Tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely a felek szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg oly módon, hogy az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdésének az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés alapján fizetendő teljes díj összege megfizetésének a teljesítési határidejét indokolatlanul, és általános jelleggel előbbre hozza az utazás megkezdésének napjához képest. Ezzel ugyanis olyan mértékben hozza a fogyasztót hátrányosabb helyzetbe, hogy a szerződési feltétel alkalmazója annak egyedi megtárgyalását követő elfogadását a fogyasztótól észszerűen nem várhatta el [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:102. § (1)–(2) bek., 6:105. § (1) bek. a) pont, 6:105. § (2) bek., 8:6. § (1) bek. d) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az utazásszervező és utazásközvetítői szolgáltatásokat nyújtó alperes tevékenysége során fogyasztónak minősülő utazókkal is szerződéseket köt. Ennek során az utazásszervezéshez több utazási szerződés megkötése céljából a fogyasztó közreműködése nélkül előre meghatározott Általános Szerződési Feltételeket (a továbbiakban: ÁSZF) alkalmaz.
[2] Az alperes által alkalmazott ÁSZF – egyebek mellett – a következő kikötést tartalmazza: „Az utazó az utazási szerződés megkötésével egyidejűleg részvételi díjelőleget fizet. A megfizetett előleg garantálja, hogy az ily módon lefoglalt helyeket az Iroda más utazónak nem értékesíti. A teljes részvételi díj és a megrendelt kapcsolódó szolgáltatások teljes díja megfizetésének határideje az utazás megkezdése előtti 45. nappal esedékes. Az Iroda felhívja a figyelmet és az utazó kifejezetten tudomásul veszi, hogy a jelzett fizetési határidő be nem tartása a már megkötött utazási szerződés megszűnését eredményezheti. A fizetendő részvételi díjelőleg az utazás részvételi díjának (szerződésen részvételi díjként jelölt) 35%-a (eltérő megállapodás hiányában) ezen kívül fizetendő még a repülőjegy teljes összege, illetve a sztornó biztosítás díja (amennyiben az utazó azt igényelte).” (ÁSZF V.1. pont)
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:77. § (1) bekezdésére, a 6:102. § (1) bekezdésére, a 6:103. § (2)–(3) bekezdéseire, a 8:6. § (1) bekezdés d) pontjára, a 6:105. § (1) bekezdés a) pontjára, a 6:105. § (2) bekezdésére, az utazási szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekről, különösen az utazási csomagra és az utazási szolgáltatásegyüttesre vonatkozó szerződésekről szóló 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 5. § (2) bekezdésére alapított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes „Általános Szerződési Feltételek” elnevezésű általános szerződési feltételei közül a II.1. pont 2., 4., és 5. mondata, a IV.13. pontja, V.1. pont 3. mondata, XII.10. pont 5. és 6. mondata, XII.21. pont 2. mondat második fordulata, a XIV.4. pontja és XVI.7. pont 2. mondata tisztességtelen, így az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen azzal, hogy az érvénytelenség megállapítása a megtámadásig már teljesített szerződéseket nem érinti. Kérte továbbá az alperest saját költségén a bíróság által megállapított szövegű közlemény közzétételére kötelezni.
