A hitelintézet panaszkezelési kötelezettségének megsértése miatt fogyasztóvédelmi hatósági ellenőrzés nem folytatható, amennyiben az eljárás lefolytatását kérelmező személy hitelintézet magatartását érintő kifogásai nem kapcsolódnak – megkötendő, fennálló vagy megszűnt – hitelintézeti szerződéshez [2013. évi CXXXIX. törvény (MNB tv.) 81. § (1) bek. a) pont, (3) bek., 83. § (1) bek.; 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 288. § (1) bek.; 66/2021. (XII. 20.) MNB rendelet 2. § (1) bek.; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. § (1) bek., 6. § (1) bek., 15. §, 17. §, 46. §, 99. §, 122. §].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából lényeges tényállás
[1] A felperes pénzügyi intézmény, hitelintézet, az alperesi érdekelt (a továbbiakban: alperesi érdekelt vagy érdekelt) az ügyfele volt. A felperes és az alperesi érdekelt közötti szerződéses jogviszony 2016. évben megszűnt.
[2] Az alperesi érdekelt 2013-tól rendkívül nagy számú beadványt terjesztett elő a felperesnél írásban, rendszeresen látogatta a bankfiókokat és hívta a felperes telefonos ügyfélszolgálatát, valamint különböző hatósági és bírósági eljárásokat kezdeményezett a felperessel szemben. Ezek hatására a felperes polgári pert indított jóhírnév megsértése miatt az érdekelttel szemben, amely keretében a Fővárosi Ítélőtábla a 2018. február 14-én kelt ideiglenes intézkedést elrendelő jogerős végzésével arra kötelezte az alperesi érdekeltet, hogy a felek közötti jogvita jogerős eldöntéséig tartózkodjon a felperes részére olyan tartalmú írásbeli nyilatkozatok peren kívüli megküldésétől, amelyek a felek közötti korábbi szerződéses viszonnyal kapcsolatosak. A polgári per a jelen per tárgyát képező beadványok benyújtásakor is folyamatban volt.
[3] Az alperesi érdekelt 2022. február 14. napján elektronikus levelet küldött a felperesnek, amelyben a szükséges intézkedést kérve, 18 pontban sorolta fel sérelmeit (a továbbiakban: a Beadvány). A Beadványra a felperes nem válaszolt. Erre tekintettel az érdekelt 2022. április 11-én a Beadvány 1., 2., 4., 5., 8., 9., 10., 11., 14., 15., 16., 17. pontjaiban felsorolt sérelmei tekintetében az alperes, mint a hitelintézetek fogyasztóvédelmi felügyeletét ellátó szerv eljárását és intézkedését kezdeményezte.
[4] A Beadvány 15. pontja szerint „A (felperes) Bank megdöbbentő módon továbbra is megszegi a Hpt. és a kapcsolódó hitelintézeti előírásokat a tekintetben, hogy a (felperes) Bank továbbra is megtagadja a Telecenterében a panaszaim rögzítését. Az történik, hogy amikor beszélek végighallgatnak, de amikor beazonosítom magam és elmondom a nevemet, akkor utasításra azonnal rám teszik a telefont. Ez mélyen felháborító és jogsértő. Ez azért is szomorú, mert az alperes két ügyemben is elmarasztalta a Bankot ezen kérdésben (is) és megbírságolta, jogkövető magatartásra hívta fel, azaz arra, hogy a Telecenterén keresztül is biztosítsa a panasztétel lehetőségét. A jelen panaszpontban Hpt. szerinti panaszként jelzem és kifogásolom, hogy a Bank a saját hivatalos telecenterén a jogszabályi előírásokkal ellentétben nem hajlandó rögzíteni a panaszaimat, hanem a nevem hallattán a Telecenteres ügyintézők azonnal rám teszik a telefont. Ez az embertelen magatartás sehova nem vezet. Mélyen megdöbbentő, hogy ennyi idő után és két végleges alperesi határozat után sem tartják be a jogszabályi előírásokat. Vizsgálják ki a jelen panaszpontban leírt mulasztást, tájékoztassanak a vizsgálatuk eredményéről és térjenek vissza a jogkövető magatartására. Kérem tanulmányozzák az ügyeimben született alperesi határozatokat és tartsák is be azokat. Felháborító, hogy a felperes Bank renitens bankként jogerős és végleges alperesi határozatokat sem képes betartani.
A jelen ponttal párhuzamosan szíveskedjenek CD-re kiírni a velem folytatott felperesi hívásokat a 2021.01.01. és 2022.02.14-i időszakra vonatkozóan. Sajnos a hívásokból pontosan kiderül, hogy a hívások során a nevem alapján azonosítottak és a nevem elhangzásakor rám tették a telefont és megszakították a hívást.”
[5] A Beadvány 16. pontja szerint „A Bank megdöbbentő módon továbbra is megszegi a Hpt. és a kapcsolódó hitelintézeti előírásokat a tekintetben, hogy a felperes Bank a fiókjaiban továbbra is megtagadja az előre megírt panaszom átvételét és a szóbeli panaszom jegyzőkönyvbe történő felvételét, tovább egyes számlakivonataim kiadását, továbbá a (felperes) bank a fiókokban továbbra is megtagadja az általa megígért ügyintézések lebonyolítását, úgymint a az eltűntnek mondott szerződéseimhez kapcsolódó tájékoztatás megadását.
Az ügyintézéseim megtagadására 3-szor került sor az elmúlt időszakban az alábbiak szerint:
a.) 2021.12.13. központi fiók 15:40-től 16:30-ig.
Itt minden ügyintézésemet megtagadták, ügyintéző korrekten nyilvánult meg, de minden ügyintézésem megtagadását megtiltották, a fiókvezető a rá jellemző huligán stílusban agresszív kommunikáció mellett tagadta meg a hivatkozott ügyintézéseket. Fogalma sincs a banki sztenderdekről és úgy jár el, mint egy klasszikus futballhuligán, továbbá ő a Bank beteges gyűlöletgépezetének az oszlopos tagja és a tevékenysége csak arra alkalmas, hogy a meglevő problémákat súlyosbítsa.
b.) 2022.01.28. fióki ügyintézés 12:39-től 13:00-ig.
Itt a végtelenül korrekt fiókvezetőhelyettes hölgy járt el, emberileg maximálisan korrekt volt, de a Bankközpont utasítása miatt a jelen pontban hivatkozott ügyintézések egyikét se teljesítette. Az ügyintézésbe bekapcsolódott az új fiókvezető is, sajnos ő is megtagadta minden fentebb hivatkozott ügyintézésemet.
c.) 2021.01.28. központi fiók 13:30-tól 14:50-ig.
Sajnos itt is minden fentebb vázolt ügyintézési pontot megtagadtak, az eljárásuk nem volt korrekt, megvárattak, de az ügyintézéseket egyetlen esetben sem teljesítették.
Kérem, hogy a fenti ügyintézések kamerafelvételeit a Bank soron kívül zárolja 5 évre, mivel az a jogi igényem érvényesítéséhez szükséges (polgári per, (alperes) eljárás, NAIH eljárás, egyéb). Ezen felül a fenti 3 kamerafelvételről szíveskedjenek másolatot kiadni DVD-n!
Súlyosan nehezményezem és Hpt. szerinti panaszként terjesztem elő, hogy a fenti időpontokban és helyszíneken a Bank megtagadta az ügyintézésemet a jelen pontban részletezett pontok szerint.
Mélyen megdöbbentő, hogy ennyi idő után és két végleges alperesi határozat után sem tartják be a jogszabályi előírásokat. Vizsgálják ki a jelen panaszpontban leírt mulasztást, tájékoztassanak a vizsgálatuk eredményéről és térjenek vissza a jogkövető magatartására.
