A befektetési vállalkozás bizományosi keretszerződése – a bizományi konstrukció természetére is figyelemmel – különbséget tehet az ügyfél eseti megbízásáról adott értesítés (visszaigazolás) és a lezárt határidős ügyletek eredmény-elszámolásáról adott értesítés között oly módon, hogy csak a visszaigazolásra nézve írja elő az ügyfelet rendkívül rövid határidőn belül megillető kifogást és elmulasztásának következményét [2013. évi V. törvényt (Ptk.) 6:8. §, 6:86. § (1) bek., 6:190. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós befektetési vállalkozás, így kötött az igénybejelentővel értékpapír- és ügyfélszámla vezetésére szerződést, értékpapírügyletek lebonyolítására megbízási keretszerződést, határidős devizaügyletekre bizományosi keretszerződést és ahhoz kapcsolódóan az internetes kereskedési rendszerekhez szerződéskiegészítést.
[2] Az adós az ügyfelei – köztük az igénybejelentő – számára is lehetővé tette a B. online kereskedési rendszer használatát, melyet az adós közreműködőjeként a dán Bank működtetett.
[3] A Svájci Nemzeti Bank (a továbbiakban: SNB) 2015. január 15-én GMT szerint 9:30-kor, CET szerint 10:30-kor előzetes értesítés nélkül megszüntette a svájci frank euróval szembeni rögzített árfolyamcélját, melynek hatására a svájci frank euróhoz viszonyított árfolyama azonnal emelkedni kezdett, aminek következtében rendkívüli piaci helyzet állt elő, az EUR/CHF valutapár vonatkozásában csak nagyon korlátozott volt a likviditás a piacon.
[4] Az igénybejelentő 2014. október 15-én nyitott devizapozíciói 2015. január 15-én 09:30:50-kor 186,1%-os szinten kényszerlikvidálással 0,0283, 0,0285 és 0,0297-es közötti árfolyamokon zárultak, melyről visszaigazolást kapott. A dán Bank ezt követően, aznap 21:46:38-kor az igénybejelentő korábban lezárt deviza pozícióit 0,2574, 0,2576 és 0,2589 közötti árfolyamokon módosította.
[5] A kényszerlikvidálás az igénybejelentőnek 63 039 803,43 forint veszteséget okozott a számlája 2015. január 15-i nyitó egyenlege (157 250 604,77 HUF) terhére. A nyitó egyenleg és a kényszerlikvidálással elszenvedett veszteség különbözete 94 210 801,34 forint volt. A kényszerlikvidálások árfolyam-paramétereinek ezt követő utólagos módosításával az igénybejelentő számlaegyenlege negatívvá vált.
[6] Az adós – felügyeleti biztosa révén – 2015. március 4-én felszólította az igénybejelentőt, hogy az ügyfélszámláján nyilvántartott 506 770 392 forint negatív egyenleget fizesse meg az adós részére. Az igénybejelentő arra hivatkozással vitatta a vele szemben támasztott követelést, mert az adós a nyitott devizapozíciót a 2015. január 15-i kényszerlikvidálás során nem megfelelően zárta le, illetve, hogy azokat utóbb az igénybejelentő számára kedvezőtlenül módosította.
[7] Az adós 2015. március 5-i kezdő időponttal felszámolás hatálya alá került.
Az igénybejelentő hitelezői igénye és az adós ellenkérelme
[8] Az igénybejelentő 2015. április 4-én jelentett be a felszámolási eljárásban értékpapírszámla követelés jogcímén 151 799 709 forint hitelezői igényt, amelyet a felszámoló vitatott és a bíróság elé terjesztett.
[9] Az elsőfokú bíróság az igénybejelentő igényét a 20. számú végzésével elutasította. Határozatát a másodfokú bíróság a 15.Fpkhf.43.403/2021/2. számú végzésével helybenhagyta.
[10] A Kúria a jogerős végzést a Gfv.VI.30.545/2021/4. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolása szerint a kényszerlikvidálással lezárt ügyletek elszámolásának későbbi, az igénybejelentőre nézve előnytelen megváltoztatása vizsgálandó volt a felszámolási eljárásban, mivel az első elszámolás az igénybejelentő javára pozitív egyenleget eredményezett, a kényszerlikvidálást követően az igénybejelentő egyenlege még pozitív volt, az csak az átszámítást követően került negatív tartományba. Vizsgálni kellett ezért az ügyben a kényszerlikvidálást követő módosítás lehetőségét és a súlyozott átlagár ilyen alkalmazását, vagyis azt, hogy az adóst megillette-e a kényszerlikvidálás után az ár módosításának joga, a súlyozott átlagár alkalmazásának lehetősége, és ebből következően rendelkezik-e az igénybejelentő tulajdoni vagy hitelezői igénnyel.
[11] A megismételt másodfokú eljárásban az adós úgy nyilatkozott, hogy az igénybejelentő 2015. január 15-én 9:30:50 órára kalkulálható teoretikus egyenlege pozitív (94 210 801,34 forint) volt.
[12] A másodfokú bíróság 15.Fpkhf.43.249/2022/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság 20. számú végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította, az igénybejelentő kényszerlikvidálással lezárult pozícióinak ismételt, utólagos elszámolása körében a tényállás feltárására. Abból, hogy az igénybejelentő az ügyletek újbóli elszámolását is sérelmezte, illetve, hogy a Kúria végzésében foglaltak és a felszámolónak a másodfokú eljárásban tett nyilatkozata szerint az igénybejelentő számláján a kényszerlikvidálás után maradt pénzeszköz, számlaegyenlege a kényszerlikvidálás után még pozitív volt, nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az ügyletek elszámolásának utólagos, egyoldalú megváltoztatása az adós részéről szerződésszerű volt-e. Ebben az esetben ugyanis az igénybejelentő kára abban mutatkozik meg, hogy a számlája az utólagos elszámolás következtében negatív tartományba fordult. Annak bizonyítása pedig, hogy a felek közötti szerződéses rendszer előírásai alapján a már lezárt pozíciók elszámolásának egyoldalú megváltoztatását szerződésszerűen hajtotta végre, az adóst terheli. A megismételt eljárásra nézve előírta az elsőfokú bíróság számára, hogy tájékoztatnia kell az adóst: a kényszerlikvidálás után mutatkozó pozitív igénybejelentői számlaegyenleg mellett rá hárul annak bizonyítása, hogy az ügyletek ismételt elszámolása a részéről szerződésszerű volt, aminek elmaradása, avagy sikertelensége esetén nem kezelhető tényként, hogy azt a felek megállapodása értelmében megengedetten hajtotta végre.
[13] Az igénybejelentő hitelező a megismételt eljárásban végleges kérelmében az adóssal szemben érvényesített és nyilvántartásba venni kért követelése összegét elsődlegesen a saját számítása alapján 143 658 187 forintban, másodlagosan 78 987 397 forintban határozta meg.
[14] Az adós a korábbi védekezését fenntartotta.
Az első- és a másodfokú határozat
[15] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott végzésével a vitatott hitelezői igényt elutasította.
[16] Az igénybejelentő hitelező fellebbezése alapján – melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és elsődlegesen annak megállapításával kérte, hogy hitelezői igénye 94 210 801,34 forint összegben, másodlagosan 78 987 397 forint összegben megalapozott – a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét megváltoztatta, és megállapította, hogy az igénybejelentő hitelezői igénye 94 210 801 forint összegben alapos.
