Az előre kiterveltség megállapítása nem az idő múlásához, hanem ahhoz kötődik, hogy az elkövető az ölési cselekmény végrehajtásának módját előzetesen átgondolja, mérlegeli, és annak megfelelően határoz. Az előre kiterveltség megállapítását tehát önmagában nem zárja ki az, ha az elhatározás és a végrehajtás között rövidebb idő telik el, amennyiben ez alatt az idő alatt az elkövető az ölés módját tudatosan átgondolja és annak megfelelően jár el [1978. évi IV. törvény 166. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
[1] A törvényszék ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. tv. (továbbiakban régi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont]. Ezért őt 13 év 6 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés négyötöd részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A II. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] Az eljárt bíróság által megállapított, és a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás lényege a következő:
- Az I. r. és a II. r. terhelt egy diszkóban dolgozott rendfenntartóként, „kidobóként”. A diszkóban alkalmazott rendfenntartók rendszeresen tartottak maguknál egy acélból készült, tömör acélgömbben végződő teleszkópos botot, azaz viperát, amit többnyire a magukra erősített hastáskába zártak. Az I. r. és a II. r. terhelt rendfenntartói minőségében jelen volt a diszkóban az elkövetés időpontjában is.
- A sértett aznap baráti társaságával a diszkóban szórakozott, ahová már ittas állapotban érkezett hajnali 2 óra előtti, pontosabban meg nem határozható időpontban a barátjával. Nem sokkal később a diszkó emeletén található teremben a tánctéren a II. r. terhelt odament a sértetthez, hogy őt a diszkóból eltávolítsa. A II. r. terhelt és a sértett között szóváltás alakult ki, majd dulakodni kezdtek. A dulakodás során a II. r. terhelt ököllel fejen ütötte a sértettet, majd a kezében tartott csukott állapotú vipera gömb alakú végével a sértettet tarkótájékon, kalapácsütésszerűen legalább egy alkalommal megütötte. Ettől az ütéstől a sértett a földre rogyott, de még fel tudott állni. A II. r. terhelt és a dulakodásra felfigyelő, majd abba beavatkozó I. r. terhelt a sértettet két oldalról karon ragadta, majd a lépcsőn levezetve a diszkó főbejáratához vezették, miközben puszta kézzel többször is megütötték. A főbejáratnál a sértettet a II. r. terhelt átadta a diszkóban ugyancsak kidobóként dolgozó 1. számú tanúnak. 1. számú tanú és az I. r. terhelt – az őt addig ért bántalmazástól és ittasságától tényleges védekezésre már nem képes, zavart állapotú, támogatással még járni képes – sértettet két oldalról közrefogva, hóna alá nyúlva, vállát és hátát támasztva a főbejárattól az épület melletti, oszlopokkal határolt járdán a belváros irányába elvezették.
- Haladásuk során az I. r. terhelt a sértettet ismételten bántalmazni kezdte, ennek során a nála lévő viperát kinyitotta, és azzal legalább egy alkalommal a sértettet a feje bal hátsó, fül fölötti részénél megütötte. A sértett az este folyamán elszenvedett bántalmazásoktól végül összeesett és a földön fekve maradt, eszméletlen állapotba került.
- A terheltek által viperával végrehajtott ütések következtében a sértett a fején 8 napon túl gyógyuló, benyomatos jellegű koponyacsonttöréseket szenvedett el.
- Az I. r. terhelt és az időközben odaérkező II. r. terhelt a várható következmények felmérése – a sértett bántalmazása miatti büntetőjogi felelősségre vonásuk, valamint a diszkó hírnevének és üzletmenetének hátrányos befolyásolása – után közösen úgy döntöttek, hogy a sértettet nem hagyják életben, megölik őt.
- Az I. r. és a II. r. terhelt a sértett megölésének módját megbeszélték, döntésük meghozatala során végig gondolva és mérlegelve a végrehajtás lehetőségeit, módjait, ezek kivitelezhetőségét, majd úgy határoztak, hogy az ölési cselekményüket – kihasználva a közelben található vasúti sínpályát, melyen általuk tudottan rendszeres vonatforgalom zajlik – vonatbalesetnek fogják álcázni. Ennek érdekében a magatehetetlen, eszméletlen állapotban lévő sértettet két oldalról átkarolva a közelben elhaladó vasútvonalhoz vitték, és annak a vasúti sínszálakkal közel párhuzamos testhelyzetben, fejjel a vasúti átjáró irányába, attól kb. 15–20 méterre a sínek közé hasra fektették, eközben a II. r. terhelt ébresztési céllal meg is pofozgatta.
