Ha a perújítási indítványt a terhelt terjeszti elő, akkor a perújítási indítvány elutasításával szemben a jogorvoslati jog kizárólag a terheltet illeti meg, függetlenül attól, hogy a végzést a védővel is közölni kell, illetőleg attól is, hogy a védő meghatalmazása kiterjed a rendkívüli jogorvoslati eljárásokra is [Be. 588. § (1) bek. b) pont, 644. § (7) bek., 645. § (2) bek.].
[1] Az ítélőtábla végzésével a II. r. terhelt által – a törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3 ítélete ellen – előterjesztett perújítási indítványt elutasította.
[2] A végzés ellen a II. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be fellebbezést.
[3] Az ítélőtábla végzésével a védő részéről az ítélőtábla perújítási indítványt elutasító végzése ellen bejelentett fellebbezést mint nem a jogosulttól származót, elutasította.
[4] A végzés ellen a védő terjesztett elő fellebbezést.
[5] A védő arra hivatkozott, hogy a II. r. terhelt a jogi képviselője útján nem maga terjesztett elő perújítási kérelmet, mivel az eljárást megindító iratát feljelentésként nyújtotta be az ügyészséghez, megalapozva ezzel a büntetőeljárásról szóló 2017. évi CX. törvény (a továbbiakban: Be.) 637. § (1) bekezdés – többek között – d) pontja szerint később előterjesztendő perújítási indítvánnyal kapcsolatban a 637. § (3) bekezdésében foglaltaknak való megfelelést.
[6] Részletezve előadta, hogy e körben az ügyészség és a nyomozó hatóság a jogerős büntető ítéletek ellenére az alapügyben további nyomozásokat folytat, a II. r. terhelt tanúkénti meghallgatásával.
[7] Utalt arra, hogy a II. r. terhelt beadványa a Be. 639. § (4) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában nem is minősülhetett perújítási indítványnak, az ügyészség tévesen minősítette annak.
[8] Sérelmezte, hogy az ügyészség a feljelentés nyomán nem intézkedett, és e körben nem rendelt el az ügyben perújítási nyomozást.
[9] Előadta, hogy a II. r. terhelt nyilatkozata szerint sem minősül a beadványa perújítás iránti kérelemnek – kiemelve, hogy ettől függetlenül a perújítást maga is kívánja –, azonban mivel a perújítási iránti kérelem az eljáró ügyészség jognyilatkozata nyomán „foganatosult”, ezért jelen perújítási eljárásban nem is a II. r. terhelt, hanem az ügyészség maga minősül kérelmezőnek.
[10] Az Alkotmánybíróság 3179/2018. (VI. 8.) és 3/2021. (I. 7.) számú, valamint Kúria Kfv.35037/2021/20. és Bfv.66/2019/6. számú határozatainak felhívása, továbbá az alapügyben felhozottak sérelmezése mellett kifejtett érvelése szerint az ítélőtábla a Kúria határozatával ellentétesen hivatkozott a fellebbezéssel támadott végzésében a védő eljárási jogosultságának hiányára, mintegy „megfordítva” azt.
[11] Mindezek alapján a védő elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla határozatát változtassa meg, és a perújítást rendelje el. Másodlagos indítványa az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult annak megállapítása mellett, hogy a perújítás elrendelésének nincs akadálya.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő fellebbezését nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az ítélőtábla helytállóan ismertette az alapügy adatait, azt, hogy a jogerős határozat ellen a II. r. terhelt terjesztett elő perújítási indítványt, továbbá azt is, hogy a II. r. terhelt perújítási indítványát elutasító végzés elleni fellebbezést a védő saját nevében terjesztette elő.
[13] Kiemelte, hogy a végzés ellen előterjesztett mindkét – tartalmilag egyező – fellebbezés a védőtől származónak tekinthető, mivel az általa elektronikusan aláírt és előterjesztett, annak ellenére, hogy az egyik beadvány aláíróként a II. r. terhelt nevét is feltünteti, de az aláírását nem tartalmazza. Arra is utalt, hogy amennyiben ez utóbbi fellebbezést a II. r. terhelt aláírta volna (tehát ő nyújtotta volna be), abban az esetben a fellebbezése nem jogosulttól származó lenne, tekintettel arra, hogy az a fellebbezést elutasító végzés a II. r. terheltre nem tartalmazott rendelkezést, részére nem került kézbesítésre, a fellebbezési határidő felé meg sem nyílt.