Tekintsék át a hivatkozott két végleges határozatot.”
[6] Az alperes a kérelem alapján a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) 81. §-a szerinti fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárást indított, beszerezte a felperes nyilatkozatát, majd a 2022. november 2. napján meghozott határozatával felhívta a felperest, hogy a fogyasztói panaszok közlésének biztosítására és megválaszolására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek mindenkor tegyen eleget, és vele szemben ezen jogszabályi rendelkezések megsértésére tekintettel 300 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.
[7] Határozatát az MNB tv. 75. § (4) bekezdésére, 88. § (1) bekezdésére, 89. § (1) bekezdésére, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 288. § (1) bekezdésére, a befektetési vállalkozások, a pénzforgalmi intézmények, az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, az utalványkibocsátók, a pénzügyi intézmények és a független pénzügyi szolgáltatás közvetítők panaszkezelésének eljárásával, valamint panaszkezelési szabályzatával kapcsolatos részletes szabályokról szóló 435/2016. (XII. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § (5) bekezdésére, az egyes pénzügyi szervezetek panaszkezelésének formájára és módjára vonatkozó részletes szabályokról szóló 66/2021. (XII. 20.) MNB rendelet (a továbbiakban: 66/2021. MNB rendelet) 2. § (1) bekezdésére, 5. § (1) bekezdésére alapította.
[8] Indokolása szerint az érdekelt 2021. január 28. napján, a 2021. december 13. napján és a 2022. január 28. napján történt fióklátogatásai, illetve a 2021. január 1. napja és 2022. február 14. napja közötti időszakban indított telefonhívások során a felperes magatartására és tevékenységére vonatkozó, a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése szerint panasznak minősülő kifogásokat kívánt megfogalmazni. A Beadvány 1., 2., 4., 5., 8., 9., 10., 11., 14., 17., 18. és 19. pontjaiban, valamint részben 6. pontjában foglaltak nem tekinthetők a felperes által nyújtott pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos banki magtartásra, tevékenységre vonatkozó – a Hpt. 288. § (1) bekezdése alkalmazásában panasznak minősülő – kifogásnak. Ugyanakkor a Beadvány 12., 15. és 16. pontjában és részben annak 6. pontjában – a felperes magatartására és tevékenységére vonatkozó, a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése szerint panasznak minősülő kifogást rögzített, mivel azokban a vélelmezett adatvédelmi incidensről való tájékoztatás hiánya miatt, valamint a telefonon és bankfiókban történő panasz-előterjesztés lehetetlenségével, illetve a szerződései eltűnésével összefüggésben fogalmazott kifogást. Ezek tekintetében a felperest a Korm. rendelet 2. § (5) bekezdése, a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése és az 5. § (1) bekezdése szerinti jegyzőkönyvátadási, kivizsgálási és válaszadási kötelezettség terhelte. Megállapította továbbá, hogy a felperes az érdekelt 2021. január 28. napján, a 2021. december 13. napján és a 2022. január 28. napján történt fióklátogatásai során előterjeszteni kívánt szóbeli és benyújtani kívánt írásbeli panaszai, továbbá a 2021. január 1. napja és 2022. február 14. napja közötti időszakban indított telefonhívásai során előterjeszteni kívánt szóbeli panaszai tekintetében nem tett eleget a panasz közlésének biztosítására vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek, ezzel megsértette a Hpt. 288. § (1) bekezdését.
[9] Mindezek alapján a felperest az MNB tv. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján, 75. § (4) bekezdés a), c) és e)–i) pontjaiban meghatározott szempontok figyelembevételével a jogszabályi kötelezettségének teljesítésére és az MNB tv. 88. § (1) bekezdés f) pontja, 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján – a 75. § (4) bekezdés a), c) és e)–i) pontjaiban foglalt szempontok figyelembevételével – bírság fizetésére kötelezte.
[10] Rögzítette végül, hogy a bankszámlakivonatok kiadásának elmulasztására, illetve az információbiztonsági problémákra és az eltűnt szerződésekhez kapcsolódó tájékoztatás elmulasztására vonatkozó kifogás tekintetében az eljárást külön döntésben megszüntette.
A kereseti kérelem, az alperes védekezése és az érdekelt nyilatkozata
[11] A felperes keresetlevelében elsődlegesen az alperes határozatának megsemmisítését, másodlagosan emellett az alperes új eljárás lefolytatására való kötelezését kérte.
[20] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a határozatában foglalt indokok alapján.
[22] Az érdekelt nyilatkozatában az alpereshez csatlakozva a kereset elutasítását kérte.
A Törvényszék ítélete és az Ítélőtábla végzése
[23] A Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) megállapította, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási és indokolási kötelezettségének, ezért a 2023. november 28. napján meghozott ítéletével a határozatot megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Kifejtette, hogy az alperes nem tisztázta, hogy az érdekelt a felperes ügyfelének minősült-e a kifogásai előterjesztésekor, figyelemmel arra, hogy közöttük a szerződéses jogviszony 2016-ban már megszűnt, nem volt tekintettel a kötőerővel bíró ideiglenes intézkedésre, hogy nem vizsgálta, hogy az érdekelt Beadványa panasznak minősülnek-e, túlterjeszkedett az érdekelt kérelmén, mert az a Beadvány 6. és 12. pontjában szereplő kifogásai tárgyában nem kérte a fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárás lefolytatását. Nem vizsgálta továbbá a kérelmező jóhiszeműségét, a panaszjog visszaélésszerű gyakorlásának lehetőségét. A megismételt eljárásra előírta, hogy az alperes vizsgálja, hogy fennállnak-e az eljárás lefolytatásának feltételei, az érdekelt ügyfélnek minősült-e a Beadvány előterjesztése napján, valamint a 2021. január 1. és 2022. február 14. közötti időszakban. Az ideiglenes intézkedésben foglalt tiltó rendelkezésre figyelemmel a Beadvány 15. és 16. pontja vonatkozásában meg kell vizsgálnia, hogy azok a Hpt. 288. § (1) bekezdése szerinti panasznak minősültek-e és hogy az alperesi érdekelt eljárást indító beadványa megfelel-e a jóhiszeműség követelményének. Mindezeket követően lesz abban a helyzetben, hogy döntsön az eljárás megszüntetéséről vagy a kérelem érdemi elbírálásáról. A Beadvány 6. és 12. pontja vonatkozásában nem állapíthat meg jogsértést.
[24] Az alperes és az érdekelt fellebbezése alapján eljárt Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2024. szeptember 17. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolása szerint az alperes határozata tényfeltárási és indokolási hiányosságban nem szenved. Az új eljárásra szóló iránymutatása szerint az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell a kereset alapján, van-e helye fogyasztóvédelmi eljárásnak. Amennyiben az eljárás megindítható és lefolytatható volt, abban kell állást foglalnia, hogy az ideiglenes intézkedés kizárja-e a felperes panaszkezelési kötelezettségét. Csak ezt követően kerül abba a helyzetbe, hogy értékelje, hogy a kifogás vitatott pontjai az Hpt. és a 66/2021. MNB rendelet fogalmi rendszere szerint panasznak minősülnek-e, van-e helye az eljárás megszüntetésének. Amennyiben a Beadvány vitatott pontjai megfelelnek a jogszabályi definíciónak, vizsgálnia kell a felperes egyéb anyagi jogsértésre vonatkozó kereseti állításait. Az érdekelt visszaélésszerű panasztételi és eljárásindítási joggyakorlása – mint irreleváns tény – az új eljárásban nem vizsgálható.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[25] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette, az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[26] A másodfokú bíróság iránymutatását követve megállapította, hogy az alperes a tényállástisztázási és indokolási kötelezettségének eleget tett, határozata érdemi felülvizsgálatra alkalmas, az érdekelt panasz- és eljárásindítási joga annak visszaélésszerű jellege esetén sem zárható ki, ennek a ténynek nincs jelentősége a panaszkezelési és a hatóság eljárási kötelezettségének fennállása szempontjából, ezért az alperes ezen okból sem sértette meg tényállás tisztázási kötelezettségét.
