I. A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontján alapszik a felülvizsgálat akkor is, ha az indítvány a terhelt terhére rótt, egymással anyagi halmazatban álló cselekmények közül egy vagy több, de nem az összes cselekmény vonatkozásában a büntetőjogi felelősség alóli teljes mentesülést célozza. Az indítvány sikere esetén pedig a jogerős ítéletben kiszabott büntetés kapcsán nem annak törvénysértő vagy aránytalanul enyhe vagy súlyos volta vizsgálandó, hanem a bűnösség körének szűkülése önmagában vonhatja maga után a büntetés enyhítése iránti igényt [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont].
II. Nem bűncselekmény, hanem tulajdon elleni szabálysértés körében értékelendő, ha a terhelt a sértett által a részére, a gépjármű vizsgadíjára rendelkezésére bocsátott 50 000 forintot eleve a vizsgáztatás elvégzésének szándéka nélkül, kizárólag a pénzösszeg megszerzése érdekében veszi át. Ugyanakkor a sértettel való megállapodás alapján átvett gépjárművel történő, az eredeti céltól eltérő közlekedés során elfogyasztott üzemanyag ellenértéke – a csalás ismérvei hiányában – a vizsgáztatásért átvett összeg értékéhez nem számítható hozzá, ellenben az ilyen használat a jármű önkényes elvétele bűntettének megállapítását alapozhatja meg [Btk. 373. § (1) bek., 380. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki csalás vétségében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. a) pont], 2 rendbeli járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétségében [Btk. 239/B. § (1) bek.], kábítószer birtoklásának vétségében [Btk. 178. § (6) bek.] és járművezetés bódult állapotban vétségében [Btk. 237. § (1) bek.]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év 7 hónap szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fogház és a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság elrendelte a járásbíróság korábbi határozatával kiszabott 1 év 7 hónap – eredetileg próbaidőre felfüggesztett – börtön fokozatú szabadságvesztés-büntetés utólagos végrehajtását.
[2] A védelmi fellebbezés folytán másodfokon eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított, a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal támadott részének lényege szerint a terhelt a vádbeli időben és helyen szóbeli megállapodást kötött a sértettel, miszerint a terhelt 50 000 forint ellenében soron kívül elvégezteti a sértett tulajdonát képező személygépkocsi időszakos műszaki vizsgálatát, holott a terhelt nem rendelkezett személygépkocsi időszakos műszaki vizsgálatát soron kívül lehetővé tevő kapcsolattal.
[4] A terheltnek ekkor a sértett átadta a személygépkocsit, illetve kifizette az 50 000 forintot azzal, hogy a műszaki vizsgát követően a terhelt másnap visszaadja a személygépkocsit a sértettnek.
[5] A terhelt azonban nem végeztette el a személygépkocsi műszaki vizsgálatát, mivel az már a megállapodás megkötésekor sem állt szándékában, illetve arra a terheltnek lehetősége sem volt. A terhelt ugyanakkor saját célból, jogosulatlanul 170 km-t közlekedett a személygépkocsival, amelynek során a személygépkocsi 7752 forint értékű üzemanyagot fogyasztott el. Ezt követően a terhelt másnap a személygépkocsit egy áruház parkolójába vitte, azt lezáratlanul otthagyta, majd valótlanul azt állította a sértettnek, hogy a személygépkocsi nem felelt meg a műszaki vizsgán.
[6] A terhelt jogtalan haszonszerzés céljából tévedésbe ejtette a sértettet, amivel összesen 57 752 forint kárt okozott a sértettnek. A terhelt később megfizette az okozott kárt a sértettnek (tényállás 1. pont).
[7] A jogerős ítélet ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, a felülvizsgálat törvényi okaként a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára való hivatkozással.
[8] Indítványa szerint az eljárt bíróság anyagi jogi szabálysértéssel állapította meg a terhére rótt cselekmény minősítését és ezzel összefüggésben törvénysértő büntetést szabott ki, miután „a csalási cselekménnyel összefüggésben, ítéleti bizonyossággal nem bűncselekményt, hanem szabálysértést lehetett volna megállapítani”.