[17] A jogerős végzés indokolásában leszögezte, hogy a megismételt eljárás tárgyát kizárólag az igénybejelentő kényszerlikvidálással lezárt pozícióit érintő árfolyam utólagos egyoldalú megváltoztatása szerződésszerűségének vizsgálata képezte. Rámutatott, hogy az igénybejelentő hitelezői igényének összege nem igényelt bizonyítást: a fellebbezésben elsődlegesen megállapítani kért 94 210 801,34 forintot maga az adós jelölte meg a megelőző másodfokú eljárásban (15.Fpkhf.43.249/2022.) az igénybejelentő számlájának első zárás szerinti virtuális egyenlegeként; a hitelezői igényként másodlagosan megállapítani kért 78 987 397 forintot pedig a Kúria határozta meg a hatályon kívül helyező végzése indokolásában az igénybejelentő számlájának 2015. január 15-i nyitó egyenlege és a kényszerlikvidálás eredményeként jelentkező veszteség alapján.
[18] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésében foglalt, a bizonyítási érdekre vonatkozó figyelmeztetését követően – miszerint az adósnak kell bizonyítania az eljárásbeli ügyletek árfolyam-módosításának szerződésszerűségét – az adós a 2022. július 19-i beadványában a korábbi másodfokú eljárásban benyújtott 2022. április 22-i nyilatkozata 2. pontjára és az ott megjelölt szerződéses rendelkezésekre, a 2014. október 7-i BSZ-15/11 számú szerződés 2.1.5., 2.2.3. és 3.10. pontjaira és a BSZ-15/11/4 számú megállapodás 8. pontjára, a BSZ-15/11 számú szerződés 2.2.2. pontjára hivatkozott, és utalt még a DFSA felügyeleti jelentésére, a dán Legfelsőbb Bíróság csatolt ítéletére, az igazságügyi szakértő szakvéleményére és magánszakértői vélemény kiegészítésére. Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzésében foglalt figyelmeztetést követően pedig kérte szakértő kirendelését.
[19] A másodfokú bíróság nem fogadta el az adós védekezését abban a körben, hogy a kényszerlikvidálás 2015. január 15-én délelőtt csak „megkezdődött”, és hogy az akkori kényszerlikvidálással még nem valósult meg teljesítés. Utalt a BSZ-15/11 számú szerződés 3.10. a) pontjára, amely szerint a kényszerlikvidálásokkal az igénybejelentő nyitott pozíciói lezárultak, és a BSZ-15/11/1 számú szerződés 5.8. pontjára, amely szerint az adott nyitott pozíciók (az azokból fakadó jogokkal és kötelezettségekkel együtt) a kényszerlikvidáláskor megszűntek. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a 7.1. pont szerinti értesítéssel – amelyet az adott szerződéses pont kifejezetten a teljesítés visszaigazolásának nevez, és amelyet az igénybejelentő a délelőtti kényszerlikvidálásról nem vitásan megkapott – a teljesítés visszaigazolása megtörtént. Az elszámolás pedig a 8.1. pont alapján a teljesítést követően történik meg. A teljesítést tehát nem az elszámolás valósítja meg. Az elszámolás olyan szerződéses kötelezettség, amelyet a megbízott a teljesítést követően köteles a teljesítés részleteiről megtenni az ügyfél felé. A másodfokú bíróság utalt az előtte 15.Fpkhf.43.109/2025. ügyszámon folyamatban lévő eljárásból szerzett hivatalos tudomása alapján arra is, hogy az adós – abban az ügyben – maga is létrejöttnek tekintette 2015. január 15-én 10:30 (CET) perc után a Bank által alkalmazott árfolyammal az ügyleteket.
[20] Mindebből következően a vizsgált pozíciók a délelőtti kényszerlikvidálással lezárultak a másodfokú bíróság szerint, és a visszaigazolt paraméterekkel teljesültek. A visszaigazolt árfolyamokon utólag az adós egyoldalúan kifejezett szerződéses felhatalmazás esetén módosíthatott. Nem tulajdonított ezzel kapcsolatban jelentőséget annak a körülménynek, hogy az árfolyammódosítást ténylegesen nem az adós, hanem a Bank hajtotta végre, mivel az üzletszabályzat 4.1.2. pontjában az adós felelősséget vállalt a közreműködőjéért, és azt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt (a továbbiakban: Ptk.) 6:148. § (1) bekezdése is megalapozza.
[21] Az adós által az átárazáshoz való jogosultsága alátámasztására hivatkozott tények tekintetében rögzítette a jogerős végzés, hogy az adós az utólagos árfolyamkorrekcióra okot adó tények között a következőkre hivatkozott: az SNB bejelentése rendkívüli piaci körülményeket váltott ki, vis maior helyzetet idézett elő; a S. B. az esettel kapcsolatban indult felügyeleti eljárásban bemutatta az illetékes dán hatóságnak (DFSA) a helyzet kezelése érdekében általa követett metódust; a felügyeleti vizsgálat eredménye szerint az átárazással kapcsolatosan az adóst nem terheli felelősség.
[22] Az adós érvelésével szemben kiemelte, hogy a DSFA jelentése szerint a Bank a felügyeleti eljárásban azt adta elő, hogy informatikai rendszere úgy van kialakítva, hogy automatikus kényszerlikvidálás történik, amikor a likviditás-biztosítóitól beérkeznek hozzá az árfolyamadatok. Előadta továbbá, hogy 2015. január 15-én közvetlenül 10:30 után a rendkívüli piaci helyzet következtében a likviditás-biztosítóktól érkező árfolyamok nem teljesíthető, hanem csupán indikatív adatok voltak, nem a tényleges piaci árat tükrözték. A „CHF incidens” során az egyetlen tényleges hozzáférési pont a piachoz az EBS Service Company (EBS) volt, és a Bank szinte valamennyi megbízását az EBS-en keresztül hajtotta végre. Bemutatta még, hogy az EBS-en keresztül végrehajtott tranzakcióit három fázisra osztotta a piacon elérhető árfolyamok ugrásai szerint. A pozíciók többségét (82,54 %) közvetlenül a „CHF eseményt” követően likvidálták az 1. fázis alatt. Mivel nem volt elegendő likviditás a piacon, a Bank nem tudta valamennyi kényszerlikvidált pozíciót a piacon lezárni. A végrehajtásra váró, sorban álló megbízásokat ezért az 1. és a 2. fázisban, illetve részben a 3. fázisban hajtották végre. A 2. és 3. fázisban végrehajtott kényszerlikvidálások esetében a megbízásokat a Bank a 3. fázisban hajtotta végre, mivel ezekkel meg kellett várni az előző megbízások kiegyenlítését. Ennek alapján a Bank kiszámította a korrigált súlyozott átlagárfolyamokat az egyes fázisokban végrehajtott kényszerlikvidálásokra, ez pedig azt jelentette, hogy az 1. fázisban kényszerlikvidált ügyfelek stopout árfolyamát később 0,96250 értékre módosította, a 2. és 3. fázisban kényszerlikvidáltak esetében pedig 0,88000 árfolyamra.
[23] A Bank fenti előadását a rendelkezésre álló okiratokra vetítve kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a Bank által készített és a felügyeletnek benyújtott táblázatos kimutatás szerint az 1. fázis első ügylete 10:33:39 órára, az utolsó pedig 10:41:00 órára esett, a 2. és 3. időfázisok (első és utolsó) ügyletei pedig az első fázis utolsó ügyletét követő időszakokban (10:41:33–10:43:50, valamit 10:45:56–10:52:56) zajlottak le. Az igénybejelentő tevékenységi naplójának (Activity Log) adataival igazoltan viszont az igénybejelentő eljárásban vizsgált pozíciói a kereskedési rendszerben 10:30:50 időpontban lezárultak, melynek megtörténtéről a rendszer visszaigazolást is küldött az igénybejelentőnek.