[27] Kifejtette, hogy a Hpt. 288. §-a szerinti rendelkezések fogyasztóvédelmi előírások, ezért azok betartásának vizsgálata – az MNB tv. 39. § (1) bekezdés c) pontjára és a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdésére is figyelemmel – az MNB tv. 81. § (1) bekezdés a) pontja szerinti fogyasztóvédelmi ellenőrzés tárgyát képezheti. Az MNB tv. 81. § (3) bekezdése értelmében a fogyasztóvédelmi eljárás kérelemre történő megindításának feltétele, hogy a fogyasztó a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személynél vagy szervezetnél, e személy vagy szervezet által meghatározott és közzétett elérhetőségein keresztül – személyesen, telefonon, postai úton, telefaxon, az erre a célra üzemeltetett informatikai rendszeren keresztül – azonosítására alkalmas tartalommal, szóban vagy írásban a személy vagy szervezet szolgáltatásával vagy eljárásával kapcsolatos panaszát már korábban előterjesztette, azonban a) a panaszára nem kapott választ, b) a panasz kivizsgálása nem a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személyre vagy szervezetre vonatkozó szabályok szerint történt, c) a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személy vagy szervezet válaszából egyéb, az (1) bekezdésben meghatározott jogszabályokban előírt fogyasztói jogot sértő körülményt vélelmez. Az „azonosításra alkalmas tartalom” kitétel azt jelenti, hogy a pénzügyi intézménynek a panasz alapján azonosítania kell tudnia a kifogásolt magatartást. Ennek az érdekelt Beadványa megfelelt, abból kiderült, hogy az adatvédelmi incidensekről való tájékoztatást, illetve a szerződései eltűnésének körülményei kivizsgálásának elmaradását és a panasztétel lehetetlenségét sérelmezte. A jelen esetben a fogyasztóvédelmi eljárás törvényi feltételei fennálltak.
[28] A másodfokú bíróság iránymutatását követve megállapította, hogy a jóhírnév megsértésének megállapítása iránt indított perben elrendelt ideiglenes intézkedés alapján az alperesi érdekeltnek tartózkodnia kellett a felperes részére olyan tartalmú írásbeli nyilatkozatok peren kívüli megküldésétől, melyek a felek közötti korábbi szerződéses viszonnyal voltak kapcsolatosak és a jóhírnév megsértését valósíthatták meg. Az ilyen beadványok tekintetében a felperest nem terhelte válaszadási kötelezettség. Ezekre kihatott az ideiglenes intézkedés hatálya. Ugyanakkor a Beadvány vitatott pontjaiban (6., 12., 15., 16.) az érdekelt adatvédelmi incidensekről kért tájékoztatást, illetve a szerződései eltűnésének körülményei kivizsgálásának elmaradását és a panasztétel lehetetlenségét sérelmezte, azaz saját jogai megóvása érdekében terjesztett elő beadványt. Az ideiglenes intézkedés tehát nem érintette az érdekelt jelen perrel érintett panasztételi jogát, az általa állított jogsérelmek kapcsán az a felperes panaszkezelési kötelezettségét nem zárta ki.
[29] Ezt követően azt vizsgálta, hogy az érdekelt Beadványban szereplő kifogásai a Hpt. és a 66/2021. MNB rendelet fogalmi rendszere szerinti panasznak minősülnek-e, vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Rögzítette, hogy a szerződéses jogviszony megszűnését követően a panaszjog nem szűnik meg, azonban a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése alapján a szerződéses jogviszony megszűnését követően a volt ügyfélnek csak a szerződés fennállása alatti, a szolgáltató részéről történő teljesítéssel, valamint a szerződéses jogviszony megszűnésével, illetve azt követően a szerződéssel összefüggő magatartását, tevékenységét vagy mulasztását érintő kifogása tekinthető a Hpt. 288. § (1) bekezdése szerinti panasznak. Az érdekelt és a felperes közötti szerződéses jogviszony 2016-ban már megszűnt, és az érdekelt a Beadvány 15. és 16. pontjaiban nem a felek közötti szerződéssel összefüggő szolgáltatói magatartást kifogásolta, nem is pénzügyi szolgáltatással összefüggésben adott elő sérelmeket, hanem azt panaszolta, hogy a felperes a 2022. január 1. és 2022. február 14. közötti időszakban megtagadta telefonos panaszai rögzítését, valamint 2021. január 28-án, 2021. december 13-án és 2022. január 28-án a fiókjaiban is megtagadta írásbeli panasza átvételét és a szóbeli panasza jegyzőkönyvbe foglalását, továbbá egyes számlakivonatai kiadását, ügyintézések lebonyolítását, úgymint az eltűntnek mondott szerződéseihez kapcsolódó tájékoztatás megadását. Az érdekelt 2021–2022. évi banki magatartásokat kifogásolt, azaz nem a korábbi szerződéssel összefüggő magatartást, így ezen kifogásai nem tekinthetők a Hpt. 288. § (1) bekezdése alkalmazásában panasznak. A felperesnek ezért nem keletkezett sem panaszkezelési, sem válaszadási kötelezettsége e körben, így az alperes nem róhatta volna a felperes terhére a panaszkezelési kötelezettség, így a panasz közlésének biztosítására és a megválaszolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség teljesítésének elmulasztását.
[30] Megállapította továbbá, hogy az érdekelt az eljárás lefolytatását a kifogása 6. és 12. pontját illetően nem kérte, ezért az alperes a kérelmen az MNB tv. 49. § (1) bekezdésének megsértésével túlterjeszkedett.
[31] A további kereseti érveket – mint szükségtelent – nem vizsgálta.
[32] A megismételt eljárásra szóló iránymutatása szerint az alperesnek a hatáskör hiányára tekintettel kell a szükséges intézkedéseket megtennie.
A jogerős másodfokú ítélet
[33] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő, amelyek alapján eljárt Ítélőtábla a jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[34] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését alaptalannak, az alperes fellebbezését részben alaposnak találta. Megállapítása szerint már korábban megállapította, hogy az érdekelt visszaélésszerű eljárásindítási gyakorlata nem releváns tény. Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen hívta fel az irányadó, releváns jogszabályokat, és azok alapján érdemben jogszerű döntést hozott, indokolási kötelezettségét teljesítette, azonban az érdekelt kifogásának 15. és 16. pontjaira vonatkozóan nem helytálló jogkövetkezményeket állapított meg, ezért az elsőfokú ítéletet részben eltérő indokolással és az alperes számára a megismételt eljárásra eltérő iránymutatással hagyta helyben.
[35] Az ügy érdemét illetően kifejtette, hogy az alperes fogyasztóvédelmi hatáskörében az MNB tv. 81. § (1) bekezdés a) pontja szerint az alperes a fogyasztóval szemben tanúsítandó magatartásra vonatkozó minden kötelezettség betartását ellenőrizheti. A perbeli esetben az alperes a panasz közlésének biztosítására és a panasz megválaszolására vonatkozó kötelezettség megsértése miatt szankcionálta a felperest, tehát a vizsgálat tárgya kizárólag az volt, hogy a felperes az érdekelttel, mint fogyasztóval szemben eleget tett-e a panaszkezelési kötelezettségének. A panasz közlésének biztosítására vonatkozó kötelezettség megítélése szempontjából – a panasz tartalmának annyiban van jelentősége, hogy az megfelel-e az MNB rendelet 2. § (1) bekezdés definíciójának. A panasz közlésének biztosítása megelőzi a panasz tartalmi vizsgálatát, így a panasz átvételének kötelezettsége nem tagadható meg azon az alapon, hogy a panasz tartalma nem fogyasztóvédelmi jellegű.
