogy jelen esetben a bűncselekmény passzív alanya, sértettje bárki lehet.
[67] A közösség tagja elleni erőszak bűntette esetében kiemelkedő jelentősége van a cselekmény motívumának, ugyanis a kihívóan közösségellenes magatartást [(1) bekezdés], illetve a bántalmazást vagy a kényszerítést [(2) bekezdés] más személy (sértett) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt tanúsítja.
[68] A bűncselekmény egyik lényegi ismérve tehát az elkövető indítéka, egyrészt ez az, aminek a jogalkotó nagyobb tárgyi súlyt, nagyobb társadalomra veszélyességet tulajdonít. Nem a sértett tudatának tartalma törvényi tényállási elem, hanem az elkövetőé.
[69] A passzív alany, a sértett meghatározott csoport gyakran csupán véletlenszerűen kiválasztott tagja vagy vélt tagja, akit az elkövető nem is ismer, miként jelen ügyben.
[70] Ehhez képest lényeges az elkövető motívuma; az, hogy a bűncselekményt a sértett által megtestesített csoporttal szembeni előítéletes indítékból kövesse el. Másként fogalmazva az elkövető előítélettel viseltetik azzal a csoporttal szemben, amely csoporthoz akár valósan, akár csupán általa vélten a passzív alanyként kiválasztott személy, a sértett tartozik.
[71] A közösség tagja elleni erőszak bűncselekménye másik lényegi ismérve a tényállás szerinti védett csoportok: a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve a lakosság egyes csoportjai, ez utóbbi körében a törvény három ismérvet külön is megnevez: a fogyatékosságot, a nemi identitást és a szexuális irányultságot.
[72] A jogalkotó a büntetőjogi védelmet 2009. február 1. napjától hatályosan terjesztette ki a lakosság egyes csoportjaira, ekkor módosult a bűncselekmény megnevezése is közösség tagja elleni erőszakra [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 174/B. §].
[73] A törvény indokolása szerint a több, mint tízéves jogalkalmazási tapasztalat bebizonyította, hogy a társadalomban további csoportosulások, közösségi formák is léteznek, amelyek tagjaival szembeni diszkriminatív és erőszakos megnyilvánulásokat hasonlóan szigorú büntetéssel kell fenyegetni. Erre figyelemmel a törvény büntetendővé nyilvánítja a lakosság egyes csoportjai elleni erőszakot is. Ez a szélesebb megfogalmazás lehetővé teszi, hogy a büntetőjogi védelem valamennyi olyan közösség, csoportosulás tagjára kiterjedjen, akit a csoporthoz való tartozása vagy annak vélelmezése miatt bántalmaztak. A lakosság egyéb csoportjai mint speciális jogi tárgyak, a lehetséges sokféleségük miatt még példálódzó jelleggel sem sorolhatók fel. A tényállásszerűséghez elegendő, ha egy, azonos ismérv alapján elkülönülő csoporthoz tartozás vagy vélt tartozás miatt bántalmazzák a csoporthoz tartozó személyt. Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 22.) AB határozatában (még a közösség elleni izgatás tényállása kapcsán) kifejtette, hogy a lakosság egyes csoportjai kitétel mögött „az eltérő nézetrendszer (párttagok, egyesületek, mozgalmak stb. résztvevői) vagy egyéb, tulajdonképpen bármely ismérv szerint elkülönülő személyek védelmének szándéka húzódik meg”.
[74] A védett tulajdonságok korábbi zárt listáját a módosítás nyílttá tette, ekként a tényállás kisebbségvédő és identitásvédő.
[75] Kétségtelen, hogy a törvényi tényállás szerinti nyílt lista és az ehhez kapcsolódó törvényi indokolás kiszélesítette a bűncselekmény alkalmazásának lehetséges körét. Ez pedig azt jelenti, hogy a jogalkalmazás, a bíróság feladata, hogy a konkrét ügyek kapcsán, esetről-esetre vizsgálja, és tartalommal megtöltse a „lakosság egyes csoportjai” kitételt.