[4] Az ÁSZF V.1. pontja vonatkozásában arra hivatkozott, hogy a Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése szerint az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés alapján fizetendő teljes díj összegének megfizetését az utazásszervező legkorábban az utazás megkezdése előtt 30 nappal igényelheti, kivéve, ha a közreműködővel kötött szerződés alapján ennél korábbi teljesítésre van szükség. Ezzel szemben az ÁSZF a részvételi díjnak az utazás megkezdése előtti 30 napnál korábbi megfizetését írja elő általános jelleggel, nem csak olyan esetre, amikor a közreműködővel kötött szerződés alapján egyébként a 30 napos határidőnél korábbi teljesítésre volna szükség. Ezért – érvelése szerint – a kikötés a Ptk. 6:102. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az ÁSZF II.1. pont 2., 4., és 5. mondata, a IV.13. pontja, XII.10. pont 5. és 6. mondata, XII.21. pont 2. mondat második fordulata, a XIV.4. pontja, XVI.7. pont 2. mondata az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen azzal, hogy az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket 2023. június 29-ig már teljesítettek. Kötelezte az alperest, hogy a honlapján 15 napon belül tegye közzé a megjelölt tartalmú közleményt mindaddig, amíg az alperes a tisztességtelen feltételek nélküli általános szerződési feltételeit a fogyasztók rendelkezésére nem bocsátja. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[7] Ítéletében részletesen megindokolta, hogy álláspontja szerint a rendelkező részben nevesített és keresettel támadott szerződési feltételek külön-külön milyen okból tisztességtelenek, ezért érvénytelenek a Ptk. 6:77. § (1) bekezdésére, a 6:102. § (1) bekezdésére, a 6:103. § (1) és (3) bekezdésére, a 6:105. § (2)–(3) bekezdésére és a 6:104. § (1)–(2) bekezdésére figyelemmel. Az ÁSZF V.1. pontja vonatkozásában ugyanakkor a keresetet alaptalannak találta, mert a Korm. rendelet 5. § (2) bekezdésében rögzített 30 napos határidőtől a Korm. rendelet kifejezetten megengedi az eltérést, és az alperes kizárólagosan egzotikus, Európán kívüli utazásokat szervez, így a korábbi fizetési határidő kikötése indokolt, és abból az utazókat sem éri hátrány.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bírósáság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy az alperes honlapján megjelenítendő közlemény második és harmadik bekezdésének utolsó mondatát mellőzte és az ÁSZF II.1. és IV.13. pontjára vonatkozó közlemény tartalmát a rendelkező részben megfogalmazott eltérő tartalommal határozta meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[9] Határozatának indokolása szerint a fellebbezést az ÁSZF V.1. pontjában foglalt kikötés valamennyi, az alperessel szerződő félre kiterjedő hatályú érvénytelenségének megállapítása körében alaptalannak, a közlemény kiegészítése tekintetében alaposnak ítélte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az ÁSZF-et érintő fellebbezett döntésével és annak indokaival is egyetértett abban a kérdésben, nem tisztességtelen.
[10] Hangsúlyozta, hogy a fogyasztói szerződésben szereplő általános szerződési feltétel tisztességtelenség miatti semmissége a Ptk. 6:102. § (1) bekezdése és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) 3. cikke alapján csak akkor állapítható meg, ha a feltétel a fogyasztó hátrányára a jóhiszeműség követelményével ellentétben jelentős egyenlőtlenséget okoz. Kiemelte, hogy az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) által a C-415/11. számú „Aziz” ügyben kifejtettek szerint az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti, a fogyasztó kárára előidézett „jelentős egyenlőtlenség” kapcsán azt kell vizsgálni, hogy a szerződési feltétel a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza-e a fogyasztót, és ha igen, mennyiben. Az egyenlőtlenségnek a „jóhiszeműség követelményével ellentétben” történő előidézésével összefüggésben pedig azt tartotta vizsgálandónak, hogy a szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta-e, hogy a fogyasztó a feltételt egyedi tárgyalás után elfogadja.
[11] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes által hivatkozott Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése nem kógens szabály, mert meghatározott feltételek fennállása esetére lehetővé teszi az utazásszervező számára az attól való eltérést. Emiatt fel sem merül, hogy az eltérés jogszabályba ütközés miatt érvénytelen lehetne. Kifejtette, hogy a megengedett jogszabályi kivételt alkalmazó általános szerződési feltétel esetében a feltétel tisztességtelenségéről és ennek elemeként a szolgáltató jóhiszeműségéről – az egyéb általános feltételek vizsgálata mellett – annak függvényében lehet állást foglalni, hogy az eltérés jogszabályi feltételei mennyiben teljesülnek.
[12] Kiemelte, hogy az ÁSZF az utazási szolgáltatásért fizetendő díj teljesítési határidejét az utazás megkezdése előtti 45 napban határozza meg, amely valóban eltér a Korm. rendeletben írt 30 napos határidőtől, és ezzel a fogyasztót a nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza. Utalt arra, hogy az EUB ugyanakkor vizsgálni rendeli azt a körülményt is, hogy a feltétel hiányában alkalmazandó jogszabálytól a fogyasztó hátrányára előidézett eltérés milyen mértékű, azaz mennyiben okoz hátrányt és ezáltal egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára. A másodfokú bíróság megítélése szerint az, hogy az ÁSZF V.1. pontja folytán az utazó 15 nappal hamarabb köteles az utazás díját megfizetni, nem tekinthető a fogyasztó pénzügyi-gazdasági helyzetére kiható érdemi különbségnek.
