Az Európai Unió területén gyártott használt gépjármű preferenciális származása az Európai Unió területén kiállított forgalmi engedéllyel és a márkakereskedő által kiállított megerősítő nyilatkozattal igazolható [2017. évi I. törvény (Kp.) 78. §; 2017. évi CLII. törvény (Vámtörvény) 48. §, 118. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint az exportőr közvetlen vámjogi képviselője, Ukrajna irányú kiviteli kérelméhez csatolta a 8704 21 99 vámtarifaszámú, 2 alvázszámú gépjármű preferenciális származásának igazolására az EUR.1 szállítási bizonyítványt (a továbbiakban: Szállítási Bizonyítvány), a gépjármű forgalmi engedélyét és hivatalos márkakereskedő uniós származást megerősítő nyilatkozatát, valamint az értékesítési számlát, (mely szerint a termék eredete az Európai Unió). A kiviteli vámeljárás során megtörtént a Szállítási Bizonyítvány hitelesítése.
[2] Az elsőfokú vámhatóság az ukrán vámszervek megkeresésére a Szállítási Bizonyítvány vonatkozásában vámellenőrzést indított, mely alapján határozatával a Szállítási Bizonyítványon szereplő áru származó helyzetének megerősítését elutasította és rögzítette, hogy vámigazgatási bírság kiszabása várható.
[3] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Határozatát az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Uniós Vámkódex) 46. cikkére, a Tanács 2012. március 26-i, a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény megkötéséről (2013/94/EU) szóló határozata (a továbbiakban Egyezmény) I. függelék 4. cikk (1) bekezdés k) pontjára, 16. cikk (3) bekezdésére, 27. cikkére, 28. cikk (1) bekezdésére, II. mellékletére, a Magyarázó megjegyzések a származási szabályokról szóló pán-euró-mediterrán jegyzőkönyvekre vonatkozóan 2007/C 83/01 számú Közlemény (a továbbiakban: Magyarázó megjegyzések) 16. cikk b) pontjára, az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, a Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendeletének (a továbbiakban: VA) 61. cikk (1) bekezdésére, 63. cikk (1) bekezdésére alapította.
[5] Az Egyezmény 27. cikkében - példálózó jelleggel - felsorolt okmányoknak a közös jellemzője, hogy azokkal valójában csak a gyártók rendelkeznek. Emiatt a kereskedőknek – a használt áruk esetén különösen – olyan egyéb igazoló okmányra van szükségük, amely alkalmas az áruk preferenciális származó helyzetének az alátámasztására. A VA. 61. cikk (1) bekezdése szerint főszabályként az exportőrnek (vagy képviselőjének) szabályos beszállítói nyilatkozat alapján kell igazolnia az EUR.1 szállítási bizonyítványon feltüntetett gépjármű preferenciális származó helyzetét.
[7] Az előállítás (vagy behozatal) és a kivitel napja közötti esetleges jelentős időbeli eltérés esetén sem köteles a vámhatóság a beszállítói nyilatkozat helyett elfogadni a Magyarázó megjegyzések 16. cikk b) pontjában felsorolt alternatív bizonyítékokat (a gyártó vagy bármely más kereskedő nyilatkozatai, szakértői vélemény, az áruk márkája vagy annak leírása stb.), azok adattartalmát minden esetben egyediesítve kell megvizsgálnia.
[8] A preferenciális származás általános alapelvei szerint származó az a termék, amelyet teljes egészében az adott fél területén állítottak elő (azaz nem használtak fel a gyártás során nem származó anyagokat), és az, amelynek előállítása során ugyan felhasználtak nem származó anyagokat, de azt kielégítő megmunkálás vagy feldolgozás alá vonták a gyártás során. Az autóipar sajátosságaira tekintettel a gépjárművek rendszerint az utóbbi kategóriába tartoznak, hiszen gyártásuk során tipikusan használnak nem származó alapanyagokat is. Ezért a gépjárművek preferenciális származása attól függ, hogy a gyártás során a nem származó anyagokon elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás kielégítő mértékű volt-e. Az autóipar sajátosságai miatt a gyártás helye, időpontja, a gyártó személye, illetve a termék márkája nem szolgál kielégítő bizonyítékul az áru preferenciális származására.