[76] E körben a korábbi bírósági határozatok mellett különösképpen figyelemmel kell lenni az Alkotmánybíróság újabb, 3206/2014. (VII. 21.) AB határozatában írtakra, mely szerint „az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében garantált diszkriminációtilalom ugyanis csupán olyan élethelyzeteket ölelhet át, amelyekben az emberek önazonosságát, identitását meghatározó lényegi tulajdonságuk miatt előítélettel vagy társadalmi kirekesztéssel néznek szembe”.
[77] Ez a jogértelmezés kellő mértékben leszűkíti az egyenlő bánásmódhoz való alapjog alkalmazási körét, és megfelelő zsinórmértéket ad arra nézve, hogy az „egyéb helyzet” szerinti megkülönböztetés valójában nem jelenthet bármilyen helyzetet (tulajdonságot). A diszkriminációtilalom a büntetőjog oldaláról a „mi-ők” kontextusában (problémájaként) jelentkezhet, amit pedig az Alaptörvény „egyéb helyzet” szerinti különbségtételként tilalmaz, megfelel annak, amit a büntetőjog a gyűlölet-bűncselekmények, ekként a közösség tagja elleni erőszak tényállása „lakosság egyes csoportjai” köreként fogalmaz meg.
[78] A Kúria ezt követően a felülvizsgálati indítványt a jogerős ügydöntő határozatban megállapított irányadó tényállás alapján azon eldöntendő kérdésre figyelemmel bírálta el, hogy az alapcselekménynek tekintett testi sértéshez képest a terhelt cselekménye valóban többletértékelést kíván-e.
[79] A Btk. 216. § (2) bekezdésében írt tényállás egyik elkövetési magatartása a bántalmazás. Ebben az esetben a bűncselekménynek konkrét természetes személy sértettje van.
[80] A bántalmazás más testére gyakorolt támadó szándékú ráhatás, amely tudatos és közvetlen.
[81] Ehhez képest van jelentősége jelen ügyben annak, hogy a felülvizsgálati indítványban a védői érvelés szerint sem vitatott, hogy az irányadó tényállás alapján a terhelt által elkövetett alapbűncselekmény testi sértés bűntettének kísérlete.
[82] A védő kifejtette, hogy semmilyen olyan körülmény nem merült fel, amely azt indokolhatta volna, hogy a terhelt előítélettel viseltetett, azaz alacsonyabb rendűnek tartotta az átalakítási vita miatt a csoportot (freeSZFE mozgalom). A terhelt nem értett egyet a mozgalommal, amely jog őt is megillette, mint sokaknak, így neki ugyancsak ellenszenves volt a mozgalom (ezt kifejezte az eljárás során is) a jogellenessége stb. és az ország lejáratása miatt, ami kiváltotta belőle az ellenérzést, indulatot. A védő szerint ezzel kívánta szembesíteni a sértettet, erre utalt a „hazaáruló” kifejezés.
[83] Ezen védői álláspont azonban téves.
[84] A Kúria előrebocsátja, hogy a terhelt oldaláról nézve a véleménynyilvánítás jogával, alapjoggyakorlásra hivatkozással (akár csak részben) igazolni a személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetését kizárt.
[85] Véleménynyilvánítás erőszakos magatartással, erőszakkal nyilvánvalóan nem gyakorolható.
[86] A Btk. – bárminemű motivációtól, indítéktól és célzattól függetlenül – büntetni rendeli az erőszak kifejtését; még a jogos vagy jogosnak vélt igény erőszakkal érvényesítése is bűncselekmény (önbíráskodás).
[87] Erőszakot kifejtő cselekmény tényállásszerűsége ellenében pedig csak olyan körülmények zárhatják ki a társadalomra veszélyességet (jogellenességet), melyek folytán az adott magatartás társadalom számára hasznos, de legalább tűrt.
[88] E körbe tartozhat valamely alapjog gyakorlása, kiváltképp (és időtlenül) ilyen az élethez való jog.
[89] Ez azonban erőszakos magatartás csak akkor lehet, ha közvetlen jogtalan támadást, illetve annak közvetlen fenyegető veszélyét hárítja (jogos védelem), vagy közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből ment (végszükség), vagy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személy kerül elfogásra [Be. 127. § (3) bekezdés].
[90] Jelen esetben azonban a terhelt oldalán – nyilvánvalóan – egyikről sincs szó.
[91] A Btk. az erőszak fogalmát, mértékét nem (egyik bűncselekmény esetében sem) határozza meg. Az erőszak – értelemszerűen – fizikai erő kifejtésével történő ráhatást, támadást jelent.