[13] A másodfokú bíróság az utazásszervezővel szemben megfogalmazott jóhiszeműség követelményének vizsgálata során értékelte, hogy a perben nem vitatott tényként volt megállapítható, hogy az alperes tengerentúli utak szervezésével foglalkozik, ezért köztudomású az a hivatkozása, hogy a közreműködőivel kötött szerződések a jogszabályban írtakhoz képest korábbi teljesítést tesznek szükségessé. A Korm. rendelet szerinti teljesítési határidőtől való eltérés feltételeit és indokoltságát tehát az alperes előadása megfelelően alátámasztotta. Indokolása szerint az utazásszervező jóhiszeműségét és a szerződési feltétel tisztességes jellegét nem az teremti meg, ha a feltétel a Korm. rendelet szövegét megismétli és a közreműködőkkel kötött szerződésekre utalva megmagyarázza a jogszabályi határidőtől való eltérést. Utalt arra, hogy a fogyasztó eleve nincs abban a helyzetben, hogy az utazási iroda profilját, az általa szervezett utazások jellegét és az iroda közreműködőivel kötött szerződések tartalmát megismerje, valamint az ÁSZF állításait ellenőrizze. Az utazásszervező e kérdésben akkor tekinthető jóhiszeműnek, ha valóban olyan típusú utazásokat szervez, amelyeknél a közreműködők korábbi teljesítésre tartanak igényt. Ilyen körülmények között pedig – megítélése szerint – az utazásszervező a fizetési határidőre vonatkozó feltétel egyedi megtárgyalását feltételezve is észszerűen elvárhatná a fogyasztóktól e feltétel elfogadását.
[14] A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes által alkalmazott ÁSZF kikötés annak ellenére nem tisztességtelen, hogy a fogyasztó hátrányára tér el a jogszabály szerinti teljesítési határidőtől. Az eltérés ugyanis egyrészt nem jelentős és ennél fogva nem okoz a felek viszonyában egyenlőtlenséget, másrészt indokoltságánál fogva nem sérti a szolgáltatótól elvárt jóhiszeműség követelményét sem.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú ítéletnek az ÁSZF V.1. pontja harmadik mondatának tisztességtelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasító részét helybenhagyó rendelkezésének a hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a fenti általános szerződési feltétel tisztességtelenségének, és ezáltal az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal történő érvénytelenségének a megállapítását kérte azzal, hogy az érvénytelenség megállapítása a megtámadásig már teljesített szerződéseket nem érinti. Kérte az alperest ebben a körben is saját költségén a bíróság által megállapított szövegű közlemény közzétételére kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Korm. rendelet 5. § (2) bekezdését és a Ptk. 6:102. § (1) bekezdését.
[16] Előadta, hogy a jogerős ítélet szerint a felülvizsgálattal érintett kikötés a fogyasztót a nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza. Ezen, általa is állított kiindulási alap mellett a másodfokú bíróság a kikötés érvénytelenségét mind a jogszabályi követelményeknek való megfelelés, mind pedig annak tisztességtelensége szempontjából megvizsgálta. Utalt arra, hogy az előbbi körében a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése nem kógens rendelkezést tartalmaz, mert az attól való eltérésre a jogalkotó lehetőséget enged. A másodfokú bíróság szerint az alperes ezzel élve, a jogszabályi felhatalmazás keretein belül, azzal összhangban tért el a normában foglaltaktól. A másodfokú bíróság megállapítása tehát nemcsak a kikötés semmissége értékelésére, hanem a jogszabályi felhatalmazásnak való megfelelőség vizsgálatára is kiterjedt.
