A rendeltetésváltozásra vonatkozó hatósági bizonyítvány akkor állítható ki, ha a rendeltetésváltozás megfelel az országos, valamint a helyi építési követelményeknek és az önkormányzat a településképi bejelentést tudomásul vette [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 95. § (1) bek.; 419/2021. (VII. 15.) Korm. rendelet (Korm.rendelet) 48. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2017. december 18-án a „kivett telephely” megnevezésű ingatlan tekintetében szálláshely regisztrációs kérelmet terjesztett elő az illetékes hatósághoz. A Polgármesteri Hivatal Hatósági Főosztály Hatósági Osztálya (a továbbiakban: Hatósági Osztály) a 2018. január 8-án kelt igazolásában rögzítette a bejelentés tényét és nyilvántartásba vette az épületet 100 vendégszobával és 500 ágyszámmal.
[2] A Hatósági Osztály a felperes módosítási kérelmére a 2018. november 28-án kelt döntésében a szobák számát 191-re az ágyakét 576-ra módosította.
[3] A perbeli ingatlanon az illetékes hatóság 2020. november 12-én helyszíni ellenőrzést végzett. A felperes a Hatósági Osztály felé 2020. november 18-án bejelentette a szálláshely-szolgáltatási tevékenység megszűnését, a Hatósági Osztály a 2020. november 25-én hozott igazolásával törölte a perbeli ingatlanon nyilvántartott szálláshelyet a nyilvántartásból.
[4] A felperes 2024. február 1-jén a perbeli ingatlanra vonatkozóan földszint + 7 emeletes épület szálláshely-szolgáltató rendeltetésére vonatkozó hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál. E szerint a perbeli ingatlan megnevezését a felperes a jelenlegi „kivett telephely” megnevezésről „szálláshely épület” megnevezésre kívánja változtatni és azt az ingatlan-nyilvántartásban átvezettetni.
[5] A Polgármester a 2024. február 26-án hozott elsőfokú határozatában a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadta. Az indokolás szerint a felperes kérelméhez csatolt, a Hatósági Osztály által korábban kiadott döntések – amelyekkel a felperes azt kívánja igazolni, hogy az épületet szálláshely-szolgáltatás céljára használja – nem hatályosak, mert a szálláshely-szolgáltatási tevékenység megszűnését a felperes bejelentette. A felperes szálláshely-szolgáltatást kíván folytatni az épületben, erre vonatkozó településképi bejelentés tudomásulvétele azonban nem történt, továbbá a jelenlegi településképi előírások szerint erre nem kerülhetne sor, ezért hatósági bizonyítvány kiadására nincs lehetőség. A településtervek tartalmáról, elkészítésének és elfogadásának rendjéről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 419/2021. (VII. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 48. §-ában foglaltak szerinti hatósági bizonyítvány kiadásának nincs jogalapja. A megtagadás a fenti jogszabályhely mellett az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 95. § (3) bekezdésén alapul.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2024. április 22-én hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[7] Az indokolásban kifejtette, hogy Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Képviselő-testületének a településkép védelméről kiadott 21/2017. (IX. 22.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2019. július 2-án hatályát vesztette, a hatósági bizonyítvány iránti kérelem elbírálására a kérelem benyújtásakor, azaz a jelenleg hatályos jogszabályokat kell alkalmazni. A Korm. rendelet 46. § (1) bekezdés a) pontja szerint az önkormányzat településképi bejelentési eljárást folytat le az építmények rendeltetésének megváltoztatása esetén, az országos és a helyi építési követelmények érvényesítése érdekében.
[8] A perbeli ingatlant is magába foglaló területre a Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat kerületi építési szabályzatáról szóló 16/2020. (IX. 26.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: KŐKÉSZ) van hatályban. A tárgyi ingatlan beépítésre szánt építési övezetbe tartozik, amelyre vonatkozóan a KŐKÉSZ 42. § (2) bekezdése többek között kimondja, hogy erre a területre a tulajdonos és a személyzet számára szolgáló lakás rendeltetés céljából helyezhető el építmény. A felperes az épületet nem saját alkalmazottai számára fenntartott szálláshelyként kívánja használni, hanem más munkáltató alkalmazottainak akar szálláshelyet biztosítani.
[9] Az alperes kiemelte, hogy mivel nem került lefolytatásra előzetesen településképi bejelentési eljárás és a felperes nem saját alkalmazottai részére kíván szálláshely-szolgáltatást nyújtani, ezért a Korm. rendelet 48. §-ára figyelemmel a hatósági bizonyítvány kiadására nincs lehetőség.
