A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége esetén az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése vagy testi sérülése (halála), illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán – bár erre lehetősége volt – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége fennáll [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. a) pont]
[1] A járásbíróság ítéletével a II. r. terheltet foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt 3 év időtartamra próbára bocsátotta, és 3 évre eltiltotta a mutatványos berendezések tanúsításától. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, mellőzte a próbára bocsátás intézkedés alkalmazását, és a II. r. terheltet 10 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett fogház fokozatú szabadságvesztésre ítélte, és előzetes mentesítésben részesítette. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának esetén a II. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Pontosította a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] Az eljárt bíróság által megállapított – és a felülvizsgálati indítvánnyal érintett II. r. terheltre vonatkozó – irányadó tényállás lényege a következő.
– A II. r. terhelt egy egyetem 1. számú tanszékének adjunktusa, valamint az egyetem 2. számú tanszéke tanúsító csoportjának és vizsgáló csoportjának is minőségügyi megbízottja, mutatványos berendezések tanúsításával 18 éve foglalkozott, a doktori címet 29 éve szerezte gépelemek szaktudományban. Az egyetem a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal határozatában foglaltak szerint a mutatványos berendezések biztonságosságáról szóló 7/2007. (I. 22.) GKM rendelet szerinti megfelelőségértékelési tevékenység folytatására jogosult. Ebbe beletartozik többek között a tesztelési tevékenység ellátása, első használatbavétel előtti vizsgálat elvégzése és tanúsítása, az üzemeltetési napló hitelesítése.
– Az I. r. terhelt 2014. év végén szóban említette a II. r. terheltnek, hogy egy vízszintes tengely körül forgó, 8 személyes körhintát kíván gyártatni, mivel egy külföldön rendezett szakmai bemutatón látta egy holland prototípus működését. A terheltek szóban egyeztettek arról, hogy lehetőség van egy magyar prototípus előállítására, az egyeztetés során szóba került, hogy a berendezés jellegénél fogva mindenképpen I. számú veszélyességi osztályba fog tartozni.
– Az I. r. terhelt ezt követően tervezőket kért fel a hinta megtervezésére, átfogó felelős tervezője a mutatványos berendezésnek azonban nem volt. A felépítmény (hinta) első változata tervezőjének személye felderítetlen maradt, a tervdokumentáció erre vonatkozó tervezői aláírást nem tartalmazott. A kivitelezés érdekében az 1. számú gazdasági társaság képviseletében az I. r. terhelt 2015. március 6-án kötött vállalkozási szerződést a 2. számú gazdasági társasággal. A 2. számú gazdasági társaság a berendezés járműtechnikai és szerkezeti elemeit, így a pótkocsi átalakítását és a hinta szerkezeti elemeit gyártotta le az I. r. terhelt megrendelése, és az általa rendelkezésre bocsátott tervek alapján.
– A gyakorlatban a gyártási folyamat akként zajlott, hogy a 2. számú gazdasági társaság a szállítókocsi átalakítását és a hinta szerkezeti elemeit a megrendelő kívánságainak, az általa biztosított terveknek megfelelően elkészítette, míg a további szükséges berendezések, hidraulika, hidraulikus alkatrészek, egyéb alkatrészek beszerelése az I. r. terhelt közreműködésével, az általa biztosított személyzettel történt a kivitelező cég telephelyén.
– Kézikönyv a berendezéshez nem készült, a műszaki dokumentációban az egyes részegységek leírása nem részletező, így különösen a biztonsági elemekről, fékekről semmilyen tájékoztatás nem található.
– A kétkarú körhinta mutatványos berendezést egy kamionpótkocsi átalakított utánfutójára építették. A hintakaron lévő utasgondolák egyenként 2x2, egymásnak háttal lévő üléseket tartalmaznak, így a berendezést összesen nyolc személy vehette igénybe. A működés során a két kar mint egy egységes rúd, forgott, középen lévő forgásponttal. Az utasgondolák a saját tehetetlenségük okán forogtak bármely irányban. A mutatványos berendezés I. változatában a hintakarokat működés közben csak a 2–2 hidraulika hengerszár (dugattyúrúd) tartotta, mechanikai biztonsági elemmel a hinta nem rendelkezett.
– A hinta első változatát az egyetem 1. számú tanszéke nevében a II. r. terhelt 2016. február 23. napján kiállított megfelelőségi tanúsítvánnyal tanúsította. Ezt követően csupán 24 napot üzemelt a berendezés.
– Az üzemeltetési napló bejegyzésével ellentétben 2016. május 28-án az I. r. terhelt telefonon jelezte a II. r. terhelt részére, hogy a hinta üzemelés során néha beremeg, ezen alkalmakkor furcsa zajokat lehet hallani. A II. r. terhelt ezért a bejelentéssel egyidőben utasította a hinta üzemeltetőjét, hogy további intézkedésig a berendezést azonnal állítsa le, az üzemelést fejezze be, 2016. május 29-én kelt határozatával pedig a hinta tanúsítványának érvényességét felfüggesztette. Az üzemeltető a berendezést 2016. május 29-én az 1. számú településen még üzemeltette. Ezt követően felkeresett egy gépészmérnököt, akivel közölte, hogy a hinta sorozatos hidraulikahenger-meghibásodás miatt folyamatosan nem üzemképes, egyúttal megbízta őt egy olyan műszaki megoldás kialakításával, mellyel csökkenthető a hidraulikus munkahengerek terhelése.
– A gépészmérnök már a gép szemrevételezésekor megállapította, hogy ekkora erőkar kizárólag hidraulikatámasszal, mechanikus biztosító rendszer nélkül nem üzemelhet, erre az I. r. terhelt figyelmét felhívta. A gépészmérnök tervei alapján elkészült a hinta II. változata, egy ún. fésűs biztosítási rendszerrel. A második változat terveit 2016. május 24-án adta át a gépészmérnök az I. r. terheltnek, a terveket a II. r. terhelt ellenőrizte, és kézjegyével látta el 2016. május 30-án. A nagy tömegű biztosító csapok behelyezése, a fésűs biztosítási rendszer működtetése nehézkes megoldás volt. A tervek alapján a módosítást az I. r. terhelt a 3. számú gazdasági társaság telephelyén készíttette el, majd a 2016. június 13-án a 2. számú településen elvégzett terhelési próbát követően a II. r. terhelt a mutatványos berendezés üzemeltetésének folytatását engedélyezte.
– Az I. r. terhelt 2016 októberében azonban az egyik hintakaron vékony hajszálrepedést tapasztalt, ezért ismételten felkereste a gépészmérnököt, akit újra megbízott a hinta áttervezésével. A tervezés során a gépészmérnök folyamatosan egyeztetett az üzemeltetővel, az I. r. terhelttel, és a tanúsító szervezet részéről eljáró II. r. terhelttel, akinek a kész terveket ő maga juttatta el. A II. r. terhelt a terveket ellenőrizte és aláírásával tanúsította, így ellenőrizte és aláírásával tanúsította a kitámasztó munkahengerről készült tervrajzot is.
– A gyártó a jóváhagyott tervnek megfelelően kialakította a hidraulikus hengerpár között elhelyezendő biztonsági mechanikus henger felfogatásának helyét is, az I. r. terhelt azonban ennek legyártását nem rendelte meg, így az beépítésre nem került.
– A körhinta műszaki vizsgájára a terheltek jelenlétében 2017. június 8-án a 3. számú településen került sor. Kézikönyve a berendezésnek továbbra sem volt. A műszaki vizsgán a kitámasztó szerkezet – figyelemmel arra, hogy az legyártásra sem került – nem lett beszerelve. A terhelési próbajegyzőkönyv nem rögzítette: az alvázbeállítást, annak megfelelőségét; a karok hidraulika szárak (dugattyúrúd fejek) állását, megfelelőségét; az alkalmazott mérőeszközöket, pontossági fokozatukat; a fékek működését, megfelelőségét.