[17] A felperes felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen ítélte meg, hogy az alperes a jogszabályi feltételeknek megfelelően határozta meg a perben vitatott kikötés tartalmát. Ez a jogértelmezése ugyanis a Korm. rendelet 5. § (2) bekezdésébe ütközik, mert ez a jogszabályi rendelkezés az eltérés lehetőségét kifejezetten és kizárólag arra az esetre engedi meg az ugyanitt szabályozott általános rendelkezéstől (a fizetendő teljes díj megfizetésére vonatkozó legkorábbi, 30 napos határidő), ha a közreműködővel kötött szerződés alapján ennél korábbi teljesítésre van szükség. Egyéb okból való eltérésre a jogszabályhely nem ad lehetőséget. Érvelése szerint az eltérés lehetősége korlátozott, nem az alperes szabad mérlegelésén alapul, hanem meghatározott jogszabályi feltételeknek kell teljesülniük az eltérő határidő alkalmazásához. Kiemelte: az egyik feltétel a közreműködői szerződés megkötésének szükségessége, a másik pedig az, hogy e szerződés a vállalkozóra olyan teljesítési határidőt határozzon meg, amely eredményeként egyúttal szükséges a fogyasztó korábbi teljesítése is. Állította, hogy a feltételek objektívek, konjunktívak, fennállásuk pedig azok jellegéből következően egyedileg vizsgálandó. Álláspontja szerint a jogszabály nem generális eltérési lehetőséget biztosított, azaz nem adott a közvetítői szerződés meglététől és annak tartalmától független, korlátlan meghatalmazást, hanem minden egyes utazási ajánlatnál egyedileg kell megvizsgálni azt, hogy az eltérési feltételek fennállnak-e. Ezért a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a jogszabály az ÁSZF-ben írt módon az indokolásban írt okok alapján felhatalmazást ad az eltérésre, megítélése szerint az idézett jogszabályi rendelkezésbe ütközik. A fentiekre figyelemmel a vizsgált szerződési feltétel nem teljesíti a Korm. rendelet 5. § (2) bekezdésében írt feltételeket. Tekintettel arra, hogy a szerződési feltétel nem a jogszabályban írtaknak megfelelően került meghatározásra, ezért – álláspontja szerint – a Ptk. 102. § (4) bekezdése szerinti vizsgálati akadály sem áll fenn.
[18] Hangsúlyozta, hogy az irányelv által létrehozott védelmi rendszerben az értékelés alapvető szempontja a „tisztességtelenségi próba”. Ez a Ptk. 6:102. § (1)–(2) bekezdése – valamint az irányelv [16] preambulumbekezdése, 3. cikk (1) és a 4. cikk (1) bekezdése – szerinti olyan általános próba, amely alapján értékelni kell a vállalkozások által alkalmazott szerződési feltételek tisztességtelen jellegét. A Kúria által követett EUB állandó ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, amely szerint a hatásköre kiterjed az irányelv 3. cikk (1) bekezdésében és az irányelv mellékletében szereplő „tisztességtelen feltétel” fogalmának értelmezésére, a szerződési feltétel tisztességtelen jellegének értékelése során figyelembe veendő szempontrendszer megállapítására. (Kúria Pfv.V.20.152/2020/7. számú határozatának 39. pontja.) Azzal érvelt, hogy ennek alapján a „tisztességtelenségi próba” egyrészt annak vizsgálatát kívánja meg, hogy a feltétel ellentétes-e a „jóhiszeműség követelményével”, másrészt a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben „jelentős egyenlőtlenséget” idéz-e elő a fogyasztó kárára. Kifejtette, hogy a „jóhiszeműség követelménye” annak a vizsgálatát jelenti, hogy a vállalkozás fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta-e, hogy az utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt.
[19] Rámutatott, hogy a másodfokú bíróság a keresetnek megfelelően megvizsgálta, hogy az érintett kikötés a Ptk. 6:102. § (1) bekezdése szerint tisztességtelen-e, és elvégezte a fenti tisztességességi tesztet. Ennek eredményeként azt állapította meg, hogy az alperes által alkalmazott ÁSZF kikötés bár a fogyasztó hátrányára tér el a jogszabály szerinti teljesítési határidőtől, de ez az eltérés egyrészt nem jelentős és ennél fogva nem okoz a felek viszonyában egyenlőtlenséget, másrészt indokoltságánál fogva nem sérti a szolgáltatótól elvárt jóhiszeműség követelményét. Állította, hogy a másodfokú bíróságnak ez a megállapítása a Ptk. 6:102. § (1) bekezdésébe ütközik.