[24] Az igénybejelentő az átárazás jogszerűségét a pozíciózárás időpontjának előzőek szerint igazolt tényére hivatkozással is vitatta – mivel a nyitott pozícióinak kényszerlikvidálása már az első időfázis első ügyletét megelőző időpontban lezajlott –, amit az adós nem cáfolt meg, kellő magyarázatot sem adott. Az adós vonatkozó nyilatkozata az volt, hogy a kényszerlikvidálás az igénybejelentő esetében a kérdéses napon az esti időpontban történt meg az átárazáskor (ez az érvelés azonban a már kifejtettek szerint téves volt). Az adósnak azt az állítását, hogy az igénybejelentő vizsgált pozíciói a S. B. által kialakított időfázisok egyikébe tartoztak, az általa megjelölt bizonyítékok (DSFA jelentés, S. B. előadása a felügyeleti eljárásban) nem támasztották alá.
[25] Bár nem tulajdonított neki ügydöntő jelentőséget, kitért arra is, hogy megalapozatlanul hivatkozott az adós a DSFA jelentésének olyan tartalmára is, hogy az a Bank kényszerlikvidálással és átárazással kapcsolatos eljárását jogszerűnek értékelte, mivel a felügyelet nem foglalt állást ebben a kérdésben (ellenkezőleg, azt, hogy a Bankot az árfolyam megváltoztatására feljogosító kötelmi jogi feltétel teljesült-e, a bíróság előtt tisztázandónak tekintette a DSFA jelentés 9. oldal első bekezdésében).
[26] Rögzítette végül, hogy szakértői bizonyítás nélkül, az Activity Log alapján tisztázható ténykérdés volt, hogy az igénybejelentő pozíciói délelőtt pontosan milyen időpontban záródtak; az a további – szintén szakértői kompetencián kívüli – kérdés pedig, hogy a pozíciók lezárása miként volt minősíthető a felek közti szerződések alapján, jogkérdést jelentett.
[27] A másodfokú bíróság az adós által az átárazáshoz való jogosultsága alátámasztására hivatkozott szerződéses rendelkezések vizsgálatával megállapította, hogy az adós által megjelölt BSZ-15/11 számú szerződés 2.2.3. pontjának második mondata nem igazolta az adós védekezését. A hivatkozott szerződéses pont ugyanis azt tartalmazta egyrészt, hogy a bizományost anyagi felelősség terheli az ügykörében elkövetett és neki felróható hibákért, az általa okozott kár erejéig; tartalmazta még, hogy a bizományos elhárít minden olyan felelősséget és kárigényt, amely a hibáján kívül (pl. vis maior, piaci intervenció, felfüggesztés, rendkívül volatilis piac) akadályozott üzletkötésből ered. Az igénybejelentő eljárásban vizsgált pozícióinak lezárása viszont megtörtént a kényszerlikvidálás eredményeként a BSZ-15/11 számú szerződés 3.10. a) pontja szerint, miáltal a pozíciók a BSZ-15/11/1 számú szerződés 5.8. pontja szerint megszűntek. Kizárttá tette mindez a BSZ-15/11 számú szerződés 2.2.3. pontjának alkalmazását, amely nem már lezárult (megszűnt) pozíció egyoldalú utólagos módosításának lehetőségét szabályozta, hanem meghatározott okokból akadályozott üzletkötés – vagyis az adott ügylet sajátosságai mellett a pozíciózárás gátoltsága, meghiúsulása – esetére vonatkozik, és ez okból mentesítette a bizományost a felelősség alól.
[28] A másodfokú bíróság rámutatott, hogy amiatt sem vezethetett eredményre a BSZ-15/11 számú szerződés 2.2.3. pontjára alapított védekezés, mert az adós az SNB bejelentése következtében kialakult piaci körülményeket annak ellenére értékelte vis maior helyzetnek (előre nem látható, elháríthatatlan külső ok bekövetkezésének), hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok (a Zürich Kanton Kereskedelmi Bíróság HG150136-O számú ügyben csatolt döntésének indokolása, a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt P.87.765/2020. ügyszámon indult eljárásban az adós volt munkavállalójának tanúvallomása) nem támasztották alá, hogy előre nem látható eseményről volt szó, és ilyen megállapítást a kirendelt szakértő sem tett.
[29] A likviditás hiánya (vagy akár a volatilitás mértéke) önmagában sem jelentett vis maior helyzetet; a piac volatilitása a BSZ-15/11 számú szerződés 2.2.3. pontja szerint csak abban az esetben bírt volna jelentőséggel, ha akadályát képezi az ügylet megkötésének, amit az adós a kényszerlikvidálásnak az esti órákban átárazással megvalósult jellegére alapított. Érvelése azonban a már kifejtettek szerint téves volt, és ellentétben állt a Bank felügyeleti eljárásban tett nyilatkozatával is.
[30] A másik szerződéses rendelkezés, amelyre az adós az átárazás jogát alapította, a BSZ-15/11/4 számon létrejött szerződés 8. pontja volt, melynek értékelése a bíróság feladatába tartozó jogkérdés volt. A BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontja a következő, egymással összefüggő rendelkezéseket tartalmazta: az adós jogosult módosítani, visszavonni a kereskedési rendszer által visszaigazolt kötést, amennyiben az téves árfolyamjegyzés, illetve programhiba eredménye, vagy annak létrejöttét a piaci feltételek bizonyítottan nem tették lehetővé; az adós a fenti okokból az ügyfelet ért károkért az üzletszabályzat 6.7.1. pontjában rögzített felelősségi szabályok szerint felel; az adós köteles a módosítás, visszavonás tényéről az ügyfelet értesíteni.
[31] Mivel az adós üzletszabályzata nem tartalmazott 6.7.1. pontot (és nem volt a fenti 8. ponthoz tartozóként értékelhető az üzletszabályzatnak az adós által az eljárásban megjelölt 6.7. pontja sem, mivel az az ügyfélbesorolással, ügyfélminősítéssel kapcsolatos felelősség szabályát rögzítette), a másodfokú bíróság az üzletszabályzat felelősségi szabályokkal foglalkozó részében elhelyezkedő 6.23.2. pontját tekintette a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontjában írt utaló szabály szerint ahhoz kapcsolható rendelkezésnek. Az üzletszabályzat ez utóbbi szabálya pedig azt mondta ki, hogy az adós – a jogszabályban meghatározott esetek, valamint az ügyfél súlyos és felszólítás ellenére sem rendezett szerződésszegése kivételével – nem korlátozhatja és nem zárhatja ki a szerződések teljesítéséért való felelősségét.
[32] Mindebből arra következtetett, hogy a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontja nem értelmezhető úgy, hogy az adós az ügyfél kárára jogosult módosítani a kereskedési rendszer által visszaigazolt kötést. Ellenkezőleg, a felek – az üzletszabályzat 6.23.2. pontjával összhangban – azt kötötték ki, hogy az adós felel a kötés módosításából eredő károkért. Értékelte a másodfokú bíróság, hogy a szerződés 8. pontja a téves árfolyamjegyzéssel, programhibával, a piaci körülmények között bizonyítottan nem lehetséges ügyletkötéssel összefüggésben keletkező károkra vonatkozik; miáltal nincs olyan tartalma, amely az üzletszabályzat felelősségkizáró vagy -korlátozó rendelkezése szerint lenne érthető, azaz jogszabály által meghatározott esetként vagy az ügyfél súlyos és felszólítás ellenére nem rendezett szerződésszegéseként. Megjegyezte, hogy az üzletszabályzatnak kötelező tartalma a 6.23.2. pontjában írt rendelkezés a 22/2008. (II. 7.) Korm. rendelet 3. §-a alapján; ellenkező – az adós felelősségét kizáró vagy korlátozó rendelkezést – az üzletszabályzat nem tartalmazhatott.