– A II. r. terhelt a mutatványos berendezés megfelelőségét 2017. június 8. napján tanúsítvány kiállításával megfelelőnek értékelte annak ellenére, hogy a hinta III. változata megfelelő biztonsági eszközzel nem rendelkezett.
– Ezt követően az I. r. terhelt a berendezés harmadik változatát 28 napon át üzemeltette. 2017. szeptember 1–3-án a 4. számú település rendezvényt tartott. A berendezés telepítése megfelelő eszközök nélkül, nem szakszerűen, s annak ellenére történt, hogy a mutatványos berendezés a szükséges biztosító elemekkel nem volt felszerelve. A telepítést követően az I. r. terhelt a berendezés műszaki vizsgálatát nem rendelte meg.
– 2017. szeptember 2-án 18:30 óra körüli időben 5 személy tartózkodott a hintában. A mutatványos berendezésnek a balesetkor letört karjához csatlakozó gondolában foglalt helyet az 1. számú sértett és a 2. számú sértett egymás mellett, 3. számú sértett a nekik háttal lévő ülések közül a külső ülésen, 2. számú mögött ült. Míg a hinta másik karjához tartozó gondolában 4. számú sértett és neki háttal 5. számú sértett foglalt helyet.
– Az utasokkal a hinta a menet indítását követően mintegy 1,5 percig működött, amikor egy hatalmas reccsenés kíséretében a – hintával szemből nézve – balra eső hintakar a támasztó munkahengerek dugattyúrúd végeinek törése következtében letörött, majd a másik hintakarnak ütközött érintve a tartóoszlopon lévő lámpákat, műanyag elemeket, mely ütközés következtében ismét oldalirányba lendült. A baleset során az utasok közül a hintából a 3. számú és a 4. számú sértettek kiestek. A 3. számú sértett kb. 15 métert repült és a 4. számú településen a templom előtti útszakaszon ért földet, a fejét beütötte a betonjárda szélébe. 4. számú sértett platóra esése úgy következett be, hogy mivel a vészfékezés miatt az automata lépcső nem nyílt ki, és a kiszállítást végző személy már azt megelőzően kinyitotta a 4. számú sértettet az ülésben rögzítő biztonsági védőkart, hogy a gondola és a plató közötti nagy szintkülönbség miatt a gondolából történő biztonságos kiszállást lehetővé tevő létrát a tanú odavitte volna, a 4. számú sértett ijedtében kilépett vagy kiugrott a hintából.
– A 3. számú sértett sérülései életveszélyes állapotot eredményeztek, azaz időben érkező orvosi beavatkozás nélkül a halála biztosan bekövetkezett volna. Az agyzúzódások agyszövet elvesztésének felelnek meg, szövet elvesztését jelenti az is, hogy koponyaműtétje során a csontlebenyt nem helyezték vissza, ezért baleseti sérülései maradandó fogyatékosságot eredményeztek. A sértett – a korábbi sikertelen műtétet követően – 2018 szeptemberében a csontlebeny helyére történő koponyaprotézis műtéten esett át, azóta az agyduzzanata leapadt. Mozgása, beszéde nehezített, bal szemére 95%-ban megvakult. Múltbeli életére, a balesetre nem emlékszik. A hinta további utasai a hintának a törés utáni rendellenes mozgása következtében a rögzítő eszközöktől szenvedtek zúzódásos, vérző jellegű, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket.
A balesethez vezető főbb tényezők:
– Alapvető hiba volt, hogy a létrehozandó mutatványos berendezésre – mely Magyarországon prototípusnak tekintendő – nem volt kockázatfelmérés. A mutatványos berendezés első tervezési számítása (tervező nem ismert) nem felelt meg sem formailag, sem tartalmában a felelős géptervezés követelményeinek. A tervek előtervként, terv elgondolásként kezelhetők, a Szabvány követelményeinek nem felelnek meg.
– A hintakaroknak nem volt a nyitott helyzetre szerkezeti kialakítással kialakított ütközője. A hintakarokat kiemelő, karonként 2–2 munkahenger a karokba, illetve a forgatófejhez egymástól függetlenül volt bekötve mechanikusan, így a munkahengerek dugattyúrúdjaiban ébredő erők egymástól függetlenül léptek fel. A hordozó terhek mechanikus kiegyenlítése nem volt megoldott, a hidraulikus munkahengerek sem hidraulikusan, sem mechanikusan nem biztosították a megfelelő terhelés elosztását. A terhelést csak egy munkahenger vette fel, miáltal a berendezés karemelő hidraulikus munkahengerei túlterhelés közelébe kerülhettek a dinamikus igénybevétel miatt. Az elvileg egyforma méretűre és beépítettségre készült hidraulikus munkahengerek dugattyúrúdfej beállításai a gondatlan és helytelen szerelés miatt 20 mm-es eltérést mutattak a megengedett maximális 2 mm eltérés helyett. A pontatlan beállítás a hintaszerkezet egyenetlen rázkódó mozgását okozhatta, s felesleges dinamikus és fárasztó igénybevételeket jelentett a kartámaszokként szolgáló munkahenger alkatrészekben is. A balesetet a hintakart emelő/tartó hidraulikus munkahengerek egyike rúdfejének fáradását követő törése okozta. A szakadás túlterhelés okán következett be, mivel a mutatványos berendezés karemelő hidraulikus munkahengerei túlterhelésbe estek.
– A balesetkor a hinta a szükséges és betervezett mechanikai biztonsági elem nélkül üzemelt. Hiányzott a mutatványos berendezés balesetkori változatáról a biztonsági (kitámasztó munkahenger) kartámasz.
– A súlyosabb eredmény bekövetkezésében pedig a betervezett, jóváhagyott biztonsági kartámasz mellőzése mellett az is közrehatott, hogy az ülésen nem volt biztonsági heveder, egyéb másodlagos védelmet nyújtó berendezés. A II. r. terhelt a biztonsági kartámasz elhagyhatóságának számításokkal alátámasztott vizsgálatának mellőzése mellett a biztonsági öv (heveder) hiányát, okát sem vizsgálta az egyetem Minőségirányítási Kézikönyvének Biztonsági berendezések megfelelőségének ellenőrzése fejezetben foglalt előírások ellenére.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját és a b) pont ba) alpontját megjelölve a II. r. terhelt felmentése érdekében.
[5] Indokai szerint a 7/2007. (I. 22.) GKM rendelet 3. § (1) bekezdés g) pontjában rögzített, ún. követő vizsgálat alapján az üzemeltető a mutatványos berendezést műszaki vizsgálat céljából köteles bemutatni a kijelölt szervezetnek, az I. veszélyességi osztályba tartozó mutatványos berendezések esetén minden telepítést követően, amelyről a kijelölt szervezet jegyzőkönyvet vesz fel. Az üzemeltető – az I. r. terhelt – ezen bemutatási kötelezettségének nem tett eleget, márpedig egy ilyen tanúsításkor egyértelműen megállapítható lett volna az ülések rossz állapota, deformációja, hegesztése, valamint az egyéb látható hiányosságok, mint pl. a biztonsági heveder hiánya, amely alapján a tanúsítás nem engedte volna meg az üzemeltetést.
[6] Kifejtette, hogy az ügyben eljárt szakértők megállapították, hogy a követő vizsgálat során – amely a telepítés és a szerkezet biztonságos működtethetőségének vizsgálata – a vizsgálónak fel kellett volna ismernie a szerkezet előírt állapotától való eltérést, továbbá az ülések elváltozott alkalmatlan állapotát és egyéb látható hiányosságokat, így a berendezés működtetését meg kellett volna tagadnia. Az utolsó változat 28 napon keresztül működött több helyszínen úgy, hogy egyetlen alkalommal sem került sor a követő vizsgálatra. Az első fokon eljáró bíróság ezen kötelezettség üzemeltető által történő mulasztását ítéletében több ízben megállapítja, amely tényből nem megfelelő következtetéseket vont le a II. r. terhelt bűnösségére.