[20] Kiemelte, a perben nem vitatott, hogy a fogyasztó fizetési kötelezettsége – a Korm. rendeletben szabályozotthoz képest – 15 nappal korábban áll be kivétel nélkül minden esetben, függetlenül attól, hogy az alperes a közreműködő felé mely időpontban teljesít a közreműködővel kötött megállapodása alapján. Az általános jogszabályi határidőtől való eltérés, azaz a kivételes lehetőség objektív feltételeinek fennállásától független, általánosan az ÁSZF tartalmává tétele a Korm. rendelet szabályozására hivatkozással önmagában, minden további mérlegelés nélkül szerinte tisztességtelen.
[21] Érvelése szerint a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben fennálló „jelentős egyenlőtlenség” vizsgálata során különösen a nemzeti jog irányadó szabályait kell figyelembe venni. Állította, hogy a fizetési kötelezettségnek az általános szabályhoz képest, annak az ÁSZF-ben meghatározott „előrehozása” a fogyasztó pénzügyi-gazdasági helyzetére ténylegesen kiható érdemi különbségnek, releváns joghátránynak minősül. Hangsúlyozta, hogy egy utazáshoz nem feltétlenül áll rendelkezésére már az utazást megelőző 45 napon belül annak teljes ellenértéke. A fogyasztó ütemezheti a fizetést bevételei esedékességéhez, más irányú fizetési kötelezettségihez, és ebből a szempontból szerinte már lényegesen hátrányosabb a helyzete a 45 napos határidő előírása miatt annál, mintha a fizetési határidőre a Korm. rendelet általános szabálya vonatkozna. Megítélése szerint a kikötés kizárólag az alperes érdekét szolgálja, mert a Korm. rendelet szerinti feltétel fennálltának hiányában is, valamennyi szerződése tekintetében lehetősége van arra, hogy az utazást megelőző 45 nappal korábban igényelje a fogyasztótól a teljes részvételi díjat, megkönnyítve ezzel harmadik személyek irányában fennálló, a vállalkozást terhelő fizetési kötelezettségek teljesítését, ez pedig nyilvánvalóan és egyoldalúan, valamint a jogszabályi feltétel hiánya miatt indokolatlanul az alperes pénzügyi-gazdasági helyzetét erősíti a fogyasztó hátrányára.
[22] Álláspontja szerint a tisztességtelenségi teszt elvégzése esetén egyértelmű az is, hogy egy átlagosan tájékozott fogyasztó észszerűen mérlegelve a részvételi díj fizetési határidejére vonatkozó szerződési feltételeket egyedi tárgyalást követően nem fogadta volna el. A jogerős ítéletben írtakkal szemben ugyanis a fogyasztótól nem várható el egy olyan szerződéses feltétel elfogadása egyedi tárgyalásokat követően sem, amely feltétel a fizetési kötelezettsége teljesítésének határidejét jelentősen lerövidítve a jogszabályban meghatározott, az utazás megkezdése előtti legkorábbi 30 napos teljesítési határidőhöz képest azt 45 napban határozza meg. Ezért a szerződési feltétel indokolatlanul és egyoldalúan a fogyasztó hátrányára tér el a Korm. rendeletben meghatározottaktól, emiatt a Ptk. 6:102. § (1) bekezdése szerint tisztességtelen.
[23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[25] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az abban hivatkozott indokok alapján – az alábbiak szerint – jogszabálysértőnek találta.
[26] A Kúriának a felülvizsgálati eljárásban kizárólag abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes által alkalmazott ÁSZF felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezése tisztességtelennek minősül-e a Ptk. 6:102. § (1) bekezdése alapján.
[27] A másodfokú bíróság ebben a körben azt állapította meg, hogy az ÁSZF érintett kikötése az utazási szolgáltatásért fizetendő díj teljesítési határidejét az utazás megkezdése előtti 45 napban határozza meg, ami eltér a Korm. rendeletben írt 30 napos határidőtől, és ezzel a fogyasztót a nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza. A kikötés azonban a másodfokú bíróság megítélése szerint annak ellenére nem tisztességtelen, hogy a fogyasztó hátrányára tér el a jogszabály szerinti teljesítési határidőtől. Az eltérés ugyanis egyrészt nem jelentős és ennélfogva nem okoz a felek viszonyában egyenlőtlenséget, másrészt indokoltságánál fogva nem sérti a szolgáltatótól elvárt jóhiszeműség követelményét sem. A Kúria ezzel a jogértelmezéssel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtetett jogi állásponttal értett egyet. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:102. § (1) bekezdését.