[14] Az ügyészség szerint a védő fellebbezésében előadott indokok az ítélőtábla perújítási indítványt elutasító végzését támadják, azonban a védő erre vonatkozó fellebbezési joga nem is nyílt meg.
[15] A Kúria BH 2025.60. szám alatt megjelent eseti döntésére hivatkozással rámutatott, hogy a fellebbezést elutasító végzés ellen bejelentett fellebbezések nyomán az azt elbíráló bíróságnak kizárólag a fellebbezést elutasító végzés tekintetében keletkezik felülbírálati jogköre; következésképp annak során az alaphatározat törvénynek való megfelelősége nem vizsgálható.
[16] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a Be. 645. § (4) bekezdése alapján az ítélőtábla fellebbezést elutasító végzését hagyja helyben.
[17] A védő fellebbezése nem alapos.
[18] A védő az ítélőtábla fellebbezést elutasító végzésével szemben– egymással szövegében egyező – fellebbezéseket terjesztett elő, elektronikus úton. Az egyik fellebbezést saját nevében míg a másik fellebbezést a II. r. terhelt nevében (3 nappal a saját nevében bejelentett fellebbezést követően) nyújtotta be.
[19] A Kúria gyakorlata szerint a fellebbezést tartalmazó okiratból ki kell tűnnie, hogy az a fellebbezési joggal rendelkező személy jogorvoslati nyilatkozata. Ez pedig egyedül abban az esetben teljesül, ha a fellebbezést a terhelt aláírásával látja el (Kúria Bpkf.II.1.020/2024/3.).
[20] A II. r. terhelt aláírása azonban nem szerepel a nevében benyújtott fellebbezésen, azt a védő terjesztette elő elektronikus úton, ezért azt a Kúria nem tekinthette a II. r. terhelttől származónak.
[21] Mindemellett a Legfőbb Ügyészség indítványa helytálló abban is, hogy a II. r. terheltet nem illeti meg fellebbezési jog a védő fellebbezését elutasító határozattal szemben, mert az ő vonatkozásában nem tartalmaz rendelkezést, így vele közölni sem kell [Be. 454. § (1) bek.]. Mivel azonban a fellebbezést a Kúria nem tekintette a terhelttől származónak, ebből következően annak mint nem jogosulttól származó jogorvoslati nyilatkozatnak az elutasításáról sem kellett rendelkeznie.
[22] A perújításra mint rendkívüli jogorvoslatra vonatkozó előírásokat a Be. LXXXIX. Fejezete tartalmazza. A Be. 644. § (7) bekezdése alapján a bíróság a perújítási indítványt elutasító határozatát közli azzal, aki a perújítási indítványt előterjesztette, és ha az indítványt nem az ügyész terjesztette elő, az ügyésszel is. A más által előterjesztett perújítási indítványt elutasító határozatot a terhelttel és a védővel is közölni kell.
[23] Önmagában azonban abból a jogszabályi rendelkezésből, hogy az elutasító határozatot a perújítási indítvány előterjesztőjén kívül mással is közölni kell, a kézbesítéssel érintettnek jogorvoslati joga nem keletkezik. A jogorvoslati jogosultságra vonatkozó szabályokat a büntetőeljárási törvény ettől elkülönülten határozza meg, a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott határozat esetén pedig kifejezetten eltérő, speciális szabályt állapít meg.
[24] A Be. 645. § (2) bekezdése szerint perújítási indítvány elutasítása esetén ugyanis kizárólag a perújítási indítvány előterjesztőjét illeti meg jogorvoslati jog. Ezért a perújítási indítványt elutasító végzés ellen csak az indítvány előterjesztője élhet fellebbezéssel (BH 2017.9., BH 2012.117.I., BH 2004.314.). Az ítélőtábla a II. r. terhelt perújítási indítványát elutasító végzésének jogorvoslatra vonatkozó részében, a törvényi előírással egyezően jelölte meg, hogy határozata ellen az indítványozó élhet fellebbezéssel.