[9] Kifejtette, hogy esetében az 50 000 forint elkérése és átadása nem valósult meg, ezért kizárólag annak a benzinköltségnek az ellenértéke róható a terhére, amely a gépjárműhasználattal járt, az pedig nem haladta meg a szabálysértési értékhatárt. Ezért a bűncselekmény megállapításának mellőzése mellett vele szemben szabálysértési eljárást kellett volna lefolytatni.
[10] Álláspontja szerint a tényállásból tévesen következtetett minősítés miatt a büntetési tétel három évig terjedő szabadságvesztés volt, ami ugyan a helyes minősítés alapján sem változna, azonban a kiszabott büntetés mégis eltúlzóan súlyos „a külső arányosságra és a közvetlenség elvére is figyelemmel”, így mindenképp indokolt lehet annak lényeges enyhítése az enyhítő körülmények túlsúlya alapján, a szabadságvesztés végrehajtásának akár a maximális időtartamú próbaidőre felfüggesztésével.
[11] Álláspontja szerint az anyagi jogszabálysértés a súlyára tekintettel a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításával, vagy a törvénynek megfelelő határozat meghozatalával orvosolható; ezért elsődlegesen a jogerős ítélet megsemmisítését, másodlagosan a helyes minősítés megállapítását és a törvénynek megfelelő, de tartamát tekintve jóval enyhébb – végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés – büntetés kiszabását indítványozta.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta, ezért a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
[13] Osztotta a felülvizsgálati indítvány azon álláspontját, miszerint a csalási cselekmény szabálysértés megállapítására lehet alkalmas, miután az irányadó tényállás szerint a terhelt csalási szándéka az 50 000 forint pénzösszeg megszerzésére irányult, hiszen ezt az összeget úgy igényelte a műszaki vizsgával összefüggésben, hogy azt valójában nem tervezte és módjában sem állt elvégeztetni. Mindezen túl azonban az átadott jármű használatával kapcsolatban a csalás ismérvei nem állapíthatók meg, így a járművel való közlekedéssel elfogyasztott 7752 forint üzemanyag értéke a csalási kár körében nem értékelhető.
[14] Kifejtette, hogy ugyanakkor a terhelt a rábízott idegen gépi meghajtású járművet használta jogtalanul, amely magatartása a Btk. 380. § (1) bekezdés második fordulata szerinti jármű önkényes elvétele bűntettének felel meg.
[15] Utalt rá, hogy e bűncselekmény ugyanakkor három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, de a terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány esetében a terhére történő megváltoztatásnak nem lehet helye, így a minősítés megváltoztatása nem eredményezhetne sem törvénysértő, sem aránytalanul enyhe büntetést.
[16] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett írásbeli észrevételében a felülvizsgálati indítványt – egyes részei megismétlésével – változatlanul fenntartotta. Kiemelte, hogy a Legfőbb Ügyészség is egyetértett azzal, hogy a terhére rótt csalási cselekmény nem bűncselekmény, és bár a helyes minősítés okán sem törvénysértő a kiszabott büntetési tétel, továbbra is a büntetés lényeges enyhítése mellett érvelt.
[17] A terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja és kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[19] A Be. 659. § (5) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető okok kivételével – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[20] Ezzel összefüggésben a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány kapcsán elsőként azt szükséges rögzíteni, hogy az indítvány túlnyomórészt önmagukban helyes tartalommal számos jogirodalmi és jogdogmatikai álláspontot, eseti döntést is idézett, azonban azokat a támadott határozatra nem vonatkoztatta, és nem konkretizálta, hogy a támadott határozat, illetve a felhozott kifogások tekintetében azok hol és mennyiben relevánsak. Ekként azok az indítványban rögzített jogi kifogással összefüggésbe nem hozhatók. Márpedig a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálásra alkalmassága nem a terjedelmének vagy az abban idézett, az ítélkezési gyakorlatból vagy jogirodalmi álláspontokból szemezgetett irreleváns hivatkozás mennyiségének a függvénye, elégséges, ha az a törvényi feltételeknek megfelelően meghatározza a támadott határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját [Be. 652. § (1) bek.].