- A sértettet olyan testhelyzetben helyezték el, mintha aludna, ezért a két alkarját a feje alatt keresztben helyezték el, a fejét a bal karja felé kissé elfordítva, míg a lábát keresztbe tették. Ezt követően a magatehetetlen, eszméletlen sértettet hátrahagyták annak tudatában, hogy a sértett még életben van. Az I. r. és a II. r. terhelt az eszméletlen állapotú sértettet azzal a szándékkal helyezték a sínek közé, hogy a sértettet egy felette áthaladó vonat elgázolja, amelynek következtében a sértett halálos sérülést szenved, és az esemény egy ittas, a sínek között elalvó személy vonatbalesetének tűnik. Az I. r. és a II. r. terhelt egyúttal bízott abban is, hogy a vonatgázolás okozta sérülések elfedik az általuk végrehajtott bántalmazás nyomait a sértett fején.
- Az I. r. és a II. r. terhelt abból a célból kívánta megölni a sértettet, hogy velük szemben a bántalmazás miatt feljelentéssel ne élhessen, a bántalmazás miatt egy esetleges későbbi büntetőeljárásban rájuk terhelő nyilatkozatot ne tehessen. A terheltek ölési cselekményükkel a sértett bántalmazásához kapcsolódó büntetőjogi felelősségre vonásukat kívánták elkerülni. Emellett ezen a módon kívánták elejét venni annak is, hogy munkahelyükkel, a diszkóval a sértett kirívóan durva bántalmazása összefüggésbe hozható legyen, mert az a szórakozóhely hírnevét, üzletmenetét, anyagi bevételeit hátrányosan érintette volna.
- Ezt követően, az arra közlekedő, az eszméletlen és mozdulatlan, de még életben lévő sértett felett 29 km/h és 38 km/h közötti sebességgel áthaladó, öt személykocsiból álló vonatszerelvény végére besorolt mozdony menetirány szerinti első pályakotró lemeze a sértett koponyáját hátulról, tarkó irányban megütötte olyan nagy erővel, hogy annak következtében a sértett koponyatörést és agyroncsolódást, valamint az agyalapi verőérkör szakadása miatt kialakult vérvesztéses sokkot szenvedett, és a helyszínen azonnal életét veszítette. A szerelvényt az előírás szerinti tompított világítással, a megengedett sebességhatáron belüli sebességgel vezető 2. számú tanú féktávolságon belül, legfeljebb 25 méterről észlelte az azonosíthatatlan sötét tömeget a sínek között. Figyelemmel az éjszakai időpontra, a vonat féktávolságán belül történt észlelésre, arra objektív lehetőség nem volt, hogy a szabályosan közlekedő vonat a sértett teste előtt meg tudjon állni.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan – az első- és a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése, és az eljárás megszüntetése érdekében.
[5] Indokai szerint a bíróság anyagi jogszabálysértés mellett állapította meg, hogy a II. r. terhelt a terhére rótt bűncselekményt aljas indokból, illetőleg célból, és előre kitervelten követte el.
[6] Szerinte azon okból került megállapításra ezen két minősítő körülmény, hogy az eljáró bíróságoknak ne kelljen elévülés miatt a büntetőeljárást megszüntetni tekintettel arra, hogy a bűncselekmény elkövetésére 2000. október 1. napján került sor, így az alapeseti emberölés 2015. szeptember 30. napján elévült.
[7] Amennyiben a történeti tényállás alapján megállapításra is kerülhetne, hogy a II. r. terhelt az emberölést elkövette, akkor lényegében egy gyors, át nem gondolt cselekményről van szó, egy pánikreakció vezethetett arra, hogy az emberölést elkövesse. A megállapított történeti tényállás is rögzíti, hogy a sértett esetleges bántalmazása és az emberölés elkövetése között kb. 15–20 perc telhetett el, amely olyan rendkívül rövid idő, hogy bizonyossággal állítható, az előre kiterveltség mint minősítő körülmény fel sem merülhet.