[33] Ezért az adós előzőekben vizsgált érvelése (BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pont) ellenére megállapítható az adós felelőssége a szerződés teljesítéséért.
[34] Kitért a jogerős végzés egyúttal arra is, hogy az előzőektől függetlenül a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontjának első mondata önmagában sem lett volna az adós javára értékelhető, mivel tartalma nem volt világosnak, kétséget kizáróan meghatározhatónak tekinthető, ezért a Ptk. 6:107. § (2) bekezdése értelmében érthetetlen kikötésként semmisnek minősült.
[35] Mivel az adós sem a BSZ-15/11 számú szerződés 2.2.3. pontja, sem a BSZ15/11/4 számú szerződés 8. pontja alapján nem élhetett a visszaigazolt árfolyam módosításának jogával az igénybejelentő már lezárt pozíciói tekintetében, a pozíciók árfolyamparamétereinek az igénybejelentő kárára történt utólagos, egyoldalú módosításával az adós a Ptk. 6:137. §-a értelmében szerződésszegést követett el, melynek jogkövetkezményeként a Ptk. 6:142. § (3) bekezdése alapján köteles megtéríteni az igénybejelentőnek a szerződésszegésből eredően bekövetkezett teljes – az ügyben összegszerűségben tisztázott – 94 218 801 forint kárát. Részletes vizsgálattal foglalt állást arról is, hogy a Ptk. 6:142. §-a szerint nem merülhetett fel az ügyben az adós felelősség alóli mentesülése, hiszen az átárazást nem az adós ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény, hanem az adós közreműködője tudatos és tevőleges magatartása valósította meg; és nem minősültek az adós ellenőrzési körén kívül eső tényezőknek az opciós ügyletek piaci platformját biztosító kereskedési rendszerben lezajlottak sem.
[36] A másodfokú bíróság rámutatott arra is a Bank magatartásának megfelelőségére tartozóan, hogy a15.Fpkhf.44.142/2023/2. számú határozatában megállapítottak szerint a Bank ÁSZF-jének 6.12 és 16.5 pontjai közül a 6.12 pont a tranzakció időpontjában nyilvánvalóan hibás áron való ügyletkötés esetét szabályozza, melybe a szó általános értelmében, a rendszerben megjelenő árat érintő számelírás vagy felcserélés, téves helyiérték, vagy más módon eltévesztett jelölés feltüntetése vonható, amely adatról már a tranzakció időpontjában egyértelműen látszik (nyilvánvaló), hogy helytelen. Nem érthető így a 6.12. pont alá, ha a vizsgált ár nem az előzőek szerint, hanem közgazdasági értelemben bizonyult utóbb hibásnak. A dán Bankot ezért az ÁSZF 16.5 pontja szerint az adott pénzügyi eszköz likviditáshiányának következményeként a kötés törlésének joga illette meg; az ár egyoldalú, utólagos korrekciója nem.
[37] Nem fogadta el az adósnak a BSZ-15/11 számú szerződés 7.5 pontjára hivatkozását sem. Úgy ítélte meg, hogy az adós a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontjában írtakkal szemben nem értesítette az igénybejelentőt az ügyletek átárazásáról, ezért azzal kapcsolatban az igénybejelentő kifogással sem élhetett.
[38] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vitatott igény elbírálása szempontjából nem volt jelentősége az adós és a dán Bank közötti elszámolásnak, az adósnak a közreműködőjéért fennálló felelősségére tekintettel. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.076/2023/7. számú – a Kúria Gfv.I.30.432/2023/1. számú ítéletével hatályában fenntartott – ítéletében tényként állapította meg, hogy a dán Bank az adóssal szemben, a felszámolási eljárás keretében hitelezői igényt nem érvényesített, így az adósnak a dán Bankkal szembeni – az ügyfelek alszámláján bekövetkezett változásoknak az adós omnibus számláján történt automatikus megjelenéséből fakadó – kötelezettségei, teljesítésen kívüli okból történő elenyészésük folytán, megszűntek.
[39] Nem fogadta el az adós érvelését abban a részében sem, amely az igénybejelentőnek a devizaügyletek kockázataira való figyelmeztetésén és e kockázatoknak az igénybejelentő általi tudomásulvételén alapult. A pozíciók kényszerlikvidálásával a BSZ-15/11/1 számú szerződés 5.8. pontja szerint a nyitott pozícióból fakadó jogok és kötelezettségek megszűntek, így az igénybejelentő kockázatviselési kötelezettsége is.
[40] A másodfokú bíróság rámutatott végül, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 4. § (1) bekezdése alapján nem kötötte a határozata meghozatalában a dán Legfelsőbb Bíróság adós által hivatkozott döntése.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[41] Az adós felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, az igénybejelentő vitatott igényének teljes elutasítását kérte.
[42] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a Ptk. 6:58. §-ába, 6:107. § (2) bekezdésébe, 6:129. § (1) bekezdésébe, 6:137. §-ába, 6:190. §-ába, 6:281. § (1) bekezdésébe, 6:282. § (1) és (2) bekezdésébe, továbbá a régi Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[43] Az ügyben releváns jogviszonyokat illetően előadta, hogy az igénybejelentő (mint ügyfél) megbízta az adóst (mint befektetési szolgáltatót), hogy egyebek mellett ügyfélszámlát és értékpapírszámlát vezessen a javára; az igénybejelentő (mint megbízó) ezen túlmenően azzal is megbízta az adóst (mint bizományost), hogy kössön a saját nevében, de az igénybejelentő javára harmadik személlyel (a dán Bankkal) spekulatív pénzpiaci ügyleteket; és az igénybejelentő megbízásai alapján így jöttek létre még az adós (mint bizományos) és a dán Bank között a jogvitában releváns pénzpiaci ügyletek (ún. csatlakozó szerződések). Ez utóbbi ügyletek kerültek kényszerlikvidálással zárásra, majd átárazásra, és az átárazás szerint teljesítésre és elszámolásra (az eredeti kényszerlikvidálási áron teljesítés és elszámolás nem történt). Hangsúlyozta, hogy a szóban forgó ügyletek a dán Bank B. online internetes kereskedési rendszerben jöttek létre és teljesültek, amely a dán Bank által üzemeltett S. T.-nek az adósi ügyfelek számára elérhető verziója volt. Az igénybejelentő az átárazást, amelyet 2015. január 15-én GMT 21:46-kor rögzített az Activity Log, a következő munkanap 10:00 órájáig nem kifogásolta.
[44] Állította, hogy a jogerős végzés iratellenesen, kirívóan okszerűtlenül állapította meg [régi Pp. 206. § (1) bekezdés], hogy az igénybejelentő nem kapott értesítést az átárazás megtörténtéről. Az Activity Log adatai szerint az igénybejelentő ugyanúgy értesült az átárazásról, ahogy a kényszerlikvidálási ügyletek megkötéséről. Utalt egyben a BSZ-15/11/4 számú internetes szerződéskiegészítés 9. pontjára, melynek értelmében a kereskedési rendszerben végrehajtott valamennyi kommunikáció (utasítás, megbízás, üzenet) rögzítésre kerül, és a felek között vita esetén bizonyítékként szolgál, és az ítélőtábla több határozatára, köztük az igénybejelentő ügyében hozott 15.Fpkhf.43.403/2021/2. számú döntésre is, amely szerint az ügyletek kényszerlikvidálással történő zárásának elszámolásával kapcsolatban a bizományosi keretszerződés 7.5. pontja értelmében a megbízó visszaigazolásról szóló értesítése napját követő munkanapon 10.00 óráig volt lehetőség a kifogást jelezni. Az eredmény elszámolásáról történő értesítés módját és feltételeit illetően a bizományosi keretszerződés 8.3. pontja a 7.5. pontra utal, amikor úgy rendelkezik, hogy az értesítés módja és feltételei megegyeznek a visszaigazolások megküldésének módjával és feltételeivel. Utalt még a BSZ-15/11/5 számú nyilatkozatra, melynek I.a. pontja szerint az igénybejelentő a kereskedési rendszerben kötött ügyletekről csak a kereskedési rendszerben informálódhatott; az I.b. pont szerint pedig az igénybejelentőnek folyamatosan figyelemmel kellett kísérnie a pozícióit, a rendszerbe történő belépése elengedhetetlen volt. A visszaigazolás tehát nem más, mint az adott ügylet, tranzakció, művelet rögzítése az Activity Logban.