[21] A Kúria következetes gyakorlata alapján ugyanakkor az indítványt mindig a tartalma szerint vizsgálja, ha az formálisan, tévesen vagy egyáltalán nem hivatkozik a Be. 649. §-ában meghatározott felülvizsgálati okra.
[22] A jelen ügyben a terhelt terhére a jogerős ítélet a terhelt bűnösségét összesen öt rendbeli bűncselekmény miatt állapította meg, melyek a jogtárgy sérelem szempontjából három csoportba oszthatók; ezek közül a terhelt kizárólag a vagyon elleni bűncselekményt, a csalás vétségét érintő bírói döntést támadta. A felülvizsgálat jogszabályi hivatkozásaként jogszabályi alapot is megjelölt, nevezetesen a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontját, azonban annak szövegezésében – a támadott egyetlen bűncselekmény tekintetében – magát a bűnösség megállapítását kifogásoló érvelést adott.
[23] Erre tekintettel a Kúria előrebocsátja, hogy az anyagi jogszabálysértésre hivatkozó, felülvizsgálatra vezető, a Be. 649. § (1) bekezdésében meghatározott okok megkülönböztetésének alapja a bűnfelelősség terjedelmének eltérő érintettsége. Eltérő a felülvizsgálat kezdeményezésének oka és célja, ha az indítványozó a bűnfelelőssége megállapítását vitatja, és más, ha a bűnfelelősségét elismeri, csupán annak minősítését és azzal összefüggésben a kiszabott büntetést sérelmezi.
[24] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján az képez felülvizsgálati okot, ha a bíróság a jogerős ítéletében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg ugyanezen jogszabályi hivatkozás b) pont első fordulat ba) alpontja alapján az, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést. 2025. szeptember 1. napja óta a Be. 649. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálati okot képez az is, ha a bíróság a jogerős ítéletében a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki olyan büntetést, illetve alkalmazott olyan intézkedést, amely a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat szerint irányadó büntetési tételkerettől eltérő, törvényes büntetési tételkeretre figyelemmel aránytalanul súlyos vagy aránytalanul enyhe.
[25] Az elsőként írt esetben a felülvizsgálati indítvány célja a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése, míg a másik két esetben a cselekmény minősítésének megváltoztatása mellett, illetve önmagában a büntetés megváltoztatása, azaz a terhelt javára szóló indítvány esetén: annak enyhítése [Be. 649. § (1) bek. b) pont első ford. ba) alpont; 649. § (1) bek. c) pont]. A terjedelmi különbözőségek folytán ezen anyagi jogi jogszabálysértést megalapozó felülvizsgálati okok egyszerre, ugyanazon cselekmény kapcsán és azonos érvek alapján fogalmilag nem valósulhatnak meg; alternatív indítványként azonban elméletileg nem kizárt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálat mellett másodlagosan a b) vagy c) pont szerinti indítvány párhuzamos előterjesztése. Jelen esetben azonban nem erről van szó.
[26] Az indítványban felhívott Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati oknak megfelelő hivatkozást az indítvány indokolása nem tartalmaz, mert nem állított téves minősítést és a büntetés törvénysértő voltát (aminek a Kúria hatályos Be.-n alapuló értelmezése szerint kizárólag a mérlegelést nem tűrő anyagi jogi szabály sérelmével kiszabott büntetés felel meg) – sem arra hivatkozással, sem önmagában – nem kifogásolta, és az egyébként fel sem merülhet, hiszen a jogerős ítéleti minősítés alapján a kiszabható büntetési tételkeret három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés volt, következésképp a jogerős ítéletben kiszabott 1 év 7 hónapi szabadságvesztés annak keretei közé esik. Ekként a büntetés mértéke a Be. 649. § (1) bekezdés c) pontja alapján lehetne felülvizsgálat tárgya, amit viszont a téves minősítés sérelmezésének a hiánya zár ki.
[27] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok valósul meg ugyanis akkor, ha az indítvány arra vonatkozik, hogy a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki (semmilyen) bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy – ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére.