[8] Kifogásolta, hogy a tényállás vonatkozó része nagymértékben hiányos és megalapozatlan. Olyan lényeges körülmények nem kerültek tisztázásra, mint annak megállapítása, hogy mennyi ideig tartott a sértett diszkótól a vasúti sínekig történő eljutása, avagy eljuttatása. Szintén nincs megállapított tényállás – szerinte – arra nézve, hogy a terheltek között miként valósult meg az emberölés vonatkozásában a kiterveltség.
[9] Az aljas indokból történő elkövetés vonatkozásában kifejtette, hogy kezdetben az volt az ügyészi álláspont, hogy a diszkó jó hírnevének megőrzése érdekében került sor a bűncselekmény elkövetésére, amely komolytalannak és bizonyítatlannak tűnő megállapítás. Köztudott, hogy kifejezetten rosszhírű, számtalan személyhez kötődő incidenssel terhelt volt a diszkó, rengeteg hír merült fel, hogy alvilági bűnözők találkozási helye volt az intézmény, így fel sem merülhet, hogy a nem létező jó hírnév védelme okán életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt követne el a II. r. terhelt.
[10] Álláspontja szerint a sértett sérelmére elkövetett testi sértés elleplezése érdekében történő emberölés minden általánosan elfogadott logikai elvvel ütközik, hiszen egy akár pénzbüntetéssel is büntetendő cselekményt egy életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekménnyel elleplezni teljesen életszerűtlen.
[11] Sérelmezte, hogy a bíróság a védelem által a II. r. terhelt felmentését igazoló tények bizonyítására irányuló valamennyi bizonyítási indítványát elutasította, amelynek indokai az ítéletből sem derültek ki. Ezért e körben az eljárt bíróságok a Be. 3. § (1) bekezdésében rögzített alapjogot, a vádlott hatékony védelemhez való jogát súlyosan és ismétlődően megsértették.
[12] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[13] Kifejtette, hogy az előre eltervezettséghez nem feltétlenül kell, hogy legalább egy óra elteljen, mivel az minden ügyben egyénileg bírálandó el, és ebben az ügyben a terhelteknek ehhez elegendő volt annál kevesebb idő is. A megállapított és irányadó tényállás szerint a terheltek egyértelműen nem hirtelen elhatározásból, vagy pánikból cselekedtek akkor, amikor a sértettet tudatosan egy olyan helyre vitték, ahol az általuk tudottan rövidesen érkező vonat vezetője nem tudja időben észlelni, majd úgy helyezték el, hogy biztosan halálos legyen a gázolás.
[14] Indokai szerint ugyancsak okszerű és logikai hibáktól mentes az irányadó tényállásnak az aljas célt mint minősítő körülményt leíró része is. A terheltek az ölési cselekménnyel egyrészt a saját maguk által elkövetett korábbi bűncselekményt kívánták elfedni, másrészt a munkahelyük, a diszkó hírnevét, és ezáltal az üzleti működését kívánták védeni.
[15] Kifejtette, hogy törvényben kizártak a II. r. terhelt védőjének a tényállás hiányosságára és megalapozatlanságára, a diszkótól a vasúti sínekig való eljutás idejének tisztázatlanságára, az elkövetési és végrehajthatósági alternatívák megállapításának hiányára hivatkozásai, mert azokkal áttételesen a megállapított tényállást támadja, amelyre a felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség.
[16] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[17] A II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – és nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[19] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[20] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[21] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[22] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [régi Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont] megállapította.
[23] Az elkövetéskor hatályos régi Btk. 166. § (1) bekezdése szerint, aki mást megöl, emberölés bűntette miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (2) bekezdés a) és c) pontja értelmében a büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést előre kitervelten, illetve aljas indokból vagy célból követik el.
[24] Az emberölés nyitott törvényi tényállás, megállapításához az alanyi oldal hiánytalan megvalósulása, az elkövetői magatartás és az eredmény között okozati összefüggés fennállása szükséges.
[25] Felülvizsgálatban a felülbírálatnak egyaránt tárgya a tényállásszerűség és a bűnösség kérdése.
[26] A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása (viselkedése), ami a büntetőtörvényi tényállás szerint elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati/gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti.
[27] A bűncselekmény alanyi oldala (bűnösség) vizsgálata jelen ügyben a következőket jelenti.
