Az alperes személyének tisztázatlansága, az eljárás formájának és a per típusának keveredése az ítélet hatályon kívül helyezésére vezető súlyos jogszabálysértés, amely az elsőfokú eljárás lényeges szabályai megszegésének minősül [2017. évi I. törvény 18. § (1) bek., 25. §].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2016. február 8-án kelt és 2016. március 11-én érkeztetett végrehajtási kérelmet nyújtott be Budapest Főváros Kormányhivatala II. kerületi Hivatalánál (a továbbiakban: alperes). Kérelmében a Fővárosi Bíróság 2008. február 19. napján kelt, 50.Pf.631.167/2007/18. számú ítéletében – a közte és gyermeke között – szabályozott kapcsolattartásra figyelemmel a 2016. január 29-én elmaradt páros hétvégi kapcsolattartás és az annak 2016. február 5. napjára előírt pótlás végrehajtásának elrendelését kérte.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2018. augusztus 22-én érkeztetett beadványában a Fővárosi Gyámhivatal döntéshozatalra kötelezését kérte a 2016. február 8-án benyújtott kérelme tárgyában, mivel a kérelme tárgyában döntés nem született.
[3] Az alperes a perben védiratot nem terjesztett elő.
Az elsőfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította az alperes mulasztását, és kötelezte az alperest a felperes 2016. február 8-án benyújtott végrehajtási kérelme tárgyában való döntéshozatalra.
[5] Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a végrehajtási kérelmet az alperes 2016. február 8-án átvette. A felperes a 2017. május 3-án kelt beadványában tájékoztatást kért az alperestől arra vonatkozóan, hogy ügyeiben milyen eljárási cselekményeket végzett 2016. augusztus 22. és 2017. május 3. között. A felperes a beadványra semmilyen tájékoztatást nem kapott az alperestől.
[6] Indokolása szerint a felperes keresete alapján vizsgálnia kellett, hogy az alperes a felperes kérelmét elbírálta-e. Ennek érdekében a per során több végzésében – 9. és 10. sorszám alatt – felhívta az alperest, hogy védiratát, nyilatkozatait, észrevételeit terjessze elő, az alperes azonban a részére sikeresen kézbesített felhívások ellenére nyilatkozatot nem tett.
[7] Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény a kérelem benyújtásakor hatályos 4:185. §-ának rendelkezésére, amely szerint a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik. E rendelkezés alapján az alperesnek a közigazgatási eljárás lefolytatására jogszabályban rögzített kötelezettsége volt. Tekintettel arra, hogy az alperes nem tett nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy a felperes kérelmét elbírálta-e, illetőleg erre vonatkozó adat a per során sem merült fel, ezért az alperes mulasztását a Kp. 129. § (1) bekezdése alapján megállapította, és a Kp. 129. § (3) bekezdés figyelembevételével kötelezte az alperest a felperes kérelmének elbírálására.
[8] Az elsőfokú bíróság a 2021. november 23. napján kelt 2.K.704.456/2020/20. számú végzésével a felperes ítélet kijavítása iránti kérelmét – amelyben alperesként Budapest Főváros Kormányhivatalát kérte megjelölni – elutasította.
A fellebbezés
[9] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az alperes a fellebbezésében tárgyalás tartását kérte.
[10] Eljárási jogszabálysértésként kifogásolta az elsőfokú ítéletben alperesként történő megjelölését, illetőleg a képviselőjeként a jogtanácsosnak a feltüntetését. A Kp. 18. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással hangsúlyozta, hogy a pert az utolsó fokon eljárni köteles közigazgatási szerv ellen kell megindítani, amely jelen ügyben nem a Budapest Főváros Kormányhivatala II. Kerületi Hivatala, hanem a Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály.
[11] Hivatkozott továbbá arra, hogy a Kp. 26. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú közigazgatási szerv részére kifejezetten meghatalmazást kell adni a perbeli képviseletre, melynek hiányában nem járhat el a Budapest Főváros Kormányhivatala II. kerületi Hivatala. A kormányhivatalt a járási hivatal, illetve a járási hivatalvezető hatáskörébe tartozó ügyekben a járási hivatalvezető képviselheti. Az elsőfokú ítéletben az alperes képviselőjeként feltüntetett jogtanácsos már nem képviseli Budapest Főváros Kormányhivatalát.
[12] A Kp. 41. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozással vitatta az elsőfokú ítélet indokolását, ugyanis nem tudott a perről, arról iratot, keresetlevelet, felhívó végzést – 2019. február 2. napján kelt 9. sorszámú, 2021. március 25-én kelt 10. sorszámú végzés – nem kapott, ezért nyilatkozni sem tudott a perben.
[13] Hivatkozása szerint iratellenes az az ítéleti megállapítás, hogy a felperes kérelmét 2016. február 8-án átvette, az iktatóbélyegző alapján azt 2016. március 11-én vette át. Vitatta az indokolás azon részét is, amely szerint a felperes a 2017. május 3-án kelt beadványában tájékoztatást kért, és arra tájékoztatást nem kapott, mivel ilyen vagy ehhez közeli időpontban érkeztetett irat nem érkezett az alpereshez, ezért tájékoztatni sem tudta a felperest.
[14] Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú ítéletből nem derül ki, hogy mikor kérte a felperes az elsőfokú bíróságtól az alperes mulasztásának megállapítását.
[15] Az ügy érdemére vonatkozóan előadta, hogy a Kp. 127–129. §-aiban foglalt mulasztás nem állapítható meg, tekintettel arra, hogy a 2016. február 8-i kérelem tárgyában érdemben döntött a 2016. április 27. napján kelt BP-02/04/144-45/2016. számú végzésében.
