I. Nem sikkasztás vétsége, hanem az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntette valósul meg, ha az elkövető jogtalan haszonszerzési célzattal a sértett által rábízott „céges” bankkártya felhasználásával a bankkártyaolvasó terminálba a vásárlás, illetve a bankjegykiadó automatába a pénzfelvételi kísérlet során adatot visz be, és ezen informatikai eszközök – adatfeldolgozás eredményeként – a beütött összegnek megfelelő pénzügyi tranzakciót teljesítik, illetve az elkövető az erre irányuló folyamatot elindította [Btk. 372. § (1) és (2) bek. a) pont, 375. § (1) bek.].
II. A bankkártya mint elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz ilyenkor információs rendszer útján kerül felhasználásra, vagyis az elfogadó (POS) terminálok és a bankjegykiadó (ATM) automaták a Btk. értelmező rendelkezésének megfelelő információs rendszerek, mivel az adatok automatikus (és elektronikus) feldolgozását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezések [Btk. 459. § (1) bek. 15. pont, 459. § (1) bek. 20. pont].
[1] Az elsőfokú bíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás vétségében [Btk. 372. § (1) bek. és (2) bek. a) pont]. Ezért őt 160 óra közérdekű munkára ítélte, rendelkezett a lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költségről.
[2] A kétirányú fellebbezések folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az elsőfokú bíróság által megállapított bűncselekményt folytatólagosan és kísérletként elkövetettnek minősítette; a közérdekű munka büntetést mellőzve a terhelttel szemben 200 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, egy napi tétel összegét 1200 forintban meghatározva. A terhelttel szemben 49 990 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el, valamint mellőzte a lefoglalt dologról rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati okot jelölte meg.
[4] Indítványa szerint sérültek a tisztességes eljáráshoz való és „más alapvető jogai”, mivel a bíróság a bizonyítás terhet „rejtett módon megfordította”, így a vádemelést követően neki kellett volna bizonyítania az ártatlanságát.
[5] A nyomozó hatóság előtt tett beismerő vallomásáról azt állította, hogy az az eljáró vizsgáló javaslatára történt, aki elhitette vele, hogy ennek révén közvetítői eljárásban lezárul az ügy.
[6] Kritikát fogalmazott meg azon – megítélése szerint létező – bírói gyakorlattal szemben, amely alapján a teljes bizonyosság helyett a terhelő bizonyítékok egyszerű túlsúlya is elegendő az elítéléshez, de hangsúlyozta, hogy vele szemben még ez is hiányzott, kétséget kizáró bizonyíték pedig egyáltalán nem volt.
[7] Az ügyben kihallgatott tanúkkal kapcsolatban állította, hogy nem emlékeztek semmire, őt meg sem ismerték, ennek ellenére – pusztán a terhelti pozíciójából eredő bírói elfogultság miatt – a bíróság e tanúvallomásokat elfogadta.
[8] Megjegyezte ugyanakkor, hogy a tényállás felülvizsgálatban nem támadható, de a tényállást „nyilvánvalóan tévesnek” tartotta.
[9] A terhelt az eljáró bírót elfogultnak tartotta, aki álláspontja szerint már előre elhatározta, hogy el fogja őt ítélni, nem pedig a bizonyítékok alapján alakult ki e meggyőződése. Álláspontja szerint az eljáró bíró a tárgyalóteremben „parádézó, idegbajos és önkényes” viselkedést tanúsított. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 17/2001. (VI. 1.) számú határozatára, amely szerint a bírónak pártatlannak is kell látszania.
[10] A terhelt arra is hivatkozott, hogy az általa elkövetett cselekmény nem bűncselekmény, hanem szabálysértés, valamint ő azt abban a téves feltevésben követte el, hogy cselekménye a társadalomra nem veszélyes. Hangsúlyozta azt is, hogy nem történhetett károkozás, mert a vádbeli cselekménykor még nem történt meg a sértettel való elszámolás, aki meglátása szerint nem is lehet sértett, hiszen tartozása áll fent a terhelt felé.