[7] Szerinte a II. r. terhelt által nem volt tudható az a tény, hogy az utolsó tanúsítása és a balesetet megelőző felállítás, illetve bármely egyéb helyszínen történő felállítás között történt-e módosítás a hinta vonatkozásában, amely meggátolta volna az üzembehelyezést. Ami biztosan megállapítható a védő szerint, hogy az I. r. terhelt végzett olyan módosításokat, amelyek a II. r. terhelt általi tanúsításkor nem voltak tapasztalhatóak.
[8] Az ülések átalakítása, javítása miatt önmagában is vizsgálatot kellett volna megrendelni, mert azt a vonatkozó GKM rendelet 3. § (1) bekezdés b) pontja előírja.
[9] Álláspontja szerint a szakértők és az elsőfokú bíróság által is megállapított üzemeltetői mulasztás több, mint közreható tényező, hiszen amennyiben ez a mulasztás nem történik meg, úgy a II. r. terhelt megtagadta volna a hinta üzemeltetését, mivel olyan szembetűnő hiányosságokkal került sor a hinta felállítására az adott helyszínen, amely nem engedte volna meg a működtetést.
[10] Ez a tényező nem felgyorsította az eseménysort, hanem konkrétan megvalósította, lehetőséget sem biztosítva a II. r. terheltnek arra, hogy jogszabályban rögzített kötelezettségének eleget téve meghiúsítsa a hinta üzemeltetését. E mulasztásig legfeljebb absztrakt veszélyeztetésről lehet szó a II. r. terhelt vonatkozásában, amely azonban a tényállásszerűséghez nem elegendő.
[11] Kifejtette továbbá, hogy a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye kapcsán a II. r. terhelt büntetőjogi felelőssége csak az általa végzett tevékenységre vonatkozó szabályok megsértése esetén merülhet fel. Azzal, hogy az I. r. terhelt a magatartásával megszegte a Rendelet 3. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt foglalkozási szabályt, a II. r. terheltnek cselekvési lehetősége sem volt arra, hogy megakadályozza az eredményt, a baleset bekövetkezését, azaz nem a II. r. terhelt terhére felrótt foglalkozási szabályszegésnek volt közvetlen oksági szerepe a balesetben.
[12] Álláspontja szerint a 7/2007. (I. 22.) GKM rendelet 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti ún. követő vizsgálat és a b) pontja szerinti átalakítás, javítás, lehajlás miatti vizsgálat megrendelésének az I. r. terhelt által történő elmulasztása az okfolyamatot megszakította, és az absztrakt veszély konkrét veszéllyé alakult a hinta felállításakor, amelyre a II. r. terheltnek még csak ráhatása sem volt, hiszen a felállításokról tudomást előzetesen nem szerzett, ezen kötelezettség elmulasztására így még csak fel sem tudta hívni az I. r. terhelt figyelmét.
[13] Kifejtette, hogy a követő vizsgálat és az ülések átalakítása, javítása, lehajlása miatt, a rendeletben két helyen, a b) és g) pontban is előírt vizsgálat hiányában az I. r. terhelt a körhintát nem üzemeltethette jogszerűen. A körhinta fizikai állapota több szempontból nem felelt meg a tanúsításkori állapotnak. Ez azt jelenti, hogy a tanúsítvány nem volt érvényes. A tanúsítvány érvénytelenségéből az is következik, hogy a II. r. terhelt felelőssége a balesettel kapcsolatban egyáltalán nem vizsgálható.
[14] Kifogásolta, hogy az ülés lehajlásának okára vonatkozó szakértői megállapítás semmilyen számítással nincs alátámasztva.
[15] Sérelmezte, hogy iratellenesen került megállapításra, hogy a balesetet okozó dugattyúrúd szakadás megfelelő anyagminőségű, szabványnak megfelelő dugattyúrúdszem esetén is bekövetkezett volna, továbbá a szakértők nem véleményezték a II. r. terhelt által végzett ezirányú számításokat. Sérelmezte továbbá a védelem bizonyítási indítványának elutasítását.
[16] Eljárási hibaként hivatkozott a bizonyítási késedelemre, az elmaradt tanúkutatásra és szakértői helyszíni szemlére.
[17] A Legfőbb Ügyészség átiratában részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta a felülvizsgálati indítványban foglaltakat.
[18] Kifejtette, hogy a II. r. terhelt védője ugyan hivatkozott eljárási szabálysértésre, azonban olyan eljárási szabálysértést, amely a Be. 649. § (2) bekezdésében írt felülvizsgálati oknak minősülne, nem közölt.
[19] Álláspontja szerint a II. r. terhelt tudta azt, hogy a hinta az általa tanúsítottak szerinti állapotban – biztonsági kartámasz és biztonsági heveder nélkül – fog üzemelni. Az, hogy mi volt a baleset oka, a felülvizsgálati eljárásban a támadhatatlan tényállás része. A baleset okai pedig részben a II. r. terhelt mulasztására vezethetőek vissza. Az, hogy az ún. követő eljárás esetlegesen egy olyan új hiányosságot, az ülések lehajlott állapotát feltárta volna, ami okot adott volna a hinta működtetésének felfüggesztésére, a II. r. terhelt korábbi mulasztásainak megítélését nem befolyásolja.
[20] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[21] A II. r. terhelt védője az ügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében lényegében megismételte a felülvizsgálati indítványában foglaltakat.
[22] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja alapján nyilvános ülésen bírálta el.
[23] A nyilvános ülésen a II. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta. Kifejtette, hogy azt nem vitatja, hogy egy absztrakt veszélyhelyzet bekövetkezett – amit az első- és másodfokú bíróság ítéleteiben rögzített –, ezek azonban álláspontja szerint nem eredményezhettek közvetlen veszélyhelyzetet.
[24] Szerinte a GKM rendelet akkor hatályos 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti követő vizsgálat hiánya idézte elő a közvetlen veszélyt, hiszen, ha ez megtörtént volna, akkor ez a követőtanúsítás nem engedte volna működni a körhintát egyetlen alkalommal sem, tekintettel az ülések állapotára, a végrehajtott módosításokra, amelyek szabad szemmel láthatóak, észrevehetőek lettek volna. Ennél a követőtanúsításnál azt is észlelni kellett volna, amit az elsőfokú bíróság is felvetett, nevezetesen, hogy hiányoznak a tervdokumentációk.
[25] Álláspontja szerint hiányzik a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek igen lényeges része, a II. r. terheltnek a közvetlen veszélyhelyzet előidézésében való részvétele, ezért kizárólag a II. r. terhelt felmentésére tett indítványt.
[26] A Legfőbb Ügyészség képviselője felszólalásában az írásbeli indítványban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta.
[27] Kifejtette, hogy a tényállás rögzítette azokat a szabályszegéseket, amelyeket a II. r. terhelt elkövetett, azokat a hiányosságokat, amelyeknek az észlelését elmulasztotta, illetőleg amelyek ellenére tanúsította a hinta működését, és ezek tekintetében változás nem következett be a balesetig. Nem arról van szó, hogy a II. r. terhelt tanúsított valamit, és utána eszközöltek olyan változtatásokat ezen a hintán, amelyek alapvetően megváltoztatták a működtetését.
[28] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria járásbíróság és a törvényszék ítéletét a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[29] A II. r. terhelt csatlakozott a védője által elmondottakhoz.
[30] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[31] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[32] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[33] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[34] Az indítvány szerint az alapügyben eljárt bíróság anyagi jogszabályok megsértésével állapította meg a II. r. terhelt bűnösségét, mivel egyrészt a II. r. terhelt nem követett el foglalkozási szabályszegést, másrészt a kialakult közvetlen veszélyhelyzet (alapeset) és a II. r. terhelt cselekménye között okozati összefüggés nem áll fenn, a II. r. terhelt esetében legfeljebb absztrakt veszélyről lehet szó, a közvetlen veszélyhelyzet és súlyosabb eredmény tekintetében kizárólag az üzemeltető (I. r. terhelt) felelőssége állapítható meg. Az üzemeltető ugyanis a jogszabály által előírt kötelező követő vizsgálatot elmulasztotta, a berendezés javítása, átalakítása miatti szabályszegésekért kizárólag az I. r. terhelt felel, a II. r. terheltnek nem volt cselekvési lehetősége arra, hogy a baleset, az eredmény bekövetkezését megakadályozza.
