I. A 2016. november 30. napja előtt indult büntetőeljárásokban a nyomozás során a nyomozási bíró határozatát felülbíráló másodfokú bíróság tanácsának a tagja az ügy másodfokú érdemi elbírálásából nem kizártak.
II. Az Alkotmánybíróság 34/2013. (XI. 22.) AB határozatának nincs visszaható hatálya, ezért az e határozat kihirdetése előtt a nyomozás során a törvényszék egyesbírájaként eljárt bíró a bíróság további eljárásából nincs kizárva [Be. 869. § (1) bek. értelmében a Be. 14. § (3) bek. a) pont].
III. Az elkövetői alakzat törvénysértő megállapítása esetén a törvénysértő büntetés lehetősége kizárólag akkor merülhet fel, ha a bíróság tettesi elkövetői alakzat helyett tévesen bűnsegédi elkövetői alakzatot állapított meg, és a büntetést a Btk. 87. § (3) bekezdése (ún. kétszeres enyhítés) alkalmazásával szabta ki [Btk. 14. § (3) bek., 87. § (3) bek., Be. 649. § (1) bek. b) pont 2. ford. ba) alpont].
[1] A törvényszék ítéletével
- az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) bek. a) pont, (2) bek. b) pont bb) alpont, (5) bek. b) pont], valamint folytatólagosan és társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §). Ezért őt – halmazati büntetésül és mint bűnszervezetben elkövetőt – 3 év szabadságvesztés-büntetésre, 3 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg, és megállapította, hogy az V. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A bíróság az V. r. terhelttel szemben 41 467 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el;
- a VII. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [korábbi Btk. 310. § (1) bek. a) pont és (5) bek. a) pont], valamint folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §). Ezért őt – halmazati büntetésül mint bűnszervezetben elkövetőt – 5 év szabadságvesztés-büntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg, és megállapította, hogy a VII. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható;
- a XII. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 396. § (1) bek. a) pont, (2) bek. b) pont és (5) bek. b) pont], valamint folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év 4 hónap szabadságvesztés-büntetésre, 2 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy abból a XII. r. terhelt a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A XII. r. terhelttel szemben 112 401 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
Rendelkezett az elsőfokú bíróság az V. r. és a VII. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az V. r., a VII. r. és a XII. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta, az V. r. terhelt költségvetést károsító cselekményét 2 rendbeli – részben társtettesként, részben bűnsegédként elkövetett – költségvetési csalás bűntettének; a közbizalom elleni cselekményét 19 rendbeli – 15 rendbeli társtettesként, 4 rendbeli felbujtóként elkövetett – magánokirat-hamisítás vétségének; a VII. r. terhelt közbizalmat sértő cselekményét 15 rendbeli, társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének, míg a XII. r. terhelt költségvetést károsító cselekményét az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés a) pontja, a (2) bekezdés b) pont bb) alpontja, az (5) bekezdés b) pontja szerint, a magánokiratra elkövetett cselekményt 4 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének (korábbi Btk. 276. §) minősítette; az V. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést 4 év 6 hónapra súlyosította, vele szemben a vagyonelkobzást mellőzte; a XII. r. terhelt szabadságvesztés büntetését 2 év 6 hónapra súlyosította; helyesbítette a VII. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámítást, egyebekben az elsőfokú ítéletet az V. r., a VII. r. és a XII. r. terhelt tekintetében helybenhagyta. Rendelkezett továbbá a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről, és megállapította a VII. r. terhelt új személyazonosító okmányának számát.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az V. r. terhelt védője, a VII. r. terhelt védője és a XII. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[4] Az V. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványát a Be. 648. § b) pontjára, valamint a 649. § (2) bekezdés b) pontjára, és – a tartalma szerint – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapította.
[5] Az eljárási kifogását arra fűzte fel, hogy a másodfokú ítélet meghozatalában kizárt bíró vett részt. Hivatkozott az Alkotmánybíróság IV/1272-34/2023. számú, a jelen ügyben, de a III. r. terheltet érintően született határozatában megjelölt, alaptörvény-ellenességet megalapozó eljárási szabálysértésre. Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben megállapította, hogy a 2021. március 1. napját követő másodfokú eljárásban nem vehetett volna részt olyan bíró, aki a büntetőeljárás korábbi szakaszában – 2013. augusztus 23. napján, valamint 2015. október 21. napján – bíróként az ügyben már határozatot hozott, illetve a határozathozatalban részt vett.
[6] Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság okfejtése V. r. terhelt vonatkozásában is helytálló (vagyis irányadó), mert az ügy érdemében ítélkező másodfokú bírói tanács egyik tagja a büntetőeljárás nyomozási szakaszában két határozat – a törvényszék házi őrizet meghosszabbításáról rendelkező végzése, valamint a törvényszék mint másodfokú bíróság fellebbviteli eljárásban meghozott határozata – meghozatalában vett részt.
[7] Utalt arra, hogy – az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatából következően – 2017. október 17. napjától kezdve a bíróságok számára a folyamatban lévő büntetőeljárásokban is követelmény volt, hogy a büntetőügy további elintézésében nem vehet részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során, bármilyen vonatkozásban bíróként már eljárt, amely jelen ügyben, a fentiek okán nem teljesült.
[8] A védőnek az anyagi jogszabálysértés megállapítása körében kifejtett álláspontja szerint „a jogerős ítélet tényállásában jogellenesen szerepel” az, hogy az elkövetők, köztük az V. r. terheltet mint tettest a kibocsátott számlák után áfafizetési kötelezettség terhelte. Az ún. missing trader cégek által kibocsátott számlák utáni áfafizetési kötelezettség ugyanis a hatályos jogszabályok szerint nem állt fent, az ítéleti tényállásban leírt tettesi cselekmény tehát nem bűncselekmény.
[9] Érvelése szerint e magatartás viszont alkalmas lenne annak megállapítására, hogy az elkövetői csoport, köztük az V. r. terhelt, szándékosan segítséget nyújtott a számlabefogadó elkövetők azon jogellenes magatartásához, hogy a befogadott számlák után jogtalanul helyezték levonásba az áfát, és segítséget nyújtottak ahhoz is, hogy a tényleges eladók a termékértékesítésük után megfizetendő áfa bevallását és megfizetését elkerüljék. Azonban a védő szerint e (lehetséges) tettesi magatartások egyikét sem „említette” a jogerős ítéletben megállapított tényállás, ezért az V. r. terhelt bűnsegédi magatartása nem volt tettesi cselekményhez köthető, így nem minősíthető ekként sem a cselekménye.
[10] Előadta, hogy az ítéleti tényállásból hiányzik az is, hogy a számlabefogadók melyikénél állapított meg az adóhatóság jogtalan levonásba helyezést és ennek révén adókülönbözetet, amely kiegyenlítésre került. Ebben a mértékben ugyanis az eladó a termékértékesítés után sem tartozik a tényállásban szereplő áfát megfizetni, ezért ennek a vagyoni hátránynak az erejéig a bűnössé nyilvánítás – álláspontja szerint – szintén törvénysértő, ezen túlmenően abban is törvénysértőnek tartotta a bíróság döntését, hogy egyszeri teljesítés, egyszeri termékértékesítéshez tapadó áfafizetési kötelezettséget egyszerre, és külön cselekményként értékelve terhelte a két elkövetői csoportra.
[11] Kifejtette, hogy az irányadó történeti tényállás „nem foglal állást” abban, hogy a bűnszervezet vagy a felelősségre vont elkövetői csoport megvásárolta-e a hat cég által kibocsátott számlákkal fedett terméket és azt tulajdonosként értékesítette-e tovább, vagy csak annak szállításában és „számlafolyatásában” működött közre, és ezért nem minősül a termék megszerzőjének és értékesítőjének. Utalt arra, hogy az ítélőtábla az ítéletének [137] bekezdésében maga is úgy minősíti ezeket a gazdasági társaságokat, hogy azokat az elkövetők csak névlegesen használták fel, üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytattak; az általuk kibocsátott számlákat fiktívnek minősítette, és ezen számlák áfa összegeit egyszerű összeadással olyan vagyoni hátránynak írta le, amelyet az elkövetők szándékosan elmulasztottak befizetni.
[12] A védő álláspontja szerint a költségvetési csalás megállapítása körében vétett anyagi jogszabálysértés a kerettényállást kitöltő jogszabályok téves értelmezéséből fakadt, a vagyoni hátrány [Btk. 459. § (1) bek. 17. pont] ugyanis jogkérdés, amelyet a szakértő nem válaszolhat meg, mivel az adójogszabályok e fogalmat nem definiálják.
[13] Megítélése szerint az eljárt bíróságok helytelenül döntötték el azt a jogkérdést, hogy a szakértő által vizsgált számlák után, az adott tényállás mellett az áfafizetési kötelezettség mely alaki vagy anyagi adóalanyisággal rendelkező személy kötelezettsége lett volna, amelyet az szándékosan elmulasztott. Ezért a védő szerint tévesen terhelték – a két missing traderhez kötött – V. r. terheltre bűnsegély helyett tettesként azt a magatartást, amelyet a költségvetésbe történő áfabefizetési kötelezettség tekintetében fejtett ki a (fiktív) számlák biztosításával.
[14] Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényre (a továbbiakban: Áfa tv.), valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényre (a továbbiakban: Art.) hivatkozással kifejtette, hogy nem terheli a számlakibocsátót az adófizetési kötelezettség, amennyiben nincs valós termékértékesítés vagy van ugyan, de nem az teljesítette, aki a számlát kiállította.
[15] Hivatkozott továbbá a Kúria Kfv.I.35.248/2018. számú (közigazgatási) ügyben hozott döntésére, valamint az Európai Unió Bírósága C-712/17. számú ügyben adott állásfoglalására, amelyek szerint – a mentesüléshez szükséges, a tagállamok által szabályozott eljárásban – az adóalany által kibocsátott, a vevő adóalany által befogadott és a vevő által jogtalanul levonásba helyezett áfát tartalmazó számla áfatartalmát az eladó nem tartozik megfizetni, vagy ha megtette, akkor jogosult visszaigényelni azt az adót, amit az Áfa tv. 2. § a) pontja szerint egyébként meg kellene fizetnie.
[16] Utalt arra is, hogy a 18 számlabefogadó gazdasági társaságnál az adóhatóság ellenőrzéseket folytatott le, amelynek következményeként tett megállapítások adatait a nyomozati iratok tartalmazzák, azonban azokat a vádhatóság nem tette a vád tárgyává annak ellenére, hogy álláspontja szerint e számlabefogadók vagy tudatos adókijátszásban vettek részt, vagy gondatlanok, illetőleg tévedésben voltak. Annyit azonban bizonyosnak tartott, hogy a bíróság által fiktívnek minősített számlák után a kibocsátónak nem keletkezett áfafizetési kötelezettsége. Erre figyelemmel, álláspontja szerint a missing trader cégekre a jogerős ítélet által telepített áfafizetési kötelezettség és kimenő számláik áfatartalmának összeadásaként értelmezett vagyoni hátránnyal anyagi jogszabálysértés valósult meg.
[17] Hangsúlyozta azt is, hogy a kettős értékelés tilalmába ütközik azon cselekmény elbírálása, amelynek két tettese van, akik azonban mégsem társtettesek, és az áfafizetési kötelezettséget keletkeztető, ténylegesen egy termékértékesítést a jogerős ítélet szerint a terheltek a II. és a III. tényállási pont szerint kétszeresen is leplezték. Álláspontja szerint közömbös, hogy a bizonylatok hányszorosan leplezik a ténylegesen egyszeri ügyletet, hiszen a költségvetés csupán egyszeri áfabevételtől esik el, amelyet az eladó elmulasztott befizetni. Érvelése szerint a számlakiállítás adófizetési kötelezettséget nem teremt, mert a termékértékesítést valójában nem a missing trader, hanem az 1. számú Kft. teljesítette. Kifejtette e körben, hogy azt kellett volna a nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek és a bíróságnak vizsgálnia, hogy ténylegesen ki minősül a Szlovákiából beszállított hús, sertés első magyarországi értékesítőjének.