[28] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[29] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, a tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.
[30] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[31] Jelen ügyben ez a következőket jelenti.
[32] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy:
- A diszkóban kidobóként dolgozó terheltek közül a sértett eltávolítása során előbb a II. r., majd az I. r. terhelt is többször puszta kézzel, valamint viperával is bántalmazta a sértettet.
- A sértett a kikísérését követően az elszenvedett bántalmazásoktól végül összeesett és a földön fekve maradt, eszméletlen állapotba került.
- A terheltek által viperával végrehajtott ütések következtében a sértett a fején 8 napon túl gyógyuló, benyomatos jellegű koponyacsonttöréseket szenvedett el.
- Az I. r. és a II. r. terhelt a várható következmények felmérése – a sértett bántalmazása miatti büntetőjogi felelősségre vonásuk, valamint a diszkó hírnevének és üzletmenetének hátrányos befolyásolása – után közösen úgy döntöttek, hogy a sértettet nem hagyják életben, megölik őt.
- Az I. r. és II. r. terhelt a sértett megölésének módját megbeszélték, döntésük meghozatala során végig gondolva és mérlegelve a végrehajtás lehetőségeit, módjait, ezek kivitelezhetőségét, majd úgy határoztak, hogy az ölési cselekményüket vonatbalesetnek fogják álcázni.
- Az eszméletlen állapotban lévő sértettet két oldalról átkarolva a közelben elhaladó vasútvonalhoz vitték, és ott a vasúti sínszálakkal közel párhuzamos testhelyzetben a sínek közé hasra fektették olyan testhelyzetben mintha aludna, és a magatehetetlen, eszméletlen sértettet hátrahagyták annak tudatában, hogy a sértett még életben van.
- Az I. r. terhelt és a II. r. terhelt bíztak abban is, hogy a vonatgázolás okozta sérülések elfedik az általuk végrehajtott bántalmazás nyomait a sértett fején.
- Az I. r. és a II. r. terhelt azért kívánta megölni a sértettet, hogy velük szemben a bántalmazás miatt feljelentéssel ne élhessen, a bántalmazás miatt később rájuk terhelő nyilatkozatot ne tehessen, a büntetőjogi felelősségre vonásukat elkerüljék. Emellett elejét kívánták venni annak is, hogy a munkahelyükkel a sértett kirívóan durva bántalmazása összefüggésbe hozható legyen, mert az a szórakozóhely hírnevét, üzletmenetét, anyagi bevételeit hátrányosan érintette volna.
- Az eszméletlen és mozdulatlan, de még életben lévő sértett felett áthaladó vonatszerelvény végére besorolt mozdony pályakotró lemeze a sértett koponyáját hátulról, tarkó irányban megütötte olyan nagy erővel, hogy annak következtében a sértett koponyatörést és agyroncsolódást, valamint az agyalapi verőérkör szakadása miatt kialakult vérvesztéses sokkot szenvedett, és a helyszínen azonnal életét veszítette.
[33] E tények alapján egyértelmű következtetés vonható le arra nézve, hogy a II. r. terhelt (és társa) magatartása és a sértett halála között az okozati összefüggés megállapítható, a II. r. terhelt a sértett halálának bekövetkezését kívánva, egyenes szándékkal cselekedett (régi Btk. 13. §).
[34] E terhelti szándék a kívánt eredmény – a sértett halála – elérésére határozott és eltökélt volt.
[35] Az alanyi és tárgyi tényezők vizsgálatának ugyanakkor az emberölés minősített esetei szempontjából is jelentősége van.
[36] A Kúria 3/2013. BJE határozata az élet és testi épség büntetőjogi védelméről rögzíti mindazon szempontokat, amelyeket a terhelti cselekmény minősítése kapcsán szükséges vizsgálni. Ekként az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka emberölésre, más élet, avagy testi épség elleni bűncselekményre irányult, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánuló, ekként megismerhető tények elemzésének van jelentősége.
[37] Nem tévedett az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt cselekményét előre kitervelten elkövetettnek minősítette [régi Btk. 166. § (2) bek. a) pont].
[38] A 3/2013. BJE határozatban kifejtett szempontok alapján az emberölés előre kitervelten történő elkövetése feltételezi, hogy az elkövető az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítő tényezőket felmérje, és a lényeges előkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe vegye.