[36] A polgári bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés joghatását illetően kifejtette, hogy azt a bíróság az érdekelt valótlan tényállításai és indokolatlanul sértő, bántó, lealázó véleménynyilvánításainak, a felperes jóhírneve megsértésének megakadályozására rendelte el, az a felperes álláspontjával szemben, az érdekelt által felhívott, a Kúria Pfv.VI.20.466/2017/8. számú ítéletében megjelenő jogértelmezés szerint sem alkalmas a Hpt. által szabályozott panaszjoggal kapcsolatos kötelezettség alóli mentesülésre. A fogyasztó panaszjoga gyakorlásának keretében tett nyilatkozata – annak tartalmi vizsgálata nélkül – az ideiglenes intézkedésre hivatkozással nem minősíthető jogsértő nyilatkozatnak, az alapján a felperes a panaszkezelési kötelezettsége alól nem mentesült. Az ideiglenes intézkedés alapján az érdekelt nem volt köteles tartózkodni panasz előterjesztésétől, a pénzügyi intézménynek a panaszt meg kell válaszolnia, ki kell vizsgálnia.
[37] Az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy a Beadvány 6. és 12. pontja tekintetében az érdekelt az alperes eljárását nem kérte, ezért az azokban foglalt sérelmekre az alperes eljárása nem terjedhetett ki. Ennek folytán mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásából a Beadvány 6. és 12. pontjainak tartalmi vizsgálatára vonatkozó részeket.
[38] Kifejtette, hogy a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése alapján panasznak helye van a szerződés megszűnését követően tanúsított szolgáltatói magatartással szemben, amit olyan fogyasztó is előterjeszthet, akinek a pénzintézettel fennálló szerződése már megszűnt. A Beadvány 15. és 16. pontjaiban írt magatartások szerződéssel összefüggő magatartásnak minősülnek, azok időpontjának a panaszkezelési kötelezettség szempontjából nincs jelentősége. A felperes nem tette lehetővé a Hpt. 288. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére a panasz közlését, ezért mulasztása jogkövetkezményeinek viselésére köteles. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a szerződés megszűnését követő felperesi magatartást önmagában az időbeliségére tekintettel nem tartotta a szerződéssel összefüggőnek, ezért a panasz közlésének biztosításának megsértésre vonatkozó kérelemrész tekintetében az alperes hatáskörének hiányát jogszabálysértően állapította meg.
[39] Összefoglaló következtetése szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen semmisítette meg az alperes határozatát és kötelezte az alperest új eljárásra, azonban döntésének indokolása részben téves jogértelmezésen alapult, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét részben eltérő indokolással hagyta helyben. Az új eljárásra szóló iránymutatása szerint az alperes a Beadvány 6. és 12. pontjait nem vizsgálhatja, a felperes jogszabálysértő panaszkezelésének jogkövetkezményeit a Beadvány 15. és 16. pontjai tekintetében vonhatja le.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[40] A jogerős másodfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[41] Elsődlegesen a másodfokú ítéletet – szükség esetén az elsőfokú ítéletre és a másodfokú bíróság végzésére is kiterjedő – hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság első ítéletével szemben előterjesztett fellebbezésében az alperes és az érdekelt kizárólag az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. A Kp. 100. § (2) bekezdés c) pontja szerint a fellebbezés kötelező tartalmi eleme a másodfokú bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelem, így annak megváltoztatása a fellebbezés megváltoztatását jelenti, amelyre a Kp. 100. § (5) bekezdésének megfelelően kizárólag a fellebbezési határidőn belül van lehetőség. A másodfokú bíróság a másodfokú tárgyaláson az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítására vonatkozó, megváltoztatott fellebbezésnek megfelelő döntést nem hozhatott volna, hanem az elsőfokú ítélet helyben kellett volna hagynia. A másodfokú bíróság az ügy érdemére kiható módon megsértette a Kp. 100. § (2) bekezdés c) pontjában, a 100. § (5) bekezdésében, a 108. § (1) bekezdésében és a 110. § (2) bekezdésében foglaltakat azáltal, hogy abszolút hatályon kívül helyezési ok hiánya mellett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről döntött.
[42] Másodlagos felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet – szükség esetén az elsőfokú ítéletre és a másodfokú bíróság végzésére is kiterjedő – hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte azzal az iránymutatással, hogy a) a joggal való visszaélés tilalma a Hpt. 288. § (1) bekezdése szerinti panaszjog, valamint a fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárás megindításához való jog tekintetében is érvényesül, így visszaélésszerű joggyakorlás jogkövetkezményeit ezen jogok gyakorlása tekintetében is alkalmazni kell; b) az intézkedést elrendelő jogerős végzés a jelen perben is érintett Beadvány (a 2022. február 14-i levél 15. és 16. pontja) tekintetében kizárja a felperes panaszkezelési kötelezettségét; c) a panasz előterjesztésére kizárólag az a személy jogosult, aki a sérelmezett hitelintézeti magatartás tanúsításakor a hitelintézet ügyfele volt és ezen feltételnek az érdekelt nem felel meg; d) az érdekelt 2022. február 14-i levelének a 15. és 16. pontja azért sem tekinthető panasznak, mert az érdekelt abban olyan magatartást sérelmez, amely nem a pénzügyi szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés fennállása alatt, hanem azt követően történt.
[43] Harmadlagosan a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte az indokolásának a másodlagos felülvizsgálati kérelmében szereplő tartalommal történő megváltoztatása mellett.
[44] Hangsúlyozta, hogy felülvizsgálati kérelmével kizárólag a jogerős ítélet indokolását támadja, a másodlagos és harmadlagos felülvizsgálati kérelmének indokai azonosak.
[45] Előadta, hogy mivel a másodfokú bíróság a megismételt eljárásban vizsgálható körülmények köréből a hatályon kívül helyező végzésében a visszaélésszerű joggyakorlás vizsgálatának lehetőségét kizárta, nem volt abban a helyzetben, hogy a másodfokú bíróság megállapításait vitatni tudja. Ezért jelen felülvizsgálati kérelem keretei között kívánt rámutatni, hogy a másodfokú bíróság hibás döntésre jutott a joggal való visszaélés jelen ügyre vonatkoztatásával kapcsolatosan.
[46] Vitatta a másodfokú bíróság azon megállapítását, mely szerint az érdekelt visszaélésszerű panasz-előterjesztési, illetve eljárásindítási gyakorlata nem releváns tény, és ez a felperes panaszkezelési és az alperes eljárásindítási kötelezettségét nem zárja ki, így az érdekelt joggyakorlásának visszaélésszerű voltát az alperesnek szükségtelen volt feltárnia. A másodfokú bíróság szerint nincs olyan tételes jogi szabály, amely mentesíti a pénzügyi intézményt és a hatóságot a panaszkezelési, illetve a hatósági eljárás lefolytatására vonatkozó kötelezettsége alól arra hivatkozva, hogy a panaszjog, illetve az eljárásindítási jog gyakorlása annak társadalmi rendeltetésével ellentétes.