[18] A tettesi-részesi alakzat tekintetében kiemelendőnek tartotta, hogy a tettesi alapcselekmény elkövetője csak olyan személy lehet, aki annak az áfaalanynak a tényleges irányítását végzi, akinél az adóelőny jelentkezik, mindazok pedig, akik a missing trader cégek általi számla kiállításban részt vesznek, e tettesi alapcselekmény elkövetőjének csak fizikai vagy pszichikai bűnsegédei lehetnek.
[19] Az EBH 2019.B.6. számú eseti döntésre hivatkozással kifejtette, hogy a részesként elkövetett költségvetési csalási cselekmény – mint tényálláson kívüli magatartás – nem vonható a tettesként elkövetett cselekménnyel törvényi egységbe, és a részesi magatartások is csak akkor alkotnak törvényi egységet, ha azonos tettes cselekményeihez kapcsolódnak; ha a részes különböző tettesek által elkövetett alapcselekményhez fűződően követte el a költségvetési csalást, a részesi cselekmények rendbelisége a tettesi alapcselekményhez igazodik.
[20] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa az ítélőtáblát új eljárás lefolytatására.
[21] A VII. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványát a Be. 648. § a) pontjára, a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára – utalva a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjára –, továbbá a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapította.
[22] Az V. r. terhelt védője által is felhozott eljárási szabálysértésre alapított indítványa körében – hivatkozva egyúttal az Alkotmánybíróság 3001/2025. (I. 21.) AB határozatára – kifejtette, hogy a jogerős ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt, és bár az alkotmányjogi panaszeljárás csak az indítványozó és a bíróság közötti közjogi jogviszonyt érintette, mert a többi terhelt nem részese az Alkotmánybíróság eljárásának, álláspontja szerint a határozat helyes értelmezése szerint a döntés minden terheltre kiterjed függetlenül attól, hogy a VII. r. terhelt alkotmányjogi panaszát a testület elutasította.
[23] Álláspontja szerint az ítélőtábla egy olyan ítéletet bírált felül, amelyet már saját eljárásában vagy hatályon kívül kellett volna helyeznie és új eljárásra kellett volna utasítania az elsőfokú bíróságot, vagy a törvénysértő minősítés megváltoztatásával törvényes ítéletet kellett volna hoznia.
[24] A bűnszervezetben elkövetés kapcsán utalt a BH 2014.103. szám alatt megjelent határozatnak a tényállás hiányosságaival kapcsolatban tett megállapításaira, valamint a törvénysértő büntetés tárgyában a Legfelsőbb Bíróság és a Kúria eseti döntéseinek lényegére, továbbá az eljárási törvény e körben történt módosításaira. Kiemelte, hogy a BH 2021.217. számú eseti döntés aránytalanul, illetve tévesen szűkíti a felülvizsgálati okokat, ezért a bíróság értelmezése törvényrontó, mivel a joggyakorlat és a jogirodalom alapján is lehet a törvényes büntetési tételkeretben kiszabott büntetés törvénysértő, ha ellentétes a büntetéskiszabási elvekkel.
[25] Kifejtette, hogy a bűnszervezet büntető anyagi jogi fogalom, azonban figyelemmel arra, hogy a bűnszervezetben történő elkövetés nem a Btk. Különös Részében foglalt minősítő körülmény, ezért megállapítása nem a minősítést, hanem a Btk. más szabályát sérti.
[26] A BH 2016.234. számú határozatra is utalva pedig arra hivatkozott, hogy felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bűnszervezetben történt elkövetés megállapítása téves, és emiatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor, a büntetés pedig akkor törvénysértő, ha a bíróság mérlegelést nem tűrő büntetéskiszabási rendelkezéseket sértett meg. Ilyen mérlegelést nem tűrő rendelkezésnek nevezte bűnszervezeti elkövetés esetében a feltételes szabadságra bocsátás kizárását és a fegyház végrehajtási fokozat megállapítását. Kifejtette, hogy véleménye szerint a büntetés mértékének megváltoztatására felülvizsgálati eljárásban nem csak a büntetési tételkereten kívül eső büntetés esetén kerülhet sor, hanem abban az esetben is, ha az alapeljárásban kiszabott büntetés ugyan a felülvizsgálatban történt korrekció alapján is a büntetési tételkereten belül marad, ám többé már nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, a bűnösség fokának, illetve a belső arányosságnak. E körben utalt a BH 2011.97. számú eseti döntésre is.
[27] Álláspontja szerint ugyanakkor a jelen ügyben „nem dönthető el” a bűnszervezetben történt elkövetés, mert az irányadó tényállás nem tartalmazza azokat a körülményeket, magatartási elemeket, amely alapján ilyen következtetésre lehetne jutni. Utalt rá, hogy a bűnszervezet törvényi fogalma az elsőfokú eljárás alatt is változáson ment át, és álláspontja szerint az ügyben alkalmazandó (2019. július 10. napjától hatályos) jogszabály alapulvételével a konspiratív működés, illetve a bűnszervezet ismérveit átfogó tudattartalom sem állapítható meg.
[28] Mindezek alapján a védő elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság határozatát helyezze hatályon kívül, és a megismételt másodfokú eljárásra az ítélőtábla helyett másik ítélőtáblát jelöljön ki. Másodlagos indítványa a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult az „abszolút anyagi jogi szabálysértés” megállapítása mellett, illetőleg arra, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatban mellőzze a bűnszervezetben elkövetés megállapítását és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot akként, hogy megfelelő mértékű büntetés kiszabásáról rendelkezik.
[29] A XII. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványát szintén a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapította, figyelemmel a 648. § c) pontjára és az Alkotmánybíróság 3001/2025. (I. 21.) AB határozatában foglaltakra, arra hivatkozással, hogy a másodfokú ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[30] Kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság határozatának indokolásából következően bármelyik terhelt terjesztene elő hasonló indokok alapján alkotmányjogi panaszt, ugyanerre a következtetésre jutna az Alkotmányíróság.
[31] Erre figyelemmel azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla másodfokú határozatát helyezze hatályon kívül, és az ítélőtábla helyett másik ítélőtáblát jelöljön ki a megismételt eljárás lefolytatására.
[32] A Legfőbb Ügyészség az átiratában az V. r. terhelt védőjének és VII. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak, míg a XII. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
[33] Kifejtette, hogy a VII. r. terhelt védőjének azon hivatkozása, amely szerint az alapügyben a bíróság a terheltet érintően törvénysértően állapította meg a bűnszervezetben történő elkövetést, azonos tartalmú a VII. r. terhelt által korábban már benyújtott, és a Kúria által már elbírált felülvizsgálati indítvány tartalmával, amelyre figyelemmel a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa e körben a törvényben kizárt.
[34] Ezen túlmenően törvényben kizártnak tartotta a védő felülvizsgálati indítványát azon okból is, hogy a bűnszervezet téves megállapítása a Btk. más szabályának megsértését jelentheti, azonban annak esetleges téves megállapítása törvénysértő büntetést nem eredményezhetett.
[35] Az V. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványának azon részét, amely azt sérelmezi, hogy az alapügyben a bíróság a költségvetést károsító bűncselekmények esetében szakértő bevonásával állapította meg azt, hogy „hol képződött” a vagyoni hátrány, és ennek összege mekkora, szintén törvényben kizártnak tartotta, mivel a bizonyítási eljárás sérelmezése felülvizsgálati okot nem képez.
[36] Az V. r., a VII. r. és a XII. r. terhelt védőinek a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati okra hivatkozása körében utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság a III. r. terhelt által a jogi képviselője útján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján eljárva a 3001/2025. (I. 21.) számú AB határozatában megállapította, hogy a Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.IV.282/2021/79. számú ítélete, valamint a Kúria Bfv.II.330/2022/27. számú határozata a III. r. terhelt tekintetében alaptörvény-ellenes, ezért a támadott határozatoknak a III. r. terheltre vonatkozó részét megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a határozatának indokolásában jelezte, hogy mind az alapügyben hozott jogerős ítélet, mind a felülvizsgálati eljárásban hozott végzés hatálya az indítványozó III. r. terhelten kívül más terheltekre is kiterjed, mivel azonban az alkotmányjogi panasz eljárás csak az indítványozó és a bíróság közötti közjogi jogviszonyt érintette, a többi terhelt nem részese az Alkotmánybíróság eljárásának.
[37] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezések egyértelműen különbséget tesznek az „indult”, valamint a „folyamatban lévő” eljárások között, amelyre tekintettel annak a megítélésében, hogy felülvizsgálati indítványban megjelölt bíró esetében a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjában írt kizárási ok fennállt-e a másodfokú eljárás során, a Be. 869. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdés a) pontjában írtak értelmében kizárólag annak van jelentősége, hogy az alapügyben a büntetőeljárás mikor indult. Mivel az alapügyben a büntetőeljárás 2013. november 22. napját megelőzően indult, ezért az általános szabályoktól való eltérő szabályozásra figyelemmel felülvizsgálati indítványban megjelölt bíró az alapügy másodfokon történt érdemi elbírálásából a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjában írt okból nem minősült kizártnak a vádemelést megelőzően általa, valamint a részvételével hozott hivatkozott bírói határozatok tekintetében.
[38] Az Alkotmánybíróság a 25/2017. (X. 17.) AB határozatára, valamint a 2/2020. (I. 2.) AB határozatára utalással rámutatott arra is, hogy a 2016. november 30. napját megelőzően indult ügyekben a bíróság további eljárásából csak a nyomozási bíróként eljárt bírák kizártak. Utalt továbbá arra, hogy a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett Bfv.III.1351/2020/11. számú határozata alapján, ha az Alkotmánybíróság egy ügyben a másodfokú ítéletet az annak meghozatalában részt vett bírót érintő alkotmányos követelményre figyelemmel megsemmisíti, akkor ez nem hat ki az ügy más terheltjére, így az Alkotmánybíróság határozatával nem érintett többi terhelt vonatkozásában a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárási szabálysértés – az Alkotmánybíróság határozatában írt alkotmányos követelményre figyelemmel – nem valósul meg.
[39] Az V. r. terhelt védője által felhívott, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati okra történő hivatkozás körében kiemelte, hogy a védő a felülvizsgálati indítványában lényegében arra hivatkozik, hogy az I. tényállási pontban írt cselekményre figyelemmel törvénysértő az V. r. terhelt bűnösségének megállapítása a terhére rótt költségvetést károsító bűncselekményekben.
[40] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a megállapított ítéleti tényállás – a felülbírálatra való alkalmassága mellett – kisebb hiányosságokban és ellentmondásokban szenved, amelyek közül azt tartotta indokoltnak kiemelni, hogy a II. tényállási pontban az V. r. terhelt által irányított 5. számú Kft. által kiállított fiktív számlákat befogadó társaságok között feltüntetésre került az 5. számú Kft. is, ami nem értelmezhető. E fiktív számlák áfatartalma azonban nagyságrendjét tekintve elenyésző a többi fiktív számla összegzett áfatartalmához képest, az V. r. terhelt terhére rótt költségvetést károsító bűncselekményben való bűnösségének megítélését e számlák tényállásban való szerepeltetése álláspontja szerint érdemben nem befolyásolta.
[41] A jogerős ítéletben az I., a II. és a III. tényállási pontokban megállapított tényállásra figyelemmel azt tartotta megállapíthatónak, hogy az V. r. terhelt cselekménye a III. r. terhelt által irányított 1. számú Kft. húsáru beszerzésével és értékesítésével kapcsolatos cselekményekhez semmilyen módon nem kapcsolódott, ugyanis az V. r. terhelt cselekvősége kizárólag a 3. számú szlovák gazdasági társaságtól, azaz a Közösség területéről beszerzett húsáru belföldön történt értékesítését terhelő áfabevallásának és megfizetésének elmulasztására terjedt ki. Erre figyelemmel nem tartotta helytállónak az V. r. terhelt védőjének azon megjegyzését, amely alapján az alapügyben eljárt bíróság ugyanazon tényleges termék után egyszerre befizetendő, de befizetni elmulasztott, és jogosulatlanul levont áfát terhelt az V. r. terheltre az 1. számú Kft.-től számla nélkül beszerzett húsáru tekintetében.
