A napelem értéke a telek értékét nem növelheti meg, ebből következően a termőföld végleges más célú hasznosítása miatt fizetendő földvédelmi járulék összege nem számítható hozzá a szakértők által az összehasonlító piaci értékbecslés alapján kimunkált értékhez [2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (2)–(3), (6) bek., 108. § (1) bek., 115. § (2) bek., 120. § (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú adóhatóság a felperesek terhére hat, egyenként 14 400 nm területű külterületi ingatlan vonatkozásában telekadó fizetési kötelezettséget állapított meg határozataiban, a 2019. január 1-jétől 2024. december 31. napjáig hatályban lévő, az egyes helyi adókról szóló 27/1995. (XII. 22.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: ÖR) 11. § (6) bekezdés d) pontjában a 4. övezetbe sorolt telkekre nézve. Ennek alapján az érintett övezetben az adó mértéke 50 000 nm-ig 150 Ft/nm, az 50 000 nm feletti részre pedig 50 Ft/nm, ennek alapján számszerűsítette az elsőfokú adóhatóság az I–III. rendű felpereseket terhelő adó összeget, valamennyi felperes esetében évente 2 100 000 Ft-ot. A vásárlás idején az ingatlanokat szántó művelési ágban tartották nyilván, azoknak művelési ága 2019. június 5-én változott meg, kivett naperőművé.
[2] Az ingatlanok más célú hasznosítását, napelemes kiserőmű létesítés céljából a termelésből történő kivonást az illetékes Kormányhivatal 2018 tavaszán, illetve őszén engedélyezte, megállapítva, hogy a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 21. § (3) bekezdés m) pontja alapján nem kell földvédelmi járulékot fizetniük a jogszabályban rögzített mentesítési okra figyelemmel.
[3] A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatokat helyben hagyta. Az alperes szerint az adómérték önmagában nem túlzó, ha az adótétel nem haladja meg a helyi adókról szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 22. § a) pontja szerinti felső határt, figyelemmel a Htv. 6. § c) pontja alapján megállapítható adómértékre.
A kereseti kérelem és védirat, alperesi érdekelt kérelme
[4] A felperesek keresetet nyújtottak be, melyben az alperesi határozatok elsőfokú határozatokra is kiterjedő megsemmisítését kérték. Állították, hogy az alperes alaptörvényellenes és törvényellenes önkormányzati rendelkezésre alapította a döntéseit, melynek kapcsán fennáll a Kp. 92. § (1) bekezdés c) pontja szerinti körülmény, azaz a döntést a hatóság az ügyben nem alkalmazható jogszabályi rendelkezés alapján hozta meg. Indítványozták az ÖR érintett rendelkezése vonatkozásában az Alkotmánybíróság megkeresését az alaptörvényellenesség megállapítása végett.
[5] Ezen túlmenően előadták, hogy törvényellenesek az alperesi határozatok, miután sértik a Htv. 7. § g) pontjának rendelkezését. Hangsúlyozták, hogy az ingatlanok forgalmi értékeihez viszonyítottan az éves adó összege rendkívül eltúlzott, ami azt jelenti, hogy 2–3 év alatt a telek értékével megegyező összegű adót kellene fizetniük.
[6] Az alperes védiratában a keresetek elutasítását kérte.
[7] Az alperesi érdekelt szintén kérte a keresetek elutasítását.
A szakértői vélemény és Alkotmánybíróság eljárása
[8] Az ügyben az elsőfokú bíróság szakértőt rendelt ki az ingatlanok forgalmi értékének megállapítására. A szakértők a piaci összehasonlító elemzés módszerével rögzítették valamennyi adóév első napjára kimutatva az ingatlanok forgalmi értékét, mely alapján a kimunkált forgalmi értékhez minden egyes esetben hozzá számították a földvédelmi járulékot, 8 964 480 Ft összegben. Az elsőfokú bíróság a szakértő által meghatározott forgalmi értékeket úgy fogadta el, hogy abban benne foglaltatott a földvédelmi járulék. Ezt követően kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, amely a 3204/2025. (VI. 23.) AB határozatával az alperesi érdekelt önkormányzati rendeletének 11. § (6) bekezdés d) pontjának alaptörvényellenességének megállapítására irányuló bírói indítványt elutasította.