[25] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy a Be. rendelkezései önállóan biztosítják mind a terhelt, mind a védő számára a perújítás kezdeményezésének a lehetőségét, sőt, a szabályozási környezetből egyértelműen az következik, hogy a védő – mint a büntetőeljárás önálló alanya – a terhelt akarata ellenére is gyakorolhatja a perújítás kezdeményezésére vonatkozó jogosultságát. A Be. 645. § (2) bekezdése a perújítási indítványt előterjesztő számára biztosítja a perújítási indítvány elutasítása esetén a fellebbezés lehetőségét. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogból nem következik az, hogy a más jogosult által benyújtott perújítási indítványt elutasító bírói döntéssel szemben a terheltet vagy a védőt megillesse a fellebbezés benyújtásának joga (3003/2025. (I. 21.) AB határozat [35]–[36] bekezdés).
[26] A Kúria gyakorlata ezzel egyező. A védő nem a terhelt perbeli képviselője, hanem a büntetőeljárásban önálló jogosultságokkal és kötelezettségekkel részt vevő személy. Eljárási jogai így nem a terhelt képviseletében gyakorolt, átruházott jogosítványok. Erre tekintettel a perújítási indítványt előterjesztő terheltet kizárólagosan megillető jogorvoslati jog gyakorlásáról sem nyilatkozhat a saját nevében, még akkor sem, ha rögzíti, hogy a fellebbezést a terhelt utasítására jelenti be (BH 2025.61.).
[27] A jelen ügyben – a perújítási indítványt elutasító határozattal szembeni fellebbezésre tekintettel – elsődlegesen azt kellett tisztázni, hogy ki az elutasított perújítási indítvány előterjesztője. A Legfőbb Ügyészség pedig – szemben a védői érveléssel – helyesen hivatkozott arra, hogy az indítványozó nem a védő vagy az ügyészség, hanem a II. r. terhelt, a következők miatt.
[28] A II. r. terhelt 2024. október 16. napján, e-papíron, „iratkiadási és egyéb kérelem” és „iratbetekintés” tárggyal a bírósághoz megküldött beadványát az eljárt bíróság helyesen tekintette részben perújítási indítványnak. A bíróság ugyanis a büntetőeljárásban előterjesztett beadványokat a tartalmuk szerint értékeli, függetlenül azok megnevezésétől. Az indítvány – a megnevezésével szemben – valójában a II. r. terhelttel szembeni jogerős ítéletet támadta, mégpedig részben olyan ok alapján, amely perújításra tartozik (az abban állított hamis tanúvallomás felhasználása). A beadvány pedig kétségkívül kizárólag a II. r. terhelttől származott, mivel azon a védő aláíróként nem szerepel, a beadvány a védőt nem is említi.
[29] Ebből következően a perújítási indítvány elutasításáról szóló határozattal szemben a jogorvoslati jog kizárólag a II. r. terheltet illette meg, függetlenül attól, hogy a végzést a védővel is közölni kell, illetőleg attól is, hogy védő részére adott meghatalmazás kiterjed a rendkívüli jogorvoslati eljárásokra is. Más szóval a védő meghatalmazás alapján történő eljárásának a perújítási eljárás jogorvoslati szabályai e szempontból a korlátját képezik.
[30] Az iratok alapján az is megállapítható, hogy az ítélőtábla perújítási indítványt elutasító határozatával szemben előterjesztett fellebbezés a védőtől származik, azt a védő elektronikus úton, a saját nevében terjesztette elő. Következésképpen a védő fellebbezése arra nem jogosulttól származik.
[31] Az ítélőtábla végzésében tehát helytállóan állapította meg, hogy a védő a perújítási indítványt elutasító végzés ellen a saját nevében jelentett be fellebbezést, mert beadványában még utalás sincs arra nézve, hogy az a terhelt fellebbezése lenne, azon aláíróként és fellebbezőként egyaránt a védő szerepel. Ezzel ellentétes állítást egyébként a védő sem tett az a fellebbezést elutasító végzés elleni fellebbezésében.