[11] Kifejtette, hogy a szabálysértés és a bűncselekmény közötti halmazat megállapítása kizárt, egy cselekmény nem lehet egyszerre bűncselekmény és szabálysértés, az általa elkövetett – legfeljebb – szabálysértés bűncselekménnyé minősítése pedig esetében téves, és törvénysértő büntetést eredményezett.
[12] Részletes kifejtés nélkül utalt arra, hogy az elkövetői alakzat és az egyéb minősítő körülmények értékelése alapot ad a cselekmény törvénysértő minősítésének megállapítására.
[13] Hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálatban a büntetéskiszabás valamennyi törvényi feltételét vizsgálni kell és nem csak azt, hogy a megfelelő minősítéshez tartozó törvényi kereten belüli-e a kiszabott büntetés. E körben arra hivatkozott, hogy az ítélet meghozatalakor sem jövedelme, sem vagyona nem volt. Így vele szemben valójában nem pénzbüntetést, hanem szabadságvesztést szabott ki a bíróság, mert a pénzbüntetést nem tudja megfizetni.
[14] A vele szemben kiszabott büntetést ettől függetlenül is aránytalanul súlyosnak tartotta, előadta, hogy vagyoni és jövedelmi helyzetére tekintettel a kiszabott pénzbüntetést nem tudja megfizetni, és sérelmezte, hogy annak szabadságvesztésre történő átváltoztatása a feltételes szabadság, a reintegrációs őrizet és az összbüntetésbe foglalás lehetőségének kizártságára tekintettel hátrányosabb helyzetbe hozza, mintha eleve szabadságvesztés büntetést szabtak volna ki vele szemben. Kifogásolta, hogy a büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként olyan ítéleteket is megjelölt a bíróság, amelyeket utóbb hatályon kívül helyeztek.
[15] Hivatkozott az 56. BK véleményre és arra, hogy a törvény előtti egyenlőség alapelvének az egységes ítélkezés felel meg, megítélése szerint pedig más bíróság biztosan felmentő ítéletet hozott volna az ügyben.
[16] A tisztességes eljáráshoz való jogainak sérelmére hivatkozva kérte felülvizsgálati indítványának továbbítását az Alkotmánybíróság részére. Álláspontja szerint a marasztalása az „európai uniós jogokkal” is ellentétes, amely felveti az előzetes döntéshozatali eljárás vagy más rendkívüli jogorvoslat lehetőségét.
[17] A terhelt mindezek alapján elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését indítványozta.
[18] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt indítványát részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria az elsőfokú bíróság és a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában tartsa fenn.
[19] Hivatkozva arra, hogy az alapügyben eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységének támadása, a tanúk vallomásainak elfogadása felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat, az indítványt e körben törvényben kizártnak tartotta. A tisztességes eljáráshoz való jog megsértése kapcsán előadta, hogy az nem szerepel a Be. 649. §-ában felsorolt felülvizsgálati okok között, így az indítványt e részében is kizártnak tartotta.
[20] Az eljáró bíró elfogultságára vonatkozó terhelti állítások tekintetében – a 25/2013. (X. 4.) számú AB határozatra is utalva előadta, hogy az valóban felülvizsgálatot alapozhat meg, azonban az elfogultsági kifogás felülvizsgálat során is csak a Be. kizárásra vonatkozó szabályai szerint érvényesíthető, vagyis elfogultság felülvizsgálatot akkor alapoz meg, ha az elfogultságra okot adó körülményről csak a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást, és azt – a Be. 15. § (4) bekezdésére figyelemmel – három napon belül bejelentik, illetve ugyanazon okot – a Be. 80. § (1) bekezdés d) pontjára tekintettel – nem ismételten jelentik be (Bfv.24/2020/7. [64] bekezdés). Álláspontja szerint az alapügyben eljáró bíró kizárásának alapjául szolgáló okot a felülvizsgálati indítvány nem tartalmazott, mivel az elfogultság nem állapítható meg azon az alapon, hogy a terhelt a bíróság eljárásával, pervezetésével, döntéseivel nem ért egyet. Megjegyezte még, hogy a terhelt az elfogultságra alapított kizárás iránti bejelentését a Be. 15. § (4) bekezdésében írt határidőn túl kívánta érvényesíteni.