[9] Jelen ügyben vizsgált Szállítási Bizonyítványon szereplő árut 2018. november 30-án gyártották, a kiviteli vámeljárás 2023. október 24-én történt, a két időpont között jelentős eltérés áll fenn. A felperes által a vámellenőrzés keretében csatolt okiratok nem alkalmasak az áru preferenciális származásának igazolására, ugyanis azok nem igazolják sem a gyártáskori, sem a kivitelkori származó voltát. A Szállítási Bizonyítvány megerősítésére ezért a vámellenőrzés keretében nem volt mód.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[10] A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését, hatályon kívül helyezését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[11] Álláspontja szerint az alperes határozata sérti a VA 61. cikk (1) bekezdését, az Egyezmény 16. cikkét, 27. cikkét, ellentétes a Magyarázó megjegyzések 16. cikkével. Az alperes az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vámtörvény) 48. § (1) és (5) bekezdésének és 66. § (2) bekezdésének megsértésével nem tett eleget tényállástisztázási és indokolási kötelezettségének, a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül értékelte, és egyrészt lehetetlen bizonyításra hívta fel, másrészt a Vámtörvény 39. § (5) bekezdésének és 66. § (3) bekezdésének megsértésével a vámhatóság által elérhető közhiteles nyilvántartásból [European Car and Driving Licence Information System (a továbbiakban: EUCARIS)] megállapítható adatok igazolására kötelezte. Eljárásával megsértette a Vámtörvény 4. §-ában foglalt szakszerűség alapelvét.
[12] Álláspontja szerint a csatolt iratok, a gyártó hivatalos márkakereskedője által kiállított származási igazolás (Confirmation of country of origin), mely szerint az áru származási országa Franciaország, az exportőr számlája, mely szerint az áru eredete (Country of origin) az EU, bizonyítja az áru származó státuszát, és az ellenőrzés során nem merült fel ezzel ellentétes információ. A Bizottság a Magyarázó megjegyzésekben rögzítette, hogy a származás igazolására a márka is alkalmas. A gépjármű a forgalmi engedélye, és az abban szereplő egyedi azonosítói (motorszám, alvázszám) alapján beazonosítható. A Magyarázó megjegyzések 16. pontja szerint ezen okiratok alternatív bizonyítékként elfogadhatók.
[13] Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozatában foglalt indokok alapján.
A jogerős ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a kerestet elutasította.
[16] A Vámkódex 51. cikk (1) bekezdése és az Egyezmény 16. cikk (3) bekezdése, 28. cikk (3) bekezdése alapján a felperesnek kell rendelkeznie a EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadására vonatkozó hitelesítési eljárásban a származást igazoló iratokkal, dokumentumokkal és azokat az ellenőrzés során be kell mutatnia.
[17] Az Egyezmény 27. cikke és a Magyarázó megjegyzések 16. cikk b) pontja csak példálózva sorolja fel, hogy mely dokumentumok alkalmasak az áru preferenciális származásának igazolására, ezért a felperesnek az ellenőrzés során az volt a kötelezettsége, hogy alátámassza a Szállítási Bizonyítvány adatait. A Magyarázó megjegyzések 16. cikk b) pontjában szereplő feltételek teljesülésére figyelemmel a felperesnek azt kellett igazolnia, hogy a 2018-ban Franciaországban gyártott jármű európai minősége a gyártás időpontjában származó volt és a státusza a kivitel időpontjáig nem változott.
[18] A márkakereskedés által 2023. október 24-én kiállított, a használt gépjármű uniós származásának igazolására irányuló dokumentum nem elégséges a kivitelkori státusz igazolására.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[20] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdését, a 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 346. § (5) bekezdését, a Vámtörvény 5. §-át, 48. § (1), (2), (4) és (5) bekezdését, ellentétes a Magyarázó megjegyzések II. függelék, 16. cikkével, 20. cikkével, 27. cikkével, az EU-Ukrajna Vámügyekkel foglalkozó albizottság 2023/1. számú határozatában (a továbbiakban: 2023/1. határozat) foglaltakkal.