[45] Állította, hogy a jogerős végzés az igazságügyi szakértői véleménnyel ellentétesen, kirívóan okszerűtlenül következtetett arra is, hogy az SNB ominózus bejelentése ne lett volna vis maior. A szakvélemény egyértelműen rögzítette, hogy a kényszerlikvidálás során automatikusan visszaigazolt ár nem volt valós piaci árnak tekinthető, mert az SNB bejelentését követően megszűnt a piac, eltűnt a likviditás. Megjegyezte, hogy a másodfokú bíróság eljárt tanácsa más ügyekben szakértő bevonását tartja szükségesnek az átárazás körében. A jogerős végzés szakmai indokolás nélkül mellőzte a rendelkezésre álló szakértői véleményeket, tanúvallomást, továbbá a Dán Legfelsőbb Bíróság ítéletének ténybeli következtetését a vis maior helyzetre. Állította, hogy az SNB bejelentés által kiváltott likviditáshiány és rendkívüli volatilitás – mint vis maior – volt az, ami a szakértők szerint is „akadályát képezte az ügylet megkötésének”. Nem az volt a kérdés, hogy általában lehetett-e arra számítani, hogy majd egyszer a SNB megszünteti vagy módosítja az intervenciós politikáját, hanem az, hogy az adott, konkrét bejelentésnek milyen következménye, milyen hatása volt a piacra, és hogy az így kialakult piaci helyzet előre látható volt-e. Állította, hogy senki nem látta előre és senki nem volt képes elhárítani, hogy a kialakult helyzet ténylegesen megszüntette a piacot, mert eltűnt onnan a likviditás.
[46] Álláspontja szerint a Ptk. 6:129. §-ának és a 6:281. §-ának sérelméhez az vezetett, hogy a jogerős végzés az adós – mint bizományos – és a dán Bank – mint az adóssal bizományosként szerződést megkötő fél – közötti szerződéses jogviszonyban a dán Bankot helytelenül nem a Ptk. 6:281. §-a szerinti szerződő félként, hanem az adós teljesítési segédjeként, közreműködőjeként kezelte. A jogerős végzés tévesen nem különböztette meg az igénybejelentő és az adós közti megbízási jogviszonyt az adós és a dán Bank közti jogviszonytól, az ún. csatlakozó szerződésektől. Nem különböztette meg az adós és a dán Bank közti jogviszonyokon belül azt a jogviszonyt, amikor az igénybejelentő vonatkozásában a Bank az adós közreműködője volt [Ptk. 6:129. § (1) bekezdés], attól a másik jogviszonytól, amikor a Bank – az igénybejelentő szempontjából – az a harmadik személy, akivel az adós (mint az igénybejelentő bizományosa) a csatlakozó szerződéseket megkötötte (Ptk. 6:281. §). Az igénybejelentő a B. online kereskedési rendszert úgy használhatta, hogy azt az adós a dán Bank révén biztosította: a dán Bank itt az adós teljesítési segédjeként, vagyis közreműködőjeként járt el [Ptk. 6:129. (1) bekezdés]. Ezzel szemben a kereskedési rendszerben létrejött konkrét ügyletek tekintetében a dán Bank már nem az adós közreműködője, hanem a bizományos adóssal szerződött szerződő partner volt a csatlakozó szerződésben (Ptk. 6:281. §). Míg a közreműködő a fél szerződéses feladatait teljesíti, a bizományos adóssal a csatlakozó szerződést megkötő harmadik személy (Bank) nem a bizományos teljesítési segédje (közreműködője), hanem a bizományos szerződő partnere. A Ptk. 6:282. § (2) bekezdése is egyértelművé teszi, hogy a bizományosnak egészen más kötelezettségei vannak a megbízója felé a vele szerződő fél kapcsán ahhoz képest, mint amilyen kötelezettsége a közreműködője okán a Ptk. 6:129. § (1) bekezdése alapján fennáll.
[47] Kifejtette, hogy az ügybeli kényszerlikvidálás jogilag az adósnak a dán Bankkal megkötött nyitó ügylete (csatlakozó szerződés) zárását jelentette; közgazdaságilag pedig az igénybejelentő pozíciójának zárása volt: az eredmény/veszteség az igénybejelentő kizárólagos kockázata volt. Mivel az ügyben a jogvita tárgya nem a kényszerlikvidálás (mert annak feltételei nem vitásan fennálltak), hanem az átárazás volt, hangsúlyozta, hogy az átárazást a Bank hajtotta végre utólag, az adóstól függetlenül, az adós tudomása nélkül, a csatlakozó szerződés keretében. Megjegyezte, hogy nem volt arra állítás, hogy az adós korrigálta volna utólag a délelőtti kényszerlikvidálás automatikus árát, vagy hogy e tekintetben a Bank az adós érdekében járt volna el. Az adós csak annyit állított, hogy az igénybejelentővel mint megbízóval megkötött szerződés alapján az ár utólagos módosítására ő maga is jogosult volt. Egy jogosultság állítása azonban nem változtatja meg a tényállást, miszerint nem az adós, hanem a Bank módosította a kényszerlikvidálási árat, de nem az adós közreműködőjeként, hanem az adós érdekeivel szemben, az adós szerződéses partnereként.
[48] Álláspontja szerint a jogerős végzés a Ptk.-nak a szerződés értelmezésére vonatkozó 6:8. § (1) bekezdésével, valamint a 6:86. § (1) bekezdésével ellentétesen és a 6:107. § (2) bekezdését sértve jutott arra a következtetésre, hogy a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontja érthetetlen, ezért semmis. Állította, hogy az adott – jogi és pénzpiaci – kontextusban teljesen egyértelmű volt, hogy e pont első mondata azt jelenti, hogy az ott felsorolt okokból a már megkötött ügylet utólag egyoldalúan módosítható vagy visszavonható (a bizományos választása szerint), a módosítás esetén pedig – a Ptk. 6:63. § (3) bekezdésének megfelelően – az aktuális piaci áron kellett teljesíteni; semmiféle hiány nincs tehát e szerződéses mondatban, az érthető. A szerződés 8. pontjának második mondata pedig nem arra az esetre írt elő kárfelelősséget, sem kártérítési kötelezettséget, ha az első mondat szerint a bizományos jogszerűen módosítja utólag az ügyletet, hanem ha a módosítás valamely oka okozna kárt a megbízónak. Arról sincs itt szó, hogy a bizományost jogellenes magatartás nélkül kártérítési kötelezettség terhelné, hiszen a 8. pont második mondata felelősségi szabályokra utal, tehát önmaga nem tételez kötelmi, kártérítési kötelezettséget.