[92] A Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontja szerinti törvényi értelmezés alapján erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.
[93] Felülvizsgálatban a felülbírálatnak egyaránt tárgya a tényállásszerűség és a bűnösség kérdése. A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása, ami a büntetőtörvényi tényállás szerinti elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati, gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon).
[94] Kétségtelen, hogy a terhelt erőszakot alkalmazott, amely alkalmas a testi sértés bűntette kísérletének megállapítására.
[95] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[96] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.
[97] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[98] Az elkövető tudatának (a cselekmény motívumának) vizsgálata perdöntő, a tudatra vont következtetés ténybeli.
[99] A motívumra vagy annak hiányára általában az elkövető kijelentéseiből, annak indulati töltéséből, a kijelentést kísérő cselekvőségből vonható következtetés.
[100] Jelen ügyben az elkövető tudattartalmára vont következtetés nem lehet kétséges, azt maga a terhelt tette nyilvánvalóvá.
[101] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy
– a terhelt a sértett által viselt maszkon látható felirat miatt dühödött fel, és szólította meg őt, hogy nem fél-e attól, hogy a maszkja miatt bajba kerülhet;
– ezt követően a terhelt a sértettet szidalmazta, többek között „hazaárulónak” nevezte,
– és közölte, hogy szerencséje, hogy kamera van a buszon, különben megölné,
– valamint olyan kijelentéseket tett, hogy a leszállást követően hogyan fogja megverni őt.
– A terhelt ezután, már a szóváltást megelőzően elővett és kezében tartott késsel, a sértettet az arcának bal felén megszúrta.
[102] Mindez pedig azt jelenti, hogy a terhelt által elkövetett bűncselekmény (testi sértés) motivációja egyértelmű volt, azt a terhelt kinyilvánította, arra kizárólag azért került sor, mert előítélettel viseltetett a freeSZFE mozgalommal szemben, és az egyébként számára ismeretlen sértettet emiatt, az általa viselt szimbólum (maszk) miatt fenyegette, majd a hangoztatott szándékának megfelelően szúrta meg, miközben (többek között) „hazaárulónak” nevezte.
[103] A terhelt indítéka tehát nem volt kétséges, annak a későbbiek során is hangot adott, miként azt az ítélet indokolása tartalmazza, hogy „a sértett az ő szemében ótvar, alantas, országrontó stb. szervezetet reklámoz”.
[104] Ehhez képest a terhelt cselekménye tipikus üzenet-bűncselekmény, melynél a sértett személye valójában közömbös.
[105] A védő álláspontja szerint a maszk viselésével a sértett csak a szimpátiáját, véleményét fejezte ki, de ettől nem vált egy védett lakossági csoport tagjává vagy vélt tagjává, a szimbólum viselése a személyiségének nem volt lényegi sajátossága.
[106] A Kúria e védelmi érvelés kapcsán rámutat a következőkre.
[107] A 7/2021. (II. 19.) AB határozat szerint a vallás, illetve közösséghez való tartozás az Alkotmánybíróság korábbi joggyakorlata alapján az ember személyiségének meghatározó jelentőségű eleme lehet (indokolás [3] bekezdés).
[108] Mindezek alapján nem kétséges, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága összefüggésben van az egyén önkiteljesedésével, annak egyik alapfeltétele.
[109] Az egyén nézetei, gondolkodásmódja, véleménye a személyiségének elválaszthatatlan része, és egyéni szabadságából adódóan kényszer és befolyás nélkül döntheti el, hogy ezt kifejezésre juttatja-e, és ha igen, mikor és milyen formában.
[110] A vélemény kifejezése az is, ha valaki olyan ruhadarabot, öltözéket visel, amellyel egyértelműen a külvilág tudtára adja, hogy egy bizonyos kérdésben milyen álláspontot, nézetet, véleményt képvisel.
[111] A sértett véleményének kinyilvánítása nem más, mint alapvető jog gyakorlása, amit a terhelt erőszakkal torolt meg. A Btk. Preambuluma rögzíti, hogy a törvényhozó – többek között – az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelme érdekében alkotta a törvényt.