[21] Álláspontja szerint a terhelt azon hivatkozása kapcsán, amely szerint cselekménye nem bűncselekmény, hanem szabálysértés, továbbá, hogy tévedett cselekménye társadalomra veszélyességében, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok vizsgálata jöhet szóba. Az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását törvényesnek tartotta azzal, hogy a bűncselekmény folytatólagosan elkövetett sikkasztás vétségeként történt minősítése téves. Kifejtette, hogy a terhelt szándéka a bankkártya révén hozzáférhető számlapénz magáncélra történő elköltésére irányult, a sikkasztás elkövetési tárgya azonban csak ingó dolog lehet. A terhelt cselekvőségével – a felülvizsgálati indítványban foglaltaktól eltérően – bűncselekményt követett el, amely helyesen a Btk. 375. § (1) bekezdése szerint folytatólagosan elkövetett információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettének minősül. Rámutatott, hogy e bűncselekménynek szabálysértési alakzata nincs, így nem jöhet szóba, hogy a terhelt cselekménye bűncselekmény helyett csak szabálysértést valósított volna meg.
[22] Megjegyezte, hogy a cselekmény társadalomra veszélyességének vizsgálata kizárólag az irányadó tényállás alapján végezhető el. Eszerint a terhelt mint a sértett cég gépkocsivezetője, a munkaköri feladatának teljesítésével összefüggésben, az annak kapcsán felmerült költségek kiegyenlítésére, tehát meghatározott rendeltetéssel vette át az irányadó tényállásban megjelölt bankkártyát, amelyet attól eltérően, saját céljaira használt fel. Így a cselekményének tilalmazott voltával, annak jogellenességével tisztában volt. Úgy foglalt állást, hogy az irányadó tényállás a fentiektől eltérő, a felülvizsgálati indítványban hivatkozott büntethetőséget kizáró ok alapjaként szolgáló tényt nem tartalmaz, az indítványt ezért e körben alaptalannak tartotta.
[23] Álláspontja szerint a terhelt cselekményének törvénysértő minősítése törvénysértő büntetés kiszabását nem eredményezte. Az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettének [Btk. 375. § (1) bek.] büntetési tételkerete három évig terjedő szabadságvesztés büntetés, ennek alapján pedig – figyelemmel a Btk. 33. § (4) bekezdésére is – a pénzbüntetés kiszabása törvényes. A BH 2015.25. számú határozatra hivatkozva megjegyezte még, hogy a megfelelő kereset, jövedelem vagy vagyon pedig nem általános feltétele a pénzbüntetés kiszabásának.
[24] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.
[25] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, melynek lefolytatására a törvényben meghatározott okokra történő hivatkozással, azok fennállása esetén, a törvényben foglalt feltételek mellett kerülhet sor. A felülvizsgálat törvényben szabályozott okainak köre nem bővíthető.
[26] A Be. 651. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel saját javára a terhelt is terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 652. § (4) bekezdése alapján határidő nélkül.
[27] A Be. 652. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját. Ha a terhelt nem jelölte meg, hogy kizárólag felülvizsgálati indítványként értékelhető beadványát mely felülvizsgálati okra alapítja, azt a Kúria a tartalma alapján ítéli meg (BH 2003.355.).
[28] A Be. 659. § (5) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[29] A Kúria a megtámadott határozatot a Be. 659. § (6) bekezdésére figyelemmel, a 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[30] A Kúria állandó gyakorlata szerint az általánosságban, a felülvizsgálat puszta törvényi okának megjelölésében kimerülő módon megfogalmazott indítvány felülvizsgálatot nem alapoz meg (Bfv.I.1047/2023/2., Bfv.I.907/2022/4.).