A kereseti kérelem
[10] A felperes eljárási és anyagi jogi jogsérelmekre hivatkozással nyújtott be keresetet az alperes határozatával szemben.
A jogerős ítélet
[11] A törvényszék ítéletében a keresetet elutasította.
[12] Kiemelte, a per tárgya kizárólag a keresettel támadott határozat jogszerűségi felülvizsgálata. Ezért a bíróság hatáskörén kívül esett a felperes által hivatkozott, az eljárás megindítását megelőzően a perbeli ingatlant érintő hatósági tevékenységekre vonatkozó kereseti elemek vizsgálata. A hatósági bizonyítvány egy tényleges döntés nélküli olyan regisztratív aktus, amelyből anyagi jogviszony nem keletkezik, az anyagi jogviszony azáltal jön létre, hogy az ügyfél a hatósági bizonyítványt más eljárásban felhasználja, tárgyi esetben az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény alkalmazásához.
[13] A hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárás akkor indult meg, amikor a felperes az ezirányú kérelmét az elsőfokú hatósághoz benyújtotta. Nem foghat helyt az a felperesi érvelés, miszerint az eljárás korábbi időpontban indult, az nem datálható vissza a perbeli ingatlant érintő korábbi helyszíni szemle vagy más jogi cselekmény időpontjára. Az alperesnek a hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárásban a kérelem benyújtásakor hatályos jogszabályok szerint kellett eljárnia, így súlytalan volt a felperesnek az Ör.-re és a Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Képviselő-testületének 8/2017. (III. 24.) önkormányzati rendeletére (a továbbiakban: KÉSZ) történt hivatkozása.
[14] Helyesen állapította meg az alperes, hogy a Korm. rendelet 48. §-ára tekintettel a hatósági bizonyítvány kiadásának feltétele, hogy egyrészt a rendeltetés változásnak meg kell felelnie az országos, valamint a helyi építési követelményeknek, valamint a helyi építési követelményeknek, másrészt az önkormányzat a településképi bejelentést tudomásul vegye. Az építési követelmények betartása körében az alperes helytállóan vizsgálta a KŐKÉSZ-nek, továbbá az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletnek (a továbbiakban: OTÉK) megfelelést. Ezen álláspont jogszerűségét támasztja alá a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5056/2021/4. számú határozata és a Kfv.VI.37.069/2023/8. számú kúriai ítélet is.
[15] Jogszerű, hogy az alperes a szálláshely-szolgáltatás fogalmát az OTÉK és a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) alapján határolta be. A felperes tevékenysége nem felel meg a KŐKÉSZ 42. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mert az épületben szálláshely-szolgáltatást kíván folytatni. A felperes nem vitatottan az általa bérbeadott szálláshelyen más gazdasági társaság alkalmazottai számára biztosítana szálláshelyet, ez pedig nem egyezik meg a KŐKÉSZ 42. § (2) bekezdésében foglalt „saját alkalmazott” fogalmának. Településképi bejelentést a felperes a perbeli ingatlant érintően nem tett.
[16] A fentiekre figyelemmel a Korm. rendelet 48. §-ában szereplő egyik jogszabályi feltétel sem valósult meg, ezért meg kellett tagadni a hatósági bizonyítvány kiadását az Ákr. 95. § (3) bekezdésének alkalmazásával.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása iránt.
[18] Kiemelte, a törvényszék nem vette figyelembe, hogy a felperes a hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelmét az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv. vhr.) 65. § (3g) bekezdése alapján terjesztette elő és nem rendeltetésmódosítás iránti kérelmet nyújtott be a Korm. rendeletre hivatkozással. A hatóságok azonban úgy jártak el, mintha a felperes rendeltetésmódosításra vonatkozó kérelmet terjesztett volna be településképi bejelentési eljárásban és a rendeltetésmódosítás a kérelem benyújtásának időpontjában történt volna. Ezzel szemben a rendeltetés módosítására 2017-ben már sor került. A hatóságoknak a hatósági bizonyítvány kiállítása általános és különös feltételeinek fennállását kellett volna vizsgálniuk az Inytv. vhr. 65. § (3g) bekezdése és az Ákr. vonatkozó rendelkezései alapján.
[19] A hatóságok eljárása nem eredményezhette volna az Alaptörvényben foglalt szabályokba ütköző jogértelmezést, a felperes tisztességes eljáráshoz való jogának megsértését, visszaható hatályú jogalkalmazást, illetve a felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak sérelmét.