[28] A terhelt jelen esetben – a terhére rótt cselekmények közül egy tekintetében – ezt állította.
[29] Jelen ügyben a bíróság a terhelt cselekvőségét érintően több bűncselekményben való bűnösség megállapításról rendelkezett, vele szemben ezekre figyelemmel szabott ki halmazati büntetést.
[30] A Btk. 6. § (1) bekezdése szerint bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el.
[31] Halmazati büntetés esetén a bűnfelelősség megállapítását részben támadó, illetve a téves minősítés okán törvénysértő vagy a megtámadott határozat szerint irányadó büntetési tételkerettől eltérő, törvényes büntetési tételkeretre figyelemmel aránytalanul súlyos vagy aránytalanul enyhe büntetést kifogásoló indítvány – ehhez képest az indítvány Be. 649. § (1) bekezdés a), illetve b) vagy c) pontja szerinti alapja – az alábbiak szerint határolható el.
[32] Amennyiben a bíróság a terhelt bűnösségét több bűncselekményben állapítja meg és az indítvány nem valamennyi bűncselekmény megállapítását vitatja, alapvető jelentősége van annak, hogy anyagi vagy alaki halmazat valósult-e meg. Halmazat esetében ugyanis a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törvénysértő felmentés, eljárásmegszüntetés és bűnösség megállapítása – értelemszerűen – az anyagi halmazatban álló bűncselekmény kapcsán képez felülvizsgálati okot, míg az alaki halmazatban álló bűncselekmények esetében ugyanazon magatartás jogi értékelésének változatairól, ekként a minősítéséről van szó [Kúria Bfv.933/2016/6. (BH 2017.109.)]. Ezért amennyiben az indítvány az alaki halmazat egységként való minősítését, vagy az egység alaki halmazatként való minősülését állítja és ehhez kapcsolja a törvénysértő, illetve aránytalanul enyhe vagy súlyos büntetésre vagy intézkedésre vonatkozó kifogását, az a Be. 649. § (1) bekezdés b), illetve c) pontja szerinti felülvizsgálati okot alapozhatja meg.
[33] Anyagi halmazat esetén a terhelt különböző magatartásai, alaki halmazat esetén viszont egy magatartása valósít meg több bűncselekményt. Jelen esetben nyilvánvalóan más-más magatartás és önálló cselekmények valósultak meg, amelyek a vagyon elleni, a közegészség elleni és a közlekedési bűncselekmények megállapítására vezettek. Erre tekintettel, amikor a terhelt kizárólag a csalás megállapítására vezető bűncselekmény miatti bűnfelelősségének megállapítását sérelmezte – értelemszerűen azzal a céllal, hogy a bűnösségi kör szűkülése folytán a még mindig halmazati büntetés mértéke csökkenjen – valójában az e bűncselekmény alóli teljes mentesülését igényelte és ennek megfeleltethető az indítvány alternatív céljaként megjelölt felmentés is.
[34] Amennyiben pedig a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok alapján a Kúria a terheltet az egymással alaki halmazatban álló bűncselekmények közül egy vagy több, de nem valamennyi terhére rótt bűncselekmény kapcsán menti fel, úgy az értelemszerűen nem járhat a büntetés alóli teljes mentesüléssel. A jogerős ítéletben kiszabott büntetés azonban a továbbiakban nem a Be. 649. § (1) bekezdés b), illetve c) pontja alapján, a büntetés törvénysértő, illetve aránytalanul enyhe vagy súlyos volta kapcsán vizsgálandó, hanem a bűnösségi kör szűkülése önmagában vonhatja maga után a büntetés enyhítése iránti igényt [Bfv.1406/2023/12. (BH 2025.3.), Bfv.1337/2022/14. (BH 2024.1.) BH 2022.2., BH 2020.93., BH 2009.6.].
[35] A kifejtettekre tekintettel tehát a Kúria a jogerős ítéletet a Be. 659. § (5) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, azaz az 1. tényállási pont kapcsán a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok alapján bírálta felül.