[112] A fokozott védelmet biztosító bűncselekmény megvalósulása szempontjából azonban nem az a kérdés, hogy a sértett a jelkép viselésével a csoport tagjává vált-e vagy sem, avagy milyen a kötődése az adott csoporthoz, szoros, laza vagy bármilyen.
[113] Nem a sértett identitása a megválaszolandó kérdés, nem az, hogy miért viselte a maszkot, nem a sértett viszonylatában kell vizsgálni a csoportképző ismérveket.
[114] E tekintetben a másodfokú ítélet indokolása (másodfokú ítélet [21] bekezdés utolsó mondat) is (részben) pontosításra szorul, azonban mindez az ügy érdemi megítélésén nem változtat. Ezért nyilvánvalóan irreleváns jelen ügy eldöntését illetően a sértett személyét (tudattartalmát) előterébe helyezni, miután a megválaszolandó kérdés valójában a freeSZFE mozgalom identitása. Az ugyanis tény, hogy a sértett a mozgalmat szimbolizáló maszkot viselte, és az is tény, hogy a terhelt emiatt bántalmazta.
[115] Kizárólag ez az értelmezés következik a tényállás „vélt tartozás” eleméből.
[116] A sértett véleménynyilvánítása jelen ügyben pedig (csupán) abból állt, hogy az autóbuszon utazva (a járványügyi intézkedéseknek megfelelően) viselt egy freeSZFE felirattal ellátott maszkot. Az emiatti erőszakos, fizikai és verbális megleckéztetése, az ismeretlenül is a rajta vett elégtétel, a kirekesztése, megbélyegzése, megalázása nem hagy kétséget afelől – szemben a védő érvelésével –, hogy a terhelt előítélettel viseltetett a freeSZFE mozgalom iránt.
[117] A terhelt által elkövetett bűncselekményt (testi sértést), az erőszakot a védelmi indokok mentén méltányolhatónak tekinteni tehát kizárt. A cselekmény a terhelt előítéletességének a következménye, ami nem más, mint megtorlás, bosszú, amelyet a büntetőjogi dogmatika aljas indokként ismer.
[118] Következésképpen a jogerős ítélet szerinti alapcselekmény nem azért nem a súlyos testi sértés minősített esete, mert a terhelt indítéka méltányolható lett volna, vagy, mert a verbalitás szintjén mindez már elterjedt (épp ellenkezőleg, erkölcsileg mélyen elítélendő), hanem azért, mert az aljas indokból elkövetés a közösség tagja elleni erőszak bűntette megállapítása mellett a kétszeres értékelés tilalmába ütközik.
[119] A védő hivatkozott a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának, illetve az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó megállapításaira.
[120] Ez utóbbi a gyűlölet-bűncselekményeket olyan bűncselekményekként definiálja, amelyeket előítélet-indítékból követnek el, ekként van egy alapbűncselekmény, amely közvetlenül irányulhat akár személy, akár vagyontárgy ellen, és ehhez járulékos elemként kapcsolódik az, hogy az elkövető a cselekményét a sértett által megtestesített csoporttal szembeni előítéletes indítékból követi el.
[121] A Kúria ezzel egyetértve rögzítette, és rögzíti jelen ügy kapcsán is, hogy a gyűlölet-bűncselekményt általában nem egy konkrétan meghatározott személy (áldozat) ellen táplált, konkrét okon alapuló gyűlölettől vezérelve követik el. A passzív alany vagy a sértett bizonyos tulajdonságok alapján meghatározott csoport gyakran pusztán véletlenszerűen kiválasztott tagja, akit az elkövető általában nem ismer. Ahhoz, hogy a cselekmény gyűlölet(vezérelt)-bűncselekménynek minősüljön, nem kell, hogy az elkövetője ténylegesen gyűlölje az áldozatát. A gyűlölet-bűncselekmény valóságos indítéka valamiféle előítélet, előítéletesség. Az elkövető előítélettel viseltetik azzal a csoporttal szemben, amely csoporthoz valósan vagy csupán általa vélten a passzív alanyként kiválasztott személy (áldozat) tartozik.