[47] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság félreértette a keresetét. Egy jogalany nyilvánvalóan nem tiltható el előre és általánosságban a beadványozás és ügyindítás lehetőségétől, és mindig az adott ügy speciális körülményei fényében kell a hatóságnak esetről-esetre azt megítélnie, hogy a panaszjoggyakorlásban és későbbi ügyindításban megnyilvánuló magatartás megfelel-e az érvényesíteni kívánt jog társadalmi rendeltetésének. Amennyiben a hatóság azt állapítja meg, hogy a beadványozó magatartása a visszaélésszerű joggyakorlás tilalmába ütközik, úgy le kell vonnia a szükséges jogi következményeket, azaz a kérelmet vissza kell utasítania, az eljárást meg kell szüntetnie, vagy az ügyet lezáró határozatban azt kell megállapítania, hogy a hitelintézet nem sértette meg a panaszkezeléssel kapcsolatos kötelezettségeket. Ezen egyediesítést hiányolta a keresetlevél 46. pontjában hivatkozott kúriai gyakorlat [Kfv.I.35.410/2006/4.], illetve a kommentárirodalom alapján. A másodfokú bíróság azonban a joggal való visszaélés tilalmának az egész magyar jogi normarendszerre irányadó általános jogelvét jogellenesen a magánjogi jogviszonyok értelmezési keretei közé szorította. Ez az értelmezés ellentétes az Alkotmánybíróság 31/1998. (VI. 25.) AB határozatában foglaltakkal. A joggal való visszaélés tilalma a demokratikus jogállam alkotmányos követelményből fakad, amely az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében jelenik meg. A tilalom nem törvényből vagy rendeletből, hanem magából az Alaptörvény jogállamisági klauzulájából vezethető le normatív jelleggel, eredménye pedig az, hogy a tilalomba ütköző magatartás (panaszjoggyakorlás, eljárásindítás) nem alkalmas a kívánt joghatás kiváltására. Mindemellett az Ákr. 6. §-ának ügyféli jóhiszeműséget előíró eljárásjogi rendelkezése fényében a joggal való visszaélés tilalma eljárásjogi alapon is megállapítható. Ezért mind az alperesnek, mind a bíróságnak a Hpt. és a MNB tv. kifejezett rendelkezése hiányában is, közvetlenül az Alaptörvény B) cikk (2) bekezdésére hivatkozással meg kellett volna állapítania azt, hogy az érdekelt panaszjogát és hatósági eljárás megindításához való jogát visszaélésszerűen gyakorolja, ezért azok a kívánt joghatás kiváltására alkalmatlanok.
[48] Ezt követően részletesen ismertette azon eljárásokat, illetve az azokban hozott határozatokat, amelyekkel bemutatta az érdekelt – álláspontja szerint – joggal való visszaélést megvalósító magatartását, majd kifejtette, hogy alperesnek és a bíróságnak kötelezettsége lett volna annak vizsgálata, hogy az érdekelt vele szembeni magatartása, különös tekintettel az általa a felperessel szembeni indított eljárások és az ezen eljárásokban előterjesztett beadványok számára, rendszerességére, illetve stílusára, a felperesi bankfiókok érdemi cél nélküli kampányszerű látogatására, valamint az érdekelt újabb és újabb, felperes elleni eljárások alapjául szolgáló szituációk célzatos megteremtésére törekvő tevékenységére, a joggal való visszaélés tilalmába ütközik-e. Ennek a vizsgálatnak az eredményeként az alperesnek az ő marasztalása helyett, a másodfokú bíróságnak pedig az érdekelt visszaélésszerű magtartásának vizsgálatát kizáró útmutatása helyett arra az álláspontra kellett volna helyezkednie, hogy az érdekelt a panaszjogát és a hatósághoz fordulás jogát ezek társadalmi rendeltetésével összeegyeztethetetlen, nyomásgyakorlási és retorziós célokra kívánja használni, és a panaszjog intézményét, valamint a hatósági eljárásindítás lehetőségét a felperessel szembeni nemtelen hadjárat szolgálatába kívánta állítani. Következésképpen őt az érdekelt panaszjogával való visszaélést megvalósító Beadványával kapcsolatosan válaszadási kötelezettség nem terhelte, és a visszaélésszerű érdekelti kérelem az alperes oldalán sem keletkeztetett eljárási kötelezettséget. Mindezek alapján a jogerős ítélet indokolása ellentétes az Alaptörvény B) cikk (2) bekezdésével, sérti a Hpt. 288. § (1) bekezdését, a Korm. rendelet 2. § (5) bekezdését, a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdését, a Kp. 86. § (4) bekezdését, 110. § (3) bekezdését és polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4)–(5) bekezdését.
[49] Vitatta azt is, hogy a polgári perben elrendelt ideiglenes intézkedés hatálya az érdekelt Beadványára nem terjedt ki. A bíróság a polgári perben arra kötelezte az érdekeltet, hogy a felek közötti jogvita jogerős eldöntéséig tartózkodjon a felperes részére olyan tartalmú írásbeli nyilatkozatok peren kívüli megküldésétől, amelyek a felek közötti korábbi szerződéses viszonnyal kapcsolatosak. A 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése szerinti panaszdefiníció fényében panasznak kizárólag az ügyfél és a hitelintézet között fennálló, vagy korábban fennált szerződéses viszonnyal kapcsolatos hitelintézeti magatartásra vonatkozó kifogások tekinthetők. Figyelemmel arra, hogy az ideiglenes intézkedést elrendelő végzés éppen ezen tárgykörök tekintetében rótt tartózkodási kötelezettséget az érdekeltre, e tiltott körbe eső beadványai (ideértve a jelen per tárgyát képező Beadványt is) eleve jogellenesnek minősülnek, ilyenként pedig még abban az esetben sem keletkeztettek válaszadási kötelezettséget az ő oldalán, amennyiben az érdekelt Beadványa egyébként panasznak minősülne. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy az Ákr. 2. §-a szerinti jogszerűségi elv értelmében a közigazgatási hatóság hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva köteles eljárni. A helyes jogértelmezés azt követeli, hogy a hatóság a jog értelmezésekor ne csak a jogszabály betűjét, hanem annak szellemét is vegye figyelembe [Kúria Kfv.II.39.175/2011/4.]. A bírói gyakorlat szerint a rendeltetésszerű jogalkalmazásba tartozik a formális jogalkalmazás tilalma, és az ügyet nem rutinszerűen, sablonosan kell intéznie, szükséges figyelembe vennie az ügy szokványos helyzettől teljesen eltérő speciális körülményeit [Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.410/2006/4.]. A másodfokú bíróság álláspontjával szemben tehát az alperes a határozata meghozatalakor a jogszerűség elvébe [Ákr. 2. §] ütköző módon járt el, amikor nem vette figyelembe az eset különleges körülményeit, az ideiglenes intézkedés azonnali jogvédelem funkcióját, valamint ezzel összefüggésben a panaszkezelésre vonatkozó törvényi rendelkezések szellemét és célját. Ezen túlmenően jogszabálysértően értelmezte a panaszkezelésre vonatkozó rendelkezéseket is, tekintettel arra, hogy a Hpt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a szolgáltató azonnali jogvédelemhez való jogát is korlátozva, azt felülírva köteleznék őt a panaszkezelésre.