[21] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság általa az áru származó státuszának igazolására becsatolt okirati bizonyítékok egyenként és összességében történő mérlegelését nem végezte el.
[22] Az elsőfokú bíróság az okiratok közül kizárólag a márkakereskedő által kiállított származási igazolást vizsgálta, és logikai ellentmondással állapította meg annak elégtelen voltát. Figyelmen kívül hagyta, hogy a márkakereskedő rendelkezik azokkal a szakmai ismeretekkel, amelyek alapján nyilatkozott, hogy az áru származási helye az Európai Unió, Franciaország.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[28] A Kúria megállapította, hogy a felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 2023/1. határozata a kiviteli vámeljárás során nem volt még hatályban, annak elfogadására 2023. november 16. napján került sor, így rendelkezései jelen ügyben – a határozat 2. cikke értelmében - nem irányadók. A 2023/1. határozat rendelkezései azonban az Egyezmény rendelkezésivel azonosak. Az alperes és az elsőfokú bíróság az ügyben alkalmazandó anyagi jogszabályokat helyesen jelölte meg, és azokból helytállóan következtetett arra, hogy a perbeli esetben a 2018-ban gyártott és 2023. október 24-i vám elé állított használt gépkocsi származásának meghatározásakor nem szükséges a VA 61. cikk (1) bekezdése szerinti, szabályos beszállítói nyilatkozat, az áru származó státusza a Magyarázó megjegyzések „16. cikk (Bizonyító erejű okmányok a felhasznált árukról)” rendelkezés alapján egyéb módon is igazolható. A Magyarázó megjegyzések 16. cikke szerint „Származási igazolások kiadhatók használt vagy bármilyen más árukra is, amennyiben egyrészről az előállítás vagy behozatal, másrészről a kivitel napja közötti jelentős időbeli eltérés miatt a szokásos igazoló okmányok nem hozzáférhetők.
[29] Ezen rendelkezések alapján kellett megítélni, hogy a kivitellel érintett gépjármű európai származónak tekinthető-e.
[32] A Kúria megállapította, hogy jelen ügyben az elsőfokú bíróság egyrészt hiányosan állapította meg a tényállást, mert ítéletében a felperes által a Származási Bizonyítvány alátámasztására előterjesztett okiratok közül csak a márkakereskedő igazolását jelenítette meg, és az egyéb, releváns okiratokat és azok tartalmát nem ismertette. A hiányos tényállás alapján a vizsgálata is kizárólag a márkakereskedő igazolására terjedt ki, és a hiányos bizonyítékértékelése alapján okszerűtlen jogkövetkeztetéssel, jogszabálysértően utasította el a felperes keresetét.
[33] A vámhatóság a felperesnél az ukrán vámszerv megkeresésére a Vámkódex 46. cikke, valamint a Vámtörvény 118. § (3) bekezdése szerinti, származás utólagos megerősítése iránti vámellenőrzést folytatott. Ennek keretében a Vámtörvény 118. § (4) bekezdése szerint jogosult volt – különösen - a) az uniós és nem uniós áruk nyilvántartását, az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását leltározás útján, b) a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát, c) az áruk előállítását, raktározását, szállítását, felhasználását, valamint az árukkal kapcsolatosan végzett tevékenységeket, d) az áruk beszerzési és az értékesítési körülményeit, ezek személyi és tárgyi feltételeit, illetve a beszerzés és az értékesítés megtörténtét igazoló iratok valódiságát, hitelességét vizsgálni.
[34] A felperes a gépjármű származásának igazolására csatolta annak 2023. szeptember 13. napján, Szlovákiában kiállított forgalmi engedélyét, amelyből kitűnik, hogy a gépjármű alvázszáma a VF1 kódszámokkal kezdődik. A forgalmi engedély közhiteles gépjármű-nyilvántartás alapján kerül kiállításra, az tehát egy hatósági igazolás. A nemzeti járműnyilvántartások európai szinten összekapcsolódnak, az európai szinten vezetett nyilvántartásból (Európai Gépjármű és Vezetői Engedély Információs Rendszer - EUCARIS) a lényeges adatok, és azok esetleges változása is lekérdezhető, abból a vámhatóság számára adat adható át.