[35] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét, míg a b) pont ba) alpontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[36] A Btk. 165. § (1) bekezdése szerint, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (2) bekezdés a) pontja alapján a büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okoz.
[37] A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, amely lehet akár szándékos, akár a kötelezettség elhanyagolásában jelentkező gondatlan magatartás. A szabályszegés megvalósulhat aktív, tevőleges magatartással vagy mulasztással is.
[38] Az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése vagy testi sérülése (halála), illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán – bár erre lehetősége volt – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége fennáll.
[39] A Btk. 165. §-a szerinti törvényi tényállás ún. keretdiszpozíció, annak tartalmát az egyes foglalkozási szabályok töltik ki. A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott íratlan, szokásszerű szabályai is meghatározhatják.
[40] A Btk. 165. §-a (korábban az 1978. évi IV. törvény 171. §-a, illetve az 1961. évi V. törvény 258. §-a és az azt megelőző 1948. évi XLVIII. törvény 20. §-a) szerinti törvényi tényállás alapján foglalkozás alatt az a tevékenység értendő, amit az elkövető éppen végez.
[41] Az eljárt bíróság helyesen vette számba a konkrét tevékenység végzéséhez (mutatványos berendezés biztonságossági vizsgálata) szükséges foglalkozási szabályokat.
[42] A mutatványos berendezések biztonságosságáról szóló 7/2007. (I. 22.) GKM rendelet (Rendelet) 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a mutatványos berendezést úgy kell tervezni, gyártani, kialakítani, hogy rendeltetésszerű használat esetén ne veszélyeztesse a személyek életét, testi épségét, egészségét és a vagyonbiztonságot.
[43] A Rendelet 1. § c) pontja alapján műszaki vizsgálat a mutatványos berendezés vizsgálata és megfelelőségének megállapítása a biztonsági követelmények alapján, elsősorban a vonatkozó szabványok figyelembevételével, és szakmai értékítélet alapján értelmezett általános követelmények szerint.
[44] A 2. § (2) bekezdése alapján, amennyiben a mutatványos berendezést a vonatkozó szabványokban foglalt tervezési és gyártási követelmények szerint gyártották és annak megfelelően üzemeltetik, azt úgy kell tekinteni, hogy megfelel a biztonságossági és egészségvédelmi követelményeknek.
[45] A Rendelet 4. § (2) bekezdése szerint a műszaki vizsgálatot az üzemeltető az általa választott kijelölt szervezettel végezteti el. E célból átadja az I. veszélyességi kategóriába tartozó berendezés esetén a hivatalos műszaki dokumentumgyűjteményét és kézikönyvét. A hivatalos műszaki dokumentumgyűjtemény és a kézikönyv a vonatkozó szabvány vagy azzal egyenértékű műszaki megoldás alkalmazásával kerül összeállításra.
[46] Az egyetem 2. számú tanszékének Vizsgáló Csoport Minőségirányítási Kézikönyve szabályozza a vizsgálati eljárást a 7/2007. (I. 22.) GKM rendelet alapján a mutatványos berendezésnek a biztonságossági vizsgálatára vonatkozóan.
[47] Ezen kézikönyv minőségpolitikai nyilatkozata rögzíti, hogy a Vizsgáló Csoport tevékenysége egyfelől szolgáltatás, másfelől szolgálat. Szolgálat abban, hogy a biztonságos üzem érdekében alapos vizsgálattal elősegítik, hogy a mutatványos berendezések műszaki állapota az előírásoknak megfelelő legyen és ezáltal a szórakozó közönség minél kevesebb veszélyforrásnak legyen kitéve.
[48] A Minőségirányítási Kézikönyv kimondja, hogy a vizsgálat során a Rendelet mellékletében megjelent szabványok szerinti alkalmasságot kell vizsgálni. A vonatkozó szabványok között szerepel az MSZ EN 13814:2005 számú szabvány a vidámparki, mutatványos és hasonló szórakoztató berendezésekről és szerkezetekről.
[49] A Minőségirányítási Kézikönyv 19. pontja tartalmazza a vizsgálati módszereket. Rögzíti, hogy a 19. pontban részletezett vizsgálati eljárás vonatkozik minden, a 7/2007. (I. 22.) GKM rendelet alapján vizsgálatra kerülő mutatványos berendezés biztonságossági vizsgálatára.
[50] A Kézikönyv – a Rendelet alapján – meghatározza, hogy a mutatványos berendezést mikor kell vizsgálati eljárás alá vetni: így első használat előtt, meghatározott időközönként, javítást, átalakítást követően, ismeretlen eredetű meghibásodás esetén. Ugyancsak a Rendelet tartalmához igazodóan rögzíti azt a szigorú protokollt, amelyet különböző vizsgálatok során el kell végezni, miként az ehhez szükséges feltételeket is. Ez kiterjed a gyártási folyamat ellenőrzésére (jóváhagyott tervdokumentáció), kivitelező szervezet megfelelőségére, majd a berendezés működés közbeni vizsgálatára.
[51] A Kézikönyv 19.1 pontja alapján nem kétséges, hogy a mutatványos berendezések műszaki vizsgálatának tartalma a Rendelet és a szabványok által szabályozott, ekként konkrétan és egyértelműen meghatározott.
[52] Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat a következőkre.
[53] A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény célja az 1. §-ból következően – egyebek mellett – az e) pont alapján az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogyasztói érdekek védelme és a biztonság elősegítése.
[54] E törvény indokolásából kitűnik, hogy a nemzeti szabványosítás egyik fő célja, hogy elősegítse az európai szabványok átvételét. A 4. § (2) bekezdéséhez fűzött indokolás szerint, ha a gyártó a kapcsolódó szabványok alkalmazásával készíti el a terméket, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály követelményének a termék megfelel. A gyártó dönthet úgy, hogy nem a vonatkozó szabvány szerint jár el, ebben az esetben azonban igazolnia kell, hogy a termék megfelel a vonatkozó műszaki tartalmú jogszabály követelményeinek.
[55] A vonatkozó szabványok által előírt vizsgálati formák: az ellenőrzés, a szemrevételezés, a működtetés és a mérés. Az ellenőrzés során a berendezés vizsgálatához szükséges okmányok megléte, érvényessége és hitelessége kerül vizsgálatra. Szemrevételezéssel meg kell vizsgálni az egyes fő- és részegységek, kiegészítő és biztonsági berendezések meglétét, azok megfelelő állapotát. Működtetéssel kerülnek ellenőrzésre a fő- és mellékmozgások, a határhelyzetek és sebességek, valamint a biztonsági berendezések megbízható működése. Méréssel történik a berendezés azonosításán, fő méreteinek ellenőrzésén túlmenően a kopó alkatrészek állapotfelmérése.
[56] A Kézikönyv részét képezi a Vizsgálat Működési és Eljárási Szabályzata (Szabályzat), melynek 1. pontja részletezi az első használatbavétel előtti vizsgálatot. A vizsgálati eljárás több lépcsőből áll: tervfelülvizsgálat, gyártási folyamat ellenőrzése, első vizsgálat. Az 1.3 pont alapján az első vizsgálat során a vizsgáló ellenőrzi a tervdokumentációval való egyezőséget, a műbizonylatok meglétét, a tervező által előírt biztonsági berendezések meglétét és működőképességét, valamint a mutatványos berendezés biztonságos felépítését.
[57] A Szabályzat 5. pontja rögzíti az ismeretlen eredetű meghibásodás esetén folytatott vizsgálat rendjét. E szerint a mutatványos berendezés újbóli vizsgálatára csak abban az esetben kerülhet sor, ha a tervező által előírt módosításokat, kiegészítéseket elvégezték.