[42] Kifejtette, hogy az V. r. terhelt a II. tényállási pontban írt cselekmény esetében az I. r. és a II. r. terhelt által irányított bűnszervezeten belül az I. r. és a II. r. terhelt értékesítést terhelő áfa bevallásának elmulasztásával elkövetett költségvetést károsító cselekmény elkövetéséhez nyújtott segítséget, míg a III. tényállási pontban írt cselekmény esetében az I. r. és a II. r. terhelt által irányított bűnszervezetből kiváló új bűnszervezet irányítója lett a X. r. terhelt mellett. Így az e tényállási pontban írt, ugyancsak a belföldi értékesítést terhelő áfa bevallásának elmulasztásával elkövetett, költségvetést károsító bűncselekményt társtettesként követte el.
[43] Az V. r. terhelt terhére rótt költségvetést károsító cselekmények rendbelisége körében rámutatott, hogy az az V. r. terhelt által a II. és a III. tényállási pontokban írt költségvetési csalás bűntettének társtettesként történt elkövetéséhez igazodik.
[44] Az ügyészség az V. r. terhelt közbizalom elleni cselekményeinek jogi minősítését illetően észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének [84] bekezdésében írt ténymegállapításokra figyelemmel az V. r. terhelt terhére rótt közbizalom elleni bűncselekmények, még a saját cége, az 5. számú Kft. részére kiállított számlák kiemelése esetén is helyesen nem 15, hanem 16 rendbeli cselekménynek minősültek.
[45] Alaptalannak tartotta az V. r. terhelt védőjének azon felvetését, amely szerint a bíróság egy adóelkerülő magtartást az I. és a II. tényállási pontokban kétszeresen, 2 rendbeli cselekményként, az állami költségvetésnek kétszeresen vagyoni hátrányt okozó cselekményként értékelte. Rámutatott, hogy a belföldi és ellenérték fejében végzett termékértékesítés után mindenképpen áfafizetési kötelezettség keletkezik, a fizetendő áfát be kell vallani, és a vallott beszerzést terhelő előzetesen levonható áfa figyelembevételével maradt összeget az állami költségvetésnek meg kell fizetni. A III. r. terhelt az 1. számú Kft. képviselőjeként azzal, hogy az I. tényállási pontban írtak szerint a Közösség területéről nettó áron beszerzett húsárut üzletszerűen számla nélkül értékesítette, amely értékesítést terhelő áfát elmulasztotta bevallani, a bevallani elmulasztott áfa összegének megfelelő összegű vagyoni hátrányt okozott az állami költségvetésnek. A II. tényállási pontban írtak szerint az I. r. és a II. r. terhelt által irányított bűnszervezetnek a részben az 1. számú Kft.-től, számla nélkül beszerzett húsáru értékesítése után ugyancsak áfafizetési kötelezettsége keletkezett, amely értékesítést terhelő áfát nem vallottak be. A beszerzést terhelő előzetesen levonható áfa hiányában a vagyoni hátrány összege a bevallani elmulasztott értékesítést terhelő áfa összegének felelt meg. Az értékesítés azt jelenti, hogy a II. tényállási pontban írt bűnszervezet a húsárut ellenérték fejében szerezte be az 1. számú Kft.-től, az 1. számú Kft. részéről az értékesítés valós volt. A számla nélkül, azaz a rá áthárított áfa megfizetése nélkül vásárolt termékeket a II. tényállási pontban írt, az I. r. és II. r. terhelt által irányított bűnszervezet ugyanakkor az értékesítés során meghatározott „bruttó összeg – nettó érték + áfa” ellenében értékesítette, azonban az ez alapján felszámított áfát elmulasztotta bevallani.
[46] Mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (1) bekezdése alapján – a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen – a törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság számú ítéletét az V. r., a VII. r. és a XII. r. terhelt vonatkozásában hatályában tartsa fenn.
[47] A Legfőbb Ügyészség indítványára az V. r. terhelt védője írásbeli észrevételt terjesztett elő, amelyben a felülvizsgálati indítványában foglaltak fenntartása mellett kiemelte, hogy az ügyészség a jogerős ítéleti tényállással kapcsolatban a termékértékesítés mint adóztatandó ügylet száma, és az áfa megfizetésére kötelezett alany meghatározása körében olyan megalapozatlan következtetéseket tett, amelyek az ítéleti tényállásból nem vezethetők le.
[48] Álláspontja szerint a számlabefogadók tekintetében annak van jelentősége, hogy ha az általuk befogadott számla fiktívnek minősül, akkor függetlenül attól, hogy levonásba helyezték vagy sem, az adóvizsgálat után befizették-e vagy sem, az eladó nem tartozik a tényállásban szereplő áfát megfizetni, ennek a vagyoni hátránynak az erejéig a bűnösségének megállapítása törvénysértő.
[49] Kifejtette, hogy bár a jogerős ítélet adós maradt annak meghatározásával, hogy az V. r. terhelt mely cselekmények esetén és mely bűnszervezetben volt bűnsegéd és tettes, a III. tényállási pont alapján egyértelmű, hogy aki nem tulajdonosa és nem is rendelkezik az áruval, nem határozza meg az eladási árat, nem veszi fel a megrendelést és nem is szállít, hanem csak az a feladata, hogy „olyan magyarországi céget szerezzen, amely papíron a vevőknek értékesített húsáru eladója”, az csak a cselekmény bűnsegédje lehet, így a tettesi minősítés az V. r. terhelt tekintetében szintén törvénysértő.
[50] A Kúria megállapította, hogy az V. r. terhelt védőjének és a VII. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben nem alapos, a XII. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[51] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek a lefolytatására kizárólag a törvényben meghatározott okok alapján kerülhet sor.
[52] A Be. 648. §-a értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a) a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, b) eljárási szabálysértés miatt, c) az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján, d) a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén van helye.
[53] A törvény tételesen megjelöli azokat az okokat, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslatnak helye van. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogsértéseket a Be. 649. § (1) bekezdése, az eljárási szabálysértéseket e törvényhely (2) bekezdése határozza meg.
[54] A Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a Be. 659. § (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.].
[55] A Be. 652. § (6) bekezdése kimondja, hogy minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 649. § (3)–(5) bekezdésein alapul. E törvényhely (7) bekezdése az ugyanazon tartalommal, más jogosult által előterjesztett felülvizsgálati indítvány benyújtását is tilalmazza.
[56] A Be. 649. § (3) bekezdése szerint felülvizsgálati indítvány az Alkotmánybíróság határozata alapján akkor terjeszthető elő, ha az Alkotmánybíróság a jogerős ügydöntő határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelte el. A kivételek közé tartozik az is, ha a nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv megállapította, hogy az eljárás lefolytatása vagy a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata megsértette a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés valamely rendelkezését, feltéve, hogy a nemzetközi emberi jogi szerv joghatóságának Magyarország alávetette magát [Be. 649. § (4) bek.], valamint, ha a nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv a nemzetközi szerződés azon rendelkezésének megsértését állapította meg, amely olyan eljárási szabálysértést valósított meg, amely e törvény szerint felülvizsgálattal nem, csak fellebbezéssel támadható [Be. 649. § (5) bek.].
[57] A Be. 656. § (4) bekezdése szerint az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja.
[58] A Kúria megállapította, hogy VII. r. terhelt már terjesztett elő a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati indítványt, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozással. A VII. r. terhelt indítványának indokolása szerint az ítélőtáblának az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kellett volna utasítania, vagy a törvénysértő minősítés megváltoztatásával törvényes ítéletet kellett volna hoznia arra figyelemmel, hogy a bűnszervezeti minősítés megállapítására törvénysértően került sor. Az érvelése szerint a bűnszervezetben elkövetés törvénysértő megállapítása a Btk. más szabályának megsértését eredményezte. A VII. r. terhelt vonatkozásában ugyanis a jogerős ítéletben megállapított, irányadó tényállás nem tartalmazza teljeskörűen mindazon adatokat, amelyek alapján a bűnszervezetben elkövetés megállapítható lenne, így nem dönthető el érdemben, hogy a tényállásban írt magatartásukkal a terheltek kimerítették-e ezen szervezet bűnözési forma megállapításának valamennyi törvényi feltételét.
[59] A VII. r. terhelt felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a korábban meghozott végzésével az alapügyben meghozott jogerős ítéletet a VII. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
[60] A jelen ügyben, a VII. r. terhelt vonatkozásában tehát más jogosult, maga a VII. r. terhelt már tartalmilag kimerítette a bűnszervezet megállapíthatósága miatt a felülvizsgálati eljárás lehetőségét.
[61] Mivel a tartalma szerint ismételt felülvizsgálati indítványban a VII. r. terhelt védője nem hivatkozott a Be. 649. § (3)–(5) bekezdései szerinti kivételt megalapozó körülményre, annak alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nem kerülhet sor. A VII. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa ebben a részében a törvényben kizárt.
[62] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[63] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja értelmében feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[64] Mindhárom felülvizsgálati indítvány hivatkozott ezen felülvizsgálati okra az ügyben – a III. r. terhelt alkotmányjogi panasza alapján – született alkotmánybírósági határozatra alapítottan.
[65] A felülvizsgálati indítványok eljárási kifogásával összefüggésben jelentős eljárási tény, hogy az ítélőtábla mint másodfokú bíróság jogerős ítéletének előadó bírója a felülvizsgálati indítványban megjelölt bíró volt. Ugyanezen bíró a nyomozás során is eljárt, a törvényszék bírájaként, 2013. augusztus 23. napján – az I. r. és a II. r. terhelttel szemben alkalmazott házi őrizet meghosszabbításáról rendelkező – végzés meghozatalában részt vett.
[66] Szintén az alapügy nyomozati szakaszában a járásbíróság 2015. szeptember 24. napján kelt végzésében az egyéb érdekelt tekintetében korábban elrendelt zár alá vételt feloldotta, amely ellen az I. r. terhelt, az egyéb érdekelt és a törvényes képviselője jogorvoslattal élt. A törvényszék mint másodfokú bíróság 2015. október 21. napján jogerős végzésével a fellebbezést elbírálta és az elsőfokú végzést helybenhagyta. A másodfokon eljáró háromtagú bírói tanács egyik bírája a felülvizsgálati indítványban megjelölt bíró volt.
[67] Szintén az iratok alapján rögzíthető, hogy a jelen ügyben a büntetőeljárás 2013. november 22. előtt indult, az V. r. és a VII. r. terhelt őrizetbe vételére 2012. augusztus 22. napján került sor. A megyei főügyészség pedig 2017. október 10. napján, emelt vádat I. r. terhelt és társaival – köztük az V. r., a VII. r. és a XII. r. terhelttel – szemben.
[68] A Kúria a jogerős ítélettel szemben az I. r. terhelt védője, a II. r. terhelt védője, a III. r. terhelt védője, a VI. r. terhelt védője, VIII. r. terhelt védője és a IX. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat elbírálva a törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r., a III. r., a VI. r., a VIII. r. és a IX. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
[69] A jelen ügyben előterjesztett felülvizsgálati indítványok által is felhívott, a III. r. terhelt jogi képviselője által előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján eljárva az Alkotmánybíróság a 3001/2025. (I. 21.) AB határozatában megállapította, hogy a Kúria Bfv.II.330/2022/27. számú végzése, valamint a Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.IV.282/2021/79. számú ítélete a III. r. terhelt tekintetében alaptörvény-ellenes és ezért a végzésnek és az ítéletnek a III. r. terheltre vonatkozó részét megsemmisítette. Kimondta, hogy az Alkotmánybíróság döntése a Kúria végzésének és a másodfokú jogerős ítéletnek a hatályát a többi terhelt vonatkozásában nem érinti (rendelkező rész 1. pont). Ezen túl az Alkotmánybíróság a Debreceni Törvényszék 24.B.142/2020/196. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította (rendelkező rész 2. pont).