[31] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja értelmében eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítványnak van helye, ha a bíróság a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg a vádról rendelkező ügydöntő határozatát. Így az indítványban sérelmezett eljárási szabálysértés vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések között szerepel. Ebből eredően azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra hivatkoznak érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, azaz a Be. 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt – feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező – eljárási szabálysértések felülvizsgálat elrendelését nem eredményezhetik.
[32] A terhelt a felülvizsgálati indítványában – általánosságban – a tisztességes eljárás, illetve nem nevesített alapjogainak sérelmét jelölte meg, ez azonban a felülvizsgálati okok között nem szerepel.
[33] A terhelt – részletes indokolás nélkül, de szintén a tisztességes eljárás követelményére hivatkozással – indítványozta az Alkotmánybíróság megkeresését, illetve előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. Ugyanakkor nem jelölt meg sem olyan magyar büntetőjogi, sem az Európai Unió jogában található rendelkezést, amely erre alapot adhatna, és ilyet a Kúria sem észlelt.
[34] A terhelt a felülvizsgálati indítványának tartalmából kitűnően az elsőfokú eljárásban ítélkező bíró elfogultságára is hivatkozott.
[35] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati indítvány alapját képezheti, ha az alapügyben eljárt bíróság a Be. 608. § (1) bekezdésében kimerítő jelleggel felsorolt eljárási szabálysértéssel hozta meg az ügydöntő határozatát. A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja ilyen okként nevesíti, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[36] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerint az eljárásból kizárt az a bíró, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. A kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró bíróval szemben jelenthető be [Be. 14. § (2) bek.].
[37] Az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) számú AB határozata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos alapkövetelmény, hogy az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány is. A hatályos Be. tartalmilag azonos szabályozása alapján felülvizsgálatnak ez okból továbbra is helye van. Az Alkotmánybíróság határozatában írtak alapján az elfogultsági kifogás azonban kizárólag akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, amennyiben az elfogultságra okot adó körülményről csak a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást, illetve ugyanazt az okot nem ismételten jelentik be (Bfv.III.788/2020/17.).
[38] A következetes bírói gyakorlat szerint ezen túl elfogultság csak konkrét és alapos ok fennállása esetén állapítható meg.
[39] A kizárás iránti bejelentés alaposságát a konkrét ügyhöz kötötten, valóságos tények alapján, esetileg kell tisztázni (BH 2012.147.), azaz azt a törvényi feltételt, miszerint az ügy elfogulatlan megítélése valamely bírótól nem várható, csak az adott konkrét ügy valóságos tényei alapján lehet megállapítani, s csak olyan feltárt adatok alapján, amelyek a bíró pártatlansága iránt észszerű (megalapozott) kételyt ébreszteni alkalmasak (EBH 2014.B.4.II.). Az érdemben nem vizsgálható bejelentés nem ad alapot érdemi felülvizsgálati eljárás lefolytatására, az a törvényben kizárt felülvizsgálati indítvány (BH 2016.79., BH 2018.42.).
[40] A terhelt az indítványából kitűnően az elsőfokú bíróság bírájának pervezetési stílusát, „önkényes” viselkedését tartotta a bírói elfogultságot megalapozó körülménynek. Ez azonban – mivel konkrét, vizsgálható magatartás megjelölésével nem párosult – az elfogultsági kifogást eleve alaptalanná tette. A terhelt ezen elfogultsági okot – holott arra lehetősége lett volna, mivel e körülmények nem utólag (az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően) jutottak a tudomására – az alapügyben nem érvényesítette, így az eljárás befejezését követően azokra alappal már nem hivatkozhat. Ezen túl a terhelt – a felülvizsgálati indítvány egyéb részeiből kitűnően – valójában az ítélkezési tevékenységgel összefüggésben a bizonyítás eredményének értékelését, a bűnössége megállapítását sérelmezte, amely kizárási okot nem valósíthat meg. Így felülvizsgálati indítványa ezen hivatkozás alapján is a törvényben kizárt.
[41] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[42] E felülvizsgálati oknak feleltethető meg a terhelt azon hivatkozása, hogy a cselekménye nem bűncselekményt, hanem szabálysértést valósított meg.