[36] A felülvizsgálatban a tényálláshoz kötöttség kivételt nem tűrő szabálya érvényesül. A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor pedig a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye [Be. 659. § (1) bek.].
[37] A tényállás irányadósága ugyanakkor azt is jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Nem vizsgálható az sem, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárást kellő terjedelemben és alapossággal folytatták-e le, a bizonyítási eljárás során megvalósítottak-e esetlegesen valamilyen hibát, továbbá az sem, hogy mely bizonyítékokat és milyen okból fogadtak el, illetve, hogy egyes bizonyítékokat helyénvalóan vetettek-e el. Ezért a felülvizsgálati eljárásban szükségképpen törvényben kizárt érv minden olyan hivatkozás, miszerint valamely tényállásban rögzített tény nem bizonyított és ezért annak figyelmen kívül hagyásával – azaz eltérő tényállás alapján – kell következtetést vonni a terhelt bűnösségére (annak hiányára) vagy akár a cselekmény minősítésére.
[38] Amennyiben egy indítvány a törvényi tilalommal szemben a tényállást támadja, kifejezetten azt célozza, hogy a Kúria eltérő tényállást állapítson meg és jogi következtetéseit arra alapítsa, akkor – miután erre törvényi lehetőség nincs – érdemi felülvizsgálatra nem kerülhet sor; az indítvány törvényben kizárt és elutasításának van helye. Abban az esetben viszont, ha az indítvány a bűnösség megállapítását vitatja és ennek során az ítéleti tényállástól eltérő tényeket is állít, akkor elbírálható az indítvány, azonban – értelemszerűen – a jogerős ítéleti tényállás alapján, az attól eltérően állított tények figyelmen kívül hagyása mellett.
[39] Ezen irányvonalat követve a jelen ügyben a felülvizsgálati indítvány azon állítása, hogy „az 50 000 forint elkérése és átadása nem valósult meg”, szemben áll a jogerős ítéletben megállapított tényekkel, ekként az felülvizsgálatban nem vizsgálható, és ebben a részében – amint arra a Kúria már utalt – a Be. 650. § (2) bekezdésére és Be. 659. § (1) bekezdésére tekintettel törvényben kizárt. Ugyanakkor a jogi kifogás – nevezetesen, hogy a terhelt terhére rótt vagyont károsító cselekmény nem bűncselekmény – a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével bírálandó el.
[40] A Btk. 373. § (1) bekezdése szerint csalást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz.
[41] A csalás minősítési rendszerében az okozott kár összegének {szabálysértési, kisebb, nagyobb, jelentős, különösen nagy vagy különösen jelentős [Btk. 459. § (6) bek.]}, valamint a kár szerinti minősítéshez kapcsolódóan különböző minősítő körülményeknek (szituációs elemek, speciális passzív alanyi kör) van jelentősége. Ennek megfelelően a csalás lehet tulajdon elleni szabálysértés [a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 177. § (1) bek. b) pont első ford.], vétség [Btk. 373. § (2) bek.] és bűntett [Btk. 373. § (3)–(6) bek.].
[42] A csalás elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás. Ez a passzív alanyban az objektív valóságtól eltérő képzetek kialakítását, illetve az elkövetőtől függetlenül kialakult téves képzeteinek a fenntartását jelenti.
[43] A tévedésbe ejtés kizárólag aktív tevékenység lehet, amelynek során az elkövető valótlanságokat állít, amelyeket a tévedésbe ejtett valóságosnak vél. Jelen esetben ez azáltal valósult meg, hogy a jogerős ügydöntő határozatban megállapított irányadó tényállás szerint a terhelt a sértettnek a gépkocsija teljes körű műszaki vizsgáztatásának elvégeztetését ígérte, miközben tudta, hogy arra nem fog sor kerülni. Mind ehhez a terhelt a műszaki vizsgát soron kívül elvégző – a valóságban nem létező – kapcsolatára hivatkozott és mindezért 50 000 forint kifizetését kérte a sértettől, célja pedig a sértett pénzének megszerzése volt.