[70] A felülvizsgálattal érintett büntetőügy lefolytatása alatt új büntetőeljárási törvény lépett hatályba, továbbá az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte a nyomozás során a bírói hatáskörbe tartozó (nyomozási bírói) első-, és másodfokú határozatok meghozatalában közreműködő bírók későbbi – első- és másodfokú bírósági – eljárásban való részvételének az alapjogi kérdéseit. Ennek a jelen ügy szempontjából lényeges mozzanatai a következők.
[71] A korábbi Be. 606/B. § (1) bekezdés a) pontja 2017. április 19-től hatályos átmeneti rendelkezést tartalmazott akként, hogy a büntetőügyben a nyomozás során, a törvényszék egyesbírójaként eljáró bíró a 2013. november 22. napja után indult büntetőeljárások tekintetében kizártnak minősült. Ezt a törvényi rendelkezés a folyamatban lévő eljárásokban, valamint a jogerős ítéletekkel elbírált ügyek tekintetében is irányadó volt. A jogalkotó ezzel a szabályozással a 34/2013. (XI. 22.) AB határozat alkotmányos követelményét emelte törvényi szintre. Ugyanezen jogszabályhely c) pontja szerinti átmeneti rendelkezés értelmében a 2016. november 30. után indult büntetőeljárások esetében a további eljárásból kizártnak minősült az ítélőtábla tanácsának tagjaként eljáró bíró is. A törvényalkotás ezzel a szabályozással a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban foglalt alkotmányos követelményt kodifikálta.
[72] Az elsőfokú eljárás alatt, 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. 869. § (1) és (2) bekezdése szintén átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. A Be. 869. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdése b) pontja a 2016. november 30. napján kihirdetett 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban foglalt azon alkotmányos követelmény tartalmát iktatta törvénybe, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során (ideértve a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés elbírálásában való részvételt) bíróként eljárt.
[73] Az említett 21/2016. (XI. 30.) AB határozat szerint „az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el.” A határozat értelmében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlanság követelménye megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bírói feladatokat látott el, „ugyanis azzal szükségszerűen együtt jár a bizonyítékok bizonyos szintű, de mindenképpen előzetes értékelése. E körben nincs alapvető különbség a nyomozási bíró, az előzetes letartóztatás egy éven túli hosszabbításáról döntő egyesbíró, vagy az előzetes letartóztatás elrendelése, illetve meghosszabbítása tárgyában másodfokú döntést hozó tanács tagjainak feladatai között. Ebből fakadóan pedig a Be. 21. § (3) bekezdés a) pontjának szűkítő értelmezése sem lehet alkotmányosan megalapozott” (Indokolás [43] bekezdés).
[74] Az Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részében nem határozott meg olyan időpontot, amelytől kezdődően a követelmény érvényesítését elvárta, ezáltal az annak általános, időkorlát nélküli igényét támasztotta. Ez azt jelentette, hogy e követelménnyel kapcsolatosan is a főszabály volt irányadó: az alkotmányos követelmény mindenkire nézve kötelező, és ez a kötelezettség a hivatalos lapban való közzétételt követő napon áll be. A 21/2016. (XI. 30.) AB határozat közzétételének időpontja 2016. november 30. napja volt. Ezen időponttól kezdődően az alkotmányos követelmény a korábbi Be. 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor kötelezően irányadó volt a kihirdetésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is (15/2025. (XII. 8.) AB határozat Indokolás [72] bekezdés).
[75] A másodfokú eljárás idején hatályos Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja szerint a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt. A Be. ezen 14. § (3) bekezdés a) pontjának a Be. hatályba lépésekor folyamatban volt eljárásokban való alkalmazására irányadó átmeneti rendelkezéseket a Be. a 869. § (1) és (2) bekezdésében tartalmazza, a következők szerint.
[76] A Be. 869. § (1) bekezdése értelmében a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása során a törvényszék másodfokú tanácsának tagjaként eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárásokban minősül kizártnak. E törvényhely (2) bekezdése szerint pedig a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása során kizártnak minősül
a) a korábbi Be. 2017. június 30-ig hatályban volt 207. § (6) bekezdésében meghatározott ügyekben, illetve a házi őrizet egy éven túli meghosszabbítása tárgyában a törvényszék egyes bírájaként eljáró bíró, ha a büntetőeljárás 2013. november 22. után indult,
b) a korábbi Be. 2017. június 30-ig hatályban volt 131. § (3) bekezdése, 138. § (3) bekezdése, 142. § (4) bekezdése, illetve 486. §-a alapján az ítélőtábla tanácsának tagjaként eljáró bíró, ha a büntetőeljárás 2016. november 30. után indult.
[77] Az Alkotmánybíróság a korábbi Be. hasonló szabályozását vizsgálva a 25/2017. (X. 17.) AB számú, 2017. október 17. napján kihirdetett határozatának indokolásában rögzítette, hogy „azokban az ügyekben viszont, amelyek a 21/2016. (XI. 30.) AB határozat közzétételekor folyamatban voltak, vagy amelyek a közzétételt követően indultak, de nem esnek a Be. módosított szabályának hatálya alá, a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban megfogalmazott alkotmányos követelményt alkalmazni kell. Az alkalmazási kötelesség alól csak kényszerítő okon alapuló kevés kivétel képzelhető el. Ilyen kivétel lehet, ha a kizárási szabály alkalmazása esetén nem lenne olyan bíró vagy bírósági tanács, amely eljárhatna az ügyben, és az így keletkező akadály a bíróságok rendelkezésére álló igazgatási eszközök alkalmazásával (kirendelés, más ügyszakos bíró ideiglenes kijelölése) sem volna elhárítható. A bíróságoknak ez a kötelezettsége az Alaptörvény 28. cikkén alapul, mely szerint a jogszabályokat (többek között) az Alaptörvénnyel összhangban kötelesek értelmezni (2/2013. (I. 23.) AB határozat, Indokolás [49]). Ha pedig az Alkotmánybíróság megadta a kötelező értelmezést, akkor attól nem térhetnek el” (Indokolás [33] bekezdés).
[78] Az Alkotmánybíróság – már a Be. 869. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálatát elvégezve – a 2/2020. (I. 2.) AB határozatában ezt a gyakorlatát megerősítette (Indokolás [29] bekezdés).
[79] A már érintett 3001/2025. (I. 21.) AB határozatában az Alkotmánybíróság a fenti, 25/2017. (X. 17.) AB határozatában és a 2/2020. (I. 2.) AB határozatában rögzített, illetve fenntartott követelményeket a jelen felülvizsgálattal érintett alapügyben is irányadónak tekintette. Ez vezetett az elsőfokú ítélet és a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Bfv.II.330/2022/27. számú végzésének megsemmisítéséhez, ám kizárólag a III. r. terhelt vonatkozásában. Ennek oka az volt, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a másodfokú eljárásban olyan bíró vett részt, aki a büntetőeljárás korábbi – vádemelést megelőző – szakaszában bíróként már eljárt, emiatt az indítványozó esetében sérült a tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványaként a pártatlanság követelménye.
[80] Mindezen előzményeket követően született, bírói kezdeményezés alapján a 15/2025. (XII. 8.) AB határozat. Indokai szerint az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta, hogy a fenti – többek között a 3001/2025. (I. 21.) AB határozat alapjául is szolgáló – megállapításokat a bíró kizárására irányadó szabályok jogalkalmazói gyakorlatra kifejtett hatására is figyelemmel felülvizsgálja (Indokolás [96]–[98] bekezdés). E vizsgálatot követően az Alkotmánybíróság teljes ülése úgy ítélte meg, hogy a továbbiakban nem tartja fenn egyrészről a 25/2017. (X. 17.) AB határozat indokolásában (Indokolás [27], [29]–[31], [33] bekezdés) foglalt, az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa által megfogalmazott azon megállapításokat, amelyek a bíróságok számára a régi Be. 606/B. § alkalmazására irányadók, vagyis, hogy a 2016. november 30. napján folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban meghatározott alkotmányos követelményt; másrészről a 2/2020. (I. 2.) AB határozat indokolásában (Indokolás [29] bekezdés) – a 25/2017. (X. 17.) AB határozatban kifejtett, az ismertetett álláspontot megerősítő – megállapításokat, amelyek a bíróságok számára a Be. 869. § (1) bekezdése alkalmazásánál irányadók (Indokolás [101] bekezdés).
[81] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogbiztonság alkotmányos követelményének a Be. 869. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt szabály megfelel, a 25/2017. (X. 17.) AB határozat és a 2/2020. (I. 2.) AB határozat utalt szövegrészei figyelmen kívül hagyásával a Be. bírói kezdeményezés által támadott – 869. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt – rendelkezése a jogbiztonságból fakadó követelményekkel összhangban alkalmazható.
[82] A felülvizsgálati indítványok által hivatkozott, a kizárt bíró eljárása kapcsán tehát a következő törvényi rendelkezések irányadók a felülvizsgálati eljárásban is.
[83] A Be. 14. § (3) bekezdése szerint – az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül – a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt.
[84] A korábbi Be. 131. § (3) bekezdése szerint a nyomozási bíró határozata ellen bejelentett fellebbezést a törvényszék másodfokú tanácsa bírálja el.
[85] E jelen ügy másodfokú eljárása időszakában hatályos Be. 869. § (2) bekezdés a) pontjában megfogalmazott átmeneti szabály értelmében a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása során az eljárásból kizárt a korábbi Be. 131. § (3) bekezdése, 138. § (3) bekezdése, 142. § (4) bekezdése, illetve 486. §-a alapján az ítélőtábla tanácsának tagjaként eljáró bíró, ha a büntetőeljárás 2016. november 30. után indult.
[86] E – az Alkotmánybíróság újabb határozatában, a fentiek szerint az Alaptörvénnyel összhangban állónak minősített – szabály alapján egyértelmű, hogy a 2016. november 30. napja előtt indult büntetőeljárásokban ez a kizárási szabály nem érvényesül, vagyis az ítélőtábla (másodfokú) eljárásában nem tekinthető kizártnak az a bíró, aki korábban a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezést elbírálta.
[87] Ahogy arra a Kúria már kitért, a jelen ügyben a büntetőeljárás 2013. évet megelőzően indult.
[88] A felülvizsgálati indítványban megnevezett bíró tehát a másodfokú bíróság tagjaként a nyomozási bíró határozata (zár alá vétel tárgyában) elleni fellebbezés elbírálása ellenére nem volt kizárt az ítélőtábla további eljárásából.
[89] Nem volt kizárt a nyomozási bírói előfokú határozat meghozatala (bűnügyi felügyelet meghosszabbítása) okán sem, a következők miatt.
[90] A 15/2025. (XII. 8.) AB határozat – mivel a bírói kezdeményezés nem érintette – nem foglalkozott a Be. 869. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt átmeneti szabály időkorlátjával, azzal, hogy a nyomozási bíró jogkörében eljáró bíróra vonatkozó kizárási ok a törvény szerint a 2013. november 22. napja után indult büntetőeljárásokban érvényesül. Azonban, mivel a határozatban megfogalmazott elvek egyezőek, annak alkalmazása során az idézett, legutóbb született alkotmánybírósági határozat hasonlóan irányadó. Vagyis nem tekinthető kizártnak a nyomozási bíró a 2013. november 22. napja előtt indult büntetőeljárások tekintetében.
[91] Ezen túl az Alkotmánybíróság 34/2013. (XI. 22.) AB határozata a rendelkező részében rögzítette, hogy a határozatának kihirdetését (vagyis 2013. november 22. napját) követően indult büntetőeljárásokban kell érvényre juttatni az általa megállapított – ezt követően pedig a korábbi Be. 606/B. § (1) bekezdés a) pontjában, illetve azonos tartalommal a Be. 869. § (2) bekezdés a) pontjában is megjelenített – alkotmányos követelményt. Vagyis a határozat elvi tartalmának hatályát, az általa megfogalmazott követelmény érvényre jutását maga az Alkotmánybíróság időben korlátozta azzal, hogy a határozata rendelkező részében azt meghatározott időponthoz kötötte.