[43] Előre kell bocsátani, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének a felülvizsgálati eljárásban nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[44] Ennek értelmében a felülvizsgálati eljárásban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[45] Nem vitatható ezért a felülvizsgálati eljárásban, hogy a bíróság az egyes tényeket (így az okozott kár összegét is) milyen bizonyítékok alapján, milyen mérlegelés mellett fogadta el. A törvényben kizárt az arra való hivatkozás is a felülvizsgálati eljárásban, hogy a bíróság a tényállást nem kétséget kizáró bizonyítékok alapján állapította meg. Ez ugyanis szintén a tényállás – bírói mérlegelésen keresztül történő – támadása.
[46] A bűnösség és a minősítés is tehát csak az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható, a tényállást támadó részében a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt.
[47] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. A felülvizsgálati indítvány tehát kettős feltétel teljesülése esetén lehet alapos: ha a jogerős ítélet szerinti minősítés téves, és egyben ez törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte.
[48] A terhelt a felülvizsgálati indítvány okaként e jogszabályhelyet jelölte meg, és tartalma szerint is vitatta a bűncselekmény minősítését, bár kétségtelenül a konkrét érvek kifejtése nélkül.
[49] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás lényege a következő.
[50] A terhelt 2016. szeptember 21. napjától a sértett cég alkalmazásában állt mint gépkocsivezető. A felvétele napján átvette a cég bankkártyáját, amelyet a sértett gépjárművével való közlekedés és szállítás költségeinek fedezésére használhatott fel. A terhelt fuvarozási tevékenységet végzett külföldön. Magyarországra való visszatérése után a terhelt a sértett bankkártyájának felhasználásával, egy áruházban, a sértett bankszámlája terhére 49 990 forint értékben hajtott végre vásárlást, mobiltelefont vett a saját részére. A terhelt ezt követően három alkalommal, összesen 7490 forint összegben vásárlásokat kísérelt meg a bankkártyával, sikertelenül.
[51] A Kúria a cselekmény minősítésével kapcsolatban a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakat helytállónak találta.
[52] A Btk. 372. § (1) bekezdése szerint sikkasztást követ el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.
[53] A terhelt fenti cselekménye a sikkasztás bűncselekményét azért nem valósíthatta meg, mert a sértett cég bankszámláján lévő összeg nem tekinthető a terheltre rábízott pénzeszköznek. A terhelt kizárólag a sértett bankkártyáját vette át, amellyel azonban nem rendelkezhetett szabadon és főleg nem korlátlanul, annak felhasználása célhoz kötött volt. Az előre meghatározott – a tulajdonos cég érdekében álló – céltól eltérő igénybevétele (fizetésre felhasználása) jogellenes, amellyel a terhelt is tisztában volt.
[54] A Btk. 375. § (1) bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett információs rendszerbe adatot bevisz, az abban kezelt adatot megváltoztatja, törli, vagy hozzáférhetetlenné teszi, illetve egyéb művelet végzésével az információs rendszer működését befolyásolja, és ezzel kárt okoz, az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettét valósítja meg.
[55] A terhelt jogtalan haszonszerzési célzata mellett a tényállás tartalmazza azt is, hogy a sértett bankkártyájának felhasználásával a bankkártya olvasó terminálba a vásárlás, illetve a bankjegykiadó automatába a pénzfelvételi kísérlet során adatot vittek be, ezen informatikai eszközök pedig az adatfeldolgozás eredményeként a beütött összegnek megfelelő pénzügyi tranzakciót – elektronikus úton – egy esetben teljesítették, illetve a terhelt három esetben az erre irányuló folyamatot elindította.
[56] A bankkártya mint elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz információs rendszer útján kerül felhasználásra [Btk. 459. § (1) bek. 20. pont], vagyis az elfogadó (POS) terminálok és a bankjegykiadó (ATM) automaták a Btk. 459. § (1) bekezdés 15. pontjában foglalt értelmező rendelkezésnek megfelelő információs rendszerek, mivel az adatok automatikus (és elektronikus) feldolgozását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezések.