[39] Az előre kiterveltséget a tervszerű és céltudatos magatartás jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át történő fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelő mozzanatok mérlegelését jelenti. Nem feltétel azonban az említett tényezők együttes fennállása.
[40] Az ölésre irányuló céltudatos törekvés az egyenes szándék meglétét tételezi fel. Az előre kitervelten elkövetés megállapítása kizárt, ha az elkövető ölési szándéka eshetőleges.
[41] Az előre kiterveltségnek nélkülözhetetlen feltétele a cselekmény elkövetésére indító és az ez ellen szóló motívumoknak az elkövető tudatában lejátszódó küzdelme, a céltudatos és tervszerű elkövetés mérlegelése, megfontolása. Mindezekhez bizonyos idő szükséges. Az emberölésre irányuló szándék kialakulásának és fejlődésének feltárása ezért a súlyosabb minősítés megállapításának fontos része. Nem lehet szó előre kitervelt elkövetésről, ha az elhatározást rövid időn belül követi a véghezvitel megkezdése.
[42] A véghezvitel módjából visszamenőleg is következtetés vonható az előre kiterveltségre. Alapul szolgálhat – egyebek mellett – az előre kiterveltségre való következtetésre az is, ha az elkövető a véghezvitel után a cselekmény tényleges körülményeinek megállapítását megnehezítő, a felderítést tévútra vezetni alkalmas magatartást tanúsít.
[43] Ehhez képest az előre kitervelten elkövetés nem csupán tervszerűségi, gyakorlati; hanem tudati, szándékoldali vizsgálatot is igényel.
[44] Ennek elemei, hogy
- az ölési szándék megvan, az ölési tudat adott, és az lesz céltudatos, ami a véghezvitelig tartó eltökélt magatartásba torkollik;
- ehhez képest már nincs vívódás, latolgatás; az ölési tudat már nem csupán indító, hanem célképzet (ami azonban lehet spekulatív) is;
- a kezdő és végpont között – az ölési alapszándék kialakulásától a véghezvitelig terjedő időszakban – a terhelti magatartás célt követő;
- és a köztes idő legalább annyi, hogy nem lehet rögtönösnek tekinteni a végrehajtást.
[45] Előre kiterveltség esetén megvan az ölési alapszándék, ami eltökéltséggé válik, s ezzel összefüggésben a véghezvitel biztonsága, eredményessége is jelentőséget kap.
[46] Az emberölést elkövető nem akar hibázni; az előre kitervelten elkövető ezért tesz is.
[47] A fentieket összegezve: az előre kiterveltség nem az ölési szándék átgondolását, hanem annál többet: a véghezvitel előre gondolását jelenti, miáltal viszont az ölési szándék eltökéltté válik, és éppen ebben van a veszélyessége (EBH 2013.B.7.).
[48] Jelen ügyben az irányadó tényállás alapján mindez maradéktalanul megállapítható.
[49] A tényállásból kitűnően az I. r. és a II. r. terhelt – azt követően, hogy előzőleg durván, magatehetetlenségig, eszméletlen állapotba kerülésig bántalmazták a sértettet – az ölési cselekmény egyértelmű elhatározás után, végrehajtása előtt mérlegelték a lehetőségeket, és végül az átgondolást követően azt a módszert választották, hogy a magatehetetlen sértettet a vasúti sínek közé helyezik annak érdekében, hogy halálát vonatgázolás okozza, és az esemény balesetnek tűnjön. A módszer kiválasztása, az ölés leplezésére irányuló elhatározás, valamint a sértett sínekhez történő elvitele és ottani elhelyezése olyan tervszerű cselekménysort alkot, amely egyértelműen az elkövetés előzetes átgondolását és megtervezését bizonyítja.
[50] Mindezen körülmény az előre kitervelten elkövetés mint minősítő körülmény megállapítására nyújt alapot.
[51] A II. r. terhelt védője azon érvelése, miszerint az előre kitervelten elkövetés nem állapítható meg azért, mert a sértett bántalmazása és a sínek közé helyezése között mindössze 15–20 perc telhetett el, alaptalan.
[52] Az előre kiterveltség megállapítása ugyanis nem az idő múlásához, hanem ahhoz kötődik, hogy az elkövető az ölési cselekmény végrehajtásának módját előzetesen átgondolja, mérlegeli és annak megfelelően határoz.