[9] Döntésében áttekintette a súlyosan aránytalan telekadóra vonatkozó állandó gyakorlatot. Elemezte azt a kérdést is, hogy a telekadó éves összegét mihez viszonyítja a perbeli ügyben, amit azért tartott döntő jelentőségűnek, mert ha a szó szoros értelmében vett telek értékéhez viszonyít az Alkotmánybíróság, akkor az adóterhelés évente 40% fölötti azzal, hogy több esetben megközelíti, vagy meghaladja a 100%-ot. Ha azonban a telek értékbe tartozónak kell tekinteni a földvédelmi járulék fiktív összegét is, amelyet a felpereseknek nem kellett megfizetni, akkor az arány sokkal alacsonyabbá, 20% körülivé válik. Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróság bizonyítást nem folytat le, igazságügyi szakértőt nem rendel ki, hanem elfogadja azt az értékelést, amelyet az indítványozó bíróság által kirendelt szakvéleményen alapul, és amelyet a bíróság aggálytalannak tekint és ítélete alapjának szán. Hangsúlyozta, hogy az indítványozó bíróság az ingatlanforgalmi értéket a földvédelmi járulékkal növelt összegben fogadta el. Utalt azonban az Alkotmánybíróság azon gyakorlatára, hogy a napelem értéke a telek értékét nem növelheti meg [3233/2021. (VI. 4.) AB határozat indokolás [38] bekezdés]. Mindezekre tekintettel vizsgálta egyenként az ingatlanok adóterhelését és jutott arra a következtetésre, hogy az Alkotmánybíróság töretlen, kialakult gyakorlata alapján nem vetette fel a súlyos aránytalanság kételyét.
Az elsőfokú bíróság döntése
[10] Az elsőfokú bíróság a fenti tények alapján a kereseteket elutasította.
[11] A földvédelmi járuléknak az ingatlan forgalmi értékhez történő számítása kapcsán azt fejtette ki, hogy a művelésből való kivonás az ingatlan felhasználhatóságát szélesebb körűvé teszi, ami meg kell, hogy jelenjen a forgalmi értékben annak növekedése révén. Véleménye szerint, ha egy korábbi szántóingatlant a tulajdonos úgy értékesít, hogy azon napelem park működtethető, akkor a saját, jól felfogott érdekében a kínálati árban megjeleníti a földvédelmi járulék mértékét akkor is, ha kifizette, akkor is, ha nem. Ezért a szakértő által meghatározott forgalmi értéket úgy fogadta el, hogy abban benne foglaltatott a földvédelmi járulék.
[12] Az Alkotmánybíróság döntésével összefüggésben megerősítette azt, hogy a művelésből való kivonást követően a korábbi szántóingatlan jóval magasabb összegben értékesíthető, ezért a földvédelmi járulék összegét a forgalmi érték részének tekintette. Az Alkotmánybíróság döntésével egyezően ítéletében rögzítette, hogy a konfiskáló jelleg egyik ingatlan esetében sem állapítható meg, és itt utalt az Alkotmánybíróság és a Kúria Önkormányzati Tanácsának kialakult gyakorlatára.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítása érdekében, az alperes és alperesi érdekelt perköltség viselésére történő kötelezése mellett. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Kp. 2. § (1)–(3) és (6) bekezdéseit, a Kp. 78. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdését, 313. § (3) bekezdését, 315. § (1) bekezdését, 316. § (1) bekezdés b)–d) pontjait, a 316. § (3) bekezdését, a Kp. 78. § (2) bekezdését, a 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (4)–(5) bekezdéseit.