[28] A Kúria mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelem tárgyát képező, a felperes keresetével támadott szerződési feltételek anyagi jogi minősítését illetően a Kúria már több, iránymutató jellegű határozatban is állást foglalt (Pfv.I.20.768/2023/8., Pfv.V.20.152/2020/7. számú ítélet). Ezekkel egyezően arra mutat rá, hogy a tisztességtelen általános szerződési feltételek érvénytelenségének szabályait a Ptk. az irányelv rendelkezéseit alapul véve szabályozza, ezért a Ptk. szabályainak értelmezésénél figyelemmel kell lenni az EUB határozataira. Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint a hatásköre kiterjed az irányelv 3. cikk (1) bekezdésében és az irányelv mellékletében szereplő „tisztességtelen feltétel” fogalmának értelmezésére, a szerződési feltétel tisztességtelen jellegének értékelése során figyelembe veendő szempontrendszer megállapítására. Az EUB értelmezéseit bemutató Közleményben foglaltak szerint az EUB a határozataiban azt az értelmezést adta, miszerint az irányelv 3. cikk (1) bekezdésében és a tizenhatodik preambulumbekezdésében foglaltakból következően a jóhiszeműség hiánya és a jogokban és kötelezettségekben egy szerződési feltétel által előidézett jelentős egyenlőtlenség között kapcsolat áll fenn. A tizenhatodik preambulumbekezdés a felek alkupozícióját tárgyalja és kifejti, hogy a „jóhiszeműség” követelménye abban az esetben teljesül, ha az eladó vagy szolgáltató méltányosan és tisztességesen jár el a fogyasztóval szemben, és figyelembe veszi a fogyasztó törvényes érdekeit. Az EUB a „Mohamed Aziz” ítéletében (C-415/11., ECLI:EU:C:2013:164) azt az iránymutatást adta, hogy a fogyasztó kárára előidézett „jelentős egyenlőtlenséget” a felek megállapodása hiányában irányadó nemzeti szabályok értelmezése útján kell értékelni annak megítélése érdekében, hogy a szerződés a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza-e a fogyasztót, és ha igen, akkor mennyiben (68. pont). Annak megállapításához pedig, hogy az egyenlőtlenséget „a jóhiszeműség követelményével ellentétben” idézték-e elő, meg kell vizsgálni, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta-e, hogy utóbbi egyedi megtárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt (69. pont).
[29] A felülvizsgálattal támadott szerződési feltétel az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés alapján fizetendő teljes díj összege megfizetésének teljesítési határidejét szabályozza, ami a másodfokú bíróság helytálló megállapítása szerint eltér a Korm. rendeletben írt (legkorábbi) 30 napos határidőtől, és ezzel a fogyasztót a nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza. A Kúria nem ért egyet a másodfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy az utazás megkezdése előtti 30 naphoz képest a fizetési határidő 45 napban történő meghatározása ne okozna jelentős egyenlőtlenséget a szerződő felek viszonyában. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a fizetési kötelezettségnek az általános szabályhoz, azaz az utazás megkezdése előtti legkorábbi 30 napos teljesítési határidőhöz képest, annak az ÁSZF-ben meghatározott, az utazás megkezdése előtt már a 45. napra történő „előrehozása” a fogyasztó pénzügyi-gazdasági helyzetére ténylegesen kiható érdemi különbségnek, releváns joghátránynak minősül. Az ÁSZF felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezése ugyanis a jogszabály által előírt – az utazás megkezdéséhez viszonyítva meghatározott – fizetési határidőt indokolatlanul és jelentősen (a jogszabályban meghatározott határidő 50%-ának megfelelő időtartamban) távolítja el az utazás megkezdésétől. A teljes részvételi díjat így az előírtakhoz képest jelentősen korábban kell a fogyasztónak teljes egészében megfizetnie. Az aránytalanságot (egyenlőtlenséget) tovább fokozza, hogy a befizetés határnapja nem csupán jelentősen távolabb kerül az utazás megkezdésének időpontjához (azaz ahhoz képest a fogyasztónak nem csupán