[122] A gyűlölet-bűncselekmény tulajdonképpen előítélettől motivált bűncselekmény. Az előítélet pedig negatív tartalmú: az elkövető belső meggyőződése szerint ahhoz a csoporthoz tartozók, amelynek tagjai vagy vélt tagjai a kiválasztott sértettek, valamely tulajdonságuknál fogva alacsonyabb rendűek, tehát nem érdemelnek egyenlő méltóságot. Ez a tulajdonság pedig lehet nemzetiségi hovatartozás, bőrszín, származás, nemi identitás, szexuális irányultság stb. Ez az alacsonyabb rendűségi megítélés vezet a csoport kiválasztott tagja(i) elleni valamilyen agresszív fellépésre. Következésképpen nem minden gyűlölet motiválta bűncselekmény sorolható a gyűlölet-bűncselekmény fogalom körébe, hanem csak azok, amelyeknél a gyűlölet oka, alapja valamely csoporttal szembeni előítélet.
[123] Jelen ügyben – szemben a védő érvelésével – ez történt.
[124] Mindebből pedig két lényeges következtetést kell levonni.
[125] Egyrészt azt, hogy a terhelt által elkövetett cselekmény a motívuma miatt előítéletes bűncselekmény, ekként a közösség tagja elleni erőszak bűncselekménye egyik lényegi ismérve megvalósult.
[126] Másrészt azt, hogy a terhelt cselekménye a másik lényegi ismérv – védett csoport – esetleges hiányában is aljas indokból elkövetett testi sértés bűntette kísérleteként minősül.
[127] Az irányadó tényállás alapján az is nyilvánvaló, hogy a bántalmazás mögött nem a sértett nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz való tartozásának motívuma áll, és nem is fogyatékossága, nemi identitása vagy szexuális irányultsága.
[128] Ekként a felülbírálat során további megválaszolandó kérdés, hogy a freeSZFE mozgalom a lakosság olyan csoportjának tekintendő-e, amely a tényállás (közösség tagja elleni erőszak bűntette) szerinti fokozott védelmet igénylő vagy sem.
[129] A felülvizsgálati indítványban a felrótt cselekmény tényállásszerűségével összefüggésben a védő arra is hivatkozott, hogy a freeSZFE mozgalom tagjai jogellenes tevékenységet folytattak (jogellenes egyetemfoglalás), így a tagokat ez okból sem illeti meg a közösség tagja elleni erőszak tényállása által biztosított fokozott büntetőjogi védelem.
[130] Kifogásolta, hogy az első- és a másodfokú bíróság sem foglalt állást az egyetemfoglalás jogellenességét illetően, azt meg sem említették.
[131] A védő ezen érvelése szintén nem helytálló.
[132] Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy jelen büntetőügyben az eljárt első- és másodfokú bíróság, és így a Kúria sem arról dönt, hogy miként ítélendő meg az egyetemfoglalás, hanem a terhelt vád tárgyává tett cselekményéről és az e keretek között megállapított (ítéleti) tényállásban rögzített cselekményről.
[133] Másként fogalmazva a büntetőeljárás tárgya nem az egyetemfoglalás, hanem a terhelt által az adott időben elkövetett bűncselekmény, ez az, amit el kell bírálni. Ezt az első- és a másodfokú bíróság megtette, és helytállóan rögzítette azt is indokolásában, hogy a mozgalom nem tekinthető jogellenesen működő, jogellenes célból létrejött csoportnak.
[134] Ekként változatlanul irányadó az a bírósági gyakorlat, amely szerint az eszmerendszer közösségére alapozottan szervezett csoport (amely lehet egyesület, mozgalom stb.) tagjai csak akkor élvezhetnek kiemelt büntetőjogi védelmet, ha a szervezet az alkotmányban rögzített elveket tiszteletben tartva, törvényes keretek között fejti ki a tevékenységét. A nemzeti, etnikai, faji, vallási vagy egyéb lakossági csoport ellen irányuló célból létrehozott és a törvényi előírásokkal nyilvánvalóan szembe helyezkedő szerveződés tagjait – kiváltképpen akkor, ha a szervezetet a bíróság jogerős döntésével már fel is oszlatta – értelemszerűen a büntetőjog sem védheti fokozottan, hiszen ebben az esetben a jogrend egységének elve szenvedne súlyos sérelmet (Legfelsőbb Bíróság Bfv.III.87/2011/5. számú határozat).
[135] Jelen ügyben azonban ez utóbbiról nincsen szó.