[14] Vitatták a szakvélemény megállapításait, szerintük az alapjaiban hibás, nem felel meg az értékelési szabályoknak, súlyos szakmai hibákat, ellentmondásokat, és hiányosságokat tartalmaz, önmagának is ellentmondó, homályos, mindezek következtében helyességéhez nyomatékos kétség fér. Rámutattak arra, hogy a szakvéleményben a szakértők piaci összehasonlító elemzéssel határozták meg a perbeli ingatlanok forgalmi értékét, majd ehhez hozzáadták – a kivonáskor fizetendő – földvédelmi járulék összegét. Elkerülte azonban figyelmüket, hogy a naperőmű céljára történő kivonás mentességet élvez, a felpereseknek ezt nem kellett megfizetniük. Vitatták, hogy ilyen „módszerrel” az ingatlan forgalmi értékeket meg lehetett állapítani.
[16] Kifogásolták, hogy a bíróság a bizonyítékok közül földvédelmi járulék megfizetése tekintetében adott kormányhivatali választ logikátlanul és okszerűtlenül akként értékelte, mely szerint bizonyosan, hogy nem kellett a földvédelmi járulékot megfizetni, de ennek ellenére mégis hozzá kell adni ezt az összeget az ingatlanok piaci értékéhez.
[17] Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor egy helytelenül értékelt, aggályos szakvélemény alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság előtti eljárást, holott ennek sikertelensége már az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján megállapítható volt. Utaltak az Alkotmánybíróságnak a szakértői véleménnyel kapcsolatban tett megjegyzésére és ez alapján is vitatták a szakértői vélemény helyességét, és az ezen alapuló ítéleti érvelést.
[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[20] Az alperesi érdekelt kérelme is az ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felperesek felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
[25] Elsőként a Kúria a felpereseknek a szakértői vélemény megalapozottságának megállapítására irányuló bírói intézkedések jogszerűségét vizsgálta, azt, hogy a bíróság biztosította-e a felpereseknek a szakértői vélemény észrevételezési és kérdésfeltevési jogait.
[27] A Kúria gyakorlata egységes abban a kérdésben, hogy a perbeli szakértői véleményből a jogi következtetések levonása, illetve ennek érdekében az egyértelműség hiányának kiküszöbölése, e körben az esetleges ellentmondások feloldása a bíróság feladata. (Kfv.VI.37.380/2024/5.) Ennek szükséges előfeltétele, hogy a felek a szakértői véleményre nyilatkozatot tehessenek és a nyilatkozataikat a bíróság értékelje.
[28] A periratok alapján megállapítható a szakértői vélemény megküldéséről gondoskodott, felhívta a feleket észrevételeik meghatározott határidőben történő előterjesztésére és ezzel egyidejűleg kitűzte a tárgyalást és arra a szakértőket idézte. A Pp. 313. § (3) bekezdése nem ír elő kötelező „eljárásrendet” arra nézve, hogy a szakértői véleménnyel kapcsolatosan felmerülő észrevételek, kérdések megválaszolására milyen módot alkalmazzon a bíróság. Azt írja elő, hogy a bíróság kérdések megválaszolása, illetve a szükséges felvilágosítás megadása érdekében a szakértőt a szakvélemény írásbeli kiegészítésére hívja fel, vagy ha az célszerűnek látszik, a szakértőt a tárgyalásra idézi. Ugyanakkor azt, hogy az ellentétek feloldásának mi a perben célszerű módja, ügyenként kell megítélni. Ekként az a felperesek oldalán felmerülő kifogás, hogy az eljárásrend be nem tartása miatt észrevételezési és kérdésfeltevési joguk csorbult, alaptalan.
[29] A szakértői vélemény aggályosságának megítélése a bíróság feladata, a törvény ehhez megadja a mérlegelés szempontjait. Aggályos a szakvélemény, ha hiányos, illetve nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit. Hiányos a szakvélemény, ha a szakértő nem válaszol a bíróság által feltett kérdésekre, vagy nem a feltett kérdésre válaszol, vagy a kérdések teljeskörűen nem kerülnek megválaszolásra.