[44] Az irányadó tényállás szerint a valóságban a terhelt nem rendelkezett a sértett felé állított, a műszaki vizsgáztatást elvégző kapcsolattal, a vizsgáztatást eredendően sem szándékolta elvégeztetni, a sértett tévedésbe ejtése ezáltal megvalósult.
[45] Az, hogy a terhelt a sértettet haszonszerzés céljából ejtette tévedésbe, ténylegesen azt jelenti, hogy már a pénzösszeg megszerzésekor sem állt szándékában annak a sértettel való megállapodásuknak megfelelő célra fordítása.
[46] A tévedésbe ejtés lényege, hogy anélkül a passzív alany nem tanúsítaná azt a magatartást, amit aztán a tévedésbe ejtés hatására kifejt, márpedig a terhelt – a fenti tények alapján vitathatatlanul – a sértettet a teljesítési készsége tekintetében megtévesztette. Ez pedig – az irányadó tényállás alapján – a műszaki vizsgáztatás címén elkért és a sértett által a terhelt részére átadott, összegszerűségében 50 000 forint vonatkozásában van csak így.
[47] A tényállás szerint ugyanis a terhelt által kifejtett magatartásnak kizárólag az 50 000 forint átvételére vonatkozó része tekintetében állapítható meg az, hogy a terhelt szándéka eleve a pénzösszeg megszerzésére irányult, a műszaki vizsgát eleve nem tervezte elvégeztetni, és erre módja sem volt. A terhelt a sértett tévedésbe ejtése útján tehát kizárólag az 50 000 forint összeg erejéig jutott a sértett pénzéhez, megtévesztő magatartásával a sértettnek ilyen összegű kárt okozott.
[48] Az irányadó tényállás a terhelt által megtévesztő magatartással a sértettől átvett 50 000 forint összegen kívül további forint összeget is megjelölt, nevezetesen 7752 forintot mint a gépjármű által elfogyasztott üzemanyag értéke. Ezt a 7752 forint összeget érintően azonban maga a tényállás azt rögzíti, hogy ez az üzemanyag-fogyasztás abból a jogosulatlan közlekedésből eredt, amely abból származik, hogy a sértett a terhelt megtévesztő magatartása folytán a gépjárművet a terhelt rendelkezésére bocsátotta; ez az összeg tehát nem közvetlenül a sértett rendelkezése alapján került ki a sértett vagyonából.
[49] A sértett az irányadó tényállás szerint abból a célból bízta rá a terheltre a gépkocsiját, hogy azt a vizsgaállomásra elvigye, levizsgáztassa, majd még ugyanezen a napon részére visszahozza. A terhelt részére átadott jármű használatával kapcsolatban tehát – szemben a vizsgáztatásra átadott 50 000 forinttal – a csalás ismérvei nem állapíthatók meg, így a járművel való közlekedéssel elfogyasztott 7752 forint üzemanyag értéke sem képezi részét a csalással okozott kárnak. Az alapügyben eljárt bíróság tévedése erre vezethető vissza.
[50] A Btk. 462. § (2) bekezdés a) pontja alapján nem bűncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg, ha a csalást ötvenezer forintot meg nem haladó kárt okozva követik el. Jelen cselekményt érintően ez a helyzet, miután az elkövetéssel okozott kár nem éri el a Btk. 459. § (6) bekezdés a) pontjában meghatározott, a bűncselekmény megállapítására vezető kisebb értéket (50 001 forint), és a tényállás olyan, a Btk. 373. § (2) bekezdésében felsorolt minősítő körülmény megállapítására vonatkozó tényt sem tartalmaz, amely a szabálysértési értékre elkövetett cselekményt bűncselekményt érintően felminősítené. Következésképpen a terhelt terhére rótt csalási cselekmény – osztva a felülvizsgálati indítvány álláspontját, de attól merőben eltérő okból – nem bűncselekmény, hanem a Szabs. tv. 177. § (1) bekezdés b) pont első fordulatában meghatározott tulajdon elleni szabálysértés. A teljesség érdekében a Kúria megjegyzi, hogy a szabálysértésért való felelősségre vonásnak a szabálysértés elkövetésétől számított két év elteltével már nincs helye (abszolút elévülés [Szabs. tv. 6. § (6) bek.]), jelen esetben az alapügyben eljárt bíróság ügydöntő határozatának meghozatala időpontjában e szabálysértés miatti felelősségre vonás elévült.
