A külterületi főút 100 m védőtávolságán belüli építkezéshez közútkezelői hozzájárulás szükséges, függetlenül attól, hogy a tervezett építkezéssel érintett ingatlan belterületen fekszik [1988. évi I. törvény (Kkt.) 42/A. § (1) bek. a) pont; 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet (Vhr.) 31. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a tulajdonában álló belterület, /9. helyrajzi számú ingatlanon fennálló csarnoképület bővítését tervezte. Tervei szerint a bővítés a Sz. külterület, /7. helyrajzi számú, a főút bal oldalán, Sz. lakott területén kívül, egy csomópont közelében, a perbeli kilométerszelvényeivel párhuzamosan valósulna meg. Az ingatlan részben a főút 100 m-es védőtávolságán belül helyezkedik el, a meglévő épületek a főút tengelyétől számított 50 m távolságon kívül találhatók. A tervezett épületbővítés a 100 m-es védőtávolságába nyúlik be. A perbeli ingatlan és a főút között, utóbbival párhuzamosan fut az önkormányzati út.
[2] A felperes a tervezett beruházás megvalósításához közútkezelői hozzájárulást kért. A közútkezelő a hozzájárulást megtagadta.
[3] A felperes erre tekintettel kérelemmel fordult az alpereshez annak megállapítása iránt, hogy a tervezett beruházás megvalósításához a főút kezelőjének hozzájárulására nincs szükség.
[4] Az alperes a határozatával a felperes kérelmét elutasította és a nemleges közútkezelői hozzájárulást helybenhagyta.
[5] Indokolása szerint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kkt.) 42/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint a főút tengelyétől számított 100 m-en belül tervezett beruházást illetően szükséges követelmény a közútkezelői hozzájárulás. A főút ezen szakasza külterületen helyezkedik el, míg a felperesi ingatlan belterületen, a főút tengelyétől 10–150 méteres távolságon belül fekszik, így vonatkozik rá a Kkt. 42/A. § (1) bekezdés a) pontja. Akkor is szükséges a közútkezelői hozzájárulás, ha adott ingatlan és főút között önkormányzati tulajdonban lévő út helyezkedik el, és nem rendelkezik akként sem, hogy kizárólag és szigorúan közúttal közvetlenül határos építményre vonatkozik az előbb nevesített szabályozás.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetlevelében az alperes határozatának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a tárgyi ingatlanán álló épület bővítése nem igényli a főút közútkezelőjének hozzájárulását.
[8] Előadta, hogy mivel az ingatlana belterületen fekszik, kizárólag akkor lenne szükséges a Kkt. 42/A. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján az általa tervezett beruházáshoz a közútkezelő hozzájárulása, amennyiben a főút az ingatlana mellett helyezkedne el.
[9] Álláspontja alátámasztására hivatkozott az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 38. §-ára.
[10] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte a határozatában foglalt indokok alapján.
A jogerős ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[12] Osztotta a felperes álláspontját a tekintetben, hogy a Kkt. 42/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban a szabályozás elhatárolása nem a közút fekvése, hanem a kérelmező által végezni kívánt tevékenység helye szerinti ingatlan fekvése szerint történt. Az ingatlan fekvésének meghatározása a magyar nyelv szabályai szerint egyértelműen a tevékenységre vonatkozik, a szabályozás ezen ismérv mentén rögzíti a közútkezelői hozzájárulást igénylő tevékenységeket. Ehhez a jelentéshez nem szükséges ugyanis további értelmező fordulat beillesztése a mondatba (például „külterületen a közút tengelyétől számított” helyett „külterületen fekvő közút tengelyéhez képest”), hanem eleve ezzel a jelentéssel bír a jogszabály szövege. Az alperes által hivatkozott vélhető kodifikációs hiba nem elfogadható érv, a jogszabályokról vélelmezni kell, hogy rendelkezéseik alapvetően megfelelnek a normavilágosság követelményének.