[35] Az alvázszám a gépjármű azonosítására (is) szolgál, nemzetközi szinten azonosíthatóvá teszi az adott, egyedi gépjárművet. Az alvázszám (angolul VIN – Vehicle Identification Number) 17 karakterből áll, és az 1–3. karaktere (WMI – World Manufacturer Identifier) a gyártó régióját, országát és magát a gyártót jelöli. Ebből következően a perbeli gépjármű alvázszámának első három karaktere (a VF1 jelentése): V – Európa régió; F – Franciaország (gyártó ország); 1 – Renault (gyártó). Tehát a gépjármű VF1 kódja egyértelműen azonosítja, hogy a perbeli jármű a Renault franciaországi gyárából származik. Az alvázszám felépítése, adattartalma mindenki számára megismerhető, tehát köztudomású ténynek tekintendő. A Vámkódex 46. cikke és a Vámtörvény 118. § (3) bekezdése szerinti vámellenérzés során a Vámtörvény 108. § (1) bekezdése és 77. §-a alapján alkalmazandó 48. § (1) bekezdése szerint a vámhatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni; ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le. A (2) bekezdése értelmében a vámhatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.
[36] Emellett a forgalmi engedélyen szerepel a gyártó is.
[37] A felperes a forgalmi engedély mellett csatolta a preferenciális származás igazolására (Confirmation of country of origin) a hivatalos márkakereskedésének 2023. október 24. napján kiállított igazolását, amely szerint a gépkocsit a lyoni üzemében (manufacturer) gyártották, az franciaországi származású (contry of origin). Csatolta továbbá az ugyanezen a napon kelt kereskedelmi számlát, amely szerint a gépjármű származása: Európa (EU).
[38] Ezen okirati bizonyítékok alapján a gépjármű származása - a Magyarázó megjegyzések 16. cikke szerint - egyértelműen megállapíthatóan az Európai Unió – Franciaország.
[39] Utal arra a Kúria, hogy a Magyarázó megjegyzések 27. cikke szerint „A 16. cikk (3) bekezdésében és a 21. cikk (5) bekezdésében említett, azt igazoló okmányok, hogy az EUR.1 vagy EUR-MED szállítási bizonyítvány, illetve származási nyilatkozat vagy EUR-MED származási nyilatkozat fedezete alá tartozó termékek a szerződő felek egyikének területéről származó termékeknek tekinthetők és megfelelnek az egyezmény egyéb követelményeinek, többek között a következők lehetnek: (…) 3. az anyagok megmunkálásának vagy feldolgozásának az adott szerződő fél területén való végzését igazoló, az adott szerződő fél területén kibocsátott vagy kiállított okmányok, amennyiben azokat a nemzeti jogszabályokkal összhangban használják.”
[41] A preferenciális vám alkalmazására vonatkozó kérelem alapján indult vámeljárásban az ügyfél kötelezettsége a kérelem alátámasztására vonatkozó igazolások benyújtása. Az igazolás megfelelősége tárgyában indult vámellenőrzés során azonban a vámhatóság kötelezettsége annak bizonyítása, hogy az igazolásban szereplő adatok nem valósak.
[43] A Kúria álláspontja szerint a felperes által benyújtott EUR.1 Származási Bizonyítvány, azaz a használt gépjármű preferenciális származása megerősítésének lett volna helye.
[44] Az alperes által hivatkozott C-438/11. (Lagura), C-351/24. (C/C Vámügynöki Kft.), C-409/10. (Afasia) ügyek eltérő tényállás mellett születtek.
[45] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet a bizonyítékok hiányos és okszerűtlen értékelésén alapul, sérti a Kp. 78. § (2) bekezdését, a Magyarázó megjegyzések 16. és 27. cikkét, ezért a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal megsemmisítette és az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[46] Az elsőfokú vámhatóság az új eljárásban köteles a Származási Bizonyítványt megerősítő határozatot hozni a Kúria végzésében foglalt indokok alapján.
(Kúria Kfv.V.35.255/2025/5.)