[51] A Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha a cselekmény nem bűncselekmény. E feltétel azonban nem valósul meg, ha a terhelt terhére rótt magatartás más bűncselekmény törvényi tényállását meríti ki; jelen esetben ez a helyzet.
[52] A Legfőbb Ügyészség helytállóan mutatott rá arra, hogy a sértett a terhelt részére a gépjárművet, így értelemszerűen annak használatát, akárcsak az 50 000 forint készpénzt, a műszaki vizsgáztatás végett adta át a terheltnek, vagyis jármű használatát sem engedélyezte azon túlmenően; ennek ellenére a terhelt a járművel 170 km távolságot tett meg saját célból, jogosulatlanul.
[53] A Btk. 380. § (1) bekezdésének második fordulata szerint, aki a rábízott idegen gépi meghajtású járművet jogtalanul használja, jármű önkényes elvétele bűntettét valósítja meg. Jelen esetben a terhelt magatartása ennek a törvényi tényállásnak teljes egészében megfelel.
[54] A jármű önkényes elvétele megvalósul, ha a rendelkezésre jogosult a gépjárművet másra rábízza és annak meghatározott célból való használatát is engedélyezi, a terhelt azonban a gépjárművet a számára meghatározott kereteken túlmenően használja (Kúria Bfv.II.872/2022/10.). A kereteket a rábízás tartalma határozza meg, azok túllépése lehet időbeli, de megvalósulhat a rábízó által meghatározott céltól eltérő rendeltetéssel történő használattal is. A cselekmény tényállásszerűségén így az sem változtat, ha az elkövető az eredeti rábízással szükségszerűen együtt járó használathoz képest mindvégig más célra használta a rábízott gépjárművet. A jármű önkényes elvétele bűntette pedig értelemszerűen feltételezi a gépi meghajtású járműben lévő üzemanyag felhasználását, így az üzemanyag elfogyasztása a jármű önkényes elvétele mellett, azzal alaki halmazatban újabb vagyon elleni bűncselekményt nem valósít meg.
[55] A terhelt tehát a tényállás 1. pontjában írt cselekményével a Btk. 380. § (1) bekezdés második fordulata szerinti jármű önkényes elvétele bűntettét követte el.
[56] A téves minősítés azonban maga után vonja annak vizsgálatát, hogy arra tekintettel a halmazati büntetési tételkeret módosul-e, és ha igen, arra tekintettel szükséges és – az eljárási szabályokra figyelemmel – lehetséges-e a büntetés korrekciója.
[57] Jelen esetben a jogerős ítéletben a terhelt terhére megállapított bűncselekmények büntetési tétele valamennyi bűncselekmény esetén a generális minimum 3 hónaptól a csalás vétsége, a kábítószer birtoklásának vétsége és a járművezetés bódult állapotban vétsége eseténben 2 évig, a járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége esetén 1 évig terjedő szabadságvesztés, azaz a bíróság a jogerős ítéletében – tévesen – 3 hónaptól 3 évi szabadságvesztésig terjedő halmazati büntetési tételkeretet vett alapul. A helyes halmazati tételkeret – a törvényes minősítés mellett, figyelemmel arra, hogy a jármű önkényes elvétele bűntettének büntetési tétele 3 évig terjedő szabadságvesztés – 3 hónaptól 4 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés lett volna, azaz a törvénysértés nem a terhelt terhére, hanem a javára valósult meg. A minősítés helyesbítése következtében előállott büntetési tételkeret-változás így fogalmilag is csak a büntetés súlyosításának igényét vethetné fel, a terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapján azonban a jogerős ítélet terhére történő megváltoztatásának nincs helye.
[58] Mindezekre tekintettel a Kúria – miután olyan felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt – a Be. 660. § (1) bekezdése főszabálya szerint tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a jogerős ítéletet a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.880/2025/8.)