korábban kell teljesítenie), hanem annak jelentősen korábbi befizetését nem kizárólag a Korm. rendeletben meghatározott együttes feltételek fennállása esetén teszi kötelezővé a fogyasztó számára az ÁSZF érintett feltétele, hanem azt általános jelleggel teszi kötelezővé, függetlenül attól, hogy a Korm. rendelet 5. § (2) bekezdésében meghatározott különleges konjunktív feltételek fennállnak-e. Ebből következően ez a kikötés kizárólag az alperes érdekét szolgálja, mert a Korm. rendelet szerinti feltétel fennálltának hiányában is, valamennyi szerződése tekintetében lehetősége van arra, hogy az utazást megelőzően az előírt 30 nap helyett már 45 nappal korábban igényelje a fogyasztótól a teljes részvételi díjat, megkönnyítve ezzel saját fizetési kötelezettségeinek teljesítését, miközben ennek valós ellentételezése nincsen. Mindez nyilvánvalóan, egyoldalúan és a jogszabályi feltétel hiányában indokolatlanul az alperes pénzügyi-gazdasági helyzetét erősíti a fogyasztó hátrányára.
[30] A fogyasztói szerződésben szereplő általános szerződési feltétel tisztességtelensége megállapításának másik feltétele, azaz a „jóhiszeműség követelménye” pedig – a már kifejtetteknek megfelelően – annak a vizsgálatát jelenti, hogy a vállalkozás fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta-e, hogy az utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett szerződési feltételt. A másodfokú bíróság ehhez képest a jóhiszeműség vizsgálata körében alapvetően tévesen tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes „olyan típusú utazásokat szervez, amelyeknél a közreműködők korábbi teljesítésre tartanak igényt”. A felperes helytálló felülvizsgálati érvelése szerint ugyanis e megállapítás a keresettel támadott feltétel tisztességessége szempontjából semmilyen relevanciával nem bír, hiszen a már hivatkozott jogszabályi rendelkezés nem azt a feltételt tűzi az eltérés megengedhetőségéhez, hogy az alperes olyan típusú utazásokat szervezzen, ahol a közreműködők korábbi fizetésre tarthatnak igényt. A tisztességtelenségi teszt nem általában az alperes jóhiszeműségére, hanem a fogyasztókkal szemben tanúsított konkrét eljárására, a szerződési feltétel egyedi megtárgyalását követő elfogadásának az észszerű elvárhatóságára vonatkozik. Az a tény, hogy alperes egzotikus utakat szervez a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben ezért alkalmatlan annak az igazolására, hogy a jóhiszeműség követelménye EUB szerinti jogértelmezésnek és a hazai jogszabályi követelményeknek megfelelően teljesült volna.
[31] Minderre tekintettel a felülvizsgálati kérelemmel érintett ÁSZF V.1. pontjának harmadik mondata a Ptk. 6:102. § (1) bekezdése szerinti tisztességtelenség okán azért érvénytelen, mert a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg azáltal, hogy a Korm. rendelet 5. § (2) bekezdésének az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés alapján fizetendő teljes díj összege megfizetésének a teljesítési határidejét indokolatlanul, és általános jelleggel előbbre hozza az utazás megkezdésének napjához képest. Ezzel olyan mértékben hozza a fogyasztót indokolatlanul hátrányosabb helyzetbe, hogy a szerződési feltétel alkalmazója annak egyedi megtárgyalását követő elfogadását a fogyasztótól észszerűen nem várhatta el.
[32] Ezért a másodfokú bíróság a Ptk. 6:102. § (1) bekezdését megsértve hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak az utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés alapján fizetendő teljes díj összege megfizetésének teljesítési határideje tárgyában előterjesztett keresetét elutasító döntését az érintett általános szerződési feltételt illetően.
[33] A Kúria kifejtettek alapján a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében, a meg nem fizetett illetékre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet – a vonatkozó részében – megváltoztatta a rendelkező részben foglaltak szerint.
(Kúria Gfv.III.30.314/2024/4.)