[92] Ezért – a korábbi Be.-hez képest változatlan törvényi szabályozásra tekintettel a Be. hatálya alatt is – a továbbiakban irányadónak tekinthető a Kúria BH 2018.38. szám alatt megjelent Bfv.I.246/2017/18. számú határozatában és a Kúria Bfv.II.330/2022/27. számú végzésében kifejtett elvi tartalom, amely szerint az Alkotmánybíróság 34/2013. (XI. 22.) AB határozatnak nincs visszaható hatálya, ezért az e határozat kihirdetése előtt a nyomozás során a törvényszék egyesbírájaként eljárt bíró a bíróság további eljárásából nincs kizárva.
[93] Összegezve: az Alkotmánybíróság e tárgykörben legutóbb meghozott határozatára figyelemmel a felülvizsgálati indítványok által kifogásolt eljárási hiba a felülvizsgálati indítványban megjelölt bíró eljárása kapcsán nem áll fenn. Nincs ugyanis sem olyan törvényi rendelkezés, sem irányadó alkotmánybírósági gyakorlat, amely alapján az adott ügyben a nyomozás során majd az ügy másodfokú elbírálásában is részt vett bíró az eljárásból kizárt lett volna. Ebből következően a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt abszolút hatályon kívül helyezési ok sem állapítható meg, így a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt felülvizsgálati okra hivatkozás nem alapos.
[94] A Legfőbb Ügyészség átiratában hivatkozott Kúria Bfv.III.1351/2020/11. számú határozat az Alkotmánybíróság 15/2025. (XII. 8.) AB számú határozatát megelőzően született, így az Alkotmánybíróságnak a kizárt bíróra vonatkozó – a fentiek szerint bemutatott – megújult érvelését nyilvánvalóan nem értelmezhette. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a törvény szövege és az alkotmánybíróság által az újabb határozatában megfogalmazott alkotmányos követelmény egymással nincs ellentétben, ekként az erre vonatkozó, a Kúria által értelmezett jogkérdés (Kúria Bfv.III.1351/2020/11. indokolás [43]–[46] bekezdés) sem merül fel a jelen ügyben.
[95] A Kúria a teljesség érdekében utal arra, hogy a felülvizsgálati indítványok által hivatkozott 3001/2025. (I. 21.) AB határozat a Be. 649. § (3) bekezdésében foglalt felülvizsgálati ok alapján sem vezet az V. r., a VII. r. és a XII. r. terhelt vonatkozásában a jogerős ítélet felülvizsgálatához. Ennek oka, hogy az Alkotmánybíróság ebben a határozatában a jogerős ügydöntő határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát nem rendelte el. Éppen ellenkezőleg, amellett, hogy a III. r. terhelt tekintetében a másodfokú bíróság ítéletét és a Kúria felülvizsgálatban hozott határozatát megsemmisítette, kifejezetten kimondta, hogy a döntése a Kúria végzésének és a másodfokú jogerős ítéletnek a hatályát a többi terhelt vonatkozásában nem érinti. Ez pedig a Be. 649. § (3) bekezdése szerinti felülvizsgálatot kizárja.
[96] Mindezek alapján az eljárási hibára alapított felülvizsgálati indítvány az V. r., a VII. r. és a XII. r. terhelt vonatkozásában nem alapos.
[97] Az V. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa részben a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára, anyagi jogsértésre alapítottan az V. r. terhelt bűnösségének megállapítását támadta.
[98] Az V. r. terheltet érintő – II. és III. tényállási pontban foglalt – tényállás lényege a következő.
[99] A II. tényállási pontban foglaltak szerint I. r. terhelt és 1. számú tanú a 2006. június hó 14. napján kelt társasági szerződéssel hozta létre a 2. számú Kft.-t. A társaság önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselői kezdetben az I. r. terhelt és 1. számú tanú voltak, majd 2010. szeptember hó 2. napjától kezdődően a 2. számú Kft. 2011. július hó 28. kezdőnappal elrendelt felszámolásáig az I. r. terhelt egyedül töltötte be az ügyvezetői pozíciót.
[100] Az I. r. és a II. r. terhelt 2010 januárjától kezdődően egy 2010 augusztusára kialakuló és 2012. augusztus hó 22. napjáig működő olyan bűnszervezetet hoztak létre és irányítottak, mely kezdetben saját feldolgozásból, később ezzel párhuzamosan az 1. számú Kft.-től, végül ezeket követően a 3. számú szlovák gazdasági társaságtól származó – főként – sertéshúst értékesített különböző magyarországi, elsősorban 1. számú településen és 1. számú megyében lévő vállalkozásoknak oly módon, hogy a belföldi értékesítés után fizetendő általános forgalmi adó elkerülése érdekében az értékesített terméket részben eleve az adó elkerülése céljából létrehozott vagy erre használt belföldi gazdasági társaságok nevében számlázták ki a vevőknek.
[101] A számlázásra használt gazdasági társaságokat azok elhasználódását követően – mely az adott társaság adószámának felfüggesztését vagy felszámolásának elrendelését jelentette – másikra cserélték, de előfordult a cégek rövid ideig tartó párhuzamos, egyidejű használata is.
[102] 2010 novemberétől az I. r. és a II. r. terhelt irányításával működő csoport az akkor még mindig a 3. számú Kft. nevében terített sertéshúst már nemcsak a fent említett saját forrásból biztosította, hanem egy részét az 1. számú Kft.-től szerezte be.
[103] Az 1. számú Kft.-től történő húsbeszerzés úgy működött, hogy a III. r. terhelt mint az 1. számú Kft. ügyvezetője a megvásárolt áruról a számlát az 1. számú s.r.l. – majd a 2. számú s.r.l. –román gazdasági társaság nevére állította ki. Az 1. számú s.r.l. bejegyzett törvényes képviselője 2. számú tanú volt, aki azonban csak a felkínált pénzért cserébe vette nevére a céget, azzal gazdálkodó tevékenységet folytatni nem kívánt és nem is folytatott. A II. r. terhelt azonban az 1. számú s.r.l. képviseletére irányuló meghatalmazással rendelkezett, melyet az I. r. terhelt szerzett be a részére.
[104] Az 1. számú s.r.l. – majd a 2. számú s.r.l. – cégnevére az 1. számú Kft. által kiszámlázott áru azonban Magyarország területét nem hagyta el, azt az I. r. és a II. r. terhelt által irányított csoport értékesítette a már említett, elsősorban 1. számú településen és 1. számú megyében lévő vállalkozások részére. A gördülékenyebb ügymenet érdekében a II. r. terhelt a 1. számú s.r.l. bélyegzőjét – melyet a képviseletre vonatkozó meghatalmazással együtt kapott – az 1. számú Kft által üzemeltetett vágóhídon hagyta, mely így a III. r. terhelt rendelkezésére állt. A III. r. terhelt ezt a helyzetet kihasználva számlázott az 1. számú s.r.l. nevére jóval több árut annál, mint amennyit az I. r. és a II. r. terhelt által irányított csoport onnan ténylegesen elszállított.
[105] Az 1. számú Kft.-től történő szállításokban – a VI. és VII. r. terhelt mellett – részt vett XI. r. terhelt is, aki 2011 szeptemberétől kezdett az I. r. és a II. r. terhelt által irányított bűnszervezetben sofőrként dolgozni.
[106] Az 4. számú Kft. vágóhídján feldolgozott sertést és az 1. számú Kft.-től beszerzett árut a csoport a 4. számú Kft. tulajdonában lévő, illetve bérelt teherautókon szállította ki a vevők részére.
[107] Az 1. számú Kft.-től történő beszerzések 2011 őszére fokozatosan megszűntek, és ettől kezdve az I. r. és a II. r. terhelt által irányított bűnszervezet a vevőik részére értékesített árut kizárólag a 3. számú szlovák gazdasági társaságtól, annak vágóhídjától szerezte be. Ebben a gazdasági kapcsolatban a 3. számú szlovák gazdasági társaságot üzletkötőként X. r. terhelt képviselte, akit I. r. terhelt mutatott be a II. r. terheltnek.
[108] A 3. számú szlovák gazdasági társaságtól történő árubeszerzés úgy működött, hogy a bűnszervezet vevői megrendeléseiket a II. r. terhelt felé adták le, aki azt összesítve továbbította a X. r. terheltnek, meghatározva egyúttal azt is, hogy a 3. számú szlovák gazdasági társaság az értékesítésekről a számlát mely magyar gazdasági társaságok részére állítsa ki.
[109] Az V. r. terhelt a 2011. június hó 30. napján kelt társasági szerződéssel létrehozta az 5. számú Kft.-t.
[110] A társaság önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője – a 2014. szeptember hó 17. kezdőnappal elrendelt felszámolásig – az V. r. terhelt volt.
[111] A II. r. terhelt – az I. r. terhelt iránymutatása szerint – erre a célra a 6. számú Kft.-t (az értékesítéseket az 3. számú melléklet tartalmazza), a 7. számú Kft.-t (az értékesítéseket az 2. számú melléklet tartalmazza), az 5. számú Kft.-t (az értékesítéseket az 5. számú melléklet tartalmazza) és a 8. számú Kft.-t (az értékesítéseket az 4. számú melléklet tartalmazza) használta. Az áru vevők felé történő kiszámlázása ugyancsak ezen társaságok, valamint a 9. számú Kft. (az értékesítéseket az 6. számú melléklet tartalmazza) nevében történt.
[112] A megnevezett gazdasági társaságokat terhelte az áru első Közösségi beszerzőjeként fizetendő áfa, melyet azonban a bűnszervezet irányítóinak nem állt szándékában megfizetni, mint ahogyan a bűnszervezet vevői felé ezen társaságok nevében kiállított számlák alapján fizetendő általános forgalmi adót sem. A beszerzésekhez és értékesítésekhez használt magyar gazdasági társaságokat eleve adóelkerülési célból alapították. Ezzel a bűnszervezet valamennyi résztvevője tisztában volt.
[113] Az árut a vevőkhöz részben közvetlenül a 3. számú szlovák gazdasági társaság teherautóival szállították le, részben úgy, hogy az árut 1. számú településig a 3. számú szlovák gazdasági társaság teherautó vitték, majd ott az 2. számú Kft. tulajdonában lévő, illetve bérelt teherautóira átpakolták, s arról terítették. Rövid ideig VII. r. és VIII. r. terhelt közvetlenül is szállított a 3. számú szlovák gazdasági társaság szlovákiai vágóhídjáról.
[114] A 3. számú szlovák gazdasági társaság árujának a sofőrök által a vevőktől összeszedett ellenértékének a X. r. terhelt részére történő átadása és a 3. számú szlovák gazdasági társaság által kiállított számlák X. r. terhelttől történő átvétele és a II. r. terhelt részére történő továbbítása a VI. r. terhelt feladata volt.
[115] A 3. számú szlovák gazdasági társasággal létesített gazdasági kapcsolattal egyidőben, 2011 szeptemberében vált a bűnszervezet tagjává VIII. r. terhelt, aki sofőrként vett részt az áru értékesítésében és aki korábban – még abban az időben, amikor a vágóhidat maga a 2. számú Kft., illetve az 10. számú Kft. cégneve alatt az V. r. terhelt üzemeltette – már dolgozott a 2. számú Kft. vágóhídján. A VIII. r. terhelt anyagilag ugyancsak el volt köteleződve az I. r. terhelt felé, mert korábbi vállalkozása során felhalmozott tartozását az I. r. terhelt fizette meg helyette.