[58] A Kézikönyv 9. számú melléklete az általános vizsgálati utasításokat tartalmazza. Ezek között szerepel, hogy szükséges a biztonsági berendezések megfelelőségének és működésének ellenőrzése abból a szempontból, hogy a vonatkozó előírásokat kielégítik-e, és a mutatványos berendezés biztonságos működése megvalósul-e. Így, ha az utas a fülkéből mozgás közben kieshet, megfelelő védőberendezés van-e felszerelve, ahol lehet, van-e másodlagos védelem is beépítve.
[59] A Kézikönyv Különleges Vizsgálati Utasítások részében – utalva a Szabvány 6.1.6 pontjára – rögzíti, hogy az utasrögzítőket úgy kell kialakítani, hogy az utasokra fennálló kockázatokat minimalizálják, többek között a kiesést, kilökődést az utazó egységből.
[60] A Minőségirányítási Kézikönyvben foglalt munkaköri leírás szerint a vizsgáló a tevékenységéhez kapcsolódó szabványokat, a vonatkozó jogszabályokat, a Minőségügyi Kézikönyvben foglaltakat köteles megismerni és ezeket a vizsgálatoknál maradéktalanul alkalmazni (Kézikönyv 17.3. pont).
[61] Ebből következően a mutatványos berendezés biztonságossági vizsgálata során a II. r. terheltre mint vizsgálóra a hivatkozott szakmai szabályok vonatkoztak.
[62] Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt az egyetem 1. számú tanszékének adjunktusa, az egyetem 2. számú tanszéke Tanúsító Csoportjának és Vizsgáló Csoportjának minőségügyi megbízottja, vizsgálója, a mutatványos berendezések tanúsításával közel két évtizede foglalkozott.
[63] Az egyetem a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal határozatában foglaltak szerint a mutatványos berendezések biztonságosságáról szóló 7/2007. (I. 22.) GKM rendelet szerinti megfelelőségértékelési tevékenység folytatására jogosult. Ebbe többek között beletartozik a tesztelési tevékenység ellátása, első használatbavétel előtti vizsgálat elvégzése és tanúsítása, az üzemeltetési napló hitelesítése.
[64] A jelen ügyben szereplő mutatványos berendezés a Rendelet 1. melléklete szerint az I. (legmagasabb) veszélyességi osztályba tartozott. A besorolás dönti el, hogy adott mutatványos berendezés esetén milyen kötelezettségek terhelik az üzemeltetőt, illetve a vizsgálatot milyen szempontok alapján kell folytatni.
[65] Nem kétséges, hogy minél veszélyesebb egy adott tevékenység végzése az emberi életre, testi épségre, egészségre, annál nagyobb felelősség hárul az ilyen tevékenységet végző, irányító, azt ellenőrző személyekre, következésképpen az ehhez igazodó elvárhatósági szint (szabálykövető magatartás igénye) is egyre magasabb. Értelemszerű ugyanis, hogy ilyen tevékenység folytatása során a legkisebb hiba vagy mulasztás avagy ezek sorozata igen súlyos következményekhez vezethet. A külső (állami) szabályozás (jogszabályok, szabványok), a szabályozott környezet épp azt hivatott biztosítani, hogy csökkentse az egyébként meglévő kockázat bekövetkezésének esélyét.
[66] A jelen ügyben szereplő mutatványos berendezés első, második és harmadik változatát is az egyetem 2. számú tanszéke nevében a II. r. terhelt megfelelőségi tanúsítvánnyal tanúsította.
[67] Mindezek alapján a II. r. terhelt meggyőződési kötelezettsége valójában arra vonatkozó volt, hogy a mutatványos berendezést a vonatkozó szabványokban foglalt tervezési és gyártási követelmények szerint gyártották-e és annak megfelelően üzemeltetik-e, az megfelel-e a biztonságossági és egészségvédelmi követelményeknek. A berendezésnek a szabvány előírásaitól való eltérése esetén pedig van-e gyártói igazolás arra vonatkozóan, hogy a termék megfelel a vonatkozó műszaki tartalmú jogszabály követelményeinek, valamint az ténylegesen megfelel-e a követelményeknek.
[68] Az irányadó tényállás egyértelműen tartalmazza a következőket:
– A mutatványos berendezésnek nem volt egységes tervdokumentációja és a teljes berendezést átfogó felelős tervezése. A tervek, a tervezés nem hivatkozott semmilyen tervkoncepcióra. Alapvető hiba volt, hogy a létrehozandó mutatványos berendezésre – mely Magyarországon prototípusnak tekintendő – nem volt kockázatfelmérés. A mutatványos berendezés első alapvető tervezési számítása (tervező nem ismert) nem felelt meg sem formailag, sem tartalmában a felelős géptervezés követelményeinek. A tervek előtervként, tervelgondolásként kezelhetők, a Szabvány követelményeinek nem felelnek meg.
– A mutatványos berendezés hidraulikus terve sem felelt meg a felelős géptervezés követelményeinek elsősorban azért, mert nincs előírt vagy előjegyzett kapcsolata, utalása a következő tervezési fázisra, így csak előtervként, tervelgondolásként kezelhető. A terv nem ismertette a hintakaroknál jelentkező hidraulikával támasztott erők működését. A Szabvány követelményeinek nem felel meg.
– A mutatványos berendezés dokumentumgyűjteménye alkalmatlan volt hivatalos dokumentumgyűjteményként való megjelenítésre. Abból nem volt egyértelműen azonosítható a berendezés utolsó, megfelelőnek jóváhagyott állapota, s az a vizsgálatokkal, tanúsítással sem volt összeegyeztetve.
– A hintakaroknak nem volt a nyitott helyzetre szerkezeti kialakítással kialakított ütközője. A hintakarokat kiemelő, karonként 2–2 munkahenger a karokba, illetve a forgatófejhez egymástól függetlenül voltak bekötve mechanikusan, így a munkahengerek dugattyúrúdjaiban ébredő erők egymástól függetlenül léptek fel. A hordozó terhek mechanikus kiegyenlítése nem volt megoldott, a hidraulikus munkahengerek sem hidraulikusan, sem mechanikusan nem biztosították a megfelelő terhelés elosztását. A terhelést csak egy munkahenger vette fel, miáltal a berendezés karemelő hidraulikus munkahengerei túlterhelés közelébe kerülhettek a dinamikus igénybevétel miatt.
– Megfelelő ütközők hiányában a hintakarok kiegyensúlyozása kezelői beállításon múlott.
– A balesetkor a hinta a szükséges és betervezett mechanikai biztonsági elem nélkül üzemelt.
– Hiányzott a mutatványos berendezés balesetkori változatáról a biztonsági (kitámasztó munkahenger) kartámasz.
– A balesetet a hintakart emelő/tartó hidraulikus munkahengerek egyike rúdfejének fáradását követő törése okozta. A szakadás túlterhelés okán következett be, mivel a mutatványos berendezés karemelő hidraulikus munkahengerei túlterhelésbe estek.
– A mutatványos berendezésbe beszerelt hidraulika alkatrészek garanciát nem hordozó termékek voltak. Nem az előírt anyagból készültek, s hőkezelési állapotuk növelte a tönkremenetel esélyét.
– A rúdfejek anyagának kémiai összetétele nem felelt meg a katalógusból kimásolt lapon szereplő minőségű ötvözetlen, nemesíthető acélokra vonatkozó szabvány előírásoknak.
– A súlyosabb eredmény bekövetkezésében pedig a betervezett, jóváhagyott biztonsági kartámasz mellőzése mellett az is közrehatott, hogy az ülésen nem volt biztonsági heveder, egyéb másodlagos védelmet nyújtó berendezés. A II. r. terhelt a biztonsági kartámasz elhagyhatóságának számításokkal alátámasztott vizsgálatának mellőzése mellett a biztonsági öv (heveder) hiányát, okát sem vizsgálta az egyetem Minőségirányítási Kézikönyvének Biztonsági berendezések megfelelőségének ellenőrzése fejezetben foglalt előírások ellenére.