[57] Nem tényállási elem a bűncselekmény elkövetéséhez felhasznált bankkártya jogtalan megszerzése (Bfv.73/2016/10.). Ezért annak nem volt jelentősége, hogy a terhelt egyébként a sértett bankkártyáját előzőleg – a munkavégzéséhez szükséges kiadások fedezetére – a sértettől kapta meg, és nem jogellenes módon került a birtokába.
[58] A törvényi tényállás eleme viszont a károkozás, amely a mobiltelefon jogosulatlan megvételével bekövetkezett, ezzel a bűncselekmény befejezetté is vált. A terhelt erre irányuló próbálkozásai ellenére a bankjegyek kiadása nem történt meg, ezért e cselekmény – önmagában – kísérletként lenne minősíthető. Azonban a folytatólagos cselekmény [Btk. 6. § (2) bek.] a részbeni kísérleti szakban rekedt részcselekményektől függetlenül egységesen befejezettként minősül, amennyiben egy részcselekmény törvényi tényállása teljes egészében megvalósult (BH 1994.648.).
[59] Így megállapítható, hogy a Btk. 375. § (1) bekezdése szerinti, folytatólagosan elkövetett bűntett tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak.
[60] A felülvizsgálati indítványban foglalt érvelésre tekintettel a Kúria kitér arra is, hogy az irányadó tényállás nem tartalmaz arra utaló tényt, hogy a sértett cég tartozott volna a terheltnek, közöttük elszámolási viszony lett volna, és arra sem, hogy a bankkártya használata ennek rendezését szolgálta volna. Ezért a felülvizsgálati eljárásban e hivatkozás a törvényben kizárt.
[61] E bűncselekménynek – figyelemmel a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 177. § (1) bekezdésére is – nincs szabálysértési alakzata, ezért – ahogy arra a Legfőbb Ügyészség átirata is utalt – az okozott kár összegétől függetlenül minősül bűncselekménynek. Így a bűncselekmény hiánya [a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok] nem állapítható meg.
[62] A terhelt a társadalomra veszélyesség hiányára is hivatkozott, amely szintén a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati okot merítheti ki. E körben azonban semmilyen érvet nem hozott fel, vagyis a felülvizsgálati indítványát az erre vonatkozó törvényi kötelezettség ellenére nem indokolta meg. Ezért a felülvizsgálati indítványa ebben a részében a törvényben kizárt.
[63] A Kúria a teljesség érdekében utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a ténybeli és a jogi tévedésre mint büntethetőséget kizáró okra abban az esetben lehet hivatkozni, ha a jogerős ítéletben megállított tényállás tartalmaz olyan ténybeli körülményeket, amelyek alapot adhatnak ilyen jogkövetkeztetés levonására (BH 2011.183.). Ebből következően, ha az irányadó tényállás nem rögzít olyan körülményeket, amelyek alapján következtetés vonható arra, hogy a felrótt bűncselekmények esetében a terhelt tévedésben volt, vagy lehetett volna, akkor az erre való hivatkozás nem vezethet eredményre, mert az tartalma szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás támadása, ami a törvényben kizárt.
[64] A kifejtettek szerint a terhelt cselekményének a jogerős ítéletben történt minősítése téves. Ez azonban nem eredményezett törvénysértő büntetést, ami a felülvizsgálat másik, együttes feltétele. Ahogy arra a Kúria már utalt, a kiszabott büntetés és az alkalmazott intézkedés felülvizsgálatának ugyanis csak akkor van helye, ha az törvénysértő minősítés eredménye, vagy annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2019.158.).
[65] A kiszabott büntetés a téves minősítés következtében pedig akkor törvénysértő, ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik, így a bűncselekmény (helyes) minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével szabta ki a bíróság, avagy az irányadó büntetési tételkereten belüli ugyan, de az anyagi jogszabálysértés kiküszöbölése mellett tartamában eltúlzottan súlyos vagy eltúlzottan enyhe. Ekként a büntetés kiszabásának felülvizsgálatára a bűncselekmény törvénysértő minősítése esetén lehetőség van akkor is, ha a büntetés egyébként a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra (Bfv.II.54/2021/5., Bfv.I.929/2021/5.).