[32] A Kúria megjegyzi, hogy a terhelt által előterjesztett perújítási indítvány nyomán, a perújítás megengedhetőségéről való döntés során a védő jogai arra korlátozódnak, hogy az ügyészség Be. 642. § (3) bekezdése szerint tett észrevételére maga észrevételt tegyen, míg a perújítási indítvány elutasításáról rendelkező végzés kézbesítését követően a terhelt jogorvoslati nyilatkozatának megtételét jogi tanácsadással, a terhelt írásban benyújtandó fellebbezését tartalmazó okirat megszerkesztésével, vagy akár annak a bíróságra való eljuttatásával mozdíthatja elő. A fellebbezést hordozó okiratból azonban ki kell tűnnie, hogy az nem a védő, hanem – a fellebbezési joggal rendelkező – terhelt jogorvoslati nyilatkozata. Ez pedig egyedül abban az esetben teljesül, ha a fellebbezést a terhelt aláírásával látja el (BH 2025.61. [60]–[61] bekezdés).
[33] A védő fellebbezésében foglaltakra hivatkozással a Kúria rámutat a következőkre is.
[34] A büntetőügy iratainak tanúsága szerint sem a II. r. terhelt, sem a védő nem sérelmezte a főügyészség észrevételének átvételekor, illetőleg azt követően, hogy II. r. terhelt beadványa mint perújítási indítvány nyomán az ügyben perújítási eljárás indult, a védő már az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételében is kérte „a teljes perújítási ügy iratainak megismerését, és annak lehetőségét, hogy azt követően további észrevételeket” tegyen
[35] Amennyiben a perújítási eljárás lefolytatását a terhelt nem kívánta volna, úgy a Be. 640. § (1) bekezdése alapján lehetősége volt annak a perújítás megengedhetősége tárgyában tartott tanácsülés megkezdéséig történő visszavonására, azonban e jogával nem élt.
[36] A védő fellebbezésben kifejtett érvelésével szemben utal a Kúria arra, hogy a Be. szabályai nem adnak lehetőséget a perújítási indítvány ügyészség általi „átvételére”, az indítvánnyal kapcsolatos rendelkezési jog – a Be. 640. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – a Be. 639. § (1) és (2) bekezdései szerinti jogosult személyéhez kötött. Az ügyészség – amennyiben osztja az indítványozó által előadottakat – a perújítási indítványra tett észrevételében ezt jelezheti, illetőleg a Be. 641. § (1) bekezdése az ügyészség részére lehetővé teszi az ügyben perújítási nyomozás elrendelését. Ettől függetlenül azonban lényegtelen, hogy a perújítási eljárás a II. r. terhelt vagy az ügyészség eljárása következtében „foganatosult”, ugyanis az indítvány kérelmező személyéhez kötöttségének megfelelően a Be. 645. § (2) bekezdése is csak az indítványozó számára teszi lehetővé a perújítási indítvány elutasítása miatt fellebbezés előterjesztését, így jelen ügyben a védő részére a fellebbezést nem engedi sem terhelti, sem esetleges ügyészi perújítási indítvány esetén.
[37] A Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott arra is, hogy a bejelentett fellebbezés nyomán a Kúria felülbírálati és döntési jogköre kizárólag a fellebbezést elutasító végzés tekintetében áll fenn (BH 2025.60.), ezért a perújítás megengedhetősége körében a védő által kifejtettek a felülbírálat során nem voltak figyelembe vehetők.
[38] A Be. 588. § (1) bekezdés első mondat második fordulata alapján a bíróság az arra nem jogosulttól származó fellebbezést elutasítja. Az ítélőtábla ennek megfelelően, törvényesen utasította el a védő fellebbezését.
[39] Mindezekre tekintettel a Kúria a Be. 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva az ítélőtábla fellebbezést elutasító végzését – a Be. 614. § (1) bekezdésére és (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel – a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Bpkf.I.286/2026/3.)