[69] A felidézett tények alapján eljárt bíróság helyesen állapította meg mindazon foglalkozási szabályszegéseket, amelyek alapján a II. r. terhelttől mint minőségügyi megbízottól az adott ténybeli helyzetben tanúsított magatartás számonkérhető.
[70] Az eljárt bíróság szerint a II. r. terhelt terhére rótt foglalkozási szabályszegések a következők:
– A mutatványos berendezésre megfelelőségi tanúsítványt állított ki annak ellenére, hogy a berendezésnek nem volt kézikönyve, és egységes nyomon követhető, azonosítható dokumentációja, így nem voltak megfelelőek az egyes alkatrészek beazonosítását lehetővé tevő gyártási dokumentációk. Mulasztásával, az ellenőrzés mellőzésével műbizonylat hiányában sem kifogásolta a dugattyúrúd alkatrész minőségét, a munkahengerek beállítását. Eljárása során nem észlelte, illetőleg nem kifogásolta a kockázatvizsgálat és koncepció nélküli egységes tervezés hiányát, nem észlelte a nem megfelelő tervezést (tévesztés történt a terhet felvevő munkahengerek számának megállapításában) ezen szabályszegése közvetlen okozati kapcsolatban állt a bekövetkezett eredménnyel.
– A hinta műszaki vizsgáján a berendezés biztonságos működését az előírásoknak megfelelően nem ellenőrizte. A műszaki vizsgákról készített dokumentumok tételesen nem mutatták be az egyes változatokat, s nem ismertették a releváns biztonsági alkatrészeket, azok helyes beállításának követelményeit, ezen szabályszegés közvetlen okozati összefüggésben áll az eredmény bekövetkezésével, ugyanis a biztonsági alkatrészek beszerelésével eleget tett volna a berendezés biztonságos működésének, és a közvetlen veszélyhelyzet, illetőleg a súlyosabb eredmény nem következett volna be.
– A mutatványos berendezés III. változatának tanúsításakor nem kifogásolta a biztonsági kartámasz hiányát annak ellenére, hogy annak tervét ő maga engedélyezte, a berendezés szükségességére a tervező figyelmét felhívta. Olyan terméket tanúsított tehát, amelyre a gépre betervezett, általa jóváhagyott biztonsági berendezés nem volt felszerelve, ezen releváns szabályszegése közvetlen okozati összefüggésben állt a közvetlen veszélyhelyzet bekövetkeztével, illetőleg a súlyosabb eredmény bekövetkezésével is.
– A II. r. terheltnek a biztonsági heveder, öv hiányának okát is vizsgálnia kellett volna, amelyet elmulasztott megtenni. Nem teljesült ezáltal a Szabvány 5.4.2.2., valamint az egyetem Minőségirányítási Kézikönyvének 9. mellékletében a biztonsági berendezések megfelelőségének ellenőrzése fejezetében megfogalmazott követelmények az ülések, gondolák biztonságosságára vonatkozóan. A tanúsítással megállapította a mutatványos berendezés biztonságossági és műszaki követelményeknek való megfelelését annak ellenére, hogy a gép azon állapotában alkalmatlan terméknek minősült, a II. r. terhelt ezen releváns foglalkozási szabályszegése közvetlen okozati összefüggésben állt a közvetlen veszélyhelyzet kialakulásával, illetőleg a súlyosabb eredmény bekövetkezésével.
– A II. r. terhelt a magatartásával megszegte továbbá, illetve nem biztosította a Rendelet 2. § (1) bekezdésében foglaltakat, miszerint a mutatványos berendezést úgy kell tervezni, gyártani, kialakítani, hogy rendeltetésszerű használat esetén ne veszélyeztesse a személyek életét, testi épségét, egészségét és a vagyonbiztonságot, ezen szabályszegés szintén közvetlen összefüggésben áll az eredmény bekövetkezésével, hiszen magában foglalja a fenti három szabály betartásának szükségességét.
[71] Az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése vagy testi sérülése, illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán – bár erre lehetősége volt – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége fennáll.
[72] A szabályszegések nem önmagukban, objektíve tesznek felelőssé, a bűnösség azt jelenti, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és a magatartásával előidézett következményekről. Ekként tehet arról, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményét (eredményét), illetőleg tehet arról, mert beláthatta volna, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit. A bűnösség a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához fűződő aktuális, pszichikus viszony.
[73] Erre vonatkozó jogi érvelést az eljárt bíróság határozata helyesen tartalmazza, azt egészében megismételni nem szükséges.
[74] A tudattartalom vizsgálatát érintően kiemelendő, hogy ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban végrehajtja.
[75] A bűnösség azonban nemcsak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet, tehát, ha az elkövető az eredményt éppen azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel. A szándékosság és a tudatos gondatlanság esetében tehát a rágondolás kimutatható, míg a hanyag gondatlanság esetében éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó.
[76] Mindezek vizsgálatát megelőzi azonban a II. r. terheltnek felrótt magatartás és a bekövetkezett eredmény (közvetlen veszély és a maradandó fogyatékosságot okozó sérülés) közti okozati összefüggés vizsgálata.
[77] A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége esetében a foglalkozási szabályok megsértése, a törvényi tényállásban megkívánt eredmény bekövetkezte ténykérdés, ugyanakkor a közvetlen veszélyhelyzet jogi fogalom, a terhelt bűnösségével, az elkövetési magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggéssel kapcsolatos kérdések a bíróság által megválaszolandó jogkérdések. Ezért ez utóbbiak eldöntése – miként jelen ügyben azt az indítványozó is tette – felülvizsgálati eljárásban kifogásolhatók.
[78] A felülvizsgálati indítványban kifejtett jogi érvelés erre vonatkozó.
[79] Jelen ügyben jelentősége a közvetlen veszélyhelyzet (jogi) fogalma mikénti meghatározásának, másfelől a büntetőjogi értelemben vett okozatosság helyes értelmezésének van.
[80] A Kúria e körben rámutat a következőkre.
[81] Közvetlen veszély akkor valósul meg, amikor az élet, testi épség sérelmének a helyzetre és a személyre konkretizált reális lehetősége jelentkezik; ha pedig sérülés is bekövetkezik, akkor ez értelemszerűen fennáll.
[82] Ehhez képest vizsgálandó, hogy az előzőek szerinti értelemben vett közvetlen veszély (mint eredmény) előidézésében (mint elkövetési magatartás) kinek és minek (milyen tényezőnek) volt szerepe.
[83] Jelen ügyben nyilvánvaló, hogy a minőségi felügyelő, vizsgáló eljárásának pedig arra kell alkalmasnak lennie, hogy a külső szabályozás maradéktalan érvényesülését biztosítsa.
[84] Az elsőfokú ítélet megállapítása szerint, amíg a vizsgáló kellő bizonyossággal nem győződik meg egy Magyarországon prototípusnak számító, I. veszélyességi osztályba tartozó mutatványos berendezésnek a személyek életét, testi épségét nem veszélyeztető biztonságos működéséről, addig az a termék az abba beülő, egyelőre konkrétan nem azonosítható személyek testi épségére nézve veszélyesnek tekinthető. Azzal, hogy a II. r. terhelt elmulasztotta az alkatrészek származásának Szabvány által előírt ellenőrzését, valamint azzal, hogy nem kifogásolta a betervezett, a tervező és saját maga által is szükségesnek tartott biztonsági kartámasz hiányát, és így hagyta jóvá a berendezést, már előállt egy általános veszélyhelyzet.
[85] A II. r. terhelt a hinta vizsgálatát az első gyártást, valamint többszöri átalakítást követően több alkalommal is elvégezte.