[20] A 2017. decemberi bejelentés időpontjában alkalmazandó Ör. szerint az akkor fennálló és azt megelőzően bekövetkezett rendeltetésváltoztatás nem volt településképi bejelentési eljáráshoz kötve. Az Ör-nek az alperes által hivatkozott és az ítéletben elfogadott 37. § (2) bekezdés a) és d) pontjai közül egyik sem teljesült, ezért nem kellett a felperesnek településképi bejelentést előterjesztenie.
[21] Az alperes és a törvényszék az Alaptörvény 28. cikkével ellentétesen értelmezte a jogszabályt, amely a felperes tisztességes jogának megsértéséhez vezetett. A perbeli esetben ugyanis egyrészt a megfelelő számú parkolóhely biztosított, másrészt kereskedelmi, szolgáltató, illetve vendéglátó egység nem jött létre, figyelemmel az OTÉK, a Kertv. és a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet irányadó rendelkezéseire.
[22] A Korm. rendelet 46. § (1) bekezdés a) pontjára és 48. §-ára is tévesen hivatkozott az alperes, mert ezek 2017-ben nem voltak hatályosak, így jelen ügyben nem alkalmazhatók. Ugyanez irányadó a KŐKÉSZ-re, amely 2020-ban került elfogadásra. 2017-ben a KÉSZ volt a hatályos építési szabályzat, amelyet jelen ügyben alkalmazni kell, miután a rendeltetésmódosítás jogszerűségének utólagos megítélésénél a változáskor fennállt építésügyi jogszabályokat kell figyelembe venni a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (2) bekezdéséből következően. Az ezzel ellentétes bírósági álláspont sérti a felperes alapvető eljárási jogait és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdésében rögzített, a tényállás feltárására, megállapítására vonatkozó kötelezettségét is.
[23] A KÉSZ szabályai szerint a perbeli ingatlan olyan övezetbe tartozott, amelyben megkötés nélkül végezhető volt szálláshely tevékenység. Az ügyben nem alkalmazható KŐKÉSZ 46. § (2) bekezdését tévesen értelmezte az alperes és a bíróság, ugyanis a saját alkalmazottak számára fenntartott szállás fogalmának a felperes épületben folytatott tevékenysége megfelel, mert a vele szerződéses kapcsolatban álló munkáltatók dolgozói kerültek elhelyezésre az ingatlanban.
[24] Nem felel meg a tényeknek az az alperesi megállapítás, hogy a felperes az épületben szálláshely-szolgáltatást kíván végezni. Ez ellentmond a határozat azon megállapításának, hogy a Hatósági Osztály által kiadott döntések már nem hatályosak. Ezt meghaladóan a felperes a 2017. évi szemle és bejelentés óta, jogszerűen, az önkormányzat és hatósági szerveinek tudtával és beleegyezésével használja szálláshelyként az ingatlant.
[25] A felperes a szálláshely-szolgáltatási tevékenység megszűnését a Hatósági Osztály jogértelmezése és felszólítása alapján jelentette be 2020. november 18-án. Az a körülmény, hogy ettől az időponttól kezdve a nyilvántartásban ilyen tevékenység nem szerepel, nem hat vissza a 2017. évi hatósági helyszíni ellenőrzés és bejelentés alapján történő nyilvántartásba vételre. A felperes a 2017. évi szabályok szerint jogszerűen kialakult állapot igazolását kérte.
[26] A szálláshely nyilvántartásba vételre vonatkozó hatósági eljárás és a hatósági nyilatkozatok alapján a felperes részéről jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog keletkezett, amelyet tiszteletben kellett volna tartania a hatóságnak.
[27] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
[28] Elsődlegesen előadta, hogy az Inytv. vhr. 65. § (3g) bekezdése az ingatlan-nyilvántartási hatóság eljárására vonatkozik, azt a településképi hatóságnak nem kellett alkalmaznia. A felperes kérelmét a Korm. rendelet 48. §-ára alapítottan kellett elbírálni. Ezt és a további alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket a jogerős ítélet helyesen tartalmazza.
[29] Az ítéletben hivatkozott kúriai döntésnek is megfelelően a hatósági bizonyítvány kiadására irányuló eljárásban az erre vonatkozó kérelem benyújtásakor hatályos jogszabályok alapján kellett megítélni a településképi hatóságnak azt, hogy a rendeltetésváltozás a helyi és országos építésügyi követelményeknek megfelel-e.
[30] Településképi bejelentés és annak tudomásulvétele nélkül a rendeltetésváltozás nem valósulhat meg, így jelen ügyben sem történt meg sem 2007-ben, sem azóta. Az alperes vizsgálta, hogy a rendeltetésváltozás megfelelt-e a vonatkozó építésügyi követelményeknek, a törvényszék az alperesi határozatban ebben a körben rögzítetteket elfogadta.