[50] E körben kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Ptk. 6:108. § (1) bekezdése alapján érvénytelen jognyilatkozatra nem lehet jogot alapítani. A Ptk. 6:95. §-a alapján semmis a szerződés, ha az jogszabályba ütközik. A Ptk. 6:109. §-a alapján az érvénytelenséggel kapcsolatos szabályokat nemcsak a szerződésekre, hanem az egyoldalú jognyilatkozatokra is alkalmazni kell. A Ptk. 6:10. §-a pedig azt is rögzíti, hogy a Ptk. jognyilatkozatokra vonatkozó szabályait – ideértve természetesen az érvénytelenségre vonatkozó előírásokat is – a nem kötelmi jogi jognyilatkozatokra, így pl. a Hpt. 288. § (1) bekezdése szerinti panaszbeadványokra, mint nem kötelmi jogi jognyilatkozatokra is alkalmazni kell. Mivel a Ptk. 6:95. §-a alapján semmis a szerződés, ha az jogszabályba ütközik, és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 156. § (1) bekezdésében garantált azonnali jogvédelmet keletkeztető határozat, ezért az ideiglenes intézkedésbe ütköző jognyilatkozat egyszersmind sérti a régi Pp. 156. § (1) bekezdésében foglaltakat is, tehát jogszabályba ütközik. A Ptk. 6:95. §-a alapján nemcsak a jogszabályba ütköző, hanem a jogszabály megkerülését célzó jognyilatkozat is semmis, márpedig az alperesi érdekelt által küldött jognyilatkozat éppen ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, hiszen a panaszjog köntösébe bújtatott Beadvány valójában az ideiglenes intézkedés útján garantált azonnal jogvédelem kijátszására, megkerülésére irányul. Érvelése szerint egy ideiglenes intézkedésbe ütköző érdekelti beadvány eleve nem képes jogszerű célokat szolgálni, így fel sem merülhet, hogy az alperesi érdekelt által küldött jognyilatkozat az érdekelt saját jogainak megóvása érdekében született volna. Az ideiglenes intézkedés fennállta alatt a korábbi szerződéssel összefüggő beadvány peren kívüli előterjesztése maga az ideiglenes intézkedés által tilalmazott jogellenes magatartás, tehát az e körbe eső érdekelti beadvány jogszerűsége fogalmilag kizárt, még akkor is, ha az érdekelt látszólag panaszjogot gyakorol, hiszen az ideiglenes intézkedés éppen azt a magatartást nyilvánítja jogellenessé, amely tilalom hiányában (és egyéb jogszabályi előfeltételek megvalósulása esetén) panaszjog gyakorlásának volna értékelhető. Hangsúlyozta e körben is, hogy az érdekelt elektronikus levelében megfogalmazott kifogások nem minősülnek a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése szerinti panasznak. Mindezek alapján álláspontja szerint a jogerős másodfokú ítélet indokolásának [30]–[35] pontja sérti a Hpt. 288. § (1) bekezdését, Korm. rendelet 2. § (5) bekezdését, a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdését, a Ptk. 6:10. §-át, 6:95. §-át, 6:108. § (1) bekezdését, 6:109. §-át, a régi Pp. 156. § (1) bekezdését, a Kp. 86. § (4) bekezdését és a Pp. 346. § (4)–(5) bekezdését.
[51] Végül sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a panaszkezelés időbeli korlátait is figyelmen kívül hagyta. Tévesnek tartotta azt az álláspontot, hogy a 66/2021. MNB rendelet panaszfogalma kiterjed a szolgáltató olyan magatartására, tevékenységére vagy mulasztására is, amely a szerződés megszűnését követően történik, feltéve, hogy az a megszűnt szerződéssel kapcsolatos. Ezzel szemben kifejtette, hogy a Hpt. 288. § (1) bekezdés és a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdés alapján csak az a beadvány tekinthető panasznak a szerződés megszüntetését követően, amely még a szerződés fennállása alatt megvalósult banki magatartással szemben emel kifogást. A szerződéses kapcsolat megszűnését követően megvalósult hitelintézeti magatartásokra tekintettel panasz előterjesztése fogalmilag kizárt. Az MNB tv. 83. § (1) bekezdése értelmében az állított jogsértéstől számított 5 év elteltével fogyasztóvédelmi eljárás nem indítható, ezért a korábbi ügyféli jogállásra hivatkozással panasz előterjesztésének lehetőségét a jogalkotó legfeljebb az üzleti (szerződéses) kapcsolat megszűnését követő 5 évig kívánta biztosítani, de azt is csak olyan magatartások esetén, amelyek tekintetében az üzleti (szerződéses) kapcsolat még fennállt. Az ezzel ellentétes jogértelmezés álláspontja szerint sérti a Hpt. 288. § (1) bekezdését, a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdését, a Korm. rendelet 2. § (5) bekezdését, a Kp. 86. § (4) bekezdését és Pp. 346. § (4)–(5) bekezdését.
[52] Az alperes és az érdekelt felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[53] Az alperes hangsúlyozta, hogy a Hpt. 288. § (1) bekezdésében foglaltakból nem vonható le az a következtetés, mely szerint panasz előterjesztésének kizárólag a szerződés fennállása idején tanúsított magatartás, tevékenység vagy mulasztás esetén lenne helye, miként az sem, hogy a panasz előterjesztőjének az általa kifogásolt magatartás/tevékenység/mulasztás idején még szerződéses kapcsolatban kell állnia az érintett pénzügyi szolgáltatóval. A 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében panasznak minősül az ügyfélnek nemcsak a szerződéskötést megelőző, vagy a szerződés megkötésével, illetve a szerződés fennállása alatti, a szolgáltató részéről történő teljesítéssel, valamint a szerződés megszűnésével, hanem a szerződés megszűnését követően a szerződéssel összefüggő magatartást, tevékenységet vagy mulasztást érintő kifogása is. A „szerződéssel összefüggő magatartás” alatt minden olyan magatartás értendő, amely a szerződéssel bármilyen kapcsolatban áll, nemcsak a szerződés megszűnése előtt tanúsított magatartás. Az MNB tv. 83. § (1) bekezdése kizárólag a hatóság számára határoz meg határidőt a fogyasztóvédelmi eljárás megindításával összefüggésben, így az nem alkalmazható kiterjesztően az ügyfelet megillető, a panasz előterjesztésére vonatkozó jogosultságra.
[54] Az érdekelt felülvizsgálati ellenkérelmében sérelmezte, hogy a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét befogadta, azt nem indokolta érdemben és kérte, hogy a Kúria kezdeményezze a Kp. 118. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, mert megítélése szerint a Kúria nem egységes befogadási gyakorlata ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság, valamint a XXVIII. cikkben biztosított tisztességes eljáráshoz való jog követelményével.
[55] Ezen túlmenően hangsúlyozta, hogy panaszjogát nem visszaélésszerűen gyakorolta. A Hpt. által szabályozott panaszjog önálló jogintézmény, az ügyfelet védő, őt illető, a válaszhoz való jogot is magában foglaló jog, míg a pénzügyi intézmény számára törvényi kötelezettség. A panaszjog gyakorlásából a pénzügyi intézménynek csak kötelezettsége fakad, számára polgári jogi igényként polgári perben érvényesíthető alanyi jogot nem teremt (Pfv.VI.20.466/2017/8. [15] bekezdés). Előadta, hogy 2018 áprilisa óta a felperesi pénzintézet anyavállalatának, a részvényese, a panaszai mögött valós, jogszerű, befektetői és ügyféli érdek áll, nem pedig bármiféle rosszhiszemű célzat.
A Kúria döntése és jogi indokai
[56] A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[57] A Kúria a jogerős ítéletet – a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül – csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem, és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül [Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése], az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt [Kp. 120. § (5) bekezdése].
[58] A Kúria a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontja alkalmazásával a Hpt. 288. § (1) bekezdésének, illetve a 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdésének állított megsértéséhez kapcsolódóan annak a jogkérdésnek a vizsgálata érdekében fogadta be, hogy a pénzintézetet milyen körű fogyasztói panaszkezelési kötelezettség terheli a vele szerződéses viszonyban nem álló magánszemély által előterjesztett kifogás kapcsán, és ezzel összefüggésben az alperes hatósági eljárásának mi a lehetséges tárgya. A Kúria eljárása tehát az elsődleges felülvizsgálati kérelem által felvetett jogkérdés, azaz a másodfokú bíróság döntésére irányuló kérelem (petitum) megváltoztatása körében előadott jogszabálysértés érdemi vizsgálatára nem terjedt ki.