[136] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a freeSZFE mozgalom nem tekinthető nemzeti, etnikai, faji, vallási vagy egyéb lakossági csoport ellen irányuló célból létrehozott és a törvényi előírásokkal nyilvánvalóan szembe helyezkedő szerveződésnek; feloszlatására, ellene hatósági fellépésre nem került sor, az alkotmányos rend elleni támadás a szerveződés részéről nem történt.
[137] A védő ezzel ellentétes érvelése egyoldalú, a mozgalommal kapcsolatban kizárólag egy múltbéli eseményre fókuszáló, amikor kifejezi azon véleményét, hogy nem érdemel fokozott védelmet a szerinte jogellenes egyetemfoglalók mozgalma.
[138] A Kúria ekként a következőkre mutat rá, szigorúan a terhelti cselekmény megítélésével összefüggésben.
[139] Köztudomású tény, hogy az egyetemfoglalás 2020. szeptember 1. napján kezdődött és 2020. november 10. napjáig tartott, e napon befejeződött.
[140] A freeSZFE mozgalom sem ez időszak alatt, és nyilvánvalóan ezt követően sem szűkíthető le az egyetemfoglalók mozgalmára, a mozgalom egyesületi formában változatlanul jelenleg is létezik és működik.
[141] A Freeszfe Egyesületet a B. Törvényszék 2021. január 28. napján jogerős határozatával nyilvántartásba vette, a létesítő okirat kelte 2021. január 26. napja. Az egyesület létrehozására és bíróság általi bejegyzésére a jelen ügy tárgyát képező bűncselekmény elkövetése előtt már sor került, és a mozgalom, illetve az egyesület által folytatott és célzott tevékenységet nem tartotta jogellenesnek. Ehhez képest a terhelt a bűncselekményt 2021. február 25. napján követte el.
[142] Az egyesület céljának leírása pedig azt tartalmazza, hogy „A Freeszfe Egyesület az autonómiájától 2020-ban megfosztott Színház- és Filmművészeti Egyetem 155 éves szellemiségét tovább örökítő szabad oktatási, kulturális és művészi alkotóműhely, mely demokratikus keretek között, autonóm módon működik. Célja egyrészt az Egyetem egykori szellemiségének megfelelő képzés, kutatás és tudás-átadás megteremtése, másrészt nyitott műhelyként a művészet közvetítése a társadalom felé, egy új kulturális központi tér létrehozása és fenntartása.”.
[143] A Kúria – szemben a védő érvelésével – egyetértett a Legfőbb Ügyészség átiratában írtakkal, így azzal is, hogy a sértett által viselt maszk egy olyan mozgalommal való szolidaritást jelképez, amely a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen tiltakozott, és amely utóbb az általa képviselt eszmerendszernek megfelelő tevékenységét egy – máig is működő – bejegyzett egyesület keretében folytatta (folytatja) tovább, értelemszerűen a jelen ügy tárgyát képező cselekmény elkövetési idején is. A mozgalom nem törvényen kívüli lakossági csoport, amely a jogállamiság elveivel szembehelyezkedik, és amely ezért nem részesíthető kiemelt büntetőjogi védelemben.
[144] Egyik oldalról nézve nyilvánvaló, hogy a mozgalom ismérve nem a védő által állított törvényellenessége (épp ellenkezőleg), következésképpen a kiemelt védelemre érdemtelennek nem tekinthető.
[145] Másik oldalról nézve viszont önmagában abból, hogy egy csoport nem érdemtelen e védelemre (nem törvénybe ütköző), nem következik automatikusan az is, hogy arra érdemes, azaz fel kell mutatnia azon értéket (értékeket), védett tulajdonságot (tulajdonságokat), amelyek olyan identitást adnak, hogy a csoportot megilleti a kiemelt védelem.
[146] A védő a jogellenességre hivatkozás mellett (ezen túlmenően) sem tekintette védendőnek a mozgalmat, az szerinte csupán egy adott kérdésben zajló vita kapcsán tiltakozók csoportja, ami nem olyan lényegi sajátosság, amely védelmet érdemel, továbbá emiatt előítéletnek, kirekesztésnek sem voltak kitéve.
[147] Ez utóbbi kitétel az elkövetett bűncselekmény előítéletes motívuma, az elkövetési idő ismeretében nyilvánvalóan nem helytálló.