[31] A felperes által megjelölt körülmények nem eredményeztek szerzett jogot a számára. Az ügyben nem került sor visszaható hatályú jogalkalmazásra. A közigazgatási határozat nem terjeszkedett túl a felperes kérelmén és a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával született.
[32] A 2017. évi szálláshely bejelentésre és az akkor hatályos KÉSZ-re hivatkozás súlytalan, mert a kérelem benyújtásakor hatályos jogszabályokat alkalmazva kellett a hatóságnak eljárnia.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[34] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[35] A Kúria álláspontja szerint a törvényszék a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le.
[36] Az Ákr. 95. § (1) bekezdése értelmében a hatóság a jogszabályban meghatározott esetekben az ügyfél kérelmére – a felhasználás céljának a feltüntetésével – hatósági bizonyítványt ad ki. A 95. § (3) bekezdése szerint, ha az ügyfél valótlan vagy olyan adat igazolását kéri, amellyel a hatóság nem rendelkezik, a hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja.
[37] A hatósági bizonyítvány nem hoz létre anyagi jogviszonyt, hanem egy már fennálló adatot, helyzetet, tényt tanúsít, azaz tényleges döntést nem tartalmazó regisztratív aktus. Az anyagi jogviszony azzal keletkezik, ha a kérelmező a hatósági bizonyítványt valamely más eljárásban használja fel. A hatósági bizonyítvány a kialakult gyakorlatot követve határozat, azonban annak tartalma kizárólag igazolás lehet, közvetlenül a hatósági bizonyítványból sem jog, sem kötelezettség nem származhat (Kfv.III.37.558/2024/10.). A hatósági bizonyítvány tényleges döntés nélküli olyan regisztratív aktus, amelyből anyagi jogviszony nem keletkezik, így annak jellemző sajátossága, hogy – döntés hiányában – nem tartalmaz rendelkező részt sem. Alakszerű határozatot csak akkor kell hozni, ha a hatóság megtagadja a kérelem teljesítését (Kfv.III.37.228/2022/7.).
[38] A hatósági bizonyítvány csak valós információt tanúsíthat, ezért kiadására csak azután kerülhet sor, ha a hatóság az adott tényt, állapotot, adatot megállapította, az ágazati jogszabályokban meghatározott vizsgálatot elvégezte (Kfv.III.37.383/2021/10.).
[39] Az Inytv. vhr. 65. § (3g) bekezdése szerint épület fő rendeltetési jellegének és lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség rendeltetésmódjának, továbbá a lakások vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségek számának építésügyi hatóság, örökségvédelmi hatóság vagy a rendeltetésmódosítási hatóság eljárásához nem kötött megváltoztatását a települési önkormányzat rendeltetést és rendeltetésegység-számot igazoló hatósági bizonyítvány alapján lehet az ingatlan-nyilvántartásban átvezetni.
[40] Az Inytv. vhr. 65. § (3g) bekezdése egy kétlépcsős eljárást szabályoz, amelyben az ügyfélnek először a települési önkormányzathoz benyújtott iratában hatósági bizonyítványt kell kérnie, majd ez alapján az ingatlan-nyilvántartási hatósághoz szükséges átvezetési kérelmet előterjesztenie.
[41] Az Ákr. hivatkozott 95. § (1) bekezdésére tekintettel a hatósági bizonyítvány kiadására irányuló eljárás az ügyfél kérelmére indult, ezért meghatározó jelentőségű a kérelem tartalma.
[42] A felperes a hatósági eljárást indító kérelmében – az általa előadottakkal szemben – nem átvezetési kérelmet nyújtott be az ingatlan-nyilvántartási hatóság felé, hanem a perbeli ingatlan rendeltetésének igazolására hatósági bizonyítvány kiállítását kérte az illetékes települési önkormányzattól, így az ügyben az Inytv. 65. § (3g) bekezdése nem alkalmazható.
[43] A Kfv.V.37.285/2022/7. számú kúriai végzésében is megtestesülő egységes bírói gyakorlat szerint a rendeltetetésmódosítás iránti tulajdonosi beadványt a konkrét ügyben új kérelemként kell tekinteni, amelyre az annak benyújtásakor hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. Az adott esetben a hatályos jogszabályi rendelkezések a rendeltetés módosítás vizsgálatát a polgármester feladatává teszik és többek között a helyi építési szabályzatnak való megfelelőség esetén van helye – az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetés céljából – hatósági bizonyítvány kiállításának.