[13] A felperessel egyetértve a Kkt. és a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.) együttes értelmezése alapján rögzítette, hogy a Vhr. 31. § (3) bekezdése a Kkt. 42/A. §-ára vonatkozó szabályozási tartalommal bír. Mivel a főút perben érintett szakasza lakott területen kívül fekszik, a csarnokbővítéssel érintett ingatlan belterületi fekvése ellenére a Kkt. 42/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján közútkezelői hozzájárulás szükséges a felperes által megvalósítani kívánt bővítéshez a Vhr. 31. § (3) bekezdésében foglalt kiegészítő szabályra tekintettel. Az alperes tehát téves jogszabályértelmezéssel, de helyes következtetéssel állapította meg a közútkezelői hozzájárulás szükségességét.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását kérte az alperesi határozat megsemmisítése és az alperes új eljárásra kötelezése mellett.
[17] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Vhr. 31. § (3) bekezdésére alapított ítéletével túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, ezáltal a jogerős ítélet sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (1) bekezdését, továbbá a Kkt. 42/A. § (1) bekezdés a) pontját. A bíróság a Vhr. 31. § (3) bekezdését tévesen, a szabályozás tárgyát nem képező belterületi ingatlanra alkalmazta, valamint megsértette az Alaptörvény 28. cikkét, a korabeli hatályos, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: régi Jat.) 1. § (2) bekezdésében rögzített jogszabályi hierarchia alapelvét azáltal, hogy a Vhr. 31. § (3) bekezdését a magasabb szintűnek minősülő Kkt. 42/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel szemben alkalmazta.
[18] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a Kkt. 42/A. § (1) rendelkezéseinek téves alkalmazásával kapcsolatos jogsértés elismerése ellenére az alperesi határozatot tévesen a Vhr. 31. § (3) bekezdésére alapítottan jogszerűnek ítélte. Mivel azonban a közútkezelői állásfoglalás, az alperesi határozat, a kereseti kérelem és a védirat a Vhr. e szabályára nem hivatkozott, az elsőfokú bíróság arra nem alapíthatta volna döntését, a közigazgatási határozat indokain, a kereseten és a védiraton tehát túlterjeszkedett.
[19] Hivatkozása szerint a Vhr. 31. § szabályozási tárgya egyértelműen maga a közút, ennek megfelelően e rendelkezés csakis úgy értelmezhető, hogy a közút lakott területen kívül fekvő szakaszát a fekvésétől függetlenül külterületi útként kell kezelni. Ezen „külterületre vonatkozó előírások” is kizárólag a külterületi közútra, és nem az egyéb ingatlanokra vonatkozó előírások lehetnek.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem az ügy érdemét illetően alaptalan.
[26] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Kkt. 42/A. § (1) bekezdésének tartalmát kizárólag annak nyelvtani értelmezésével állapította meg, nem volt tekintettel annak rendszertani elhelyezkedésére, a törvényi összefüggéseire, a szabályozás céljára, így e helytelen értelmezéséből kiindulva részben tévesen foglalt állást a közútkezelői hozzájárulás szükségességére vonatkozó törvényi feltételekről.
[27] A Kkt. 42/A. § (1) bekezdése szerint „A közút kezelőjének hozzájárulása szükséges
a) külterületen a közút tengelyétől számított ötven méteren, autópálya, autóút és főútvonal esetén száz méteren belül építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez, rendeltetésének megváltoztatásához, nyomvonal jellegű építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez, kő, kavics, agyag, homok és egyéb ásványi nyersanyag kitermeléséhez, valamint a közút területének határától számított tíz méter távolságon belül fa ültetéséhez vagy kivágásához, valamint
b) belterületen – a közút mellett – ipari, kereskedelmi, vendéglátó-ipari, továbbá egyéb szolgáltatási célú építmény építéséhez, bővítéséhez, rendeltetésének megváltoztatásához, valamint a településrendezési tervben szereplő közlekedési és közműterületen belül nyomvonal jellegű építmény elhelyezéséhez, bővítéséhez, továbbá a közút területének határától számított két méter távolságon belül fa ültetéséhez vagy kivágásához,
c) amennyiben az elhelyezendő létesítmény dőlési távolsága a közút határát keresztezi.”