[86] Ennek során nem észlelte a nem megfelelő tervezést, azt, hogy tévesztés történt a terhet felvevő munkahengerek számának megállapításában, nem kifogásolta a dugattyúrúd alkatrész minőségét, a munkahengerek beállítását. Nem ellenőrizte a berendezés biztonságos működését az előírásoknak megfelelően.
[87] A III. változat vizsgálata során nem kifogásolta a biztonsági kartámasz hiányát annak ellenére, hogy annak tervét ő maga engedélyezte, és annak szükségességére a tervező figyelmét felhívta. Olyan berendezést tanúsított, amelyre a betervezett, általa jóváhagyott biztonsági berendezés nem volt felszerelve.
Nem követelte meg továbbá az ülésből történő kiesés elleni másodlagos védelmet biztosító heveder beszerelését.
[88] A II. r. terhelt a mutatványos berendezés megfelelőségét a tanúsítvány kiállításával megfelelőnek értékelte annak ellenére, hogy a hinta III. változata – a korábban jóváhagyott – megfelelő (másodlagos) biztonsági eszközzel nem rendelkezett.
[89] A védői érveléssel szemben, az irányadó tényállás nem tartalmaz arra vonatkozó tényt, hogy ezt követően bármilyen változtatás történt volna a hintán.
[90] Másképpen szólva: a II. r. terhelt a hinta biztonságossági és műszaki követelményeknek való megfelelősségét tanúsította annak ellenére, hogy a gép akkori állapotában alkalmatlan termék volt, a biztonságos működésre nem volt alkalmas.
[91] Az eljárt bíróság jogi álláspontja szerint az addig absztrakt veszélyhelyzet közvetlen veszélyhelyzetté vált a kar eltörésével, konkrét személyek testi épségét veszélyeztetve, majd röviddel azt követően sértve.
[92] A Kúria álláspontja szerint a felidézett körülmények között a személyre koncentrált, közvetlen veszélyhelyzet (a sérülés bekövetkezésének reális lehetősége) valójában nem akkor kezdődött, amikor a törés bekövetkezett, hanem akkor, amikor a biztonságos működésre alkalmatlan – ámde megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező – berendezést a vádbeli napon az üzemeltető működésbe hozta úgy, hogy a gondolában emberek foglaltak helyet.
[93] Ehhez képest, amikor a hintakar törése megtörtént a közvetlen veszélyhelyzet egy ettől súlyosabb eredmény, sérülés bekövetkezését jelentő eredményben realizálódott.
[94] Ehhez képest vizsgálandó az elkövetési magtartás és az eredmény közötti okozati összefüggés kérdése.
[95] Amint azt az eljárt bíróság helyesen felidézte a következetes ítélkezési gyakorlat az okozatossági elméletek közül a feltételek egyenértékűségének (conditio sine qua non) elméletét fogadja el. Ennek lényege szerint minden szükséges feltétel ok, vagyis ok az eredménynek minden olyan előzménye, amely nélkül nem következett volna be az eredmény úgy és akkor, mint ahogyan, és amikor bekövetkezett. A későbbi eredményhez vezető minden szükséges feltétel egyenértékű. Abban az esetben, ha az eredményhez vezető kiváltó okhoz az elkövetőtől független további közreható – ideértve a véletlenszerű – ok társul, az okozati összefüggés nem szakad meg, legfeljebb az okozati kapcsolat lazábbá válik.
[96] Ennek elméleti alapját a filozófiai értelemben vett ok fogalma jelentette: „így szól a Curia: az egybevetett positiv és negativ feltételeknek foglalatja, az események eventuális összessége, melyeknek megvalósultával az eredmény kikerülhetetlenül bekövetkezik.” (Vö. BALÁS P. Elemér: Az okozatosság büntetőjogi problematikája, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1936).
[97] Ehhez kapcsolódik az a tétel, amely az ún. láncolatos okozatosság elméleti alapja: az eredmény akkor is a magatartásra mint okra vezetendő vissza, hogyha más emberi cselekvések egyidejű vagy egymásután következő együttműködése nélkül nem következett volna be.
[98] „Több közreműködő esetén az a ténykérdés, hogy vajon az eredmény okát egyes részközreműködőkben lehet-e megtalálni vagy pedig mindegyikben. Ha az eredmény oka csak részben volna található az egyes közreműködőkben, akkor magának az eredménynek is részekre oszthatónak kellene lennie, hogy minden közreműködőnek a részét meg lehessen állapítani. Ez azonban lehetetlen.”
[99] Az indítványozó álláspontja szerint a 7/2007. (I. 22.) GKM rendelet 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti ún. követő vizsgálat megrendelése az I. r. terhelt esetében nem jogosultságot jelent, hanem kötelezettséget. Az a körülmény, hogy a hinta üzemeltetése során az I. r. terhelt egyetlen esetben sem kért követő vizsgálatot nem a II. r. terhelt felelősségi körébe tartozó cselekmény. Azzal, hogy az I. r. terhelt a magatartásával megszegte a Rendelet 3. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt foglalkozási szabályt, a II. r. terheltnek cselekvési lehetősége nem volt arra, hogy megakadályozza az eredményt, a baleset bekövetkezését, azaz nem a II. r. terhelt terhére foglalkozási szabályszegésként felrótt mulasztásnak volt közvetlen oksági szerepe.
[100] Ez az érvelés nem helytálló.
[101] A II. r. terhelt jogszabályokból fakadó meggyőződési kötelezettsége (vizsgálati eljárása) arra vonatkozó volt, hogy a mutatványos berendezést a vonatkozó szabványokban foglalt tervezési és gyártási követelmények szerint gyártották-e és annak megfelelően üzemeltetik-e, az megfelel-e a biztonságossági és egészségvédelmi követelményeknek.
[102] Ehhez képest a megállapított tényekből és felrótt foglalkozási szabályszegésekből következően a balesetben érintett hinta III. változatára – annak akkori állapotából kiindulva – a II. r. terhelt egyáltalán nem állíthatott volna ki megfelelőségi tanúsítványt. Másképpen szólva: az adott berendezés egyetlen napot nem üzemelhetett volna ilyen formában. Ezen releváns szabályszegése közvetlen okozati összefüggésben állt a közvetlen veszélyhelyzet bekövetkeztével, illetőleg a súlyosabb eredmény bekövetkezésével is.
[103] Ilyen körülmények között a minden felállítást megelőző vizsgálat, követő vizsgálat elmaradása, mint a baleset kizárólag I. r. terheltnek felróható oka valójában közömbös.
[104] Egy eleve nem engedélyezhető, eleve nem biztonságos berendezés „változatlanul biztonságos állapotának után követése” értelmezhetetlen, mivel a jogi szabályozás értelemszerűen a jogkövető magatartásra kialakított.
[105] A II. r. terheltnek a biztonsági heveder, öv hiányának okát is vizsgálnia kellett volna, amelyet elmulasztott megtenni.
[106] Nem alapos azon védelmi érvelés, miszerint a szabvány nem írja elő kiegészítő biztonsági heveder beépítését.
[107] A Szabvány 5.4.2.2. pontja szerint: Az utasbefogadó egységek tervezési és számítási szempontjai körében előírja, hogy az üléseket és gondolákat saját tömegből, szállított tömegből és a mozgásból adódó erőket figyelembe véve kell megtervezni. A karfák, háttámlák, biztonsági övek, láncok, kötelek és ezek rögzítőeszközei alkalmasak legyenek az előzők szerinti, az utasteherből adódó erők felfogására.
[108] A Szabvány 6.2.2.3. pontja az Utasrögzítők tekintetében rögzíti, hogy biztonsági övek, lábrögzítő, vagy egyéb hasonló eszközök alkalmazása szükséges olyan gondolák esetén, ahol az utasok forgás közben fejjel lefelé helyzetben is lehetnek.