[59] A Kúria az érdekelt normakontroll eljárás kezdeményezése iránti kérelmének érdemi vizsgálatát mellőzte, mert nem az érdekelt által kifogásolt kúriai joggyakorlat és jogszabályi rendelkezés, hanem a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések vizsgálata volt a felülvizsgálat tárgya [Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése]. A Kúria nem találta alaposnak az érdekelt felülvizsgálati kérelmet befogadó végzés érdemi, tartalmi indokolásának hiányosságát érintő kifogását sem. A Kúria a Kfv.V.37.878/2025/2. számú végzése [16] bekezdésében kifejtette, hogy „az ítélet jogerőssé válása azzal a joghatással jár, hogy rendes jogorvoslattal, vagyis önmagában azért, mert a fél azt jogsértőnek vagy megalapozatlannak tartja, többé nem támadható. Ezért a felülvizsgálatra a törvény a félnek nem biztosít feltétel nélküli alanyi jogot (Kfv.VII.37/323/2024/2. [28] bekezdés). A rendkívüli jogorvoslat a jogerős ítélet kivételes, a törvényben meghatározott okokból történő felülvizsgálatát jelenti. A befogadási eljárásban a Kúria ezeknek a törvényben meghatározott okoknak a fennállását vizsgálja, mégpedig a felülvizsgálati kérelem alapján. (…) A jogerős ítélet fél által állított jogellenességét a Kúria a befogadás során nem vizsgálhatja, mert ezzel megfordítaná a döntései sorrendjét és a befogadást követő érdemi vizsgálatot előlegezné meg már a befogadási szakaszban.” A Kúria a 2/2024. (XII. 3.) KK véleményre is tekintettel tehát a befogadási szakban a befogadási ok feltételei fennállását vizsgálja a felvetett jogkérdés tekintetében, a feltételek fennállásának megítélése során részletes, a jogsértés fennállását is érintő indokolási kötelezettség nem terheli.
[60] A felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta a jogerős ítélet alperesi határozatot megsemmisítő és az alperest új eljárásra kötelező rendelkezését, továbbá azon megállapítását, mely szerint a Beadvány 6. és 12. pontja tekintetében hatósági eljárás lefolytatásának – erre irányuló érdekelti kérelem hiányában nem volt törvényes lehetőség. E kérdés vizsgálatára a felülvizsgálati eljárás szintén nem terjedt ki.
[61] A Kúria a felülvizsgálati kérelem alapján tehát azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet indokolása a másodlagos és harmadlagos felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat sérti-e, azaz jogszerűen állapította-e meg a felperes közigazgatási jogi felelősségét a Beadvány 15. és 16. pontjában szereplő kifogások megválaszolásának elmulasztása miatt.
[62] Megállapította, hogy az érdekelt 2022. február 24-i Beadvány 15. és 16. pontja alapján a felperest panaszkezelési kötelezettség az alábbiak alapján nem terhelte.
[63] A Hpt. „126. Panaszkezelés” alcím alatt, a 288. § (1) bekezdésében kimondja, hogy „A pénzügyi intézmény (...) biztosítja, hogy az ügyfél a pénzügyi intézmény (...) magatartására, tevékenységére vagy mulasztására vonatkozó panaszát szóban (személyesen, telefonon) vagy írásban (személyesen vagy más által átadott irat útján, postai úton, telefaxon, elektronikus levélben) közölhesse. A panaszkezelésre vonatkozó szabályokat alkalmazni kell arra a személyre is, aki szolgáltatás igénybevétele céljából lép kapcsolatba pénzügyi intézménnyel, (...) de a szolgáltatást nem veszi igénybe.”
[64] A Hpt. 290. § (1) bekezdés j) pontjában adott felhatalmazás alapján kiadott 66/2021. (XII. 20.) MNB rendelet az egyes pénzügyi szervezetek panaszkezelésének formájára és módjára vonatkozó részletes szabályokról szól. A 2. § (1) bekezdése értelmében „panasz” az olyan kifogás, amely az ügyfélnek a szolgáltató 1) szerződéskötést megelőző vagy 2) a szerződés megkötésével, 3) a szerződés fennállása alatti, a szolgáltató részéről történő teljesítéssel, valamint 4) a szerződéses jogviszony megszűnésével, illetve 5) azt követően a szerződéssel összefüggő magatartását, tevékenységét vagy mulasztását érinti.
[65] A 66/2021. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése tehát pontosan meghatározza, hogy egy ügyfél által előterjesztett kifogás mely esetben minősül panasznak, és a panasz fogalmi eleme, hogy a hitelintézet tevékenysége, magatartása vagy mulasztása valamilyen (megkötendő, fennálló vagy már megszűnt) szerződéssel álljon közvetlen összefüggésben. A Hpt. 288. § (1) bekezdésében meghatározott panaszkezelési kötelezettséget kizárólag a jogszabályban meghatározott panasz fogalmának megfelelő ügyfélkifogás keletkeztet.
[66] Áttekintve az érdekelt Beadványának 15. és 16. pontját, azok tartalmából egyértelműen megállapítható, hogy az érdekelt nem valamely (akár jövőbeni, akár létező, akár már megszűnt) szerződéssel összefüggő kifogást terjesztett elő, amely hiányában a kifogásai nem minősülnek a Hpt. 288. § (1) bekezdése alkalmazásában a hitelintézet panaszkezelési kötelezettségét kiváltó, a 66/2021. MNB rendeletben megfogalmazott tartalmú, jogi értelemben vett „panasz”-nak. Az elsőfokú bíróság ítélete [63] bekezdésében és a [64] bekezdés első albekezdésében tehát a Beadvány tartalmáról helyesen foglalt állást.
[67] Az érdekelt az alpereshez címzett, az MNB tv. 81. § (1) bekezdése szerinti fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárás lefolytatása iránti kérelmében a Beadvány meghatározott pontjai, az eljárás jelen szakasza tekintetében már csak a 15. és 16. pontja alapján – a Beadvány egyidejű csatolása mellett – kérte az alperes hatósági eljárás lefolytatását. A kérelmében sem utalt arra, hogy a felperesnek e-mailen küldött, a Beadványban megfogalmazott kifogásai bármely szerződéshez kapcsolódnának. A kifogások banki magatartásokat sérelmeztek.
[68] Az MNB tv. 81. § (3) bekezdése szerint „A fogyasztóvédelmi eljárás kérelemre történő megindításának feltétele, hogy a fogyasztó a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személynél vagy szervezetnél, e személy vagy szervezet által meghatározott és közzétett elérhetőségein keresztül – személyesen, telefonon, postai úton, telefaxon, az erre a célra üzemeltetett informatikai rendszeren keresztül – azonosítására alkalmas tartalommal, szóban vagy írásban a személy vagy szervezet szolgáltatásával vagy eljárásával kapcsolatos panaszát már korábban előterjesztette, azonban a) a panaszára nem kapott választ, b) a panasz kivizsgálása nem a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személyre vagy szervezetre vonatkozó szabályok szerint történt, c) a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személy vagy szervezet válaszából egyéb, az (1) bekezdésben meghatározott jogszabályokban előírt fogyasztói jogot sértő körülményt vélelmez.”
[69] E rendelkezés alapján tehát a fogyasztóvédelmi hatósági ellenőrzés körében az alperesnek a Hpt. 288. § szerinti panaszkezelési szabályok megsértésével kapcsolatos hatáskörét a 66/20221. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése szerinti panasz alapozza meg, és az eljárás előfeltétele a panasz hitelintézetnél, azonosításra alkalmas módon történő előterjesztése. Az azonosíthatóságnak a panasz jogszabályi fogalma folytán arra a szerződésre is ki kell terjednie, amellyel kapcsolatban az ügyfél (volt ügyfél) a kifogásait megfogalmazza.