[116] Munkába állását követően az I. r. terhelt arra utasította a VIII. r. terheltet, hogy hívja fel telefonon V. r. terheltet, utóbbi ugyanis a fent említett elszámolási vita kialakulása óta, illetve azóta, hogy az I. r. terhelt a tartozás megfizetése érdekében folyamatosan zaklatta, közvetlenül az I. r. vádlottal nem volt hajlandó szóba állni. A VIII. r. terhelt közreműködésével az I. r. terheltnek azonban az előbbiek szerint sikerült kapcsolatba lépnie az V. r. terhelttel, akivel közölte, hogy amennyiben lehetővé teszi, hogy az 5. számú Kft. cégneve alatt Szlovákiából húst vásároljanak, illetve azt belföldön értékesítsék, úgy ezzel letudhatja az I. r. terhelt felé fennálló tartozását. Az V. r. terhelt az I. r. terhelt ajánlatát elfogadta és több, általa előre aláírt és lepecsételt számlatömböt adott át a VIII. r. terheltnek egy üzemanyagtöltő állomáson. A VIII. r. terhelt a számlatömböket a II. r. terheltnek adta tovább. Mindezen túl az V. r. terhelt 2011. szeptember hó 12. napján – ügyvéd előtt – írásban is meghatalmazta a VIII. r. terheltet azzal, hogy akadályoztatása esetén az 5. számú Kft.-t „önállóan képviselje szerződéskötés, illetve jognyilatkozatok megtétele, számla kiállítása során; továbbá közjegyzői, hivatalos eljárás során, valamint rendőrség, adóhatóság, vám- és pénzügyőrség stb., előtt; továbbá a kft. számlavezetését ellátó pénzintézeteknél (számlakezelés, pénzfelvétel stb.) teljes jogkörrel a kft. képviseletét ellássa.”
[117] Az 5. számú Kft. nevében kiállított számlák kft.-nél maradó példányait a VIII. r. terhelt vitte el rendszeresen V. r. terhelt részére, aki azonban azokat nem könyveltette le, hiszen tisztában volt vele, hogy a cégére az I. r. és a II. r. terheltnek éppen azért volt szüksége, hogy a húskereskedelem utáni általános forgalmi adót ne fizessék meg.
[118] A fent írtak szerint a kezdetben még csak I. r. és II. r. terhelt által folytatott, áfa elkerülésére irányuló tevékenységet 2010 augusztusára már a háromnál több fő részvételével zajló hosszabb időre szervezettség, továbbá az összehangoltságot biztosító többszintű hierarchikus felépítés és az egyes szintekhez delegált, egymástól jól elkülönülő végrehajtási és irányítási feladatok, jogkörök jellemezték. A tevékenység fő irányítója továbbra is az I. r. terhelt maradt, aki azonban a döntés jogát csak a legfontosabb kérdésekben tartotta fenn magának, a hierarchia legalsó fokán elhelyezkedő sofőröknek az I. r. terhelt csak kivételes esetben adott közvetlenül utasítást, a napi működés irányítása a II. r. terhelt joga és feladata lett azzal, hogy a bevétellel továbbra is az I. r. terhelt felé kellett elszámolnia. A sofőrök – így a VI., VII., VIII. és XI. r. terhelt – feladata volt az áru szállításán és rakodásán túl az is, hogy a vevők részére a számlát kitöltsék, átadják. Ez többnyire akként zajlott, hogy a sofőrök lepecsételt és aláírt számlatömböket kaptak a II. r. terhelttől, nekik már csak az értékesített áru fajtáját, mennyiségét és árát kellett a számlán rögzíteniük, valamint a számlát a vevőnek átadniuk és a számla ellenértékét átvenniük. A sofőrök kezdetben közvetlenül a II. r. terhelt felé számoltak el a bevétellel, később – amikor már VIII. r. és XI. r. terhelt is tagja lett sofőrként a bűnszervezetnek – a legalsó szinten bizalmi emberré emelt VI. r. terhelt felé, s utóbbi volt, aki a II. r. terhelt felé elszámolt. VI. r. terhelt volt az továbbá, aki a II. r. terhelt esetleges távolléte alatt a vevőktől a rendeléseket felvette, összesítette és továbbította X. r. terhelt felé. A VI. r. terhelt továbbá a 3. számú szlovák gazdasági társaságtól történő árubeszerzés időszakában az áru ellenértékét a X. r. terheltnek átadta, tőle a számlákat átvette és II. r. terheltnek eljuttatta. Jórészt az áfa meg nem fizetése révén elért haszonból a sofőrök akként részesedtek, hogy a II. r. terhelttől fizetést kaptak, melynek összege kezdetben napi 5000 forint volt, mely később – fokozatosan – napi 10 000 forintra emelkedett. A fizetés és a működéssel járó egyéb költségek kifizetését követően megmaradt hasznon az I. r. és a II. r. terhelt osztozott meg fele-fele arányban a heti – általában pénteki napon tartott – elszámolások alkalmával.
[119] Az I. r. és a II. r. terhelt által irányított bűnszervezet működésének a nyomozó hatóság által 2012. augusztus hó 22. napján összehangolt akció keretében foganatosított kényszerintézkedések vetettek véget.
[120] Az I. r. és a II. r. terhelt által irányított bűnszervezet működéséhez, fenntartásához a IV. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r., IX. r. és XI. r. terhelt által a fent részletezettek szerint nyújtott segítség elengedhetetlen volt.
[121] Az 5. számú Kft. áfa adónemben 2011. évben negyedéves bevallás benyújtására volt kötelezett, melynek eleget tett ugyan, azonban V. r. terhelt a húsértékesítési tevékenységből származó számlákat nem könyveltette le, a számlák adatai a bevallásokban nem szerepelnek. A társaság 2012. első és második negyedévére vonatkozóan bevallást nem nyújtott be.
[122] Az 5. számú Kft. 2010–2012. években általános forgalmi adót nem fizetett be a költségvetésbe, áfa adónemre mindössze 1 784 785 forint teljesítés érkezett 2011. végén letéti számláról. Az 5. számú Kft. nevében kibocsátott számlák számla befogadónként és adóévenként összesített adatait, a számlák részletes adatait az 5. számú melléklet tartalmazza.
[123] Az I. r. és a II. r. terhelt a II. tényállásban tárgyává tett cselekmény elkövetésével, a 2010. január 3. napjától 2012. augusztus 22. napjáig tartó időszakban, 2010 augusztusától bűnszervezet irányítójaként, áfa adónemben az állami költségvetésnek mindösszesen 782 987 000 forint vagyoni hátrányt okoztak.
[124] Az I. r. és a II. r. terhelt cselekményéhez V. r. terhelt mint a bűnszervezet tagja, fent részletezett cselekményével, az általa biztosított 5. számú Kft. nevében 2011. október 20. és 2012. május 22. napja között történt számlakibocsátásokra figyelemmel 249 095 000 forint összegben nyújtott segítséget.
[125] A III. tényállási pontban foglaltak szerint 2012 május hónapban V. r. terhelt kivált a II. tényállási pont szerinti, és az I–II. r. terheltek által irányított bűnszervezetből, majd X. r. terhelttel együtt, kettejük irányításával 2012. június 4. napjától egy hasonló tevékenységet összehangoltan folytató újabb csoportot hoztak létre általános forgalmi adó meg nem fizetése és ebből származó haszon megszerzése érdekében, mely csoporthoz a felhívásukra – és a korábbi bűnszervezetet elhagyva – a VIII. r., a XI. r. terhelt csatlakoztak, és a XII. r. terhelt is társult.
[126] A X. r. terhelt terveinek megvalósításához azonban szükség volt egy magyarországi cégre, hiszen a Szlovákiából behozott áru eladása során csak úgy tudott versenyképes árat kínálni a vevőknek, ha a Magyarországon fizetendő általános forgalmi adót elkerülik, nem fizetik meg, ami egyidejűleg garanciája volt az értékesítésből származó haszon biztosításának. Az értékesítési láncba az áfa elkerülése céljából beiktatandó cég biztosítása az V. r. terhelt feladata lett, a X. r. terhelt kezdeményezésére a VIII. r. terhelt által összehozott, az V. r., a VIII. r., a X. r. és a XI. r. terhelt részvételével lezajlott megbeszélés eredményeként.
[127] Figyelemmel arra, hogy az 5. számú Kft. adószáma ekkor már törlésre került, így ezen társaság nem volt alkalmas arra, hogy a cégneve alatt a terheltek adóelkerülési tevékenységet folytassanak. Az V. r. terhelt ezért régi ismerősét, a XII. r. terheltet kérte meg arra, hogy az általa tulajdonolt és ügyvezetésével működő 11. számú Kft.-t bocsássa rendelkezésükre annak érdekében, hogy a kft. nevében Szlovákiából sertéshúst hozhassanak be és a húskereskedelmi tevékenységről a magyarországi vevők részére számlát bocsássanak ki.
[128] A XII. r. terhelt a 2011. december hó 5. napján kelt társasági szerződéssel hozta létre a 11. számú Kft-t. A társaság önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője – a 2014. február hó 3. kezdőnappal elrendelt felszámolásig – a XII. r. terhelt volt.
[129] A XII. r. terhelt a felkínált havi 50 000 forintért cserébe hozzájárult ahhoz, hogy az V. r., VIII. r., X. r. és XI. r. terhelt a húskereskedelmi tevékenységük során a 11. számú Kft.-t használják az áfaelkerülési céljaik megvalósítása érdekében.
[130] A megállapodásnak megfelelően a XII. r. terhelt a 11. számú Kft. nevére az V. r. terhelt által kért számlatömböket megvásárolta, majd azokat aláírva és lepecsételve átadta az V. r. terhelt részére, aki az áfa elkerülése révén megszerzett haszonból a havi 50 000 forintot a XII. r. terhelt részére megfizette.
[131] Az ily módon rendelkezésre álló számlákat az értékesítések során a VIII. r. és a XI. r. terheltek töltötték ki, majd átadták az V. r. terheltnek, aki azt nem adta tovább a XII. r. terheltnek és a számlákat nem is könyveltette.
[132] A vevők megrendeléseit a X. r. terhelt vette fel, és ő volt az, aki az eladási árakat meghatározta.
[133] A X. r. terhelt felé való pénzügyi elszámolás az V. r. terhelt feladata volt. A 3. számú szlovák gazdasági társaság és a 11. számú Kft. értékesítési árai közötti különbözet utáni, valamint az áfa meg nem fizetése révén elért haszonból valamennyi terhelt részesült.
[134] A fentiekre figyelemmel az V. r. és a X. r. terheltek célja – VIII., XI. és XII. r. terhelt részvételével – az értékesítések utáni áfa elkerülése, meg nem fizetése révén elérhető minél nagyobb haszon megszerzése volt.
[135] Az V. r. és a X. r. terhelt cselekményéhez a VIII. r., a XI. r. és XII. r. terhelt a fent részletezettek szerint nyújtottak segítséget.
[136] Azon vállalkozásokat, melyek részére 2012. június hó 4. és augusztus hó 22. napja közötti időszakban az V. r. és a X. r. terhelt a 11. számú Kft. nevében a hússzállítások során a felsorolt számlákat állították ki, külön táblázat tartalmazza. A táblázatban felsorolt vállalkozások a 11. számú Kft. nevében kibocsátott számlákat könyvelésükbe befogadták, adataikat bevallásaikban szerepeltették, a számlák után áfa levonási jogot gyakoroltak, miközben az V. r. és a X. r. terhelt ezen számlák áfa tartalmát nem kívánták megfizetni és nem is fizették meg.
[137] A 11. számú Kft. áfa adónemben negyedéves bevallás benyújtására volt kötelezett, melynek azonban nem tett eleget. A 11. számú Kft. nevében kibocsátott számlák számla befogadónként összesített adatait a 8. számú melléklet tartalmazza.
[138] A V. r. és a X. r. terhelt által a magyar állami költségvetésnek áfa adónemben okozott vagyoni hátrány összege 102 592 000 forint, melyhez a VIII. r., XI. r., XII. r. terhelt szándékosan segítséget nyújtott.
[139] A Nemzeti Adó-, és Vámhivatal 2014. december 8. napján kelt határozatában a 11. számú Kft.-vel szemben 2012. II. negyedévére összesen 29 467 000 forint adóhiányt állapított meg áfa adónemben.