[49] A Ptk. 6:137. §-ának sérelmét az okozta, hogy szerződéses – illetve közreműködői – magatartás hiányában nem volt megállapítható az adós részéről szerződésszegés. Az árfolyam utólagos módosítását a Bank hajtotta végre – ahogy azt a jogerős végzés is rögzítette –, ezért az adós részéről nem volt így értékelhető magatartás. A Bank az adóssal bizományosként megkötött ún. csatlakozó szerződés teljesítésével nem az adós közreműködőjeként járt el. Az, hogy az adós ettől függetlenül maga is jogosult lett volna az árat utólag módosítani, közömbös az ügyben. Kitért arra is, hogy az átárazást a Bank (a DSFA álláspontja szerint) szakszerűen és tisztességesen hajtotta végre, a dán Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint pedig még szerződésszerűen is. A dán Legfelsőbb Bíróság eseti döntése ugyan nem kötötte a bíróságot, de ebből sem következik álláspontja szerint, hogy az árfolyam módosítása az adós magatartása és szerződésszegése lett volna.
[50] Kifejtette még, hogy az ügyben azt a tényállást kellett volna elbírálni a Ptk. 6:282. § (2) bekezdése alapján, hogy az adós bizományosként felelős-e azért a megbízó igénybejelentő felé, hogy a csatlakozó szerződést az adóssal megkötő harmadik személy, a dán Bank milyen áron teljesít az adós felé. A Ptk. 6:282. § (2) bekezdése alapján az adós legfeljebb olyan mértékben felelhet az igénybejelentő felé, amilyen mértékben a dán Bank neki teljesített. A dán Bank – mint az S. T. üzemeltetője – azonban nem egyszerűen módosította a kényszerlikvidálási árát, hanem mint az adós bizományossal a csatlakozó szerződést megkötő fél csak ezen a korrigált áron teljesített, az adóssal ezen az áron számolt el. A Ptk. 6:282. § (2) bekezdése szempontjából kiemelte még, hogy az adós nem garantálta az igénybejelentő javára a csatlakozó szerződés harmadik személy általi teljesítését. A jogerős végzés mégis az adós helytállására következtetett az igénybejelentő felé a Bank elmaradt teljesítéséért is: az adósnak annak ellenére az eredeti áron kell teljesítenie az igénybejelentő felé, hogy a Bank ezen az áron nem teljesített az adós felé.
[51] A Ptk. 6:58. §-ával összefüggésben állította, hogy a felek a Ptk. 6:282. § (2) bekezdésével egyezően állapodtak meg abban, hogy az adós (mint bizományos) nem felel az igénybejelentő (mint megbízó) felé a Bank teljesítéséért. Ezt erősíti a BSZ-15/11 számú bizományosi keretszerződés 6.1.3. és 6.1.4. pontja, illetve a BSZ-15/11/1 számú opciós szerződés 7.3. és 7.4. pontja is, miszerint az igénybejelentő elfogadta, hogy fedezethiány esetén a kényszerlikvidálásra a piaci áron kerül sor, amiért a bizományos nem felel, és a veszteség meghaladhatja a fedezet mértékét is, a negatív különbözetet pedig az igénybejelentő köteles megtéríteni az adósnak. A felek jogviszonyban a Ptk. 6:58. §-a értelmében kötelező szabály volt, hogy kényszerlikvidálás esetén az igénybejelentő kizárólagos kockázata, hogy a pozíciót milyen áron lehet ténylegesen lezárni, mit lehet a piacon ténylegesen elérni, milyen ár fog teljesülni. Az pedig szakértői úton bizonyított, hogy a piaci ár a korrigált ár volt, nem pedig az eredeti. A jogerős végzés sérti a Ptk. 6:58. §-át is, mert feloldja a felek közötti szerződés kötelező erejét, és a felek között nem a szerződésüknek megfelelően rendeli el az elszámolást.
[52] A Ptk. 6:190. §-át pedig azért sérti a jogerős végzés, mert figyelmen kívül hagyta a BSZ-15/11. számú bizományosi keretszerződés 7.5. pontját arról, hogy a megbízó a visszaigazolást a következő munkanap 10:00 óráig kifogásolhatja, és ha ezt elmulasztja, akkor az ügyletet elfogadottnak kell tekinteni. Mivel a 7.5. pont nem szűkíti az ügylet fogalmát, abba minden jogügylet beletartozik, a nyitás, a zárás (ezen belül a kényszerlikvidálás) és az átárazás is. Álláspontja szerint a 7.5. pont tartalmilag jogvesztő határidőt rögzít a megbízó számára: ha nem érkezik adott – az Activity Logban visszaigazolt – ügylet kapcsán kifogás a szerződéses határidőben, akkor az adott ügylet kifogásolásának a jogát a megbízó elveszíti.
[53] Az adós és a dán Bank közötti elszámolással kapcsolatban kifejtette, hogy bár valóban nincs jelentősége az adós és a Bank mikénti elszámolásának, mert a felek szerződése szerint a veszteséget (akkor is, ha az kényszerlikvidálás eredménye) az igénybejelentő köteles az adósnak megfizetni, álláspontja szerint a másodfokú bíróság utalása alaptalan a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.076/2023/7. számú ítéletére, mert az nyilvánvalóan tévesen állapította meg, hogy a dán Banknak az adóssal szembeni igényei megszűntek. Bizonyítható tény ezzel szemben, hogy a dán Bank a 2015. január 15-i kényszerlikvidálások és átárazások miatt érvényesítette az adóssal szembeni igényeit.
[54] Érvelése szerin dogmatikailag téves a másodfokú bíróság megállapítása arra vonatkozóan, hogy a kényszerlikvidálással a BSZ-15/11/1 számú szerződés 5.8. pontja szerint a nyitott pozícióból fakadó jogok és kötelezettségek is megszűntek, hiszen a kényszerlikvidálás után fennmarad a felek közötti elszámolási kötelezettség.
[55] Az igénybejelentő felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban fenntartására irányult.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[56] A Kúria a jogerős végzést a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és a megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.
[57] A Kúria a felülvizsgálati eljárás lényegét és korlátait illetően – egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához – előrebocsátja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat, amiből nemcsak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai tartalmilag is megfelelnek a régi Pp. követelményeinek.
[58] Jelen ügyben a felülvizsgálatot kérő adós több körülhatárolható okból támadta a jogerős végzést. A felülvizsgálati kérelem azonban – a következőkben részletezettek szerint – nem valamennyi hivatkozás tekintetében felelt meg az érdemi elbírálásához szükséges követelményeknek.
[59] Tartalmi hiányossága – a szövegesen előadott jogszabálysértésnek megfelelő jogszabályhely megjelölésének elmaradása – zárta ki a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatát abban a részében, amely az adós és a dán Bank elszámolásával kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletétől eltérő releváns tényekre, illetve a feleknek a kényszerlikvidálás után is fennmaradó elszámolási kötelezettségére vonatkozott. Az adós mindezzel anélkül utalt lényegében a bizonyítási eljárás és a megállapított tényállás hiányosságára, illetve a jogviszony megszűnésének helyes anyagi jogi felfogására, hogy az álláspontja szerint sérült jogszabályhelyet a régi Pp., illetve a Ptk. szabályai szerint megjelölte volna.