[53] Az előre kiterveltség megállapítását tehát önmagában nem zárja ki az, ha az elhatározás és a végrehajtás között rövidebb, jelen ügyben 15-20 perc telik el, amennyiben ez alatt az idő alatt az elkövető az ölés módját tudatosan átgondolja és annak megfelelően jár el.
[54] Az aljas indokból vagy célból való elkövetés minősítő körülménye kapcsán a Kúria rámutat a következőkre.
[55] Az aljas indokból, illetve célból való elkövetés esetén a motívum és a célzat erkölcsileg mélyen elítélendőségéből fakad e minősítő körülmény megállapíthatósága.
[56] A bíróságnak azt kell vizsgálni, hogy az ölési szándék kialakításában – a társadalom erkölcsi normáival összefüggésben – milyen tényezők játszottak szerepet.
[57] E minősítő körülmény is feltételezi
- az elkövetést megelőző történések részletes elemzését;
- az elkövető sértetthez fűződő viszonyának vizsgálatát;
- az indíték jellemző sajátosságainak feltárását.
Az ölésre indító ok vagy cél viszonya kölcsönös, egybeesése gyakori, hiszen az ölésre irányuló akaratelhatározás azonos érzelem hatására alakulhat ki.
[58] Jelen ügyben az eljárt bíróságok által megállapított tények a cselekmény indító okait is feltárták.
[59] Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt az I. r. terhelttel azért döntött a sértett megöléséről, hogy a sértett bántalmazása miatt velük szemben büntetőeljárás ne indulhasson, a sértett feljelentést ne tehessen, továbbá, hogy a szórakozóhely hírnevének és üzletmenetének sérelmét elkerüljék.
[60] A sértett életének kioltása tehát kifejezetten annak érdekében történt, hogy a terheltek saját, korábbi jogellenes cselekményük következményeit elhárítsák. Az ilyen, érdekvezérelt, gátlástalan, erkölcsileg különösen elítélendő motiváció e minősítő körülményt kétségkívül megalapozza.
[61] Ekként nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [régi Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[62] Miután a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, önmagában a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta.
[63] A teljesség kedvéért a Kúria megjegyzi a következőket.
[64] A régi Btk. 166. § (1) bekezdése, a (2) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő emberölés miatt tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés szabható ki. A régi Btk. 33. § (2) bekezdés c) pontja alapján nem évülnek el az emberölés súlyosabban minősülő esetei [régi Btk. 166. § (2) bek. a)–i) pont].
[65] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a 15 évi törvényi maximumhoz (határozott idejű szabadságvesztés esetén) képest kiszabott 13 év 6 hónapi szabadságvesztés lényeges súlyosítása az eltelt rendkívül hosszú időre figyelemmel nem indokolt. A cselekmény elkövetéséhez jóval közelebbi elbírálás esetén indokolt lehetett volna akár az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása is.
[66] Jelen ügyben azonban a bűncselekmény elkövetése és a felelősségre vonás között eltelt hosszabb idő önmagában nem indokolja a büntetés ilyen mértékű enyhítését. A jogalkotó éppen az emberölés minősített eseteinek elévülhetetlenségével fejezte ki azt az értékítéletet, hogy e kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények esetében az állam büntetőigénye az idő múlásával sem enyészik el.
[67] Az elévülhetetlenség normatív tartalma éppen az, hogy a felelősségre vonás lehetősége – és ezzel összefüggésben a büntetés kiszabásának szükségessége – hosszabb idő elteltével is fennmarad. Ezért ezen bűncselekmények esetén az a körülmény, hogy a cselekmény elkövetése és az elbírálás között jelentős idő telt el, nem értékelhető olyan súllyal enyhítő körülményként, amely a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyával arányban nem álló büntetés kiszabását indokolná, illetve a törvényi büntetési keret felső részéhez igazodó büntetés kiszabását kizárná.
[68] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[69] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[70] Ezzel szemben a II. r. terhelt védője az indítványában részben a tényállás megalapozottságát vitatta, a bíróság mérlegelését támadta, továbbá a bizonyítás hiányosságát, a bizonyítási indítványainak elutasítását kifogásolta.
[71] Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényi lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt.
[72] Ekként a Kúria a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.528/2025/12.)