[109] A jogerős ítélet egyértelműen rögzíti, hogy a súlyosabb eredmény bekövetkezésében pedig a betervezett, jóváhagyott biztonsági kartámasz mellőzése mellett az is közrehatott, hogy az ülésen nem volt biztonsági heveder, egyéb másodlagos védelmet nyújtó berendezés. A II. r. terhelt a biztonsági kartámasz elhagyhatóságának számításokkal alátámasztott vizsgálatának mellőzése mellett a biztonsági öv (heveder) hiányát, okát sem vizsgálta az egyetem Minőségirányítási Kézikönyve Biztonsági berendezések megfelelőségének ellenőrzése fejezetben foglalt előírások ellenére.
[110] A II. r. terhelt részéről az utasnak az utasbefogadó egységből (ülésből) történő kiesés elleni másodlagos védelmét biztosító heveder meg nem követelése okozati összefüggésben áll a súlyosabb eredmény bekövetkezésével. Amennyiben körültekintően vizsgálta volna a védőberendezés megfelelőségét, és a biztonsági hevedert nem mellőzik, az megakadályozta volna a 3. számú sértett ülésből történő kiesését.
[111] Ennélfogva a maradandó fogyatékosság, mint súlyosabb eredmény és a II. r. terhelt terhére rótt – mulasztásban megnyilvánuló – foglalkozási szabályszegés közötti okozati összefüggés kétségessé nem tehető.
[112] A bűnösség megállapítására vonatkozó kifogások esetében arra kell választ adni, hogy volt-e, és ha igen, mi volt a II. r. terhelttől elvárható.
[113] Az elvárás lényege bármely – testi erővel, eszközzel végrehajtott – emberi magatartás esetén: tartsd uralmad alatt, ne sérts mást. Ez a maximuma a büntetőjog egészének, és a jognak is főparancsa.
[114] Azt, hogy a II. r. terhelttől milyen figyelem volt elvárható, illetve, hogy a terhelt az elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítása esetén milyen következményt láthatott előre, kétlépcsős gondolati folyamatban fogható meg.
[115] Az első egy objektív mérce, az objektív gondossági kötelesség. E mérce körülhatárolása más akkor, amikor valamely foglalkozás, és más, ha magánemberi viszonylatról, tevékenységről van szó. Ehhez képest fogalmazható meg az e törvényi tényállásra tartozó elvárhatóság.
[116] Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos, biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra. Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást.
[117] „Ámde minden bűncselekmény bűnös jogellenes magatartás. Így tehát valamely emberi cselekmény csak úgy nyer büntetőjogi jelleget, azaz lesz bűncselekménnyé, ha objektíve és szubjektíve is okozatos, vagyis, ha az eredmény az elkövető tevékenységéből és a tevékenység annak alanyi bűnösségéből származik. Hogy tehát valaki valamely bűncselekmény elkövetéséért felelősségre legyen vonható, korántsem elégséges a tevékenység és a jogsértő eredmény közt fennálló objektív kapcsolat, vagyis tisztán okozati összefüggés, hanem éppannyira elengedhetetlen feltétel a szubjektív összefüggés, vagyis az alanyi bűnösség fennforgása is.” (Vö. ANGYAL Pál: A büntetőjogi alapfogalmak)
[118] Kétségtelen tehát, hogy a hétköznapi, fizikai oksági kapcsolat és a büntetőjogi okozatosság nem azonos; utóbbi objektíve és szubjektíve is okozatos. Másképpen szólva objektíve előrelátható, szubjektíve felróható.
[119] A II. r. terhelt terhére rótt valamennyi foglalkozási szabályszegés alkalmas a már kifejtett értelemben vett közvetlen veszély (mint eredmény) előidézésére és a bekövetkezett eredménnyel okozati összefüggésben álló.
[120] Ami a szubjektív felróhatóságot illeti: a II. r. terhelt a minőségügyi felelősi, vizsgálói feladatait nem a megfelelő, tőle elvárható gondossággal végezte, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az I. veszélyességi osztályba tartozó mutatványos berendezés működése mások életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül ne veszélyeztesse.
[121] Másképpen szólva nem fejtette ki azt a gondosságot, amelyre vizsgálóként kötelezve volt, és amely tőle adott tények mellett elvárható volt.
[122] Az eljárt bíróság tehát helyesen állapította meg – a konkrét foglalkozási szabályok megszegését rögzítve és azok nyomán – az elvárhatóságokat, ami egyben azt is jelenti, hogy azok elmulasztása tudatos gondatlanság formájában valósult meg.
[123] A II. r. terheltnek ugyanis elvárható gondosság mellett előre látnia kellett volna a betervezett biztonsági kartámasz és a biztonsági heveder, öv hiányából fakadó kockázatot, így azt, hogy ezek hiányában a berendezés biztonságos működése nem biztosított. Amennyiben a biztonsági kartámasz és a biztonsági heveder beszerelésre kerül, nem törik le a hintakar, de ha az anyaghiba okán le is törik, a biztonsági kartámasz megvédte volna a kart a hirtelen lehanyatlástól, a másik karral történő ütközéstől, illetőleg kíméletesebb karmozgást eredményezett volna, továbbá a sértett nem repült volna ki az ülésből.
[124] A II. r. terhelt tehát a kellő gondosságot elmulasztotta, előre látta magatartása lehetséges következményeit, de könnyelműen bízott azok elmaradásában. Jelen esetben tehát a bűnösség a felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás szerint, hogy a II. r. terhelt előre látta, hogy a foglalkozási szabályszegésének az eredményeként más vagy mások életére, vagy testi épségére közvetlen veszély, illetőleg testi sérülés következhet be, de könnyelműen bízott ennek elmaradásában (tudatos gondatlanság).
[125] Ez valójában nem más, mint vétkes merészség, ez a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének alapja.
[126] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. a) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[127] Kétségtelen, hogy az I. r. terhelt felelőssége is megállapításra került a balesetben, az I. r. terhelt terhére is számos szabályszegés volt felróható, és ezek együttese, láncolatossága vezetett a vádbeli baleset bekövetkezéséhez, azonban ez nem mentesíti a II. r. terheltet a büntetőjogi felelősség, és annak következményei alól.
[128] Miután a minősítés törvényes és más anyagi jogszabálysértés sem történt, önmagában a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta.
[129] A védő a felülvizsgálati indítványában eljárási szabálysértésekre is hivatkozott.
[130] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A d) pont szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bíróság határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[131] A Be. 608. § (1) bekezdése a következő eljárási szabálysértéseket tekinti hatályon kívül helyezési oknak:
– a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen,
– az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt,
– a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el,
– a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező,
– a bíróság a 492. § (1) bekezdés c)–d) és i) pontjában, valamint a (2) bekezdésében vagy az 567. § (1) bekezdés a)–b) és g) pontjában, valamint a (2) bekezdésben meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette,
– az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
– az ítélet szóbeli indokolása során elhangzott és az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el egymástól, és a fellebbezést az 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be vagy az eltérés az 584. § (2) bekezdése szerinti fellebbezés esetén a fellebbezéssel nem érintett cselekményre vonatkozik,
– az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el, vagy az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el a vádirati tényállástól.
[132] A védő által hivatkozott bizonyítási késedelem, a balesetet követően elmaradt tanúkutatás, szakértői helyszíni szemle hiánya nem alapozhat meg a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti abszolút hatályon kívül helyezési okot. Másképpen szólva a bizonyítási eljárás esetleges hibái vagy hiányosságai relatív eljárási szabálysértések, amelyek nem tartoznak ebbe a kimerítően felsorolt, a felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárási szabálysértések körébe, így nem képezik felülvizsgálat tárgyát.
[133] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[134] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható.
[135] Ezzel szemben a II. r. terhelt védője az indítvány további részében a tényállás megalapozottságát és a bizonyítékértékelést vitatta, amikor kifogásolta a szakértői véleményekben foglaltakat, sérelmezte a bizonyítási indítványának elutasítását, iratellenességre hivatkozott, a tényállással ellentétesen azt állította, hogy a biztonsági kartámasz nem elengedhetetlen biztonsági eleme a mutatványos berendezéseknek. Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt.
[136] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.621/2023/16.)