[60] A felülvizsgálati eljárás már ismertetett szabályai miatt nem volt figyelembevehető az adósnak az a felülvizsgálati kérelemben újonnan előadott hivatkozása sem, hogy a kényszerlikvidálást követő átárazást a dán Bank olyan különálló kötelemben hajtotta végre, amelynek szerződéses alapját az adós a bizományi szerződés teljesítéseként hozta létre, és hogy ezáltal az elszámolási ár utólagos egyoldalú módosítása a bizományi szerződés alapján kötött további szerződésre – nem pedig az adós saját teljesítésére – tartozott, miáltal a Bank által megvalósított utólagos módosítás nem volt az adós magatartásának betudható [Ptk. 6:129. § (1) bekezdés, 6:282. §]. Ez a jogkérdés ugyanis nem volt tárgya az eljárás megelőző szakaszainak, mivel az adós az előzekre nem alapította a védekezését. Az eljárt bíróságok erre figyelemmel nem foglaltak állást a bizományi konstrukcióba tartozó szerződésekről és azok elhatárolásával a dán Bank intézkedésének ilyen minősítéséről. Az adós az elsőfokú bíróság végzésének indokolását nem támadta fellebbezéssel, ezért a számára sérelmes határozati tartalommal szemben – amelyet fellebbezéssel tehát nem kért orvosolni – nem léphetett fel eredménnyel a felülvizsgálati eljárásban [régi Pp. 271. § (1) bekezdés a) pont]. Irányadónak kell tehát tekinteni a felülvizsgálati eljárásban a jogerős végzés következtetését arra, hogy a dán Bank az adós közreműködőjeként járt el az igénybejelentővel létrejött jogviszonyban.
[61] Az, hogy az előzőek szerint nem vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban az elszámolási ár utólagos egyoldalú módosításának a bizományi szerződés alapján kötött további szerződésre – és nem az adós saját teljesítésére – tartozó jellege, megalapozatlanná tette egyben a felülvizsgálati kérelmet abban a további részében is, amely az adós és a Bank elkülönülő jogállásából, és a bizományos adósnak a harmadik személy (a dán Bank) magatartásával kapcsolatos felelőssége hiányából vezette le a Ptk. 6:137. §-ának, a Ptk. 6:58. §-ának és a Ptk. 6:282. § (2) bekezdésének megsértését a jogerős végzés eredményeként.
[62] A Kúria előrebocsátja a felülvizsgálati kérelem további hivatkozásait illetően, hogy a jogerős végzés indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság két jól elhatárolható körben is értékelte a kényszerlikvidálással lezárt pozíciók elszámolási árának későbbi egyoldalú módosítását: egyrészt az adós által az átárazáshoz való jogosultsága alátámasztására megjelölt tények, másfelől pedig az átárazáshoz való jogosultságát állítása szerint megalapozó szerződéses rendelkezések szempontjából; és mindkét vizsgálódási körben egymástól függetlenül (önállóan is) az utólagos egyoldalú módosítás jogszerűtlenségére következtetett.
[63] A másodfokú bíróság ugyanis az adós által az átárazáshoz való jogosultsága alátámasztására hivatkozott tények vizsgálatával megállapította – a dán Banknak a felügyeleti eljárásban tett előadása és az ott csatolt táblázatos kimutatása, valamint az Activity Log ügyben releváns adatai összevetésével –, hogy az igénybejelentő tevékenységi naplójának adataival igazoltan a jelen eljárásban vizsgált pozíciói a kényszerlikvidálással korábban lezárultak a kereskedési rendszerben (10:30:50 óra), mint a dán Bank által a kényszerlikvidálásokra utóbb meghatározott korrigált súlyozott átlagárfolyamok alkalmazását megalapozó időfázisok közül az első időfázis első ügylete (10:33:39 óra). Ebből következően alaposnak találta az igénybejelentő hivatkozását arra, hogy az átárazás jogszerűségét kizárta a pozíciózárás időpontjának előzőek szerint igazolt ténye. A másodfokú bíróság az adós ide tartozó állítását – hogy az igénybejelentő vizsgált pozíciói a dán Bank által kialakított időfázisok egyikébe tartoztak – bizonyítottsága hiányában ezért nem fogadta el.
[64] A másodfokú bíróság az előző kérdéstől függetlenül folytatta le azt a további – a végkövetkeztetése szerint szintén az átárazás jogszerűtlenségét eredményező – vizsgálatot, hogy megalapozta-e az adós átárazáshoz való jogosultságát szerződéses rendelkezés az adós által megjelölt BSZ-15/11 számú szerződés 2.2.3. pontja vagy a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontja szerint.
[65] Ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek ahhoz, hogy eredményre vezessen, mindkét körben – mind az adós átárazáshoz való jogosultságát alátámasztó tények (a vizsgált pozícióknak a dán Bank által kialakított időfázisokba tartozása), mind az átárazáshoz való jogosultságát megalapozó szerződéses tartalom tekintetében – sikerrel kellett támadnia a jogerős végzést a régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdéséből, a 275. § (3) és (4) bekezdéséből következően. Az adósnak a felülvizsgálni kért végzés indokaival szemben valamennyi érv cáfolatára meg kellett fogalmaznia az álláspontját, és megalapozottan kellett hivatkoznia a jogerős végzés jogszabálysértő jellegére.
[66] A felülvizsgálati kérelem azonban egyáltalán nem tartalmazott érvelést a jogerős végzésnek az adós átárazáshoz való jogát a hiányzó ténybeli alap miatt kizáró indokával szemben. Irányadónak kellett tekinteni ezért a felülvizsgálati eljárásban a másodfokú bíróság nem támadott jogi álláspontját abban, hogy az igénybejelentő vizsgált pozíciói nem tartoztak a Bank által a korrigált súlyozott átlagárfolyam alkalmazásához, azaz a kényszerlikvidálással már lezárt pozíciók utólagos módosításához kialakított időfázisok egyikébe sem. Az igénybejelentő kényszerlikvidálással már lezárt pozícióinak utólagos átárazása az azt megalapozó ténybeli alap hiányában jogszerűtlennek minősült.
[67] Mindez egyben azt is eredményezte, hogy szükségtelen volt a felülvizsgálati kérelem vizsgálata abban a további részében, amely az adós átárazáshoz való jogát megalapozó szerződéses rendelkezésekkel összefüggésben állította a jogerős végzés jogszabálysértő jellegét. A Kúria rámutat ez utóbbival kapcsolatban is arra, hogy a másodfokú bíróság ebben a körben is több egymástól független okból vonta le következtetését az átárazás jogszerűtlenségére, amivel szemben a felülvizsgálati kérelem szintén nem volt teljes körű.
[68] A BSZ-15/11 számú szerződés 2.2.3. pontját illetően elsődlegesen amiatt nem fogadta el a másodfokú bíróság az adós védekezését, mert a vizsgált szerződéses kikötés az akadályozott ügyletkötésekre vonatkozik; a már megkötött ügyletek utólagos egyoldalú módosítására vonatkoztatható – ezáltal az ügyben releváns – tartalma nincs. Emellett utalt még arra is, de csak másodlagosan a 2.2.3. szerződéses pont egyéb feltételeinek értékelésével, hogy az SNB bejelentése következtében kialakult piaci körülmények vis maior jellegét (előre nem látható, elháríthatatlan külső ok bekövetkezését) sem látta bizonyítottnak az ügyben. A felülvizsgálati kérelemnek ebben a körben is mindkét indokot cáfolnia kellett volna ahhoz, hogy eredményre vezessen, az adós azonban nem fogalmazott meg ellenérveket a jogerős végzésnek azzal a megállapításával szemben, hogy a BSZ-15/11 számú szerződés 2.2.3. pontjának nem volt az ügyben releváns, az adós egyoldalú módosítási jogát biztosító tartalom tulajdonítható.