[70] Az Ákr. 99. §-a szerint „A hatóság – a hatáskörének keretei között – ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, (…)”
[71] Az Ákr. 15. § (1) bekezdése szerint a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben köteles eljárni, és Ákr. 17. §-a alapján a hatáskörét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. Ha a hatásköre hiányát észleli, a kérelmet köteles visszautasítani vagy az eljárását megszünteti.
[72] A perbeli esetben az alperes hatósági eljárást akkor folytathatott volna, ha az érdekelt a 66/2021. MNB tv. 2. § (1) bekezdése szerinti panasszal élt volna a felperes irányában.
[73] Tekintve, hogy a Beadvány 15. és 16. pontja nem tartalmazott panasznak minősülő kifogást, és az a kérelemből, illetve mellékleteiből kitűnt, ezért az alperes az arra hivatkozó kérelem alapján nem rendelkezett hatáskörrel az MNB tv. 81. § (1) bekezdése szerinti fogyasztóvédelmi hatósági ellenőrzés lefolytatására. Az érdekelt kifogása tárgyában hatáskör hiányában lefolytatott ellenőrzés alapján meghozott hatósági határozat jogszabálysértő, az az Ákr. 122. § (1) bekezdés a) pontja alapján semmis.
[74] Az Ákr. a kérelemre induló eljárás szabályai közt, 46. § (1) bekezdés a) pontjában úgy rendelkezik, hogy a hatóság a kérelmet visszautasítja, ha az eljárás megindításának jogszabályban meghatározott feltétele hiányzik, és e törvény ahhoz más jogkövetkezményt nem fűz. A jelen esetben nem az ellenőrzés MNB tv. 81. § (3) bekezdése szerinti előfeltétele hiányzott, ugyanis az érdekelt a Beadványt a felperesnek megküldte, és annak megküldését az alperesi hatósághoz címzett kérelmével együtt az alperesnek igazolta. Mivel azonban a Beadvány 15. és 16. pontja nem panaszt tartalmazott, az alperes ellenőrzési hatásköre, így eljárásindítási kötelezettsége hiányzott.
[75] A másodfokú bíróság egyrészt a Beadvány 15. és 16. pontjának tartalma vonatkozásában iratellenes megállapítást tett, amikor azt rögzítette, hogy azok szerződéssel kapcsolatos kifogásokat tartalmaznak. Másrészt pedig abban tévedett, hogy nem választotta szét az alperes hatáskörének, eljárásindítási lehetőségeinek szabályait a hitelintézet és (volt) ügyfele közti kapcsolat vizsgálatától. Az alperes abban az esetben rendelkezik csak a panaszkezelési szabályok megsértését illetően ellenőrzési jogosultsággal, amennyiben az ügyfél a pénzintézetnél szerződéssel kapcsolatos kifogást terjeszt elő. Hitelintézeti szerződéshez nem kapcsolódó sérelem, kifogás az MNB rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében nem minősül panasznak, így az alperes panaszkezelési szabályok megsértésével kapcsolatos eljárását nem alapozza meg.
[76] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság téves jogi okfejtéssel és jogszabálysértően változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletének – a bírósági megváltoztatási jogkör hiánya miatt elrendelt – új eljárásra szóló azt az iránymutatását, hogy „A megismételt eljárásban az alperesnek a hatáskör hiányára tekintettel a szükséges intézkedéseket kell megtennie.”
[77] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt további jogszabálysértések tekintetében a Kúria hangsúlyozza, hogy hatósági ellenőrzési hatáskör hiánya a felperes által felvetett jogkérdések a jogvita eldöntéséhez szükségtelenek. Ugyanakkor a joggal való visszaélés, illetve jóhiszemű eljárás követelménye, az ideiglenes intézkedés hatálya tekintetében a másodfokú bíróság téves álláspontot foglalt el, amely miatt az alperes ellenőrzési eljárásával kapcsolatos, a jogerős ítéletben szereplő indokolás módosítása is szükséges az alábbiak szerint.
[78] A közigazgatási jogvita idején hatályban lévő ideiglenes intézkedés szerint a polgári ügyben eljáró bíróság kötelezte az érdekeltet, hogy a felek közti jogvita jogerős eldöntéséig tartózkodjon a felperes részére olyan tartalmú írásbeli nyilatkozatok megküldésétől, amelyek a felek közti szerződéses viszonnyal kapcsolatosak. Amennyiben a Beadvány a felek között 2016-ban megszűnt szerződéssel kapcsolatos kifogás lett volna, arra egyrészt az ideiglenes intézkedés hatálya kiterjedt volna, másrészt a hatóság eljárását az megalapozhatta volna. Az alperes, mint közigazgatási hatósági jogkörben eljáró szerv a bíróságnak az adott hatósági ügy tárgyát (is) érintő jogerős határozatát az ügy elbírálása során nem hagyhatja figyelmen kívül, miként kötelezettsége az ügyfél jóhiszeműsége körében felmerült tények vizsgálata is [Ákr. 6. § (1) bekezdés], amely keretében köteles megakadályozni, hogy az eljárás bármely résztvevője eljárási jogaival rosszhiszeműen éljen. Annak érdekében, hogy a fogyasztóvédelmi hatósági hatáskörét rendeltetésének megfelelően betölthesse [Ákr. 2. § (1) bekezdés utolsó fordulat], köteles tekintettel lenni arra is, ha valamelyik fél az ellenőrzéssel érintett magánjogi jogviszonnyal kapcsolatos, a hatóság által ellenőrizendő szabályok által biztosított jogait visszaélésszerűen gyakorolja. Az Alkotmánybíróság a 31/1998. (VI. 2.) AB határozatában is kimondta, a joggal való visszaélés tilalmának érvénye nem szorítkozik egyetlen jogágra, Hanem e tilalom – az egyes jogágak sajátosságaitól függő formában – az egész jogrendszerben érvényre jut. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.351/2022/17/II. számú ítélete [4], [8] és a [41] bekezdésében kimondta, hogy az érdekelt felperesi bankfiókokban megejtett látogatásai a joggal való visszaélés tilalmába, a Ptk. 1:5. § (1) bekezdésébe ütköznek. Az alapvető ügyintézési joggal, a panaszjoggal is vissza lehet élni.
[79] Mindezen indokok alapján a Kúria a jogerős ítélet indokolását módosította.
[80] Végül – szintén hangsúlyozva, hogy jelen ügyben ügyfélpanasz hiányában hatósági ellenőrzés lefolytatásának nem volt helye – a Kúria rögzíti, hogy az MNB tv. 83. § (1) bekezdése szerint 5 éves jogvesztő határidő a hatóság részére megszabott, az eljárás megindítására vonatkozói határidő. Azt a jogsértés bekövetkezésétől, és nem a szerződés megszűnésétől kell számítani. Önmagában tehát a hitelintézet és ügyfele közti szerződés 2016. évi megszűnése nem zárja ki a hatósági eljárás lefolytatását 2022 évben. A megszűnt szerződéssel kapcsolatban előterjesztett konkrét ügyfélpanasz folytán előállt jogsértés időpontjától számítandó 5 éves jogvesztő határidőn belül a hatóság eljárást indíthat.
[81] Mindezen indokok alapján a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben a per fő tárgyát tekintve, az indokolását részben módosítva tartotta fenn hatályában, amely kihatott a pernyertesség-pervesztesség kérdésére, ezért a perköltség és illetékviselésre vonatkozó másodfokú bírósági ítéleti rendelkezést a felperes pernyertességre tekintettel a Pp. 82. § (1) bekezdésére és 101. § (1) bekezdésére figyelemmel a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte.
(Kúria Kfv.V.37.825/2025/10.)