[66] A terhelt terhére megállapított sikkasztás vétsége [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. a) pont] büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés, míg a helyes minősítés szerinti, a Btk. 375. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettének büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés. Vagyis a törvényes minősítés mellett a terhelt cselekménye súlyosabban büntetendő, ezért legfeljebb a büntetés súlyosítása jöhetne szóba, ami a terhelt javára szóló felülvizsgálati indítvány alapján kizárt.
[67] A Btk. 33. § (4) bekezdése szerint, ha a bűncselekmény büntetési tételének alsó határa nem éri el az egy év szabadságvesztést, szabadságvesztés helyett – többek között – pénzbüntetés is kiszabható. Vagyis a pénzbüntetés a terhelttel szemben a bűncselekmény helyes minősítése mellett is kiszabható lett volna, így törvénysértő büntetés alkalmazása ezen okból sem állapítható meg (Bfv.III.1.319/2019/8.). A felülvizsgálati indítvány ebben a részében alaptalan.
[68] A kiszabott büntetés önmagában csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esik felülvizsgálat alá, ha az – a minősítésen túl – a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., BH 2005.337., BH 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre a terhelt azzal hivatkozott, hogy a pénzbüntetés kiszabása vele szemben nem törvényes megfelelő vagyon, jövedelem hiányában.
[69] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[70] Pénzbüntetés kiszabható önállóan (főbüntetésként) vagy más büntetés mellett is a Btk. 50. § (1) bekezdése alapján, határozott ideig tartó szabadságvesztés mellett, a Btk. 50. § (2) bekezdése szerinti feltételek teljesülése esetén pedig kötelezően.
[71] A Btk. 50. § (1) bekezdése szerint a pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy a bűncselekmény tárgyi súlyára figyelemmel meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát és – az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten – az egynapi tételnek megfelelő összeget.
[72] A Kúria következetes ítélkezési gyakorlata szerint a Btk. 50. § (1) bekezdésén alapuló pénzbüntetés kiszabásának a megfelelő kereset, jövedelem vagy vagyon megléte nem általános feltétele (Bfv.II.538/2014/9., BH 2015.25.I., Bfv.II.1523/2014/10.). A pénzbüntetés kiszabása során az egy napi tétel összegének meghatározásakor figyelemmel kell ugyan lenni az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaira és életvitelére, ám törvényi megszorítás hiányában közömbös ezek „megfelelősége”.
[73] A törvény szerint csak a Btk. 50. § (2) bekezdése alapján kiszabható pénzbüntetés feltétele – a bűncselekmény haszonszerzési célzattal való elkövetése és a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása mellett – a terhelt megfelelő vagyona vagy jövedelme. Ezért e törvényhely alapján törvénysértő a pénzbüntetés kiszabása, ha a terhelt vagyonnal vagy jövedelemmel egyáltalán nem rendelkezik (Bfv.II.74/2022/13.).
[74] A terhelttel szemben a bíróság a Btk. 50. § (1) bekezdésének alkalmazásával szabta ki a pénzbüntetést (másodfokú bíróság ítélete [15] bekezdés). Erre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban a pénzbüntetés kiszabásának jogszerűsége – a felülvizsgálati indítványban foglalt okból – nem vizsgálható.
[75] Az ítélkezési gyakorlat következetes arra nézve, hogy a kiszabott büntetés önmagában nem támadható. Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmény vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). Így az sem képezheti önmagában a felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményben foglaltakat miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III.).
[76] Ekként a terhelt felülvizsgálati indítványa a büntetéskiszabási körülmények téves értékelésére alapított részében a törvényben kizárt.
[77] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bek.] során felülvizsgálatot megalapozó további feltétlen eljárási szabálysértést [Be. 649. § (2) bek.] sem észlelt.
[78] Mindezekre tekintettel a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben megalapozatlannak találta, ezért a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.1.511/2023/13.)