[69] A másodfokú bíróság BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontjával kapcsolatban ugyancsak több, önálló indokra alapítottan következtetett arra, hogy ez a szerződéses kikötés sem alapozta meg az adós jogát a kényszerlikvidálással már lezárt ügyletek utólagos módosítására. Értékelte egyfelől az adott szerződéses pont egymással összefüggő három rendelkezését, és azoknak az üzletszabályzat ott írt 6.7.1. pontja helyett az üzletszabályzat 6.23.2. pontjával egybevetett és így értelmezett tartalmát: a másodfokú bíróság így kialakított álláspontja szerint a vizsgált szerződéses kikötés nem értelmezhető oly módon, hogy az adós az ügyfél kárára jogosult módosítani a kereskedési rendszer által visszaigazolt kötést; ellenkezőleg, a felek – az üzletszabályzat 6.23.2. pontjával és a befektetési szolgáltatási tevékenységet, befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatást, valamint árutőzsdei szolgáltatást folytató gazdálkodó szervezet üzletszabályzatának kötelező tartalmi elemeiről szóló 22/2008. (II. 7.) Korm. rendelet 3. §-ával is összhangban – azt kötötték ki, hogy az adós felel a kötés módosításából eredő károkért. Ettől különálló további érve volt a másodfokú bíróságnak az a – felülvizsgálati kérelemmel egyedül érintett – következtetés, hogy a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontjának első mondata nem minősült érthető és világos kikötésnek, ezért a Ptk. 6:107. § (2) bekezdése szerint semmisnek kellett tekinteni.
[70] A felülvizsgálati kérelem eredményességét a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontjával és az adós erre alapított egyoldalú módosításhoz való jogával kapcsolatban is az zárta ki, hogy nem támadta a másodfokú bíróság vonatkozó jogi álláspontját teljeskörűen. Az adós nem fogalmazott meg ellenérveket a jogerős végzéssel szemben abban a részében, amely szerint a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontja nem biztosította az adós jogát a kereskedési rendszer által már visszaigazolt kötésnek az ügyfél kárára történő módosítására; és hogy a hivatkozott szerződéses kikötés helyesen értelmezett tartalma az, hogy az adós felel a kötés módosításából eredő károkért.
[71] Mivel az előzőek szerint irányadónak kellett tehát tekinteni a felülvizsgálati eljárásban a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel nem támadott indokait – a BSZ-15/11 számú szerződés 2.2.3. pontját tekintve azt, hogy annak nem volt az ügyben releváns, az adós egyoldalú módosítási jogát biztosító tartalma, a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontját nézve pedig azt, hogy nem biztosította az adós jogát a kereskedési rendszer által már visszaigazolt kötésnek az ügyfél kárára történő módosítására –, mindez szükségtelenné tette a felülvizsgálati kérelemnek a jogerős végzés további alternatív indokait érintő hivatkozásai, így a vis maior helyzettel összefüggésben a régi Pp. 206. §-ára, a BSZ-15/11/4 számú szerződés 8. pontját illetően pedig a Ptk. 6:107. §-ára és a Ptk. ez utóbbival kapcsolatban hivatkozott 6:8. §-ára, 6:86. §-ára alapított érvei vizsgálatát.
[72] Az adós álláspontjával szemben a régi Pp. 275. § (3) bekezdésében írt korlát miatt nem volt az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró, ezáltal a jogerős végzés hatályon kívül helyezéséhez vezető eljárási szabálysértésnek tekinthető, hogy a másodfokú bíróság következtetése szerint nem történt meg az igénybejelentő értesítése az elszámolási árnak a kényszerlikvidálást követő egyoldalú módosításáról.
[73] A bizományosi keretszerződésnek (BSZ-15/11 számú szerződés) az értesítésre és a visszaigazolásra vonatkozó 7., valamint az elszámolást szabályozó 8. pontja együttes értelmezésével ugyanis az állapítható meg, hogy az ügylet zárását követő eredmény-elszámolás adatairól kötelező értesítésekre a 8.3. pontban írt utaló szabály egyedül a megtétel módjában és feltételeiben rendeli alkalmazni a 7. pontban szabályozott visszaigazolás hasonló szabályait. A 8. pont utaló rendelkezést ezt meghaladóan, így az eseti megbízás teljesítéséről adott visszaigazolással kapcsolatban kikötött kifogás megtételére, idejére és elmulasztásának következményeire nem tartalmaz, ahogyan arra a felülvizsgálati ellenkérelem helyesen rámutatott. A Kúria álláspontja szerint a keretszerződés vizsgált pontjaiból, a határidős ügylet magától értetődő jellemzőjéből és a bizományi szerződések konstrukciójából következően világosan kitűnik a keretszerződésből az a racionális ok, amelyre visszavezethető a keretszerződés 7. és a 8. pontjai között az előzőekben megállapított szabályozási eltérés [Ptk. 6:8. §, 6:86. § (1) bekezdés].
[74] Abból ugyanis, hogy a 7. pont az ügyfél eseti megbízásáról – annak teljesítéséről – adott értesítést (visszaigazolás), a 8. pont pedig a már lezárt határidős ügyletek után készítendő eredmény-elszámolást és annak részleteiről adandó értesítést rendezi, a 7. pont szabályait felismerhetően az specializálja, hogy maga az ügyfél az, aki az ott szabályozott eseti megbízással meghatározza a bizományos feladatává tett, általa megkötendő ügylet főbb paramétereit, ezért az ügylet ezt követő megkötéséről (a bizományos teljesítéséről) adott értesítés (visszaigazolás) adatait nem mással, mint a saját korábbi megbízásának adataival kell összevetnie. A keretszerződés a 7. pontban írt értesítést – és csak ezt – nevezi ennél fogva visszaigazolásnak, hiszen annak előzménye és alapja az ügyfél által adott konkrét (eseti) megbízás valamely ügylet megkötésére. Az így intézményesített – egyedül a visszaigazoláshoz rendelt – kifogás és annak rendkívül rövid, a következő munkanap 10 órájáig engedett megtétele nyilvánvalóan nemcsak annak az egyértelmű ténybeli helyzetnek feleltethető meg, hogy az ügyfélnek a visszaigazolás adatait a saját eredeti megbízásával kell összevetnie (és köteles jelezni, ha eltérés van), ami semmiképpen nem jelent aránytalan és a kikötött időn belül nem teljesíthető kötelezettséget a számára, de megfeleltethető az adott kereskedési piac jellemzőinek és a megbízó ügyfél érdekeinek is, az időérzékeny megbízása mielőbbi teljesítésének (a megbízás és az ügyletkötés közti időtávnak a lehető legrövidebbek kell lennie). Ezzel szemben a 8. pont már a megkötött határidős ügylet teljesítésének elszámolását és az elszámolás részleteiről adott értesítést szabályozza, ezért ezt illetően csak az értesítés megtételének módja és feltételei lehetnek irányadók a visszaigazolásnál írt szabályok közül. A visszaigazolások esetén – jogi természetüknek és a határidős ügylet jellemzőinek megfelelően – intézményesített, az értesítést követő munkanap 10 órájáig engedett kifogás mellett hasonló racionalizálható megfontolás nem fogalmazható meg az eredményelszámolás és az arról adott értesítés kapcsán.
[75] Mindebből következően nem alapos a felülvizsgálati kérelem hivatkozása a jogvesztés szabályára sem (Ptk. 6:190. §). Az igénybejelentő nem esett el attól a jogától, hogy az adósnak a kényszerlikvidálás teljesítésével kapcsolatos elszámolását vitassa, és abból eredő jogait az adóssal szemben érvényesítse.
[76] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő a jogerős végzés következtetése arra, hogy az igénybejelentő pozícióit lezáró kényszerlikvidálás és az annak keretében közölt elszámolási ár utólagos egyoldalú módosítása jogszerűtlennek minősült, miből következően a vitatott igény megalapozott volt.
[77] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.279/2025/7.)