[140] Az ítélőtábla a fenti tényállás alapján az V. r. terhelt cselekményeit 2 rendbeli – részben társtettesként (III. tényállás), részben bűnsegédként (II. tényállás) elkövetett – költségvetési csalás bűntettének, és 19 rendbeli – 15 rendbeli társtettesként (III. tényállás), 4 rendbeli felbujtóként (II. tényállás) elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.
[141] A Kúria nem értett egyet a felülvizsgálati indítvány – külön felülvizsgálati okként nem megjelölt – azon hivatkozásával, hogy az V. r. terhelt cselekvősége tekintetében a bíróság a vádon túlterjeszkedett, mert a védő által bűnsegédi magatartásnak minősített cselekménynek megfelelő tényeket a vád nem tartalmazta. A megyei főügyészség vádirata 62. oldalán az V. r. terhelt elkövetési magatartásaként pontosan a jogerős ítéletben megállapított cselekvőséget tartalmazza. Ekként a vádon túlterjeszkedés – mint a Be. 649. § (2) bekezdés d) pont 1. fordulatában foglalt felülvizsgálati ok – szóba sem jöhet.
[142] A tényállásnak ezentúl nem szükségszerű része az, hogy melyik számlabefogadónál állapított meg az adóhatóság jogtalan levonásba helyezést, illetve, hogy az utólag kiegyenlítésre került-e. Ennek oka, hogy az V. r. terhelt büntetőjogi felelőssége a befogadó cégek áfahiányától függetlenül megállapítható, önálló büntetőjogi értékelés alapja lehet. Vagyis a missing trader társaságok által be nem fizetett áfa összege a költségvetésben hiányként megállapítható akkor is, ha a befogadó cégek az adott, levont áfát utóbb megfizették a költségvetésnek.
[143] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegéből következik a Be. 659. § (1) bekezdése szerinti szabály, amelynek értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A Be. 650. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[144] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróság által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének helyessége – kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.). A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás megalapozottságát nem vizsgálhatja, az esetleges megalapozatlanság körében nem foglalhat állást és ebből következően ahhoz jogkövetkezményt sem fűzhet.
[145] Ebből következően az V. r. terhelt védőjének az arra való hivatkozása, hogy az ügyben felhasznált könyvszakértői vélemény számszerű megállapításai nem helyesek, illetve, hogy – a nyomozati iratok részét képező – adóhatósági ellenőrzések adatainak figyelembevétele nem mellőzhető nem foghat helyt, mert azok ténylegesen a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadják, ami a felülvizsgálati eljárásban nem megengedett. A felülvizsgálati indítvány ebben a részében a törvényben kizárt.
[146] A II. és III. tényállási pontban foglalt cselekmények kapcsán a fiktív számlák áfatartalmának az összege az okozott vagyoni hátrány tárgya, ugyanakkor a számlákat a befogadó cégek is könyvelték, és az áfát levonásba helyezték {elsőfokú bíróság ítélete [89], [91]–[92] bekezdés}. Vagyis egyrészt a fiktív számlákat kibocsátó 5. számú Kft. (II. tényállási pont) és a 11. számú Kft. (III. tényállási pont) nem fizette meg a számlákon szereplő áfa-összegeket a költségvetésnek, másrészt közreműködött (segítséget nyújtott) abban, hogy a számlákat befogadó vevő cégek az áfa levonásával az adófizetési kötelezettségüket megkerüljék. Ez utóbbi magatartást ugyanazon számlák vonatkozásában a bíróság – ahogy a vádirat – sem rótta az V. r. terhelt terhére, és a missing trader cégek kibocsátott számláinak és a befogadó cégek által felhasznált számlák áfatartalmát nem adta össze.
[147] A védő erre való hivatkozása tehát a tényállással ellentétes, ekként a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[148] Az V. r. terhelt védője a költségvetési csalás bűntette törvénysértő megállapítását az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésének szabályaiból vezette le, amelyből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy az V. r. terhelt irányítása alatt álló gazdasági társaságokat a fiktív számlák kibocsátása után nem terhelte áfafizetési kötelezettség, mert az ehhez szükséges – az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében foglalt – mentesülést az ítélet „vélelmezheti-bizonyíthatja” azzal, hogy az ítélet tényállása szerint a számlák fiktívek.
[149] Az adócsalás törvényi tényállása keretdiszpozíció, mert az abban hivatkozott jogszabály írja elő és szabályozza az adókötelezettség teljesítésének feltételeit, amelyeket megsértve és az adóhatóságot megtévesztve az adóbevétel csökkentése büntetendővé válik (BH 2013.291.).
[150] Az elkövetéskor hatályos Áfa tv. 55. § (1) bekezdése szerint az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés). A (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdéshez fűződő joghatás (vagyis az adófizetési kötelezettség) beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik (fiktív számlázás). A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy
a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,
és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.
[151] Az Áfa tv. 77. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja értelmében termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapja a jogosultnak visszatérített vagy visszatérítendő ellenértékkel utólag csökken, ha a teljesítést követően az ügylet érvénytelensége jogcímén az ügylet kötése előtt fennállott helyzetet állítják helyre.
[152] Ehhez képest – a védői állítással szemben – az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése a fiktív számla kibocsátója számára nem korlátlanul és feltétel nélkül érvényesíthető jogosultságot határoz meg az adófizetési kötelezettség alóli mentesüléshez, hanem ahhoz feltételeket ír elő. Így az nem érvényesíthető önmagában egyfajta kifogásként a későbbiekben – jelen esetben a büntetőeljárásban –, pusztán a számlák valótlan tartalmára történő hivatkozással.
[153] Ugyan a számlák fiktív volta ténykérdés, ami a jogerős ítélet alapján megállapítható; a terheltek büntetőjogi felelőssége is ezen alapul (Kúria Bhar.307/2024/14.). Ugyanakkor a valótlan tartalmú (fiktív) számlák adóalany általi érvénytelenítését a jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem tartalmazza.
[154] Ezért az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében az adófizetési kötelezettség alóli mentesüléshez szabott, az ítéleti tényállásban tényként is rögzítendő feltételek nem teljesültek.
[155] Ebből következően a felülvizsgálati indítvány az adófizetési kötelezettség hiányát olyan tényekből vezette le, amelyeket az irányadó tényállás nem tartalmaz. Ez pedig nem más, mint a tényállás felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett vitatása. Ezért a felülvizsgálati indítvány ebben a részében a törvényben kizárt.
[156] A Kúria a teljesség érdekében utal arra, hogy a II. és III. tényállási pontban a valós gazdasági eseményt nem tükröző számlákat kibocsátó gazdasági társaságokat (a missing tradereket) az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése és a 147. § (1)–(2) bekezdése alapján adófizetési kötelezettség terhelte. A bevallási kötelezettség elmulasztásával, illetve a valótlan tartalmú adóbevallás tételével a missing trader vagyoni hátrányt okoz, azaz a számlakibocsátó megvalósítja a költségvetési csalást, függetlenül attól, hogy a kibocsátott fiktív számlákat befogadó, és azok alapján az Áfa tv. 120. § a) pontja szerinti adólevonási jogot gyakorló gazdasági társaság (illetve a képviseletében eljárt személy) büntetőjogi felelősségre vonása megtörténik-e, avagy sem (Kúria Bfv.II.330/2022/27. [261] bekezdés).
[157] A védő által hivatkozott BH 2019.29. (Kúria Kfv.I.35.714/2017/4.) eseti döntés szerint az Áfa. tv. 55. § (2) bekezdése szerinti számlaérvénytelenítés a számlakibocsátó egyoldalú cselekménye. Az Áfa. tv. 55. § (2) bekezdése konjunktív feltételeket tartalmaz. Az érvénytelenítő számla, mint egyik feltétele kiállítása esetén a másik feltételt, a teljesítés hiányát az érvénytelenítő számla kibocsátójának kell kétséget kizáró módon bizonyítani, arra az adóhatóság nem kötelezhető.
[158] E – közigazgatási ügyben hozott – határozat is éppen azt erősíti meg, hogy az adófizetési kötelezettség megszűnése a számla érvénytelenítéséhez kötött, amely mindig a számlakibocsátó cselekménye, vagyis az nem vélelmezhető pusztán a fiktív számla alapján.
[159] A BH 2018.212. (Kúria Kfv.I.35.518/2017/4.) számú határozat szerint a számla kibocsátója adóköteles ügylet hiányában is köteles megfizetni a számlán feltüntetett adót. A közösségi joggal összhangban állóan az Áfa. tv. 55. § (2) bekezdése a teljesítés ellenére kiállított számla esetére ír elő adófizetési kötelezettséget. A Kúria (közigazgatási tanácsa) már több határozatában rámutatott arra is, hogy az áthárított adóösszeget tartalmazó számla kibocsátása önmagában megalapozza az adófizetési kötelezettséget az Áfa. tv. 147. § (1)–(2) bekezdései szerinti szabályozásra figyelemmel. Abban az esetben tehát, ha az adóhatóság e törvényhelyekre alapítja az adófizetési kötelezettséget, akkor nem a jogviszonyt minősíti (Indokolás [17] bekezdés).
[160] A jogszabály (Áfa tv.) helyes értelmezése felől az Áfa tv. 55. §-hoz fűzött előterjesztői indokolás sem hagy kétséget, szerint ugyanis: „A fiktív számlázás visszaszorítása érdekében a hatályos áfaszabályozás szerint adófizetési kötelezettség keletkezik abban az esetben is, ha egyébként gazdasági eseményre (teljesítésre) ténylegesen nem kerül sor, de ennek ellenére számla kibocsátása mégis megtörténik. A törvény ezen szabályozást annyiban szigorítja, hogy a jelzett adófizetési kötelezettség alól a számlakibocsátóként feltüntetett adóalany a jövőben kizárólag csak akkor mentesülhet, ha az említett – teljesített jogügyletet nem tükröző – számláját érvényteleníti, vagy amennyiben nem ő volt a számlakibocsátó (csak a nevében valaki más állított ki nem valós gazdasági eseményről szóló számlát), akkor a számla címzettjét értesíti, hogy részéről teljesítés nem történt. Ezen új feltételekkel biztosítható, hogy a fiktív számlázás minél kevesebb „előnnyel” járjon: ha ugyanis a számlakibocsátóként feltüntetett adóalany az új feltételeket nem teljesíti, akkor a nem valós ügylet utáni fizetendő adó tőle lesz követelhető, amennyiben pedig teljesíti, akkor ő ugyan adófizetésre nem lesz kötelezett, azonban az általa érvénytelenített számla vagy megküldött értesítés birtokában már a számlabefogadó sem vonhatja le a fiktív számlákban feltüntetett előzetesen felszámított adót (vagy ha mégis levonta, akkor azt utólag – az érvénytelenített számla vagy a kapott értesítés alapján – korrigálnia szükséges, ellenkező esetben a levont adó nála pótlólag fizetendő adóként követelhető).”
[161] A szabályozás tehát olyan konjunktív feltételt ír elő az érvénytelenítés joghatályosságához, amelynek – a költségvetési csalás bűntette törvényi tényállásának keretét kitöltő anyagi jog alkalmazásához – az irányadó tényállásból is ki kell tűnnie. Nem elegendő ezért az érvénytelenítés lehetősége a fiktív tartalmú okiratra tekintettel, valamint önmagában az sem elegendő, hogy a bíróság az ítélete tényállásában állapította meg a számla valótlanságát (fiktív számlázást). Szükséges az adóalany részéről a számla érvénytelenítése is mint egyoldalú nyilatkozat. A felülvizsgálati eljárásban rögzült tényállás mellett a Kúria ennek megtörténtét nem állapíthatja meg. Ebből következően az irányadó tényállás alapján az áfafizetési kötelezettség megszűnése sem vethető fel, a fiktív számla kibocsátásával okozott adóhiány vagyoni hátránynak minősül.