[16] A felperes a fellebbezésre észrevételt nem tett.
[17] A felperes a 2021. november 12. napján kelt és a Kúriához 2021. december 1. napján érkezett beadványában költségmentesség engedélyezését, valamint eljárási és iratmásolási költségeinek megtérítését kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A fellebbezés alapos.
[19] Az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
[20] A Kúria a per alperesének személyét illetően a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy a felperes a mulasztási pert az esetleges belső jogorvoslat során eljáró másodfokon eljáró szerv ellen indította meg. A peres iratban fellelhető, 2018. december 20-án kelt 43.K.34.204/2018/2. számú hiánypótlásra felhívó végzésben az elsőfokú bíróság a per alpereseként Budapest Főváros Kormányhivatalát tüntette fel és az elsőfokú bíróság felhívására a felperes a per alpereseként Budapest Főváros Kormányhivatalát jelölte meg. A 2019. február 18-án kelt 44.K.34.204/2018/4. számú végzésen azonban már az elsőfokú közigazgatási szerv, Budapest Főváros Kormányhivatala II. Kerületi Hivatala szerepel alperesként. A 2019. július 9. napján kelt 11. számú végzésben alperesként ismét Budapest Főváros Kormányhivatalát tüntette fel az elsőfokú bíróság.
[21] A Kp. 18. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a pert az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amely a jogvita tárgyát képező közigazgatási tevékenységet megvalósította. Többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén a közigazgatási cselekmény megvalósítója az utolsó fokon eljárt közigazgatási szerv, amely jelen ügyben Budapest Főváros Kormányhivatala.
[22] A Kúria hangsúlyozza, abban az esetben is, ha a felperes helytelenül jelöli meg az alperest, szükséges, hogy a bíróság a keresetlevél e hibáját orvosolja, s a Kp. 25. §-ának szabályai szerint az alperes személyét tisztázza. Az elsőfokú bíróság azonban a per során hol az elsőfokú, hol a másodfokú közigazgatási szervet tekintette a per alperesének, annak ellenére, hogy a felperes az elsőfokú bíróság felhívásának megfelelően jelölte meg az alperes személyét. Az alperes személyének tisztázatlansága a Kúria joggyakorlata szerint az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértés [Kúria Kfv.X.37.162/2019/6.].
[23] Az alperes képviselőjének személyét és az iratok kézbesítését illetően a Kúria megállapította, hogy a peres iratok között fellelhető letöltési igazolás szerint az elsőfokú bíróság a 9–10. számú végzései – amelyekben az elsőfokú bíróság felhívta az alperest a védirat előterjesztésére –, dr. N. B. jogtanácsos részére kerültek kézbesítésre, aki a fellebbezés szerint már nem képviselője Budapest Főváros Kormányhivatalának. Az alperes részére ezeket a végzéseket nem kézbesítették. Mindezért helytállóan hivatkozott a fellebbező közigazgatási szerv a Kp. 41. § (1) bekezdés megsértésére, mivel a keresetet vele nem közölték, így védiratot sem tudott előterjeszteni.
[24] Az eljárás formáját és a per típusát illetően az iratokból kitűnően a jelen per a 43.K.34.204/2018/2. számú végzés szerint mulasztási perként indult, majd a 2019. szeptember 9-én kelt 22.K.34.204/2018/15. számú végzés szerint teljesítés kikényszerítése iránti nemperes eljárásként folytatódott. Az elsőfokú bíróság a 2021. március 25. napján kelt 2.K.704.456/2020/10. számú végzésében pedig arról tájékoztatta az elsőfokú ítélet szerinti alperest, hogy a felperes keresetét a Kp. XXII. Fejezet mulasztási perre vonatkozó szabályai alapján bírálja el. Az eljárás formájának és a per típusának keveredése szintén az ügy érdemére kiható súlyos eljárási szabálysértésnek minősül, tekintettel a per típusához és az eljárás formájához kapcsolódó eljárási garanciákra.
[25] Helytálló volt az alperes ítéleti tényállás iratellenességére való hivatkozása is, tekintettel arra, hogy a végrehajtás elrendelése iránti kérelem – az érkeztető bélyegző tanúsága szerint – 2016. március 11-én érkezett alpereshez, szemben az elsőfokú ítéletben megjelölt időponttal. Tényként rögzítette az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy a felperes 2017. május 3-án kelt beadványában tájékoztatást kért, és arra tájékoztatást nem kapott, az alperes azonban a fellebbezésében vitatta e beadvány létét. A rendelkezésre álló iratok az ítéleti megállapítást nem támasztják alá.
[26] A fentiekben kifejtett és az ügy érdemére kiható súlyos eljárási szabályszegések miatt a Kúria a Kp. 110. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet végzéssel hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[27] Az új eljárásban a perindításra nyitva álló határidő megtartottságának vizsgálatát követően tisztázni szükséges az alperes és képviselőjének személyét, a per típusát, az eljárás formáját. Perakadály hiányában az alperessel a keresetet és a perben keletkezett iratokat közölni kell, ezt követően lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy megalapozott döntést hozzon a felperes keresete tárgyában.
[29] A Kúria az alperes tárgyalás tartása iránti kérelme kapcsán rögzíti, hogy a mulasztási perben a tárgyaláson kívüli elbírálás a főszabály a Kp. 124. § (5) bekezdése szerint, melyet a fellebbezésre vonatkozó általános szabályok nem írnak felül, ezért a Kúria a felperes fellebbezését tárgyaláson kívül bírálta el.
(Kúria Kf.VI.40.926/2021/7.)