[44] A fentiekre is figyelemmel a törvényszék jogszerűen állapította meg ítéletében, hogy az alperesnek a hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárásban a kérelem benyújtásakor hatályos jogszabályok szerint kellett eljárnia. Az ezzel ellentétes felperesi érvelés nem foghat helyt, a kérelem benyújtásakor hatályos jogszabályok alkalmazása az Ákr. hivatkozott 95. § (1) bekezdéséből is következik, az nem sérti a felperes tisztességes eljáráshoz való jogát és nem valósít meg visszaható hatályú jogalkalmazást. Továbbá ez a jogértelmezés felel meg az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogszabályértelmezési alapelvnek is. Ezért a felperesi kérelem benyújtásakor már nem hatályos Ör. és KÉSZ a perbeli jogviszonyban nem vehetők figyelembe.
[45] A perben irányadó Korm. rendelet 46–49. §-ai szabályozzák a településképi bejelentési eljárást. A 48. § rögzíti, hogy ha a rendeltetésváltozás megfelel az országos, valamint a helyi építési követelményeknek és az önkormányzat a településképi bejelentést tudomásul vette, az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetés céljából az önkormányzat kérelemre 15 napon belül hatósági bizonyítványt állít ki az építmény, valamint az építményen belüli önálló rendeltetési egység rendeltetésének módosításáról és új rendeltetéséről, valamint az építmény rendeltetési egységei számának megváltozásáról és az önálló rendeltetési egységek új számáról.
[46] A Kúria hangsúlyozza, a Korm. rendelet 48. §-ára figyelemmel a rendeltetésváltozás körében az önkormányzat hatósági bizonyítványt két konjunktív feltétel fennállása esetén adhat ki. Egyfelől a rendeltetésváltozásnak meg kell felelnie az országos és a helyi építési követelményeknek, másfelől a kérelmezőnek településképi bejelentést kell tennie, amelyet az önkormányzatnak tudomásul kell vennie.
[47] A felperes által sem vitatottan településképi bejelentést nem tett, a hatósági bizonyítvány kiadásának ez a tény már önmagában akadályát képezte.
[48] Emellett a törvényszék által helyesen felhívott Kfv.VI.37.069/2023/8. számú kúriai ítélet kimondta, hogy a településképi bejelentés tudomásul vétele nem jelent teljes automatizmust az építményrész rendeltetésmódosítására vonatkozó hatósági bizonyítvány kiadására nézve. Ennek során ugyanis be kell tartani az építmény szabályosságára irányadó építési követelmények egyéb rendelkezéseit is.
[49] A felperesi kérelem benyújtásakor a helyi építési követelményeket a KŐKÉSZ szabályozta – és jelenleg is szabályozza – és miután a perbeli ingatlan az építési övezetben található, így arra irányadó a 42. §. A (2) bekezdés c) pontja rögzíti, hogy az építési övezetekben – eltérő rendelkezés hiányában – kizárólag saját alkalmazott számára fenntarott szállás rendeltetés, illetve annak építménye helyezhető el.
[50] A Kúria rámutat, a KŐKÉSZ 42. § (2) bekezdés c) pontja egyértelmű rendelkezést tartalmaz, mert kizárólag saját alkalmazott számára fenntartott szállás építménye helyezhető el a perrel érintett építési övezetben, amely kategória a felperesi állásponttal szemben nem terjed ki a felperessel szerződéses kapcsolatban álló munkáltató dolgozóira. A felperesi jogértelmezés olyan mértékben tágítaná ki ezt a jogszabályhelyet, amely nyilvánvalóan ellentétes a jogalkalmazói szándékkal. A fentiekből következően a hatósági bizonyítvány kiállításának másik konjunktív feltétele is hiányzik.
[51] A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet jogszabálysértéstől mentesen állapította meg, hogy a felperes által hivatkozott „szerzett jog” jogintézménye a perbeli konstellációban nem értelmezhető. Az a tény, hogy a Hatósági Osztály a felperes 2017. december 18-i regisztrációs kérelmét elbírálva a perbeli ingatlanon álló épületet szálláshelyként nyilvántartásba vette, nem jelenthet a felperes számára szerzett jogot, már csak azért sem, mivel a felperes kérelmére a Hatósági Osztály 2020. november 25-én a szálláshelyet törölte a nyilvántartásból.
[52] Az alperes a hatósági bizonyítvány kiadását a Korm. rendelet 48. §-ára és az Ákr. 95. § (3) bekezdésére alapítottan jogszerűen tagadta meg.
[53] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdését alkalmazva hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.III.37.742/2024/4.)