[28] E rendelkezés a Kkt. „A közút nem közlekedési célú igénybevétele és a közút melletti ingatlan használata” fejezetcím alatt szerepel. A fejezetben nyertek szabályozást magának a közútnak a nem közlekedési célú igénybevételével, ennek keretében a nem közlekedési célú építmény elhelyezésével kapcsolatos alapvető előírások [36–37. §], a közút rendkívüli igénybevételére vonatkozó szabályok [38. §], az útcsatlakozás létesítésének szabályai [39. §], a fenti igénybevétellel kapcsolatban a közútkezelő kártérítési felelősség kizárására [40. §], az igénybe vevő alapvető kötelezettségeire [41. §] és a közút melletti ingatlan közútkezelői használatára vonatkozó rendelkezések [43. §]. Ugyanezen fejezet tartalmazza a közút melletti tevékenység korlátait [42. §], amelyhez kapcsolódóan került beiktatásra a perben alkalmazandó 42/A. §, amely a közút melletti ingatlanon végezhető tevékenységek korlátairól szól. A rendelkezéseket áttekintve megállapítható, hogy azok valamennyien a közút zavartalan és biztonságos használatát hivatottak szolgálni. A Kkt. 1. §-a szerint „A törvény célja, hogy a közúti közlekedés alapvető feltételeinek, az abban résztvevő személyek és szervezetek jogainak és kötelezettségeinek a meghatározásával elősegítse a közúti személy- és áruszállítási szükségletek kielégítését, a közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelelő korszerű járműállomány és közúthálózat kialakítását, működését, a közutak védelmét.” E célnak megfelelően kell – az Alaptörvény 28. cikkére is tekintettel – meghatározni a Kkt. 42/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések valós tartalmát, nyelvtani értelmét is.
[29] A felek között vita abban volt, hogy a Kkt. 42/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjában szereplő „külterületen” és „belterületen” kitétel magára a közútra vagy a korlátozás alá eső ingatlanra vonatkoztatandó-e.
[30] A Kúria megállapítása szerint – annak ellenére, hogy a törvényi megfogalmazás eltérő nyelvtani értelmezést is lehetővé tesz – a törvényi-szabályozási cél és a rendelkezés rendszertani elhelyezéséből következően a kül- vagy belterületi jelleg (fekvés) nem a korlátozás alá eső ingatlanra, hanem a közútra vonatkoztatandó. A belterületi és külterületi minőség egy ingatlan településen belüli fekvésének jellemzője, amely jelen üggyel érintett útügyi hatósági ügytől eltérő, településszabályozási hatósági döntés folytán kerül meghatározásra, illetve ennek eredményeként módosítható. A jelen ügy tárgya azonban a Kkt. törvényi céljának érvényre juttatása, azaz az utak védelme, ezen belül a közutak melletti védőtávolság biztosításának kérdése. A főút érintett szakasza külterületi ingatlan, a Kkt. szabályozási céljával és a főút védőtávolságán belül fekvő ingatlanon végezhető tevékenység korlátozására vonatkozó szabályok elhelyezésével az az értelmezés áll összhangban, hogy a külterületi főút védőtávolságának biztosítása érdekében a főút tengelyétől számított 100 méteren belül kizárólag a közútkezelő hozzájárulásával végezhető építési, építmény bővítési munka.
[32] A Kúria kiemeli, hogy a Vhr. elsőfokú bíróság által alkalmazott 31. § (3) bekezdése – amely szerint „a közút lakott területen kívüli szakasza esetében a külterületre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni” – szintén a közútra vonatkoztatja annak belterületi minőségét, ugyanis e szabály szempontjából csak a belterületként nyilvántartott útnak lehet lakott területen kívüli szakasza. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása azért is téves és ellentmondásos, mert a Kkt. 42/A. § (1) bekezdésének alkalmazásakor a korlátozással érintett ingatlan fekvését tekintette irányadónak, mégis a belterületi utakra vonatkozó Vhr.-szabály alapján találta alkalmazhatónak a Kkt. 42/A. § (1) bekezdés a) pontját a külterületi út tekintetében.
[33] A Kúria ugyanakkor megállapította egyrészt, hogy a felperes tévesen állította, hogy a Vhr. rendelkezéseire való hivatkozás – erre irányuló kereset hiányában – a kereseti kérelmen való túlterjeszkedésnek minősül, ugyanis a perben alkalmazandó törvény végrehajtási rendeletének alkalmazása nem jelenti a per irányának bíróság általi önkényes megváltoztatását, a felperes rendelkezési jogának a sérelmét.
[35] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemében hozott döntését tekintve jogszerű volt, annak indokolása módosítása volt szükséges a fentebb kifejtett indokok mellett, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján az indokolás módosításával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.V.37.335/2025/9.)