[162] Az V. r. terhelt védője által szintén hivatkozott Kfv.I.35.248/2018/6. számú eseti döntés elvi tartalma szerint az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében szabályozott feltételek teljesülése esetén végrehajtott számlakorrekció jogszerű, nem lehet megtagadni arra figyelemmel, hogy a számla kiállítására fiktív ügylet keretében került sor, mivel a jogszabály ilyen tartalmú kitételt nem tartalmaz. Nem lehet haladéktalanságot kizáró körülményként értékelni a rendes és rendkívüli jogorvoslatok igénybevételét.
[163] E döntés nincs ellentétben a már kifejtett, az idézett eseti döntésekben megjelenő állásponttal. A jelen ügyben nem a számlák fiktív volta a kérdéses, hanem a számlák érvénytelenítése hiányzik a tényállásból, szemben a felhívott közigazgatási határozattal.
[164] A szintén hivatkozott, Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) C-712/17. sz. ügye (EN.SA. kontra Agenzia delle Entrate – Direzione Regionale Lombardia Ufficio Contenzioso) lényeges megállapítása, hogy a héa-irányelv 203. cikkében kifejezetten szerepel, hogy bármely olyan személy, aki héát (hozzáadottérték-adót, mint amilyen az áfa is) tüntet fel számlán, köteles ezen adót megfizetni. E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy a számlán feltüntetett héát – bármely valós adóköteles ügylet hiányában is – e számla kibocsátójának kell megfizetnie (lásd ebben az értelemben: 2013. január 31-i Stroy trans ítélet, C-642/11, EU:C:2013:54, 38. pont). Ezen túl a Bíróság szerint a semlegesség és az arányosság elvével összefüggésben értelmezett héa-irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy a fiktív ügyletre vonatkozó számla kibocsátója számára tegyék lehetővé azt, hogy az e számlán szereplő azon adó visszatérítését kérje, amelyet meg kellett fizetnie, amennyiben kellő időben és teljes mértékben elhárította az adóbevétel-kiesés veszélyét.
[165] Mindezekből megállapítható, hogy a fenti ítélet nem eredményezi azt, hogy az V. r. terhelt magatartásával összefüggésben kibocsátott fiktív számlák utáni adófizetési kötelezettség ne állt volna fenn. A Bíróság ítélete mindössze azt erősíti meg, hogy az Európai Unió tagállamainak biztosítania kell a fiktív számlák esetén is annak a lehetőségét, hogy azokat az érintett cég – a megfelelő feltételek mellett – érvénytelenítse, ezzel pedig az adóhiányt kiküszöbölje. A magyar jogban erre az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése biztosít lehetőséget. Erre azonban – ahogy arra a Kúria már rámutatott – az irányadó tényállás szerint nem került sor. Ebből következően sem a II. sem a III. tényállási pontban szereplő fiktív jogügyletek kapcsán az állami költségvetést ért vagyoni hátrány hiánya nem állapítható meg.
[166] 3.4. A felülvizsgálati indítvány mindkét tényállási pont kapcsán hivatkozik a kettős értékelés tilalmára azzal, hogy az I. tényállási pontban már az 1. számú Kft.-re „telepített” áfafizetési kötelezettséget a II. tényállási pontban az V. r. terheltre is terhelte a bíróság a missing trader cégek által kibocsátott számlák áfatartalmát alapul véve.
[167] Az adójogszabályok írják elő az egyes adóalanyokat terhelő adóbevallási és adófizetési kötelezettségeket. Ettől a büntetőügyben eljáró bíróság sem térhet el.
[168] A kétszeres értékelés tilalma ugyanazon ténybeli körülmények többszörös figyelembevételét nem engedi. Így amennyiben az egyik bűncselekmény törvényi tényállása szükségszerűen és teljes egészében magában foglalja a másikét, azaz az egyik bűncselekmény csak a másik bűncselekmény szükségszerű elkövetésével valósítható meg, akkor az elkövető terhére csupán az egyik, súlyosabban büntetendő cselekmény állapítható meg. A kétszeres értékelés tilalmába ütközik az is, ha a bíróság a büntetőtörvény alkalmazása során ugyanazon ténybeli körülményt kétszeresen értékeli ugyanazon elkövető terhére (például a bűncselekmény alaptényállási elemét megvalósító életbeli tényt egyúttal minősítő körülményként, avagy a minősítő körülményt beteljesítő életbeli tényt egyúttal a büntetéskiszabás körében súlyosító körülményként is).
[169] A felülvizsgálati indítvány érvelésére vetítve ez vagy azt jelentené, hogy a tényállás szerint a költségvetési csalás bűntette minden törvényi tényállási eleme ugyanazon tényekre alapozva csak egyszer valósulna meg, de az V. r. terhelt felelősségét többrendbeli bűncselekményben állapította volna meg a bíróság. Másrészt akkor állna fenn, ha a bíróság az okozott vagyoni hátrány összegét – egy cselekményen belül – úgy állapította volna meg, hogy valamely tételt többszörösen vett volna figyelembe a vádlott terhére, és a minősítést ehhez igazította volna.
[170] Ezekről azonban a jelen ügyben nincs szó. A védő e körben azt kifogásolta, hogy a vagyoni hátrányt a bíróság kétszeresen vette figyelembe, egyrészt a missing trader cégek fiktív számlái kapcsán, másrészt a befogadó cégek áfalevonásai alapján. Ez azonban az irányadó tényállással ellentétes hivatkozás. Abból ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a bíróság a fiktív számlák esetén azok áfatartalmát összeadva az V. r. terheltnek – egyszeresen – rótta fel.
[171] A Kúria következetes gyakorlata szerint a kétszeres értékelés tilalma azonban a kifejtettek értelmében az ugyanazon elkövető tekintetében tiltja az azonos ténybeli körülmény ismételt figyelembevételét. Nem létezik olyan büntetőjogi elv, amely korlátot állítana az elé, hogy a bíróság azonos életbeli tényt a bűncselekmény különböző elkövetői terhére egyaránt értékeljen (Kúria Bfv.II.330/2022/27. [269]–[270] bekezdés).
[172] Az I. tényállási pontban szereplő cselekményekkel az V. r. terheltet az ügyészség nem vádolta meg, a bíróság a büntetőjogi felelősségét sem tettesként, sem részesként nem állapította meg, és a tényállás I. pontja nem tartalmaz a II. és a III. tényállási pontban is szereplő elkövetési magatartást az V. r. terhelt vonatkozásában.
[173] A már kifejtettek szerint az áfafizetési kötelezettség fennállt az 1. számú Kft. mint termékértékesítő és az V. r. terhelt által irányított cégek mint továbbértékesítők (valójában missing traderek) vonatkozásában is, azonban más-más elkövetőt terhelően.
[174] Ekként a jogerős ítélet törvényesen állapította meg az V. r. terhelt bűnösségét 2 rendbeli a korábbi Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, és a (2) bekezdés b) pont bb) alpontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő, egy esetben bűnsegédként egy esetben társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében.
[175] A Legfőbb Ügyészség átirata szerint az V. r. terhelt vonatkozásában kisebb ellentmondást hordoz a tényállás, amennyiben 5. számú Kft. által kiállított fiktív számlák befogadói között – az ítéletben szereplő 5. számú táblázat szerint – az 5. számú Kft. is szerepel. A saját számla befogadása azonban nem értelmezhető, de ez érdemben nem befolyásolta az V. r. terhelt bűnösségének megítélését.
[176] A Kúria ezzel a megállapítással egyetértett. Az irányadó tényállás valóban tartalmazza, hogy az 5. számú Kft. által kibocsátott számlák befogadói között – összesen 417 210 forint áfatartalmú számlák vonatkozásában – a kibocsátó 5. számú Kft. is szerepel (elsőfokú bíróság ítélete [86] bekezdésében szereplő táblázat 16. pont). Vagyis a cég a saját maga által kibocsátott számlát fogadta volna be, ami a számvitel szabályai szerint nem lehetséges.
[177] Ez az adat ellentmondásban van a szintén a [86] bekezdésben tett azon ténymegállapítással is, hogy az V. r. terhelt a húsértékesítési tevékenységből származó számlákat nem könyveltette le. Mindez arra utal, hogy a táblázat a számlabefogadó cég neve vonatkozásában elírást tartalmaz. Ugyanakkor – ahogy a Legfőbb Ügyészség is helyesen utalt rá – ennek az V. r. terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából nincs jelentősége, mivel az ügyben az érintett elenyésző áfatartalom mellőzése sem változtat a cselekmény minősítésén. Ekként az elírás a felülvizsgálatnak sem akadálya.
[178] Az V. r. terhelt védője arra is hivatkozott, hogy az V. r. terhelt a II. tényállási pontban foglalt cselekmény kapcsán nem társtettes, hanem csupán bűnsegédi magatartást fejtett ki.
[179] Az elkövetői alakzat nem a bűncselekmény minősítésének része, ezért annak esetleges elvétése a Btk. más, minősítésen kívüli szabályainak sérelmén keresztül valósíthat meg felülvizsgálati okot. A védő érvelése tehát tartalmilag a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont 2. fordulat ba) alpontja szerinti felülvizsgálati oknak feleltethető meg, vagyis a Btk. más szabályának megsértésével kiszabott törvénysértő büntetés esetén vehető igénybe.
[180] Azonban a Btk. más szabályának megsértése csak akkor felülvizsgálati ok, ha ennek következtében a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki. A Btk. 14. § (3) bekezdése szerint a részesekre – tehát a felbujtóra és a bűnsegédre – a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. A bűnsegéd tekintetében a törvény az ún. kétszeres enyhítés lehetőséget szabályozza, ami alapján a (társ)tetteshez képest enyhébb büntetés szabható ki vele szemben: a korábbi Btk. 87. § (3) bekezdése szerint a kísérlet és bűnsegédi elkövetési alakzat esetében, ha a 87. § (2) bekezdés a)–d) pontjai alapján kiszabható büntetés is túl szigorú, a büntetést a 87. § (2) bekezdés soron következő pontja alapján kell kiszabni.
[181] Ebből következően a törvénysértő büntetés lehetősége legfeljebb akkor merülne fel, amennyiben a bíróság a tettesi helyett állapított volna meg törvénysértően bűnsegédi elkövetői alakzatot, és a büntetést a Btk. 87. § (3) bekezdésének alkalmazásával szabta. Ebben az esetben ugyanis a tettessel szemben törvénysértő büntetést eredményezne a kizárólag a bűnsegéddel szemben alkalmazható kétszeres enyhítésre vonatkozó törvényi szabályozás alapján kiszabott enyhébb büntetés. Fordított esetben azonban – amennyiben a bíróság tévesen bűnsegédi helyett tettesi elkövetést állapít meg, és ez alapján szab ki büntetést – a törvénysértő büntetés lehetősége nem merülhet fel, mert a bűnsegéddel szemben a tettesre vonatkozó büntetési tételben kiszabott büntetés a törvénynek megfelel.
[182] Ezért a felülvizsgálati indítvány szerint az elkövetői alakzat esetleges téves megállapítása önmagában, fogalmilag nem vezethet törvénysértő büntetés kiszabásához, ebből következően a védő indítványa e tekintetben sem alapoz meg felülvizsgálatot (Kúria Bfv.I.173/2025/3.).
[183] A Kúria a Be. 659. § (5) és (6) bekezdése alapján a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül, kivéve a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti, eljárási jellegű felülvizsgálati okokat. A Legfőbb Ügyészség az átiratában észrevételt tett az V. r. terhelt terhére megállapított közbizalom elleni bűncselekmények (15 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége) halmazatát illetően. A felülvizsgálati indítvány azonban erre vonatkozóan sem hivatkozást, sem indokolást nem tartalmazott, ezért az indítványhoz kötöttség miatt a Kúria ezt az anyagi jogi kérdést nem vizsgálhatta.
[184] A Kúria a Be. 659. § (6) bekezdése szerint a megtámadott határozatot a 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be. A Kúria ilyen, a Be. 649. § (2) bekezdésében megjelölt eljárási szabálysértést az első- és másodfokú bíróság eljárásában nem állapított meg.
[187] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva, törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét az V. r., a VII. r. és a XII. r. terhelt vonatkozásában a Be. 662. § (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.667/2025/17.)