[148] A Kúria a freeSZFE mozgalom (egyesület) csoportképző ismérveinek vizsgálata kapcsán a következőkre mutat rá.
[149] A lakosság egyes csoportján emberek olyan közössége (összessége) értendő, amelynek tagjai valamely okból, illetve valamely ismérv alapján összetartozóak, illetve összetartozónak tekintik magukat. Van legalább egy lényegi ismérv, amely lehet közös (azonos) tulajdonság, nézet, értékrend, meggyőződés stb. A lényegi ismérv az az összetartó sajátosság, amely az adott csoportot a külvilág számára is felismerhetővé, jól elkülöníthetővé teszi.
[150] Ezen lényegi ismérv sajátossága pedig a közösség tagja elleni erőszak törvényi tényállásának változását követően már nem önmagában abban keresendő, hogy az ismérv veleszületett vagy meg nem változtatható, hanem attól bővebb, az identitáshoz kapcsolódik.
[151] A büntetőjogi fellépés oka ugyanis az előítélet-motiváció elleni küzdelem, függetlenül attól, hogy a cselekmény a hagyományos értelemben vett hátrányos helyzetben lévő csoport ellen irányul vagy sem (miként jelen ügyben). Ez a lényegi ismérv az emberi-társadalmi státuszt meghatározó lényeges (védendő) tulajdonság.
[152] Jelen ügyben a freeSZFE mozgalom (egyesület) tagjai, támogatói a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása kapcsán nem kétséges, hogy csoportot alkottak, éspedig olyan csoportot, amely összetartó ereje, a közös vélemény tartalma, a mozgalom (egyesület) elvei, eszméje, értékei alkotmányos alapelveket (ekként védett tulajdonságot) képviseltek, képviselnek.
[153] Ekként a mozgalom lényegi ismérvei között kell sorolni az alapjog „hierarchia” csúcsán elhelyezkedő alapjogokat, az (egyenlő) emberi méltóságot és a véleménynyilvánítás szabadságát, továbbá ezekhez kapcsolódóan az önrendelkezés jogát, a tanulás, tanítás, a művelődés és a diszkriminációmentesség jogát is.
[154] Mindez pedig arra is választ ad, hogy a mozgalom nem csupán valaminek a tetszése vagy nem tetszése alapján – szubjektíve – különül el másoktól, más csoportoktól, hanem a lényegi összetartó sajátossága által, objektíve.
[155] Az eljárt bíróságok következtetése helytálló, a freeSZFE mozgalom (egyesület) a lakosság olyan csoportja, amelynek tagja (vélt tagja) az ellene irányuló előítéletes támadás miatt kiemelt jogi védelemben részesítendő.
[156] Az irányadó tényállás szerint a terhelt az élet kioltására alkalmas eszközzel, késsel követte el a bűncselekményt, ekként a felfegyverkezve elkövetés minősítő körülményének megállapítása sem lehet kétséges.
[157] Nem tévedett tehát az eljárt bíróság, amikor a terheltet bűnösnek mondta ki közösség tagja elleni erőszak bűntettében [Btk. 216. § (2) bek., (3) bek. b) pont] és – helyesen megnevezve – testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.], törvényes a cselekmény minősítése és a kiszabott büntetés is.
[158] A védő kifogásolta azt is, hogy a terhelttel szemben kiszabott büntetés eltúlzott, az eljárt bíróságok megsértették a büntetés kiszabása során irányadó rendelkezéseket.
[159] Miután azonban a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, önmagában a kiszabott büntetés mértéke felülvizsgálati eljárásban nem kifogásolható.
[160] A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik ugyanis, hogy konkrét ügyben, illetve az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli.
[161] Ennek során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a büntetés törvényben rögzített céljára (Btk. 79. §) és a büntetés kiszabásának elveire (Btk. 80. §), valamint a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK véleményben foglaltakra. Nyilvánvaló, hogy ezek a büntetéskiszabási tevékenység mérlegelendő, mérlegelésre váró szempontjai. Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát sem a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége, sem a büntetéskiszabási tényezők értékelése nem képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, valamint az 56. BK véleményben rögzített iránymutatást.
[162] Ekként a Kúria a védő által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.366/2022/9.)