[30] Az ingatlanok értékének meghatározására több értékelési módszer is rendelkezésre áll. Ezek közül a leggyakrabban alkalmazottak a piaci összehasonlító értékelés, amelynek során az értékbecslő a hasonló ingatlanok eladási árait vizsgálja meg. Ennek a módszernek az alkalmazásával állapították meg a szakértők a perbeli telkek értékét. Ezzel összefüggésben alaposnak értékelte a Kúria a felülvizsgálati kérelmet abban vonatkozásban, hogy a szakértők nem adtak ésszerű és logikus magyarázatot, sőt semmilyen magyarázatot arra, hogy miért kellene a felperesek részéről meg nem fizetett földvédelmi járulék összegét a piaci összehasonlító értékbecslés alapján meghatározott értékhez hozzáadni. Nem elégséges indokolás az, hogy a termőföld végleges más célú hasznosítása miatt ezt jogszabály előírja. Helytállóan hivatkoztak arra is a felperesek, hogy az elsőfokú bíróság olyan, a szakvéleményben nem szereplő álláspontot fejtett ki, amely túlmutatott a szakvélemény szakmai szempontú megítélésén és felülbírálta a szakértői véleményt, amire jogszerű lehetősége nem lett volna. ([47] bekezdés)
[31] Végezetül a Kúria hivatkozik a perbeli ügyben hozott alkotmánybírósági döntésben a földvédelmi járulék telekértékhez történő hozzászámítással kapcsolatban kifejtett álláspontra, miszerint „az Alkotmánybíróság gyakorlatában a napelem értéke a telek értékét nem növelheti meg.” Az Alkotmánybíróság azt is lefektette, hogy „A telekadó tehát nem a napelemparkok adója. Ebből az következik, hogy az arányossági vizsgálatban azt kell alapul venni, hogy a napelemparkkal beépített telket legfeljebb éppen akkora mértékben terhelheti a telekadó, mintha nem állna rajta ez a műtárgy.” (3233/2021. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [38]) Ennek a döntésnek a [37] bekezdésében az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy „a telekadó fizetési kötelezettséggel létrejövő adójogi jogviszony nem általában a vagyon adóztatására szolgál. A Htv. alapján két különböző adótárgyra irányulhat helyi vagyonadó. Mindkettő ingatlan. A telekadó tárgya a teleknek minősülő földterület, ahogyan az az Abh.-ban is megállapításra került (Abh., Indokolás [47]–[49]). Azt a megszorítást is figyelembe kell azonban venni, hogy a Htv. bizonyos területeket eleve kivesz a telek fogalma alól (lásd Htv. 52. § 16. pont). A másik helyi vagyonadó az építményadó, amelynek funkciója a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, illetve épületrész adóztatása. A két helyi ingatlanadót akár egyidejűleg is működtetheti az önkormányzat. Ebben az esetben a köztük lévő viszonyt alapvetően az határozza meg, hogy a telekadó alól mentes az épület, illetve az épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész [Htv. 19. § a) pont]. Ebből az következik, hogy a teleknek ezt a részét kizárólag építményadó terhelheti. A telek ezen felüli része sújtható telekadóval.” Márpedig azáltal, hogy a földvédelmi járulék hozzászámításra kerül a telek összehasonlító piaci értékbecslése alapján megállapított értékhez, mely a telek valódi értékét tükrözi, a hasznosítás értékét is beszámították. Ez azonban nem felel meg a piaci összehasonlító értékbecslés módszerének, illetve az Alkotmánybíróság álláspontjának sem.
[32] A fentiek alapján a Kúria megítélése szerint jogszabálysértően járt el az elsőfokú bíróság, amikor nem ismerte fel, hogy a szakértők nem csupán szakkérdésben foglaltak állást, hanem jogkérdést döntöttek el, mikor a földvédelmi járulék összegét hozzászámították az általuk kidolgozott és a valós értéket tükröző piaci értékhez, amelyet összehasonlító értékbecslés módszerével állapították meg. Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozathozatalára utasította.
[33] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak ismételten Alkotmánybírósági eljárást kell kezdeményeznie az Ör. vitatott rendelkezésének Alaptörvényellenességének megállapítását, azzal, hogy a telkek értékét a földvédelmi járulék összege nélkül kell meghatároznia.
(Kúria Kfv.I.35.282/2025/11.)